Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-09-18 / 112. szám

1872. Tizennegyedik évfolyam. 112-ik szám. Szerda, szeptember 18-án POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Krhlelm­i: Előfizetési föltételek: Hittenkiut­é­ssor : vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a­ kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt | Félévre . . 3 frt 50 kr. Szeremléségi k­orl«. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre 1 frt 75 kr. hová a lap szellemi részét, illető közlemények kerben- —---------■- «■ —----------­ilfik ■ iskola utca, 281. számú ház, 1-ső emelet Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, Pesten­­Neumann 11. első magyar hüirdetési irodájában, ----TM kígyó-utca 0 szám. Bécsben Qaasenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wallzeile 22) és Mosse Klit­leu­l vuial Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ü­gynököknél; Maria m. Frankfurtban O. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf Burger Z­­s­i­g­m­o­n­d könyvnyomdájában, hová az hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Páriában Havas, Laflite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), előfizetési pénzek küldendők. Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strasslurgban­, Zürichben és Hamburgban Mosse P. hirdetési irodájában litril›‘lás››l( ›li|«f: Magán­h­iritési­kn­él a balhasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótő­­ frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 krajcár Előfizetési fölhívás tizennegyedik évfolyamának utolsó negyedére. A folyó év utosó negyedének kö­zeledtével bizalommal kérjük Szeged és vidéke­t, közönségét, hogy az elő­fizetést megújítva, e lapot ezután is pártolni s minél tágabb körben terjesz­teni szíveskedjék. Szí­­rd deákpárti elveink ismerete­sek; azoktól eltérni most kevesebb okunk van, mint valaha. E párt zász­laját lobogtatva, minden fölmerülő re­formkérdést ezután is elveinkhez híven szabadelvű irányban s azon szempontok szerint fogunk szellőztetni, amik mel­lett az ország békés s biztos haladást, valamint közelebb e város és vidéke jólétét s előmenetelét benső meggyőző­désünknél fogva reméljük. Biztat a remény, hogy e kitartó törekvés a t. közönségnél, mint eddig, úgy ezután is támogatásra találand. A „Szegedi Híradó“ ezután is he­­tenkint háromszor jelenend meg. Elő­fizethetni évnegyedre: Szegeden házhoz­hordással és vidékre postán 2 írttal, helyben a kiadóhivataltól elvitetve 1 frt 85 krrral. A vidéki előfizetések legju­­tányosabban eszközölhetők a csak 5 krba kerülő posta-utalványokkal, s cím­­zendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadó­ságának, Burger Zsigmond könyvnyom­dájában Szegeden.“ Lajtántuli dolgok. (m m­.) A delegácionális Ülések meg­­nyi­tásával Pesten, az osztrák-magyar biroda­lom súlypontja egészen hazánk fővárosában fekszik és Bécs ez időszerint semmi politi­kai szerepet nem játszik. A fejedelem ber­lini utazásáról visszatérve alig pihente ki magát lajtántúli székvárosában , mert már tegnap fogadta budai palotájában a magyar és német delegátusokat, amazoknak élén Majláth állott , mint megválasztott elnök, emezeket Hopfen elnök vezette. Ő felsége a két testületet külön-külön beszéddel üdvö­zölte s így a delegációk működése hivata­los kezdetét vette. A „vörös-könyv“ is szét­­osztatik néhány nap múlva , méltán kíván­csiak lehetünk tartalmára , miután tudnivaló dolog, hogy Andrássy nem barátja a sok ir­kafirkának, minélfogva minden enunciációja csak annál fontosabb. A berlini találkozásra vonatkozó okmányt a „vörös könyv“ állítólag nem fog tartalmazni, amit mi részünkről alig hihetünk, mert már Franciaország megnyug­tatása is szükségessé tett egy diplomáciai körlevelet, egészen eltekintve attól , hogy a kontinens legkiválóbb uralkodóinak szövet­kezése nagy horderővel bír egész Európára. Azonban le£yen bármiképp a külügyér állása sokkal könnyebb lesz a delegációk előtt, mint Kuhn báróé, mert a közös hadügymi­niszter nemcsak hogy többfélét vétett a múlt­­évi delegációk határozatai ellen, hanem még azonfölül 6-7 milliónyi többlete is kíván, ami nem csekélység olyan időben, mely adó dolgában úgyis már a végsőig megy; de még furcsának is tűnik föl azáltal, hogy a béké­nek folytonos hangsúlyozásával és a berlini találkozásnak számtalanszor kihirdetett áldá­sos következményeivel egyenesen ellentétben áll. Kuhn báró különben eleinte nem hét, ha­nem vagy húsz millióval akarta szaporítani budgetjét s csak Auersperg osztrák minisz­terelnök erélyes fölszólalására hagyott alább oly tetemesen, ellenben Auersperg a 6,7 millió többletért a jótállást magára vette, mert biztosnak hiszi magát aziránt, hogy a német delegáció ezen összeget meg fogja szavazni. A magyar delegáció talán skrupu­­lózusabb lesz; annyi bizonyos, hogy az egyes tételeket nagyon meg fogja rostálni, mert a „si vis pacéra, para bellum“ ürügye alatt már eleget vétettek Mars ügynökei. Mindezek persze csak annyiban „lajtán­tuli dolgok“, amennyiben „közösek­“ azon­ban vannak tisztán lajtántuliak is , habár a landtagok , melyekben a választási reform behozataláig a reichsrathok is választatnak, csak október havában kezdik el működésü­ket s igy a tulajdonképeni politikai élet hul­lámai még nem igen érezhetők. Csak az ultr­amontánok készülnek az őszi gyakorla­tok­ s a téli hadjáratra; október 22-én kon­gresszust akarnak tartani Innsbruckban, Tyrol jámbor fővárosában s a gyűlésre a hűbéri urakat , valamint a nemzeti fanatikusokat is meghívták. A szellemről , melytől áthatva a fekete­ sereg e gyűlésre készül , tanúságot tesznek azon ocsmány megtámadások és ül­dözések, melyeknek Rauscher bécsi bibornok, a néhai konkordátum kereszt­apja, klerikális lapokban ki van téve azért, mivel az alkotmányt félig-meddig elismeri s annak törvényeit az állam szempontjából kö­telezőknek tartja ; de még inkább azért, mi­­mivel Rómán kívül más hazát is mer emli­teni s magát osztrák hazafinak és alattvaló­nak is érzi. Kimondják tehát ősz­­ejére a kegyetlen anathémát! Prágában igen furcsa dolgok történnek : most meg Gregr Gyulát, a „Narodny Listy“ ifjú csehpárti lap szerkesztőjét és vezérem­beré tartóztatták le. Elfogatása a Sabina-féle affaire-rel függ össze, kinek áruló szerep, rendőri okmányok ellopása által sült ki. Gregr állítólag e lopások szellemi tényezője és bűnrészese volt. De azonfölül számot is fognak tőle kérni azon bíráskodó eljárásáért, melynél fogva mint az ifjú cseh párt egyik főnöke Sabinát a száműzetésre ítélte, ki — mint mondják — jelenleg Bécsben tartózkodik. A cseh korifeusok mindenesetre sajátságos vi­lágításban állanak a nemzet előtt s politikai szereplésük csillagai nagyban halványodnak, mert hírlapb­ól működésük is egészen más színben tűnik föl. Úgy hiszszük, jóformán lejárták magukat, valamint nálunk egy Tó­völgyi Titusz is csak az átalános megvetés tárgya lesz ezentúl, ha jelenleg folyó sajtó perének alkalmával a journalisztikai hivatás lealjasítása és beszennyezése egész ijesztő nagyságában kitűnik a „becsületes emberek“ előtt, kikhez e szélbali hős egyik szemér­metlen broclettre-jében „szólott.“ Szeged város rend­szerinti közgyűlése (1872. szept. 15- és 16-dikán.) A vasárnapi közgyűlés ismét egyike azok­nak, melyek eseményt képeznek helyi törté­netünk lapjain. E napon újra bebizonyító Szeged városnak az uj törvény ala­pján ala­kult képviselőtestülete, hogy városunk érde­keit jól fogta föl, s hogy nemes törekvései­ben csupán a közjót veszi zsinórmértékül, nem törődve az elfogultság és értetlenség bal­véleményével, melyről tudja, hogy okvetlenül ki fog ábrándulni s a józan, gyakorlati irány­nak hódolni , mihelyt a kimaradhatlan jó eredmények szemmel láthatók és kézzelfog­hatók lesznek. E napon állíttatott vissza higgadt, va­lódi parlamentáris vita után : a piaci helypénz, melynek öt évi szünetelése nagy és helyrepótolhatlan csorbát okozott a város jövedelmeiben, s amely bünfottként sötétlik a néphegyvadászat által elhódított 67-diki képviselet többségén. Ugyane napon mondatott ki, és pedig vita nélkül, egyhangúlag : a tiszai általá­nos hídvámfizetés. Amabban egy régi, biztos jövedelmi for­rás állíttatott vissza, emebben egy uj nyit­tatott meg. A kettőnek értékét, legcsekélyebb számítással, már az első években 50—60 ezer írtra tehetni. Haladunk tehát, istennek hála­­ a köz­­mivelődési (reáliskola), humanisztikai (árva ház) és anyagi téren egyaránt , habár csak lassú léptekkel is, de oly irányban , hogy joggal táplálhatjuk azon hitet , miszerint a jelen munkásság gyümölcseit még mi is fogjuk élvezhetni. De térjünk a közgyűlés folyamára. A népes gyűlést — melyben régi szo­kott helyén ott láttuk Osztrovszky Jó­zsef kedves vendégünket és régi vezérünket is — pont 9 órakor D­á­n­i Ferenc főispán úr nyitotta meg. Jegyző: Mészáros György. Mindenekelőtt olvastatott a polgármester szokott havi jelentése az elmúlt augusztus hóról, mely így hangzik : Tekintetes közgyűlés! Szervezeti szabályainkban meghatározott kötelességemnél fogva tisztelettel jelentem, hogy városunk területén az egészségi viszo­nyok, utóbbi időszaki jelentésem megtételé­nek ideje óta jelentékenyebb változást nem szenvedvén, a váltóláz és hagymáz még min­dig nagyobb mérvben uralkodik , s utóbbi a halálozások számát a szokottnál valamivel nagyobb itá. Az állatok , különösen a szarvasmarhák közt, a lefolyt any. végén és e hó elején a vérbetegség kezdett jelentkezni, mely a marha elhullásával végződött; ma már azonban az említett kór apadóban van. A személy- és vagyonbátorság nem lön sem súlyosabb bűntények s merényletek, sem a kisebb beszámítás alá eső esetek gyako­­riabbsága által megzavarva, s az előfordult, nagyobbára apró tolvajlások tettesei nyomo­zása eredmény nélkül nem maradt. A tanács és egyes tisztségek működé­sét, az előbbi évekhez képest — mondhat­nám — megkétszereződött folyó teendők vet­ték leginkább igénybe;­­ azonban a fon­tosabb s közérdekű ügyek elintézése sem szoríttatott háttérbe, mirel bizonyságot szol­gáltat az, hogy a legutóbbi közgyűlés idejé­től lefolyt alig 14 nap alatt a tekintetes köz­gyűlés hatósága alá tartozó ügyek száma 25 re fölszaporodott, holott a hasonló ügyek az utóbbi közgyűlés szakában, kettő kivé­telével, mind letárgyaltattak s elintéztettek. A közadók és városi illetékek behajtása erélylyel folytattatik , és a tanács mindent elkövet, hogy a város költségvetésében elő­irányozva nem volt többrendbeli , nagyobb­­szerű­ munkák foganatosításának mellőzhet­­lenségéből eredt rendkívüli kiadások a folyó költségekkel együtt a lehetőségig a város rendszerinti bevételeiből fedeztessenek , mi annál gondosabb intézkedést követel, mint­hogy a költségvetés némely bevételi tételei a földmi­velésre fölöttébb kedvezőtlen idei idő­vi­szonyok miatt az előirányzott mérvben megva­lósulást nem nyerhettek ; szolgáljon azonban megnyugvásul, hogy a házipénztár a folyóvá tett kiadások födezésében eddig még fönn nem akadt , sőt a tegnapi zárlat szerint 14,017 írt 4­/1 kinyi készlettel rendelkezik. Elnöklő főispán bemutatja a város aktiv pőreinek jegyzékét, mely 900 egydarabot tar­talmaz, azon szóbeli jelentés kíséretében, mi­szerint azt, hogy a pörök kiknek kezeiben vannak, e jegyzék kitűnteti ugyan, de hogy a magán ügyvédek által vitt pörökből meny­nyi folyt be a pénztárba, azt eddig kitudni nem sikerült, minélfogva e célból a közgyű­lés intézkedését kéri. Kiadatik a jogügyi szakosztálynak. Pálffy Feró polgármester jelentést tesz az ő és Dobó Miklós b. tag pesti kiküldésé­ről, mely szerint a szállítmányoktól szedendő dijak engedélyezése ellen sem a bel-, sem a kereskedelmi minisztériumnál észrevételt nem tettek s annak rövid napok alatti enge­délyezését kilátásba helyezték (még máig sem érkezett le), továbbá ígéretet nyertek a városi követelések tisztábahozatalára kért s­z­á­m­s­z­é­k engedélyezése iránt is. A jelentés tudomásul vétetett. (Megem­líthetjük azonban itt, hogy az utóbbi ígéret egy, hétfőn e tárgyban érkezett leirat szerint, nem teljesíttetett.) Olv. három rendbeli min. leirat a reál­iskolai igazgató és két reáltanár kinevezésé­ről és a reáliskolai kölcsönről. A leiratok tudomásai vétettek, az új igazgató pedig a tanügyi bizottmányba föl­vétetett. Fölvétettek ezután a háztartási szakosz­tálynak lapunk pénteki számában közölt in­dítványai: a piaci helypénzfizetés visszaállításáról, az általános bid­vám­­f­i­z­e­t­é­s behozataláról és a t­i­s­z­a­p­a­r­ti ki­kötések rendezéséről Ezzel kapcsolatban olvastatott a főkapitány jelentése: a házila­gos bidvámkezelés eredményéről 16 hónap alatt, amiből kitűnik , hogy ez idő alatt az összes bevétel : 22,592 frt 96 kr., az összes kiadás pedig: 21,664 frt 4 kr. volt, s igy tiszta haszonkép csak 928 frt 92 kr. mutat­koznék. A nagymérvű kiadás azonban leg­nagyobb részt a szükséges szerelvényekre fordittatott, melyek meglévő vagyont képez­vén, ennek beszámításával tiszta jövedelműi: 11,185 frt 66 kr. mutatkozik, ami elég szép eredmény. A tanács beterjesztett véleményé­vel erélyesen pártolja a házilagos kezelés fentartását. Elnöklő főispán erre a piaci helypénz visszaállítását javasló első indítványt tűzi ki tárgyalásra, melyhez első szól Pap Ignác: A régi nótát pengeti a „gyűlöletes“ adónemről, amely szóló szerint nem egyezik meg az alkotmányos szabad­sággal. Emlékezteti a gyűlést, hogy a 61 ki alkotmányos képviselet sietett elterülni ezen a Bach-korszak alatt létrehozott gyűlöletes adózást; ezt aztán a provizórium visszahozta, de a 67-ei alkotmányos hatóság ismét meg­szüntette. Azt hiszi , hogy most is alkotmá­nyos szabadság van s igy nem hozhatjuk be újra a helypénzt, a népnek e mindennapi adóztatását. Van — úgymond — a 48-diki törvényeknek egy jeles pontja, a közteher­viselés ; viseljük a helypénz jövedelmének megfelelő terhét közösen úgy, hogy mindenki adója után arányosan fizesse azt. Szóló nem fogadja el az indítványt, mert az a piac mindnyájunké. Dobó Miklós: Mint indítványozó nem akart szólni indítványa mellett, mert azt hitte, hogy az magamagát eléggé indokolja s ellentmondásra nem igen találand. Most azonban , miután ellene fölszólalás történt, kötelességének találja azt néhány szóval in­dokolni. Városi pótadónk — úgymond — oly megdöbbentő arányban növekszik, hogy bár­miből is okvetlenül gondoskodnunk kell jö­vedelmeink szaporításáról , ez­által arról, hogy e terhet a lakosság válláról levegyük vagy legalább a lehetőségig megkönnyítsük. Ezután az előtte szólott beszédének cáfola­tába ereszkedvén , a helypénz gyűlöletessé­gére megjegyzi, hogy ő nem ismer adót, a­mely kedves volna; de egyébként nem lesz ez oly gyűlöletes és zaklató, mint volt az­előtt, midőn úgy bántak mindenkivel, mint a Csáki szalmájával ; ma már más időket élünk. — Tovább menve, mondja, hogy ő is épen a közteherviselés elvéből indult ki; igenis, viseljük e terhet is közösen, arányo­san és igazságosan ; de ne úgy, mint előtte szóló mondta , hogy ki mennyi adót fizet, fizesse a piacbért is adója után, hanem úgy, hogy a piacbér jövedelméből részesül­jön mindenki arányosan adója után — az által , hogy a pótadója keres­­bedjék. (Éljenzés.) Ez lesz legigazságosabb és legcélszerűbb adóviselés, mert ez­által el­érjük először is azt, hogy a befolyó jövedel­m­ekből a piactért lassanként kiköveztethet­­jük s mostani rondaságából kivetkőztethet.

Next