Szegedi Híradó, 1870. január-június (12. évfolyam, 1-77. szám)

1870-02-23 / 23. szám

1870 Tizenkettedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEG­Y­EST­ART­A­LM­I KÖZLÖNY. Megjelent Előfizetési föltételek: Hetenkint 3-szor, szerdán, pénteken és vasárnap reggel. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Szerkesztőségi iroda. Egész évre • • • 8 •• 1 Félévre . . . . 4 frt Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . 3 frt 50 kr. óvá a lap szellemi részét illető közlemények kill- Évnegyedre . . 1 frt. Évnegyedre . . 1 frt 75 kr. dendök , iskola-utca, Vadász-ház, 1-ső emelet, ügyes szám ára 6 kr. osztr. értékben. Kiadóhivatal Burger Zsigmond könyvkereskedése, előfizetési pénzek küldendők, hová Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten Neumann A. I-ső magy. hirdetési irodájában, zsibárus-utca 2 ik­sz Pécsben Hausenstein és Vogler (neuer Markt Nro 11.) tippedik A., és Rosenzweig J. hirdetési ü­gynökökné.­­Maillarn, Frankfurtban G. L. Daube & Co. hirdetések exp­e­diójában; Lipcsében Sachse­s társánál; Páriában Iiavas, Lafitte , Bullier és társánál Hirdetések dija: A hasdasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., két szerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beigtatásért 30 kr A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár Végszi­m­adás a Batthány-emlékszobor ügyében. A szegedi Lloydtársulat ré­szére általunk kibocsátott 4. számú gyüj­­töiven befolyt : Ausländer Simon 5 ft, Stráid Antal 1 forint, a szegedi Lloyd­társulat 5 forint, Czinner József Ignác 2 ft, Deutsch Ferenc 2 ft, Ausländer Henrik 2 ft. Összesen 17 ft. — Saját ívünkön adakoztak : Sulyok László 1 ft, özv. Fadgyas Pálné 2 ft. A múlt számunkban közhitt 8-ik ki­mutatásban foglalt összeggel együtt be­folyt összesen : 390 ft, 67 kr., 3 db arany, 3 db ezüst frtos és 3 db ezüst huszas, mely összeget a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez küldtük föl. Gyűjtésünk összes eredménye eszerint több mint 400 ft, melylyel — tekintve a sokféle gyűjtést, mikkel lakosságunk meddő erszényét néhány hét óta ostro­molják — meg lehetünk elégedve. A bi­zalom tehát, melyet e hazafias célra tett fölhívásunkban Szeged polgárai iránt ki­fejeztünk, nem maradt írott malaszt, s részünkről nincs más hátra, minthogy az adakozóknak, a nemes ügy iránt tanúsí­tott hazafias részvétükért, köszönetet mondjunk. Horváth Mihály beszéde a képviselőhöz február 18-diki ülésében. (A „P. N.“ kivonatos közleménye után ) Minden átmeneti korszak nehézsége abban áll, hogy a kitűzött, elv következetesen ke­resztülvitessék. Az újkor főelvül azt tűzte ki az állam és egyház közötti viszony szabályozására nézve, hogy minden államvallás megszűnjék és szabad egyház legyen a szabad államban. Ez elvet elfogadja mindenki, ki a szabadel­­vűségre nézve csak némileg igényt tart, de kevesen vannak, kik keresztülvitelének mó­dozatára nézve, következetesek lennének.­­ Többnyire a­helyett, hogy az államvallás által élvezett előnyöket és szabadalmakat egy­szerűen eltörlenék, azt kívánják, hogy az állam tovább is gyakorolja gyámkodását az államvallás fölött. Az állam nem ingyen adott előnyöket. Midőn ezeket megadta, egyszer­smind az egyházi ügyekből is azokat a maga körébe vonta. E gyámkodást annyira meg­szokta a világ, hogy még szabadelvű, jeles elmék sem tudnak e gyámkodás gondolatától megszabadulni. Akarják, hogy az állam az egyház fölött tovább is oly jogokat gyakorol­jon , melyek sohasem tartozhattak okszerűen az állam körébe. Ghyczy Kálmán ellenében szónok nem tartja szükségesnek, hogy e gyámkodás megszüntetése a törvényhozás hoz­zájárulása nélkül nem történhetik meg. Min­den felekezet kivívta súlyos küzdelmek árán egyházi önkormányzati jogát, csak a kath. vallás nem volt képes eddigelé a sok száza­dok óta reá nehezedő gyámkodás alól meg­szabadulni. Nem csodálkoznék, ha olyanok késleltetnék az egyház fölszabadítását az ál­lam gyámkodása alól, kik talán részesei a hatalomnak, melyet az állam az egyházra gyakorol, de sajnos ezt látni azok részéről, kik kitűnően közreműködhetnének e nagy mű véghezvitelében. Az autonómiáról táplált nézeteivel nem fér meg azon vélemény, hogy a kormányt arra kell szorítani, miszerint a vallásalapok­ról a ház elé terjeszsze a számadásokat. Mit mondanának a protestánsok , ha valaki köve­telné, hogy vallási célú alapítványaikról a tör­vényhozás elé terjeszék számadásaikat. Ha ez képtelenség , miért követelnék ugyanazt a katolikusoktól. Ha a kath. egyház fölött való gyámkodás jogtalan volt, miért venné most kezébe e gyámkodást a különböző val­lású képviselőkből álló törvényhozás. — A Pulszky Ferenc által felhozottakra, melyeket Hoffmann Pál nem tartott viszonyainkhoz al­­kalmazhatóknak, szónok azt mondja, hogy Amerika Egyesült­ Államaiban sem volt az állam és egyház közötti viszony mindig tabula rasa, sőt ott szorosabb theokratiai rendszer volt, mint hajdan a zsidó államban,­­ midőn Roger Williams ki merte monda a „szabad egyház a szabad államban“ elvet, kegyetlen üldözéseknek volt kitéve ezen most oly sza­badelvű államban. Létesítsük a vallásszabadságot minden követelményeivel, törüljünk el az egyházakra nézve minden előnyt és kiváltságot s aztán bizzuk az egyházra saját ügyei kezelését. Szónok nem táplálja azon aggodalmakat az autonomiáról, miket Ghyczy K. fölemlített és sajnálja, hogy oly kitűnő, avatott erők, mint ő, megfoghatatlan, mondhatná talán vétkes közöny­nyel viseltetnek ezen nagyfon­­tosságú ügy iránt. Értené a dolgot, ha a hierarchiának csakugyan oly mérvű befolyá­sától kellene félni, mint az azon szabály­tervezetben volt kimondva , mely még a ta­nácskozás alapjául sem fogadtatott el ez elő­készítő congressus által. A jó alapon nyugvó autonómia aggodalmakra nem adhat okot. Az államnak nem lehet köze ahhoz, ami az egyes egyházakban történik, föltéve, hogy az önkormányzati jog túl nem lépi az orszá­gos törvényeket s nem sérti a többi feleke­zeteket. Azon alapokról, melyek a miniszter ke­zelése alatt állanak, számolást követelni kell, de ezt követelni nem a képviselőim dolga, mely különböző vallású képviselőkből áll, hanem katholikusok összeségéből választott autonóm testület követelheti a számadások átvizsgálá­sát; m­íg ez autonóm testület szervezve nin­csen , az országgyűlésnek nincs joga bele­avatkozni a dologba, s így szónok nem tartja helyesnek, ha gáncsolják a minisztert, hogy eddig a főpatrónus, a király beleegyezésével önállóan intézkedik ezen ügyekben. Mivel azonban a miniszter kezelése alatt vannak oly alapok is, melyek jogi természe­te kétes, szónok fölhívja a házat, hogy ta­nácskozzék tüzetesen azon kérdés fölött, me­lyek egyházjavak , s azért célszerűnek tar­taná, ha a ház egy bizottságot küldene ki ezen javak jogi természetének kipuhatolására. Ami az interciláris jövedelmeket illeti, szónok sem Ludovigh indítványát, sem a mi­niszter ajánlatát , hogy eziránt törvényjavas­latot terjeszt be, nem tartja célszerűnek, mert ez által újabb beavatkozás történjék a legközelebb kimondandó vallásszabadság által önállósított kath. egyház jogaiba. Mert ha a javak , melyekből az intercalarisok befolynak, egyházi javak, akkor még az intercalaris jövedelmek is kétségtelenül az egyházat ille­tik , ha mindjárt több százados usus szól is ez ellen — mert ezen usus is jogtalan volt, mint a gyámkodás —; ha pedig a javak ál­lamjavak, nem jöhetnek az „intercalaris“ elnevezés alá, mert az államnak állandóan joga van azokat élvezni. Miután a ház határozata szerint a vallás- és közoktatási miniszter által benyújtandó törvényjavaslat a vallásszabadságról nem so­kára tárgyalás alá kerülend; s miután e tör­vény által a vallásfelekezetek közt teljes egyenlőség s viszonyosság fog megállapittatni, hogy ezen egyenlőség mindenre kiterjedjen s a vallásfelekezetek közt minden további súr­lódásoknak eleje vétessék. Szónok indítványt terjeszt be egy a kath. egyházi alapítványok jogi természetének megvizsgálására kiküldendő bizottság iránt. (Az indítványt lásd országgyűlési rovatunkban.) Wagner­­nök indítványozza, hogy az iskolatanács-tagok megválasztása tárgyában jegyzőkönyvbe vétessék azon óvás, hogy e vá­lasztás nem végleges és csakis a népszámlá­lás eredményének kitudatásáig érvényes. Elfogadtatok. B­ö­r­c­s­ö­k Ign. képv. ismét az alföldi vas­úti átjárások veszélyességére hívja fel a gyűlés figyelmét, indokolván fölszólalását azzal, hogy számos kocsi az átmenetnél kettészakad, már s egy ilyen fönnakadás alkalmával a vonat­nak is meg kellett állnia, sőt. Ennélfogva mint sürgős indítványt terjeszti elő, miszerint ké­retnék meg a köziek, minisztérium, hogy az átjárásoknak kihidalását s egyszersmind — minthogy nagyon keskenyek—kiszélesítését is a vasúti társulatnak meghagyja. Ez is elfogadtatik. Ugyancsak Börcsök Ign. interpellatiót in­téz, valami 1860-ból fönnmaradt fogyasztási adóbeli 4—5 ezer ft hátralék tárgyában, hogy ez behajtatott-e már vagy nem? Kiadatik a tanácsnak. Ezek után a napirend első tárgyául föl­vétetett, a főreál-és ezzel kapcsolatban léte­sítendő szakiskolák ügyében kelt miniszteri rendelet. A vallás és közoktatási miniszter úr eb­ben ígéretéhez képest megküldi a nevezett iskolákhoz megkívántató helyiségek jegyzékét, mely szerint a főreál­iskolához 800, a többi szakiskolákhoz pedig 500,­­­­gy összesen a megajánlott iskolákhoz 1300 - ös terület szükségeltetik. A miniszter úr fölajánlja, hogy az épület tervezetét elkészítteti, de ez esetben az épület helyének térrajzát fölküldeni kí­vánja. — Az építkezésre kért kölcsönre vo­natkozólag még határozottat nem mondhat, de újra is ígéri, hogy mindent elkövet e tárgyban s reményt nyújt arra, hogy e köl­csön az isk. alapból ki fog kerülni. — Végül a 4-ik reálosztályra nézve kijelenti, hogy azt még ez év őszén meggyitni szándékozik , s fölhívja a várost, hogy helyiségről gondos­kodjék A leirat tárgyalásán hamar átesett a gyűlés. Wagner K. a miniszter azon ajánlatát, hogy a tervezetet elkészítteti, csak köszönet­­tel fogadhatja s kéri ezt elfogadtatni. Dobó M. és Dáni Ferenc hasonlókép nyilatkoznak, de azon nézetből indulva ki, hogy — miután az épület a belváros központ­ján fog emeltetni — a város az emelendő épület földszinti részét hasznosíthatná is, a miniszteri leirat pedig csupán magát az isko­lák kívánalmait veszi tekintetbe : utóbbi prae­­cisirozva Dobó előterjesztését, indítványozza, hogy utasíttatnék a nagybizottmány annak megvizsgálására, összeférhetne-e és mennyiben az iskolák céljaival az épület hasznosítása, s s ha igen, mi módon lenne az kivihető — ez értelemben adjon a közgyűlés elé ja­vaslatot. Ez indítvány egyhangúlag elfogadtatván, a bizottmány tájékozásául elvül kimondatott, hogy az összes tervezett iskolák számára egy épület lesz emelendő. Olvastatott a Szeged-percsórai tiszaszab. társulat részéről Szeged város ellen intézett végrehajtás tárgyában kelt miniszteri leirat, melyben a köztek, minisztérium tudatja, hogy a folyamatba tett közigazgatási végre­hajtást meg nem akadályozhatja, miután az ez ügyben Szeged városi által mind ő felsé­géhez, mind az országgyűléshez intézett peti­­tiókat csak kegyelmi kérvényeknek tekintheti, melyek a végrehajtási eljárást meg nem szün­tethetik ; ellenkezőleg fölhívja a várost, hogy sikertelen s csakis reá magára nézve kárté­kony ellenállásával hagyjon föl, stb. Erre az elnök hosszabb előterjesztést tesz, melyben kifejtvén a város által ez ügy­ben tett lépések eredménytelenségét, azon vé­leményt nyilvánítja, miszerint a dolgok ily állásában nem marad más hátra, minthogy a város újra fölvegye az országgyűléshez leendő kérvényezés útját, mit azon reményben hagyott félbe, hogy a kormánynál is célt fog érni. A fölmerült rövid vita folyamában Wag­ner­­nek, hevesen kikelvén a minisztérium jogtalan, s mint magát kifejező, „erőszakos“ eljárása ellen, a petitio helyett követeinket utasítani (talán kérelmezni? Szerk.) kívánja, hogy interpellatiot intézzenek az illető minisz­terhez az iránt: vajjon van-e tudomása arról, hogy a Tiszaszab. társulat által Szeged vá­rosa ellen törvény ellenére az 56 -iki pátens alapján intéztetik végrehajtás? , reményű, hogy ez után gyorsabban célt ér a város. Poh­ner hosszasan plaidiroz ez indít­vány ellen, mely — szerinte — az interpel­­lálók tájékozatlansága s a jól elkészült mi­niszter látszólag helyes érvei folytán bizonyo­san megbuktatja a város ügyét, s ahelyett az elnök által javasolt petitiót pártolja. A közgyűlés az utóbbit fogadja el s az országgyűlés elé kérvénynyel fog járulni a minisztérium eljárása ellen. (Vége következik.) Szeged város közgyűlése. Folytatólag február­­20-án. Elnök : Réh János polgármester. Jegyző : Mészáros György. Elnök az eleintén alig határozatképes gyűlést fél 10-kor megnyitván, a múlt ülés jegy­zőkönyvének fölolvasása és hitelesítése után Böngészdék. Azt már országvilág tudja rólunk , hogy prókátor nemzet vagyunk. Elég baj ez nekünk. Replikázni tudunk a véghetetlenségig, de az arithmetika nem kenyerünk. Innen van az, hogy a vallás és közokta­tási minisztérium költségvetésének átalános tárgyalása már egy hét óta folydogál, s ha a még hátralevőkkel is így leszünk, akkor alapos reményünk lehet, hogy a budget tár­gyalásán isten segítségével úgy nyár dere­kára keresztüleshetünk. Hiszen jó, talán szükség volt Ghyczy Kálmán „monumentális“ értekezésére, hogy alkalmilag a vallásügy s a vallási és közne­velési alapok kérdései előtérbe tolassanak s azok megoldása siettessék; de hogy napokig elvitázzanak oly dolgok fölött, mik a napi­rendnek szorosan véve nem tárgyai s amik fölött határozni úgy sem lehet — ez lehet igen szép és tanulságos, de végre is nem budgettárgyalás. Ezért nem is csodáljuk, ha Eötvös végre kijött sodrából s azon tragiko­mikus nyilatkozatra fakadt, hogy az ő költ­ségvetésében az abc-től a legfelsőbb mathe­­matikáig, a családi boldogságtól a menny­béli üdvösségig mindenről lehet beszélni. A szelíd lelkű miniszter nem is csalódott, mert ha előtte Jókai az orthodox zsidókat vette atyai pártfogásába a neológok zsarnoksága ellen — utána meg Németh Berci beszélt a papi hiá­nyos nevelésről, a torokkról és szilvóriumos­­üvegről, mint a falusi pap isteneiről, sz. Bernát köpönyegéről s a papok előtt is meg­nyílandó „női kebel virágos kertjéről“ s de­­rebus omnibus et quibusdam aliis. Ez aztán költségvetési tárgyalás. Pedig elhihetik nagyérdemű honatyáink, hogy nekünk untig elég ez időszerint meg­­­birkózni azon árral,­ mely az egeknek 4 hónap óta nyitva levő csatornáiból ömlik reánk; ha ehez még az országgyűlési beszédáradások levét is folyton innunk kell, bizony nem le­het jótállani, hogy­­ végkép el nem ázunk • * * ' * Tehát Jókai, a szabadelvű „Hon“, a szabadelvűbb „Igazmondó“ és legszabadelvűbb „Üstökös“ legeslegszabadelvűbb szerkesztője, az izraelita congressuson a szabadelvűek el­lenében kisebbségben maradt orthodox zsidók védelmére rántotta ki a liberális baloldali fringiát ! Na lám, pedig erről a rész positióról nem mondhatja Jókai, hogy mások választot­ták, ő maga választotta. Hanem hiszen ennek nem is kellett volna megtörténni, ha Jókait nem a Terézvárosban cselekedték volna meg képviselőnek, ahonnan valószínüleg még most is fülében zúgnak az ékes rythrausban el­zengett szavak : „Éljen a Jokkáj!“ S ezt bizony nem lehet elfelejteni! * * * Van Jókainak Pesten a síp­ utcában egy „baloldali kör”-e is, melynek ő az elnöke, Horn meg alelnöke. Ez a kör most nem ta­lált sürgősebb dolgot, minthogy rettenetes lármát csap a lapokban közölt egy l­ és gyű-

Next