Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-12-03 / 209. szám
tűzhelyekben szokásosnál erősebb tűz tartatik fönn, fagerendázatra elhelyezni nem szabad. Füstfogók: Oly tüzelők fölött, melyekben a tűz szabadon ég, téglából, fémlemezekből vagy más tűzmentes anyagból álló füstfogók állítandók föl, amelyek űrben a tűzhelylyel legalább egyenlő kiterjedéssel bírjanak. Ha a kémény egészben vagy részben a füstfogón nyugszik, akkor az utóbbi 16 centiméter vastag boltozatból, egyéb esetben 6 cmtr vastag falból állítandó elő. Fagerendák, melyeken füstfogók nyugosznak, náddal és vakolattal vagy agyaggal vonandók be. A mennyezet 16 cmtrnyi füstfogó külsejétől legalább 8 cmtrnyi, a 8 cmtrnyi vastag füstfogó külsejétől legalább 16 cmtrnyi és fémből álló füstfogó külsejétől legalább 24 cmnyi távolságban alkalmazandó. A füstfogókban faneműeket alkalmazni tilos. IV. Rész. A szomszédok közötti határvillongásokról és a szolgalmakról. A határvonalnak építkezés alkalmávali fönntartásáról. Épületeket, kerítőfalakat, palánkokat, léckerítéseket, vasrácsokat a szomszéd felé mindenki csak saját határvonalán belül állíthat föl. Az ereszről és ereszjogról. Építkezés esetében minden idegen földbirtokosnak az ereszjog címe alatti önkényes megtámadása tilalmas. Amennyiben e jog gyakorlatára nézve a szomszédok közt véleménykülönbség fejlődnék ki, a hatóság részéről a kérdés barátságos kiegyenlítése kísértetik meg. Ha ez nem sikerül, az illetők a törvény rendes útjára utasítandók. Ha az ereszjog iránt telekkönyvi biztosítás létezik, az építési engedélyhez képest kiadatlatik vagy megtagadtatik. A nyereg - és félereszű tetőknek a szomszédtelek beépítése esetén eszközlendő átalakításáról. Ha egy háztulajdonos a szomszéd határfalához dűlő telkén házat kiván építeni, melyet a szomszéd felé tűzfallal köteles elláttatni és a szomszédnak háza nyeregtetővel volna ellátva, vagy ha saját háza tetőzetét olyformán kívánná átalakítani, hogy a szomszéd házának nyeregtetőzetét félereszű tetőzetté kellene átalakítani, akkor az építkező háztulajdonos a szomszédnak nyerges tetőzetét saját költségén tartozik átalakíttatni, azonban ily esetben a volt nyeregtetőtulajdonos a szükséges anyagszereket megszerezni, vagy ezek értékét készpénzben az építkező szomszédnak megtéríteni tartozik. Az átalakított tetőnek jövőbeni fönntartása a tulajdonos kötelessége.____________________ TÁRCA. Egy vidéki lapszerkesztő.* (—p —n.) A kollégium fekete táblája előtt nagy volt a tolongás. Egész jogászi tekintélyemre volt szükség, hogy a sok bagoly- és vércsediák nekem utat engedjen s a táblára kifüggesztett hirdetést elolvashassam. Ekkor láttam, hogy a nemes ifjúság fölindulása nem is volt hiábavaló. Nem kevesebbet mondott az a kifüggesztett hirdetés, mint hogy csöndes városunkban a „Vaskalap és környéke“ címmel „helybeli országos hírű tudósaink“ támogatása mellett egy „közművelődési vegyestartalmú hetilap“ fog megindulni , mely a tudomány, művészet, ipar, kereskedés, sat. köréből (a kauciót kívánó és mégis haszontalan politika kivételével) bőséges és szeletes szellemi táplálékot fog literálni a nagyérdemű közönségnek, amelynek mindez (kész nevetség!) csak hat forintjába fog kerülni évenként. Aláírva : „Karcos József, felelős szerkesztő és kiadótulajdonos.“ Annyira meglepett ez a dolog, hogy a hirdetést még egyszer — csudálkozva és kételkedve olvastam át. Vaskalap városa nem volt ugyan „szabad királyi“ s lakosainak száma is közelebb állott a tiz-, mint a húszezerhez ; de — mindenesetre a műveltségben való előrehaladása vétetvén tekintetbe — már az 1848. évi választási törvény meghozatalakor fölruháztatott azon joggal, hogy az országgyűlésre külön képviselőt választhat. Volt jelentős ipara, kereskedése, egy felekezeti „főiskolája“ s ennek kitűnően jeles „nagytiszteletű, tudós“ tanári kara, de az, hogy Krisztus születése óta már ezernyolcszáz és hetven esztendő merülvén a semmiség tengerébe, más városok példájára talán Vaskalapnak is lehetne helyi újsága — még csak gondolatában is alig fordult meg ott valakinek. És ime, a nagy eszmének bajnoka támadt! Semmi kétség: a kipattant isteni szikra gyújtani és világítani fog. Tarka gondolatok keringőztek elmémben, midőn elindultam. De nemcsak engem lepett meg, hanem az egész nagyra törekvő ifjúság nyugalmát is fölzavarta ez a hir. Társaim engem kérdeztek, én meg tőlük kérdezősködtem , hogy ki lehet az a Kardos József? Hasztalanul, mert titok volt két egymás mellett álló és nyeregtetővel ellátott ház közötti határvonal megállapítása. Egymás mellett álló nyeregtőkkel ellátott házak között a határvonalat a mellékelt I. ábra szerint a két ház közötti csurgón belül jobbra és balra fekvő a. b. c. d. betűkkel jelölt teleknek közepe, tehát az e. f. vonal képezi. Ha azonban ezen házakra nézve eredetileg ereszjog nem létezett és tetőzeteik, amint ez gyakran előfordul, s a mellékelt II. ábrából kivehető, egy közös fal közepére nyúlnak, és ezen g. h. i. k. betűkkel jelölt fal közepén vízcsatornával lennének ellátva, akkor a határvonalat a csatornának közepe : 1. m. képezi. Ha tehát az egyik szomszéd új építkezést kivánna végrehajtani, köteles leend a nyeregtetőt eltávolítani és tűzfalat építeni, mely átalakításba a másik szomszéd minden ellenvetés nélkül beleegyezni tartozik. De az új építkezést végrehajtó tartozik a szomszéd c. d. nyeregtetejét félereszű tetővé e. x. szerint átváltoztatni. Ily esetben az építtető háztulajdonos az átalakítással járó munkabért, a szomszéd pedig az ahol megkivántató építési anyagot tartozik megadni, vagy építtető szomszédjának annak értékét megfizetni. A közös falakról. Két ház között egy újból épitendő közös fal fölállítása tilos, mi végből minden háztulajdonos házát jelen szabály értelmében akkop tartozik épittetni, hogy az önállólag is fönnállhasson. Oly esetekben azonban, ahol két ház között szóbeli szerződés vagy más kölcsönösen véghezvitt írásbeli tárgyalás alapján a mellékelt ábra szerint közös határfal a. b. c. d. már létezik, akkor e fal közepe, tehát az f. vonal képezi a két szomszéd ház közti határválaszt. — Minél fogva, ha A. szomszéd házában új építkezést vagy más átalakítást kivánna foganatosítani, akkor a B. szomszéd ebbe minden ellenkezés nélkül tartozik beleegyezni, ily esetben azonban A. szomszéd a közös falból a. e. f. d. reá eső részt a . §. szerint magasbíthatja és saját telke felől erősbitheti, és evvel úgy tartozik bánni, hogy szószédja legkisebb kárt ne szenvedjen. De az A. szomszéd a. e. f. d. fal erősbitésért a B. szomszédtól építési anyag és munka fejében mi kártérítést sem követelhet. A szomszéd határfalainak aláfagtaztatása uj építkezéseknél. Ha egy átalakítandó vagy újonan építendő ház alapfalai a szomszéd ház alapfalainál mélyebbre lennének fektetendők, akkor az építkező saját költségén és felelőssége mellett mindazon óvó és elővigyázati intézkedéseket megtenni tartozik, melyek arra szükségesek, hogy a szomszéd háza minden kártól és romlástól mentesítve legyen. Ez esetben, ha szükséges, köteles az építkező szomszédjának alapfalát az építtetőéhez hasonló mindnyájunk előtt, hogy ki ő és merre van hazája. Nem úgy jött ő, mint a múlt embere , hanem mint a jövőé. Útját még nem jelölték nevezetes tettek nyomai , de csak azért nem, hogy a jövőben annál többet tehessen. Ifjúságunk önképzőköri notabilitásai édes reménykedve szedegették elő az asztalfiókból versfaragványaikat. Azon biztos hit mosolygott le arcaikról, hogy nevük nem sokáig fog már homályban lappangani. A lap első száma megjelent. Biz abban nem sok volt a köszönet. Egy vezércikket hozott , amelyben panaszkodva mondatott el, hogy a lap megjelenésének „baljóslatú jelenségek voltak előhírnökei“, s hogy az eszme kellő pártolásra nem talált, mert az a téves gondolkozás van a mélyen tisztelt közönségnél elterjedve, hogy a vidéki lapok élén középszerű tehetségek, „irodalmi vagabundok“ állanak, és a többi. Minthogy pedig helybeli újdonságoknak a szerkesztő nagy szűkében lehetett, mexikói és még távolabbi tarka híreket szedegetett össze. Tudta, hogy azoknak hitelessége után senki nem fog kérdezősködni. Denique akármikép, de a lap megjelent, ami már magában vég is figyelemreméltó eredmény volt. A szerkesztő előttünk még mindig ismeretlen , de annál érdekesebb egyéniség maradt. Egyik este befordultam Gt. urambátyám italos házába. Két vendég üldögélt ott asztalnál. Az egyik azon ismeretes asztalosmester volt, ki azóta, hogy egy földbirtokos részére egészen uj szerkezetű nyúlfogókat készíteni ígérkezett, a városban egész nevezetességre tett szert. A másik egy bozontos Üstökű, kuszált szakállú , sápadt arcú, meglehetősen vézna és bágyadtnak látszó, harminc év körüli idegen. Vékony cigarettet sziva erősen fújta a füstöt, miközben a levegőbe bámult és ajkai körül gúnyos mosoly játszadozott. Egy harmadik asztalhoz leültem. A vendéglős nagy léptekkel járkált alá s föl a majdnem üres helyiségben, a fali óra egyhangúan ketyegett és mi mélységesen hallgattunk. Ím, egyszerre csak beront Náci, a legbuzgóbb tűzoltó, minden dologban főszerepet játszani akaró, de különben igen kedves fiatalember, tulajdonképeni minőségére nézve ügyvédbojtár. Engem röviden üdvözölve odasiett az ismeretlen idegenhez, valami névjegyzéket mutogatva neki, miközben halkan beszélgettek. Egyszer csak fölkelt az ismeretlen úr és odajött az én asztalomhoz. — Nagyon örülök — szólt hozzám — hogy véletlenül találkoztam Hiszen mi már régebbi ismerősök vagyunk. Tudja ön, mikor budapesti lapszerkesztő voltam, „Vakáció“ című ifjúsági mélységre 16 centmtr szélességben aláfalaztatni. De ily esetben azon szomszéd, kinek háza alapfala ilyképen aláfalaztatik, az e célra szükséges anyagot, t. i. követ, téglát, messet és homokot saját költségén tartozik beszerezni, avagy ezek értékét az építő szomszédnak megtéríteni. Ha pedig udvarát vagy kertjét magasabban akarja feltölteni, mint a szomszédja téglafala van, köteles szomszédja falához saját költségén és telkén kellő vastagsággal, mélységgel és magassággal bíró mészbe rakott téglafalat építeni. Közös házi csatornák és pőcegödrök. Közös házi csatornákat és pőcegödröket új házaknál építeni nem szabad. Ha azonban két szomszéd háza között közös földalatti csatorna vagy közös pőcegödör léteznék és az egyik szomszéd a házában új építkezést kívánna végrehajtani, akkor minden ily közös csatorna vagy pecegödör, tekintet nélkül az átalakítással összekötött költségekre, okvetlenül megsemmisítendő, és a szomszédok mindegyike vagy saját elkülönített pecegödröt építeni, vagy, ha a kérdéses házak közelében nyilvános utcai csatorna létezik, saját házi csatornáját külön kiépíteni tartozik, mely a háztelek határán túl hatóságilag, de a tulajdonos költségén, a nyilvános utcai csatornába vezettetik. A kémények magasbításáról. Ha egy ház átalakíttatik, vagy újra építtetik, és ekkor a fönnálló szomszéd háznál magasabbra emeltetik, úgy, hogy ezáltal az alacsonyabban maradó szomszéd háznak a határfala mellett, vagy ettől legföljebb 63 cmtrnyire távol álló kéményei használhatlanokká tétetnek, akkor az építkezést foganatosító szomszéd a most érintett kéményeket a szükséges magasságra tartozik építeni s az arra megkivántató munkabért megfizetni, ezen kémények tulajdonosa pedig a megkivántató építési anyagot szállítani, vagy annak értékét az építkező szomszédnak készpénzben megtéríteni köteles. Az ezen magasbítandó kéményekhez szükséges állványok fölállítása folytán a szomszédház fedelén támadt helyreállításokat az építtető saját költségén eszközölteti. A szomszéd tartozik eltűrni, hogy udvarából az oda szolgáló fal tisztogattassék és javíttassák. A szomszédnak az idegen határfalat bármiképen rongálni, abba szögeket verni, vagy ahhoz hatósági engedély nélkül bármely épületet külön házfal nélkül ragasztani nem szabad. Ha az alacsonyabban fekvő háznak kéményei a magasabban épített szomszédos új ház határfalától 1 mírnyi távolságban állanak és önállólag a szükséges magasságra föl nem építhetők, akkor az új építkezést foganatosító szomszéd köteles megengedni, hogy a kérdéses kémények 2 métertől 2 méterig terjedő magasságban az új ház határfalával összeköttessenek. De ily esetben az erre szükséges összes költségek egyedül az alacsonyabban fekvő ház tulajdonosa által viselendők. lapom egy verset közölt öntől. — Mondhatom, szép vers volt, ámbár nagyon szerelmes vers. De hogy a nevemet is megmondjam, hát én vagyok Kardos József, a „Vaskalap és környéke“ szerkesztője. Egészen zavarba hozott a hirs férfiú nyájassága. Ő azonban nem látszott észrevenni zavaromat és szapora nyelvvel folytatta a beszédet. Nem is tett ő egyebet, mintegy engem egyszerre ott helyben kinevezett lapja belső munkatársává. — Megelégszik-e ön egyelőre 30 frt havi fizetéssel ? Nagyot néztem. Egy jogászgyereknek harminc frt havi akcidencia, vidéki hetilapocskától, úgyszólván semmi dologért — kissé soknak tetszett előttem ; de azután megnyugodtam abban, hogy nálam okosabb és tapasztaltabb ember beszél, aki ismeri a journalisztika titkait és mindenesetre tudja, hogy mit ígér. Ő pedig folytatta : — Nem lesz ez így sokáig , csak addig, mig a feleségemet is elhozom. Akkor saját háztartást vezetvén, önt magamhoz veszem teljes ellátásra. Külön csinos szobában fog ön lakni, hogy háborútlanul dolgozhassak. Ekkor azonban az ellátáson kívül tőlem egyelőre csak 20 frtot fog kapni. Idővel majd megjobbítom fizetését. Úgy fogom önt tekinteni, mint saját fiamat. Fővárosi összeköttetéseim folytán nagy férfiak ismeretségébe jut. Oh, önre fényes jövő várakozik ! A nagy szívesség valóban meghatott. Húsz éves fejemnek összebeszélhetett kéket, zöldet, én elhittem neki, mert a főváros és nagy emberei ismeretlenek voltak még előttem. Természetes dolog, hogy Karcosné téniaszszonyhoz később sem lehetett szerencsénk és hogy én harcos urnak soha sem láttam egy árva fityingjét sem, valamint sok más sem látta, akik pedig talán nálam is jobban szerették volna látni, de hiszen ezek nem is tartoznak tulajdonképen a dologra. A vendéglőből elmentünk egy közeli kávéházba. Két tisztességes, tudákos mesterember csatlakozott hozzánk, kiket Karcos úr mint már jó ismerősöket üdvözölt. Aztán bemutatott nekik engem. — Lapom főmunkatársa. Szavában, modorában és az egész jelenetben oly sok volt a nevetséges, hogy önkénytelenül elnevettem magamat. No hiszen, bezzeg rész néven vette ezt a principális ! Eleinte úgy látszott, hogy ezzel egészen eljátszottam irántam való jóindulatát. Csakhamar azonban nyájasabbra változott az arculata és kemény hangon rendelt egész úri társaságunk részére beát. Én nem sokára haza menekültem a nagy tisztesség elől, s csak később hallottam meg. Bekerítésre szolgáló falaknál, deszka- vagy léc kerítéseknél, vasrácsozatoknál, stb., amelyek közvetlenül a szomszéd határon állíttatnak föl, mindig a kötőoszlopok, keresztfák, vagy falaknál a csurgó és 16 cm er erősbítés-alkalmazás csak a bekerítendő telek felé néző oldalon és a telek határán belül eszközlene. A szomszéd telken fölállítandó állványokról a szádoknak értesítése a határuk mellett foganatosítandó építkezésekről s a szomszéd épületek kár elleni biztosításáról, esetleg kármentesítéséről. A szomszéd építtető szomszédjának megengedni köteles, hogy ez utóbbi új épületének vagy javítási építkezésének rendes végrehajtására a megkívántató állványokat az ő telkén vagy telke fölött fölállíthassa. Mindazon építkezésekről , átalakításokról vagy javításokról, melyek közvetlenül a szomszéd határán szándékoltatnak végrehajtatni s annak épületeit érinthetik vagy megkárosíthatják , az érdekelt szomszéd vagy annak megbízottja legalább 8 nappal az építkezés megindítása előtt az építkező által vagy hatóságilag értesítendő. Ha ily építkezések folytán a szomszéd épületei kárt szenvednek , az építtető a szomszédjának okozott kárt megtéríteni köteles. A szomszéd ellenben köteles megengedni, hogy az építtető új épületének vagy javítási munkáinak rendes végrehajtására a megkívántató állványokat a szomszéd telken vagy a fölött fölállíthassa, valamint minden kár elhárítására a szükséges előkészületeket megtegye. Ha a szomszéd ily készületek által birtokában, telkének vagy épületeinek használatában olyformán hátráltatik, hogy tettleg kárt szenved, akkor az építtető szomszéd a kárt megtéríteni, a szomszédjának útjában álló biztossági készületeket, mihelyest az eszközölhető, eltávolitani és a szomszéd épületein okozott károkat helyreigazitani tartozik. (Folyt. köv.) Helybeli újdonságok. Szeged, dec. 2. — Tisza Lajos királybiztos ur, egy Budapestről érkezett távirat tudósítása szerint, a holnap déli vonattal érkezik vissza Szegedre. A központi felügyelő bizottság legutóbbi üléséről, az ülés céljainak fontosságánál fogva, fölemlítjük, hogy Tisza kir. biztos úr a legbehatóbb és legalaposabb információkat kívánt a hatóság résztvevő tagjaitól a lakosság szükségletei felől, hogy azok ellátására hogy a kávés igényei kielégítését Karcos ur a velünk volt jámbor polgároknak volt szíves átengedni. Harmadnap ebéd után elmentem szállására egy verssel , ágyban feküdt, én megijedtem, hogy beteg. Az ágya melletti széken egy üres üveg állott, amelyben mindensetre orvosságnak kellett azelőtt lennie. Igaz, hogy az üveg iteés volt és nem olyan alakú, mint amilyenbe az orvosságokat rendesen tölteni szokták, hanem hiszen az orvoságok igen sokfélék. Karcos úr aztán fölvilágosított, hogy a múlt éjjel sokat dolgozott és azért pihente egész mostanáig fáradalmait. Hirtelenben felöltözködött, velem együtt eljött szállásáról, hogy ebédelni menjen. Az - es üveget kabátjának hátsó zsebébe dugta. Hideg, esős őszi idő volt, s a szerkesztő úr egy szál nyári kabátban, melynek hátulsó zsebéből az ize és üveg nyaka kandikált ki, igen különös alaknak látszott; ő azonban — mint igazi filozófus — az ilyen csekélységgel legkevésbé sem törődött. Karcos úrnál a következő napokban már nem tehettem tiszteletemet, mert lakását — nem mondhatom meg, hogy mi okból — minduntalan változtatta, s így sohasem tudtam, hol keressem őt. Ő tehát úgy segített a dolgon, hogy ha kéziratra volt szüksége (pedig mindig volt, mert az irkálást sehogy sem vette be a természete) maga jött el hozzám, Írtam prózát, verset, rendelet szerint. Olcsó volt a dicsőség, de nem is volt benne köszönet. Egyszer aztán, mikor már a lap körül „érdemeket szereztem“ — Karcos úr ünnepies hangon és nagy fontossággal így szólt hozzám : — Ezentúl használhatja ön a firmámat. Köszöntem szívességét, de kijelentettem, hogy már én csak a magam firmája mellett akarok maradni. Erre megmagyarázta általam félreértett szavait. Azt modozta ő azokkal, hogy írhatok lapjába, amikor nekem tetszik. Ezzel aztán ki lettem fizetve. A lap pedig csak zöldéit és egyre zöldéit. Ha a szerkesztő nagy ritkán nekirugaszkodott és nagy komoly dolgot akart a híveknek előadni, hallatlan sületlenség lett az eredmény. Még ha mókázni kellett, azt csak megtette, de komoly kérdésekben minden sora a legszeretetreméltóbb tudatlanságot árulta el. Érezte ezt ő maga is, azért másfél hó múlva — mikor épen új esztendő következett — nagy hangon hirdette, hogy ezentúl egy lap helyett kettőt ad az előfizetőknek , ugyanis a lap felét éhes tárlatommal tölti meg, s ezen melléklap címe „Ostor“ leszen. Ez az „Ostor“ aztán befütyült az egész dicsőséges vállalatnak. Igaz, hogy más tényezők is működtek közre, melyek között nem utolsó volt a szerk * Lexikon-szerkesztő Somogyi Ede urnak soraimat szíves figyelmébe ajánlom, de egyszersmind sajnálattal vagyok kénytelen előre is kijelenteni, hogy hősünk életrajzához „bővebb adatokkal“ nem szolgálhatok.