Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)

1872-02-23 / 23. szám

1872. Ti­zenn­­egyed­i­k évfol­ya­m. POLITIKAI ÉS VEGYE­STARTALMU KÖZLÖNY. Id­eig jelen­: •Jenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. M­.í­rkeszláNégi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-síi emelet, illadék­iralu­l Bu­rger Z.s­i­g­m­on­d könyvnyomdájában, hová az _____ előfizetési pénzek küldendők._______ Előfizetni föltételek: Hirdetések dijai: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: ( Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatal Imn­, Pesten •Neumann K­. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca­­i szám. Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), tippelik A. (Wolltaile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria in. Frankfurtban (J. L. Daube­­r Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Hailite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassb­u­rgban), Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában Magrt n ul i­ril e fősek ki é­s a hathasábos petitsor egyszeri hir­­­­detésnél 0 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden boigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóil­­­ért és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyúlt tér “-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Szeged, febr. 22-én. A jelen országgyűlés élete még csak néh­­ány hétre terjed , s igy természetes , hogy a jövő képviselőválasztás, mely körül­belől a nyár derekára esik, már is foglalkoztatja az el­méket s az előkészületek napról napra ész­revehetőig nagyobb mérvet öltenek. Az eddigi jelekből s különösen a tör­vényhatóságok szervezésénél tapasztalt ered­ményből meglehetős biztossággal vonhatunk következtetést az új választások eredményére , azokból mi azt következtetjük, hogy a De­ákpárt,­­ illetőleg azon párt, mely a 67-iki közjogi alapot a megállapított szerződési időre föltétlenül elfogadja , ismét fényes több­séggel fog kikerülni a szavazati urnákból. Hogy aztán e párt mily árnyalatokra fog oszlani a belügyi reformkérdésekben , avagy nem fog-e egy nagy szabadelvű középpárttá kifejlődni, az természetesen más kérdés, melyet még most szellőztetni nagyon ko­rai lenne. Ugyancsak az eddigi s kiválólag a leg­újabban fölmerült jelekből ellenkezőleg azt következtetjük, hogy az ellenzék , de főkép az úgynevezett balközép, a Tisza-Ghiczy-párt szénája épen nincs rendben, s habár nem mernénk is még azt mondani, amit egyné­mely jobboldali lap már­is kereken kimond, hogy e párt föloszlásnak indult, annyi azonban bizonyos, hogy erős szakadások mutatkoznak rajta , éppen mint a megviselt kabáton, mely­nek gyarló szövete nem képes többé sértet­lenül ellenállni az idő hatalmának. Az utóbbi napokban két tekintélyes párt­tag vált el határozottan a balközéptől: Pró­­nay József és gr. Károlyi Ede orsz. képviselők, akik választóikhoz intézett nyilatkozataikban nyíltan kijenték , hogy eddigi (balközépi) programmjokkal többé nem léphetnek föl képviselőjelöltekül, hanem igen is olyannal, mely szerint a 67 iki közjogi alapot elfogad­ják s ezen egyezmény keretén belől fognak hazánk fejlesztésére törekedni. Ez uj prog­ramai alapján kitűzték a zászlót s megindí­tás a mozgalmat az uj „független párt“ létrehozására , fölhiván a választókat, hogy e zászló alá sorakozzanak. A baloldali lapok ugyan erőltetett ki­csinylő gúnynyal fogadják az eretnek moz­galmat s váltig erősítik, hogy az egész ko­médiából nem lesz semmi egyéb, mind csú­fos fiaskó, hanem a tények mást beszélnek . A nevezett képviselők kerületeinek választói ugyanis lelkesedéssel csatlakoztak az uj zászlóhoz s a balpárti országos értekezleten küldötteik már az alatt fognak küzdeni. Ugyanígy határozott a temesvári balpárt is, s az uj irányú mozgalom mind szélesebb kör­ben kezd érvényesülni. Legközelebb ismét egy előkelő baloldali képviselő­­, Podma­­niczky Frigyes jelente ki pártjának, hogy a jövő országgyűlésen a közjogi oppozíció foly­tatását nem pártolhatja. Mind e jelekből azt látjuk, hogy a bal­középnek számos tagja régóta belátta már, hogy e párt az ő tagadásban erős, de tevő­leges irányban végtelenül gyenge programm­­jával semmi egyébre nem szolgált, mint a hazafiatlan nemzetiségi elemek veszélyes mű­ködésének bátorítására egyfelől, másfelől pe­dig a jobboldal törekvéseinek bénítására s így a reformmunkálatok akadályozására, anél­kül, hogy végcéljához, a kormányra jutáshoz csak egy lépéssel is közelebb juthatott volna. De most már elérkezettnek látják az időt, hogy a fojtó pártfegyelem bilincseit, lerázzák s jobb meggyőződésöket ki is mondják, sőt azt érvényesíteni is törekedjenek. Attól függ már most minden, mily ará­nyokat fog ölteni ez uj mozgalom, mely szel­lemére, elveire nézve édes testvére a Szent­­királyi által jobboldalról kezdeményezett füg­getlen reformpártnak, melyet kezdetben jobb- és baldalról egyformán visszalöktek, de a melyhez azóta a pest-józsefvárosi jobboldali választók csatlakoztak s amelyet most balol­dalról karoltak föl. Ha ez új mozgalom or­szágos elterjedést nyerhet, akkor kétségtelen, hogy a mostani balközép párt szétbomlik ; any­­nyi már­is bizonyos, hogy gyengülni fog, s az ő veszteségével egyrészt nyerni fog a 67-iki közjogi alapon álló párt, melyet most Deák-pártnak s jobboldalnak neveznek, más­részt valószínűleg nyerni fog a szélsőbal , az úgynevezett 48-as párt, mely nálánál han­gosabban tudott tagadni s határozottabban követelni abból a sok jóból, amit a jobboldal nem nyújthat, de amit nem nyújthat ez idősze­­rint egy párt sem.Íme, nézzük pl. Szeged balol­dali választóit: ezek a múlt választáskor még csak baloldaliak voltak , s miután a balkö­zépi Ludwigot megválaszták, utána ez áta­­lános jelszó alatt választák meg Kállayt is , most azonban már eldobták az általános ér­vényű baloldali céget s e helyet határozottan a „48-as párt” firmáját tűzték ki s ez alatt kezdenek sorakozni, mig balközépnek semmi jelét nem látjuk. Mi hazafias öntudattal, lelkünk mélyéből óhajtjuk, hogy az új független irányú moz­galom országszerte elterjedést nyerjen s a választások alatt hatalommá nőtje ki magát; nemcsak azon negatív nyereség végett óhajt­juk ezt, melyet a mostani balközép feloszlása nyújtana az országnak, hanem inkább azon pozitív nyereségért, melyet ez a pártok újjáalakításában teremtene. Mert hogy ez a jobbpártot is kivetkőztetné mostani alak­jából , az kétségtelen , de ez nem lenne baj, mert támadna helyette egy sokkal erősebb szabadelvű középpárt, mely ép úgy 67-iki közjogi alapon állna, mint a mai jobboldal, de amelyből kiválnának a mostani ó-konzer­­vatív elemek jobbra, miként a 48-asok balra, és ez nem akadályoztatnék annyira a sza­badelvű reformok utáni törekvésben és azok gyors keresztülvitelében. Más szóval : az or­szág csak nyerne ez új pártalakulás által, melynek létrejövetelét eddig is csak a bal­közép létezése és szerencsétlen közjogi prog­­rammja akadályozta meg. N. Sz­tályra emelése még továbbra halasztatik ? Ki fognak adatni az illető miniszte­reknek. Bemutattatik Bansnern Guidó mandá­tuma, Benes és Szontágh a 30 nap föntar­­tása mellett igazoltatnak. A napirendben folytattatik a bankkér­dés fölötti vita. Horn folytatja szombaton megszakasztott beszédét s azon eredményre jut, hogy még a 80 milliónyi adósságból egyrészt vállalni is hajlandó volna, csak a valuta helyreállittassék. Közben Lónyay miniszterelnök elő­terjeszti a megyék, kerületek, vidékek, szé­kek közigazgatási , árva- és gyámhatósági kiadásainak ideiglenes födözéséről és a va­dászati jogról szóló szentesitett törvényjavas­latokat, melyek kihirdettetnek. Ezután Falk Miksa tartott kitűnő beszédet Trefort hatá­rozati javaslata mellett. Utána még Iványi D., gróf Vass Samu, Jókai Mór és Prileszky Tádé szóltak. A bankkérdés fölötti vita a ház 20-diki ülésében lett berekesztve. A napirendet meg­előzőleg Bob­or­y Károly interpellálta az igazságügyért a királyi ügyésznek bűnvádi ügyekre nézve adott egyik utasítása tárgyá­ban. A napirendben foly­ó vitában fölszólal Helfy Ignás Sim­onyi különvéleménye mel­lett. Ezután a zárbeszédek következnek. Az indítványozók (Simonyi , Trefort , Ghyczy) egyenként fölszólalnak javaslataik mellett, fejtegetve azoknak alapeszméjét és prakti­kus voltát s a másik fölötti előnyeit. Lónyay M. miniszterelnök holnap fog szólni. Imn­en­ ü­gyek, Országgyűlés». A képviselőház február 19-diki ülése. Fabricius Károly interpel­lálja a vallás- és közoktatási minisztert a nagy­szombati papság ellen fölhozott , sza­bályellenes vallási áttéréseket illető vádak tárgyában. G­e­r­ö­f­f­y Gyula pedig a mi­niszterelnökhöz intéz két interpellációt kö­vetkező ügyben : Ráth Mór könyvkiadó né­met fordításban az ipar- és vadászati törvé­nyeket, mint hivatalos kiadást már is közre­bocsátotta, holott a törvények még nincse­nek szentesítve ; továbbá a fordításban igen botrányos hibák fordulnak elő , melyek a törvény szövegét félremagyarázzák. B­o­b­o­ry Károly az igazságügyért interpellálja: mi az oka, hogy törvényeinknek Erdélyben is ha­t főrendiház febr. 19-én és 20-án szintén üléseket tartott. Előbbinek tárgyát képezi az összekötő vasútról és az 1872-ki költségvetésről szóló bizottsági jelentés. Az előbbi, egy pont kivételével , mely stylariter módosítva lett, változatlanul elfogadtatott. A 20-diki ülés napirendjén a budget­­törvény érdemleges tárgyalása volt. Hajnald Lajos kalocsai érsek elfo­gadván átalánosságban a budgettörvényt, meg­jegyzi, hogy nem érthet mindenben egyet a kormány politikájával s­ nem főleg azon el­járással, amelylyel a kormány az u. n. pla­cet­um jogát a kath. püspökséggel szemben gyakorolja. Kifogása van továbbá az 1868-ki iskolai törvény téves s egyoldalú alkalmazása ellen, mely alárendelt kormányközegek­­ túl­buzgósága által a nép jól fölfogott érdekei­nek hátrányával a felekezeti iskolák elnyo­mására és a vallási érdekek kifejlődésének meggátlására vezet. P­a­u­­­e­r Tivadar közoktatási miniszter megjegyzi erre, hogy ő felsége 1870-dik augusztus havában ismét életbe léptette a placetumot, mely nem „úgynevezett“, de Magyarország apostoli királyainak ősidőktől fogva jogilag fönnállott és folyton gyakorolt joga. A népiskolákat illetőleg konstatálja a miniszter, hogy a kormány a legtágabb tért engedte a felekezeti iskoláknak s egyedül a törvényszerű ellenőrzést tartotta magának fönn. A tanítóképezdék körül a miniszter szerint még csak az előzetes lépések tétet­tek meg, azonban szándéka a kormánynak annyi ily intézetet fölállítani , amennyit a népnevelés érdeke megkíván. B. V­é­c­s­e­y József csatlakozik a köz­­okt. miniszter nézeteihez. B. Wenkheim L.(­ teljesen csatlako­zik Haynald nézeteihez. ) elismeri, hogy a mostani magyar kormány nagy szolgálatokat tett a hazának , de annál fájdalmasabban kell látnia, hogy ugyanezen kormány el­nyomja a katholicismust. Nem mint ultra­­montán, de mint szabad magyar követeli, hogy vallását tiszteletben tartsák és annak lelkészeit ne tegyék gúny tárgyává. Ő el nem fogadhatja a placetumot s az iskolákra nézve szintén vannak észrevételei. Szerinte a modern tudomány egyenesen a petroleumos kommünére vezet. Gr. C­z­i­r­á­k­y János konstatálja, hogy ő minden pártszenvedélytől menten, egyedül saját meggyőződését követve, mindenkor tá­mogatta a jelen kormány férfiait, de mégis indíttatva érzi magát csatlakozni a kalocsai érsek által hangsúlyozott aggodalmakhoz, a kormánynak a vallás- és közoktatásügyre vonatkozó politikáját illetőleg. A placetumra törvényes jogalapot törvényeinkben ő sem talál. Szóltak még: gr. Erdődy Sándor, Ker­­kapoly miniszter, b. Vay Miklós, b. Sennyey Pál, b. Prónay Gábor; mire az általános tárgyalás befejeztetett. — Országgyűlési időszakunk — írja a „P. N." — vége felé jár, s ha a húsvéti szünidőkre csak négy napot számí­tunk is, s leszámítjuk az utolsó 8—9 napot, melyet a két ház között, egyes javaslatok tárgyában váltandó üzenetek és a törvények kihirdetései bizonyára igénybe vesznek, tu­­lajdonképeni munkanap alig van 45. Vessünk pedig csak egy pillantást arra a nagy mun­kahalmazra , melyet ez idő alatt el kellene végezni. Ott a választási, incompatibilitási , a képv, mandátumokat meghosszabbító ja­vaslatok ; ott a cataster kérdése; ott a fő­város és a Királyföld rendezése ; ott az újoncozási visszaélések megszüntetését s az altisztek alkalmazását illető javaslatok; ott a Lloyd- és a gőzhajózási társulati kérdés; ott lesz alkalmasint még néhány vasút- s más ügy, miután sorozatunkat koránsem tartjuk teljesnek. Hogy jut-e mindezekre idő, azt ma még bajos lenne megmondani; annyi azon­ban bizonyos, hogy csakis a leglelkiismere­­tesb munkabeosztás és az idővel való taka­rékoskodás mellett juthat; különösen ha figyelembe veszszük, hogy húsvét után alkal­masint a képviselőknek csak egy része jön föl Pestre, a többit házi gond és a válasz­tási mozgalmak valószínűleg otthon marasztja. Oly nagyfontosságú tárgyak lévén na­pirenden, minek az elősoroltak, a „P. N.“ sürgeti ugyan tehát azok beható megvitatá­sát, de egyszersmind sürgeti a képviselőket, különösen a Deák-párt tagjait, hogy a vitá­kat a lehető rövidre vonják össze. A bal­közép — úgymond — mely egyátalán nem fogadja el a választási törvényjavaslatot, re­mélhetőleg tán csak nem fogja minden egyes részletnél azt bizonyítgatni , hogy ezt, meg azt sem fogadja el, hanem megelégszik bi­zonyos általános kijelentésekkel. A válasz­tási törvényjavaslat általános vitájára külön­ben már ma (f. hó 20-án) 20 szónok volt följegyezve, reményük azonban, hogy a vita két hét alatt véget ér. — Vukanovits Antal, a horvát­­szlavén orsz. kormány belügyi osztályának főnöke, báni helyettessé neveztetett ki. Vakanovits e minőségben f. hó 18-án ér­kezett Zágrábba, hol a polgárság által me­legen fogadtatott. A hivatal átadása más­napra volt kitűzve. A horvát főispánok közül többen Zá­grábba érkeztek, hogy a legközelebbi vá­lasztások megkezdése iránt tanácskozzanak. K­ülföld. Február 22. Franciaország. A politikai kon­stellációt érdekesen jellemzik a „Times“ párisi levelezőjének f. hó 17-ről kelt cikké­ből kivont következő sorok: „Itt mindegyik párt eltökéltnek látszik, saját szándékait a közvélemény ítélete alá vetni. A jobboldal programmja, míg kijelenti, hogy a parliamenti monarchikus unió kész engedni a nemzeti képviselet többségének, s azon óhajtását fejezi ki, hogy Francia­­ország az örökös monarchiához, s az alkot­mányos és monarchikus intézmények iránti saját hagyományaihoz térjen vissza , úgy amint azok az 1789-diki elvek által vannak módosítva. E programm egyetlen szót sem szól ama személyről, kinek zászlaja alá fogna

Next