Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-09-12 / 139. szám

J., Obláth L., Szekerke, Lévay, Balogh L, B­­­őri, Fodor Imre, Gál Fer, Dobó L., Szűcs Fe­renc, Reizner főjegyző, Falka főszámvevő s Mol­nár Pál tiszt, főmérnökből álló bizottság külde­tett ki. Harmadik ülés. (Szeptember 9-én.) Szekerke az iránt interpellálja a pol­gármestert, van-e tudomása arról, hogy az or­vosoktól egész az útibiztosig minden tisztvise­lőnek naponta állandó fogata van. Ez havonta 1000 írtba kerül. A vész ideje alatt a kívána­tos gyors intézkedések tekintetéből szükséges volt, hogy a mérnököknek állandó kocsijaik le­gyenek , ma azonban ezt már nagyon mellőzni lehet. Intézkedést s vizsgálatot kér, hogy kinek s mire kell a kocsi, mert az nem járja, hogy a tisztasági biztos is mindig kocsin jár. Pálfy: Nem tudja, hogy oly esetek forog­nának fönn, min­ket az interpelláló fölhoz, csak azt tudja, hogy az újszegedi betegeknél szolgá­latot tevő orvosnak volt állandó fogata. Ő is azon véleményben van, hogy ma már nincs szüksége annak, hogy az illetők állandóan hasz­náljanak fogatot, s megbízandónak véli a taná­csot, hogy a kocsi-használat körül takarékos­kodjék. Szekerke: A tanács kérjen az alkama­­zástól kimutatást, hogy kinek és mire adatott fogat, s jövőre ne állandóan, hanem csak akkor, ha szükség van, adassék kocsi. A biztosok is minden alkalommal ne használjanak kocsit s ne külön-külön mindegyik , mert az mégis furcsa, hogy ugyanazon időben és helyre külön kocsin megy ki az orvos, másikon a mérnök, harmadi­kon a biztos. Taschler a biztosokat érdeklőleg esete­ket hoz föl, hogy több alkalommal ezek a fo­gatot nem nélkülözhetik , mert néha oly kikül­detésük van , a­mikor nem kívánhatni , hogy gyalog futhossanak a város ellentétes legtávo­libb pontjaira. Bátori: Vannak a városnak kocsijai, ha kell, ezek használtassanak, s a­kit nem illet, attól vétessék el. Mirevaló Bakay urnak a vá­ros kocsiját használni, mikor neki mindennapra 10 frtja van? Telik ebből kocsira is, ne sajnálja. De még más baj is van. Ha valami végezni való van , arra annyi ember kimegy, hogy fele is elég volna. A biztosnak megint biztosa van. Ha már két-három ember valahol van, ott biztos vagy felügyelő van, a­kik fizetést húz­nak, úgy hogy fele nem szolgál azért, a­miért fizetést kap. Képviselőket lehetne az ilyen dol­gokkal megbízni. Az interpelláció a polgármester javaslata értelmében intéztetett el: a tanács megvizsgálja az ügyet s a kinek fölösleges a fogat, az nem kap s a város fogatainak kiadása is takaréko­sabban intéztetik. Bátori interpellál, hogy mi az oka an­nak, hogy a külvárosokban az utcákat nem töl­tik úgy, mint a­hogy palánkban történt, holott ott jobban kellene, mert ott vannak mindenféle mélységek s gödrök, a­melyeket betölteni kel­lene, mert különben közlekedni sem lehet. Taschler válaszolja, hogy a­mint a bel­városban nem történt töltés, úgy a külvárosban is csak a szikkadt területek fris földdel való bo­rításáról lehet szó. Hogy ez egy-két nap óta szünetelt, annak oka az, hogy a víztől megsza­badult terület még igen nedves volt s nem le­hetett befödni a nélkül, hogy közlekedésileg nagy baj ne keletkezzék. Azonban épen ma in­tézkedett a kbr. biztos az újabb szikkadt terü­letek befedéséről, s csak türelmet kér és min­den meglesz. A közgyűlés a választ tudomásul vette. S­z­i­r­á k­y : Pillich bizottsági tag a múlt közgyűlésen fölhozta, hogy a bérlőket beperlik és e miatt nekik nagy költségeket okoznak. Ő is pártolja Pillich indítványát Hanem most az új szegedi gazdaság nevében s többek megbí­zásából szól, hogy miért perlik az olyan bérlőt, a­kinek most az utolsó éve van és a kauciója benn van, sőt még exekválják is, holott benn van a városnál a kaució. Oly költségeket okoznak így, hogy érdemes lenne az ügyészséget bérbe­adni. Rászaltatni kívánja az ügyész manipulá­cióját. Határoztatik, hogy Sziráky panasza Pillich Kálmán napi­rendre kitűzve levő indítványával együtt fog tárgyaltatni. Ezután a napirendre került a sor. Olvastatott P­á­l­f­y polgármesternek egy jelentése, hogy a felső tanyai vadvizeknek a nádastóba célzott levezetése iránt való megha­gyás nem teljesíthető, mert ennek feltétele, t. ill. a percsórai társulattal, vagyis a gyevi ura­dalommal megkísérlett barátságos egyezség nem sikerült, Így a tervezett levezetés nem fogana­tosítható. A közgyűlés tudomásul vette a jelentést. Ismét Pálfy polgármester jelentése olvasta­tott föl a laktanya építésre a várért cserébe ki­jelölendő marstéri telek, valamint az élésházért cserébe adandó Neskovics-féle telek kijelölése tárgyában. A lapunkban is tüzetesen ismertetett ügy közhelyesléssel elfogadtatott, a a marstér kaszár­nyának, a Neskovics telek élésház- és lovaglónak fölajánltatik. Olvastatott ezután a királybiztos le­irata a város pénzürügyi viszonyai rendezése s a jövő évi költségelőirányzat meg­állapítása tárgyában, mely fontos leirat lapunk­ban egész terjedelmében közöltetett. Magyar J. szólt hozzá legelőbb. Szóló nagyon megütközik a leiratban többször előfor­dult előleg kitétel fölött; attól tart, hogy a közigazgatás fönntartására adott pénz nem volt segély, hanem azt majd vissza kell fizetni, mi végből a királyi biztoshoz föliratot indítványoz. Pálfy és Reizner igyekeztek a fölszó­lalót megnyugtatni, jelezvén, hogy ma még csak előlegről lehet szó, később a kauspuzusnál ke­rülhet eldöntés alá, hogy az előlegezett össze­gekből mi és mennyi fizetendő vissza s mennyi fog a város adminisztrációjának fönntartására fordított segélykép elszámoltatni. Magyar eleinte fönntartja indítványát, ké­sőbb azonban bővebb információ alapján attól eláll. B­ö­r­c­s­ö­k Sándor hosszas és indulatos beszédben a körül forog, hogy a város egy gyönge beteg, a­­melyre semmiféle terhet rakni nem lehet. — Ő mást gondolt, hogy a vá­ros baján mikép segítsenek, nem azt, a mi a leiratban van. A mik ott ajánlva vannak, azokat a város már rég tudta, sőt Wagner tanácsnok egy ízben be is akarta hozni minden áron, ha­nem az ő fölszólamlása gátolta akkor meg. Figyelmezteti a közgyűlést, hogy mit mon­dott Dobó képviselő korábban e teremben, t. ill. hogy 1873 ban a helypénz és hidvám behozata­lát indítványozta s hogy ez által a népet meg­terhelte ; de ha ő tudta volna, hogy ez által a pótadó le nem száll, hanem még emelkedik, in­dítványát meg nem tette volna. Hozzájárul a tanács azon javaslatához, hogy a leirat a költ­ségvetési bizottságnak adassék ki, ott majd meg lehet tárgyalni minden részletet. Szekerke: Az a kérdés, hogy az elő­legek visszafizeten­dők-e vagy sem, ezet nem bántja. Nagyobb ennél az, hogy a leiratban ki van mondva, hogy a város a jövő évben nem számolhat semmire, s igy méltán aggódik, hogy a jövő évben miként tartja fönn magát a vá­ros , mert a „leiratban javasolt módok alig sike­rülhetnek. Ő egy külön bizottságot küldene ki a város kiadásai apasztása s bevételeinek eme­lésére, s annak a munkáját adná ki a költség­­vetési bizottságnak. Taschler: A rekonstrukció első lépése van eddig megtéve , t. i. a város szétzüllött népe vissza jön terelve. A többi attól függ, hogy a Börcsök Sándorként a gyönge be­teg gyámolittatik-e, t. i. részesül-e kölcsön- és segélyben. — A király biztos helyesen jár el, mert irányelveket közöl költségvetésünk meg­állapítására, a melyek megvitatandók, s ha úgy mutatkozik, hogy a pótadó elviselhetően magas lesz, akkor vagy segélyt eszközöl ki, vagy, ha ez meg nem adatik, elvándorlunk. Elfogadja a tanács javaslatát. Bátori sajnálja, hogy a királyi biz­tos, a ki ismeri a város helyzetét, ily javas­lattal áll elő. Föliratot intézne hozzá, a mely­ben szegénységünk kimutattatnék s hogy ma­gunkat meg nem terhelhetjük. A vita ezzel befejeztetvén, a leirat a költ­ségvetési bizottságnak tárgyalásra kiadatik; a bizottságba, saját kérelmére , Börösök Sándor beválasztatik, s a tanács fölhatalmaztatik, hogy szükség esetén a bizottságot kiegészítse. (Folyt. köv.) Közgyűlés gyertyafénynél. Szeded, szept 10. Vasárnap óta folyik a közgyűlés tanácsko­zása, mint a láva; ma összeszedte még egyszer minden erejét s kirontott egész tűzzel — ki­világítás mellett. Hat órát elverte, midőn a „tekintetes köz­gyűlés“ még a szt-mihálytelkiekkel vergődött. . Hát egyszer csak besötétedik s mindenki haza­menni kíván. De a csengetyű, már mint az el­nöklő polgármester csengetyűje, megszólal és a tisztelt képviselő urak maradnak. Azt hiszem, tudták miért, mert kétséget egy városatyai arc sem mutatott, hanem, mintha még a lélegzetet is visszatartanák, sik­ csönd állott be. Azt hitte volna az ember, hogy szellemidéző társa­ságba került. Pedig dehogy. Tudta mindenki, miről lesz szó, még a mi jó János bátyánk is, a­ki szeretetreméltó aggo­dalommal kérdi a polgármestert : lesz e lámpa, mert ő sötétben nem tud tárgyalni ? A jámbor csengetyű pedig újra megszólalt s ott termett nyomban Viczián, a teremhajdu. „Vicián, hozzanak be gyertyát, a mennyi csak van a városházán, hogy lássunk tárgyalni.“ A terem hamarosan megtelt lánggal pislogó mu­­­ligyertyákkal. Adtak mindenki elébe egyet, a­ki csak arról panaszkodott, hogy a sötétségtől nem látja — a szót. Midőn a sötétség mindenkinél eloszlott, pol­gármesterünk a következő igéket ereszté a sze­rényen kivilágított levegőbe: „Tisztelt közgyűlés ! A sorrend szerint következik: előterjesz­tés a tisztviselők lakbér-pótléka ügyébe­n.” Tehát ennek világítottak ki. Eljegyzés lám­pafénynél ! Mindenki tisztában volt, hogy ezt a kérdést sötétben csakugyan nem lehetett volna tárgyalni. János bátyánk is letette a paraplit a kalapjára és várta a várandókat. Olvastatik egy jegyzőkönyv, a­melyben, szerény hangon tartva , szerencsésnek jelenti magát a tisztikar, hogy eddig exisztált, s bo­csánatot kér a mélyen tisztelt közgyűléstől, hogy a továbbra való létezhetés indokából kegyes színe elé a legalázatosabban mer folyamodni — némi kis segélyért, hogy a télre valamirevaló lakást biztosíthasson magának. A közgyűlés még egyszer megnézi a fölolvasott igéket millygyer­­gyával s úgy találja, hogy azt még egyszer meg kell rágni valakinek. Egy tisztviselő aztán új­ból megrágta, mire kezdték többen is rágni. Először is Börcsök Sándor, a lelkes és em­berséges (? ?) városatya. Maradjunk egy kissé Börcsök Sándornál. Elég érdekes alak, hogy megemlékezzünk róla, ki a város közönségéről minden közgyű­lésen megemlékezik. Ha Börcsök Sándornak nem hívnák, Grachusnak nevezném. Mert ő, a­nélkül, hogy tudná, úgy tesz, mint a Grachus­­testvérek. És ő a másik Börösökkel valóban Gradhus-testvér. Mindig azokról gondoskodik, a kiknek semmijük sincs s a­kik semmiről sem panaszkodnak , mert ő azt hiszi, hogy csak azok pártolandók, a­kik semmivel sem bírnak. Alap­jában Börcsök S. jót akar,­­ de mire kifejtené magát, maga is csudálkozik, hova jutott. A „sze­­gény népért“ kel föl mindig, s ez helyes volna; de azt vesszük észre, hogy őkelme csak a me­­z­i­t­­­á­b­o­s polgárokat tartja népnek. Eb­ben a tekintetben ő annyira megy, hogy kegyes magát sem tartja népnek. Úgy vélekedik, hogy ő a népen fölül álló valami; azért ereszkedik le a néphez. És e kép okoskodva, ő előtte az ügyvéd, orvos, tisztviselő — nem nép, mert nem mezít­­lábos. Szerinte az istennek eme fölösleges te­remtményei azak, a­kik a néptől élnek, s ezért távol tartandók attól, nehogy m­é­g sze­gényebb legyen az a nép, a­melynek nincs semmije. Na, már most úgy véli a különben jóakaratu Börcsök Sándor, hogy a nép és az urak között állnak az olyanfajta emberek, mint ő, a­kik polgároknak neveztetnek. Kötelességük ezeknek őrködni a nép javán s lehetőleg szemmel tartani az urakat. Ő is szólt tehát — hogy ne szólt volna ! — a kérdéshez, már mint a tisztviselők lakbér­pót­lékához. Azt mondta: „ez is percsórai kérdés.“ A polgármester úr erre közbecsön­getett, mire valaki eldohogta magát: „érdek“. De aztán el is hallgatott. Hát Börcsök Sándor a tisztviselőtől meg­vont minden érdemet, jogot semmit, csak köte­lességet ismert el. Ekkép, ha a nép akarja, a tisztviselőnek kötelessége beleugrani a vízbe is, s ha aztán ez a város javára szolgál, a vízből ki is jöhet. Mert ő arra mit sem ad, hogy a városi hivatalnok a vizár miatt belemászott nyakig az adósságba. Pedig rózsás kilátása 4­iztos napszámra nincsen. Bölcsen kitanította őt Lévay F­erenc, ki­nek előadása, úgy látszik, hatott reá. Mert olya­nokat hallott, hogy bizon elmúlt a kedve a hi­vatalnokot páriának tekinteni. Ritkán lehet hallani oly őszinte szavakat, mint a Lévay úréi voltak. Az ő beszéde egyúttal védelem volt az intelligencia részére a duhajfütykös ellen­i vissza­utasítása Börcsük támadásának, a­ki ma határo­zottan megbokrosodott a „kaputtól.“ Hasonlókép fogjuk föl Pillich Kálmán beszédét. Ma Pillich csupa szív volt. Gya­kori támadásait a tisztikar ellen ma kellő vilá­gításba helyezte. Inkább sport neki a támadás csak ösztönözni akarja vele a tisztikart. Teljes elismeréssel nyilatkozott ma a városi hivatalno­kokról ; jól eshetett az nekik, mert a sokszoros munka mellett ignorálást elégszer volt alkalmuk tapasztalni, de annnál ritkábban elismerést. Pil­lich Kálmán kijelentette, hogy a város csak tartozását rój­­a le hivatalnokai iránt, midőn őket segélyezi, s ez olyan dolog, a­mit, bárha a város újabb terheket venne is magára, el­odázni nem szabad. Pillich Kálmánból a jövő, a modern Szeged beszélt; adja Isten, hogy ez a szellem egykor minden szegedi polgárt át­hasson ! . . . . A mulligyertyák még mindig szelíden égnek. A közgyűlés lecsillapodik. János bátyánk veszi a paraplét. Börcsök Sándor visszavonja az in­dítványát, mire a polgármesterünk az ő jóságos modorában kimondja, hogy a tiszt­vise­ők lakbér­segélye — elvben elfogadtatott. Ennyi elég is egy szuszra. Hogy az elv váltócédulája a tény készpénzével beváltassék, ahoz még egy közgyűlés szükséges, így nem árt meg a — lelki üdvösségnek. — ? ? — lési termében megtekintés végett kitéve m­a­radnak. Fölhivatik ennélfogva minden érdekelt, hogy ezen megtekintési és fölszólamlási jogával a még hátralevő föntebbi záros határidő alatt személyesen vagy megbízottja által annál in­kább éljen, minthogy a netalán később teendő fölszólamlások tekintetbe vétetni nem fognak. Szegeden, 1879. évi szept. hó 1- én. A királyi biztosság. Helybeli újdonságok. Szeged, szept. 11. Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy az árviz ál­­tát okozott s a folyó évi augusztus hó végéig fölvett mindazon károkra nézve, melyeknek ki­mutatásai fölszólamlásra már korábban kitéve nem voltak, a fölszólamlás bejelentésére folyó évi szeptember hó 1-től 9-ig kitűzött határidő bezárólag folyó szeptember hó 13 - i­g, azaz szombaton délután 5 óráig meghosszabittatik s ez ideig a kárföl­vételi kimutatások a városi széképület közgyü­. Ezt sem mondta még senki. A szedő, — Tisza Lajos királybiztos ur tegnap Mák­óra utazott; kíséretében voltak N­­o­r­­váth Gyula és Végh Aurél országgyűlési képviselők és biztosi tanácstagok, S­­­e­s­s­e­r titkár és Lechner min. osztálytanácsos. A király­biztos ur útközben Kis-Zomborban meglátogatta Rónay Lajos főispán urat s dél­után fél 6 órakor Makóra indultak. Rónay főispán is csatlakozott a királybiztos ur kísére­téhez. Makón a város szélén városi tisztviselők­ből álló küldöttség fogadta a királybiztost s a város nevében Pozsonyi Ferenc polgármester tartott hozzá üdvözlő beszédet, meleg szavakban adván kifejezést örömének a magas látogatás fölött. A városba érve, a vármegyeházához haj­tatott a királybiztos ur; a megyeház bejáratánál L­o­n­o­v­i­c­s csanádmegyei főispán, M­e­s­k­ó alispán és Marinkich törvényszéki elnök urak fogadták ő nagyméltóságát az összes me­gyei és állami tisztikarral. — A királybiztos ur hosszasabban időzött a vármegyeházánál. Még tegnap este visszaindult kíséretével és Kis- Zomborban Rónay főispánnál megvacso­rázván, éjjeli 11 órakor Deszkre érkezett. — A királybiztos urnál ma szü­­kebb körü ebéd volt, a melyen nyolcan vettek részt. A királyi biztosság hivatali kötelékébe tartozó meghívottakon kívül részt vettek az ebéd­nél Fodor István ügyvéd, köztörvényhatósági bizottsági tag, és Pelikán Ede távirófőnök urak. — Szász Károly közoktatásügyi mi­niszteri tanácsos úr a ma éjjeli vonattal Sze­gedre érkezik. — A körtöltés kiépítésére be­adott ajánlatok fölött még most is folyamat­ban vannak a számvevőségi munkálatok. A komplikált feltételek utánszámitása sok dolgot ad s e miatt a verseny eredménye még ma sem volt kihirdethető. — Germán versenyzők. Az „O. É.“-nek írják a körtöltésre vonatkozó verseny­ről : „A beérkezett ajánlatok a kir. biztos által egyenkint fölbontatván, fölolvastattak, ajánlati föltételeik pedig jegyzőkönyvbe foglaltattak. A tárgyalás, mely nyilvános volt, 10-től déli 1 óráig tartott. Az egyes ajánlatok részletes fölem­lítését utánpótolva itt csak azt említjük meg, hogy ez ajánlatok közül Strenge és Herk­­ner szegedi, Bentom és Wessely komá­romi, Braun, Kien és Steicberger tiszarofi és Deutsch A. és fia budapesti, tehát ma­gyarországi cégek, német nyelven irt ajánla­tokat nyújtottak be, a­melyeknek fölolvasása a jelen volt hallgatóságra nem épen kedvezően hatott.“ — Bizon jellemző ez a mi nagypénzű hazai „geschaftsmann“-jainkra nézve. Hanem a „szeged­i“-nek mondott „Strenge és Herkner“ cifra nevű cégre vonatkozólag — városunk re­putációja érdekében — meg kell jegyeznünk, hogy ilyen firma Szegeden nincsen s az illetők a „messziről jött emberek“ sorába tartoznak, vagyis épen olyan szegediek ők, mint az árvíz óta nálunk cudarul elszaporodott „könnyűlábu“ és „nehéznyelvű­“ Bauunternehmerek és Archi­­tektek. — Az építkezők figyelmébe. A városszerte általánosan foganatba vett építke­zések folytán szükségesnek tartjuk olvasóinkat figyelmeztetni, hogy azok, kik a törvény által engedélyezett hátbéradó alóli ideiglenes mentes­ség kedvezményében akarnak részesülni, köte­lesek ezen igényüket az építkezés befejezésétől számított hat hét alatt, de minden­­esetben az újonan emelt épület használatba­ vétele előtt, a helybeli kir. adófelügyelőségnél írásban be­jelenteni , később támasztott igények figyelembe nem vehetők. Mai viszonyaink között, midőn a legkisebb kiadások mindnyájunkat nagyban ter­helnek, fölhívjuk erre a figyelmet, hogy a tör­vény által biztosított kedvezményben minél töb­ben részesülhessenek. — Ideiglenes bérház építésére újabb ajánlat adatott be a tanácshoz. A vállal­kozó, Klein Jakab, a királybiztos úr rendele­tére hirdetett fölhívás feltételeihez alkalmaz­kodva, egy emeletes házat kíván építtetni szi­lárd anyagból s e célra a B­a­u­er­n­f­eind-féle ház előtti telek átengedését kéri öt évi időtar­tamra. A telek 366 □ ös területet foglal el. Az építendő ház 8 önálló lakosztályra tervez­tetik. A telekért a tulajdonjog elismerése fejé­ben Klein évenként 150 frt fizetésére köte­lezi magát a városnak.­­ A szegedi helvét hitvallású egyházközség kilenc tagból álló küldöttsége tisztelgeti mai napon Tisza Lajos királybiz­tos urnál. A küldöttséget Varga Pál lelkész

Next