Szegedi Híradó, 1871. július-december (13. évfolyam, 79-156. szám)
1871-11-08 / 134. szám
1871. Tizenharmadik évfolyam. POL Megjelent: hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola-utca, Vadász-ház,lső emelet kifulAlivalul Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. *Szeredmi ,ízházhordással és vidékre. Egész évre ... 8 frt. | Félévre Évnegyedre ... 2 frt Előfizetési föltételek: postán. . . 4 frt Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 1 frt 75 kr. | hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalban; Pesten ,Neumann 15. első magyar hirdetési irodájában, a kígyó-utca (3. szám. Mécsben Raasenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppenk A. (Wollzeile 22) és Mosse 1 (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Majia m. Frankfurtban Q. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában, Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Laflite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Pragaban, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban, Zürichben és Hamburgban Mosse B. hirdetési irodájában. Iíikletések díjai: / 134-ik szám. Szerda, november 8-án. ITJKAI ES VITCOYESTA RTIVEMIJ KÖZLÖNY. Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóig 1 frt és 50 kr. minden további szóért egy kr. fizetendő. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 krajcár. Bécs, uov. 5. 1871» (K. L.) Csak alig két hete, hogy Osztrákország fővárosából távol voltama és ine visszajöttömkor egészen megváltozott helyzetet, embereket és hangulatot találok. A „német Miska“ fölgyúrt ingujjakkal és a győzelem önérzetével néz Prága felé, mig az akkor még oly bősz és büszke „kétfarkú cseh oroszlán“ morogva hajtja le fejét és ismét visszavonulni készül a deklarátió vasketrecébe, amelyből az első királyi leirat kikecsegtette. Kikecsegtette a szó szoros értelmében , mert a „cseh államjog“ elismerése, melyet azon leirat szép szavakkal ígért, akkorában több volt a frázisnál és az „alappontozatok,“ mint ezen államjog bő magyarázata, akkor még az elfogadtatás kilátásával bírtak. Efölött most már tisztában vagyunk, miután Rieger emlékirata, melyet az távozása előtt a fejedelemnek átnyújtott, Hohenwart egész actióját a kellő világításba helyezi. Az említett memorandum szerint az egész cseh politikai hadjárat előre megállapított terv nyomán ment végbe; e tervet Hohenwart és a cseh vezérférfiak dolgozták ki, és az akkor még hatalmas miniszterelnök a korona szentesítését becsületszavával kötötte le. Az buktatta meg , hogy e szavát nem válthatta be, ámbár már igen közel járt a diadalhoz, mert az alappontozatokra már kész volt a kedvező válasz , oly válasz, mely a vakmerő cseh remények és követelések valósítását foglalta magában. Ezen körülmény eléggé megmagyarázza azon ittas állapotot, azon fellengző gőgöt, mely akkor a cseh táborban uralkodott. Most már a poroszok által annak idején „glorreich“-nak megszólított nemzet volt a helyzet és Osztrákország föltétlen ura és parvenü-módra ugyancsak nagyban készült, hogy absolut hatalmát megéreztesse. Hanem egyszerre és váratlanul a magyar-német befolyás menyköve ütött a Hohenwart-féle kiegyezés épületébe , mely a foederalismus befogadására és elhelyezésére oly szépen föl volt szerelve és berendezve. Hanem ezt csak most vették észre és szerencse, hogy Beust és Andrássy még nem jöttek későn az árulás kiderítésére és kártékonyságának elhárítására. Hogy az „árulás“ szót jogosan használom , mutatja azon ellentét, mely Hohenwart nyílt és titkos működése közt — mint most már tudjuk — mindig fönnállt. Ő nyiltan a foederalismust mindig ellenezte és csak bizonyos, a nemzetiségre és önkormányzatára vonatkozó engedmények által akarta a cseheket a reichsrathba hozni; titokban azonban a cseh nemzet teljes függetlenítését, sőt, ami több , a szlávok uralmát készítette elő. Csak a foederalizmus és hozzá a szláv fölény kellett, hogy Ausztria-Magyarországon az eddigi helyzet tökéletes bomlásnak induljon és beláthatlan katasztrófákat szüljön. Hanem — mint már mondottam — a végső pillanatban , de még elég jókor , a magyar-német villám csapott le és tüzes nyelvével fölemésztette a veszedelmes alappontozatokat, vagyis inkább a királyi leirat föltétlenül kedvező és szentesítő ígéreteit. A leirat revisio alá került és egészen más alakot nyert, oly alakot, hogy Rieger és Clara Martinic Prágába szöktek előle, a már ismételve fölemlített emlékirat hátrahagyása után, míg a Hohenwart-kormány, a „honestas“, a „becsület“ kormánya, mint magát lapjai által neveztette, tüstént leköszönt. Rieger a vesztett csata után népszerűségével vígasztalta magát és nagylelkűen engedte, hogy a prágai mod több utcán át kocsiját húzza; Hohenwart pedig ismét a családi körbe tért vissza, melyet kilenc havi működése alatt tökéletesen elhanyagolt volt és a lemondási nap estéjén a dalszínházba vezette gyermekeit. Hej, hogy örültek ezek , hogy a papa már egyszer kiszabadult a csúnya politika hálójából! A módosított királyi leirat tegnap olvastatott föl a prágai országgyűlésen. Szövege mutatja, hogy a kormány nem akarja az alkudozásokat kettészakítani , azonban ezen alkudozások egyedüli competens színhelyéül a birodalmi tanácsot jelöli ki, és a dualizmus, valamint az alkotmányosság hangsúlyozása mellett határozottan kinyilatkoztatja, miszerint az ez időszerint jogerővel bíró osztrák institutiók csak alkotmányos úton nyerhetnek változást vagy módosítást. A leirat eszerint nem utasítja vissza egyenesen a cseh praetensiókat, csak azt kívánja, hogy óhajaikat hozzák a reichsrath elé. Különben szerkezete, mely lényegében természetesen és szükségképen a szentesített alkotmány szempontjából indul ki , szolid, békítő, kiengesztelő és a csehek roszul cselekednének, ha az odanyújtott baráti jobbot ridegen visszautasítanák. Azonban, hogy ezt csakugyan tenni fogják, arról Rieger emlékirata tanúskodik , mert ott tisztán ki van mondva , hogy a módosított leirat a cseh nemzet önlealázását kívánja az ígért és várt győzelem helyett. Ez önlealázásra sohasem fogják adni fejüket, hanem vas következetességgel fognak ezentúl ragaszkodni a deklarátió szentírásához. így aztán még országgyűlés sem lesz többé, mely most csupán a kiegyezés kegyéből létesült; ha pedig nincs országgyűlés, úgy még kevésbé lesz választás a birodalmi tanácsba. A csehek tehát a K e 11 er spe, rg-kormány irányában, mely most van alakulóban, még ellenségesebb állást akarnak elfoglalni, mint valaha. Várjon melyik, fél fog mégis győzni , az nemcsak a csehek taktikájától, hanem a kormány rendszerétől is függ. Véleményem szerint új landtagok összehívása és egyenes választások kiirása most már elkerülhettem A cseh kérdés és a gerillaniztíció. A szomszéd H.-M.-Vásárhely egyik lapja, mely különben kiválólag deákpárti szellemben szerkesztetek, utóbbi számában a reánk nézve oly félelmes germanizáció kérdését szellőztetvén, elmélkedései körébe bevonja a cseh kérdést is és ebben, mondhatni, a jobboldalról sepanmim votumot ad. Előadván a németség németesítő és hódító törekvését Csehországban is, „e törekvésekkel szemben — úgymond — a csehek ma nemzeti alkotmányt követelnek , s e követelés képezi az úgynevezett cseh kérdést, melynek kedvező megoldása minket magyarokat érdekel leginkább, mivel ekkor fönnmaradásunk hathatós biztosítékot nyer.* Tehát mi állami biztosítékunkat kell, hogy lássuk a cseh államjog győzelmében. És várjon mivel indokoltatik e merész állítás ? „Minket ugyanis két oldalról fenyeget a vész, egyik az orosz terjeszkedési vágy, másik a germanizáció; előbbi ellen előőrsünk a galíciai lengyel elem, utóbbi ellen pedig Csehország!“ Elhiszszük, hogy Csehország nemzetiségének fönntartása erős gát a német áradat ellen, és azért a magyar nemzeti politika nem is ellenezheti, de nem is ellenzi a csehek oly mérvű önállásra vergődését, mely nyelvük , nemzetiségük fönntartására képes. De ki nem látja ma már, hogy azon csehek, kik Moszkvába zarándokolnak, kik Oroszországtól nyerik inspirációikat, kik még muszka szabású kocsikkal is tüntetnek, hogy ezen csehek a pánszlávizmus érdekében dolgoznak s céljuk az ellenkező szélsőség: a német helyett a szláv fölény létrehozása a Lajtán túl, nálunk pedig a túlzó nemzetiségi törekvések támogatása s végül a foederáció eszméjének előtérbe tolásával a szláv áramlat földagasztása — a háttérben Oroszország bátorítása mellett, melynek auspiciuma alatt rövideden odaérne a birodalmi szláv mozgalom , mely ellen meg nem védne többé a galíciai lengyel elem , hanem csak a fegyver ; — míg a germanizáció ellen egy nemzeti kormány alatt, a mostani önállóság csehek nélkül is, csak akarnunk kell. A cseh törekvéseket tehát azok most nyilatkozott végletéig támogatnunk csak azért, hogy a germanizáció ellen benne szövetségest nyerjünk, nem lenne többé nemzeti politika, hanem öngyilkosság; annyit tenne ez, mint az árvíz elöl a tűzbe rohanni. Nevezett laptársunk érintett cikkében tovább megy s azt mondja, hogy nincs kérdés , mely iránt nálunk oly ferde nézetek uralkodnának, mint a cseh kérdés iránt; de nem mondja meg , melyek azon ferde nézetek és miért azok, hanem csak azt konstatálja, hogy ezek a csehek iránti ellenszenvünkből erednek , mely ellenszenv — úgymond — jogosulatlan és alapnélküli. Miért ? azért, mert ez az ellenszenv leginkább a Bach-korszakból ered. Pedig hát az akkori nagyhatalom politikája volt: „a monarchia különböző népeit egymással meggyűlöttetni, a csehet a magyarral s viszont.“ Tehát kár a szegény jámbor csehekre haragudnunk, ugye ? mikor ők a jó lelkek nem tehetnek arról , hogy e magas politikának engedve, sáskahadként özönlötték el Magyarországot és segítenek kiszivattyúzni annak vérét! Mi feledjük el mindezt; feledjük el azt is, hogy most készek voltak alkotmányunkba beleszólni s azt az ő kegyes jóváhagyásuktól függővé tenni; feledjük el , hogy most gyilokkal fenyegetnek bennünket s állítsuk őket talpra a germanizáció ellen, hogy annál kényelmesebben keblünkbe verhessék azt! „Kormányunknak s államférfiainknak oda kellene törekedniük, hogy a cseh kérdés a lehető „legkedvezőbb“ megoldást nyerjen s vele mi magyarok egy erős védbástyát (!) nyerjünk a csehekben a német áramlat ellen.“ Valóban magas politika , a mi t. szomszédunk e tanácsában rejlik; s ha a „legkedvezőbb“ szót, amint látszik, a csehekre érti , akkor annak valódi értelme ez: „Te vak Sámson, menekülj üldözőid gúnya elöl: — döntsd magadra az épületet!” T. kollegánk bizon elmaradhatott volna jó tanácsával, melynek bajosan lesz gyakorlati haszna , de kára meglehet abban , hogy népünk eszét megzavarni segíti. Kár pedig, úgyis eleget teszik ezt a baloldali lapok, hagyja azokra. Hazai imyek. — Országgyűlés. A képviselőház ülése november 3-án. Ezen ülés legnevezetesebb mozzanatát a nemzetiségpárti Moc Sonyi Sándor interpellációja képezte, melyet a lajtántúli válság ügyében intézett a miniszterelnökhöz. Az interpelláció rövid tartalma ez: Tekintve, hogy a lajtántúli válság nem azonos a miniszterkrízissel, hanem valóságos államválság , mely az alkotmány lehetőségét s tán még többet is veszélyeztethet, s hogy ezen válság az egyik népfajnak a másik fölötti mesterkélt fölényéből ered; továbbá beismerve, hogy politikai helyzetünk nem áll oly stádiumban , mint a Lajtán túl, de a kormány politikája magában foglalja mindazon válságok magvát, melyek Ausztriában tapasztalhatók : — időszerűnek látja-e a miniszterelnök úr a nemzetiségi és erdélyi kérdésre vonatkozó oly kormány-előterjesztéseket tenni a ház asztalára, melyek a kölcsönös jogtisztelés, méltányos érdekkiegyenlítés szellemétől sugalva, egyedül képesek hazánk állami szerkezetének és fejlődésének a kellő biztosítékot nyújtani azon aggasztó eshetőségek ellen, melyeknek magvát jelenlegi politikai helyzetünk magában hordja? A napirendben tárgyalás alá vétetett a központi bizottmány jelentése az 1848-ik évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fönnmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről, és az irtványokról szóló törvényjavaslatra nézve a főrendiház által tett módosítványok tárgyában. Csanádmegye új bizottmánya, az okt. hó két utolsó napján megye-szerte megejtett választásokkal megszületett „Maros“ vasárnapi száma hozza a bizottmány teljes névsorát, s hazafias örömének ad kifejezést, hogy a választás az intelligenciának az őt megillető helyet és túlsúlyt biztosította, úgy hogy a megye érdekeit a bizottmány kezében megelégedéssel szemlélhetni. A választások mindenütt példás rendben folytak le. Az új bizottság a nevezett lap hallomása szerint még a hóban öszszehivatik alakulásra, a tisztújítás azonban csak december hó vége felé fog megtörténni. A Jinstántól. A cseh országgyűlésen november 4 én olvastatott föl a kir. leirat, mely ekkép hangzik : Ez évi szeptember 12-éről kelt leiratunkkal fölszólítottuk cseh királyságunk országgyűlését hogy a mérséklet és békülékenység szellemében vegye tárgyalás alá cseh királyságunk államjogi viszonyainak korszerű rendezését. Folyó hó 10-éről kelt legalázatosabb föliratával elébünk terjesztette az országgyűlés tárgyalásainak eredményét s nem ismerjük fétre azon törekvését, hogy a maga szempontjából óhajainknak megfeleljen. De nyomatékkal kell kiemelnünk, miszerint a közös ügyek elintézéséről s az összmonarchia két részének egymáshoz való viszonyáról e két fél törvényhozó testületeinek : a reichsrathnak és a magyar országgyűlésnek megegyezése által teremtett s szentesítésünkkel ellátott törvények az egész monarchiára nézve teljes jogerővel támadtak, s csakis az ezen egyezményben megjelölt után változtattathatnak vagy újittathatnak meg, ha határozott időre köttettek. Minthogy továbbá nem magyarkirályságaink és országaink államjogi viszonyai az általunk kiadott államalaptörvények által rendeztettek, annálfogva azokon változtatni csak a reichsrath mindkét házának hozzájárulásával lehet. Fölszólítom tehát a landtagot, hogy a békülés nagy művéhez járuljon képviselőinek elküldetése által a reichsrathba, és tegyen tanúságot a birodalom összes népeinek testvéri érzületéről, minden jogigény tiszteletteli figyelembevételéről s monarchiánk elutasíthatlan szükségeinek hazafias méltánylásáról. Annyival biztosabban várjuk, hogy a landtag fölhívásunkat követni fogja, minthogy nehéz felelősségnek kellene azokat a birodalom és polgártársaik előtt sújtania, kik távolmaradásuk által az átalános kibékülést meghiusítanák, mely csakis mindenek közreműködése által juthat áldásos, a maradandóság biztosítékát magában hordó befejezésihez. És ezzel az országgyűlésnek császári és királyi üdvözletünket küldjük. Kelt Bécsben, 1871. október 30. Holzgethan, m. p. Ferenc József, m. p. A leirat azon tételeinél, melyek a súlyos felelősséget hangoztatják, a ház minden oldaláról erős „ohó!“-kiáltások hallatszottak. Gr. Kinsky indítványára a leirat egy 30 tagú bizottságnak adatott ki tárgyalás végett, mely jelentését a szerdára kitűzött ülésen fogja beterjeszteni. Az eredmény körülbelül előrelátható s az nem lesz más, mint Rieger emlékirata értelmében a további alkudozás, a reichsrathba való választások megtagadása. Bécsből semmi különös újság; az uj minisztérium alakulása még mindig embryóban van. Külföld, Szeged, nov. 7. Németország ez idő szerint az egyházi mozgalmak miatt érdemel figyelmet. — Még mindig, megszakadás nélkül izgatnak a vaticáni zsinat határozatai ellen. November mellett, mindig megvédhetjük magunkat a