Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-01-26 / 11. szám

1870. Tizenkettedik évfolyam. Megjelen: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények kül­dendők : iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek küldendők. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ KÖZLÖNY. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és idékre postán:­­ Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Egész évre . . . 8 frt. | Félévre . . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . 2 frt. | Évnegyedre . .. 1 frt 75 kr. Egyes szám ára 6 kr. osztr. értékben. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. Z-s. magy. hirdetési irodájában, Csibárus-utca 2 ik­sz- Bécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) Oppelik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné. — Maillain. Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések exp­o­itjéjában ; Lipcsében Sachrse­s társánál; Párisban Havas , Lafitte , Bullier és társánál i­ll­ik szám. Szerdán, január 26-án. Hirdetések díja: A hath­asábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr.,­­ szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mól kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 k A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási­g 15 ujkrajcár. A költségvetési viták. i­. Simonyi Ernőnél hagytuk el. Talán visz­­sza sem tértünk volna a jámborhoz, ha ke­zünkbe nem akad egy nyomtatott valami, amiből kitűnik, hogy itt a vidéken a­kadnak embere­k a „tisztelt túlsó oldalról”, akik országos költ­ségvetésünk hányadán létét a hazánk vagyoni állapotának hű képét Simonyi Ernő beszédé­ben látják és kívánják láttatni a jóhiszemű ellenzéki publikummal. Hogy is ne! Simonyi világlátott, ta­pasztalt, okos ember, aki Párisban is járt, ahol kizáró szabadalmat nyert a csalhat­atlan­­ságra, amely megőriz minden baklövéstől! Ezt ugyan Simonyi maga nem hiszi, mert ő csakugyan okos ember , de elhiheti száz, meg ezer olyan ember, akinek nem ért még rá benőni a feje lágya , főkép ha nyomtatásban is rátukmálják ezt a bárgyú hitet. Lássátok-e , igy áll az ország vagyoni állapota, ahogy Simonyi mondja , mert az nem olyan pitypoty ember ám: — a földadó 50^-el, a házadó 60%-el, a személykereseti adó 65^-el, a jövedelmi adó 250^-el, a közigazgatási költség szintén 250^-el lett magasabb, mint volt a kárhoztatott provi­­sorium alatt és előtt; vagyis most e közös­ügyes világban hétszer kutyábbul vagyunk, mint voltunk a Bach és Schmerling kormánya alatt. Értitek-e? A vidéki hűt elvtárs ezt újságolja, mond­ván : ez a biblia, ebben higgjetek ! Való igaz, hogy Lónyay izekre tépte e Bach- és Schmerling-dicsőitő számításokat, hogy egyenként kimutatta hamisságukat, fe­jére olvasta Simonyinak szörnyű felületessé­gét és végre fölszólita, hogy csak tegye mellére kezét és vallja be, hogy rettentően tévedett, midőn ily badarságokat hordott rakásra, amire az ellenzékből senki sem ta­lált kadenciát; mindez szent igaz— de ezt él­vezzék a jobboldaliak: a baloldali nép gyom­rát fölösleges ilyennel terhelni! így kell a nép fejébe kanállal tölteni a nemzetgazdászati és politikai bölcseséget! így kell félpörösnek törvényt tenni. Ildom ? szemérem? No bizony , mi köze ezeknek a raokra politikához ! De menjünk tovább. Még mindig az ál­talános tárgyalásnál vagyunk. Miután az ellenzék, sanda mészárosként a judgetre pislogva, untig püfölé a 67-diki kiegyezést , az alkotmány­alapot , Ghyczy Kálmán végre egy oly indítványnyal is lépett föl, mely már szorosan a tárgyhoz tartozott. — A költségvetés tárgyalása a mi eljárásunk szerint nagyon hosszadalmas lévén, e baj orvoslása végett indítványozta , hogy a kép­viselőház ne küldjön ki bizottságot, ami idő­pazarlással jár, hanem alakuljon maga bizott­sággá, tanulmányozza és úgy tárgyalja a költségvetést, ami szerinte sokkal rövidebb lenne És mivel indokolta e mód célszerűségét? Azzal, hogy az angol parlamentben is így szokták. Eszünkbe jut itt az a régi adoma a szabó- és kovácslegényről, meg a német doktorról, aki tapasztalván, hogy a hidegle­lős kovácslegény a töltöttkáposztától meggyó­gyult, a szabólegényt is ezzel akarta gyógyí­tani , aki aztán szerencsésen bele is halt. Aligha így nem járnánk mi is a Ghyczy úr által kínált gyógyszerrel. A baloldal érdemes félvezére csak azon csekély kis körülményt feledé el figyelembe venni, hogy az angol parliamentben angolok ülnek, akiknek az az ismeretes közmondásuk van, hogy „times is money“, az idő pénz, amire a mi Német Bercijeink , Berzenczey­ és Dobsaink azt mondják, hogy — adta hóbortos ángliusa, ha neki pénz, nekünk ugyan nem az, — és órákig elórálnak, anekdotáznak és bolondoz­nak: a szultánról, a vármegyéről, sz. Ágos­tonról, saját drámáik­ és becses arcképeikről, szóval mindenről, csak arról nem, vagy mi­nél kevesebbet arról, ami a dologhoz tar­tozik. Ezenkívül Ghiczy még a nyugdíj-kérdésre nézve adott be határozati javaslatot, amit ugyan, mint adózók és jó hazafiak, mi is szívesen veszünk, ha keresztülmegy, mert erszényünk terheltetésén akar könnyíteni és az elmúlt önkényrendszerek általunk sem szeretett főbb eszközeitől akarja a nem érdemlett nyugdíj f elvenni; de ha tekintetbe veszszü­k, hogy erre vonatkozólag a pénzügyi bizottság már dolgozott ki javaslatot, mely szerint e senki előtt sem grata personák már meglehetősen kurtára vannak fogva. Ghyczy K. Kat. javas­lata úgy tűnik föl előttünk, mintha egy kis árverés akarna lenni coram publico a jobb­oldal ellen és rovására. Mert hiába, ez is olyan kérdés, hol a baloldalnak nagyon elő­ny­ös positiója van politikai tőke gyűjtésére. Nagyon csalódnánk ellenzékünkben, ha ezt az odiosus kérdést kegyetlenül ki nem aknázná. A következés majd megmutatja — a nyug­díjak tárgyalásánál, mely Deák Ferenc indít­ványára a költségvetéstől elkülöníttetett. Lónyay hatalmas zárbeszéde után követ­kezett a részletes tárgyalás, de itt már a Csernátony-hadjárat kezdődvén a subventiós sajtó ellen , *—• szükséges , hogy mielőtt efölött szemlébe bocsátkoznánk, egy kis gyo­morerősítőt vegyünk be. Temesvár, jan. 22-én. T. szerkesztő úr ! Gyermekkoromban a szülői házhoz gyak­ran ellátogatott egy éltes kisasszony, kit a kisgyermekeknél öreg leányok irányában ren­desen nyilvánulni szokott idegenkedésnél fogva ki nem állhattam , de akinek elmaradhatlan ölebecskéjében annyival­­inkább örömömet leltem. A kisasszony zord napjainak hűséges megosztója, Fidi, gyakran nekiugrott nagy és erős házi komondorunknak, s örökös csa­­tk­ázásaival ingerelte házunk hű őrét. Nagyatyám, ki szemtanúja volt Fidi vak­merőségeinek, tanító modorban szólt hozzám: „Látod fiacskám, ha ennek az ötebnek ereje oly nagy volna, mint a minő nagy a szemtelensége, akkor semmiféle állat békében nem maradna tőle !“ Bizony ez a régi, régi mondás eszembe jutott e héten párszor, midőn az országgyű­lési tudósításokat olvastam. Olvastam én különben a lefolyt és folyó héten sok badarságot, mely sokféle oldalról jellemez minket magyarokat. Olvastam Gubody uramról , miként vá­lasztatta meg levéltárnoknak a pékinast, aki — nem kétlem — ugyanazon politikának bajnoka, melyet Gubody uram vall. Nagy-Kőrös városának pedig veszedel­mes levéltárnokai szoktak lenni, kik közül egyet nekem is volt szerencsém ismerni. Az általam ismert levéltárnok különösen azon szónoklatával tette magát halhatatlanná, me­lyet Albrecht főhercegnek mondott az ötvenes években. Midőn a főherceg a levéltár régis­sége és érdekessége felől tett kérdést, a fehér pantalonjáról ismeretes levéltárnok nagy buzgalommal ekként szólott: „Kaiserliche Hoheit! Wir haben Rákó­­czyanisches Bibel , — Türkische Blätter, — Wir haben alles !* Hanem az már régen volt; azóta sok viz lefolyt a Dunán, s azóta II.-Kőrös városa nagyban megváltozott. Most már a Gubody-nera alatt más szint öltött magára a város, melynek szélbali tol­lát Freudenhoffer úr forgatja a „Magyar Ujság“-ban , hol megjelenő leveleiből mindig meg lehet tudni, hogy a levelező úr előtte való napon a cifra­kertben, vagy a homokoldal valamelyik mokrájánál mulatott Ha Gubody úr még sokáig fog uralkodni, úgy bizony szép állapotban fogja találni a rendezés II.­Kőrös városa ügyeit, melyeknek vitelére ma már pékinasokat is alkalmaznak. Szegény Ónody Samu, ha meg nem hal, most szép kilátás nyílik számára, azonban ő már ott van a másik országban, hol nem csúfol­ják Tökre Samunak. A pékinas megválasztatása ötletéből azon­ban melegen ajánljuk Gubody úr figyelmébe Várady Jánost — ha ugyan még él. Ezen derék ember az akkori időben elég commu­nistikus elveket vallott arra nézve , hogy Gubody ur táborába fölvétessék. Mikorra e sorok napvilágot látnak, ak­korra már nem újság többé Missies meg­buká­s­a. Igen, ő megbukott ismét, dacára azon hazafias törekvéseknek, melyeket érdekében a torontálmegyei balközép-párt kifejtett. A „Hon“ tegnapelőtti számában még a mozsarak durrogását is véltük hallani ama hatal­mas levélből, mely Missies érdekében íratott, s ma már tökéletes csendben illatozik a to­rontálmegyei balpárt hajótörést szenvedett jóakarata. A „Hon"-nak ugyanazon leveléből értet­tük meg, miszerint tehetséges fiatal emberek­nek csakis a balpárton lehet jövője. A tisz­telt levelező ugyanis Zsíros Lajos új­ pécsi főszolgabíró barátomnak tehetségét, hivatal­­beli ügyességét fölemlítvén, megjegyzi, hogy Zsíros szép tulajdonaival, ritka tehetséggel párosult szorgalmával hivatva lenne arra, hogy Torontólban fontos szerepet játszék, azonban a jobboldalhoz tartozván, a baloldali Toron­­tál megyében jövője nincs és szereplésre ki­látása nem lehet. Ifjú barátaim, halljátok ezt! A tehetség semmi, vagy csak akkor lehet valami , ha a balpárthoz tartozik, mely pártnak maholnap oly csodaereje leend, hogy az, ki hozzá áll, rögtön okos és szerepre hivatott emberré válik! Különben némikép igaza van a torontáli levelezőnek, amennyiben Tisza Kálmán csak­ugyan örökség útján nyerte el a balpárt ve­­zérségét. Németh Alberten különben bebizonyult, hogy a balpárt sem föld , de ő sem An­­theusz , hogy az érintkezés által erőt és észt nyerhessen. Németh Albert fonóházakban igen kedélyes úri­ember lehet, annyit azon­ban beszédei után ítélve , be kell vallanunk, hogy szájából a tisztelt ház nem hangzik annyira jól, mint az az ismeretes nóta: „Mi édesebb a hevesi dinnyénél!“ Beszélik — valóságáért azonban jót nem állhatok — hogy midőn Szlávy a rendelke­zési alap megszavazása tárgyában azt mon­dotta volna: „hogy a 120,000 frínyi összeg­ről talán azt hiszik, hogy azokon a kormány kémeket tart tvégből, hogy a csapszékekben keresse a hazaárulókat ? Patay Están ugyan­akkor fölkelt s őszintén kinyilatkoztatá, mi­­szerint Pest-Budának valamennyi korcsmáját bejárta és járja, de azokban csak ivókat talált! Dobsa Lajos is hallatta érzelemdús keblé­nek bájzengzett szavát. Három csillagot fö­­dözött föl, lévén ez könnyű dolog neki, ki fején viseli a holdat. A képviselőházat rop­pant aggodalomba ejte azon kijelentésével, hogy egy új tragoediájával készen van. A három csillagról fölemlíti , hogy annyira áll ő a három lap bölcsességétől, mint Makó Jeruzsálemtől. — Kijelenti , hogy 61-diki alapjában nem, csak tetejében változott. — Hiúságban élő lelkének kecsegtetésére azon­ban fölemlíti, hogy az, ki arcképét bírni óhajtja, csak a „Borsszemjankó“ rajzolatait vágja ki. — Rég volt az édes Dobsa úr, mi­dőn előláncosi ügyességének méltánylásául egyik-másik kis leányka bírni óhajtotta arc­képét, de 35 évig feltáncolni nem tréfa do­log , ennyi strapáció bizony megrongálja nem­csak a lábakat, hanem még a fürtöket és arcot is. Viszontlátásig. Spitzmann, a bel- és külterületen egyaránt a jövő tan kezdetével taníttatni rendeltetik ; e célból összes tanítói személyzetnek meghagyatt hogy a népiskolai felügyelő utasítása szeri a városi tornamestertől a tornászat elemeiül oktatást szerezzenek , s a jövő tanév kezd­téig is, midőn a tornászat rendszeres tanítás megkezdendő lesz, a gyermekeket a tes mozgásban oktassák. Megkerestetik egyszersmind Szeged vi­ros tek. tanácsa, miszerint a tornászat­tani hatása végett minden iskolához egy egyszer tornahelyiséget fölállítani s fölszerelni szives­kedjék. E határozat végrehajtása a népiskola felügyelőre bizatik. 9. Olvastatott a vélemény 6-dik pontja mely szerint a tanyai tanítóknak az iskola elhagyása, szünnapok és rendkívüli esetei kivételével, szigorúan megtiltatni javaltatik­­.­ A tett javaslat nyomán meghagya­tik az összes külterületi tanítóknak, hogy iskoláikat szünnapok és rendkivü­li eset ki­vételével, elhagyni ne merészeljék. E hatá­rozat áthágása minden egyes esetben szigorú megrovást, harmadszori megszegése pedig az elmozdítás iránti intézkedést vonná maga után. A tanyai tanító egyszersmind az isko­­látóli eltávozását minden egyes esetben az iskolagondnoknak, a városbai megérkezését pedig az iskolaszék elnökének vagy a nép­iskolai felügyelőnek bejelenteni köteles. A tantermeknek rendeltetésüktől elütő célra használása a fentebbi következmények terhe mellett szigorúan megtiltatik, s e te­kintetben a gondnokok is kellő figyelemre hivatnak fel.­­ (Itt egy pont maradt ki, mely iskolaszéki határozat folytán nem kö­zölhető.) E határozatról az összes külterületi ta­nítói személyzet és iskolai gondnokok a nép­iskolai felügyelő útján írásosan értesítendők. Az iskolaépületeknél levő kamra s egyéb mellék­helyiségeknek rendeltetésüktől elütő célra használása szigorúan megtiltatik, a ne­talán okozandó károkért az illető tanító té­tetvén felelőssé. Szeged város tek. tanácsa egyszersmind megkerestetni rendeltetik, mi­szerint a megrongált győriszéki, valamint a Lengyel-kápolna irányában fekvő domaszéki iskola hiányait, kútjait s a t. kijavíttatni, nemkülönben a tanítók tüzelőjének és sert­­­ésének a többi iskolák mintájára a mada­rásztói, nagyszéksósi, csorvai, bojárhalmi, feketeszéki, domaszéki, szatymazi, győriszéki, galagonyai és összeszéki iskolákhoz is le­hető olcsó áron szinhelyiséget állítani szíves­kedjék. 10. Olvastatott a véleményes jelentés 7- dik pontja, mely szerint a gondnokoknak az iskolákba tettlegesen történt bevezetése he­lyeslőleg lenne tudomásul veendő. V.— Elfogadtatik. 11. Olvastatott a véleményes jelentés 8- dik pontja, mely szerint a tanítói személy­zet elhelyezése tárgyában tett intézkedés jó­váhagyólag lenne tudomásul veendő. V.— Elfogadtatik. 12. Olvastatott a véleményes jelentés 9- dik pontja, mely szerint az egyes iskolákhoz eddig kiadatni szokott tüzelő­anyagok helyett az iskolaszék rendelkezése alá bocsátandó 60 főt évi átalány javasoltatik. V.— A véleményes jelentés e pontja el­fogadtatván , Szeged város tek. tanácsa meg­kerestetni rendeltetik , miszerint az évenkint kiszolgáltatni szokott tüzelőanyagok helyett minden egyes iskola számára az iskolaszék kezéhez 60 frt évi átalányt utalványozni szí­veskedjék , fönntartván magának az iskola­szék , hogy az így rendelkezése alá esendő összes évi átalányból minden egyes iskola számára szükségletéhez képest — mindenkor az illető gondnok kezéhez — kisebb-nagyobb összeget utalványozhasson. 13. Olvastatott a tárgyalás alatti jelen­tés 10-dik pontja, mely szerint a neszárj­­hegyi iskola helyébe, ennek célszerűtlen, sőt használhatlansága miatt, uj iskolaépület állí­tása javaltatik. V.— A véleményes jelentés e pontja el- Jegyzőkönyv a szegedi iskolaszéknek 1870-ik évi január 12-én a városi tanácsteremben tartott üléséről. (Vége.) 8. Olvastatott a vélemény 5-dik pontja, melyben a testgyakorlat tanításának behoza­tala ajánltatik. V.— A véleményes jelentés alapján a testgyakorlat az összes elemi népiskolákban

Next