Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-09-12 / 139. szám
J., Obláth L., Szekerke, Lévay, Balogh L, Bőri, Fodor Imre, Gál Fer, Dobó L., Szűcs Ferenc, Reizner főjegyző, Falka főszámvevő s Molnár Pál tiszt, főmérnökből álló bizottság küldetett ki. Harmadik ülés. (Szeptember 9-én.) Szekerke az iránt interpellálja a polgármestert, van-e tudomása arról, hogy az orvosoktól egész az útibiztosig minden tisztviselőnek naponta állandó fogata van. Ez havonta 1000 írtba kerül. A vész ideje alatt a kívánatos gyors intézkedések tekintetéből szükséges volt, hogy a mérnököknek állandó kocsijaik legyenek , ma azonban ezt már nagyon mellőzni lehet. Intézkedést s vizsgálatot kér, hogy kinek s mire kell a kocsi, mert az nem járja, hogy a tisztasági biztos is mindig kocsin jár. Pálfy: Nem tudja, hogy oly esetek forognának fönn, minket az interpelláló fölhoz, csak azt tudja, hogy az újszegedi betegeknél szolgálatot tevő orvosnak volt állandó fogata. Ő is azon véleményben van, hogy ma már nincs szüksége annak, hogy az illetők állandóan használjanak fogatot, s megbízandónak véli a tanácsot, hogy a kocsi-használat körül takarékoskodjék. Szekerke: A tanács kérjen az alkamazástól kimutatást, hogy kinek és mire adatott fogat, s jövőre ne állandóan, hanem csak akkor, ha szükség van, adassék kocsi. A biztosok is minden alkalommal ne használjanak kocsit s ne külön-külön mindegyik , mert az mégis furcsa, hogy ugyanazon időben és helyre külön kocsin megy ki az orvos, másikon a mérnök, harmadikon a biztos. Taschler a biztosokat érdeklőleg eseteket hoz föl, hogy több alkalommal ezek a fogatot nem nélkülözhetik , mert néha oly kiküldetésük van , amikor nem kívánhatni , hogy gyalog futhossanak a város ellentétes legtávolibb pontjaira. Bátori: Vannak a városnak kocsijai, ha kell, ezek használtassanak, s akit nem illet, attól vétessék el. Mirevaló Bakay urnak a város kocsiját használni, mikor neki mindennapra 10 frtja van? Telik ebből kocsira is, ne sajnálja. De még más baj is van. Ha valami végezni való van , arra annyi ember kimegy, hogy fele is elég volna. A biztosnak megint biztosa van. Ha már két-három ember valahol van, ott biztos vagy felügyelő van, akik fizetést húznak, úgy hogy fele nem szolgál azért, amiért fizetést kap. Képviselőket lehetne az ilyen dolgokkal megbízni. Az interpelláció a polgármester javaslata értelmében intéztetett el: a tanács megvizsgálja az ügyet s a kinek fölösleges a fogat, az nem kap s a város fogatainak kiadása is takarékosabban intéztetik. Bátori interpellál, hogy mi az oka annak, hogy a külvárosokban az utcákat nem töltik úgy, mint ahogy palánkban történt, holott ott jobban kellene, mert ott vannak mindenféle mélységek s gödrök, amelyeket betölteni kellene, mert különben közlekedni sem lehet. Taschler válaszolja, hogy amint a belvárosban nem történt töltés, úgy a külvárosban is csak a szikkadt területek fris földdel való borításáról lehet szó. Hogy ez egy-két nap óta szünetelt, annak oka az, hogy a víztől megszabadult terület még igen nedves volt s nem lehetett befödni a nélkül, hogy közlekedésileg nagy baj ne keletkezzék. Azonban épen ma intézkedett a kbr. biztos az újabb szikkadt területek befedéséről, s csak türelmet kér és minden meglesz. A közgyűlés a választ tudomásul vette. Szirá ky : Pillich bizottsági tag a múlt közgyűlésen fölhozta, hogy a bérlőket beperlik és e miatt nekik nagy költségeket okoznak. Ő is pártolja Pillich indítványát Hanem most az új szegedi gazdaság nevében s többek megbízásából szól, hogy miért perlik az olyan bérlőt, akinek most az utolsó éve van és a kauciója benn van, sőt még exekválják is, holott benn van a városnál a kaució. Oly költségeket okoznak így, hogy érdemes lenne az ügyészséget bérbeadni. Rászaltatni kívánja az ügyész manipulációját. Határoztatik, hogy Sziráky panasza Pillich Kálmán napirendre kitűzve levő indítványával együtt fog tárgyaltatni. Ezután a napirendre került a sor. Olvastatott Pálfy polgármesternek egy jelentése, hogy a felső tanyai vadvizeknek a nádastóba célzott levezetése iránt való meghagyás nem teljesíthető, mert ennek feltétele, t. ill. a percsórai társulattal, vagyis a gyevi uradalommal megkísérlett barátságos egyezség nem sikerült, Így a tervezett levezetés nem foganatosítható. A közgyűlés tudomásul vette a jelentést. Ismét Pálfy polgármester jelentése olvastatott föl a laktanya építésre a várért cserébe kijelölendő marstéri telek, valamint az élésházért cserébe adandó Neskovics-féle telek kijelölése tárgyában. A lapunkban is tüzetesen ismertetett ügy közhelyesléssel elfogadtatott, a a marstér kaszárnyának, a Neskovics telek élésház- és lovaglónak fölajánltatik. Olvastatott ezután a királybiztos leirata a város pénzürügyi viszonyai rendezése s a jövő évi költségelőirányzat megállapítása tárgyában, mely fontos leirat lapunkban egész terjedelmében közöltetett. Magyar J. szólt hozzá legelőbb. Szóló nagyon megütközik a leiratban többször előfordult előleg kitétel fölött; attól tart, hogy a közigazgatás fönntartására adott pénz nem volt segély, hanem azt majd vissza kell fizetni, mi végből a királyi biztoshoz föliratot indítványoz. Pálfy és Reizner igyekeztek a fölszólalót megnyugtatni, jelezvén, hogy ma még csak előlegről lehet szó, később a kauspuzusnál kerülhet eldöntés alá, hogy az előlegezett összegekből mi és mennyi fizetendő vissza s mennyi fog a város adminisztrációjának fönntartására fordított segélykép elszámoltatni. Magyar eleinte fönntartja indítványát, később azonban bővebb információ alapján attól eláll. Börcsök Sándor hosszas és indulatos beszédben a körül forog, hogy a város egy gyönge beteg, amelyre semmiféle terhet rakni nem lehet. — Ő mást gondolt, hogy a város baján mikép segítsenek, nem azt, a mi a leiratban van. A mik ott ajánlva vannak, azokat a város már rég tudta, sőt Wagner tanácsnok egy ízben be is akarta hozni minden áron, hanem az ő fölszólamlása gátolta akkor meg. Figyelmezteti a közgyűlést, hogy mit mondott Dobó képviselő korábban e teremben, t. ill. hogy 1873 ban a helypénz és hidvám behozatalát indítványozta s hogy ez által a népet megterhelte ; de ha ő tudta volna, hogy ez által a pótadó le nem száll, hanem még emelkedik, indítványát meg nem tette volna. Hozzájárul a tanács azon javaslatához, hogy a leirat a költségvetési bizottságnak adassék ki, ott majd meg lehet tárgyalni minden részletet. Szekerke: Az a kérdés, hogy az előlegek visszafizetendők-e vagy sem, ezet nem bántja. Nagyobb ennél az, hogy a leiratban ki van mondva, hogy a város a jövő évben nem számolhat semmire, s igy méltán aggódik, hogy a jövő évben miként tartja fönn magát a város , mert a „leiratban javasolt módok alig sikerülhetnek. Ő egy külön bizottságot küldene ki a város kiadásai apasztása s bevételeinek emelésére, s annak a munkáját adná ki a költségvetési bizottságnak. Taschler: A rekonstrukció első lépése van eddig megtéve , t. i. a város szétzüllött népe vissza jön terelve. A többi attól függ, hogy a Börcsök Sándorként a gyönge beteg gyámolittatik-e, t. i. részesül-e kölcsön- és segélyben. — A király biztos helyesen jár el, mert irányelveket közöl költségvetésünk megállapítására, a melyek megvitatandók, s ha úgy mutatkozik, hogy a pótadó elviselhetően magas lesz, akkor vagy segélyt eszközöl ki, vagy, ha ez meg nem adatik, elvándorlunk. Elfogadja a tanács javaslatát. Bátori sajnálja, hogy a királyi biztos, a ki ismeri a város helyzetét, ily javaslattal áll elő. Föliratot intézne hozzá, a melyben szegénységünk kimutattatnék s hogy magunkat meg nem terhelhetjük. A vita ezzel befejeztetvén, a leirat a költségvetési bizottságnak tárgyalásra kiadatik; a bizottságba, saját kérelmére , Börösök Sándor beválasztatik, s a tanács fölhatalmaztatik, hogy szükség esetén a bizottságot kiegészítse. (Folyt. köv.) Közgyűlés gyertyafénynél. Szeded, szept 10. Vasárnap óta folyik a közgyűlés tanácskozása, mint a láva; ma összeszedte még egyszer minden erejét s kirontott egész tűzzel — kivilágítás mellett. Hat órát elverte, midőn a „tekintetes közgyűlés“ még a szt-mihálytelkiekkel vergődött. . Hát egyszer csak besötétedik s mindenki hazamenni kíván. De a csengetyű, már mint az elnöklő polgármester csengetyűje, megszólal és a tisztelt képviselő urak maradnak. Azt hiszem, tudták miért, mert kétséget egy városatyai arc sem mutatott, hanem, mintha még a lélegzetet is visszatartanák, sik csönd állott be. Azt hitte volna az ember, hogy szellemidéző társaságba került. Pedig dehogy. Tudta mindenki, miről lesz szó, még a mi jó János bátyánk is, aki szeretetreméltó aggodalommal kérdi a polgármestert : lesz e lámpa, mert ő sötétben nem tud tárgyalni ? A jámbor csengetyű pedig újra megszólalt s ott termett nyomban Viczián, a teremhajdu. „Vicián, hozzanak be gyertyát, a mennyi csak van a városházán, hogy lássunk tárgyalni.“ A terem hamarosan megtelt lánggal pislogó muligyertyákkal. Adtak mindenki elébe egyet, aki csak arról panaszkodott, hogy a sötétségtől nem látja — a szót. Midőn a sötétség mindenkinél eloszlott, polgármesterünk a következő igéket ereszté a szerényen kivilágított levegőbe: „Tisztelt közgyűlés ! A sorrend szerint következik: előterjesztés a tisztviselők lakbér-pótléka ügyében.” Tehát ennek világítottak ki. Eljegyzés lámpafénynél ! Mindenki tisztában volt, hogy ezt a kérdést sötétben csakugyan nem lehetett volna tárgyalni. János bátyánk is letette a paraplit a kalapjára és várta a várandókat. Olvastatik egy jegyzőkönyv, amelyben, szerény hangon tartva , szerencsésnek jelenti magát a tisztikar, hogy eddig exisztált, s bocsánatot kér a mélyen tisztelt közgyűléstől, hogy a továbbra való létezhetés indokából kegyes színe elé a legalázatosabban mer folyamodni — némi kis segélyért, hogy a télre valamirevaló lakást biztosíthasson magának. A közgyűlés még egyszer megnézi a fölolvasott igéket millygyergyával s úgy találja, hogy azt még egyszer meg kell rágni valakinek. Egy tisztviselő aztán újból megrágta, mire kezdték többen is rágni. Először is Börcsök Sándor, a lelkes és emberséges (? ?) városatya. Maradjunk egy kissé Börcsök Sándornál. Elég érdekes alak, hogy megemlékezzünk róla, ki a város közönségéről minden közgyűlésen megemlékezik. Ha Börcsök Sándornak nem hívnák, Grachusnak nevezném. Mert ő, anélkül, hogy tudná, úgy tesz, mint a Grachustestvérek. És ő a másik Börösökkel valóban Gradhus-testvér. Mindig azokról gondoskodik, a kiknek semmijük sincs s akik semmiről sem panaszkodnak , mert ő azt hiszi, hogy csak azok pártolandók, akik semmivel sem bírnak. Alapjában Börcsök S. jót akar, de mire kifejtené magát, maga is csudálkozik, hova jutott. A „szegény népért“ kel föl mindig, s ez helyes volna; de azt vesszük észre, hogy őkelme csak a mezitábos polgárokat tartja népnek. Ebben a tekintetben ő annyira megy, hogy kegyes magát sem tartja népnek. Úgy vélekedik, hogy ő a népen fölül álló valami; azért ereszkedik le a néphez. És e kép okoskodva, ő előtte az ügyvéd, orvos, tisztviselő — nem nép, mert nem mezítlábos. Szerinte az istennek eme fölösleges teremtményei azak, akik a néptől élnek, s ezért távol tartandók attól, nehogy még szegényebb legyen az a nép, amelynek nincs semmije. Na, már most úgy véli a különben jóakaratu Börcsök Sándor, hogy a nép és az urak között állnak az olyanfajta emberek, mint ő, akik polgároknak neveztetnek. Kötelességük ezeknek őrködni a nép javán s lehetőleg szemmel tartani az urakat. Ő is szólt tehát — hogy ne szólt volna ! — a kérdéshez, már mint a tisztviselők lakbérpótlékához. Azt mondta: „ez is percsórai kérdés.“ A polgármester úr erre közbecsöngetett, mire valaki eldohogta magát: „érdek“. De aztán el is hallgatott. Hát Börcsök Sándor a tisztviselőtől megvont minden érdemet, jogot semmit, csak kötelességet ismert el. Ekkép, ha a nép akarja, a tisztviselőnek kötelessége beleugrani a vízbe is, s ha aztán ez a város javára szolgál, a vízből ki is jöhet. Mert ő arra mit sem ad, hogy a városi hivatalnok a vizár miatt belemászott nyakig az adósságba. Pedig rózsás kilátása 4iztos napszámra nincsen. Bölcsen kitanította őt Lévay Ferenc, kinek előadása, úgy látszik, hatott reá. Mert olyanokat hallott, hogy bizon elmúlt a kedve a hivatalnokot páriának tekinteni. Ritkán lehet hallani oly őszinte szavakat, mint a Lévay úréi voltak. Az ő beszéde egyúttal védelem volt az intelligencia részére a duhajfütykös elleni visszautasítása Börcsük támadásának, aki ma határozottan megbokrosodott a „kaputtól.“ Hasonlókép fogjuk föl Pillich Kálmán beszédét. Ma Pillich csupa szív volt. Gyakori támadásait a tisztikar ellen ma kellő világításba helyezte. Inkább sport neki a támadás csak ösztönözni akarja vele a tisztikart. Teljes elismeréssel nyilatkozott ma a városi hivatalnokokról ; jól eshetett az nekik, mert a sokszoros munka mellett ignorálást elégszer volt alkalmuk tapasztalni, de annnál ritkábban elismerést. Pillich Kálmán kijelentette, hogy a város csak tartozását rója le hivatalnokai iránt, midőn őket segélyezi, s ez olyan dolog, amit, bárha a város újabb terheket venne is magára, elodázni nem szabad. Pillich Kálmánból a jövő, a modern Szeged beszélt; adja Isten, hogy ez a szellem egykor minden szegedi polgárt áthasson ! . . . . A mulligyertyák még mindig szelíden égnek. A közgyűlés lecsillapodik. János bátyánk veszi a paraplét. Börcsök Sándor visszavonja az indítványát, mire a polgármesterünk az ő jóságos modorában kimondja, hogy a tisztviseők lakbérsegélye — elvben elfogadtatott. Ennyi elég is egy szuszra. Hogy az elv váltócédulája a tény készpénzével beváltassék, ahoz még egy közgyűlés szükséges, így nem árt meg a — lelki üdvösségnek. — ? ? — lési termében megtekintés végett kitéve maradnak. Fölhivatik ennélfogva minden érdekelt, hogy ezen megtekintési és fölszólamlási jogával a még hátralevő föntebbi záros határidő alatt személyesen vagy megbízottja által annál inkább éljen, minthogy a netalán később teendő fölszólamlások tekintetbe vétetni nem fognak. Szegeden, 1879. évi szept. hó 1- én. A királyi biztosság. Helybeli újdonságok. Szeged, szept. 11. Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy az árviz áltát okozott s a folyó évi augusztus hó végéig fölvett mindazon károkra nézve, melyeknek kimutatásai fölszólamlásra már korábban kitéve nem voltak, a fölszólamlás bejelentésére folyó évi szeptember hó 1-től 9-ig kitűzött határidő bezárólag folyó szeptember hó 13 - ig, azaz szombaton délután 5 óráig meghosszabittatik s ez ideig a kárfölvételi kimutatások a városi széképület közgyü. Ezt sem mondta még senki. A szedő, — Tisza Lajos királybiztos ur tegnap Mákóra utazott; kíséretében voltak Norváth Gyula és Végh Aurél országgyűlési képviselők és biztosi tanácstagok, Sesser titkár és Lechner min. osztálytanácsos. A királybiztos ur útközben Kis-Zomborban meglátogatta Rónay Lajos főispán urat s délután fél 6 órakor Makóra indultak. Rónay főispán is csatlakozott a királybiztos ur kíséretéhez. Makón a város szélén városi tisztviselőkből álló küldöttség fogadta a királybiztost s a város nevében Pozsonyi Ferenc polgármester tartott hozzá üdvözlő beszédet, meleg szavakban adván kifejezést örömének a magas látogatás fölött. A városba érve, a vármegyeházához hajtatott a királybiztos ur; a megyeház bejáratánál Lonovics csanádmegyei főispán, Meskó alispán és Marinkich törvényszéki elnök urak fogadták ő nagyméltóságát az összes megyei és állami tisztikarral. — A királybiztos ur hosszasabban időzött a vármegyeházánál. Még tegnap este visszaindult kíséretével és Kis- Zomborban Rónay főispánnál megvacsorázván, éjjeli 11 órakor Deszkre érkezett. — A királybiztos urnál ma szükebb körü ebéd volt, a melyen nyolcan vettek részt. A királyi biztosság hivatali kötelékébe tartozó meghívottakon kívül részt vettek az ebédnél Fodor István ügyvéd, köztörvényhatósági bizottsági tag, és Pelikán Ede távirófőnök urak. — Szász Károly közoktatásügyi miniszteri tanácsos úr a ma éjjeli vonattal Szegedre érkezik. — A körtöltés kiépítésére beadott ajánlatok fölött még most is folyamatban vannak a számvevőségi munkálatok. A komplikált feltételek utánszámitása sok dolgot ad s e miatt a verseny eredménye még ma sem volt kihirdethető. — Germán versenyzők. Az „O. É.“-nek írják a körtöltésre vonatkozó versenyről : „A beérkezett ajánlatok a kir. biztos által egyenkint fölbontatván, fölolvastattak, ajánlati föltételeik pedig jegyzőkönyvbe foglaltattak. A tárgyalás, mely nyilvános volt, 10-től déli 1 óráig tartott. Az egyes ajánlatok részletes fölemlítését utánpótolva itt csak azt említjük meg, hogy ez ajánlatok közül Strenge és Herkner szegedi, Bentom és Wessely komáromi, Braun, Kien és Steicberger tiszarofi és Deutsch A. és fia budapesti, tehát magyarországi cégek, német nyelven irt ajánlatokat nyújtottak be, amelyeknek fölolvasása a jelen volt hallgatóságra nem épen kedvezően hatott.“ — Bizon jellemző ez a mi nagypénzű hazai „geschaftsmann“-jainkra nézve. Hanem a „szegedi“-nek mondott „Strenge és Herkner“ cifra nevű cégre vonatkozólag — városunk reputációja érdekében — meg kell jegyeznünk, hogy ilyen firma Szegeden nincsen s az illetők a „messziről jött emberek“ sorába tartoznak, vagyis épen olyan szegediek ők, mint az árvíz óta nálunk cudarul elszaporodott „könnyűlábu“ és „nehéznyelvű“ Bauunternehmerek és Architektek. — Az építkezők figyelmébe. A városszerte általánosan foganatba vett építkezések folytán szükségesnek tartjuk olvasóinkat figyelmeztetni, hogy azok, kik a törvény által engedélyezett hátbéradó alóli ideiglenes mentesség kedvezményében akarnak részesülni, kötelesek ezen igényüket az építkezés befejezésétől számított hat hét alatt, de mindenesetben az újonan emelt épület használatba vétele előtt, a helybeli kir. adófelügyelőségnél írásban bejelenteni , később támasztott igények figyelembe nem vehetők. Mai viszonyaink között, midőn a legkisebb kiadások mindnyájunkat nagyban terhelnek, fölhívjuk erre a figyelmet, hogy a törvény által biztosított kedvezményben minél többen részesülhessenek. — Ideiglenes bérház építésére újabb ajánlat adatott be a tanácshoz. A vállalkozó, Klein Jakab, a királybiztos úr rendeletére hirdetett fölhívás feltételeihez alkalmazkodva, egy emeletes házat kíván építtetni szilárd anyagból s e célra a Bauernfeind-féle ház előtti telek átengedését kéri öt évi időtartamra. A telek 366 □ ös területet foglal el. Az építendő ház 8 önálló lakosztályra terveztetik. A telekért a tulajdonjog elismerése fejében Klein évenként 150 frt fizetésére kötelezi magát a városnak. A szegedi helvét hitvallású egyházközség kilenc tagból álló küldöttsége tisztelgeti mai napon Tisza Lajos királybiztos urnál. A küldöttséget Varga Pál lelkész