Szegedi Híradó, 1869. január-június (11. évfolyam, 1-51. szám)

1869-06-03 / 44. szám

1869. Tizenegyedik évfolyam. 44-ik szám. Vasárnap, junii S®. POLITIKAI ÉS VEGYESTAR­TA­LMÚ KÖZLÖNY. Megjelen­ő Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szer­esztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 írt. | Félévre . . . . 4 írt Egész évre . . . 6 írt. | Félévre 4 írt Évnegyedre . . 2 frt. 1 Évnegyedre Egyes szám­ára 8 kr. osztr. értékben. Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. 1 frt 50 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A.,­­ Maria/m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Parisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál. 8 frt. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr . „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 njkrajcár. Szeged város rendkívüli köz­­gyűlése május 30-án. Elnök Réh J. polgármester. A múlt rendkívüli ülés jegyzőkönyve hi­telesíttetvén, s az isk. tanszék tagjaira be­adandó szavazatok összeszedésére Hódi­­nok, Korpássy M. jegyző, Szűcs A. és Fodor Ist­ván képviselők kiküldetvén, — megkezdődött a most említett tanszék tagjaira a szavazás. Ez kétféle, egy nyomtatott s egy lithografi­ozott névjegyzékkel történt, az elsőt a fehér párt emberei, az utóbbit a szabadelvű­ kör confe­­rentiája készíté, s ez győzött. Az előbbenit, mint a mostani uralkodópárt egyik bélyegző eljárását, s mint amúgy is nagyszerű curió­­zumot, az újdonsági rovatban közöljük. A szavazatszedő bizottmány ugyan nem lett kész munkálatával az ülés befejeztéi­g s így az eredmény majd csak a jövő rendes közgyűlésen fog kihirdettetni, mi azonban már itt közöljük azt. Eszerint megválasztottak: 1) Réh János 122 , 2) Szűcs Andor 120, 3) Szánthó Leander 120, 4) Börcsök Ignác 77, 5) Fodor István 74, 6) Dáni Ferenc 73, 7) Tóth János isk. igaz. 70 , 8) Wagner Károly 70, 9) Zsótér Andor 70, 10) Balogh JánOS 69, 11) Takáts Mihály 67, 12) Szabó János 67, 13) Bója Gergely 66, 14) Bamberger Samu 66, 15) Lecter Mihály 66, 16) Szűcs Ferenc 66, 17) Burger Zsigmond 65, 18) Fiuk Ferenc 65, 19) Kováts István építész 65, 20) Mihálkovits János 65, 21) Harcz Mihály 64, 22) Molnár Pál 64, 23) Imre Antal 64, 24) Pálfy Antal 63, 25) Rosen­berg Izsó 63, 26) Bánhidy Vendel 62, 27) Rohrbach Antal 62, 28) Kátay István 61, 29) Muskó Sándor 61, 30) Nyilasi Ferenc 61, 31) Neskovits György 61, 32) Szűcs Ferencs (cserepes) 61 szavazattal. Öten kap­tak 61 szavazatot, ezekből kettő el fog esni. Olvastatott a közokt. minisztérium le­irata, a helybeli főgymn.­igazgatóság azon fölterjesztésére, melyben az az algymnasium túltömöttsége miatt egy párhuzamos algymna­sium fölállítását kéri. A leirat előadván az okokat, melyek miatt a minisztérium e kérelmet még most nem teljesítheti, egyelőre csak azon osztályok mellé hajlandó párhuzamos osztályokat állí­tani , melyek legjobban túlnépesedve vannak. Evégből azon kérdést intézi a városhoz: ren­delkezik-e e célra alkalmas termekkel és tan­erőkkel, vagy itt is a kegyesrendieket kívánja-e alkalmazni? A közgyűlés erre azon fölterjesztést teszi, hogy helyisége nincs, de e hiányon egyelőre bérelt helyiségekkel lehetne segíteni, későbbre pedig a gymnasiumi épület kiépítése által. A tanerőkre nézve pedig fölterjeszti Somhegyi k. r. főnök úr levelét, melyben az a kegyes­rendből tanárokat évi 600 írt tisztelet- és tartásdijért és a tanári lakások első bebúto­rozásáért ajánl. Déry Károly ügyvédi oklevele kihirdet­­tetik. Következett a városbirói helyettes meg­­­­választása. A verseny, mint előre is tudni ehetett, nagyon szerényen ütött ki. Mind­össze két folyamodó volt : Nagy Antal s.­ka­­pitány és Bak Balázs ügyvéd. Ezek szava­zásra kitüzetvén, Nagy Antal nyert 101, Bak B. 2 szavazatot s igy a hely. biró Nagy Antal lett, ki a közgyűlés előtt az esküt mindjárt le is tette, s nehány szóval megkö­szönvén a benne helyzett bizalmat, a tanácsi asztalnál helyet foglalt. A jegyzői állásra szintén csak ketten pályáztak: ismét Bak Balázs és Huszka Ödön dorozsmai főjegyző. Megválasztatott: Huszka Ödön 94 sza­vazattal, Bak B. 5 szavazatot nyert. A megválasztott azonnal megjelent s né­hány szóval szintén köszönetét mondván, az esküt letette. Erre, habár post festa, azt jegyezzük meg, hogy helytelen dolog volt a sommás bíráskodáshoz 800 frtos jegyzőt választani, miután a törvény a bíró mellé nem jegyzőt, hanem toll­vivőt rendel, akinek nem fel­adata jegyzőkönyveket szerkeszteni, hanem csak a bíró diktálása után írni, akinek tehát untig elég lett volna 5—600 frt fizetés. Épen ezen körülményt hozá föl indokul Babarczy J. a választás után közvetlenül tett azon indítványa mellett, hogy ha már a most választott aljegyzőnek 800 frt fizetést hatá­roztak, a többi aljegyzők fizetéseit is — akiké ennél kevesebb — emeljék föl 800 frtra ; ezt kívánja az osztó igazság. Ez indítvány a jövő közgyűlésen fog tár­gyaltatni. Olvastatott Wagner Károly unoknak, mint a Sina udvar előtti kövezetmunkálat végre­hajtására kiküldött bizottmány elnökének je­lentése. E bizottmány t. i. meg volt bízva, hogy a még 1. évi március hóban elhatározott Sina­­udvar előtti Tiszapart kikövezése tárgyában költségvetést készítsen s javaslatot adjon arra nézve, hogy az árvíz-magaslatnak meg­felelőig mily magasra emeltessék a part ? A bizottmány jelentésében 2 láb magas­ságú töltést javasol, mi el is fogadtatott, s a töltésezési bizottmány utasíttatott, hogy a feltöltést azonnal megkezdesse s mielőbb be­­végeztesse , hogy az megjáratván , szilárd alapot képezzen a kövezésre, mely pár hó múlva megkezdetni határoztatok; s miután még nem lehet tudni, vájjon a minisztérium a költségvetésbe kövezésre fölvett 30.000 irtot helybe fogja-e hagyni, elhatároztatott, hogy az ezen követésre megkívántató összeg a töltésezési alapból kölcsönöztessék. Annyi vajúdás után tehát talán meg fogjuk végre érni, hogy ez a sok évi panaszt nyögő út is járható lesz. Ezzel az ülés, nem lévén több tárgy napirendre kitűzve, befejeztetett­ Löw Lipót a hétszemélyes tábla eredetéről. Az Osztrovszky tiszteletére rendezett múlt csütörtöki díszestélyen Löw Lipót fő­rabbi , a következő, a hétszemélyes tábla eredetét érintő érdekes fölköszöntő­ beszédet mondá: „Körünk tisztelt alelnöke, Dáni Ferenc ur, s utána körünk t. elnöke, Osztrovszky József ur, a hétszemélyes tábla ujabbkorú fejleményét érintették. Én a hétszemélyes tábla eredetére nézve bátorkodom egy néhány igénytelen észrevételt kockáztatni, föltéve, hogy a mélyen tisztelt vendégkoszorú oly szíves lesz, engem nagybecsű béketűrésével szerencséltetni. A „Corpus Juris“-ból nagyon csekély fáradsággal ki lehet tudni, miként a főmél­tóságú hétszemélyes tábla 1723-ban nyolc taggal, 1741-ben ismét négy taggal megsza­­poríttatott. Az újabb statistikai kézikönyvek még később történt szaporításokról tesznek em­lítést. De egy kérdésre sem a „Corpus Juris“, sem az újabbkorú statistika nem felel; ama kérdésre ugyanis: mikor alakíttatott a hét­­személyes tábla szoros értelemben, t. i. ama legfelsőbb országos törvényszék, mely nevé­nek tökéletesen megfelelőleg, csak hét tag­ból állott? E kérdés magában véve talán jelenték­telen, de remélem, miként nem lesz jelenték­telen a felelet, melylyel önöknek szolgálhatni szerencsém van. A hétszemélyes tábla, melynek egyik szellemdús és szilárd jellemű tagját ünnepli estélyünk, s ünnepelni szándékozik felköszön­­tési előadásom is — a hétszemélyes tábla a magyar nemzet legragyogóbb korának köszöni eredetét és keletkezését. Azon király alatt alakíttatott, kiről azt mondja a magyar nép példabeszéde, hogy halála után eltűnt az igazság; ki „Bejárta szép országát s mint béke angyala, Törvényt, igazságot tett, amerre járt vala; Bejárta a Dunának s Tiszának mesgyeit, Kihallgató urával a per sérelmeit;é s kiről a nagyhírű német történetíró, Müller János, azt állítja, hogy a tizenötödik század­nak legnagyobb uralkodója volt egész Euró­pában. Ezek után szükségtelen mondanom, hogy Mátyás királyról szólok, kinek emlékezetét mindig áldani fogja a haza, ámbár kortársai közt ellenségre is akadt, s némelyek talán azt sem akarták neki megbocsátani, hogy zsidó volt keresztapja. A keresztelés Kolozsvárott, 1443-ban, ápril 22-dikén ment végbe, és egy Thuz nevű kikeresztelkedett zsidó csakugyan mint Hunyady János ko­mája diszlék. De térjünk vissza tárgyunkhoz, a hét­­személyes tábla történelmi vázlatához. E tiszteletreméltó tábla az elfajult tör­vénykezés okozta bajok orvoslására hivatott létre! Eredetileg az országos kancellár és hat ülnökből, tehát hét bíróból állott; szék­helye Budán volt. A hétszemélyes tábla 1458-ban, Mátyás uralkodása első évében, a pesti országgyűlés végzései folytán, lépett életbe. Ezen évszám Szeged városára nézve roppant fontossággal bir. Mert épen 1458 ban, augusztus végnapjaiban, midőn Aeneas Sylvius Bartholomew Piccolomini II. Pius neve alatt a pápai székre lépett, indult Mátyás király Budáról Szegedre, és Szeged polgársága egy­hangú lelkesedéssel fogadta az ifjú reménydús fejedelmet, a hétszemélyes tábla bölcs ala­pítóját. Nagyon vidám volt akkor a szegedi élet, a testvéri­­egyetértés üdvös és örvendetes befolyása alatt. A kaszinó azon időben még nem küzdött súlyos deficittel, és a szegedi polgárságnak ama jó oldala is volt, hogy még nem oszlott három oldalra, t. i. jobb-, kö­zépbal- és szélsőbaloldalra. A hétszemélyes tábla régi megnevezése mai napig szokásban maradt, de belszerke­­zete lényegesen változók. S ez nézetem sze­rint nagyon is helyén van. Maradjanak a kö­zépkori megnevezések, melyekhez a nemzet kegy teljesen ragaszkodik; csak maguk a kö­zépkori intézmények menjenek a reform ol­vasztó tégelyén vagy izzó kemencéjén keresz­tül, úgy, amint ez történt a hétszemélyes táblára nézve: fortiter in re, suaviter in modo! Legyünk reformerek az alapra és con­­servativek az alakra nézve ! T. uraim ! Még csak egy zárszóra kérem magamnak önök becses és jóakaratú figyelmét. Azt akarom még említeni, hogy már a régi világ ismert hétszemélyes táblát. A vá­rosi bíróságok a hajdani zsidó államban hét tagból voltak alkotva. A septemviratus ennélfogva már több, mint kétezer évvel ezelőtt, dicső méltóság volt. Az iránt azonban még nem jöttek tisz­tába, hogyan neveztessék a septemvir ma­gyarul. Hét személynek mindenesetre kétértelmű, mert annyit is tehet, mint hét personalist. Tudományos akadémiánk két kifejezést ajánl: a septemvir legyen hetednök, vagy hétn­öki Osztrovszky József úr eddig nem hétnök, hanem inkább h­a­t­n­o­k volt, mert gyönyörű beszédeivel mindig hatott mi reánk, s föl­­szólalása sohasem maradt hatás nélkül. De legyen bár tisztelve szeretett bará­tunk jövőre hét személynek, vagy hetednek, annyi világos és kétséget nem szenved, hogy tiszta jelleme, tudománya s mélyen ható fölfogásánál fogva a magyar bírói kar dí­szeihez fog tartozni. Mi, szegedi tisztelői és barátjai, válto­zatlan részvéttel fogjuk őt kisérni fényes pá­lyafutásán , óhajtván, hogy a jó Isten pajzsa alatt a földi zarándokság legmesszebb céljáig boldogul éljen ik a munka és szorgalom fölött. A Magyarország és Ausztria között egykor felállott vámsorom­pók a magyarországi ipar elnyomása tekinteté­ből mesterségesen ápolták a külföldi ipart; s míg a külföldi iparcikkek a gyári kezelés és a befektetett tőke nagysága folytán csin és olcsóság tekintetében keresetté váltak, addig a hazai ipar gyárak és a tőke hiánya miatt mindig csak kezdetleges állapotban maradt, s így történt, hogy midőn a vámsorompók meg­szüntetve lettek, már akkor a külföld kifejlett iparával a hazai ipar versenyezni nem volt képes. Voltak ugyan egyes iparostársaink, kik kedvezőbb vagyoni helyzetük, szakképzettségük, de különösen külföldi gyárakkal, összekötte­tésük folytán olcsón szerezhették be a nyers­anyagokat, iparostársaink azonban nagyrészt versenyképtelenek lévén, egész éltükön át ön­állás nélkül maradtak s a nagyobb tőkével rendelkező más iparosok eszközeivé lettek, n­m maradván fent vigaszul még csak az sem, hogy munkájuk kellő díjaztatásban részesül, sőt szorgalmuk mellett is sok esetben ki vol­tak téve annak, hogy a mindennapi kenyér beszerzésére sem nyílt mindig alkalom. Hozzá­járult ehez még azon körülmény is, hogy va­gyonosabb iparosainkat is többnyire külföldről bevándorlóit s nagyobb tőkékkel rendelkező iparosok nyomták el. Ezen természet­ellenes viszonyok meg­szüntetése mindnyájunknak egyaránt, közvet­len önmagunk, s közvetve a hazai ipar iránti kötelességünk. Gondolkoztunk a módok felett s elfogad­tuk azt, melyet a tudomány és a gyakorlati élet egyformán ajánl. Egyes ember mind tőke, mind hitel tekintetében gyönge ahoz, hogy egy már virágzásnak indult üzlet ellen versenyre keljen. Hosszú idő kell ahoz, hogy valaki a kezdet nehézségeit leküzdje s végre is, egyes ember mindig ki van téve azon gyarlóságnak, hogy saját javát keresve, önérdekének előtérbe tolása mellett mások érdekével nem sokat törődik. Mi felölelni akarjuk összes iparostár­sainkat, tért akarunk nyitni mindenkinek, mun­kát szerezni iparostársainknak s fölemelni a munka értékét a jóság és külcsín tekinteté­ben is azon polcra, melyen a szorgalom és munka képes legyen a tisztességes megélhetést biztosítani s az iparos osztálynak a társadal­mi életben őt megillető befolyást és tiszteletet kivívni. Elszigetelt erővel azonban ezt elérnünk nem lehet. Az elszigetelt csekély erőket egy hatalmas egészszé egyesítenünk, társasulnunk kell. Az assotiatiót oly hatalomnak mutatta az élet, amely előtt nincs lehetetlenség! Elhatároztuk tehát egy részvénytársulat alakítását, mely részvények útján beszerzendő hatalmas tőkével rendelkezzék, mely a legol­csóbb és legjobb gyárakkal lépjen egyenes összekötésbe, olcsón szerezze be a legjobb minőségű nyers­anyagokat, azokat pénz és hitel mellett olcsón adja tovább a kisebb iparosoknak, sőt raktárt állítson fel, hol a dolgozni akaró iparos minden időben foglal­kozást s tisztességes munkabért kapjon, s igy iparostársainknak a munkát és tisztességes megélhetést mindig biztosítsa, a nagy­közön­ség igényeit pedig az ipar fejlesztése s az iparcikkek szilárd minősége és külcsm­e által minél inkább kielégítse. E társaság üzletkörébe felveendőnek ta­láltuk a szabó, kalapos, szűcs és lábbeli ké­szítő mesterségek productumait; mert oly üzlet­ágak, melyek egymás kiegészítői s egymásra utalvák, a társasulás hatalmas védpajzsa alatt, csak egyesítve érhetik el azon kifejlődést, hogy a nagy közönség igényeit és kényelmét s egy ily társaság virágzását egyaránt biztosítsák, és hogy egy jótékonyan kifejlett társaság mi­nél több iparostársunkat öleljen magához. Vállalatunk élén oly férfiak állnak, kik­nek vagyoni állásuk, képzettségük s múltjuk és jelenük elegendő biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a társaság már mindjárt kezdet­ben szilárd alappal s kecsegtető jövővel bírjon. Itt az idő tehát t. iparos polgártársaink! nyitva áll előttünk a haladás és anyagi jólét Fölhívás! T. iparos polgártársaink! A szó indít, a példa vonz! A legköze­lebb lefolyt másfél évtized bő alkalmat nyúj­tott megismerünk a gyakorlati életből azon óriási hatalmat, melylyel a tőke rendelkezik

Next