Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-09-12 / 139. szám

Huszonegyedik évfolyam 1879. 139-ik szám. Péntek, szeptember 12-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kiváró mindennap. Előfizetési föltételek: Szereilen..n­ázh­oz.1iordással is vidékre postán. Egész évre . . . 15 frt —­kr. Félévre .... 7 „ 50 „ Évnegyedre . . . „ 75 „ Egy hóra ... 1 * 35 „ Előfizetések legcélszerűbben pos­tautalvány utján eszközölhetők.POLITIKAI is VEGTESTARTALtMulNAPIL­AP. arai Szerkesztőségi iroda : hol a­lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: 13 fer. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttéri-ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Berger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők, inni......................... "" --------------a-------1—­­ im un . Az uj okkupáció. Budapest, szept. 11. (K.) Novi-Bazár megszállása kezde­tét vette. A monarchiánkra erőszakolt keleti miszszió utolsó jelenete tárul föl szemeink előtt. Idegen föld népe és hatóságai fo­gadják a bevonuló csapatokat — nem fegyverrel kezökben, csak bámulva a fényes hadseregen. Hogy sokáig, avagy mindvégig így tart-e ez, ma még senki sem mondhatja meg ; részünkről nem tudjuk eléggé me­legen óhajtani azt, hogy a megszállás lehetőleg vér nélkül essék meg. Mert bizon nem örülünk mi egy csöppet sem azon, ha a kelet lakosai, a nyugati civilizációnak ezen új kovász­anyaga, meddő csaták terén tizedelteti meg magát, ép úgy, a­mint nem sok fej­törésünkbe került volna, monarchiánknak ezt a kevés népszerűségre vergődött kül­detését másnak átengedni.­­ (A „más“ alatt persze nem érthetünk „bárkit.“) Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állása elég bizonyíték arra, hogy a Bosz­nia és Hercegovina, továbbá Novi-Bazár megszállása által elérni kivánt cél meg­valósulni fog s e szerencsétlen tartomá­nyok közbékéje biztosítva s azonfölül keleti kereskedelmünk jövője, a­melyre oly nagy súlyt fektettünk mindenha, lehetőleg elérve lesz. Attól függ minden, hogy a három megszállt tartomány lakossága megma­rad-e a józan lemondás ama várakozó helyzetében, a­melyet ma elfoglal, s tud-e, kir-e elég erős lenni, hogy a muszka bizgatásokat minden egyes alka­lommal visszautasítsa. Ha az európai diplomácia által te­remtett uj sorsa jövő esélyeit nem féli s hite van azon törekvésben, a­mely monarchiánkat a megszállás tányéra reá­­bizta, a­kkor nem fogja sokáig hiába emlegetni a társadalmi közrend és béke áldásait s megnyílni fog maga előtt látni egy oly hatalmas nemzetgazdasági jöve­delemforrást, a­mely fölfrissiti ma még alig létező kereskedését, iparát s kitárja előtte a boldogulás kapuit. Ha pedig a megszállt részek népe elámittatni engedi magát az álnok muszka befolyás által, beláthatatlan bajt szerez ma­gának, ellenségévé teszi monarchiánkat, s akkor aztán meglátjuk, elég erős lesz-e pro­­tektora, hogy a bűnhődéstől megmentse. Semmi sem bizonyosabb, mint hogy az orosz, ha csak szüksége lesz reá, a megszállt tartományok lakosainak elle­nünk leendő föluszításában maladékos­­kodni nem fog, hiszen mindenki tudja, hogy a muszka taktika egyik stereotyp nyilvánulása épen az, hogy ha egyik vagy másik nagyhatalommal háborút kíván viselni, első­sorban vagy egy-egy kis államot, vagy egy-egy ellenséges népfajt heccel föl s küld a megtáma­dandó ellen s ő csak akkor lép a harc­térre, midőn már jóhiszeműleg mint szabadító szerepelhet. Attól félünk, hogy külügyi kormá­nyunk nem fog tudni elég éber lenni, hogy ezen tartományok nyugalmát kü­lönösen az orosz befolyástól menten tartsa, s azt csak akkor lesz hajlandó veszélyesnek látni, ha már a láng a tetőzetet nyaldossa. De vigasztalódunk némileg ama reményünkben, hogy monarchiánk igen jól tudja, hogy hol van a hadserege, hatalmi állásának tekintélye érdekelve akkor, midőn ezt a három keleti tarto­mányt megszállva tartja! Nem lehet kétségünk benne, hogy az esetben, ha Oroszországnak kedve lenne monarchiánkat haddal támadni meg, a megszállt tartományok lakóinak kedélyét ellenünk fogja hangoltatni, s ha alkalma lesz reá s ezt Ausztria-Ma­gyarország eleve lehetetleníteni nem fogja, úgy ellenünk tényleg föl is hasz­­nálandja. Novi-Bazár megszállásával Ausztria- Magyarország a berlini szerződésben ma­gára vállalt kötelezettségét teljesítette; azontúl a legfőbb teendője az legyen, hogy e tartományok lakosságát a józan politika tanai szerint akkor vezesse, s ha kell, hát növelje, hogy úgy ma­gában erősödjék, izmosodjék, mint kü­lönösen irántunk való rokonszenvében gyarapodjék. A pénz és vér, melyet részint Európa kedvéért megkockáztatnunk kel­l­, nem oly csekély, hogy meg ne érez­hettük volna; ha már meg van hozva az áldozat, ne legyen az hiába és sem­mi esetre se szolgáljon az ellenünk. — Trefort és a pozsonyi egyetem. Szentül hittük, hogy a sajtó és a szakférfiak el­lenző nyilatkozatai után a pozsonyi egyetem eszméje el van ejtve egyszers mindenkorra. Csalódtunk , T­r­e­f­o­r­t miniszter úrnak ez az indokolhatatlan kedvenc eszméje, mondhatnánk: rögeszméje, csak pihent s most újra kisért. T­r­e­f­o­r­t miniszter úr ugyanis a napok­ban Pozsonyban időzött (nagyon szeret oda jár­ni !), hol az ő és tanácsosainak jelenlétében meg­nyittattak az állami tanitónőképző intézet uj helyiségei s egyszersmind a pozsonyi egye­tem fölállítása tárgyában is elő­munkálatok történtek. A miniszter — mint írják — kijelenté, hogy eltökélt szán­déka, a pozsonyi egyetem fölállí­tására vonatkozó törvényjavasla­tot a képr. ház elébe terjeszteni. A miniszter és kísérete Pozsonyban meg is te­kintett több házat, mely alkalmas lenne egyetemi helyiségül. A „Pesti Napló“ erre a következőket jegyzi meg : „Ismételve kijelentettük s most is hang­súlyozzuk, hogy a Pozsonyban fölállítandó egye­tem tervét nem helyeselhetjük. Ha van pénzünk új egyetem állítására, ennek legcélsze­rűbb helyéül Szeged, az újonan építendő magyar város kínálkozik.* Üdvözöljük a „P. N.“-t ezen nyilatkoza­táért, a­melyhez, meg vagyunk győződve, a magyar sajtó pártkülönbség nélkül csatla­kozni fog. — Haragszik a tálján! Az inge­rültség és elkeseredés Olaszországban nem csak Haymerle ezredes , hanem az olasz kor­mány ellen is nőttön nő, kivált azóta, mióta Ga­ribaldi eltávozott Civita Vecchiából Capreraba, mivel tudják, hogy ő csak a kormány megke­resése következtében tette ezt. A génuai „Mo­vimento“ visszhangozza ezt az általános elége­detlenséget s ezeket írja: „Nem tudjuk, micsoda haszna van a kormánynak Garibaldi eltávolítá­sában. Az a nagy férfiú most úgy sem mozog, egyedül egészsége visszaállítására gondol, még levelezéseit is fölfüggesztette. Ő hihetőleg nem jó szemmel nézte volna Haymerle leleplezéseit. De hát mindegy , Garibaldi most nem emelheti föl a kesztyűt, mint azt hajdan szokta volt ten­ni. Senki sem válaszolt volna Haymerlének oly jól, mint Garibaldi, és ezen választ k­a r­d­d a 1 adta volna. De készek és elég erősek va­gyunk-e háborúra? !Ez a probléma. Legjobb, a­mit tehetünk, ha várakozunk. Hadüzenetre nem sokára alkalmasabb időpont is fog bekö­vetkezni Olaszország­ számára. Nem is kell arra már oly soká várni. — Mit beszél Gorcsakoff. A „Soleil“ közli levelezőjének a jelenleg Badenben tartózkodó muszka kancellárral folytatott párbe­szédét. A herceg kijelente, hogy ő minden al­kalommal hangsúlyozta, hogy Franciaországnak hosszabb ideig tartó erőtlenítése az európai ta­nácsban sajnálatra méltó hézagot fog képezni. „Kétségkívül, ez általam soha el nem titkolt gondolkodásmódnak köszönhetem az ellensé­ges indulatot, a­melylyel a német bi­rodalmi kancellár engem megtisz­tel! A francia államférfiaknak, Thiersnek és Decazesnak, mindig megmondtam: Legyetek erősek ! Saját biztonságiakra és Európa egyen­súlyára ez elkerülhetetlen szükséges! Ezt és nagy óvatosságot bizonyos államokkal való érint­kezésnél — mindenkor fogom ajánlani a francia kormánynak!“ — Úgy látszik, szorul a muszka kapca, azért kacsintgat a muszka kancellár a franciákra. — Az okkupáció. Bécs, szept. 10. (Hivatalos.) Würtenberg herceg Csainicáról kelt ma esti sürgönye : Kilk­es vezérőrnagy hadoszlopa ma reggel 7 és fél órakor Plevlye előtt megérkezett és zeneszó mellett a városon keresztülvonult.. A csapatok fogadására a város előtt egy török zászlóalj volt fölállítva. A katonaság — ő felségét lelkesülten éljenezve — részint az Ave­­tovina melletti, részint a Prevlye északi oldalán kijelölt táborba vonult. A keresztény lakosság a bevonulást nagy örömmel fogadja. — Vilmos császár és Sándor cár alexandrovói találkozásáról a „Daily Te­legraph“ — magas és abszolúte biztos ber­­lini forrásból — a következő értesítést kapja: Mihelyt a cár értesült Bismaarck és An­drás­sy gasteini találkozásáról, egy saját­kezű levelet küldött a német császár­hoz, a­melyben ámulatát fejezte ki az Ausz­tria-Magyarország és Németország közötti ez újabb barátság-nyilvánítás fölött. Erre Vilmos császár megbízta Manteuffel tábornokot, hogy nyugtassa meg a cárt a gasteini találkozást il­letőleg , de azt is kívánta, hogy Manteuffel Bismarcktól is vigyen valami ba­rátságos üzenetet, a­miért Manter­ffel uta­­síttatott, hogy tegye magát érintkezésbe Bis­marckkal. Bismarck azonban ezt ke­re­ken megtagadta, mire a császár elhatá­rozta, hogy Alexandrovóba utazik. — A cár közeledik a lengyelek­hez. A muszka cár, hír szerint, megbízta V­a­­lujev minisztert, hogy menjen Varsóba és bocsátkozzék alkudozásokba az előkelő lengyelekkel s nyerje meg őket azon reformok részére, a­melyeket a kon­­greszszusi Lengyelországnak akar adni az orosz kormány. Péter­váron remélik, hogy Valujevnek sikerülni fog a közeledés létrehozása. Szeged város rendsz. közgyűlése. Második ülés. (Szept. 8 án.) (Folytatás.) Ezután került a sor a napirendre s elő­ször is a percsórai ügyre, a mely No­­v­á­k főügyésznek rendkívüli figyelmet keltett s alapos tanulmányról tanúskodó beszédével vette kezdetét, a melynek iránya az volt, hogy P­­ 1r i­c­h indítványai mellőztessenek s az urada­lommal folytatott tárgyalások abbahagyassanak. Novák a Szluha indítványait legnagyobb részt felölelte vagy módosította s azt formulázva nyújtotta be. A kimerítő és érdekes részletekre is kiter­jeszkedő indokoló beszédére Pillich K. tett ész­­­revételeket, hosszasan védve a saját álláspont­ját és indítványát. Utána még többen, köztük Börcsök L. és Fodor Imre szóltak , előbben­ nagy hangon filippikázva azon théma fölött, hogy Boszniára van 100 millió, de Szeged város számára nincs egy két millió, s azért szeretné tudni, ha van-e az országnak szüksége Szegedre vagy nincs; mert, a­mint látja, el akarnak veszteni ismét bennünket, mert ez lesz, ha a percsóra létesül. Csodálkozik azon, hogy az egész világ sajnálta és segítette a várost és most a kormány akarja tönkre tenni. Végül elnök föltette az indítványokat a következő sorban. Pillich indítványa: folytattassék az alkudo­zás az uradalommal s a város követelései és sérelmeiből több pont ejtessék el, csakhogy a barátságos egyezség létrejöhessen ; ha az ered­ményre nem vezetne, a baktó-macskási töltés, vagy pedig a Magyar János által 1876 ban ter­veit külső körtöltés vonala kérelmeztessék; a társulati kormánybiztos által célbavett töltés-épí­tési terv ellen pedig a város erélyes feliratot intézzen. Szluha indítványa: a város ünnepélyesen kijelenti, hogy a percsórai vonalat megbízhatat­lannak és védhetetlennek tartja, és semmi oly társulati és védelmi öbölbe, amelyet ez a vonal fogna övezni, belépni nem akar, belépni nem fog, s bárki, esetleg a kormány által célba veendő bevonatása ellen már most tiltakozik. A kormánybiztos keressék föl, hogy a tény­leg megszűnt percsórai társulat eloszlatása az ér­dekeltek határozatával kimondassák s a sövény­házi öblözet megalkotása elrendeltessék. Küldessék ki egy bizottság, mely a város­nak a társulat elleni követéseit s ezek alapos­ságát megvizsgálja s adja elő, hogy a sövényházi öblözet megalakulása minő előnyökkel jár s ezen előnyök elérésével a követelések mily mérvű leszállítása volna kimondandó. Novák indítványa: Indítvány. Mondja ki a közgyűlés határozatilag, hogy : 1. Szeged szab. kir. város ünnepélyesen kijelenti, hogy a percsórai töltésvonalat megbíz­hatatlannak és megvédelmezhetlennek ismervén, semmi oly társulatba és öblözetbe, a­melyet ama töltésvonal fogna védeni, belépni nem akar, s az ily társulatba leendő bevonatása ellen már most tiltakozik. 2. Ezúttal is újólag kijelenti a város, hogy a saját, valamint Algyő, Tápé és Dorosma meg­védésére egyedül a sövényházi vonal kiépítését s a volt társulati töltéseknek Algyőtől lefelé egész Büszkéig leendő helyreállítását tartja szükségesnek és a közérdekre nézve egy uj társulatnak sürgős megalakítását kívánja, s ezen óhajtásának gyakorlati kivitele végett a közleke­­dési minisztériumhoz a tegnapi közgyűlésből e tárgyban tett fölterjesztésének pártolására a ki­rálybiztos urat is fölkéri. 3. Minthogy pedig nincs remény arra, hogy ezen töltéseknek teljesen védképes állapotba he­lyezését a város akár maga, akár a többi érde­kelt féllel együttesen még a jövő évi árvíz meg­jelenése előtt eszközlésbe vehesse, annálfogva a város határának megmentése végett s általá­ban külső védvonal gyanánt a baktói töltésvo­nalnak helyreállítását foganatosítja s fölkéri a a királyi biztos ur ő nagyméltóságát, hogy az ezen töltés kiépítésére szükséges pénzösszeg megszerzése tekintetében a várost hathatós párt­fogásával gyámolítsa. Megjegyeztetvén egyébiránt, hogy e tölté­seknek a Székhalomig terjedő része az előbbi vonalon lesz helyreállítandó, míg ettől a ponttól kezdve a továbbvezetés iránya tekintetében a megejtendő vizsgálat figyelembevételével később lesz határozat hozandó. 4. Minthogy a volt percsóra-szegedi tisza­­szabályozási társulat tagjai közt többrendbeli oly vitás kérdés forog fönn, melyeknek további függőben hagyása a közérdekkel ellenkezik, annálfogva félér a város a közlekedési minisz­ter úr ő nagyméltóságához a végből , hogy az említett vitás kérdések végleges rendezése iránt erélyes intézkedéseket tegyen; egyúttal pedig, tekintve, hogy a volt társulat ellen, különösen annak potior tagja, az algyő-mindszentii hitbizo­­mányi uradalom ellenében a volt társulati vi­szonyból kifolyólag oly tetemes összeget képvi­selő követelései vannak, a­melyeknek gyors beszerzése a város anyagi viszonyainak rende­zésére okvetlenül szükségesnek mutatkozik : föl­kéri a királybiztos úr ő nagyméltóságát, hogy a várost ezen követeléseinek érvényesítésénél támogassa. Egyúttal ezen követeléseknek megvizsgá­lása, a rájuk vonatkozó adatok összegyűjtése s a követelések számszerűsítése céljából bizottságot küld ki.­­ Ezen határozat intézkedéseinek foganatosí­tásával, illetve a szükséges előmunkálatok elké­szítésével a tanács bizatik meg. A szavazásnál Pillich indítványa mellett csak az indítványozó állt föl; Szluha indítvá­nya kisebbségben maradt, Novák indítványa pedig 21 szóval elfogadtatott. Ezzel a másodnapi ülés befejeztetett. Itt pótlólag fölemlítjük, hogy a következő nap a Novák-féle indítvány 4-ik pontja értelmében ki­­­küldött bizottság tagjaiul Novák főügyész elnök­­l­lete alatt Szluha, Pillich, Dr. Magyar, Börcsök

Next