Szegedi Híradó, 1876. július-december (18. évfolyam, 79-158. szám)
1876-08-02 / 92. szám
Szerdan, augusztus 2-án. Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 92-ik szám. Megjelen: Vasárnap, szerdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Szegeden hithozhordissal és vidékre pesten. Ergász évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 3 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivatalul elvitetve: Egész évre 0 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 3 frt 35 kr. POLITIKAI És VEGYLSTARTALMÚ LAP Szerkesztőségi iroda : hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál tér 209. sz. az udvarban balra. Egyres szám ára, S 3sz. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 16 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: ■. ..bibi Burger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők., r . , Szeged, aug. 1. Földrészünk hasonlít a vulkanikus talajhoz, amelynek egyik pontján a rejtett tűz már kiütött s iszonyúan pusztít, míg más pontokon még csak a forró gözpárák tünetei vagy lassú dübörgés jelzik a benső forrongást. A vulkanikus tűz majd mindenütt él, habár még börtönében lenyűgözve, s nem tudni, hol és mikor tör ki fékvesztett rohamával. S míg ettől félünk, másfelől két kézzel kapaszkodunk a remény szálaiba, melyek azzal biztatnak, hogy a kitörés talán mégis csak egy pontra fog szorítkozni. Ez a mi helyzetünk ma avval a vulkanikus elemmel, amit keleti kérdésnek nevezünk. A jelekből még ma sem tudjuk : a félelem alaposabb-e vagy a remény. Egyikkel folyton riasztgatnak, a másikkal egyre biztatnak. Oroszország 50,000 önkéntesével egyelőre elhallgattak, de nem a folytonos fegyverkezésével, s most még azt hírlik, hogy az orosz kormány egyik leghíresebb tábornokát, Kauff mamit, a turkesztáni kormányzót küldi Szerbiába, aki oda állítólag hadsegédével együtt meg is érkezett volna. Ez ugyan nem hadsereg, de tudjuk, hogy egy jó vezér gyakran fölér egy hadsereggel. Azonban e küldetés annyira ellenkezik a kenetpavatkozás elvével, hogy annak hírét tartózkodással fogadjuk s nem adunk rá többet, mint a szerbek ama másik híresztelésére, hogy az Olimpics által megvert (?) Dervis pasa Baza ine, a hírhedt, francia extábornagy volna. De hogy éppen lehetetlenség volna, azt bizony nem mernénk állítani , mert Oroszország a hármas békeszövetség árnyékában sokat merhet, amitől különben tán óvakodnék. Romániából megnyugtató és nyugtalanító hírek érkeznek egyszerre. Az egyik azt mondja, hogy Bukarestben élénk agitációk folynak a semlegesség fönntartása mellett, ami arra mutatna, hogy a román nép fölismerte a veszélyt, mely a délszlávság megerősödésében őt is fenyegeti. Másfelől azonban francia lapok éppen az ellenkezőt tudják, azt, hogy öt oláh dandár csatakészen áll a Duna partjain , s a francia belügyminiszter lapja, a „Moniteur“, ebből és az oláh kormány nem igen békés szellemű emlékiratából azt következteti, hogy Oláhország fegyveres beavatkozása küszöbön áll. Görögországra nézve meg éppen azt mondják, hogy a görög korkormány hadüzenete már 3—4 nap alatt okvetlenül be fog következni, ha — el nemmarad. És ezen alarm-hírek zajában most egyszerre ismét fölmerül a hatalmak közbelépésének híre. Eszerint a diplomatia ez irányban újra megkezdte működését, s állítólag Olaszországot, mint a keleti bonyodalom által közvetlenül nem érdekelt államot, szólították föl, hogy az ellenségeskedések megszüntetése iránt úgy Konstantinápolyban mint a szerb kormánynál tegyen lépéseket, amire az olasz kormány késznek is nyilatkozott volna oly föltétel alatt, ha az összes nagyhatalmak kiindulási pontul a status quot elfogadják-Ezt a hírt is fönntartással fogadjuk, ámbátor oly forrásból eredt, hogy nagy hivatalos szaga van. Hogy a beavatkozás, ha csakugyan meglesz, elsősorban s talán kizárólag a szerbek javára válnék, az kétségtelen, s ez már rásüti az igaztalanság bélyegét. Mert még az esetre is, ha Törökországot — ami éppen nem bizonyos — Oláh- és Görögország részéről is valóban háború fenyegeti, mi nem féltenénk a portát; oly roppant segélyforrásokkal rendelkezik a porta óriási birodalmában, ha szorul a kapcája, hogy még ezekkel is el tudna bánni. Csakhogy persze az esetben a háború tovább tartana, s ami a legnagyobb baj, mindinkább veszélyeztetné Európa békéjét. De hát ha ettől való félelmében törekszik a diplomata a keleti vulkánt elfojtani , miért nem gyakorol nyomást , amit már rég tennie kellett volna — a nagyhatnámkodó kisebb államokra, amelyek voltaképen a békét veszélyeztetik, s miért, mindig csak Törökországra, amely végre is az önvédelem terén áll s amelynek ez időszerinti kormánya, ha ellenfeleivel tisztába jön, birodalmában jótékony reformok behozatalát ígéri Európának ? Meglássuk egyébiránt, lesz-e az egészből valami, s ha lesz, hogy miként fogja a mindenható (?) diplomatia a hadakozó felek közt az esőt és szelet megosztani. Reméljük azonban, hogy a nagyhatalmak nem fognak gazda nélkül számítani. És az Ozmánok vajúdó birodalmában új gazda készül föllépni és pedig oly gazda, aki — ha a róla eddig terjesztett híreknek hitelt lehet adni — erős kézzel fog belenyúlni a sors keretekébe, amely elődeinek romlottsága, tehetetlensége folytán az enyészet útjára vitte a hajdan világhódító birodalmat. Az elmondottakban még csak fölületesen sem vázolhattuk a helyzetet, sok vonás hiányzik még a kép kiegészítésére. De a sziliek bizonytalanok s mentül tovább rajzolnánk, talán annál homályosabbra ütne ki. Hiszen eddig csak két hatalommal vagyunk körülbelül tisztában: Oroszországgal és Angliával; ezekről tudjuk, hogy mit akarnak: az első Törökország vesztét s ennek romjain a maga hatalmának kiterjesztését Európa felé , Péter cár végrendelete értelmében; az utóbbi pedig tudjuk, hogy azt akarja, amit amaz nem akar. — Saját monarchiánkról csak annyit tudunk, hogy a békét akarja a status quo alapján, csakhogy politikai tevékenysége a hármas szövetség bilincseiben nyűglődik. — Franciaország állig be van gombolkozva; ebből éppen úgy válhatik orosz-, mint angol szövetséges, amint a viszonyok alakulnak. — Olaszország nincs érdekelve; ez talán egy európai zivatarban is megőrizné semlegességét, hacsak a dalmát partok birtokának vágya oda nem csábítaná, ahol Ausztria-Magyarország ellenségei sorakoznak. Es nunc venno .... Hát Németország? Ez is begombolkozott nagyon s mindenható államkancellárja a hallgatás arany politikáját űzi, hogy mit rejteget, vas keblében, azt bizon sem a berlini, sem a reichstadti, sem a salzburgi találkozás nem fedezte föl. Hanem jönnek most hangok Németországból irántunk ugyancsak nem nyájasak. A legtekintélyesebb lapok — köztük Bismarckés egy félhivatalos — keményen dorongolnak minket, magyarokat, szlávellenes magatartásunk miatt. És ezeket a hangokat a berlini „Post.“-nak egy szenzációs cikke előzte meg, amely a törökszláv tartományok fölosztásának tervében minket egy kis keleti ajándékkal kecsegtet. S hogy az az ajándék nekünk nem kell, ez , úgy látszik, mód nélkül boszantja a német birodalom szószólóit. De hát hiába, mi azt tartjuk, hogy: „Timeo Danaos et dona ferentes. “ Mert ösztönünk azt súgja, hogy a sanda mészáros nyugotra néz, midőn keletre üt. Hazai ügyek. — Újabb elfogatás Pancsován. Pancsováról egy távirat jelenti, hogy ott julius 30-án este dr. Kaszapinovics Szvetozár ügyvéd elfogatott s Budapestre szállittatott. — Kaszapinovics az omladina egyik legbuzgóbb és vezérszerepet vitt embere. Elfogatását házmotozás előzte meg, mely alkalommal iratokat találtak nála, melyekből a szerb nemzetiségi izgatók közötti messze elágazó összeköttetés tűnt ki. E felfedezés folytán még további elfogatásokat is várnak. Úgy látszik , hogy kormányunk komolyan el van szánva, az omladinának alaposan nyakára hágni. Ezért a legmelegebben üdvözöljük Őt. ! — A magyar nyelv a hadseregnél. Hosszabb tárgyalások után a magyar honvédelmi s a közös hadügyminisztérium közt, az 1868-iki 41. t. c. 18. §-ának határozmánya érvényre lépett s ezentúl a közös hadsereg s a magyar honvédség közti szolgálati levelezésre nézve nyelv dolgában teljes viszonyosság lesz uralkodó. Eszerint a közös hadsereg minden parancsnoksága köteles elfogadni a magyar honvédség szolgálati nyelvén, tehát magyarul, illetve horvátul hozzá intézett minden levelet, azonban válaszolni csak a hadsereg szolgálati nyelvén, tehát németül tartozik. A fennforgó viszonyok méltánylatából azonban a magyar honvédelmiminisztérium elrendelte , hogy az olyan okmányok, amelyek szent István koronájának területén kívüli parancsnokságokhoz, vagy e területen oly parancsnokságokhoz intéztetnek, melyek nem magyarokból soroztatnak, a magyar, illetőleg horvát szöveg mellett a német szöveg is mellékeltessék. Ez utóbbira a „Hon“ azt jegyzi meg , hogy ez intézkedés — különösen a szent István koronáján belüli parancsnokságokhoz intézendő leveleket illetőleg — mindenesetre ideiglenes kell hogy maradjon s a tiszti számarány kívánatos változtával a teljes reciprocitásnak engedjen helyet. — Nemzeti tisztelet dij Arany Jánosnak. — Az „Ellenőr“ lelkes szavakban arra szólitja föl a kormányt, hogy azon 4000 frtnyi nemzeti tiszteletdíj ügyében, mely eddig az orsz. évi költségvetésben Toldy Ferenc javára szerepelt s amely onnan a hírneves tudós halála folytán immár ki fog maradni, a képviselőházban azt indítványozza vagy indítványoztassa, hogy a tiszteletdíj a nemzet nagy költőjére, Arany Jánosra ruháztassék át. Ez eszmét bizonyára magáévá fogja tenni az egész nemzet, nemcsak azért, mert Arany János arra mindenkép méltó, hanem azért is, mert valóban itt volna az ideje, hogy a nemzet lehetővé tegye nagy költőjének, hogy a kenyérkereső foglalkozásnak bajaitól megmenekülve, egészen az irodalomnak élhessen és anyagi gondok ellen biztosítva nyugalomban fejezhesse be ama nagybecsű alkotásokat, melyeknek eddig csak egyes részei készültek el. — A mentelmi jogot törvénynyel készül szabályozni a kormány. Erre nézve — mint az „EK.“ írja — úgy a kormány kebelében, mint tekintélyesebb képviselők körében már többször fölmerült az eszme, de csak újabb szükségének érzete érlelte meg. Nálunk ugyanis a mentelmi jogot oly tág értelemben magyarázzák, amint azt Eruópában sehol sem veszik; annyi bizonyos, hogy e fölfogás köpönyege alatt a képviselő, ha elég lelketlen vagy buta, az üzelmeket a legszélsőbb határokig viheti. Éppen azért szükséges e régi jog szabályozása ; megkívánja ezt az állam és igazságügy érdekeinek eszélyes megóvása s megköveteli, a képviselők függetlenségének erélyes megvédése. Ha e jogot — úgymond — nem igyekeztek volna újabb időben még képviselők is kijátszani, nem kellene azt szabatosan körülírni, egész megnyugvással a képviselőház bölcs belátására bízathatnék annak alkalmazása továbbra is ; s ha nálunk annyira tisztelnék az egyéni szabadságot, mint Angliában, illetőleg, ha annyira ki volna e szabadság tiszteletének érzete fejlődve közönségünkben, nem kellene a képviselők védelméről gondoskodni, mert e szabadságtisztelet magasztos érzete előtt eltörpülne a magánboszú kicsinyes zaklatása. Kormányunk, a névlap értesülése szerint, a törvényjavaslatot már elkészítette, s ebben a mentelmi jog olyképpen van szabályozva, mint Belgiumban, hogy t. i, az országgyűlés szünetelése alatt a mentelmi jog fölfüggesztetik, s ha ez időközben valamely kép-, viselő fenyitő-pörbe kerül, vagy éppen elfogatik, a kormány a ház összeülésekor azonnal jelentést tesz a történtekről s a ház belátása szerint nyilatkozni fog, vájjon fönforog-e a zaklatásnak esete vagy sem. Ha a ház zaklatást lát a beperlésben vagy elfogatásban, akkor a mentelmi jog kiterjesztetik rája, ha ellenben nem talul, zaklatást a történt intézkedésben, akkor önmagától érthetőleg a ház azt helybenhagyja. — A kormány e javaslat megvitatására közelebb a tekintélyesebb képviselőkből értekezletet hivand össze s csak ezután terjesztendi a javaslatot a képviselőház elé. A háború. Szeged , svg. 1. A keleti eseményekkel kapcsolatos politikai és egyéb hírek érdekendjeit első cikkünkben regisztráljuk ; azokat itt kiegészítjük egy zimonyi távirattal , mely szerint a hírhedt pánszláv F ad e j e f f orosz tárnokot is a napokban Belgrádba várják, ahol Kálray Béni volt osztro-magyar főkonzul az imént két napig időzött s azután, speciális megbízással, tovább utazott Sztambulba. Ugyanc hk szerint Osmailoff nevű ezredes 200 tisztet fogadott föl Oroszországban a szerb hadsereg számára. Az első cikkünkben jelzett intervenciót újabb hírek szerint Oroszország kezdeményezte volna. A dologban, úgy látszik, van határai. Erre látszik mutatni Kállay utazása is, azonfulül egy belgrádi sürgöny jul. 3t-iki jelentése szerint konstatálva van, hogy Risztics a táborba való elutazása előtt hosszabb ideig értekezett az angol és az orosz konzulokkal s hogy a fegyverszünet iránti javaslatokat vitt magával. Egy másik belgrádi távirat pedig a belgrádi hangulatot kétségbeesettnek mondja, s a főváros eszerint fenyegetőleg követeli a háború befejezését, mert a nemzet kifáradt a harcban. Ristics közvetlenül Abdul Kerimmel akar alkudozni. Eközben a harc fúriája egyre dúl. A „N. Hirl.“ a török táborban levő tudósítója Kalafatból jut. 31-ről táviratilag tudatja, hogy a török támadás Nisnél megindult. Hafiz pasa 29-én, Ahmed Ejub 30-án Gramadánál átlépték a határt s a szerb csapatokat elűzték. Szulejmán pasa 30-án a palankai útról Pandiralonál intézett támadást 8 szerb zászlóalj s 12 ágyú ellen s itt a csata ágyúzás estig tartott. Roszabbul áll a törökök dolga Hercegovinában. Nikitának vrbicai győzelme Moukhtár pasán megvalósul, s úgy látszik, a törökök e veresége igen érzékeny volt. A vereséget Moukhtár könnyelmű operációinak tulajdonítják. Helybeli újdonságok. A rendkívüli közgyűlés, amely szombaton kezdődött, még tegnap is tartott, tegnap már a harmadik ülés volt. Oka ennek az a szörnyű beszédár, amelynek még a kánikulai forróság sem tud határt szabni s amely kisebbrendű tárgyaknál is egy-egy órát emészt föl. A kitűzött tárgyak közt kettő volt kiváló fontosságú :a vízvédelem és a kölcsön ügye. Az elsőre nézve beterjesztett javaslatok fölött nem jött létre végleges intézkedés, de nem is jöhet addig , míg a kölcsön ügye rendbe hozva nem lesz. Ez utóbbira nézve a p. v. szakosztály 800.000 forint kölcsön fölvételét javasló, s ha ez nem fogadtatnék el, 3 —400 ezer frtot a percsórai tartozás , vízvédelmi kiadás, az állami kölcsön, stb. törlesztésére. A megállapodás az lett, hogy a már Bécsben járt küldöttség újra megbizatott, hogy az ú. n. bankkal alkudozzék s a városnak még tiszta ingatlanaira (az alsó és felső járás- és nyomásföldek) akkora összegű kölcsönt iparkodjék kieszközölni, amekkorát csak lehet. A Dugonics-szobor talapzatkövei tegnap és tegnapelőtt az osztr államvaspályán megérkeztek. A kövek súlya 27,101 kilogramm. / A statisztikai kongreszszus tagjai — mint hitelesen értesülünk — okvetlenül meg fogják látogatni a kiállítást. Ez alkalomból tehát egész sereg európai hitű tudós férfiakat üdvözlendőnk falaink között. Ennekokáért jó lesz nemcsak a városházát kitisztítogatni, hanem a gödröket is egytől egyig betölteni, de még a Rónay-féle telket is „tisztába“