Szegedi Híradó, 1872. július-december (14. évfolyam, 79-155. szám)

1872-10-18 / 125. szám

1872. Tizennegyedik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGZELTARTALMU KÖZLÖNY. JH«»Kielen: Hetenkint 3-szor, vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők: iskola-utca, 281. számú ház, 1-ső emelet. Hindók­ fiatal B­urger Zs­i­gmond könyvnyomdájában, hová az előfizetési pénzek küldendők.__________ Szegeden házhozhordással és vidékre postán: , Helyben a kiadóhivataltól elvitetve: Egész évre ... 8 frt. | Félévre ... 4 frt. | Egész évre ... 7 frt. | Félévre . . 3 frt 50 kr. Évnegyedre ... 2 frt. | Évnegyedre . . . 1 frt 75 kr. Hirdetések fölvétetnek : Szegeden a kiadóhivatalb­an; Pesten­­Neumann 15. első magyar hirdetési irodájában, kígyó-utca 6 szám, Bécsben Hausenstein & Vogler (Neuer Markt 11), Oppelik A. (Wollzeile 22) és Mosse Rudolf (Seilerstätte 22) hirdetési ügynököknél; Maria m. Frankfurtban (J. L. Daube & Cp. és Mosse Rudolf hirdetési expeditiójában; Lipcsében Eugen Fort, Páriában Ilavas, unite, Oullier A Cp. iPlace de la Bourse 8), Prágában, Münchenben, Nürinburgb­an, Strassburgban, Zürichben és N Ham­burgban Mosse R. hirdetési irodájában 125-ik szám. Péntek, október 18-án. Előfizetési feltételek: Illrik­Ursek dijai: Magánhirdetéseknél a hathasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 10 kr., kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr. és minden beigtatás után 30 kr. kincstári illeték fizetendő. Hivatalos hirdetések megrendelésénél a hirdetménynye­l együtt a díj előlegesen megküldendő, és pedig minden­­hirdetés után a bélyegilleték betudásával, 100 szóló , 1 frt és 50 kr., minden további szóért egy kr. fizetendő A „Nyílttéri-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 krajcár, kiktől az előfizetés még nem érkezvén be kiadóhivatalunkhoz, tisztelettel fel­kérjük az előfizetés megújítására s la­punk további pártfogására. — Vidéki előfizetések legjutányosabban eszközölhe­­tők a csak 5 krba kerülő posta-utal­ványokkal, és címzendők: „A „Szegedi Híradó“ kiadóságának, Burger Zsigmond könyvnyom­dáj­ában Szegeden. “ La­tántuli dolgok. (H mn.) A bécsi animózus sajtó minden alkalmat megragad , hogy szegény fejünkre a társadalmi és politikai romlottságot ráol­vassa, látja és nagyítja a szálkát a mi sze­meinkben , de gyakran nem akarja észre venni a gerendát, mely oly hatalmasan hir­deti a korrupciót odaát. Csak midőn a hall­gatás a megbotránkozott közvélemény hullá­mait még inkább fölkorbácsolná , kezdi rá a jajveszéklést és az erkölcsi ostorozást, ami aztán annál furcsábban tű­nik föl, miután ál­talánosan tudva van, hogy a bécsi sajtó, ez a szó szoros értelmében elárusított és meg­vehető sajtó, e tekintetben illetékes bíró nem lehet, ugyannyira, hogy még akkor is gya­nús , ha csakugyan az igazság élére tapint. E néhány megjegyzésre három ekandalózus eset ad alkalmat , mely az utolsó hetekben nagy feltűnést és visszahatást szült Cislajtá­­niában. Az egyik az úgynevezett Karme-­­ i n - p­e­r Szaniszlóban, melyből kisült, hogy az újoncozás alkalmával nagy mérvben elő­forduló megvesztegetések közvetlen kideríté­sére a katonai főparancsnokság agents pro­­vocateurs-öket használt; a tisztek, kik ez undok szereppel megbizattak , a katonai fe­gyelem vasvesszejének engedelmeskedni kény­telenek voltak s a megrovás azokat illeti, kik az önérzetet és becsületet semmibe sem vévén, görbe után iparkodtak annak nyo­mába jönni, amit egyenes uton is elérhettek volna.­­ A másik az 0 f e n b e i m­­­af­fair­e, vagy a lemberg-csernovici vasutak a kereskedelmi minisztérium által történt lezárulása, mely üzleti és forgalmi szempontból már rég indokolva volt; az ott elharapózott gazdálkodást már eddig sem kellett volna tűrni. — A harmadik végre a bécsi községtanács egyik tagjának — neve dr. Schmidt — megvásároltatása a főváros­ban építendő árucsar­nokok ügyében; egy francia társulat építkezési ajánlatot nyújtott be a Gemeinderathnak , dr. Schmidt pedig e társulat ügynökét magához hivatván , az ő és még néhány a községtanácsban ülő társa „közbenjárását“ 10.000 írtért fölajánlotta.­­ Egyelőre tehát annyi elsöpörni való szemét van fölhalmozva a birodalom más felében, hogy a journalisztikának nem egyhamar lesz ideje a specifikus „magyar romlottság“-ot újra meg újra fejünkhöz vágni. Politikai téren most még alig lehet csak böngészni is ; legfölebb azt lehet mondani, hogy a landtagok november elején fognak ismét gyülésezni, míg a reichsrath csak de­cember elején kezdi meg törvényhozói mű­ködését. Említésre méltó még, hogy a múlt héten, midőn a német delegáció és az osz­trák kormány közt, mely a közös kormány támogatására Pestre rándult, már majd sza­kadásra került a dolog; a f­ederalisták ti­tokban gyűlést tartottak azon reményben, hogy most a zavarosban majd csak halász­hatnak ; a kormány fényes győzelme azon­ban e reményt tökéletesen meghiúsította, és ha a f­ederalisták most­ azt hirdetik, hogy ők Bécsben tulajdonképen csak bizonyos ál­lamjogi kérdésekre nézve akarták a szoros egységet és egyetértést megállapítani, ami állítólag sikerült is, úgy ez nem egyéb, mint a dugába dűlt terv palástolása. Természetes, hogy Lajtán túl is jelenleg a bankkérdés áll előtérben. A véle­mények e kérdés megoldásáról nagyon is elágazók ; egyik terv a másikat szüli, egyik kombináció a másikat űzi. Az irántunk való méltányosság szempontját csak igen elvétve látjuk képviselve, míg az osztrák pénzügy­­minisztert és az osztrák nemzeti bankot na­gyon is kényeztetik. Ezért különben egy szót sem akarunk veszíteni, mert nekünk nincs okunk attól tartanunk, hogy e kiegye­zés kárunkra ütne ki, mert­ egyátalán ki­egyezésről csak úgy lehet szó, ha a mi ér­dekeink a kellő tekintet­ben részesülnek, míg ellenkező esetben egészen el kellene válnunk az osztrák nemzeti banktól. Ezt követeli a közvélemény és ez a­ magyar kormány állás­pontja is , mert ha Lónyay az országgyűlé­sen azt mondotta, hogy a bankkérdés meg­oldásával még Ghyczy is meglesz elégedve, az ilyen nyilvános nyilatkozat erkölcsi sú­lyát és kötelező erejét nem lehet kicsinyle­­nüink. Reméljük, hogy a kétkedőket a jövő meg fogja nyugtatni; reméljük azt is, hogy Lajtán túl végre belátják, hogy az ilyen nyilatkozat után a tényekkel és tényezőkkel komolyan kell számolni. Néhány őszinte szó a helybeli kereskedő urakhoz, az alakítandó „kereskedelmi betegsegélyző-egylet“ ügyében. Midőn néhány héttel ezelőtt, az alulírt bizottmány egy városunkban alakítandó „ke­reskedelmi betegsegélyző-egylet“ eszméjét először megpendítette, tette ezt azon tudat­ban , hogy az eszme nemessége, az alakí­tandó egylet jótékony intenziói már maguk­ban hordják megtestesülésének biztos alapját. Egy oly egylet , mely a humanitást , a szerencsétlen tagtársak gyámolítását teszi föladatává, mindenekelőtt ama testületre árasz­taná a humanismus dicssugarait , amelynek körében kezdé meg jótékony működését, és mi sokkal több bizalmat helyezünk keres­kedő-testületünk emberszeretetébe­, semmint föltehetnők róla, hogy visszaretten a kezdet nehézségeitől, hogy megijed az áldozat nagy­ságától. Midőn a helybeli kereskedelmi ifjúság kebelében megindult a mozgalom és megvá­lasztatott az alulírt ideiglenes bizottmány egy „kereskedelmi betegsegélyző egylet“ alakítá­sára, számbavettük azonnal a kezdet azon nehézségeit, amelyekbe alakítandó egyletünk­nek okvetlenül ütköznie kell, mielőtt az ösz­­szes kereskedői testületre jótékony hatást szülő működését megkezdhetné; de a kezdet ezen nehézségei sem voltak képesek ben­nünket visszaijeszteni attól , hogy legalább meg ne kérdezzük kereskedőinktől: akar­nak-e a humanitásnak áldozni ? akarnak-e asylumot nyitni szerencsétlen pályatársaiknak, felebarátaiknak ? Igen, t. kereskedőfönök urak ! tudatában a kezdet nehézségeinek , de tudatában egy­szersmind vállalatunk nemes céljának s nagy horderejének, lépünk önök elé , mint kikre első­sorban nehezedik a föladat óriás része egyletüink alakítása körül, s apellálva huma­nitásukra, de figyelmeztetve egyszersmind jól fölfogott érdekeikre, kérdezzük önöktől : akar­nak-e menhelyet nyitni szerencsétlen ifjaiknak? Nem minden elfogultság nélkül tehát, de mégis bizalommal lépünk a kereskedő­­fönök urak elé , hogy egyletünk alakítása körüli szíves közreműködésüket és anyagi valamint erkölcsi támogatásukat kikérjük.» Nem ígérhetünk kárpótlásul arany­hegyeket, csupán humanitásukra , józan ítéletükre és jól fölfogott érdekeire hivatkozunk; igen, saját érdekeikre, mert bizonyára min­den kereskedőnek fölötte nagy érdekében van, ha tudja, hogy személyzetének megbe­tegedése esetén s illetőleg valamely segédé­nek ápoltatására semmi gondja sem leend. Ha önök, t. kereskedő főnök urak , azt mondják, hogy kereskedők, bizonyára azt is fogják mondani, hogy emberek is, s míg ál­dozunk a mammonnak , nem mutatunk ajtót szerencsétlen pályatárs-felebarátunknak sem , az ő érdekeik egyek lévén a mienkkel, mert öngyilkosságot követnénk el, ha megfeled­keznénk azokról , kik kereskedelmi gépeze­tünk munkásai. Ne ijedjünk tehát vissza a kezdet ne­hézségeitől ! a kereskedői segéd-személyzet összerakja megtakarított filléreit és a keres­­kedőfönök urak támogatják , gyarapítják az így összerakott tőkét nemes áldozataikkal, és ily módon emelhetünk humánus működé­seinknek egy érdemes emléket. A fővároson kívül több, Szegednél még kisebb városok is szép példákat szolgáltattak már e tekintet­ben, és Szeged, e nagy kereskedelmi város, bizonyára nem fog a kisebb várostól e rész­­ben sem elmaradni, hanem nemes versenyre fognak kelni a t. kereskedőfönök urak áldo­zataik meghozásával , hogy a tervezett „ke­reskedelmi betegsegélyző egylet* minél előbb és minél biztosabb alapra fektetve megala­kulhasson. A szerencsétlenek háláján kívül azon legnemesebb öntudat, hogy önmagunk által segítve leend önmagunkon, fogja működé­seinket jutalmazni. Az alakítandó egylet al­­szabályainak rövid időn leendő kidolgozása után az alá­írási ívek szét fognak küldetni és bizton hiszszük, hogy a megkivántató , habár igen tekintélyes összeg,­­ a jelen üzletpangási idő dacára is kielégítően öss­zjövend. Ez lesz azután az igenlő válasz föntebbi kér­désünkre. Szeged, 1872. október hóban. Az alakítandó „szegedi kereskedelmi betegsegélyző-egylet“ ideiglenes bizottmánya. Szeged város rendszerinti közgyűlése (1872. okt. 13-án és 14-én.) (Folytatás.) A napirendben fölvétetettek : Bittó volt miniszter leirata , melyben a neki nyújtott támogatásért köszönetet mond ; továbbá Fau­ler mint volt vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek e kinevezését tudato s a hatóság támogatását kérő leirata , úgy Trefort Ág. vallás- és közoktatásügyminiszternek hasonló leirata, melyek egymásután fölolvastattak, a gyűlés éljenzésétől kisérve. Petrovits b. tag indítványára Pau­­lernek, mint volt közoktatásügyi miniszternek köszönd, mint igazságügyi miniszternek pedig, úgy Trefortnak is üdvözlő és bizalmi fölirat szavaztatik. Olvastatott a belügyminiszter leirata, melyben fölhívja a várost, hogy a külső tör­vényszéki kézbesítéseket a város saját köze­gei által végeztesse, mit azzal indokol, hogy ez által a lakosság a tetemes kézhe­díjak terhétől megmentetik. A tanács javaslata, mely szerint a város e terhes szolgálatot saját közegei által nem teljesítheti, vita nélkül elfogadtatik s ez ér­telemben fölirat határoztatik. Olvastatott a belügyminiszter egy másik leirata : a városnak azon fölterjesztésére, melyben a városi követelések tisztábahoza­­tala végett egy külön számszék szervezését harmadizben kérte engedélyeztetni. A leirat a város e kérését harmadszor is visszauta­sítja , s ragaszkodván második leiratához, melyben a számszéknél működendő két bi­zalmi férfiú napidijait 2—2 forintban enge­délyezi, fölhivja a várost, hogy ez engedély keretén belül a kérdéses munkát rendes tisztviselői által végeztesse. Magyar J. hosszabb beszédben elő­adja, hogy miután a város e kívonata har­madszor sem talált meghallgatásra, nem ma­rad más hátra, mint az adott viszonyok közt bármi módon akkér intézkedni, hogy a kér­déses munka mégis teljesíttessék, mert csak ezután lesz tisztában nemcsak előttünk , ha­nem a minisztérium előtt is a város anyagi állapota. A Szóló ily helyzetben javaslatát azon körülményre fekteti, hogy a miniszté­rium két bizalmi férfiú részére t­ért napidíj fizetését a munka tartamára nem ellenez, azon meggyőződésben van ugyanis , hogy a napidijas biz. férfiak mellőzhetők s e dijak egy jogtudó fizetésére lennének fordítandók, miután ilyen nélkül a munkálat keresztül nem vihető. Indítványozza tehát, hogy a kérdéses munkálat élére egy jogtudó­s­árt napidíjjal alkalmaztassék s mellé egy ál­landó vagy váltakozó tagokból álló bizott­mány díj nélkül adassék. Ajánlja ez indít­ványát elfogadásra. A tárgyhoz szólnak : Bölcsök Ign., Pet­rovits, Guttmann , Börösök L., Fodor Imre, Mészáros György főjegyző, Dobó M., Balogh J., Szabó J., Wagner­­nok. Ezek nagyobb­­része pártolják lényegében a tett indítványt, kivévén Guttmann b. tagot, ki a munkálat vezetését a 2-dik aljegyzőre kívánná bízni, és Wagnert, ki azt kívánná, hogy a köve­telések, bizonyos percent mellett, adassanak át behajtásra magánügyvédeknek s csak amik azután fönnmaradnak, azokra nézve tétessék a most javasolt, intézkedés. A két Börcsök és Fodor Imre Guttmann inditványát pártol­ják s mindenáron a bizalmi férfiakat kíván­ják díjazni. Mészáros főjegyző azonban in­dokolva kimutatja , hogy e javaslat kivihe­tetlen. Végül M a s a J. b. tag Mészáros fő­jegyzőre kívánja bizni e munkálatot s e ha­talmas indítványát általános derültség mel­lett indokolja. Magyar J., mint első indítványozó zár­beszédet tartván , elnök elsőnek az ő in­dítványát tűzi ki szavazásra, mely nagy többséggel elfogadtatván , a tanács utasítta­­tik, hogy mielőbb keressen magánúton egy ügyes, megbízható jogtudót, s ha talál vál­lalkozót , azt azonnal jelentse be a közgyű­lésnek. Arnold József lakatosmester fölter­jesztésére kelt miniszteri leirat a közgyűlés­nek azon határozatát , melylyel nevezettet a városi lakatosmunkákra való átlejtéstől eltil­totta, helybenhagyja. Tudomásul vétetik. (Megjegyezzük, hogy e leirat csakis a megtörtént esetre szorítko­zik s nem hat ki a jövőre.) Fölvétetett a városi nyugdíjsz­a­­b­á­l­y­z­a­t tárgyában kelt miniszteri leirat. A leirat elismerést nyilvánít a törvényható­ságnak ez irány iráni gondoskodása iránt s elvben helyesli a tervezetet, aggályát fejezi ki azonban amiatt, hogy a város közönsége képes lesz - e szabályzat foganatosításából reá hárulhatandó terheket viselni. — Mert igaz ugyan — úgymond — hogy a tisztviselők befizetéseiből idővel tekintélyes összeg fo­­lyand be, de az első években a városi pénz­tár szerfölött igénybevétethetik. Erre nézve tehát a leirat bővebb fölvilágosítást kiván. — A tanítókra nézve pedig azt kívánja, hogy azok részéről befolyandó összeg 2 m­ók­ra az orsz. tanítói segélyző-egylet szá­mára szolgáltassák be. Ez ügyben elfogadtatik a tanács által

Next