Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)
1869-10-10 / 81. szám
1869. Tizenegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Megjelent Hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Csiszár-ház, 2-ik emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Évnegyedre . . 2 frt. Előfizetési föltételek: . Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 6 frt. | Félévre . Évnegyedre . . . . 1 frt 50 kr. 3 frt. Egyes szám ára 8 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. Z-s. magy. hirdetési irodájában, Pesten, zsibárus-utca 2-ik sz. Bécsben Haasenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) és Oppelik A., — Majna,m. Frankfurtban Hausenstein és Vogler hirdetési irodájukban , valamint utóbbi helyen G. L. Daube & Co. hirdetések expeditiójában ; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte , Bullier és társánál. Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellet kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyilttér“-ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. A 1869. évi október—decemberi folyamára előfizethetni: Szegeden házhozhordva, vidékre postán küldve. A kiadóhivataltól elvitelre: Félévre ....... 4 frt. Félévre......................3 frt. — Negyedévre...........................2 „ Negyedévre . . . . 1 frt 50 kr. A „Szegedi Híradó“ kiadásáig a“ Szeged város közgyűlése október 4-én. * Elnök: Réh János polgármester 9 órakor megnyitván az ülést, hosszas gyöngélkedése után üdvözli a képviselőket s az utolsó napi jegyzőkönyv, valamint a tanács jegyzőkönyvek átvizsgálása s meghitelesítésére küldöttséget hoz javaslatba. Az ajánlott képviselők elfogadtatnak. Elnök ezután fölkéri a közgyűlés tagjait, hogy miután ezen ülés napirendén sok és fontos tárgyak forognak fönn, legyenek szívesek röviden s csakis a tárgyra szólani. Ezután Felolvastatik s napirendre tűzetik elsősorban a belügyminisztérium rendelete, mely a sommás bíráskodás ellátására a városi főbíró mellé rendelt helyettes-bíró, jegyző és írnokok állomásait, egyetértve az igazságügyi minisztériummal, ismételve megtagadja. (Közmeglepetés.) Elnök: Miután a közgyűlés látja, hogy a kormány a közgyűlés által szükségesnek bizonyított s ismételve indokolt, sommás bírósági állomásokat újra meg nem engedi; ennélfogva nézete szerint nem marad egyéb hátra, minthogy Nagy Antal főbírói helyettes segédkapitányi állomására ismét visszamenjen. Dáni Ferenc: Nem titkolhatja el meglepetését a kormány rendelkezése fölött. Kellőleg be volt igazolva tényleges adatokkal, hogy ezen bírói állások feltétlenül szükségesek a peres közönség érdekében, különben ily sok sommás ügy mellett az igazságszolgáltatás könnyen fönnakadást szenvedhetne. Annyival is inkább csodálkozik pedig ezen, mert emlékezete szerint a közgyűlés ezen állomásokat a város közpénztára terhére kérte rendszeresíteni, avagy ha ezt a múlt közgyűlés nem határozta el, most indítványozza ezennel azt. Küldjünk tehát még egy föliratot a magyar kormányhoz: fejtsük ki ezen körülményt hangosan s ő nem kételkedik a kedvező eredményén. Mészáros Lajos: Részéről eláll a további fölirattól. Nézete szerint nincs más teendő, mint a múltkori miniszteri rendelet teljesítése, hogy t. i. a főbíró vezesse a városi sommás ügyeket, s ha nem győzi, küldjön ki időnként egy-egy tanácsnokot. Eszerint a sommás ügyeket el lehetne végezni annyival inkább, mert soknemű ügyeknek a sommás eljárás elé törvény által tett utasítása folytán, a rendes perek száma amúgy is kevesbedett s ezáltal a törvényszék munkaköre is. Fráter Pál képviselő: Nem volna-e tanácsos a magas kormány engedélyét kikérni arra, hogy a külvárosi albíróságok ismét fölállíttassanak? miként ezt Magyar János képviselő ez ügy első tárgyalásakor indítványozta. Magyar János szintén meglepetését fejezi ki a kormányrendelet tagadó tartalma fölött. ő volt oly szerencsés ez ügyben utoljára indítványt tenni s annak folytán küldött a közgyűlés föliratot. Azonban ő ezen föliratban nem látta teljesen kifejtve e dolgot, különösen pedig az elhatározott városi költségvetés elvét; továbbá azt is sajnálja, hogy ily fontos érdekben — más városok példájára — semmi személyes informatió nem történt. Elfogadja tehát Dáni F. indítványát s azzal bővíti meg, hogy ez ügyben a közgyűlés kérje meg Szeged város orsz. képviselőit is, hogy az illető minisztereknél személyesen tegyenek lépéseket. Hódy Imrenök: Fájlalná, ha informatióra is volna szüksége a kormánynak ily magától érthető fontos dolgokban , egyébiránt részéről nem ellenzi. Jobban szeretné azonban, ha a fölirathoz hozzá mellékeltetnék a törvényszék által kidolgozott memorandum, mert az fejti ki és indokolja a bíráskodás nehézségeit. Indítványozza tehát , hogy ez csatoltassék a fölirathoz. Szóltak még az ügyhöz néhányan és mind pártolólag. Elnök: Tehát a közgyűlés elfogadja az újbóli föliratot , ezen állomásoknak végső esetben a városi zár terhére leendő meghagyása iránt? (A közgyűlés egyhangúlag elfogadja.) Elnök: Addig tehát a statusquo marad. Hát Hódyánok indítványa elfogadtatik-e? Magyar János : Nem tartja szükségesnek a hosszú ívekben indokolt törvényszéki emlékirat fölcsatolását, sőt megeshetnék, hogy az országgyűlés küszöbén országos dolgokkal elfoglalt kormányférfiakat, ilyenek olvasásával ellátni —tán hátrányára is volna az ügynek. Csak a költségvetés elvét kell hangsúlyozva kifejteni s követeinknek írni , hogy ezen ügyünkben támogatni méltóztassanak. — Ha Horváth Mihály és Kállay Ödön urak adják elő odafönt e kérdésnek ránk nézve sürgős és mellőzhetlen fontosságát, csekély véleményem szerint többet fog nyomni a memorandumnál. Elnök: Eszerint a fölirat még egyszer föl fog küldetni a m. kormányhoz s rövid időn megtudjuk, lesz e sikere a közgyűlés ezen utóbbi lépésének vagy nem? Napirendre kitűzöm folytatólag a bérlőgazdák ügyét a várossal. Olvastatik az ez ügyben kiküldött nagy bizottmány hármas jegyzőkönyve, melyekben előadatik, hogy a bizottmány többször megkísérelte felek között a barátságos egyezséget; hogy a bérlőgazdák első alkalommal 5000 irtot ígértek minden városi követelés végkielégítése fejében, és pedig az „úti possidetis“ alapján; hogy a bizottmány ezt oly csekély összegnek tartotta, miként kiindulási alapul sem fogadhatta el a további alkudozásra s így a bérlőgazdák újból fölhivattak magas összeget méltányos módon ajánlani, addig a bizottmányi ülések fölfüggesztetvén, idejök elég leszen tanácskozni. Előadatik azokban továbbá, hogy a bizottmány újra összeüléskor a gazdák ismét megmaradtak előbbi ajánlatuknál, s igy miután a bizottmány következetes akart maradni , de a város jogait is érezte, ennélfogva kimondatott, hogy a további egyezkedés fonala megszakadt s a bizottmány feladata második részéhez fog, t. i. ez ügybeni jogi vélemény megalapításához a leendő perre nézve. Felolvastatván ezen indokolt vélemény is egész terjedelmében. Elnök összefoglalja tömött rövidséggel az egész bonyolódott ügy részleteit s kiemelvén a jogi szempontokat a város érdekeire nézve, a képviselőket felszólítja a tárgyhoz való hozzászólásra. Dobó Miklós képviselő. Előadja, hogy a „Szegedi Hiradó“-ban az összes napirendre kitűzött tárgyak jegyzéke megjelent s ezt szóló a nyilvánosság tekintetéből jövőre is helyes eljárásnak nevezvén, azt olvasta belőle, miszerint a tárgyak közt előfordulnak a bérlőgazdáknak ez ügyre vonatkozó több rendbeli kérvényei is, melyek a meghívón nem találtatnak; kéri tehát mindenekelőtt ezen folyamodványokat felolvastatni, melyek úgyis a szőnyegen levő dologra vonatkoznak. Ennek folytán felolvastatnak a bérlőgazdáknak kérdéses folyamodványai, melyekben a számadás megejtését kivánják; elnök és Szűcs Andor ügyvéd személyei ellen kifogásokat tesznek s a hiányzó 474 hold föld kimetszését határozzák el folyó október hó elejére. Elnök: ezen ügy előzményeiből, a bérlő gazdák állításait s azoknak önző eljárásait veti szemükre. Szabó János képviselő nem állhat sehogysem a bérlő gazdák pártjára. Sőt miután mindig azt emlegették, hogy ők készek a város érdekében áldozatot is hozni, midőn ezt tettleg meg kellett volna ajánlani, mindig kifogásokkal álltak elő s a 44.000 frtot meghaladó városi követelések kiegyenlítésére, nevetséges 5.000 frt összeggel feleltek, pedig az egész bérlési ügyből ők húzták a legtöbb hasznot. Az indokolt jogi véleményt elfogadtatni indítványozza. Szűcs Ferenc cserepes felolvastatni kívánja az asztalon levő irathalmazból, bérlők azon folyamodványait, melyekből kitűnik, hogy ők már 1861. évben a városi követelések számszerűségét, valamint a birtokban levő 12 ezer hold mennyiségét is beismerve , a tartozások lerovására a tanácstól részletes határidőket kértek. Viday főügyészn ő lelkében meg van győződve a városi követelések jogossága felől, sőt itt határozottan kijelenti, hogy a per a városra nézve bizonyosan nyertes. Mert a tőkekövetelést maguk elismerték a bérlők már a megelőző perben, sőt havonkénti részletfizetéseket kértek s egyrészben teljesítettek is, mert a kamatok a tőkének törvényes járulmányai s a leengedésre nekik jogcimök nincsen, mert a differentiális 1,000 frt öszszeg a pénzváltozás viszonyaiból a szerződés alapján önkényt foly s a nyomási földeket a szerződő felek nem is érthették, de eleinte ezek is birtokukban voltak az összes közlegelőkkel , sőt a hiányzónak állított 474 hold szintén, azután is mindig, mit általuk készített térkép és telekkönyvekkel igazolhatni. Tetszésökre volt bízva a közlegelő, s a város őket sohasem akadályozta. Ezek mind oly kifogások , miket megcáfolni lehet s igy ő egész készséggel a per megindítására szavaz. Óvári Pál képviselő név szerinti szavazatot kíván már előre. (A közgyűlés helyesli.) Dáni Ferenc képviselő: Nagyon szereti, hogy ily fontos városi érdekben a főügyész a közgyűlés előtt nyilatkozott, azonban megvallja, hogy ő meg van lepetve ezen nyilatkozat határozott tartalma fölött. Szóló nem látja oly tisztán a dolgok állását, pedig szintén a bizottmánynak egyik tagja volt s azt hiszi, hogy a per kimenetelét előre bizonyosan megmondani senkinek sem lehet. Azonkívül van itt egy fontos tekintet, mit mellőznünk szintén nem lehet. A bérlő gazdák s azoknak alhaszonbéresei oly lényeges részét alkotják a városi lakosságnak, hogy ezen testvérek közti pert minden áron meg kellene szüntetni, ő legalább részéről így gondolkozik. Minden lépés nem volt még megtéve a barátságos egyességre, ennélfogva új indítványnyal óhajt előlépni, ha azzal egyedül marad is. Szerinte már a nagy bizottmánynak kötelességében állott volna szintén bizonyos összeggel, mint maximummal föllépni, de ezt a bizottmány többsége nem fogadta el. Szónok tehát indítványozza ezúttal, határozza el a közgyűlés, miszerint összes követelései fejében 20 ezerért összeggel megelégszik, a jelenlegi birtoklást minden oldalról föntartja s 30 napot tűz ki a bérlő gazdáknak efölötti nyilatkozatra, ellenkező esetben a jogi vélemény lép hatályba. Elnök: Nem látja igazolhatnak ezen indítványt. A bérlő gazdáknak elég alkalmuk volt nagyobb összeget ajánlani, de azt makacsul nem tették; azonkívül eztn ajánlatot a bérlők a per folytán is megtehetik, mert a per nem akadályozza a későbbi kiegyezést. Akkor az ajánlat szintén a közgyűlés elé kerül s alkalmunk lesz fölötte határozni. Az sem áll, mintha a bérlők tetemes részét képeznék a lakosságnak, mert most már anynyira leolvadtak, hogy úgyszólván, egynéhány bérlő privát érdekeiről van szó. (Helyeslés.) Most a bérlő gazdák kebeléből egy képviselő áll fel s kijelenti, hogy a jogi bizottmány véleménye meg nem állhat, mert a Elnök felhívja a közgyűlést a feletti határozatra, vájjon a bérlő gazdák valamelyik tagja szólhat-e itt oly ügyhöz, mely saját érdeke? Nézete szerint ez nem volna parlamentáns. Ezen nézetet Polczner, Magyar s több képviselő nem osztják s a szólásszabadság és képviselői jogok rövidítését is látnák benne, míg végre a közgyűlés akként dönti el a kérdést, hogy a képviselő szólhat ugyan saját ügyében is felvilágosításképen a szőnyegen levő tárgyakhoz, de személyesen nem szavazhat. Elvárja azonban, hogy — ha lehet, — a szólástól is tartózkodjék. Kolb Antalnok: Fejtegeti bőven s elég világosan a bérlők ügyének fásisait a várossal szemben. Előadja az adatokat pro et contra, melyek a város jogai mellett szólnak, de a jogos kifogásokat is, — melyekkel bérlők a perben talán magukat védhetik. Ezekből azt következteti, hogy ő előtte mint biró előtt — korántsem áll ezen jogi kérdés oly világosságban, mint a főügyész kijelentette. Nem kellene az egyesség útját elvágni s további alkudozást kíván. Magyar János képviselő: Az utolsó bizottmányi ülésben a hitelesítés alkalmával meggyőződött, hogy bérlők a városi követelés számszerűségét az akták szerint csakugyan elismerték, sőt fizetési határidőket is ígértek , az alhaszonbérlők által elhagyott földek pedig a perben bebizonyíthatók, sőt a 12 ezer hold mennyisége az első térkép által szintén igazolva van, de későbbi beismeréseik által is az emlegetett kölcsönös computus a perben is megtörténhetik, sőt oda is tartozik: ennélfogva szerinte a per megnyerésére reménységmutatkozik, ha ügyes és szorgalmas kezekre bizatik. Tekintve azonban, hogy e per mégis csak testvérek közt folyand s már a megindítással költségek lesznek összekötve; tekintve továbbá, hogy e nagy kiterjedésű vagyont bérlők mentették meg a városnak s így ama súlyos időviszonyok közt idegeneknek nem engedték , ennélfogva szóló is Dani F. indítványához csatlakozik, de oly kikötéssel, hogy bérlők a 20 ezer frtot egy év lefolyása alatt tartoznak megfizetni, úgy hiszi, hogy ezt a bérlők el is fogadják. Elnök nem osztja Magyar János véleményét. Az összes közlegelőket bírták a bérlők több esztendeig ingyen s épen midőn már a fizetés kötelezettsége beállott szerződésszerűleg, mondottak le arról a város kárára. A város azért adta nekik tetszés szerint a földeket s azért kötötte ki szigorúan a fizetési határidőket, hogy biztosítva legyen általuk, a saját maga részéről az állam irányában elvállalt súlyos kötelesség, t. i. az államkölcsön pontos teljesíthetése felől. Csakovátz képviselő: Hosszú philippikát tart a bérlőgazdák lelkiismeretlen eljárása ellen. Felhozza a közlegelők tönkre silányítását s a jogtalan foglalásokat, miket bérlők a város vagyonán elkövettek. Utal az akkor életben volt szigorú osztrák büntető törvénykönyv nyilvános erőszakossági rendeleteire s kívánja, hogy bérlőkkel az egész viszony felbontassák, a földek tőlök visszavétessenek, bűnfenyítő vizsgálat s azonnali biztosítási lépések állíttassanak a károkra nézve, mert — úgymond — a szerződéskötés idejében nem voltak a városok az alkotmány élvezetében úgy, mint