Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-09-20 / 113. szám

1872. Tizennegyedik évfolyam. f II-ik szám. -910 k­.4IiJA?ntf|j^859CfI Hímért­s­ágol Péntek, szeptember 20-án. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. flej'jelen : Előfizetési föltételek: Ilirdelést'k Hetenkint 3-szor , vasárnap, szerdán és pénteken reggel. S/.erk<‘N/.t«sé|;i inni« , hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők : iskola utca , 281. számú ház, 1-ső emelet­i vidék­ Rufi­l Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.­­ . »J Szegeden házhozhordással, én vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Fogász évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre . . 7 frt | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 2 frt. | Évnegyedre . 1 frt 75 kr. Ilirdi­tébili fölvételnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten .Neumann K­. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca (1 szám. Bée­sben Klausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban (I. L. Daube A Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Fugen Fort, Parisian Havas, Laflite, Bullier A Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strasaburgban, Zűrickben és Habsburgban Mosse R. hirdetési irodájában Magánb­­ntetésekn­él a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótó­­­l írt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 1­15 krajcár. Előfizetési fölhívás tizennegyedik évfolyamának utolsó negyedére. A folyó év utosó negyedének kö­zeledtével bizalommal kérjük Szeged és vidéke t. közönségét, hogy az elő­fizetést megújítva, e lapot ezután is pártolni s minél tágabb körben terjesz­teni szíveskedjék. Szl­­rd deákpárti elveink ismerete­sek ; azoktól eltérni most kevesebb okunk van, mint valaha. E párt zász­laját lobogtatva, minden fölmerülő re­formkérdést ezután is elveinkhez híven szabadelvű irányban s azon szempontok szerint fogunk szellőztetni, amik mel­lett az ország békés s biztos haladását, valamint közelebb e város és vidéke jólétét s előmenetelét benső meggyőző­désünknél fogva reméljük. Biztat a remény, hogy e kitartó törekvés a t. közönségnél, mint eddig, úgy ezután is támogatásra találand. A „Szegedi Híradó” ezután is he­­tenkint háromszor jelenend meg. Elő­fizethetni évnegyedre: Szegeden házhoz­­hordással és vidékre postán 2 írttal, helyben a kiadóhivataltól elvitetve 1 frt 85 krral. A vidéki előfizetések legju­tányosabban eszközölhetők a csak 5 krba kerülő posta-utalványokkal, s cim­­zendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadó­ságának, Burger Zsigmond könyvnyom­dájában Szegeden.4 Lajti kivinen­i dolgok. (­mn.) Az osztrák-magyar biroda­lom .... de bocsánatot kérünk Ghy­­czy Kálmántól, ki e címet nem helyesli. Sokszor emlegetett, híressé vált nyi­latkozatában ugyanis a következőket mondja: „A monarchiának ezen címe: „osztrák-magyar monarchia“ nézetem szerint helyes, mert mind a két állam ugyanazon monarcha alatt áll. Ezen kifejezés: „osztrák-magyar birodalom“ nem helyes, mert a két külön állam­nak egy birodalommá olvadását fejezi ki, de „osztrák és magyar birodalom“ már korrekt kifejezésnek lenne tekint­hető.“ Tehát, hogy cikkünk elejére visszatérjünk és ez egyszer Ghyczy Elfogása ellen se vétsünk. Az osztrák és magyar birodalom, vagy az osztrák­­magyar monarchia pezsgő középpontja jelenleg Juda-Pest. Ott van a fejedelem az egész közös ügyes kormánynyal; ott működik a magyar törvényhozó testü­let , azaz hogy még eddig csak készül a sok munkára, mely reá vár; ott üléseznek a delegációk s igy természe­tesen ott vannak a „németek“ is, kik Tóvölgyi Titusz szerint pénzünket és gyermekeinket elrabolják tőlünk. Ki tenné föl a jámbor frakkos és cilinderes urakról, hogy ily merényletekre merné­nek vetemedni „a zsebmetszök hazájá­ban , mint Tó­völgyi szép hazánkat­­ nevezi? Igaz, hogy a zsebmetszökön kívü­l léteznek nálunk „becsületes em­berek“ is, mert ugyancsak Tóvölgyi maga írta azon röpiratot, melynek címe: „A becsületes emberekhez szólok“; de ezen becsületes emberek a zsebmetszők sokaságában elvesznek, mint csepp a tengerben, mert becsületes ember csak a 48-as. Őszintén sajnáljuk, hogy e demagóg piszkos rágalmazásai nem maradhattak megtorlás nélkül, de a sajtószabadságnak is vannak határai s aki oly súlyos hamis vádakat emel or­szág és kormány ellen, mint Tóvölgyi, az a hideg zuhanyt teljes mértékben megérdemli. Az esküdtszék kimondotta reá a „vétkes”-t, a bíróság elitélte s igy a nemzet — legalább egy időre — megszabadul tollának mételyétől, mely nemcsak a kedélyeket, hanem az ízlést is rontja épen azon körökben, hol a kedély és ízlés nemesítése az égető szükségekhez tartozik. Hanem ezt a „Gyors-posta“ nemes és vitézlő urai nem értik; pedig ők vetik föl magukat a nép vezéreinek, tanítóinak, barátai­nak, ők tartják magukat „példány“­­patriótáknak! Tehát Budapesten ez időszerűnt sok mindenféle történik, de ha a munka folyását októberig semmi sem fogja föltartóztatni, legalább is 14 napi szü­net álland be, mely szünet itt egyértelmű a szürettel. A delegációk gyorsan fog­nak végezni, az nem szenved kétsé­get; a késleltetés az országgyűlésen jöhet létre a fölirati vita alkalmából. Valószínű, hogy többféle javaslat lesz ; még valószínűbb, hogy a szélsőbal hosszú beszédeket fog tartani, s ha a fölirat októberig nincs letárgyalva, szü­netről nem lehet szó. Ezen erős érv talán hatni fog, ámbár, vagy épen mi­vel pusztán anyagi és nem erkölcsi, az erkölcsi argumentumok a szélső padokon eddig még nem igen határoz­­tak. Különben a Simonyiék, Madarászok és irányiak sajátságos helyzetben van­nak ; ök a jelen országgyűlést nem tartják törvényesnek s mégis benne ülnek; ök a királyt a jelen országgyű­lés föloszlatása­ s uj választások ki­írására akarják fölkérni s nem látják, hogy ilyen lépést mint törvénytelen képviselők nem is tehetnének. Azon­ban nagyobb emberek is gyarlók: ha Ghyczy jobboldali programmjával meg­marad a baloldali kör elnökének, ak­kor a 48-asok is megmaradhatnak a „tör­vénytelen“ országgyűlésen s csak azt kiváltjuk tőlük, hogy mint „törvényte­len“ képviselők vegyék komolyabban a törvényhozás ügyét, mintsem vették „törvényes“ követségük idejében; vagy ha már mint „törvénytelenek“ nem akarnak lendíteni az ország jólétén és előrehaladásán , legalább ne hátráltas­sák azoknak munkálkodását, kik a mostani képviselőház törvényszerűségét nem vonják kétségbe. Mert sok, igen sok a pótolni­ és tennivaló; a kormány már most is, a kezdet kezdetén, szá­mos részint visszamaradt, részint új javaslatot tett a ház asztalára, melyek azonban csak egy kis töredékét képe­zik a tervezett előterjesztéseknek. Ne feledje senki, hogy végre-valahára a reformok országgyűlése nyílt meg s gondolja meg kiki, hogy a nemzet képviselője lelkiismeretében és válasz­tói előtt csak úgy felelős minden sza­váért s tettéért, mint a kormány. Hosz­­szu beszédeket, meddő vitákat már eleget hallottunk — torkig fagyunk velük; most már talán tennénk is egyet-mást! Szeged város rendszerinti közgyűlése (1872. szept. 15- és 16-dikán.) (A piaci helypontt folytatólagos t­á­r­g­y­a­l­á­s­a). Osztrovszky József: Az 1834. nov. 16-diki pozsonyi országgyűlésen tartá hal­hatatlan Kölcseynk ama hires beszédét a jobbágyok örökös megváltása tárgyában ; any­­nyira kimerítve volt abban minde­n indok a nemes eszme mellett, hogy midőn később az újra szőnyegre került az országgyűlésen, azon indítvány létetett, hogy olvastassék föl Kölcsey beszéde, melynél többet úgysem tudna mondani senki; azonban egy másik inditány még ezt sem kívánta, hanem azt ajánlá, hogy legméltóbb lesz Kölcsey emlé­kéhez, ha az örökváltság egyhangúlag, vita nélkül fogad­­ik el. És így történt. Szóló örül, hogy történetesen ép akkor vehet részt e közgyűlés tanácskozásában, midőn a hely­pénz ügye forog ismét szőnyegen ; erre nézve azt várta , hogy miután több és jobb indo­kot mellette most sem lehet fölhozni azoknál, melyek itt 67-ben — fájdalom, hasztalanul! -­ elmondattak , az most ép úgy, mint az általa fölhozott örökváltság, egyhangúlag fog elfogadtatni; sajnálja, hogy e részben csaló­dott. Akkor is — úgymond — az adónem gyűlöletességét emlegették leginkább, s mi látván, hogy az csakugyan elesik, csak azt kivántuk, hogy az ebből eredendő hiány pót­lására forrást jelöljenek ki. Ez akkor el is fogadtatott s e célra bizottmány is küldetett ki, hanem bizony a hiányt pótló forrást sohasem találtak s igy a helypénz jövedelmét a Ti­szába dobtuk. — Azt mondta Pap b. tag ur, hogy a piactér közös s ezért azt nem lehet és nem kell megadóztatni; de épen ezért lehet és kell megadóztatni. P. ur pl. nem mehet a piactéren egyenes uton , amint szeretne, mert az utat a kofák foglalják el. Hát mi jogon tartja egyik elfoglalva azon helyet a másik élel, ha az közön ? — Ha elfoglalja, űzessen meg él­ete! — Áttérvén ezután szó­nok az adózás fejtegetésére, s például idéz­vén a szabad Amerikát, igy folytatja : A státusbölcsek sokat törték a fejüket azon, mikép lehetne az adót igazságosan fölosz­tani, erre azonban még eddig nem tudtak rájönni; de abban mindnyájan megegyeznek, hogy az indirect adó a legenyhébb, mert azt csak az űzeti, aki érette valamit élvez ; míg ellenben az egyenes adó azért súlyos, mert azt senki ki nem kerülheti, igy nem lehet ki­kerülni a pótadót sem s azért oly nyomasztó az, mig a helypénzt csak az űzeti, aki azért a helyet használja. De ez csak a közvetlen űzető, mert való igaz az, hogy azt közvetve a fogyasztó közönség űzeti meg. És mivel pótoltatott végre is a megszűnt helypénzjövedelem 1867-ben , kérdi szóló: Pótadóval. No ehez ugyan — úgymond — nem kell valami nagy finánctalentum, csak e­lég tág lelkiismeret: minél több terhet róni az egészre, hogy egyesek minél nagyobb kényelemben részesüljenek. Végül fölhívja szóló a közgyűlést, hogy tegyen úgy az indítványnyal, mint tettek volt a jobbágyok örök megváltásával: fo­gadja azt el egyhangúlag. (Éljenzés.) Löw Lipót: Hivatkozás történt itt — igy kezdi — a múltra, de az ő történelmi fölfogása szerint igen tévesen, mert a mait nem azt bizonyítja, amit itt vele bizonyítani akarnak, hanem az ellenkezőt. Csupán azért szólal föl , hogy a szabadság­ és adózás egymáshoz való viszonyának itt nyilvánult azon téves és veszélyes fölfogását, mintha e kettő egymással úgyszólván összeférhetlen volna, helyreigazítsa. 1848 előtt mit értettek nálunk szabadság alatt? Akkor az tartatott szabadnak, aki nem űzetett adót s igy a szabadság fogalmát a nemadózás fejezte ki. Szóló egy érdekes adomát mond el, mely­­szerint egy Magyarországon utazott német tanár a Bécsben lakó herceg Batthyányi iránt — kinek terjedelmes birtokait meg­szemlélte — sajnálkozását fej­ezi ki, hogy az oly roppant nagy adót fizet azért, mert utai roszak , gazdag terményeit nem értékesítheti, parasztjai tudatlanok, stb. Ép az volt a baj — úgymond szóló — hogy egyik rész fizetett, a másik nem. Ma ellen­kezőleg áll a dolog : az a szabad, aki űzethet s ott van a valódi szabadság, ahol fizethet­nek. (Élénk helyeslés.) B­ö­r­c­s­ö­k Sándor ma is a 67-diki ál­lásponton van s nem kívánja a gyűlöletes helypénz visszahozatalát. Ő , a Róh-Ligeti­­aera egyik volt oszlopa , ma kimondja nyíl­tan, hogy az ő 67-diki embereinek eljárása nem volt egyéb népámitásnál (köszön­jük B. S. úrtól az őszinte szót és igazság­szolgáltatást , habár későn jött is !); csak biztattak­­— úgymond — de nem tettek sem­mit, s a város jövedelmeinek szaporítására s a kiadások apasztására alkotott bizottmány is csak képutáláskép volt kiküldve.­­ Ezután beleereszkedik a gyűlöletes adó be­szedésénél előfordulni szokott visszaélések részletezésébe , s végül azt indítványozza, hogy a helypénz helyett neveztessék ki egy bizottmány , amely jövedelmi forrásokat ke­ressen. (Derültség.) Ezután Pap Ignác és Dobó Miklós b. tagok zárbeszédeket tartanak, mely után elnök szavazatra tűzi ki az indítványt, amely mellett a közgyűlés 10­ része fölállván , a helypénz ez impozáns többséggel visszaálli­­tottaals kimondatott oly módon, hogy e ha­tározat 1873. január 1-j­ől életbeléptettessék; az indítvány visszautaltatott a háztartási szakosztályhoz, hogy a részleteket kidolgozza, díjszedési tarifát készítsen s ezeket mielőbb beterjeszsze. Ezután a tiszapart viszonyainak rendezésére , jelesül a lápkikötésekre , stb. vonatkozó indítvány került napirendre ,s mi­után ez vita nélkül egyhangúlag elfogadta­tott, utána Az általános b­­­d vá­m­f­i­ze­t­é­s behozatalát javasló 3-dik indítvány vétetett föl. Ennél szót emel Dobó Miklós, ki is mellőzve a hosz­­szabb indokolást, kijelenti, hogy emellett is nagyobbára ugyanazon érvek szólnak, mik a helypénz mellett fölhozattak; azokhoz járul azonban még az, hogy miután a város rövid időn állandó­ híd létesítésére törekszik, az pedig szerkezetére , tehát az építési költsé­gekre nézve is többféle lehet: szükséges előre némi tájékozást szereznünk az iránt, hogy mily jövedelmet várhatunk tőle, hogy aztán annak megfelelő tőkét fektessünk bele, ily tájékozást pedig csakis az általános hit­­vámfizetés nyújthat. Ajánlja tehát ez indít­ványt is a közgyűlés pártfogásába. Hasonló értelemben nyilatkozik Szabó János b. tag s utána Szekerke József, ki ezenkívül kiterjeszkedik a kidvámjavada­­lom házikezelésének eredményét beterjesztő jelentésre s azt továbbra is föntartani kéri. Több szóló nem jelentkezvén , az általános kidvámfizetésnek behozatala s jövő évi jan. 1-től leendő foganatbavétele egyhangúlag el­­határoztatik, a kivitel módozatainak kidolgo­zásával a háztartási szakosztály megbizatván. (Folytatása következik.) A bécsi világkiállítás ügyében. Amint közeledik a kiállítás napja, a szerint nő a hazai lapok panasza, hogy t.

Next