Szegedi Híradó, 1872. január-június (14. évfolyam, 1-78. szám)
1872-02-23 / 23. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Ideig jelen: •Jenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. M.írkeszláNégi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: iskola-utca, Vadász-ház, 1-síi emelet, illadékiralul Burger Z.sigmond könyvnyomdájában, hová az _____ előfizetési pénzek küldendők._______ Előfizetni föltételek: Hirdetések dijai: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: ( Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre . . . 4 frt. Egész évre . . . 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatal Imn, Pesten •Neumann K. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utcai szám. Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), tippelik A. (Wolltaile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria in. Frankfurtban (J. L. Dauber Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Parisban Havas, Hailite, Bullier & Co. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strassburgban), Zürichben és Hamburgban Mosse R. hirdetési irodájában Magrt n ul iril e fősek ki és a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 0 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden boigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóilért és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyúlt tér “-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár. Szeged, febr. 22-én. A jelen országgyűlés élete még csak néhány hétre terjed , s igy természetes , hogy a jövő képviselőválasztás, mely körülbelől a nyár derekára esik, már is foglalkoztatja az elméket s az előkészületek napról napra észrevehetőig nagyobb mérvet öltenek. Az eddigi jelekből s különösen a törvényhatóságok szervezésénél tapasztalt eredményből meglehetős biztossággal vonhatunk következtetést az új választások eredményére , azokból mi azt következtetjük, hogy a Deákpárt, illetőleg azon párt, mely a 67-iki közjogi alapot a megállapított szerződési időre föltétlenül elfogadja , ismét fényes többséggel fog kikerülni a szavazati urnákból. Hogy aztán e párt mily árnyalatokra fog oszlani a belügyi reformkérdésekben , avagy nem fog-e egy nagy szabadelvű középpárttá kifejlődni, az természetesen más kérdés, melyet még most szellőztetni nagyon korai lenne. Ugyancsak az eddigi s kiválólag a legújabban fölmerült jelekből ellenkezőleg azt következtetjük, hogy az ellenzék , de főkép az úgynevezett balközép, a Tisza-Ghiczy-párt szénája épen nincs rendben, s habár nem mernénk is még azt mondani, amit egynémely jobboldali lap máris kereken kimond, hogy e párt föloszlásnak indult, annyi azonban bizonyos, hogy erős szakadások mutatkoznak rajta , éppen mint a megviselt kabáton, melynek gyarló szövete nem képes többé sértetlenül ellenállni az idő hatalmának. Az utóbbi napokban két tekintélyes párttag vált el határozottan a balközéptől: Prónay József és gr. Károlyi Ede orsz. képviselők, akik választóikhoz intézett nyilatkozataikban nyíltan kijenték , hogy eddigi (balközépi) programmjokkal többé nem léphetnek föl képviselőjelöltekül, hanem igen is olyannal, mely szerint a 67 iki közjogi alapot elfogadják s ezen egyezmény keretén belől fognak hazánk fejlesztésére törekedni. Ez uj programai alapján kitűzték a zászlót s megindítás a mozgalmat az uj „független párt“ létrehozására , fölhiván a választókat, hogy e zászló alá sorakozzanak. A baloldali lapok ugyan erőltetett kicsinylő gúnynyal fogadják az eretnek mozgalmat s váltig erősítik, hogy az egész komédiából nem lesz semmi egyéb, mind csúfos fiaskó, hanem a tények mást beszélnek . A nevezett képviselők kerületeinek választói ugyanis lelkesedéssel csatlakoztak az uj zászlóhoz s a balpárti országos értekezleten küldötteik már az alatt fognak küzdeni. Ugyanígy határozott a temesvári balpárt is, s az uj irányú mozgalom mind szélesebb körben kezd érvényesülni. Legközelebb ismét egy előkelő baloldali képviselő, Podmaniczky Frigyes jelente ki pártjának, hogy a jövő országgyűlésen a közjogi oppozíció folytatását nem pártolhatja. Mind e jelekből azt látjuk, hogy a balközépnek számos tagja régóta belátta már, hogy e párt az ő tagadásban erős, de tevőleges irányban végtelenül gyenge programmjával semmi egyébre nem szolgált, mint a hazafiatlan nemzetiségi elemek veszélyes működésének bátorítására egyfelől, másfelől pedig a jobboldal törekvéseinek bénítására s így a reformmunkálatok akadályozására, anélkül, hogy végcéljához, a kormányra jutáshoz csak egy lépéssel is közelebb juthatott volna. De most már elérkezettnek látják az időt, hogy a fojtó pártfegyelem bilincseit, lerázzák s jobb meggyőződésöket ki is mondják, sőt azt érvényesíteni is törekedjenek. Attól függ már most minden, mily arányokat fog ölteni ez uj mozgalom, mely szellemére, elveire nézve édes testvére a Szentkirályi által jobboldalról kezdeményezett független reformpártnak, melyet kezdetben jobb- és baldalról egyformán visszalöktek, de a melyhez azóta a pest-józsefvárosi jobboldali választók csatlakoztak s amelyet most baloldalról karoltak föl. Ha ez új mozgalom országos elterjedést nyerhet, akkor kétségtelen, hogy a mostani balközép párt szétbomlik ; anynyi máris bizonyos, hogy gyengülni fog, s az ő veszteségével egyrészt nyerni fog a 67-iki közjogi alapon álló párt, melyet most Deák-pártnak s jobboldalnak neveznek, másrészt valószínűleg nyerni fog a szélsőbal , az úgynevezett 48-as párt, mely nálánál hangosabban tudott tagadni s határozottabban követelni abból a sok jóból, amit a jobboldal nem nyújthat, de amit nem nyújthat ez időszerint egy párt sem.Íme, nézzük pl. Szeged baloldali választóit: ezek a múlt választáskor még csak baloldaliak voltak , s miután a balközépi Ludwigot megválaszták, utána ez átalános jelszó alatt választák meg Kállayt is , most azonban már eldobták az általános érvényű baloldali céget s e helyet határozottan a „48-as párt” firmáját tűzték ki s ez alatt kezdenek sorakozni, mig balközépnek semmi jelét nem látjuk. Mi hazafias öntudattal, lelkünk mélyéből óhajtjuk, hogy az új független irányú mozgalom országszerte elterjedést nyerjen s a választások alatt hatalommá nőtje ki magát; nemcsak azon negatív nyereség végett óhajtjuk ezt, melyet a mostani balközép feloszlása nyújtana az országnak, hanem inkább azon pozitív nyereségért, melyet ez a pártok újjáalakításában teremtene. Mert hogy ez a jobbpártot is kivetkőztetné mostani alakjából , az kétségtelen , de ez nem lenne baj, mert támadna helyette egy sokkal erősebb szabadelvű középpárt, mely ép úgy 67-iki közjogi alapon állna, mint a mai jobboldal, de amelyből kiválnának a mostani ó-konzervatív elemek jobbra, miként a 48-asok balra, és ez nem akadályoztatnék annyira a szabadelvű reformok utáni törekvésben és azok gyors keresztülvitelében. Más szóval : az ország csak nyerne ez új pártalakulás által, melynek létrejövetelét eddig is csak a balközép létezése és szerencsétlen közjogi programmja akadályozta meg. N. Sztályra emelése még továbbra halasztatik ? Ki fognak adatni az illető minisztereknek. Bemutattatik Bansnern Guidó mandátuma, Benes és Szontágh a 30 nap föntartása mellett igazoltatnak. A napirendben folytattatik a bankkérdés fölötti vita. Horn folytatja szombaton megszakasztott beszédét s azon eredményre jut, hogy még a 80 milliónyi adósságból egyrészt vállalni is hajlandó volna, csak a valuta helyreállittassék. Közben Lónyay miniszterelnök előterjeszti a megyék, kerületek, vidékek, székek közigazgatási , árva- és gyámhatósági kiadásainak ideiglenes födözéséről és a vadászati jogról szóló szentesitett törvényjavaslatokat, melyek kihirdettetnek. Ezután Falk Miksa tartott kitűnő beszédet Trefort határozati javaslata mellett. Utána még Iványi D., gróf Vass Samu, Jókai Mór és Prileszky Tádé szóltak. A bankkérdés fölötti vita a ház 20-diki ülésében lett berekesztve. A napirendet megelőzőleg Bobory Károly interpellálta az igazságügyért a királyi ügyésznek bűnvádi ügyekre nézve adott egyik utasítása tárgyában. A napirendben folyó vitában fölszólal Helfy Ignás Simonyi különvéleménye mellett. Ezután a zárbeszédek következnek. Az indítványozók (Simonyi , Trefort , Ghyczy) egyenként fölszólalnak javaslataik mellett, fejtegetve azoknak alapeszméjét és praktikus voltát s a másik fölötti előnyeit. Lónyay M. miniszterelnök holnap fog szólni. Imnen ügyek, Országgyűlés». A képviselőház február 19-diki ülése. Fabricius Károly interpellálja a vallás- és közoktatási minisztert a nagyszombati papság ellen fölhozott , szabályellenes vallási áttéréseket illető vádak tárgyában. Geröffy Gyula pedig a miniszterelnökhöz intéz két interpellációt következő ügyben : Ráth Mór könyvkiadó német fordításban az ipar- és vadászati törvényeket, mint hivatalos kiadást már is közrebocsátotta, holott a törvények még nincsenek szentesítve ; továbbá a fordításban igen botrányos hibák fordulnak elő , melyek a törvény szövegét félremagyarázzák. Bobory Károly az igazságügyért interpellálja: mi az oka, hogy törvényeinknek Erdélyben is hat főrendiház febr. 19-én és 20-án szintén üléseket tartott. Előbbinek tárgyát képezi az összekötő vasútról és az 1872-ki költségvetésről szóló bizottsági jelentés. Az előbbi, egy pont kivételével , mely stylariter módosítva lett, változatlanul elfogadtatott. A 20-diki ülés napirendjén a budgettörvény érdemleges tárgyalása volt. Hajnald Lajos kalocsai érsek elfogadván átalánosságban a budgettörvényt, megjegyzi, hogy nem érthet mindenben egyet a kormány politikájával s nem főleg azon eljárással, amelylyel a kormány az u. n. placetum jogát a kath. püspökséggel szemben gyakorolja. Kifogása van továbbá az 1868-ki iskolai törvény téves s egyoldalú alkalmazása ellen, mely alárendelt kormányközegek túlbuzgósága által a nép jól fölfogott érdekeinek hátrányával a felekezeti iskolák elnyomására és a vallási érdekek kifejlődésének meggátlására vezet. Pauer Tivadar közoktatási miniszter megjegyzi erre, hogy ő felsége 1870-dik augusztus havában ismét életbe léptette a placetumot, mely nem „úgynevezett“, de Magyarország apostoli királyainak ősidőktől fogva jogilag fönnállott és folyton gyakorolt joga. A népiskolákat illetőleg konstatálja a miniszter, hogy a kormány a legtágabb tért engedte a felekezeti iskoláknak s egyedül a törvényszerű ellenőrzést tartotta magának fönn. A tanítóképezdék körül a miniszter szerint még csak az előzetes lépések tétettek meg, azonban szándéka a kormánynak annyi ily intézetet fölállítani , amennyit a népnevelés érdeke megkíván. B. Vécsey József csatlakozik a közokt. miniszter nézeteihez. B. Wenkheim L.( teljesen csatlakozik Haynald nézeteihez. ) elismeri, hogy a mostani magyar kormány nagy szolgálatokat tett a hazának , de annál fájdalmasabban kell látnia, hogy ugyanezen kormány elnyomja a katholicismust. Nem mint ultramontán, de mint szabad magyar követeli, hogy vallását tiszteletben tartsák és annak lelkészeit ne tegyék gúny tárgyává. Ő el nem fogadhatja a placetumot s az iskolákra nézve szintén vannak észrevételei. Szerinte a modern tudomány egyenesen a petroleumos kommünére vezet. Gr. Cziráky János konstatálja, hogy ő minden pártszenvedélytől menten, egyedül saját meggyőződését követve, mindenkor támogatta a jelen kormány férfiait, de mégis indíttatva érzi magát csatlakozni a kalocsai érsek által hangsúlyozott aggodalmakhoz, a kormánynak a vallás- és közoktatásügyre vonatkozó politikáját illetőleg. A placetumra törvényes jogalapot törvényeinkben ő sem talál. Szóltak még: gr. Erdődy Sándor, Kerkapoly miniszter, b. Vay Miklós, b. Sennyey Pál, b. Prónay Gábor; mire az általános tárgyalás befejeztetett. — Országgyűlési időszakunk — írja a „P. N." — vége felé jár, s ha a húsvéti szünidőkre csak négy napot számítunk is, s leszámítjuk az utolsó 8—9 napot, melyet a két ház között, egyes javaslatok tárgyában váltandó üzenetek és a törvények kihirdetései bizonyára igénybe vesznek, tulajdonképeni munkanap alig van 45. Vessünk pedig csak egy pillantást arra a nagy munkahalmazra , melyet ez idő alatt el kellene végezni. Ott a választási, incompatibilitási , a képv, mandátumokat meghosszabbító javaslatok ; ott a cataster kérdése; ott a főváros és a Királyföld rendezése ; ott az újoncozási visszaélések megszüntetését s az altisztek alkalmazását illető javaslatok; ott a Lloyd- és a gőzhajózási társulati kérdés; ott lesz alkalmasint még néhány vasút- s más ügy, miután sorozatunkat koránsem tartjuk teljesnek. Hogy jut-e mindezekre idő, azt ma még bajos lenne megmondani; annyi azonban bizonyos, hogy csakis a leglelkiismeretesb munkabeosztás és az idővel való takarékoskodás mellett juthat; különösen ha figyelembe veszszük, hogy húsvét után alkalmasint a képviselőknek csak egy része jön föl Pestre, a többit házi gond és a választási mozgalmak valószínűleg otthon marasztja. Oly nagyfontosságú tárgyak lévén napirenden, minek az elősoroltak, a „P. N.“ sürgeti ugyan tehát azok beható megvitatását, de egyszersmind sürgeti a képviselőket, különösen a Deák-párt tagjait, hogy a vitákat a lehető rövidre vonják össze. A balközép — úgymond — mely egyátalán nem fogadja el a választási törvényjavaslatot, remélhetőleg tán csak nem fogja minden egyes részletnél azt bizonyítgatni , hogy ezt, meg azt sem fogadja el, hanem megelégszik bizonyos általános kijelentésekkel. A választási törvényjavaslat általános vitájára különben már ma (f. hó 20-án) 20 szónok volt följegyezve, reményük azonban, hogy a vita két hét alatt véget ér. — Vukanovits Antal, a horvátszlavén orsz. kormány belügyi osztályának főnöke, báni helyettessé neveztetett ki. Vakanovits e minőségben f. hó 18-án érkezett Zágrábba, hol a polgárság által melegen fogadtatott. A hivatal átadása másnapra volt kitűzve. A horvát főispánok közül többen Zágrábba érkeztek, hogy a legközelebbi választások megkezdése iránt tanácskozzanak. Külföld. Február 22. Franciaország. A politikai konstellációt érdekesen jellemzik a „Times“ párisi levelezőjének f. hó 17-ről kelt cikkéből kivont következő sorok: „Itt mindegyik párt eltökéltnek látszik, saját szándékait a közvélemény ítélete alá vetni. A jobboldal programmja, míg kijelenti, hogy a parliamenti monarchikus unió kész engedni a nemzeti képviselet többségének, s azon óhajtását fejezi ki, hogy Franciaország az örökös monarchiához, s az alkotmányos és monarchikus intézmények iránti saját hagyományaihoz térjen vissza , úgy amint azok az 1789-diki elvek által vannak módosítva. E programm egyetlen szót sem szól ama személyről, kinek zászlaja alá fogna