Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-10-10 / 164. szám

Huszonegyedik évfolyam 1879. 164-ik szám. Péntek, október 10-én. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfiz­etési föltételek: Szegeden hi­borhord­ással és vidékre ponton . Egész évre . . 15frt — kr. Félévre . . . . 7 „ !H> „ Érnegyedr­e . » , 75 „ Egy hóra . .1ft 2 * . Előfizetést­k legcélszerűbben pos­­ta utal vér­­ utján eszközölhetők. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : hol a­lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. az. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: 3 ter. Hirdetések dijai: 1. héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. hova Meghalt, vagy aluszik? Nemrég történt, még mielőtt a már ma apává lett alsóvárosi népkör vég­leg megalakult volna, hogy alsóváros józanabb, intelligensebb része egy oly társadalmi gyűlhely megteremtésén fára­dozott, mely a meddő politizálás mel­lőzésével közművelődésünk javát mun­kálja. Az előértekezletek három külön törekvés jeleit árulták el. Az egyik az új egyletből Jákob lajtorját akart magának rögtönözni, mely „ad aiderau vezesse azt, ki még a maga szeme után sima földön nem mer ha­ladni. A másik, határozott kinyomat­ban, csakis gazdasági egyletet kívánt, ignorálva azon tényt, hogy gazdasági köreink egy része, s épen az újabban alakult rész, nem volt képes kiható, jövőjét is biztosító működést kifejteni a miatt, mert a kör alakulását nem előz­ték meg olyatén társadalmi törekvések sikeres létesülése, melyek fogékonynyá, képessé tették volna népünket ezen spe­ciális értékű intézmény pártolására. A harmadik, ismerve a vi­szonyokat, az uj egyletben egy oly he­lyet kivánt biztosítani alsóvárosnak, mely tért foglaljon társadalmi életében s e mellett a mezőgazdálkodás érdekeinek előmozdítását is legfőbb céljai egyiké­nek tekintse. Tulajdonképen célja pedig az volt, hogy lassanként, ha évek során is, az értel­miségnek j­o­g­o­s fölényét biztosítsa alsóvároson, mely fölény, ha egyszer társa­dalmi szempontból meg­szerezve lett, a közéletben is számottevő tényezőnek lenni van hivatva. A három külön törekvés elseje már kezdetben árván maradt. Azok, kik pár­tolták, mentek egy házzal tovább és csinálták a Jákob-lajtorját (habár csak négy napi álomra is!)Börcsök Sán­dornak. A másik, időelőttisége folytán, szin­tén nem vergődhetett többségre. Ennek szóvivőjét sem láttuk többé, méltó in­­dignációjára azoknak, kik a törekvés őszinteségében hive, nem kétkednek azon, hogy midőn a gazdasági érdekek felka­rolása úgyis egyik első teendőnek is­mertetett el az alakulandó egyletnél, a j­ó k­a­t­o­n­a­k­é­s­z­s­é­g­g­e­l áll be a sorokba. A harmadik irányzat győzött. Az egylet megalakult. Ha nem is fényes, de szép jelét adta életrevalóságának. Volt gazdasági kiállítása, voltak tanul­ságos felolvasásai, csinos ünnepélyei, estélyei . . . 8 egy már elérve lett: kez­dett az önérzet fejlődni, mely nem­csak a fönnállást, de a terjeszkedést is hivatva van biztosítani. Ez az egylet járt márc. 13-ikával s legszerencsétlenebbül. Helyisége rom­­badőlt, alája temetve gonddal összeszer­­zett bútorait, s azt az óva-féltett könyv­tárt, melyet egyesek adománya s az egylet pénztára innentül nyolcszáz kö­tetre nevelt. A piszkos ár nem veri többé isza­pos habjait a ledőlt házak falmaradvá­nyaihoz, az élők visszatértek ismét, sőt az alsóvárosi népkör szerencsésen meg is szült egy kedves gyermeket a ta­nyai gazdasági körben, csak az alsóvárosi társalgó egyletről nem hallani semmit ? Meghalt, vagy alszik? Még ma sem kívánunk oly rajzot adni Alsóvárosról , minő leghívebben visszaadná őt; nekünk szeretnünk kell azt a népet még akkor is, midőn vezetői­nek ügyetlensége vagy merész föltola­kodása a közélet posványába készül fojtani őt , s nem hagyjuk el most sem, nem mondunk le a reményről, hogy a romlatlan magyar jellem nem sokáig fogja megtűrni maga körül azt a ter­mészetien idegenkedést, gyűlöletet, me­lyet most az értelmiség ellenében ráerő­szakolnak. S annak a helynek, hol ezen szép remény erőteljes törekvések szülőanyja lett eddig is, nem szabad romok alá temetve maradni — csak levegőt adja­tok neki és föltárnád az ismét, folytatja munkálkodását és meglássátok, az elért eredményben rátok fogja bizonyítani, hogy a társadalmi után elért siker a legh­athatósabb biztosíték a közéletben, és hogy — az ő munkáját kel­lett volna megkezdeni már 1867 -ben. Meg vagyunk győződve , hogy azok, kik az árvízig fentarták ezen egy­letet, most sem fognak visszamaradni. S ha fölpezsdül ismét az a régi egészséges vér, a megszokott eredmény még gyü­mölcsözőbb módon fogja a hű munkások fáradozását jutalmazni. Most pedig egy igen lényeges, úgy az alsóvárosi társ­­egylet, mint alsóváros közművelődése jövőjére nézve nagyfon­­tosságú tárgyat kívánunk az intézők emlékezetébe hozni. Értjük a népkönyvtár ügyét. Midőn e könyvtár központi elhe­lyezése folytán bekövetkezett használat­lansága még szélesebb körökben ismere­tes sem volt: az alsóvárosi társ­­egylet bizományképen kérte azt, hogy közvetí­tésével a művelődés ezen gazdag kincs­bányája eredeti rendeltetési helyén, al­sóváros népe javára értékesíttessék.­­ A kérelem hosszú időn át tárgyalva, elért annyit, hogy kapni fogja a nép­könyvtár azon részét, mely az úgyis kettős könyvtárral rendelkező iparos körnek nem kell. Most az alsóvárosi társalgó egylet könyvtára a romok alatt rothad; a szükségérzet pedig, mely a népkönyvtár leadását kévette az egylettel, oly élén­ken lett illusztrálva Börcsök S. követ­­jelöltségével : lehetne-e észszerűtlenség nagyobb, mint még most sem tenni le­hetővé alsóvároson egy nagyobbszerű népkönyvtár fölállítását ? Aztán a pesti könyvárusok nagy­szerű adományai sem lehetnek jobban helyükön, kivévén a magasabb tudomá­nyokat tárgy­azó műveket, mint e könyv­tárban ; először azért, mert más egylet vagy kör könyvtára az árvíz által egy­általán mit sem szenvedett, tehát se­gélyre sincs jogosulva és másodszor, mert e segély csakis alsóvároson terem­heti meg méltó gyümölcseit. Ennyit kívántunk az alsóvárosi tár­salgó egylet és a népkönyvtár ügyében elmondani mindazoknak, kiket a meg­rendült társadalmi életünk e két fontos kérdése még érdekel. Célunk — amint föntebb némi vo­natkozással is voltunk reá — magasabb, mint a közönséges élvezetnyújtás vagy az olvasás-vágy kezdetleges ápolása; célunk az, hogy e két tényező egymás karjába segítse alsóvároson az értelmi­séget és a többi lakosságot. Szerintünk az egy kenyérre jutás­nak nem az az útja, melyet eddig kö­vettünk ; engedjük meg, gyámolítsuk anyagilag, segéderőkben az alsóvárosi egylet lassú, de biztos eredményű jó tö­rekvését, s ha ez sem fog kivánt célra vezetni, akkor fogadjuk el s, kövessük a rideg, de szükségessé vált elvet : az értelmiség haladni fog, ha máskép ez nem lehet, oh népem, — nélküled! Király­i Országgyűlés. A képviselő­ház október 8-iki ülésében kihirdettett az állandó bizottságokra történt választások ered­ménye. Tisza miniszterelnök előadta nézeteit a ház legközelebbi teendői felől. Mindenekelőtt a múlt ülésszakból visszamaradt tárgyat, a zárszá­madási bizottság két jelentését kívánja tárgyal­tatni. Ami a költségvetést illeti, ez azonnal be nem terjeszthető, bár a kormány a ház össze­jövetelekor mindjárt beterjeszteni óhajtotta és saját költségvetését el is készíti, de a közös kormány kebelében történt változás miatt a kö­zös költségvetés még teljesen nem készülhetett el. Azt hiszi szóló, hogy a budget még e hóban beterjeszthető lesz. Különben részint beadva vannak és a bi­zottságok által való előkészítésre várnak, ré­szint azonnal beadhatók, részint rövid idő alatt be­adhatók lesznek igen számos törvényjavaslatok, így pl. az igazságügyminisztérium részéről be van adva a polgári törvénykezési rendtartásról szóló törvényjavaslat, a közjegyzői díjakról szóló törvényjavaslat; be fog adatni az osztrák-ma­gyar bank némely a földhitelintézetre kiterjesz­­téséről szóló törvényjavaslat és csődtörvény. A kereskedelmi minisztérium részéről rövid idő múlva beadható lesz egy törvényjavaslat a fiu­mei hajózást illető csekély póthitelről, továbbá a phylloxera kiirtása tárgyában létrejött nem­zetközi egyezményről szóló törvényjavaslat, és a pénzügyminiszterrel egyetértőleg Boszniának és Hercegovinának a közös vámterületbe voná­sáról és némely vámkürzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, melyeknek, valamint átalában a közgazdasággal kapcsolatos ügyeknek előzetes tárgyalása végett a kereskedelmi miniszter kérni fogja a t. házat egy közgazdasági bizottság megválasztására. A pénzügyminisztérium részéről beadható lesz a keleti vasút részvényei beváltására ki­tűzött határidőnek meghosszabbításáról,­­ a sugárúton és nagy­körúton építendő házak adó­mentessége iránti kötvény érvényének meghosz­­szabbításáról szóló törvényjavaslat, és a pénz­ügyminisztérium már tüzetesen foglalkozik a bélyeg és illetékekről, valamint az adó behajtá­sáról szóló törvények célszerű módosításával, s a pénzügyminiszter úr reméli, hogy képes lesz azokat még az ülésszak folyamán a ház elé ter­jeszteni.­­ A honvédelmi minisztérium részéről beadható lesz az 1868: 40. t. c. 11. és 13. sza­kaszai rendelkezésének, illetőleg a hadsereg hadi létszámának, a monarchia mindkét államára nézve megállapított ujoncjutalék mennyiségének 10 évre fönntartásáról szóló törvényjavaslat. Ezzel természetesen kapcsolatban és mint utána követ­kező, az 1880. évre kiállítandó újonc ab póttar­taléki jutalékok megajánlására szóló törvényja­vaslat. Nem sok idő múlva beadható lesz a védtörvény némely határozmányainak módosítá­sáról szóló törvényjavaslat. Ez ma még be nem adható, de a létszámról szóló törvényjavaslat beadása, miután ennek érvénye határidőhöz van kötve, természetesen el nem halasztható, mint­hogy ez iránt intézkedni még ez évben okvet­lenül szükséges.­­ A közlekedésügyi miniszté­rium részéről be van adva az utakról szóló törvényjavaslat, a déli vasút megosztásáról, ille­tőleg olaszországi vonalainak eladásáról szóló törvényjavaslat, az első bácsországi vasútra vo­natkozó 1871: 38. és 1875: 40. törvénycikk némely határozmányainak módosításáról szóló törvényjavaslat. Rövid idő alatt beadható lesz ugyancsak ezen minisztérium részéről a láncha­józási tvjavaslat.­­ A közoktatásügyi miniszter úr részéről rövid időn be lesz adható a József­­műegyetemi és állat­gyógyintézet állandó elhe­lyezése végett szükséges építkezésekről szóló törvényjavaslat , továbbá az ülésszak folyamán okvetlenül s lehetőleg mentül elébb a közép ta­nodákról szóló törvényjavaslat s harmadszor a műemlékek fönntartásáról szóló törvényjavaslat. Azután a miniszterelnök így folytatja be­szédét : A­mi már engem illet, nekem lesz szeren­csém mint miniszterelnöknek már most benyúj­tani törvényjavaslatot a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről, melynek előzetes tárgyalását illetőleg kérni fogom a t. házat, hogy külön bizottságot választani méltóztassék. To­vábbá ugyancsak e minőségben lesz szerencsém beadni az ő felsége legmagasabb udvartartási költségeiről szóló törvényjavaslatot, mivel, mint méltóztatnak tudni, a most fönnálló törvény ér­vénye ez év végével megszűnik. Lesz szeren­csém ugyancsak e minőségben beadni és erre vonatkozólag külön bizottság választását kérni, a Bosznia és Hercegovina közigazgatása tekin­tetében szükséges intézkedésekről szóló törvény­javaslatot. Végre mint belügyminiszter ez alka­lommal a legközelebbi napokban csak egy kis lokális érdekű, de nem minden fontosság nél­küli törvényjavaslat beadását helyezem kilátás­ba, mely Új-Szegednek Szegedhez csatolásáról szól. Ezek azok, miket részletezve a legköze­lebbi teendők iránt a kormány nézeteként el­mondani bátor voltam. Rövid vita után a ház tudomásul vette a miniszterelnök előterjesztését. A zárszámadási bizottság jelentéseinek tár­gyalása holnaputánra tűzetett ki. Ugyanazon ülésben két 15—15 tagú bizottság fog válasz­tatni. Az egyik a magyar állampolgárság meg­szerzéséről szóló, másik a Bosznia és Herczego­­vina közigazgatására nézve benyújtandó tör­vényjavaslatot fogja előzetesen tárgyalni. A ke­reskedelmi miniszter indítványára egy 21 tagú bizottság is fog választ atni, mely a közgazda­sági ügyekre nézve benyújtandó törvényjavasla­tokat fogja tárgyalni, mzután az egyes miniszterek benyújtották a föntebb jelzett törvényjavaslatokat. Következik a miniszterelnök előterjesztése Szeged ügyében éa­­ rosz termés folytán teendő kormányi­­ntézkedésekre vonatkozólag. A ház Verhovay Gyula felszólalása után, ki az adók behajtásában kíméletes eljárást kí­vánt, miniszterelnök mindkét előterjesztését tudomásul veszi. Ezután a bejelentett interpellációk terjesz­tettek elő, melyek közül csak Szalaynak a phyloxera ügyében tett interpellációjára vála­szolt a kereskedelmi miniszter, előadván, hogy ezen ügyben enquete működik, s valószínűleg a baj enyhítése nagyobb mérvű intézkedéseket fog igényelni. Király ő Felségének Andrássy grófhoz intézett kéziratát a hivatalos lap tegnapi száma közli. A legfelsőbb kézirat igy hangzik: „Midőn én, noha sajnálattal és fájda­lommal teljesítem kérését és fölmentem házam és a külügyek minisztériumának vezetése alól, szolgáljon ez önnek bizonyságul, minő nagy súlyt helyezek egészségének föntartásába. Ön egy eseménygazdag és emlékezetes epochában, évek során át, bátorsággal, erélylyel, sikerrel és a legnehezebb felelősség súlya alatt viselte hivatala terhét; ön teljes megelégedettséggel távozhatik eddigi működési köréből, hol annyi kitűnő szolgálatot tett a birodalomnak s házam­nak ! Fölmentését azonban semmikép sem te­kinthetem mint államférfim működésének bere­kesztését, sőt inkább biztosítékot találok szemé­lyem irányában annyiszor tanúsított hódolatában és föláldozó odaadásában, hogy ön készséggel fog engedni meghívásomnak, akár­hányszor is és bármely téren fogom ismét igénybe venni kipróbált szolgálatait. Legteljesebb bizalmamat továbbra is bírja, valamint leghálább elismeré­semet !“ Ő felségének, H­a­y­m­e­r­­­e báróhoz inté­zett kézirata, kinevezi Haymerle bárót a csá­szári ház és külügyek miniszterévé, és megbízza a közös minisztertanács elnökletével. Haymerle báró tegnap ő felsége kezeibe letette az esküt, mint külügyminiszter, s ezzel tényleg átvette az osztrák-magyar külügyi hiva­tal vezetését. Andrássy némely hírek szerint csütörtökön, mások szerint csak pénteken utazik Budapestre.­­ Az osztrák birodalmi gyűlés okt. 8-ikán nyittatott meg ő felsége által. A trónbeszéd nagy ünnepélyességgel olvastatott föl. Az összes páholyok és helyek szorultságig el voltak foglalva. A diplomácia nagy számmal volt képviselve. 12 óra előtt megjelentek a nagyteremben a reichsrath mindkét házának tag­jai díszöltönyben, egyenruhában és frakkban. Pontban 12 órakor ő felsége jelent meg, a fő­hercegekkel, miniszterekkel, főszárnysegédekkel és az udvari főhivatalnokokkal. Ő felsége há­romszoros, viharos „hoch“-kiáltással üdvözölte­­tett. A császár és király a trónbeszédet tisztán, érthetően olvasta. A beszéd egyes pontjait élénk

Next