Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)
1870-02-23 / 23. szám
1870 Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMI KÖZLÖNY. Megjelent Előfizetési föltételek: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Szerkesztőségi iroda. Egész évre • • • 8 •• 1 Félévre . . . . 4 frt Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. óvá a lap szellemi részét illető közlemények kill- Évnegyedre . . 1 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. dendök , iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet, ügyes szám ára 6 kr. osztr. értékben. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, előfizetési pénzek küldendők, hová Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, zsibárus-utca 2 iksz Pécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippedik A., és Rosenzweig J. hirdetési ügynökökné.Maillarn, Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések expediójában; Lipcsében Sachses társánál; Páriában Iiavas, Lafitte , Bullier és társánál Hirdetések dija: A hasdasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár Végszimadás a Batthány-emlékszobor ügyében. A szegedi Lloydtársulat részére általunk kibocsátott 4. számú gyüjtöiven befolyt : Ausländer Simon 5 ft, Stráid Antal 1 forint, a szegedi Lloydtársulat 5 forint, Czinner József Ignác 2 ft, Deutsch Ferenc 2 ft, Ausländer Henrik 2 ft. Összesen 17 ft. — Saját ívünkön adakoztak : Sulyok László 1 ft, özv. Fadgyas Pálné 2 ft. A múlt számunkban közhitt 8-ik kimutatásban foglalt összeggel együtt befolyt összesen : 390 ft, 67 kr., 3 db arany, 3 db ezüst frtos és 3 db ezüst huszas, mely összeget a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez küldtük föl. Gyűjtésünk összes eredménye eszerint több mint 400 ft, melylyel — tekintve a sokféle gyűjtést, mikkel lakosságunk meddő erszényét néhány hét óta ostromolják — meg lehetünk elégedve. A bizalom tehát, melyet e hazafias célra tett fölhívásunkban Szeged polgárai iránt kifejeztünk, nem maradt írott malaszt, s részünkről nincs más hátra, minthogy az adakozóknak, a nemes ügy iránt tanúsított hazafias részvétükért, köszönetet mondjunk. Horváth Mihály beszéde a képviselőhöz február 18-diki ülésében. (A „P. N.“ kivonatos közleménye után ) Minden átmeneti korszak nehézsége abban áll, hogy a kitűzött, elv következetesen keresztülvitessék. Az újkor főelvül azt tűzte ki az állam és egyház közötti viszony szabályozására nézve, hogy minden államvallás megszűnjék és szabad egyház legyen a szabad államban. Ez elvet elfogadja mindenki, ki a szabadelvűségre nézve csak némileg igényt tart, de kevesen vannak, kik keresztülvitelének módozatára nézve, következetesek lennének. Többnyire ahelyett, hogy az államvallás által élvezett előnyöket és szabadalmakat egyszerűen eltörlenék, azt kívánják, hogy az állam tovább is gyakorolja gyámkodását az államvallás fölött. Az állam nem ingyen adott előnyöket. Midőn ezeket megadta, egyszersmind az egyházi ügyekből is azokat a maga körébe vonta. E gyámkodást annyira megszokta a világ, hogy még szabadelvű, jeles elmék sem tudnak e gyámkodás gondolatától megszabadulni. Akarják, hogy az állam az egyház fölött tovább is oly jogokat gyakoroljon , melyek sohasem tartozhattak okszerűen az állam körébe. Ghyczy Kálmán ellenében szónok nem tartja szükségesnek, hogy e gyámkodás megszüntetése a törvényhozás hozzájárulása nélkül nem történhetik meg. Minden felekezet kivívta súlyos küzdelmek árán egyházi önkormányzati jogát, csak a kath. vallás nem volt képes eddigelé a sok századok óta reá nehezedő gyámkodás alól megszabadulni. Nem csodálkoznék, ha olyanok késleltetnék az egyház fölszabadítását az állam gyámkodása alól, kik talán részesei a hatalomnak, melyet az állam az egyházra gyakorol, de sajnos ezt látni azok részéről, kik kitűnően közreműködhetnének e nagy mű véghezvitelében. Az autonómiáról táplált nézeteivel nem fér meg azon vélemény, hogy a kormányt arra kell szorítani, miszerint a vallásalapokról a ház elé terjeszsze a számadásokat. Mit mondanának a protestánsok , ha valaki követelné, hogy vallási célú alapítványaikról a törvényhozás elé terjeszék számadásaikat. Ha ez képtelenség , miért követelnék ugyanazt a katolikusoktól. Ha a kath. egyház fölött való gyámkodás jogtalan volt, miért venné most kezébe e gyámkodást a különböző vallású képviselőkből álló törvényhozás. — A Pulszky Ferenc által felhozottakra, melyeket Hoffmann Pál nem tartott viszonyainkhoz alkalmazhatóknak, szónok azt mondja, hogy Amerika Egyesült Államaiban sem volt az állam és egyház közötti viszony mindig tabula rasa, sőt ott szorosabb theokratiai rendszer volt, mint hajdan a zsidó államban, midőn Roger Williams ki merte monda a „szabad egyház a szabad államban“ elvet, kegyetlen üldözéseknek volt kitéve ezen most oly szabadelvű államban. Létesítsük a vallásszabadságot minden követelményeivel, törüljünk el az egyházakra nézve minden előnyt és kiváltságot s aztán bizzuk az egyházra saját ügyei kezelését. Szónok nem táplálja azon aggodalmakat az autonomiáról, miket Ghyczy K. fölemlített és sajnálja, hogy oly kitűnő, avatott erők, mint ő, megfoghatatlan, mondhatná talán vétkes közönynyel viseltetnek ezen nagyfontosságú ügy iránt. Értené a dolgot, ha a hierarchiának csakugyan oly mérvű befolyásától kellene félni, mint az azon szabálytervezetben volt kimondva , mely még a tanácskozás alapjául sem fogadtatott el ez előkészítő congressus által. A jó alapon nyugvó autonómia aggodalmakra nem adhat okot. Az államnak nem lehet köze ahhoz, ami az egyes egyházakban történik, föltéve, hogy az önkormányzati jog túl nem lépi az országos törvényeket s nem sérti a többi felekezeteket. Azon alapokról, melyek a miniszter kezelése alatt állanak, számolást követelni kell, de ezt követelni nem a képviselőim dolga, mely különböző vallású képviselőkből áll, hanem katholikusok összeségéből választott autonóm testület követelheti a számadások átvizsgálását; míg ez autonóm testület szervezve nincsen , az országgyűlésnek nincs joga beleavatkozni a dologba, s így szónok nem tartja helyesnek, ha gáncsolják a minisztert, hogy eddig a főpatrónus, a király beleegyezésével önállóan intézkedik ezen ügyekben. Mivel azonban a miniszter kezelése alatt vannak oly alapok is, melyek jogi természete kétes, szónok fölhívja a házat, hogy tanácskozzék tüzetesen azon kérdés fölött, melyek egyházjavak , s azért célszerűnek tartaná, ha a ház egy bizottságot küldene ki ezen javak jogi természetének kipuhatolására. Ami az interciláris jövedelmeket illeti, szónok sem Ludovigh indítványát, sem a miniszter ajánlatát , hogy eziránt törvényjavaslatot terjeszt be, nem tartja célszerűnek, mert ez által újabb beavatkozás történjék a legközelebb kimondandó vallásszabadság által önállósított kath. egyház jogaiba. Mert ha a javak , melyekből az intercalarisok befolynak, egyházi javak, akkor még az intercalaris jövedelmek is kétségtelenül az egyházat illetik , ha mindjárt több százados usus szól is ez ellen — mert ezen usus is jogtalan volt, mint a gyámkodás —; ha pedig a javak államjavak, nem jöhetnek az „intercalaris“ elnevezés alá, mert az államnak állandóan joga van azokat élvezni. Miután a ház határozata szerint a vallás- és közoktatási miniszter által benyújtandó törvényjavaslat a vallásszabadságról nem sokára tárgyalás alá kerülend; s miután e törvény által a vallásfelekezetek közt teljes egyenlőség s viszonyosság fog megállapittatni, hogy ezen egyenlőség mindenre kiterjedjen s a vallásfelekezetek közt minden további súrlódásoknak eleje vétessék. Szónok indítványt terjeszt be egy a kath. egyházi alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldendő bizottság iránt. (Az indítványt lásd országgyűlési rovatunkban.) Wagnernök indítványozza, hogy az iskolatanács-tagok megválasztása tárgyában jegyzőkönyvbe vétessék azon óvás, hogy e választás nem végleges és csakis a népszámlálás eredményének kitudatásáig érvényes. Elfogadtatok. Börcsök Ign. képv. ismét az alföldi vasúti átjárások veszélyességére hívja fel a gyűlés figyelmét, indokolván fölszólalását azzal, hogy számos kocsi az átmenetnél kettészakad, már s egy ilyen fönnakadás alkalmával a vonatnak is meg kellett állnia, sőt. Ennélfogva mint sürgős indítványt terjeszti elő, miszerint kéretnék meg a köziek, minisztérium, hogy az átjárásoknak kihidalását s egyszersmind — minthogy nagyon keskenyek—kiszélesítését is a vasúti társulatnak meghagyja. Ez is elfogadtatik. Ugyancsak Börcsök Ign. interpellatiót intéz, valami 1860-ból fönnmaradt fogyasztási adóbeli 4—5 ezer ft hátralék tárgyában, hogy ez behajtatott-e már vagy nem? Kiadatik a tanácsnak. Ezek után a napirend első tárgyául fölvétetett, a főreál-és ezzel kapcsolatban létesítendő szakiskolák ügyében kelt miniszteri rendelet. A vallás és közoktatási miniszter úr ebben ígéretéhez képest megküldi a nevezett iskolákhoz megkívántató helyiségek jegyzékét, mely szerint a főreáliskolához 800, a többi szakiskolákhoz pedig 500,gy összesen a megajánlott iskolákhoz 1300 - ös terület szükségeltetik. A miniszter úr fölajánlja, hogy az épület tervezetét elkészítteti, de ez esetben az épület helyének térrajzát fölküldeni kívánja. — Az építkezésre kért kölcsönre vonatkozólag még határozottat nem mondhat, de újra is ígéri, hogy mindent elkövet e tárgyban s reményt nyújt arra, hogy e kölcsön az isk. alapból ki fog kerülni. — Végül a 4-ik reálosztályra nézve kijelenti, hogy azt még ez év őszén meggyitni szándékozik , s fölhívja a várost, hogy helyiségről gondoskodjék A leirat tárgyalásán hamar átesett a gyűlés. Wagner K. a miniszter azon ajánlatát, hogy a tervezetet elkészítteti, csak köszönettel fogadhatja s kéri ezt elfogadtatni. Dobó M. és Dáni Ferenc hasonlókép nyilatkoznak, de azon nézetből indulva ki, hogy — miután az épület a belváros központján fog emeltetni — a város az emelendő épület földszinti részét hasznosíthatná is, a miniszteri leirat pedig csupán magát az iskolák kívánalmait veszi tekintetbe : utóbbi praecisirozva Dobó előterjesztését, indítványozza, hogy utasíttatnék a nagybizottmány annak megvizsgálására, összeférhetne-e és mennyiben az iskolák céljaival az épület hasznosítása, s s ha igen, mi módon lenne az kivihető — ez értelemben adjon a közgyűlés elé javaslatot. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a bizottmány tájékozásául elvül kimondatott, hogy az összes tervezett iskolák számára egy épület lesz emelendő. Olvastatott a Szeged-percsórai tiszaszab. társulat részéről Szeged város ellen intézett végrehajtás tárgyában kelt miniszteri leirat, melyben a köztek, minisztérium tudatja, hogy a folyamatba tett közigazgatási végrehajtást meg nem akadályozhatja, miután az ez ügyben Szeged városi által mind ő felségéhez, mind az országgyűléshez intézett petitiókat csak kegyelmi kérvényeknek tekintheti, melyek a végrehajtási eljárást meg nem szüntethetik ; ellenkezőleg fölhívja a várost, hogy sikertelen s csakis reá magára nézve kártékony ellenállásával hagyjon föl, stb. Erre az elnök hosszabb előterjesztést tesz, melyben kifejtvén a város által ez ügyben tett lépések eredménytelenségét, azon véleményt nyilvánítja, miszerint a dolgok ily állásában nem marad más hátra, minthogy a város újra fölvegye az országgyűléshez leendő kérvényezés útját, mit azon reményben hagyott félbe, hogy a kormánynál is célt fog érni. A fölmerült rövid vita folyamában Wagnernek, hevesen kikelvén a minisztérium jogtalan, s mint magát kifejező, „erőszakos“ eljárása ellen, a petitio helyett követeinket utasítani (talán kérelmezni? Szerk.) kívánja, hogy interpellatiot intézzenek az illető miniszterhez az iránt: vajjon van-e tudomása arról, hogy a Tiszaszab. társulat által Szeged városa ellen törvény ellenére az 56 -iki pátens alapján intéztetik végrehajtás? , reményű, hogy ez után gyorsabban célt ér a város. Pohner hosszasan plaidiroz ez indítvány ellen, mely — szerinte — az interpellálók tájékozatlansága s a jól elkészült miniszter látszólag helyes érvei folytán bizonyosan megbuktatja a város ügyét, s ahelyett az elnök által javasolt petitiót pártolja. A közgyűlés az utóbbit fogadja el s az országgyűlés elé kérvénynyel fog járulni a minisztérium eljárása ellen. (Vége következik.) Szeged város közgyűlése. Folytatólag február20-án. Elnök : Réh János polgármester. Jegyző : Mészáros György. Elnök az eleintén alig határozatképes gyűlést fél 10-kor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének fölolvasása és hitelesítése után Böngészdék. Azt már országvilág tudja rólunk , hogy prókátor nemzet vagyunk. Elég baj ez nekünk. Replikázni tudunk a véghetetlenségig, de az arithmetika nem kenyerünk. Innen van az, hogy a vallás és közoktatási minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása már egy hét óta folydogál, s ha a még hátralevőkkel is így leszünk, akkor alapos reményünk lehet, hogy a budget tárgyalásán isten segítségével úgy nyár derekára keresztüleshetünk. Hiszen jó, talán szükség volt Ghyczy Kálmán „monumentális“ értekezésére, hogy alkalmilag a vallásügy s a vallási és köznevelési alapok kérdései előtérbe tolassanak s azok megoldása siettessék; de hogy napokig elvitázzanak oly dolgok fölött, mik a napirendnek szorosan véve nem tárgyai s amik fölött határozni úgy sem lehet — ez lehet igen szép és tanulságos, de végre is nem budgettárgyalás. Ezért nem is csodáljuk, ha Eötvös végre kijött sodrából s azon tragikomikus nyilatkozatra fakadt, hogy az ő költségvetésében az abc-től a legfelsőbb mathematikáig, a családi boldogságtól a mennybéli üdvösségig mindenről lehet beszélni. A szelíd lelkű miniszter nem is csalódott, mert ha előtte Jókai az orthodox zsidókat vette atyai pártfogásába a neológok zsarnoksága ellen — utána meg Németh Berci beszélt a papi hiányos nevelésről, a torokkról és szilvóriumosüvegről, mint a falusi pap isteneiről, sz. Bernát köpönyegéről s a papok előtt is megnyílandó „női kebel virágos kertjéről“ s derebus omnibus et quibusdam aliis. Ez aztán költségvetési tárgyalás. Pedig elhihetik nagyérdemű honatyáink, hogy nekünk untig elég ez időszerint megbirkózni azon árral, mely az egeknek 4 hónap óta nyitva levő csatornáiból ömlik reánk; ha ehez még az országgyűlési beszédáradások levét is folyton innunk kell, bizony nem lehet jótállani, hogy végkép el nem ázunk • * * ' * Tehát Jókai, a szabadelvű „Hon“, a szabadelvűbb „Igazmondó“ és legszabadelvűbb „Üstökös“ legeslegszabadelvűbb szerkesztője, az izraelita congressuson a szabadelvűek ellenében kisebbségben maradt orthodox zsidók védelmére rántotta ki a liberális baloldali fringiát ! Na lám, pedig erről a rész positióról nem mondhatja Jókai, hogy mások választották, ő maga választotta. Hanem hiszen ennek nem is kellett volna megtörténni, ha Jókait nem a Terézvárosban cselekedték volna meg képviselőnek, ahonnan valószínüleg még most is fülében zúgnak az ékes rythrausban elzengett szavak : „Éljen a Jokkáj!“ S ezt bizony nem lehet elfelejteni! * * * Van Jókainak Pesten a síp utcában egy „baloldali kör”-e is, melynek ő az elnöke, Horn meg alelnöke. Ez a kör most nem talált sürgősebb dolgot, minthogy rettenetes lármát csap a lapokban közölt egy l és gyű-