Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-11-22 / 200. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 200-10 szám. Szombat november 22-én. Megjelen, az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetcai föltételek: Szegeden M/hozhordással és vidékre pesten. Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 „ 50 B Évnegyedre . . . „ 75 B Egy hóra ... 1 „ 35 „ Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközülhetők.Szegedi Híradó, POLITIKAI És VEGYESTARTAIMU NAPILAP, Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyé © számára, © Irr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Birger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A segélypénz kiosztásáról. Szeged, nov. 21. Nagyon sok ember oldalát fúrja az a segélypénz. No, hisz ezen csudálkozni nem lehet, mert biz igaz az, hogy nagyon sok árvizes szegedi emberre ráférne, ha a maga porciója abból a nagy rakás pénzből már az almárjom fiókjában volna, aztán — már hogy aztán mi történnék vele a tavaszig, az kinek-kinek az istenadta józan eszétől függne. Hanem mi úgy odavetőleg csak annyit mondunk, hogy nem néznek túl, vagy ha néznek, hát nem látnak túl az orrukon azok, akik olyan nagyon sürgetik annak a pénznek hamaros kiosztását. Nem gondolják meg azok, hogy sok ember keze épen nem állja a pénzt, s ha most a reá eső összeget a kezébe kapja, csinálna magának a télen jó napokat, a tavaszra pedig, mikor már használhatná azt a maga rekonstruálására, szépen hoppon maradna. Nem mondjuk mi azt, hogy ott, ahol valódi ínség mutatkozik, a segélypénzekből előlegek ne adassanak , sőt igenis kívánjuk ezt, s azért kívánjuk azt is, hogy a hatóság, a kir. biztossággal egyetértve, jóelőre tegye meg az intézkedéseket, hogy a tél folyamán ne csak azokat lehessen ily módon segélyezni, akik maguktól is jelentkeznek, hanem azokat is, akik nehéz helyzetöket átalják bemondani, mert ezekre még jobban ráfér a támogatás a tavaszig, midőn a föltámadás napjai kezdődni fognak. Hanem aki az egész segélyösszegnek rögtönös kiosztását kívánja, az magának vagy egyeseknek talán jót kíván, de nem kíván jót a népnek. Mert bizonyos, hogy a kiosztott pénznek nagy része a tavaszig elkallódnék minden észrevehető haszon nélkül, sőt tán nem csekély erkölcsi kárral, holott, ha a tavasz nyíltával jut kézhez a segély, a természetes ösztön még a legkönnyelműbb embert is arra fogja sarkalni, hogy azt a maga javára, jobb jövőjének előkészítésére használja föl. S akkor föl is használhatja, mert lesz munka, lesz kereset bővében; a legtöbben tehát nem lesznek úgyszólván odahajtva, hogy a segélypénzt napi szükségleteikre elköltsék vagy épen elherdálják. Ez a mi meggyőződésünk. E szerint mi a segélypénzek teljes kiosztását legalább is a jövő évi febr. hó vége előtt, épen Szeged lakossága jól fölfogott érdekében, nem mernénk javasolni, hanem azt igenis nagyon kívánatosnak tarjuk, hogy a kir. biztosi tanács a segélypénzek kiosztására vonatkozó munkálatát mielőbb elkészítse, s aztán engedtessék meg minden károsult- s a segélyre igényt tartónak, hogy abba betekinthessen, illetőleg hova előbb megtudhassa, mily összeg fog neki jutni, hogy elég korán ahoz alkalmazhassa a maga rekonstrukciójának kalkulusait. Ennél azonban jelentősebb s az érdekeiteket sokkal közelebbről érintő kérdés ez ügyben az, hogy minő módozatok, mily kulcs szerint fog történni a kiosztás. Tudjuk, hogy a kir. biztosi tanács épen ezen a munkán dolgozik már hetek óta. De lassan halad, s ez sokakat türelmetlenné tesz. Egy szószátyár városatya a közgyűlésen már azt is dörmögte, hogy „alszanak.“ Pedig ugyan nem alszanak. Hanem akialvásról beszél és türelmetlenkedik, annak fogalma sincs e munkálat roppant bonyodalmasságáról, tömérdek részleteiről, s annál több időt vesz az igénybe, minél lelkiismeretesebben akarják végezni. A most folyó felosztási munkálat célja, mint tudjuk, az, hogy a károsultak nem a puszta összegszerű káraik arányában, hanem oly arányban segélyeztessenek, amint az árvizcs apás súlya rájuk nehezedik és anyagi állapotukra befolyással van. Úgy tudjuk, hogy ez a fő elv. Nagyon szép és igazságos elv, ha a gyakorlatban jól keresztül tudják vinni. Ettől függ minden. Hanem az is bizonyos, hogy ez a munka igen nehéz és hosszú időt igényel ; megmondottuk mi ezt még a tavaszon, midőn a segélykiosztás kérdését lapunkban szellőztettük , s épen ezért — de csakis ezért — a mellett voltunk, hogy a segélypénz egyszerűen a fölvett károk aránya szerint osztassák ki, tekintet nélkül arra, ki mily érzékenyen károsodott viszonylag, így a munka egyszerűbb és rövidebb lett volna. De hogy igazságos és méltányos nem lett volna, az is bizonyos. Részünkről azt tartjuk, hogy már a kárbecsléseknél kellett volna a károkat azok befolyása szerint megkülönböztetni s a helyszínen, a kivett bizonyítékok nyomán, az egyenlő kulcs szerint fölvett kárösszegekhez bizonyos percentet hozzáadni vagy belőlük leütni. így néhány héttel tovább tartott volna ugyan a károk fölvétele, de annál könnyebben áteshettek volna aztán a kiosztási munkálaton. Ez a beszéd azonban most már persze eső után köpönyeg , de még azt is hozzáteszszük, hogy egyátalán nem mernénk állítani, hogy így jobb lett volna, mint ahogy a biztosi tanács csinálja. Az ellen pedig, hogy a munka hosszabb ideig tart, nekünk, akik nem vagyunk a rögtöni kiosztás mellett, kifogásunk nem lehet. Összevonva a mondottakat, a dolog úgy áll, hogy a kir. biztosi tanács a segélykiosztás tervezetén hetek óta dolgozik, s amint mi tudjuk, egész erélylyel rajta van, hogy — föladata nehézségei dacára — munkájával mielőbb elkészülhessen. A királybiztos ismert energiája mellett e fölött kételkedni nem lehet. S ha ily körülmények közt már most valaki azzal a kívánsággal lép föl, hogy a kir. biztos úr az ő biztosi tanácsának eddigi fáradságos munkájából csináljon makulatúrát s osztassa ki a segélypénzt a kárösszegek aránya szerint, nem nézvén arra, hogy gazdag-e vagy koldus, vagy tán a koldusnál is szegényebb (mert adósságokkal terhelt) a károsodott fél, aki, mondjuk, ezt kívánja, annak a kívánsága legalább is nagyon idétlen. Ezt indítványozta pedig tudvalevőleg bölcs Szekerke úr a közgyűlésen és a többség rá is mondta az áment. Amin ugyan nem csodálkozunk, mert a mi törvényhatósági közgyűlésünknek gyakran van olyan többsége, amely csak azért nem visz keresztül több idétlen és haszontalan végzést, mert nincs esze hozzá. Mi hát azt mondjuk, hogy ez a határozat és az ennek értelmében való fölirat, mint céltalan, nagyon elmaradhatott volna. De más szempontból is sajnáljuk, hogy a közgyűlés ez ügyben manifesztált. S ez az erkölcsi szempont. Mi azt tartjuk, hogy ebbe a dologba avatkozni oly testületnek, amely tán minden tagjával érdekelt fél benne, legalább is tapintatlan volt. Engedelmet kérünk, a dolog úgy áll, hogy egyik károsultnak ez az érdeke, a másiknak amaz ; tehát ha valahol, itt helyén van a károsodottak tartózkodása, s helyén van az, hogy olyan emberek intézkedjenek, akik nem károsodottak, a segélypénzre igényt nem tartanak, tehát nem érdekelnék. Ezek tévedhetnek, mert hiszen tévedni emberi dolog, de legalább érdekeltséggel, részrehajlással nem vádolhatja őket senki ; ellenben ha Szekerke vagy bárki más, aki részt kíván venni a segélyből, ilyen vagy olyan kiosztást kíván, nem vonhatja ki magát azon gyanú alól, hogy : azért kívánod ezt, jó barátom, mert a te érdeked így kívánja. De hát persze, a tapintat és szerénység nem mindenkinek jutott osztályrészül. Van még a segélykiosztásnak egyéb oldala is, de ehez csak akkor szólunk, ha szükség lesz reá. Szeged, nov. 21. — Az országyülési szabadelvű párt tegnapi értekezletén egyhangúlag elfogadta a véderőről és az 1880. évi ujoncjutalékról szóló tvjavaslatokat, amely ellen fölszólalásás nem történt. Ezután Szapáry gr. pénzügyminiszter bejelenti, hogy miután a költségvetésnek ez évben való tárgyalására nincs kilátás, a kormány három havi indomnyit kér a törvényhozástól, s az erről szóló tvjavaslatot holnap fogja beterjeszteni a háznak. Végül Tisza miniszterelnök előadta a boszniai közigazgatásról szólójavaslat 1-sorára vonatkozólag a bizottság által elfogadott módosítást, melyet az értekezlet elfogadott. — A véderőről szóló törvényjavaslat s az ellenzék. Az egyesült ellenzék tegnapi értekezletén a véderő létszámának megállapításáról szóló tvjavaslatra nézve a párt abban állapodott meg, hogy a jelen hadi létszámot további öt évre kész megszavazni, de a megszavazást conditio sine qua non-ként fölállított feltételekhez köti, s ez irányban határozati javaslat fog a párt részéről benyújtatni. A törvényjavaslatot magát, minthogy abban a hadi létszám 10 évre állapíttatik meg, s minthogy az a hadi létszám megállapításának föltételeit képező, a határozati javaslatban elősorolt törvényhozási intézkedések létrejövetele iránt biztosítékot nem nyújt, — még általánosságban sem fogadja el. A függetlenségi párt természetesen szintén nem fogadja el a tvjavaslatot általánosságban sem, s így a kormánypárt és az ellenzékek közt ismét erős mérkőzés lesz. — Egyezkedés Horvátországgal. Zágrábból sürgönyzik f. hó 10-étől. Kétségenkivül Horvátország közvéleményének megnyugtatására, Miskatovics tollából az „Obzor“ a kiegyezési alkudozások jelenlegi állapotáról a következő tudósítást hozza: 1. A horvát küldöttség többsége elállott attól, hogy a kulcs a kiegyezési törvényből töröltessék ; tette pedig ezt a magyar küldöttség azon nyilatkozatára, hogy ez közjogi kérdés, melyre nézve neki megbízása nincs, épen úgy, mint nincs a horvát üzenet többi hasonló természetű kívánságára nézve. A horvát országgyűlés dolga lesz, ezen kérdés fölött dönteni és a magyar országgyűlést fölhívni, hogy hasonlókép cselekedjék. Mindazonáltal a járulékhányad 644-ről 550-re szállíttatott le. 2. A horvát küldöttség megmarad azon kívánságánál , hogy a horvátországi jövedékek 45:55 arány szerinti fölosztás alá eső jövedelmek közé számíttassanak, és pedig 1876 tól máig. A jövőben leendő hozzászámításról a horvát küldöttség lemondott, illetékes helyről azon ígéretet nyervén, hogy a határőrvidék bekebelezése már nem fog soká váratni magára. Különben a határőrvidéki jövedékek kérdése még nincs eldöntve és nem is lesz addig, míg azon bizottság, mely annak megvizsgálására lett kiküldve, vájjon annak idején ezen jövedékek tévedésből lettek-e fölszámítva, jelentését be nem nyújtotta. 3. Horvátországnak a szállítási adó fejében leendő kárpótlásáért a magyar küldöttség 16 ezer forintot ajánlott. A horvát küldöttség még nem határozott, várjon ez ajánlatot elfogadja-e, vagy ezen tételnél is szigorú percentuációt követeljen ? 4. Horvátország autonóm szükségleteinek fedezésére a 45°/0 megtartatik. 5. A belovári főispánság egyházjövedelmei Horvátországnak törvényes fölosztás alá nem eső jövedelméül nem tekintetnek 6. A horvát küldöttség azt követelte, hogy az ujoncozási és egyéb ilynemű költségek megtéríttessenek. Az ujoncozási költségek megtérítése eddig megigértetett, a többiekre nézve megállapodás még nem jött létre. Ez különben nem fog a törvénybe, hanem csak a jegyzőkönyvb) fölvétetni. 7. Hasonlókép jegyzőkönyvileg el fog ismertetni a horvát kormánynak azon joga, hogy a budget és zárszámadások megállapításába befolyást gyakoroljon. 8. A horvát küldöttség azt követelte, hogy a horvátországi építkezések javadalmazása a közös budgetből a magyar kormány rendelete szerint a horvát kormányra bízassák; a magyar küldöttség véleménye szerint e tárgy a két kormány által lesz elintézendő. 9. A horvát küldöttség kijelenti, hogy feladatát nem tekinti addig megoldottnak, míg a pénzalapok szétosztásának kérdése nincs eldöntve. A legfontosabb határozat az, hogy egyik fél sem tekint magát szavatosnak a megoldott kérdések egyikénél sem, ha tökéletes egyezség nem jön létre. Az „Obzor“ reményű , hogy a kiegyezés sorsa szombatig el lesz döntve. Emlékirat egy Szegeden fölállítandó egyetem tárgyában. (Folytatás.) Míg egy századdal ezelőtt, Niczky korában, az egész bánságban , sőt bácskában is a magyar szó ismeretlen volt. Német, szerb, oláh és bolgár elemen kívül más nem lakott a bánságban. Ma van Torontál , Temes és Krassó megyében több mint 100,000 magyar lélek , de ez a tekintélyes szám azokból a gyarmatokból fejlődött ki , amelyeket Szeged a múlt század utolján s e század elején, sőt még a jelenben is rajonként bocsátott és bocsát a bánságba. — Alapvetője lett Szeged különösen Torontálmegye nemzeti alkotmányos érzületének. — Az a 65.000 nyi kertész magyarság kizárólag szegedi földmivelőkből alakult telepitvény ; a gyarmatositási folyamat még máig is szakadatlanul foly a Bánát felé. Hasonlókép küldött Bácska felé is rajokat, s Zenta, Ada, Ó Becse , Ó-Kanissa Szegednek megannyi leányvárosai. Mind ezen gyarmatositási küldetést, mind pedig azt tekintve, hogy Szeged ezen kivül tanítót, községi jegyzőt, lelkészt, sőt még iparost is nagymértékben képez az alvidéknek; — tekintve különösen azt is, hogy Szeged az alvidéken megizmosodott német kultúrának van hivatva sikeresen ellentállani , — mindezekből Szeged nagy jelentőségű nemzeti fontossága kétségtelen. Mint világitó-torony kalauzul szolgál az alvidéki magyarságnak, s ha idegen elemek támadnak föl e haza s a magyarság ellen, Szeged mindenkori mentsvára lesz, mint volt eddig is , az alvidéki magyarságnak. De másként is nem szorul bizonyításra, hogy Szeged két jelentékeny folyó összetalálkozásánál, az alföldi és osztrák államvasut csata