Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-20 / 113. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. f II-ik szám. -910 k.4IiJA?ntf|j^859CfI Hímértságol Péntek, szeptember 20-án. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. flej'jelen : Előfizetési föltételek: Ilirdelést'k Hetenkint 3-szor , vasárnap, szerdán és pénteken reggel. S/.erk<‘N/.t«sé|;i inni« , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : iskola utca , 281. számú ház, 1-ső emeleti vidék Rufil Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők. . »J Szegeden házhozhordással, én vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Fogász évre . . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre . . 7 frt | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 2 frt. | Évnegyedre . 1 frt 75 kr. Ilirditébili fölvételnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten .Neumann K. első magyar hirdetési irodájában, kigyó-utca (1 szám. Béesben Klausenstein A Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban (I. L. Daube A Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Fugen Fort, Parisian Havas, Laflite, Bullier A Cp. (Place de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürrnbergben, Strasaburgban, Zűrickben és Habsburgban Mosse R. hirdetési irodájában Magánbntetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 11 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótól írt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 115 krajcár. Előfizetési fölhívás tizennegyedik évfolyamának utolsó negyedére. A folyó év utosó negyedének közeledtével bizalommal kérjük Szeged és vidéke t. közönségét, hogy az előfizetést megújítva, e lapot ezután is pártolni s minél tágabb körben terjeszteni szíveskedjék. Szlrd deákpárti elveink ismeretesek ; azoktól eltérni most kevesebb okunk van, mint valaha. E párt zászlaját lobogtatva, minden fölmerülő reformkérdést ezután is elveinkhez híven szabadelvű irányban s azon szempontok szerint fogunk szellőztetni, amik mellett az ország békés s biztos haladását, valamint közelebb e város és vidéke jólétét s előmenetelét benső meggyőződésünknél fogva reméljük. Biztat a remény, hogy e kitartó törekvés a t. közönségnél, mint eddig, úgy ezután is támogatásra találand. A „Szegedi Híradó” ezután is hetenkint háromszor jelenend meg. Előfizethetni évnegyedre: Szegeden házhozhordással és vidékre postán 2 írttal, helyben a kiadóhivataltól elvitetve 1 frt 85 krral. A vidéki előfizetések legjutányosabban eszközölhetők a csak 5 krba kerülő posta-utalványokkal, s cimzendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadóságának, Burger Zsigmond könyvnyomdájában Szegeden.4 Lajti kivineni dolgok. (mn.) Az osztrák-magyar birodalom .... de bocsánatot kérünk Ghyczy Kálmántól, ki e címet nem helyesli. Sokszor emlegetett, híressé vált nyilatkozatában ugyanis a következőket mondja: „A monarchiának ezen címe: „osztrák-magyar monarchia“ nézetem szerint helyes, mert mind a két állam ugyanazon monarcha alatt áll. Ezen kifejezés: „osztrák-magyar birodalom“ nem helyes, mert a két külön államnak egy birodalommá olvadását fejezi ki, de „osztrák és magyar birodalom“ már korrekt kifejezésnek lenne tekinthető.“ Tehát, hogy cikkünk elejére visszatérjünk és ez egyszer Ghyczy Elfogása ellen se vétsünk. Az osztrák és magyar birodalom, vagy az osztrákmagyar monarchia pezsgő középpontja jelenleg Juda-Pest. Ott van a fejedelem az egész közös ügyes kormánynyal; ott működik a magyar törvényhozó testület , azaz hogy még eddig csak készül a sok munkára, mely reá vár; ott üléseznek a delegációk s igy természetesen ott vannak a „németek“ is, kik Tóvölgyi Titusz szerint pénzünket és gyermekeinket elrabolják tőlünk. Ki tenné föl a jámbor frakkos és cilinderes urakról, hogy ily merényletekre mernének vetemedni „a zsebmetszök hazájában , mint Tóvölgyi szép hazánkat nevezi? Igaz, hogy a zsebmetszökön kívül léteznek nálunk „becsületes emberek“ is, mert ugyancsak Tóvölgyi maga írta azon röpiratot, melynek címe: „A becsületes emberekhez szólok“; de ezen becsületes emberek a zsebmetszők sokaságában elvesznek, mint csepp a tengerben, mert becsületes ember csak a 48-as. Őszintén sajnáljuk, hogy e demagóg piszkos rágalmazásai nem maradhattak megtorlás nélkül, de a sajtószabadságnak is vannak határai s aki oly súlyos hamis vádakat emel ország és kormány ellen, mint Tóvölgyi, az a hideg zuhanyt teljes mértékben megérdemli. Az esküdtszék kimondotta reá a „vétkes”-t, a bíróság elitélte s igy a nemzet — legalább egy időre — megszabadul tollának mételyétől, mely nemcsak a kedélyeket, hanem az ízlést is rontja épen azon körökben, hol a kedély és ízlés nemesítése az égető szükségekhez tartozik. Hanem ezt a „Gyors-posta“ nemes és vitézlő urai nem értik; pedig ők vetik föl magukat a nép vezéreinek, tanítóinak, barátainak, ők tartják magukat „példány“patriótáknak! Tehát Budapesten ez időszerűnt sok mindenféle történik, de ha a munka folyását októberig semmi sem fogja föltartóztatni, legalább is 14 napi szünet álland be, mely szünet itt egyértelmű a szürettel. A delegációk gyorsan fognak végezni, az nem szenved kétséget; a késleltetés az országgyűlésen jöhet létre a fölirati vita alkalmából. Valószínű, hogy többféle javaslat lesz ; még valószínűbb, hogy a szélsőbal hosszú beszédeket fog tartani, s ha a fölirat októberig nincs letárgyalva, szünetről nem lehet szó. Ezen erős érv talán hatni fog, ámbár, vagy épen mivel pusztán anyagi és nem erkölcsi, az erkölcsi argumentumok a szélső padokon eddig még nem igen határoztak. Különben a Simonyiék, Madarászok és irányiak sajátságos helyzetben vannak ; ök a jelen országgyűlést nem tartják törvényesnek s mégis benne ülnek; ök a királyt a jelen országgyűlés föloszlatása s uj választások kiírására akarják fölkérni s nem látják, hogy ilyen lépést mint törvénytelen képviselők nem is tehetnének. Azonban nagyobb emberek is gyarlók: ha Ghyczy jobboldali programmjával megmarad a baloldali kör elnökének, akkor a 48-asok is megmaradhatnak a „törvénytelen“ országgyűlésen s csak azt kiváltjuk tőlük, hogy mint „törvénytelen“ képviselők vegyék komolyabban a törvényhozás ügyét, mintsem vették „törvényes“ követségük idejében; vagy ha már mint „törvénytelenek“ nem akarnak lendíteni az ország jólétén és előrehaladásán , legalább ne hátráltassák azoknak munkálkodását, kik a mostani képviselőház törvényszerűségét nem vonják kétségbe. Mert sok, igen sok a pótolni és tennivaló; a kormány már most is, a kezdet kezdetén, számos részint visszamaradt, részint új javaslatot tett a ház asztalára, melyek azonban csak egy kis töredékét képezik a tervezett előterjesztéseknek. Ne feledje senki, hogy végre-valahára a reformok országgyűlése nyílt meg s gondolja meg kiki, hogy a nemzet képviselője lelkiismeretében és választói előtt csak úgy felelős minden szaváért s tettéért, mint a kormány. Hoszszu beszédeket, meddő vitákat már eleget hallottunk — torkig fagyunk velük; most már talán tennénk is egyet-mást! Szeged város rendszerinti közgyűlése (1872. szept. 15- és 16-dikán.) (A piaci helypontt folytatólagos tárgyalása). Osztrovszky József: Az 1834. nov. 16-diki pozsonyi országgyűlésen tartá halhatatlan Kölcseynk ama hires beszédét a jobbágyok örökös megváltása tárgyában ; anynyira kimerítve volt abban minden indok a nemes eszme mellett, hogy midőn később az újra szőnyegre került az országgyűlésen, azon indítvány létetett, hogy olvastassék föl Kölcsey beszéde, melynél többet úgysem tudna mondani senki; azonban egy másik inditány még ezt sem kívánta, hanem azt ajánlá, hogy legméltóbb lesz Kölcsey emlékéhez, ha az örökváltság egyhangúlag, vita nélkül fogadik el. És így történt. Szóló örül, hogy történetesen ép akkor vehet részt e közgyűlés tanácskozásában, midőn a helypénz ügye forog ismét szőnyegen ; erre nézve azt várta , hogy miután több és jobb indokot mellette most sem lehet fölhozni azoknál, melyek itt 67-ben — fájdalom, hasztalanul! - elmondattak , az most ép úgy, mint az általa fölhozott örökváltság, egyhangúlag fog elfogadtatni; sajnálja, hogy e részben csalódott. Akkor is — úgymond — az adónem gyűlöletességét emlegették leginkább, s mi látván, hogy az csakugyan elesik, csak azt kivántuk, hogy az ebből eredendő hiány pótlására forrást jelöljenek ki. Ez akkor el is fogadtatott s e célra bizottmány is küldetett ki, hanem bizony a hiányt pótló forrást sohasem találtak s igy a helypénz jövedelmét a Tiszába dobtuk. — Azt mondta Pap b. tag ur, hogy a piactér közös s ezért azt nem lehet és nem kell megadóztatni; de épen ezért lehet és kell megadóztatni. P. ur pl. nem mehet a piactéren egyenes uton , amint szeretne, mert az utat a kofák foglalják el. Hát mi jogon tartja egyik elfoglalva azon helyet a másik élel, ha az közön ? — Ha elfoglalja, űzessen meg élete! — Áttérvén ezután szónok az adózás fejtegetésére, s például idézvén a szabad Amerikát, igy folytatja : A státusbölcsek sokat törték a fejüket azon, mikép lehetne az adót igazságosan fölosztani, erre azonban még eddig nem tudtak rájönni; de abban mindnyájan megegyeznek, hogy az indirect adó a legenyhébb, mert azt csak az űzeti, aki érette valamit élvez ; míg ellenben az egyenes adó azért súlyos, mert azt senki ki nem kerülheti, igy nem lehet kikerülni a pótadót sem s azért oly nyomasztó az, mig a helypénzt csak az űzeti, aki azért a helyet használja. De ez csak a közvetlen űzető, mert való igaz az, hogy azt közvetve a fogyasztó közönség űzeti meg. És mivel pótoltatott végre is a megszűnt helypénzjövedelem 1867-ben , kérdi szóló: Pótadóval. No ehez ugyan — úgymond — nem kell valami nagy finánctalentum, csak elég tág lelkiismeret: minél több terhet róni az egészre, hogy egyesek minél nagyobb kényelemben részesüljenek. Végül fölhívja szóló a közgyűlést, hogy tegyen úgy az indítványnyal, mint tettek volt a jobbágyok örök megváltásával: fogadja azt el egyhangúlag. (Éljenzés.) Löw Lipót: Hivatkozás történt itt — igy kezdi — a múltra, de az ő történelmi fölfogása szerint igen tévesen, mert a mait nem azt bizonyítja, amit itt vele bizonyítani akarnak, hanem az ellenkezőt. Csupán azért szólal föl , hogy a szabadság és adózás egymáshoz való viszonyának itt nyilvánult azon téves és veszélyes fölfogását, mintha e kettő egymással úgyszólván összeférhetlen volna, helyreigazítsa. 1848 előtt mit értettek nálunk szabadság alatt? Akkor az tartatott szabadnak, aki nem űzetett adót s igy a szabadság fogalmát a nemadózás fejezte ki. Szóló egy érdekes adomát mond el, melyszerint egy Magyarországon utazott német tanár a Bécsben lakó herceg Batthyányi iránt — kinek terjedelmes birtokait megszemlélte — sajnálkozását fejezi ki, hogy az oly roppant nagy adót fizet azért, mert utai roszak , gazdag terményeit nem értékesítheti, parasztjai tudatlanok, stb. Ép az volt a baj — úgymond szóló — hogy egyik rész fizetett, a másik nem. Ma ellenkezőleg áll a dolog : az a szabad, aki űzethet s ott van a valódi szabadság, ahol fizethetnek. (Élénk helyeslés.) Börcsök Sándor ma is a 67-diki állásponton van s nem kívánja a gyűlöletes helypénz visszahozatalát. Ő , a Róh-Ligetiaera egyik volt oszlopa , ma kimondja nyíltan, hogy az ő 67-diki embereinek eljárása nem volt egyéb népámitásnál (köszönjük B. S. úrtól az őszinte szót és igazságszolgáltatást , habár későn jött is !); csak biztattak— úgymond — de nem tettek semmit, s a város jövedelmeinek szaporítására s a kiadások apasztására alkotott bizottmány is csak képutáláskép volt kiküldve. Ezután beleereszkedik a gyűlöletes adó beszedésénél előfordulni szokott visszaélések részletezésébe , s végül azt indítványozza, hogy a helypénz helyett neveztessék ki egy bizottmány , amely jövedelmi forrásokat keressen. (Derültség.) Ezután Pap Ignác és Dobó Miklós b. tagok zárbeszédeket tartanak, mely után elnök szavazatra tűzi ki az indítványt, amely mellett a közgyűlés 10 része fölállván , a helypénz ez impozáns többséggel visszaállitottaals kimondatott oly módon, hogy e határozat 1873. január 1-jől életbeléptettessék; az indítvány visszautaltatott a háztartási szakosztályhoz, hogy a részleteket kidolgozza, díjszedési tarifát készítsen s ezeket mielőbb beterjeszsze. Ezután a tiszapart viszonyainak rendezésére , jelesül a lápkikötésekre , stb. vonatkozó indítvány került napirendre ,s miután ez vita nélkül egyhangúlag elfogadtatott, utána Az általános bd vámfizetés behozatalát javasló 3-dik indítvány vétetett föl. Ennél szót emel Dobó Miklós, ki is mellőzve a hoszszabb indokolást, kijelenti, hogy emellett is nagyobbára ugyanazon érvek szólnak, mik a helypénz mellett fölhozattak; azokhoz járul azonban még az, hogy miután a város rövid időn állandó híd létesítésére törekszik, az pedig szerkezetére , tehát az építési költségekre nézve is többféle lehet: szükséges előre némi tájékozást szereznünk az iránt, hogy mily jövedelmet várhatunk tőle, hogy aztán annak megfelelő tőkét fektessünk bele, ily tájékozást pedig csakis az általános hitvámfizetés nyújthat. Ajánlja tehát ez indítványt is a közgyűlés pártfogásába. Hasonló értelemben nyilatkozik Szabó János b. tag s utána Szekerke József, ki ezenkívül kiterjeszkedik a kidvámjavadalom házikezelésének eredményét beterjesztő jelentésre s azt továbbra is föntartani kéri. Több szóló nem jelentkezvén , az általános kidvámfizetésnek behozatala s jövő évi jan. 1-től leendő foganatbavétele egyhangúlag elhatároztatik, a kivitel módozatainak kidolgozásával a háztartási szakosztály megbizatván. (Folytatása következik.) A bécsi világkiállítás ügyében. Amint közeledik a kiállítás napja, a szerint nő a hazai lapok panasza, hogy t.