Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)
1872-09-18 / 112. szám
1872. Tizennegyedik évfolyam. 112-ik szám. Szerda, szeptember 18-án POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU KÖZLÖNY. Krhlelmi: Előfizetési föltételek: Hittenkiutéssor : vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre . . 8 frt. | Félévre ... 4 frt. Egész évre ... 7 frt | Félévre . . 3 frt 50 kr. Szeremléségi korl«. Évnegyedre . . 2 frt. Évnegyedre 1 frt 75 kr. hová a lap szellemi részét, illető közlemények kerben- —---------■- «■ —----------ilfik ■ iskola utca, 281. számú ház, 1-ső emelet Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, PestenNeumann 11. első magyar hüirdetési irodájában, ----TM kígyó-utca 0 szám. Bécsben Qaasenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wallzeile 22) és Mosse Klitleul vuial Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban O. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf Burger Zsigmond könyvnyomdájában, hová az hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Páriában Havas, Laflite, Bullier & Cp. (Place de la Bourse 8), előfizetési pénzek küldendők. Prágában, Münchenben, Nürinbergben, Strasslurgban, Zürichben és Hamburgban Mosse P. hirdetési irodájában litril›‘lás››l( ›li|«f: Magánhiritésiknél a balhasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynyel együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szótő frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási díja 15 krajcár Előfizetési fölhívás tizennegyedik évfolyamának utolsó negyedére. A folyó év utosó negyedének közeledtével bizalommal kérjük Szeged és vidéket, közönségét, hogy az előfizetést megújítva, e lapot ezután is pártolni s minél tágabb körben terjeszteni szíveskedjék. Szírd deákpárti elveink ismeretesek; azoktól eltérni most kevesebb okunk van, mint valaha. E párt zászlaját lobogtatva, minden fölmerülő reformkérdést ezután is elveinkhez híven szabadelvű irányban s azon szempontok szerint fogunk szellőztetni, amik mellett az ország békés s biztos haladást, valamint közelebb e város és vidéke jólétét s előmenetelét benső meggyőződésünknél fogva reméljük. Biztat a remény, hogy e kitartó törekvés a t. közönségnél, mint eddig, úgy ezután is támogatásra találand. A „Szegedi Híradó“ ezután is hetenkint háromszor jelenend meg. Előfizethetni évnegyedre: Szegeden házhozhordással és vidékre postán 2 írttal, helyben a kiadóhivataltól elvitetve 1 frt 85 krrral. A vidéki előfizetések legjutányosabban eszközölhetők a csak 5 krba kerülő posta-utalványokkal, s címzendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadóságának, Burger Zsigmond könyvnyomdájában Szegeden.“ Lajtántuli dolgok. (m m.) A delegácionális Ülések megnyitásával Pesten, az osztrák-magyar birodalom súlypontja egészen hazánk fővárosában fekszik és Bécs ez időszerint semmi politikai szerepet nem játszik. A fejedelem berlini utazásáról visszatérve alig pihente ki magát lajtántúli székvárosában , mert már tegnap fogadta budai palotájában a magyar és német delegátusokat, amazoknak élén Majláth állott , mint megválasztott elnök, emezeket Hopfen elnök vezette. Ő felsége a két testületet külön-külön beszéddel üdvözölte s így a delegációk működése hivatalos kezdetét vette. A „vörös-könyv“ is szétosztatik néhány nap múlva , méltán kíváncsiak lehetünk tartalmára , miután tudnivaló dolog, hogy Andrássy nem barátja a sok irkafirkának, minélfogva minden enunciációja csak annál fontosabb. A berlini találkozásra vonatkozó okmányt a „vörös könyv“ állítólag nem fog tartalmazni, amit mi részünkről alig hihetünk, mert már Franciaország megnyugtatása is szükségessé tett egy diplomáciai körlevelet, egészen eltekintve attól , hogy a kontinens legkiválóbb uralkodóinak szövetkezése nagy horderővel bír egész Európára. Azonban le£yen bármiképp a külügyér állása sokkal könnyebb lesz a delegációk előtt, mint Kuhn báróé, mert a közös hadügyminiszter nemcsak hogy többfélét vétett a múltévi delegációk határozatai ellen, hanem még azonfölül 6-7 milliónyi többlete is kíván, ami nem csekélység olyan időben, mely adó dolgában úgyis már a végsőig megy; de még furcsának is tűnik föl azáltal, hogy a békének folytonos hangsúlyozásával és a berlini találkozásnak számtalanszor kihirdetett áldásos következményeivel egyenesen ellentétben áll. Kuhn báró különben eleinte nem hét, hanem vagy húsz millióval akarta szaporítani budgetjét s csak Auersperg osztrák miniszterelnök erélyes fölszólalására hagyott alább oly tetemesen, ellenben Auersperg a 6,7 millió többletért a jótállást magára vette, mert biztosnak hiszi magát aziránt, hogy a német delegáció ezen összeget meg fogja szavazni. A magyar delegáció talán skrupulózusabb lesz; annyi bizonyos, hogy az egyes tételeket nagyon meg fogja rostálni, mert a „si vis pacéra, para bellum“ ürügye alatt már eleget vétettek Mars ügynökei. Mindezek persze csak annyiban „lajtántuli dolgok“, amennyiben „közösek“ azonban vannak tisztán lajtántuliak is , habár a landtagok , melyekben a választási reform behozataláig a reichsrathok is választatnak, csak október havában kezdik el működésüket s igy a tulajdonképeni politikai élet hullámai még nem igen érezhetők. Csak az ultramontánok készülnek az őszi gyakorlatok s a téli hadjáratra; október 22-én kongresszust akarnak tartani Innsbruckban, Tyrol jámbor fővárosában s a gyűlésre a hűbéri urakat , valamint a nemzeti fanatikusokat is meghívták. A szellemről , melytől áthatva a fekete sereg e gyűlésre készül , tanúságot tesznek azon ocsmány megtámadások és üldözések, melyeknek Rauscher bécsi bibornok, a néhai konkordátum keresztapja, klerikális lapokban ki van téve azért, mivel az alkotmányt félig-meddig elismeri s annak törvényeit az állam szempontjából kötelezőknek tartja ; de még inkább azért, mimivel Rómán kívül más hazát is mer emliteni s magát osztrák hazafinak és alattvalónak is érzi. Kimondják tehát őszejére a kegyetlen anathémát! Prágában igen furcsa dolgok történnek : most meg Gregr Gyulát, a „Narodny Listy“ ifjú csehpárti lap szerkesztőjét és vezéremberé tartóztatták le. Elfogatása a Sabina-féle affaire-rel függ össze, kinek áruló szerep, rendőri okmányok ellopása által sült ki. Gregr állítólag e lopások szellemi tényezője és bűnrészese volt. De azonfölül számot is fognak tőle kérni azon bíráskodó eljárásáért, melynél fogva mint az ifjú cseh párt egyik főnöke Sabinát a száműzetésre ítélte, ki — mint mondják — jelenleg Bécsben tartózkodik. A cseh korifeusok mindenesetre sajátságos világításban állanak a nemzet előtt s politikai szereplésük csillagai nagyban halványodnak, mert hírlapból működésük is egészen más színben tűnik föl. Úgy hiszszük, jóformán lejárták magukat, valamint nálunk egy Tóvölgyi Titusz is csak az átalános megvetés tárgya lesz ezentúl, ha jelenleg folyó sajtó perének alkalmával a journalisztikai hivatás lealjasítása és beszennyezése egész ijesztő nagyságában kitűnik a „becsületes emberek“ előtt, kikhez e szélbali hős egyik szemérmetlen broclettre-jében „szólott.“ Szeged város rendszerinti közgyűlése (1872. szept. 15- és 16-dikán.) A vasárnapi közgyűlés ismét egyike azoknak, melyek eseményt képeznek helyi történetünk lapjain. E napon újra bebizonyító Szeged városnak az uj törvény alapján alakult képviselőtestülete, hogy városunk érdekeit jól fogta föl, s hogy nemes törekvéseiben csupán a közjót veszi zsinórmértékül, nem törődve az elfogultság és értetlenség balvéleményével, melyről tudja, hogy okvetlenül ki fog ábrándulni s a józan, gyakorlati iránynak hódolni , mihelyt a kimaradhatlan jó eredmények szemmel láthatók és kézzelfoghatók lesznek. E napon állíttatott vissza higgadt, valódi parlamentáris vita után : a piaci helypénz, melynek öt évi szünetelése nagy és helyrepótolhatlan csorbát okozott a város jövedelmeiben, s amely bünfottként sötétlik a néphegyvadászat által elhódított 67-diki képviselet többségén. Ugyane napon mondatott ki, és pedig vita nélkül, egyhangúlag : a tiszai általános hídvámfizetés. Amabban egy régi, biztos jövedelmi forrás állíttatott vissza, emebben egy uj nyittatott meg. A kettőnek értékét, legcsekélyebb számítással, már az első években 50—60 ezer írtra tehetni. Haladunk tehát, istennek hála a közmivelődési (reáliskola), humanisztikai (árva ház) és anyagi téren egyaránt , habár csak lassú léptekkel is, de oly irányban , hogy joggal táplálhatjuk azon hitet , miszerint a jelen munkásság gyümölcseit még mi is fogjuk élvezhetni. De térjünk a közgyűlés folyamára. A népes gyűlést — melyben régi szokott helyén ott láttuk Osztrovszky József kedves vendégünket és régi vezérünket is — pont 9 órakor Dáni Ferenc főispán úr nyitotta meg. Jegyző: Mészáros György. Mindenekelőtt olvastatott a polgármester szokott havi jelentése az elmúlt augusztus hóról, mely így hangzik : Tekintetes közgyűlés! Szervezeti szabályainkban meghatározott kötelességemnél fogva tisztelettel jelentem, hogy városunk területén az egészségi viszonyok, utóbbi időszaki jelentésem megtételének ideje óta jelentékenyebb változást nem szenvedvén, a váltóláz és hagymáz még mindig nagyobb mérvben uralkodik , s utóbbi a halálozások számát a szokottnál valamivel nagyobb itá. Az állatok , különösen a szarvasmarhák közt, a lefolyt any. végén és e hó elején a vérbetegség kezdett jelentkezni, mely a marha elhullásával végződött; ma már azonban az említett kór apadóban van. A személy- és vagyonbátorság nem lön sem súlyosabb bűntények s merényletek, sem a kisebb beszámítás alá eső esetek gyakoriabbsága által megzavarva, s az előfordult, nagyobbára apró tolvajlások tettesei nyomozása eredmény nélkül nem maradt. A tanács és egyes tisztségek működését, az előbbi évekhez képest — mondhatnám — megkétszereződött folyó teendők vették leginkább igénybe; azonban a fontosabb s közérdekű ügyek elintézése sem szoríttatott háttérbe, mirel bizonyságot szolgáltat az, hogy a legutóbbi közgyűlés idejétől lefolyt alig 14 nap alatt a tekintetes közgyűlés hatósága alá tartozó ügyek száma 25 re fölszaporodott, holott a hasonló ügyek az utóbbi közgyűlés szakában, kettő kivételével, mind letárgyaltattak s elintéztettek. A közadók és városi illetékek behajtása erélylyel folytattatik , és a tanács mindent elkövet, hogy a város költségvetésében előirányozva nem volt többrendbeli , nagyobbszerű munkák foganatosításának mellőzhetlenségéből eredt rendkívüli kiadások a folyó költségekkel együtt a lehetőségig a város rendszerinti bevételeiből fedeztessenek , mi annál gondosabb intézkedést követel, minthogy a költségvetés némely bevételi tételei a földmivelésre fölöttébb kedvezőtlen idei időviszonyok miatt az előirányzott mérvben megvalósulást nem nyerhettek ; szolgáljon azonban megnyugvásul, hogy a házipénztár a folyóvá tett kiadások födezésében eddig még fönn nem akadt , sőt a tegnapi zárlat szerint 14,017 írt 4/1 kinyi készlettel rendelkezik. Elnöklő főispán bemutatja a város aktiv pőreinek jegyzékét, mely 900 egydarabot tartalmaz, azon szóbeli jelentés kíséretében, miszerint azt, hogy a pörök kiknek kezeiben vannak, e jegyzék kitűnteti ugyan, de hogy a magán ügyvédek által vitt pörökből menynyi folyt be a pénztárba, azt eddig kitudni nem sikerült, minélfogva e célból a közgyűlés intézkedését kéri. Kiadatik a jogügyi szakosztálynak. Pálffy Feró polgármester jelentést tesz az ő és Dobó Miklós b. tag pesti kiküldéséről, mely szerint a szállítmányoktól szedendő dijak engedélyezése ellen sem a bel-, sem a kereskedelmi minisztériumnál észrevételt nem tettek s annak rövid napok alatti engedélyezését kilátásba helyezték (még máig sem érkezett le), továbbá ígéretet nyertek a városi követelések tisztábahozatalára kért számszék engedélyezése iránt is. A jelentés tudomásul vétetett. (Megemlíthetjük azonban itt, hogy az utóbbi ígéret egy, hétfőn e tárgyban érkezett leirat szerint, nem teljesíttetett.) Olv. három rendbeli min. leirat a reáliskolai igazgató és két reáltanár kinevezéséről és a reáliskolai kölcsönről. A leiratok tudomásai vétettek, az új igazgató pedig a tanügyi bizottmányba fölvétetett. Fölvétettek ezután a háztartási szakosztálynak lapunk pénteki számában közölt indítványai: a piaci helypénzfizetés visszaállításáról, az általános bidvámfizetés behozataláról és a tiszaparti kikötések rendezéséről Ezzel kapcsolatban olvastatott a főkapitány jelentése: a házilagos bidvámkezelés eredményéről 16 hónap alatt, amiből kitűnik , hogy ez idő alatt az összes bevétel : 22,592 frt 96 kr., az összes kiadás pedig: 21,664 frt 4 kr. volt, s igy tiszta haszonkép csak 928 frt 92 kr. mutatkoznék. A nagymérvű kiadás azonban legnagyobb részt a szükséges szerelvényekre fordittatott, melyek meglévő vagyont képezvén, ennek beszámításával tiszta jövedelműi: 11,185 frt 66 kr. mutatkozik, ami elég szép eredmény. A tanács beterjesztett véleményével erélyesen pártolja a házilagos kezelés fentartását. Elnöklő főispán erre a piaci helypénz visszaállítását javasló első indítványt tűzi ki tárgyalásra, melyhez első szól Pap Ignác: A régi nótát pengeti a „gyűlöletes“ adónemről, amely szóló szerint nem egyezik meg az alkotmányos szabadsággal. Emlékezteti a gyűlést, hogy a 61 ki alkotmányos képviselet sietett elterülni ezen a Bach-korszak alatt létrehozott gyűlöletes adózást; ezt aztán a provizórium visszahozta, de a 67-ei alkotmányos hatóság ismét megszüntette. Azt hiszi , hogy most is alkotmányos szabadság van s igy nem hozhatjuk be újra a helypénzt, a népnek e mindennapi adóztatását. Van — úgymond — a 48-diki törvényeknek egy jeles pontja, a közteherviselés ; viseljük a helypénz jövedelmének megfelelő terhét közösen úgy, hogy mindenki adója után arányosan fizesse azt. Szóló nem fogadja el az indítványt, mert az a piac mindnyájunké. Dobó Miklós: Mint indítványozó nem akart szólni indítványa mellett, mert azt hitte, hogy az magamagát eléggé indokolja s ellentmondásra nem igen találand. Most azonban , miután ellene fölszólalás történt, kötelességének találja azt néhány szóval indokolni. Városi pótadónk — úgymond — oly megdöbbentő arányban növekszik, hogy bármiből is okvetlenül gondoskodnunk kell jövedelmeink szaporításáról , ezáltal arról, hogy e terhet a lakosság válláról levegyük vagy legalább a lehetőségig megkönnyítsük. Ezután az előtte szólott beszédének cáfolatába ereszkedvén , a helypénz gyűlöletességére megjegyzi, hogy ő nem ismer adót, amely kedves volna; de egyébként nem lesz ez oly gyűlöletes és zaklató, mint volt azelőtt, midőn úgy bántak mindenkivel, mint a Csáki szalmájával ; ma már más időket élünk. — Tovább menve, mondja, hogy ő is épen a közteherviselés elvéből indult ki; igenis, viseljük e terhet is közösen, arányosan és igazságosan ; de ne úgy, mint előtte szóló mondta , hogy ki mennyi adót fizet, fizesse a piacbért is adója után, hanem úgy, hogy a piacbér jövedelméből részesüljön mindenki arányosan adója után — az által , hogy a pótadója keresbedjék. (Éljenzés.) Ez lesz legigazságosabb és legcélszerűbb adóviselés, mert ezáltal elérjük először is azt, hogy a befolyó jövedelmekből a piactért lassanként kiköveztethetjük s mostani rondaságából kivetkőztethet.