Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-02-23 / 23. szám

a jobboldal sorakozni. A mintegy 80 tagból álló szélső­jobboldal kivételével, a programra hihetőleg megnyerendő a jobboldal, s a jobb­centr­um aláírásait hacsak Chambord gróf manifestuma még elég jókor nem jelennék meg arra nézve, hogy a legitimista jobbol­dali követeket meggátolja az ahhoz való csatlakozásban. Azonban, ha Chambord gróf vonakodnék beleegyezését adni, bir szerint azok kik aláírásaikat neki adák, elhatároz­ták, a párisi grófot jelölni ki regens címmel. A balcentrum, s a baloldal Thiers körül fog­nak csoportosulni, s az elnök élethossziglani kineveztetését, Pétner Kázmérral, mint má­sodelnökkel,­­ egy második kamarát, s a nemzetgyűlés részletes újraválasztását fogja indítványozni. Végre a bonapartisták, mint mondják, e hó végére készülnek valamire. Mindenesetre a helyzet olyan , hogy legkö­zelebb a változás kikerülhetlen.“ Gaillard ezredes február 17-dikén az amnestia iránti bizottmány előtt kijelente, hogy a katonai törvényszékek a commune megbukása óta 36 foglyot ítéltek halálra, 86-ot élethossziglani kényszermunkára, 341-et valamely várban töltendő fogságra, 2636-ot kü­lönböző tartalmú fogságra s 80-at száműzésre, 1012-en fölmentettek s 214 halálozás jegyez­teti föl a versa­illesi fogházakban. Az elfoga­tott communisták közül 25 perct megszökött fegyencekből s 3—4 perct külföldiekből ál­lott, mig 5 perct tévedésből fogatott el. 6000 fogoly elítélése van még hátra, — minden héten 1500 bocsáttatik szabadon. Páris, február 19. A balközép Rivet, Ricard és Mallevilleből álló három tagú bi­zottságot nevezett ki , melynek feladata : a nemzetgyűlés többi töredékeivel a­ conserva­tiv parlamentáris köztársaság alapítása iránti indítvány tárgyában érintkezésbe lépni. — A jobboldal köreiben erősítik, hogy egyálta­lán nem forog fönn a szándék a jelenlegi provisoriumot megingatni. Páris, febr. 19. Bonneville marquis kimerítő u­asításokat kapott az Ausztria- Magyarország és Franciaország között fenn­álló kereskedelmi és hajózási szerződés revi­­siója tárgyában. Anglia, Amerika válasza az Alabama- ügyben még most sem érkezett meg. Dis­raeli interpellációjára Gladstone az alsóház 16-diki ülésében kijelente, hogy a Schenk tábornok által lord Granville útján arról ér­tesíttetett, hogy e válasz március 1 seje előtt nehezen is fog megérkezhetni. Mint London­ból 20-dikáról távírják , valószínű, hogy a Schenk amerikai követ és a britt kormány közt folyó tárgyalások folytán , némi módo­sításokkal mindkét részről elismerendik a genfi választott bíróságot. London, febr. 19. Az előterjesztett ha­diköltségvetés 14,824,500 frt összes szükség­letet mutat ki, 1.027,200 frt kiadási keres­­­let mellett; a hadsereg tényleges létszáma emellett 1898 emberrel leszállíttatott. Németország: A császár egészsége, ki egy idő óta gyöngélkedett, annyira hely­reállt, hogy az államügyeket ismét intézheti; ellenben, mint 19-ről írják, az özvegy királyné kózállapota aggasztó fordulatot vesz. Spanyolország: Madridból 18-ról jelentik, hogy a minisztérium beadta lemon­dását a válság megoldásának könnyítése vé­gett. Azt hiszik, hogy a király Topetét vagy Serranót bizondja meg a kabinet alakítással. Kelet: Mint a „Times“-nak Berlinből 17-ről távírják, Oroszország köszönetét fe­jezi ki Törökországnak a romániai vasút­­ügy elintézésének előmozdításáért. Straussberg 6 millió tallért fizet az új románia vasúttár­­sulatnak. A jövő nyáron 2 orosz hajó fog cirkálni a feketetengeren. f A ® ® L A természetből. Sander Henrik után. (Folytatás.) Vessünk egy pillantást Lapplandra. Itt az isten egy csekélységnek látszó eszköz által egy egész nemzetnek tett jót. A hegye­ken nyírbokrok nőnek. Mily sokféle hasznot hajtanak ezek a lappoknak! A nyáj körlő ágaival füstölnek, hogy az alkalmatlan szú­nyogokat elűzzék. A faj dók egy osztályá­nak (Tetrao Lapofagus) , mely ott röppent számban él , mivel fészket a hó alatt rak és szüntelen a jéghegyek közt bujkál, olyan szőrös lábat adott, mint a nyúlnak. E ma­dár leginkább e bokor virágával él , nyáron és őszön át m­ávait eszi s télen bimbójával táplálkozik , valamint a nyírfajd (Tetrao tetrix) is többnyire a közönséges nyírfából él. Ha ez a bokor nem volna , e hasznos madár nélkül lennének a lappok, sőt jim­­mingek sem volnának, mert ezek is a nyír­­bokor magvából élnek, s ha ezen egerek nem volnának oly bőven Lapplandban, akkor a rókák sem találtatnának , mert ezek is többnyire ez egerek és fajdok vadászásából táplálkoznak. Ilyen a láncolat, a takarékosság, a szép terv a természet gazdálkodásában. Ily szo­rosan függ egymástól minden e világon, így egy hitvány bokor, mely örökké vékony ma­rad,­­ mely alig emeli föl fejét a föld színe fölött, oly eszköz a gondviselés kezében, melylyel egy egész néppel , sok állattal és madárral tesz jót. Ily kevésre van szüksége a mindenha­tónak, hogy világát mindenütt lakosokkal töltse be! — Oh, hol van valami forróbb és szentebb érzés, mint az isteni jóságról való elmélkedés! Mikor hirtelen vetjük szemeinket az égre, azt gondoljuk, hogy a csillagok min­den rend nélkül, csakúgy esetlegesen szólhat­tak szét, de ha szorosabban vizsgáljuk, a legtökéletesebb rendet találjuk azokban. Nem halandó kéz cirkalma, hanem a véghetetlen bölcseség szeme jelölte ki minden csillag he­lyét. Így, ami nekünk rosznak látszik, a teremtő szeretete jót hoz ki abból. Ne vádoljuk soha a bölcs istent igazságtalansággal, személy­­válogatással, ha látjuk, hogy az istenfélő emberek is sanyargattatnak. Nagy iskola a nyomorúság ! Gyakran az, ki kétségbeeséssel, küzködött , a becsület legfelsőbb polcára emeltetik föl. Mátyás zord tömlöcének sötét fala lett dicső királyi trónusának erős alapja. Ha egyszer tudjuk, hogy a teremtő a mi gond­­vise­lő atyáim, ám függjön a szerencsétlen­ség damoklesi kardja fejünk fölött! Igazán, szövevény ez az élet, de a mindenható bölcs kezei alkoták. Ha itt min­dennek végére nem juthatunk is, legalább legyen a közmegelégedés enyhítő e képzelt boldogtalanságunknak. Ne kérdezzük vak­merően : miért senyved tömlőében , láncok közt az ártatlanság, mikor a bűn a becsület legfelső polcán jelenkezik? — Azt tanítja a legszentebb vallás , hogy a mindenhatónál van elrejtve egy óra , s midőn az út, akkor leszáll az úr, megismeri az ő szavát a halál és az engedelmeskedő sir kiadja a holtakat egy pillanat alatt, kiűzvén szemeiből a szá­zados álmot. Ez lesz azon nap, mely a te­remtő titkait nyilvánosságra hozza. Ha már ez a föld is, ez a Lappland oly szép, a­mit nem teremthet az isten jósága és hatalma ama fölséges, leirhatlan fényű helyeken, hol egész nagyságában tündöklik. Helybeli újdonságok.­ ­ A „Pesti II.“ és „Delejtü“ szerdai számai hozzák e lapok szerkesztőjének a 22 szegedi polgár által közzétett s a „Sz. Híra­dóit megtámadott cikk elleni válaszát, és pedig az első meglehetős sovány kivonatban, az utóbbi azonban egész terjedelmében. A „P. N.“ szerkesztősége — mint kinyilatkoz­­tató — azért nem közölhető egész terjedel­­m­ében, mivel a bankügyi viták a lapot rend­kívül igénybe veszik. Bármennyire elfogad­ható legyen is ezen indok, az a „P. N.“ egyenlőtlen eljárását teljesen nem igazol­hatja, a jelen esetben annál kevésbé, mert a rövidebbet saját pártjabelivel s illetőleg lappal húzatta szélbali hazafiak ellenében, ami a Deákpárt főlapjától mégis csak igen különös. Ami a „Delejty“ közlését illeti, eb­ben a számos kisebbet mellőzve, egy igen lényeges hibát kell helyreigazítanunk. A ti­zedik bekezdés végsoraiban ugyanis ez áll: „S a miniszteri ajánlat (a kir. biztos küldé­sére nézve) a deákpárti képviselők pártja, mint többség által visszautasittatott.“ E helyett ez volt írva : „S a min. ajánlat, a deákpárti képviselők ellenkező érvelése da­cára, Szekerke sat­­urék pártja, mint többség által visszautasittatott.“ Amint látjuk, a „Del.“ hibás közlése éppen a valónak ellenkezőjét hozta ki.­­ Ez alkalommal nem hagyhatjuk még említés nélkül a 22 polgár­társ vádló cikkének egy nevezetes állítását, melyre e lapok szerkesztője válaszában ki nem terjeszkedhetett. Ők azt álliták , illető­leg írták az ő nevükben, hogy a lapunk ál­tal értett intelligentia szava a kir. biztosság ügyében nem igen bírhat nyomatékkal, mivel mindenki tudja, hogy ez intelligentiának iró­­szerelvényein kívül egyéb vagyona nincs , őt tehát nem fenyegeti veszély. Ez volt lega­lább értelme. Józaneszű embernek nem szük­séges bizonyítgatni ez állítás ép oly malici­­ozus, mint nevetséges voltát; de ha már az illetők ez ügyben szót emelni csak a vagyo­nos polgárokat tartják illetékesnek, annyit meg kell jegyeznünk, hogy az aláíró 22 polgártárs közül alig 2-3 lesr jelentékenyebb vagyonnal, a többi körülbelül csak olyan magunkforma szegény ember, sőt vannak köztük olyanok is, akiknek nincs annyi va­gyonuk , amennyi pl. egy középszerűen ke­resett ügyvéd évi jövedelmével fölér. És ezek a jámborok aláírták azt a dolgot. Látszik ebből 1-szer, hogy értették; 2-szor, hogy ők tehát nagyon illetékesek annak megítélésére, mikor, hogyan és meddig kell kb­. biztonsági s Szívtelen anya. Egy varróleány, ki a Bauernfeind-féle házba régebb idő óta járt dolgozni, szerdán délután ugyan e ház emeleti árnyékszékében gyermeket szült és azt az árnyékszékbe bedobta. A fennlakók azonban a csecsemősirást meghallva, rögtön nyomára jöttek a borzasztó bűnténynek, de az ártatlan kisdedet már csak halva vehették ki. A bűnös anya azonnal bevitetett s orvosi ápolás alatt lesz addig, mig méltó büntetését elve­heti. Nevezetes a dologban az, hogy a leány becsületes szülei mit sem tudtak leányuk ál­lapotáról s alig akarták elhinni az esetet. Képzelhetni a szerencsétlenek kétségbeesését, midőn a szomorú valóról meg kellett győződ­niük.­­ Gyanús vagy, szép maszk! Kecs­kemétről tegnapelőtt este a következő távi­ratot vettük : „Kecskeméten a bizottsági tagok választása a hatpárt teljes győzelmével vég­ződött, a kormánypárti virilisekkel szemben is.“ Aláírva: „Egy jobbpárti.“ Monda­nunk sem kell, hogy e kedveskedő távirat az első pillanatban gyanúsnak tűnt föl előt­tünk , mert az nem igen természetes dolog, hogy egy elvtársunk siessen bennünket e nekünk éppen nem kellemes hírrel megörvendeztetni; gyanúnk még inkább erősbödött, amidőn a tegnapi baloldali lapokban semmi jelét nem találtuk a kecskeméti baloldal e „teljes“ győzelmének. Azt hisszük tehát, hogy a jobb­párti bárány bőrben baloldali farkas, vagy mit mondunk — tigris akar bennünket fölültetni, amint ezt a kedves baloldali hazafiak jobb­oldali lapokkal gyakorolni szokták. I Monstre-küldöttség. Szerdán délben egy sereg (150, sőt némelyek sze­rint 400 db) bánáti sváb atyafi ült az itteni indóháznál a Pestre menő vasúti vonatra. Mint mondják, a miniszterelnökhöz mentek föl a célból, hogy annál gróf Ráday megha­gyása mellett kérvényezzenek. Nem tudjuk, rendeztek-e a jó emberek számára útközben egy kis extravasuti megrohanást, hogy buz­­góságukban megerősödjenek. — (B e k Ur d e t e 11.) Illő tisztelettel kérjük Zádorné asszonyt, hogy szerepei­nek jórészét, a közönségnek háttal forgolódva, ne nevesse el, mint ezt „Dobó Katicádban, a „Betyáréban és „Kékszakál“-ban tette. ” Mannsberger színigazgató urat pedig bátrak vagyunk figyelmeztetni, hogy ha máskor jó­nak látja egy olyan „Schneider Fanni“ féle haszontalanságot rövid időközben másodszor is adatni, legalább ne tegye ki a színlapra, hogy: „közkívánatra“, mert ez nemcsak ne­vetséges, hanem boszantó is a közönségre, mert az ő rovására megy. Ajánlunk az igaz­gató úrnak több solidságot. — Többen,­­ Aradon a főispán elnöklete alatt f. hó 21-én tartatott meg a tisztujitás, melyen s ahol szerelme oly bőségesen sugároz ? — Most is néma bámulattal szemlélem a terem­­tés ezen piciny részletét, mely szemeim előtt föltárul. Oh, mily édesen elmélkedem a fel­sőbb világok végtelen mezeiről, — ahol, midőn ezen nehéz és lebilincselő porhüvely­től megszabadulok s istenhez közelítvén, egy angyal erejével fölruháztatva , kegyes és szeretetreméltó embertársaimtól környezve, mindennemű szükségtől menten, a tiszta öröm és gyönyörűség szárnyain röpülve, mohón fogom szívni a rég óhajtott ismereteket. Ha hosszas akarnék lenni, sok példát hozhatnék föl arra, hogy igen sok csekély és hiábavalónak látszó dolognak is igen-igen nagy haszna van. Igaz, hogy mindegy­­ példa kedves volna azon nemes elmék előtt, kik a teremtő rendelkezésének és mindenütt kitündöklő szeretetének vizsgálásában talál­ják főgyönyörüket. Az ilyen példák által az egész sokat nyer . Ítélőképességünk élesbül, érzékeink erösbülnek , finomulnak. A pók­háló sokkal hasznosabb, m at első tekintetre látszik. Oltalmazhatnánk-e magunkat a szú­nyogok és legyek fellegitől, ha oly házi, mezei, fali és keresztes pók ki nem terjesz­tené mindenfelé hálóját s azokat szüntelen nem pusztítanák ? Ki az közülünk, ki nem ör­vend azon, ha a termékeny ősz édes szöllőfürt­­jeit gazdagon rakja elénk? De kétségkívül a pókok szorgalmatossága nélkül — mely ál­latkát , ha megpillantják is , már irtóznak sokan s őket szegény nyomorultakat elti­porják , széttapossák — ezen pók nélkül, mely igen sok szépet, nagyot és kimagya­­rázhatlant visz végbe — sok virág gyümöl­csét még csak meg sem ízlelhetnénk. Min­denki tudja, mily számtalan légy és szúnyog lepi meg a szöllőfürtöket, mihelyt bennök a nedv édesedni kezd, azonkívül, hogy a szöllő féreg (Curculio Bachus), borz, róka, nyúl és a madarak is tetemes kárt okoznak. Az is a Deákpárt győzött. Vörös Pál lett pol­gármester , főjegyző: Institoris Kálmán , fő­kapitány : Urbányi József, főügyész : Salacz Gyula, sat. Nyilvános köszönet. A szeged-csongrád megyei takarékpénztár 69 frt 23 krt adományozott a tanügy terén fáradozó „Alföldi tanító-egylet“-nek. Ezen, a népnevelés fölvirágzására irányzott áldozat­­készségéért és nemes törekvéséért fogadja a hazafias érzelmű testület a vezérletem alatt álló egylet nevében forró hálámat s legőszin­­tébb köszönetemet. Szegeden, febr. 21. 1872. Kováts Albert, az „Alföldi tanitó-egylet“ elnöke. Nyilvános köszönet. A helybeli „kereskedelmi és iparbank“ s annak több , a tanügyet fölkaroló lelkes tagjai az „Alföldi tanító-egylet“ tagjainak sorába lépvén , 36 írttal járultak az egylet céljainak támogatásához. Alólírott választ­mány ezért hazafias kötelességének ismeri a nyilvánosság előtt hálás elismerését és forró köszönetét kifejezni. Szegeden, febr. 20. 1872. Az „Alföldi tanitó egylet“ választ­mány­a. 8 z i u h­­á­z. Kedden, febr. 20-án , Medgyaszai Ilka asszony első föllépteül adatott: „Kék­szakállú herceg“ operette. Hogy közönségünk mily élénk érdekelt­séggel várt a t. vendégmű­vésznőre , kit 67-ben színpadunkon oly előnyösen ismert meg, mint még igen fiatal kezdőt s kinek azóta folyvást csak szép hírét hallá, bizo­­nyitá azzal , hogy első fölléptére teljesen megtörté a színházat. Medgya­szai Ilka a. tehát kedvező auspiciumok között lépett föl, s ha mindamellett — mondjuk ki őszintén — ez első föllépésében csak közepes sikert aratott nálunk, annak igen természetes okai vannak: mindenekelőtt talán a kissé túlfeszí­tett várakozás, melyet ritka esetben lehet ki­elégíteni; a másik maga a választott szerep, melyben nálunk senki sem kerülheti ki az összehasonlítást oly művésznőkkel, kik ebben színpadunkon igazán brillíroztak s igényein­ket a legmagasb fokra csigázták. Ilyen volt Raimanné, ki mind ének, mind játék tekin­tetében valóban kitűnő volt, s ilyen a tár­sulat kedvelt operette-énekesnője, Bényeiné, ki habár énekre gyöngébb , de játékára nézve még amannál is jelesebb, s e tekintet­bizonyos, hogy ősz tájon igen sok pók tar­tózkodik a szöllögerizdek közt. Egyetlen szöllőszemet sem esznek meg ezek , sőt in­kább megoltalmazzák számunkra ezektől a pusztítóktól a természet ezen édes ajándé­kát. Volt olyan szöllőtermelő, ki egy darab szöllöjéből azon szép célból, hogy a fürtö­kön gyönyörű és teljes szemek legyenek, minden pókot szorgalmasan összeszedett s azokat, mintha neki vétettek volna , kegyet­len halállal kiirtá. De a természet büntetle­nül nem hagyhatta e vakmerőséget. Azon évben egyetlen ép szemet sem termett szöl­­löje, kiveszvén abból a csősz, a szúnyogok és legyek esküdt ellensége. Most vakarta azután fejét a gazda s átlátta, hogy kegyet­lenségének köszönheti azt, hogy a fürtök ezen hivatlan vendégek zsákmányává lettek. Az erre következő évben ismét talált póko­kat és szúnyogokat szőlőijében s az előb­bieknek megengedte, hogy selyemhálójukat kiterjeszszék. És látta , mint fogatnak el azokban a legyek és szúnyogok, midőn kirán­dulást tőnek a szőlészeinek ellen, és meg­hajolva az isten bölcs hatalma előtt, hálásan csodálta, hogy a szőlészeinek épen maradtak. Nem azt bizonyítja-e ez , hogy a természet mindenütt ható- és ellenerővel működik ? hogy sok dolog e világon , míg csak elkü­lönítve és nem az összessel együtt gondol­­tatik, haszontalannak, sőt károsnak látszik, noha ezekre is rá van ülve letörölht­tleül?S az isteni hatalom, jóság és bölcseség pe­csétje ? hogy mily botor dolog a természe­ten erőszakot tenni , annak kerekeit forgá­sukban megakadályozni akarni? hogy gyak­ran csekély és láthatlan erővel nagy és ész­revehető eredményeket okoz ? (Vége következik.)

Next