Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)

1876-08-02 / 92. szám

Szerdan, augusztus 2-án. Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 92-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hithozhordissal és vidékre pesten. Ergász évre 10 frt.­­ Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivatalul elvitetve: Egész évre 0 frt.­­ Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYLSTARTALMÚ LAP Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál­ tér 209. sz. az udvarban balra. Eg­yres szám ára, S 3sz. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 16 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a ki­­adóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes­ városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: ■. ..bibi Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereske­­dése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők., r . , Szeged, aug. 1. Földrészünk hasonlít a vulkanikus talajhoz, amelynek egyik pontján a rej­tett tűz már kiütött s iszonyúan pusz­tít, míg más pontokon még csak a forró gözpárák tünetei vagy lassú dübörgés jelzik a benső forrongást. A vulkanikus tűz majd mindenütt él, habár még bör­tönében lenyűgözve, s nem tudni, hol és mikor tör ki fékvesztett rohamával. S míg ettől félünk, másfelől két kézzel kapaszkodunk a remény szálaiba, melyek azzal biztatnak, hogy a kitörés talán mégis csak egy pontra fog szorítkozni. Ez a mi helyzetünk ma avval a vulkanikus elemmel, amit keleti kérdés­nek nevezünk. A jelekből még ma sem tudjuk : a félelem alaposabb-e vagy a remény. Egyikkel folyton riasztgatnak, a másik­kal egyre biztatnak. Oroszország 50,000 önkéntesével e­gyelőre elhallgattak, de nem a folyto­nos fegyverkezésével, s most még azt hírlik, hogy az orosz kormány egyik leghíresebb tábornokát, K­a­u­ff m­amit, a turkesztáni kormányzót küldi Szer­biába, aki oda állítólag hadsegédével együtt meg is érkezett volna. Ez ugyan nem hadsereg, de tudjuk, hogy egy jó vezér gyakran fölér egy hadsereggel. Azon­ban e küldetés annyira ellenkezik a kenetpavatkozás elvével, hogy annak hírét tartózkodással fogadjuk s nem adunk rá többet, mint a szerbek ama másik híresztelésére, hogy az Olimpics által megvert (?) Dervis pasa B­a­z­a i­n­e, a hírhedt, francia extábornagy volna. De hogy éppen lehetetlenség volna, azt bizony nem mernénk állítani , mert Oroszország a hármas béke­szövetség ár­nyékában sokat merhet, amitől különben tán óvakodnék. Romániából megnyugtató és nyugtalanító hírek érkeznek egyszerre. Az egyik azt mondja, hogy Bukarest­ben élénk agitációk folynak a semle­gesség fönntartása mellett, ami arra mutatna, hogy a román nép fölismerte a veszélyt, mely a délszlávság megerő­södésében őt is fenyegeti. Másfelől azon­ban francia lapok éppen az ellenkezőt tudják, azt, hogy öt oláh dandár csa­takészen áll a Duna partjain , s a fran­cia belügyminiszter lapja, a „Moniteur“, ebből és az oláh kormány nem igen békés­ szellemű emlékiratából azt követ­kezteti, hogy Oláhország fegyveres be­avatkozása küszöbön áll. Görögországra nézve meg éppen azt mondják, hogy a görög kor­kormány hadüzenete már 3—4 nap alatt okvetlenül be fog következni, ha — el nem­­marad. És ezen alarm-hírek zajában most egyszerre ismét fölmerül a hatalmak közbelépésének híre. Eszerint a diplomatia ez irányban újra megkezdte működését, s állítólag Olaszorszá­got, mint a keleti bonyodalom által közvetlenül nem érdekelt államot, szó­lították föl, hogy az ellenségeskedések megszüntetése iránt úgy Konstantiná­polyban mint a szerb kormánynál te­gyen lépéseket,­­ amire az olasz kor­mány késznek is nyilatkozott volna oly föltétel alatt, ha az összes nagyhatal­mak kiindulási pontul a status quot el­fogadják-Ezt a hírt is fönntartással fogadjuk, ámbátor oly forrásból eredt, hogy nagy hivatalos szaga van. Hogy a beavatkozás, ha csakugyan meglesz, elsősorban s talán kizárólag a szerbek javára válnék, az kétségtelen, s ez már rásüti az igaztalanság bélyegét. Mert még az esetre is, ha Törökorszá­got — a­mi éppen nem bizonyos — Oláh- és Görögország részéről is való­ban háború fenyegeti, mi nem féltenénk a portát; oly roppant segélyforrásokkal rendelkezik a porta óriási birodalmában, ha szorul a kapcája, hogy még ezekkel is el tudna bánni. Csakhogy persze az esetben a háború tovább tartana, s ami a legnagyobb baj, mindinkább veszé­lyeztetné Európa békéjét. De hát ha et­től való félelmében törekszik a diplo­­mat­a a keleti vulkánt elfojtani , miért nem gyakorol nyomást , amit már rég tennie kellett volna — a nagyhatnám­­kodó kisebb államokra, amelyek volta­­képen a békét veszélyeztetik, s miért, mindig csak Törökországra, amely végre is az önvédelem terén áll s amelynek ez időszerinti kormánya, ha ellenfeleivel tisztába jön, birodalmában jótékony re­formok behozatalát ígéri Európának ? Meglássuk egyébiránt, lesz-e az egészből valami, s ha lesz, hogy miként fogja a mindenható (?) diplomatia a ha­dakozó felek közt az esőt és szelet meg­osztani. Reméljük azonban, hogy a nagyha­talmak nem fognak gazda nélkül számí­tani. És az Ozmánok vajúdó birodalmá­ban új gazda készül föllépni és pedig oly gazda, aki — ha a róla eddig ter­jesztett híreknek hitelt lehet adni — erős kézzel fog belenyúlni a sors kere­tekébe, amely elődeinek romlottsága, te­hetetlensége folytán az enyészet útjára vitte a hajdan világhódító birodalmat. Az elmondottakban még csak föl­­ületesen sem vázolhattuk a helyzetet, sok vonás hiányzik még a kép kiegészí­tésére. De a sziliek bizonytalanok s men­tül tovább rajzolnánk, talán annál ho­mályosabbra ütne ki. Hiszen eddig csak két hatalommal vagyunk körülbelül tisztában: Oroszor­szággal és Angliával; ezekről tudjuk, hogy mit akarnak: az első Törökország vesztét s ennek romjain a maga hatal­mának kiterjesztését Európa felé , Péter cár végrendelete értelmében; az utóbbi pedig tudjuk, hogy azt akarja, amit amaz nem akar. — Saját monarchiánkról csak annyit tudunk, hogy a békét akarja a status quo alapján, csakhogy politikai tevékenysége a hármas­ szövetség bilin­cseiben nyűglődik. — Franciaország állig be van gombolkozva; ebből éppen úgy válhatik orosz-, mint angol­ szövetséges, amint a viszonyok alakulnak. — Olasz­ország nincs érdekelve; ez talán egy európai zivatarban is megőrizné semle­gességét, hacsak a dalmát partok birto­kának vágya oda nem csábítaná, ahol Ausztria-Magyarország ellenségei sora­koznak. Es nunc venno .... Hát Német­ország? Ez is begombolkozott nagyon s mindenható államkancellárja a hallga­tás arany politikáját űzi, hogy mit rej­teget, vas­ keblében, azt bizon sem a ber­lini, sem a reichstadti, sem a salzburgi találkozás nem fedezte föl. Hanem jön­nek most hangok Németországból irán­tunk ugyancsak nem nyájasak. A legte­kintélyesebb lapok — köztük Bismarcké­s egy félhivatalos — keményen doron­­golnak minket, magyarokat, szlávellenes magatartásunk miatt. És ezeket a han­gokat a berlini „Post.“-nak egy szen­zációs cikke előzte meg, amely a török­­szláv tartományok fölosztásának tervé­ben minket egy kis keleti ajándékkal kecsegtet. S hogy az az ajándék nekünk nem kell, ez , úgy látszik, mód nélkül boszantja a német birodalom szószólóit. De hát hiába, mi azt tartjuk, hogy: „Timeo Danaos et dona ferentes. “ Mert ösztönünk azt súgja, hogy a sanda mé­száros nyugotra néz, midőn keletre üt. Hazai ügyek. — Újabb elfogatás Pancsován. Pancsováról egy távirat jelenti, hogy ott julius 30-án este dr. Kaszapinovics Szvetozár ügyvéd elfogatott s Budapestre szállittatott. — Kaszapinovics az omladina egyik legbuzgóbb és vezérszerepet vitt embere. Elfogatását házmoto­zás előzte meg, mely alkalommal iratokat ta­láltak nála, melyekből a szerb nemzetiségi izgatók közötti messze elágazó összeköttetés tűnt ki. E felfedezés folytán még további elfogatásokat is várnak. Úgy látszik , hogy kormányunk komolyan el van szánva, az omladinának alaposan nya­kára hágni. Ezért a legmelegebben üdvözöl­jük Őt. ! — A magyar nyelv a hadsereg­nél. Hosszabb tárgyalások után a magyar hon­védelmi s a közös hadügyminisztérium közt, az 1868-iki 41. t. c. 18. §-ának határozmánya érvényre lépett s ezentúl a közös hadsereg s a magyar honvédség közti szolgálati levelezésre nézve nyelv dolgában teljes viszonyosság lesz uralkodó. Eszerint a közös hadsereg minden parancsnoksága köteles elfogadni a magyar hon­védség szolgálati nyelvén, tehát magyarul, illetve horvátul hozzá intézett minden levelet, azonban válaszolni csak a hadsereg szolgálati nyelvén, tehát németül tartozik. A fennforgó viszonyok méltánylatából azonban a magyar honvédelmi­­minisztérium elrendelte , hogy az olyan okmá­nyok, amelyek szent István koronájának terü­letén kívüli parancsnokságokhoz, vagy e terüle­ten oly parancsnokságokhoz intéztetnek, melyek nem magyarokból soroztatnak, a magyar, ille­tőleg horvát szöveg mellett a német szöveg is mellékeltessék. Ez utóbbira a „Hon“ azt jegyzi meg , hogy ez intézkedés — különösen a szent István koronáján belüli parancsnokságokhoz in­tézendő leveleket illetőleg — mindenesetre ideig­lenes kell hogy maradjon s a tiszti számarány kívánatos változtával a teljes reciprocitásnak engedjen helyet. — N­e­m­z­e­t­i t­i­s­z­t­e­l­e­t d­i­j Arany Jánosnak. — Az „Ellenőr“ lelkes szavak­ban arra szólitja föl a kormányt, hogy azon 4000 frtnyi nemzeti tiszteletdíj ügyében, mely eddig az orsz. évi költségvetésben Toldy Ferenc javára szerepelt s amely onnan a hírneves tudós halála folytán immár ki fog maradni, a képvi­selőházban azt indítványozza vagy indítványoz­­tassa, hogy a tiszteletdíj a nemzet nagy költő­jére, Arany Jánosra ruháztassék át. Ez eszmét bizonyára magáévá fogja tenni az egész nemzet, nemcsak azért, mert Arany Já­nos arra mindenkép méltó, hanem azért is, mert valóban itt volna az ideje, hogy a nemzet le­hetővé tegye nagy költőjének, hogy a kenyér­kereső foglalkozásnak bajaitól megmenekülve, egészen az irodalomnak élhessen és anyagi gondok ellen biztosítva nyugalomban fejezhesse be ama nagybecsű alkotásokat, melyeknek eddig csak egyes részei készültek el. — A men­te­lmi jogot törvénynyel ké­szül szabályozni a kormány. Erre nézve — mint az „EK­.“ írja — úgy a kormány kebelében, mint tekintélyesebb képviselők körében már többször fölmerült az eszme, de csak újabb szükségének érzete érlelte meg. Nálunk ugyanis a mentelmi jogot oly tág értelemben magyarázzák, amint azt Eruópában sehol sem veszik; annyi bizonyos, hogy e fölfogás köpönyege alatt a képviselő, ha elég lelketlen vagy buta, az üzel­meket a legszélsőbb határokig viheti. Ép­pen azért szükséges e régi jog szabályo­zása ; megkívánja ezt az állam és igazságügy érdekeinek eszélyes megóvása s megköveteli, a képviselők függetlenségének erélyes megvédé­se. Ha e jogot — úgymond — nem igyekeztek volna újabb időben még képviselők is kijátszani, nem kellene azt szabatosan körülírni, egész meg­nyugvással a képviselőház bölcs belátására bí­zathatnék annak alkalmazása továbbra is ; s ha nálunk annyira tisztelnék az egyéni szabadsá­got, mint Angliában, illetőleg, ha annyira ki volna e szabadság tiszteletének érzete fejlődve közönségünkben, nem kellene a képviselők vé­delméről gondoskodni, mert e szabadságtisztelet magasztos érzete előtt eltörpülne a magánboszú kicsinyes zaklatása. Kormányunk, a név­­lap értesülése szerint, a törvényjavaslatot már el­készítette, s ebben a mentelmi jog olyképpen van szabályozva, mint Belgiumban, hogy t. i, az országgyűlés szünetelése alatt a mentelmi jog fölfüggesztetik, s ha ez időközben valamely kép-, viselő fenyitő-pörbe kerül, vagy éppen elfogatik, a kormány a ház összeülésekor azonnal jelen­tést tesz a történtekről s a ház belátása szerint nyilatkozni fog, vájjon fönforog-e a zaklatásnak esete vagy sem. Ha a ház zaklatást lát a be­­perlésben vagy elfogatásban, akkor a mentelmi jog kiterjesztetik rája, ha ellenben nem talul, zaklatást a történt intézkedésben, akkor önma­gától érthetőleg a ház azt helybenhagyja. — A­ kormány e javaslat megvitatására közelebb a tekintélyesebb képviselőkből értekezletet hivand össze s csak ezután terjesztendi a javaslatot a képviselőház elé. A háború. Szeged , svg. 1. A keleti eseményekkel kapcsolatos politikai és egyéb hírek érdekendjeit első cikkünkben re­gisztráljuk ; azokat itt kiegészítjük egy zimonyi távirattal , mely szerint a hírhedt pánszláv F a­­d e j e f f orosz tárnokot is a napokban Belgrádba várják, ahol K­á­lr­a­y Béni volt osztro-magyar főkonzul az imént két napig időzött s azután, speciális megbízással, tovább utazott Sztambulba. Ugyanc hk­ szerint Osmailoff nevű ezredes 200 tisztet fogadott föl Oroszországban a szerb had­sereg számára. Az első cikkünkben jelzett intervenciót újabb hírek szerint Oroszország kezdeményezte v­olna. A dologban, úgy látszik, van határai. Erre látszik mutatni Kállay utazása is, azonfu­­­lül egy belgrádi sürgöny jul. 3t-iki jelentése szerint konstatálva van, hogy Risz­tics a tá­borba való elutazása előtt hosszabb ideig érte­kezett az angol és az orosz konzulokkal s hogy a fegyverszünet iránti javaslatokat vitt magával.­­ Egy másik belgrádi távirat pedig a belgrádi hangulatot kétségbeesettnek mondja, s a főváros eszerint fenyegetőleg követeli a há­ború befejezését, mert a nemzet kifáradt a harc­ban. Ristics közvetlenül Ab­d­u­l K­e­­rimmel akar alkudozni. Eközben a harc fúriája egyre dúl. A „N. Hirl.“ a török táborban levő tudósítója Kala­­fatból jut. 31-ről táviratilag tudatja, hogy a tö­rök támadás Nisnél megindult. Ha­fiz pasa 29-én, Ah­med Ejub 30-án Grama­­dánál átlépték a határt s a szerb csapatokat elűzték. Szulejmán pasa 30-án a palankai útról Pandiralo­nál in­tézett támadást 8 szerb zászlóalj s 12 ágyú el­len s itt a csata­ ágyúzás estig tartott. Roszabbul áll a törökök dolga Hercegovi­nában. Nikitának vrbicai győzelme Moukhtár pasán megvalósul, s úgy látszik, a törökök e veresége igen érzékeny volt. A vereséget Moukh­tár könnyelmű operációinak tulajdonítják. Helybeli újdonságok.­ ­ A rendkívüli közgyűlés, amely szombaton kezdődött, m­ég tegnap is tartott, tegnap már a harmadik ülés volt. Oka ennek az a szörnyű beszéd­ár, amelynek még a káni­kulai forróság sem tud határt szabni s amely kisebbrendű tárgyaknál is egy-egy órát emészt föl. A kitűzött tárgyak közt kettő volt kiváló fon­tosságú :a vízvédelem és a kölcsön ügye. Az elsőre nézve beterjesztett javaslatok fölött nem jött létre végleges intézkedés, de nem is jöhet addig , míg a kölcsön ügye rendbe hozva nem lesz. Ez utóbbira nézve a p. v. szak­osztály 800.000 forint kölcsön fölvételét javas­ló, s ha ez nem fogadtatnék el, 3 —400 ezer frtot a percsórai tartozás , vízvédelmi kiadás, az ál­lami kölcsön, stb. törlesztésére. A megállapodás az lett, hogy a már Bécsben járt küldöttség újra megbizatott, hogy az ú. n. bankkal alku­dozzék s a városnak még tiszta ingatlanaira (az alsó és felső járás- és nyomásföldek) akkora összegű kölcsönt iparkodjék kieszközölni, a­mek­korát csak lehet.­­ A Dugonics-szobor talapzatkö­vei tegnap és tegnapelőtt az osztr­ államvaspá­lyán megérkeztek. A kövek súlya 27,101 ki­logramm. / A s­t­a­t­i­s­z­tik­a­i kongreszszus tagjai — mint hitelesen értesülünk — okvetle­nül meg fogják látogatni a kiállítást. Ez alka­lomból tehát egész sereg európai hitű tudós férfiakat üdvözlendőnk falaink között. Ennek­­okáért jó lesz nemcsak a városházát kitisztíto­­gatni, hanem a gödröket is egytől egyig betöl­teni, de még a Rónay-féle telket is „tisztába“

Next