Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-12-03 / 209. szám

tűzhelyekben szokásosnál erősebb tűz tartatik fönn, fagerendázatra elhelyezni nem szabad. Füstfogók: Oly tüzelők fölött, melyekben a tű­z szaba­don ég, téglából, fémlemezekből vagy más tűz­­mentes anyagból álló füstfogók állítandók föl, a­melyek űrben a tűzhelylyel legalább egyenlő kiterjedéssel bírjanak. Ha a kémény egészben vagy részben a füstfogón nyugszik, akkor az utóbbi 16 centiméter vastag boltozatból, egyéb esetben 6 cmtr vastag falból állítandó elő. Fagerendák, melyeken füstfogók nyugosz­­nak, náddal és vakolattal vagy agyaggal vo­­nandók be. A mennyezet 16 cmtrnyi füstfogó külsejé­től legalább 8 cmtrnyi, a 8 cmtrnyi vastag füstfogó külsejétől legalább 16 cmtrnyi és fém­ből álló füstfogó külsejétől legalább 24 cmnyi távolságban alkalmazandó. A füstfogókban faneműeket alkalmazni tilos. IV. Rész. A szomszédok közötti határvillongások­ról és a szolgalmakról. A határvonalnak építkezés alkal­­mávali fönntartásáról. Épületeket, kerítő­falakat, palán­kokat, léc­kerítéseket, vasrácsokat a szomszéd felé min­denki csak saját határvonalán belül állít­hat föl. Az ereszről és ereszjogról. Építkezés esetében minden idegen földbir­tokosnak az ereszjog címe alatti önkényes meg­támadása tilalmas. A­mennyiben e jog gyakorlatára nézve a szomszédok közt véleménykülönbség fejlődnék ki, a hatóság részéről a kérdés barátságos ki­egyenlítése kísértetik meg. Ha ez nem sikerül, az illetők a törvény rendes útjára utasítandók. Ha az ereszjog iránt telekkönyvi biztosítás létezik, az építési engedély­­hez képest kiada­­tlatik vagy m­egtagadtatik. A nyereg - és félereszű tetőknek a szomszédtelek beépítése esetén eszközlendő átalakításáról. Ha egy háztulajdonos a szomszéd határfa­lához dűlő telkén házat kiván építeni, melyet a szomszéd felé tűzfallal köteles elláttatni és a szomszédnak háza nyeregtetővel volna ellátva, vagy ha saját háza tetőzetét olyformán kívánná átalakítani, hogy a szomszéd házának nyereg­tetőzetét félereszű tetőzetté kellene átalakítani, akkor az építkező háztulajdonos a szomszédnak nyerges tetőzetét saját költségén tartozik átala­kíttatni, azonban ily esetben a volt nyeregtető­tulajdonos a szükséges anyagszereket megsze­rezni, vagy ezek értékét készpénzben az épít­kező szomszédnak megtéríteni tartozik. Az átalakított tetőnek jövőbeni fönntartása a tulajdonos kötelessége.____________________ TÁRCA. Egy vidéki lapszerkesztő.* (—p —n.) A kollégium fekete táblája előtt nagy volt a tolongás. Egész jogászi tekintélyemre volt szükség, hogy a sok bagoly- és vércsediák nekem utat engedjen s a táblára kifüggesztett hirdetést elolvashassam. Ekkor láttam, hogy a nemes ifjúság fölin­dulása nem is volt hiábavaló. Nem kevesebbet mondott az a kifüggesztett hirdetés, mint­ hogy csöndes városunkban a „Vaskalap és környéke“ címmel „helybeli országos hírű tudósaink“ tá­mogatása mellett egy „közművelődési vegyes­­tartalmú hetilap“ fog megindulni , mely a tudo­mány, művészet, ipar, kereskedés, sat. köréből (a kauciót kívánó és mégis haszontalan politika kivételével) bőséges és szeletes szellemi táplálé­kot fog literálni a nagyérdemű közönségnek, a­melynek mindez (kész nevetség!) csak hat forintjába fog kerülni évenként. Aláírva : „Kar­­cos József, felelős szerkesztő és kiadótulaj­donos.“ Annyira meglepett ez a dolog, hogy a hir­detést még egyszer — csudálkozva és kétel­kedve olvastam át. Vaskalap városa nem volt ugyan „szabad királyi“ s lakosainak száma is közelebb állott a tiz-, mint a húszezerhez ; de — mindenesetre a műveltségben való előrehaladása vétetvén te­kintetbe — már az 1848. évi választási tör­vény meghozatalakor fölruháztatott azon joggal, hogy az országgyűlésre külön képviselőt választ­hat. Volt jelentős ipara, kereskedése, egy fele­kezeti „főiskolája“ s ennek kitűnően jeles „nagy­­tiszteletű, tudós“ tanári kara, de az, hogy Krisztus születése óta már ezernyolcszáz és hetven esztendő merülvén a semmiség tengerébe, más városok példájára talán Vaskalapnak is lehetne helyi újsága — még csak gondolatában is alig fordult meg ott valakinek. És ime, a nagy eszmének bajnoka támadt! Semmi kétség: a kipattant isteni szikra gyújtani és világítani fog. Tarka gondolatok keringőztek elmémben, midőn elindultam. De nemcsak engem lepett meg, hanem az egész nagyra törekvő ifjúság nyugalmát is föl­zavarta ez a hir. Társaim engem kérdeztek, én meg tőlük kérdezősködtem , hogy ki lehet az a Kar­dos József? Hasztalanul, mert titok volt két egymás mellett álló és nye­regtetővel ellátott ház közötti határvonal megállapítása. Egymás mellett álló nyeregtőkkel ellátott házak között a határvonalat a mellékelt I. ábra szerint a két ház közötti csurgón belül jobbra és balra fekvő a. b. c. d. betűkkel jelölt telek­nek közepe, tehát az e. f. vonal képezi. Ha azonban ezen házakra nézve eredetileg ereszjog nem létezett és tetőzeteik, a­mint ez gyakran előfordul, s a mellékelt II. ábrából ki­vehető, egy közös fal közepére nyúlnak, és ezen g. h. i. k. betűkkel jelölt fal közepén vízcsator­nával lennének ellátva, akkor a határvonalat a csatornának közepe : 1. m. képezi. Ha tehát az egyik szomszéd új építkezést kivánna végrehajtani, köteles leend a nyeregte­tőt eltávolítani és tűzfalat építeni, mely átalakí­tásba a másik szomszéd minden ellenvetés nél­kül beleegyezni tartozik. De az új építkezést végrehajtó tartozik a szomszéd c. d. nyeregtete­jét félereszű tetővé e. x. szerint átváltoztatni. Ily esetben az építtető háztulajdonos az átalakí­tással járó munkabért, a szomszéd pedig az ahol megkivántató építési anyagot tartozik meg­adni, vagy építtető szomszédjának annak értékét megfizetni. A közös falakról. Két ház között egy újból épitendő közös fal fölállítása tilos, mi végből minden háztulaj­donos házát jelen szabály értelmében akkop tar­tozik épittetni, hogy az önállólag is fönnáll­hasson. Oly esetekben azonban, a­hol két ház kö­zött szóbeli szerződés vagy más kölcsönösen véghezvitt írásbeli tárgyalás alapján a mellékelt ábra szerint közös határfal a. b. c. d. már lé­tezik, akkor e fal közepe, tehát az f. vonal képezi a két szomszéd ház közti határválaszt. — Minél fogva, ha A. szomszéd házában új építkezést vagy más átalakítást kivánna fogana­tosítani, akkor a B. szomszéd ebbe minden el­lenkezés nélkül tartozik beleegyezni, ily esetben azonban A. szomszéd a közös falból a. e. f. d. reá eső részt a . §. szerint magasbíthatja és saját telke felől erősbitheti, és evvel úgy tarto­zik bánni, hogy szó­szédja legkisebb kárt ne szenvedjen. De az A. szomszéd a. e. f. d. fal erősbitésért a B. szomszédtól építési anyag és munka fejében mi kártérítést sem követelhet. A szomszéd határfalainak aláfag­t­az­tatás­a uj építkezéseknél. Ha egy átalakítandó vagy újonan építendő ház alapfalai a szomszéd ház alapfalainál mé­lyebbre lennének fektetendők, akkor az építkező saját költségén és felelőssége mellett mindazon óvó és elővigyázati intézkedéseket megtenni tar­tozik, melyek arra szükségesek, hogy a szom­széd háza minden kártól és romlás­tól mentesítve legyen. Ez eset­ben, ha szükséges, köteles az építkező szom­szédjának alapfalát az építtetőéhez hasonló mindnyájunk előtt, hogy ki ő és merre van hazája. Nem úgy jött ő, mint a múlt embere , ha­nem mint a jövőé. Útját még nem jelölték ne­vezetes tettek nyomai , de cs­ak azért nem, hogy a jövőben annál többet tehessen. Ifjúságunk önképző­köri notabilitásai édes reménykedve szedegették elő az asztalfiókból versfaragványaikat. Azon biztos hit mosolygott le arcaikról, hogy nevük nem sokáig fog már homályban lappangani. A lap első száma megjelent. Biz abban nem sok volt a köszönet. Egy vezércikket hozott , a­melyben panaszkodva mondatott el, hogy a lap megjelenésének „bal­jóslatú jelenségek voltak előhírnökei“, s hogy az eszme kellő pártolásra nem talált, mert az a téves gondolkozás van a mélyen tisztelt kö­zönségnél elterjedve, hogy a vidéki lapok élén középszerű tehetségek, „irodalmi vagabundok“ állanak, és a többi. Minthogy pedig helybeli újdonságoknak a szerkesztő nagy szűkében le­hetett, mexikói és még távolabbi tarka híreket szedegetett össze. Tudta, hogy azoknak hiteles­sége után senki nem fog kérdezősködni. Denique akármikép, de a lap megjelent, a­mi már magában vé­g is figyelemreméltó ered­mény volt. A szerkesztő előttünk még mindig ismeretlen , de annál érdekesebb egyéniség maradt. Egyik este befordultam Gt. urambátyám italos házába. Két vendég üldögélt ott asztalnál. Az egyik azon ismeretes asztalosmester volt, ki azóta, hogy egy földbirtokos részére egészen uj szer­kezetű nyúlfogókat készíteni ígérkezett, a vá­rosban egész nevezetességre tett szert. A má­sik egy bozontos Üstökű, kuszált szakállú , sá­padt arcú, meglehetősen vézna és bágyadtnak látszó, harminc év körüli idegen. Vékony ciga­­rettet sziva erősen fújta a füstöt, miközben a levegőbe bámult és ajkai körül gúnyos mosoly játszadozott. Egy harmadik asztalhoz leültem. A vendéglős nagy léptekkel járkált alá s föl a majdnem üres helyiségben, a fali óra egy­hangúan ketyegett és mi mélységesen hallgat­tunk. Ím, egyszerre csak beront Náci, a leg­buzgóbb tűzoltó, minden dologban főszerepet játszani akaró, de különben igen kedves fiatal­ember, tulajdonképeni minőségére nézve ügyvéd­­bojtár. Engem röviden üdvözölve odasiett az ismeretlen idegenhez, valami névjegyzéket mu­togatva neki, miközben halkan beszélgettek. Egyszer csak fölkelt az ismeretlen úr és odajött az én asztalomhoz. — Nagyon örülök — szólt hozzám — hogy véletlenül találkoztam Hiszen mi már régebbi ismerősök vagyunk. Tudja ön, mikor budapesti lapszerkesztő voltam, „Vakáció“ című ifjúsági mélységre 16 centmtr szélességben aláfalaztatni. De ily esetben azon szomszéd, kinek háza alap­fala ilyképen aláfalaztatik, az e célra szükséges anyagot, t. i. követ, téglát, messet és homokot saját költségén tartozik beszerezni, avagy ezek értékét az építő szomszédnak megtéríteni. Ha pedig udvarát vagy kertjét magasabban akarja feltölteni, mint a szomszédja téglafala van, köteles szomszédja falához saját költségén és telkén kellő vastagsággal, mélységgel és ma­gassággal bíró mészbe rakott téglafalat építeni. Közös házi csatornák és pőce­gödrök. Közös házi csatornákat és pőcegödröket új házaknál építeni nem szabad. Ha azonban két szomszéd háza között kö­zös földalatti csatorna vagy közös pőcegödör lé­teznék és az egyik szomszéd a házában új épít­kezést kívánna végrehajtani, akkor minden ily közös csatorna vagy pecegödör, tekintet nélkül az átalakítással összekötött költségekre, ok­vet­lenül megsemmisítendő, és a szomszédok mind­egyike vagy saját elkülönített pecegödröt építeni, vagy, ha a kérdéses házak közelében nyilvános utcai csatorna létezik, saját házi csatornáját kü­lön kiépíteni tartozik, mely a háztelek határán túl hatóságilag, de a tulajdonos költségén, a nyilvános utcai csatornába vezettetik. A kémények magasbításáról. Ha egy ház átalakíttatik, vagy újra építtetik, és ekkor a fönnálló szomszéd háznál magasabbra emeltetik, úgy, hogy ezáltal az alacsonyabban maradó szomszéd háznak a határfala mellett, vagy ettől legföljebb 63 cmtrnyire távol álló kéményei használhatlanokká tétetnek, akkor az építkezést foganatosító szomszéd a most érintett kéményeket a szükséges magasságra tartozik épí­teni s az arra megkivántató munkabért megfi­zetni, ezen kémények tulajdonosa pedig a meg­kivántató építési anyagot szállítani, vagy annak értékét az építkező szomszédnak készpénzben megtéríteni köteles. Az ezen magasbítandó ké­ményekhez szükséges állványok fölállítása foly­tán a szomszédház fedelén támadt helyreállítá­sokat az építtető saját költségén eszközölteti. A szomszéd tartozik eltűrni, hogy udvará­ból az oda szolgáló fal tisztogattassék és javít­tassák. A szomszédnak az idegen határfalat bármi­képen rongálni, abba szögeket verni, vagy ah­hoz hatósági engedély nélkül bármely épületet külön házfal nélkül ragasztani nem szabad. Ha az alacsonyabban fekvő háznak kémé­nyei a magasabban épített szomszédos új ház határfalától 1 mírnyi távolságban állanak és ön­állólag a szükséges magasságra föl nem építhetők, akkor az új építkezést foganatosító szomszéd köteles megengedni, hogy a kérdéses kémények 2 métertől 2 méterig terjedő magasságban az új ház határfalával összeköttessenek. De ily esetben az erre szükséges összes költségek egyedül az alacsonyabban fekvő ház tulajdonosa által viselendők. lapom egy verset közölt öntől. — Mondhatom, szép vers volt, ámbár nagyon szerelmes vers. De hogy a nevemet is megmondjam, hát én va­gyok Kar­dos József, a „Vaskalap és kör­nyéke“ szerkesztője. Egészen zavarba hozott a hir­s férfiú nyá­jassága. Ő azonban nem látszott észrevenni za­varomat és szapora nyelvvel folytatta a be­szédet. Nem is tett ő egyebet, mint­e­gy engem egyszerre ott helyben kinevezett lapja belső munkatársává. — Megelégszik-e ön egyelőre 30 frt havi fizetéssel ? Nagyot néztem. Egy jogászgyereknek har­minc frt havi akcidencia, vidéki hetilapocskától, úgy­szólván semmi dologért — kissé soknak tet­szett előttem ; de azután megnyugodtam abban, hogy nálam okosabb és tapasztaltabb ember be­szél, a­ki ismeri a journalisztika titkait és min­denesetre tudja, hogy mit ígér. Ő pedig folytatta : — Nem lesz ez így sokáig , csak addig, mig a feleségemet is elhozom. Akkor saját ház­tartást vezetvén, önt magamhoz veszem teljes ellátásra. Külön csinos szobában fog ön lakni, hogy háborútlanul dolgozhassak. Ekkor azonban az ellátáson kívül tőlem egyelőre csak 20 frtot fog kapni. Idővel majd megjobbítom fizetését. Úgy fogom önt tekinteni, mint saját fiamat. Fő­városi összeköttetéseim folytán nagy férfiak is­meretségébe jut. Oh, önre fényes jövő vára­kozik ! A nagy szívesség valóban meghatott. Húsz éves fejemnek összebeszélhetett kéket, zöldet, én elhittem neki, mert a főváros és nagy emberei ismeretlenek voltak még előttem. Természetes dolog, hogy Karcosné téniasz­­szonyhoz később sem lehetett szerencsénk és hogy én harcos urnak soha sem láttam egy árva fityingjét sem, valamint sok más sem látta, a­kik pedig talán nálam is jobban szerették volna látni, de hiszen ezek nem is tartoznak tulajdonképen a dologra. A vendéglőből elmentünk egy közeli kávé­házba. Két tisztességes, tudákos mestere­mber csatlakozott hozzánk, kiket Karcos úr mint már jó ismerősöket üdvözölt. Aztán bemutatott nekik engem. — Lapom főmunkatársa. Szavában, modorában és az egész jelenet­ben oly sok volt a nevetséges, hogy önkényte­­lenül elnevettem magamat. No hiszen, bezzeg rész néven vette ezt a principális ! Eleinte úgy látszott, hogy ezzel egé­szen eljátszottam iránta­m való jóindulatát. Csak­hamar azonban nyájasabbra változott az arculata és kemény hangon rendelt egész úri társaságunk részére b­eát. Én nem sokára haza menekültem a nagy tisztesség elől, s csak később hallottam meg. Bekerítésre szolgáló falaknál, deszka- vagy léc kerítéseknél, vasrácsozatoknál, stb., a­me­lyek közvetlenül a szomszéd határon állíttatnak föl, mindig a kötő­oszlopok, keresztfák, vagy falaknál a csurgó és 16 cm er erősbítés-alkalma­­zás csak a bekerítendő telek felé néző oldalon és a telek határán belül eszközlene. A szomszéd telken fölállítandó állványokról a szádoknak értesítése a határuk mellett fo­ganatosítandó építkezésekről s a szomszéd épületek kár elleni biztosításáról, esetleg kármen­tesítéséről. A szomszéd építtető szomszédjának meg­engedni köteles, hogy ez utóbbi új épületének vagy javítási építkezésének rendes végrehajtá­sára a megkívántató állványokat az ő telkén vagy telke fölött fölállíthassa. Mindazon építkezésekről , átalakításokról vagy javításokról, melyek közvetlenül a szom­széd határán szándékoltatnak végrehajtatni s annak épületeit érinthetik vagy megkárosíthat­ják , az érdekelt szomszéd vagy annak megbí­zottja legalább 8 nappal az építkezés megindí­tása előtt az építkező által vagy hatóságilag ér­tesítendő. Ha ily építkezések folytán a szomszéd épületei kárt szenvednek , az építtető a szom­szédjának okozott kárt megtéríteni köteles. A szomszéd ellenben köteles megengedni, hogy az építtető új épületének vagy javítási munkáinak rendes végrehajtására a megkíván­tató állványokat a szomszéd telken vagy a fö­lött fölállíthassa, valamint minden kár elhárítá­sára a szükséges előkészületeket megtegye. Ha a szomszéd ily készületek által birto­kában, telkének vagy épületeinek használatában olyformán hátráltatik, hogy tettleg kárt szenved, akkor az építtető szomszéd a kárt megtéríteni, a szomszédjának útjában álló biztossági készü­leteket, mihelyest az eszközölhető, eltávolitani és a szomszéd épületein okozott károkat helyre­­igazitani tartozik. (Folyt. köv.) Helybeli újdonságok. Szeged, dec. 2. — Tisza Lajos királybiztos ur, egy Budapestről érkezett távirat tudósítása szerint, a holnap déli vonattal érkezik vissza Szegedre.­­ A központi felügyelő bizott­ság legutóbbi üléséről, az ülés céljainak fon­tosságánál fogva, fölemlítjük, hogy Tisza kir. biztos úr a legbehatóbb és legalaposabb infor­mációkat kívánt a hatóság résztvevő tagjaitól a lakosság szükségletei felől, hogy azok ellátására hogy a kávés igényei kielégítését Karcos ur a velünk volt jámbor polgároknak volt szíves át­engedni. Harmadnap ebéd után elmentem szállására egy verssel , ágyban feküdt, én megijedtem, hogy beteg. Az ágya melletti széken egy üres üveg állott, a­melyben mindensetre orvosságnak kellett azelőtt lennie. Igaz, hogy az üveg iteés volt és nem olyan alakú, mint a­milyenbe az orvosságokat rendesen tölteni szokták, hanem hiszen az orvoságok igen sokfélék. Karcos úr aztán fölvilágosított, hogy a múlt éjjel sokat dolgozott és azért pihente egész mostanáig fá­radalmait. Hirtelen­ben felöltözködött, velem együtt eljött szállásáról, hogy ebédelni menjen. Az - es üveget kabátjának hátsó zsebébe dugta. Hideg, esős őszi idő volt, s a szerkesztő úr egy szál nyári kabátban, melynek hátulsó zsebéből az ize és üveg nyaka kandikált ki, igen különös alaknak látszott; ő azonban — mint igazi filozófus — az ilyen csekélységgel legke­vésbé sem törődött. Karcos úrnál a következő napokban már nem tehettem tiszteletemet, mert lakását — nem mondhatom meg, hogy mi okból — mind­untalan változtatta, s így sohasem tudtam, hol keressem őt. Ő tehát úgy segített a dolgon, hogy ha kéziratra volt szüksége (pedig mindig volt, mert az irkálást sehogy sem vette be a természete) maga jött el hozzám, Írtam prózát, verset, rendelet szerint. Olcsó volt a dicsőség, de nem is volt benne kö­szönet. Egyszer aztán, mikor már a lap körül „ér­demeket szereztem“ — Karcos úr ünnepies hangon és nagy fontossággal így szólt hozzám : — Ezentúl használhatja ön a firmámat. Köszöntem szívességét, de kijelentettem, hogy már én csak a magam firmája mellett akarok maradni. Erre megmagyarázta általam félreértett szavait. Azt modozta ő azokkal, hogy írhatok lapjába, a­mikor nekem tetszik. Ezzel aztán ki lettem fizetve. A lap pedig csak zöldéit és egyre zöldéit. Ha a szerkesztő nagy ritkán nekirugaszkodott és nagy komoly dolgot akart a híveknek elő­adni, hallatlan sületlenség lett az eredmény. Még ha mókázni kellett, azt csak megtette, de komoly kérdésekben minden sora a legszeretet­reméltóbb tudatlanságot árulta el. Érezte ezt ő maga is, azért másfél hó múlva — mikor épen új esztendő következett — nagy hangon hir­dette, hogy ezentúl egy lap helyett kettőt ad az előfizetőknek , ugyanis a lap felét éh­es tár­latommal tölti meg, s ezen melléklap címe „Os­tor“ leszen. Ez az „Ostor“ aztán befütyült az egész dicsőséges vállalatnak. Igaz, hogy más tényezők is működtek közre, melyek között nem utolsó volt a szerk * Lexikon-szerkesztő Somogyi Ede urnak sorai­mat szíves figyelmébe ajánlom, de egyszersmind sajná­lattal vagyok kénytelen előre is kijelenteni, hogy hős­ünk életrajzához „bővebb adatokkal“ nem szolgálhatok.

Next