Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)

1879-11-22 / 200. szám

Huszonegyedik évfolyam 1879. 200-10 szám. Szombat november 22-én. Meg­jelen, az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfiz­etcai föltételek: Szegeden M/hozhordással és vidékre pesten. Egész évre . . . 15 frt —­kr. Félévre .... 7 „ 50 B Évnegyedr­e . . . „ 75 B Egy hóra ... 1 „ 35 „ Előfizetések legcélszerűbben pos­­tautalván­y utján eszközülhetők.Szegedi Híradó, POLITIKAI És VEG­YESTARTAI­MU NAPILAP, Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. E­g­yé © szám­ára, © Irr. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Birger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A segélypénz kiosztásáról. Szeged, nov. 21. Nagyon sok ember oldalát fúrja az a segélypénz. No, hisz ezen csudálkozni nem lehet, mert biz igaz az, hogy na­gyon sok árvizes szegedi emberre rá­férne, ha a maga porciója abból a nagy rakás pénzből már az almárjom fiókjá­ban volna, aztán — már hogy aztán mi történnék vele a tavaszig, az kinek-kinek az istenadta józan eszétől függne. Ha­nem mi úgy odavetőleg csak annyit mondunk, hogy nem néznek túl, vagy ha néznek, hát nem látnak túl az orru­kon azok, a­kik olyan nagyon sürgetik annak a pénznek hamaros kiosztását.­­ Nem gondolják meg azok, hogy sok ember keze épen nem állja a pénzt, s ha most a reá eső összeget a kezébe kapja, csi­nálna magának a télen jó napokat, a ta­vaszra pedig, mikor már használ­hatná azt a maga rekonstru­álására, szépen hoppon maradna. Nem mondjuk mi azt, hogy ott, a­hol valódi ínség mutatkozik, a segély­pénzekből előlegek ne adassanak , sőt igen­is kívánjuk ezt, s azért kíván­juk azt is, hogy a hatóság, a kir. biz­tossággal egyetértve, jóelőre tegye meg az intézkedéseket, hogy a tél folyamán ne csak azokat lehessen ily módon se­gélyezni, a­kik maguktól is jelentkeznek, hanem azokat is, a­kik nehéz helyzetöket átalják bemondani, mert ezekre még job­ban ráfér a támogatás a tavaszig, midőn a föltámadás napjai kezdődni fognak. Hanem a­ki az egész segélyösszeg­nek rögtönös kiosztását kívánja, az ma­gának vagy egyeseknek talán jót kíván, de nem kíván jót a népnek. Mert bizo­nyos, hogy a kiosztott pénznek nagy része a tavaszig elkallódnék minden észrevehető haszon nélkül, sőt tán nem csekély erkölcsi kárral, holott, ha a ta­vasz nyíltával jut kézhez a segély, a természetes ösztön még a legkönnyel­műbb embert is arra fogja sarkalni, hogy azt a maga javára, jobb jövőjének elő­készítésére használja föl. S akkor föl is használhatja, mert lesz munka, lesz ke­reset bővében; a legtöbben tehát nem lesznek úgyszólván odahajtva, hogy a segélypénzt napi szükségleteikre elkölt­sék vagy épen elherdálják. Ez a mi meggyőződésünk. E szerint mi a segélypénzek teljes kiosztását leg­alább is a jövő évi febr. hó vége előtt, épen Szeged lakossága jól fölfogott ér­dekében, nem mernénk javasolni, hanem azt igen­is nagyon kívánatosnak tarjuk, hogy a kir. biztosi tanács a segélypén­zek kiosztására vonatkozó munkálatát mielőbb elkészítse, s aztán engedtessék meg minden károsult- s a segélyre igényt tartónak, hogy abba betekinthes­sen, illetőleg hova előbb megtudhassa, mily összeg fog neki jutni, hogy elég korán ahoz alkalmazhassa a maga re­konstrukciójának kalkulusait. Ennél azonban jelentősebb s az ér­dekeiteket sokkal közelebbről érintő kérdés ez ügyben az, hogy minő módo­zatok, mily kulcs szerint fog történni a kiosztás. Tudjuk, hogy a kir. biztosi tanács épen ezen a munkán dolgozik már he­tek óta. De lassan halad, s ez sokakat türelmetlenné tesz. Egy szószátyár vá­rosatya a közgyűlésen már azt is dör­­mögte, hogy „alszanak.“ Pedig ugyan nem alszanak. Hanem a­ki­alvásról beszél és türelmetlenkedik, annak fogalma sincs e munkálat roppant bonyodalmasságáról, tömérdek részleteiről, s annál több időt vesz az igénybe, minél lelkiisme­retesebben akarják végezni. A most folyó felosztási munkálat célja, mint tudjuk, az, hogy a károsul­tak nem a puszta összegszerű káraik arányában, hanem oly arányban segé­­lyeztessenek, a­mint az árvizcs a­­pás súlya rájuk nehezedik és anyagi állapotukra befo­lyással van. Úgy tudjuk, hogy ez a fő elv. Na­gyon szép és igazságos elv, ha a gyakorlatban jól keresztül tudják vin­ni. Ettől függ minden. Hanem az is bi­zonyos, hogy ez a munka igen nehéz és hosszú időt igényel ; megmondottuk mi ezt még a tavaszon, midőn a segély­­kiosztás kérdését lapunkban szellőztet­tük , s épen ezért — de csakis ez­ért — a mellett voltunk, hogy a se­gélypénz egyszerűen a fölvett károk aránya szerint osztassák ki, tekintet nél­kül arra, ki mily érzékenyen károsodott viszonylag, így a munka egyszerűbb és rövidebb lett volna. De hogy igazságos és méltányos nem lett volna, az is bi­zonyos. Részünkről azt tartjuk, hogy már a kárbecsléseknél kellett volna a károkat azok befolyása szerint megkü­lönböztetni s a helyszínen, a kivett bi­zonyítékok nyomán, az egyenlő kulcs szerint fölvett kárösszegekhez bizonyos percentet hozzáadni vagy belőlük le­ütni. így néhány héttel tovább tartott volna ugyan a károk fölvétele, de an­nál könnyebben áteshettek volna aztán a kiosztási munkálaton. Ez a beszéd azonban most már per­sze eső után köpönyeg , de még azt is hozzá­teszszük, hogy egyátalán nem mernénk állítani, hogy így jobb lett volna, mint ahogy a biztosi tanács csi­nálja. Az ellen pedig, hogy a munka hosszabb ideig tart, nekünk, a­kik nem vagyunk a rögtöni kiosztás mellett, ki­fogásunk nem lehet. Összevonva a mondottakat, a dolog úgy áll, hogy a kir. biztosi tanács a segélykiosztás tervezetén hetek óta dol­gozik, s a­mint mi tudjuk, egész erély­­lyel rajta van, hogy — föladata nehéz­ségei dacára — munkájával mielőbb elkészülhessen. A királybiztos ismert energiája mellett e fölött kételkedni nem lehet. S ha ily körülmények közt már most valaki azzal a kívánsággal lép föl, hogy a kir. biztos úr az ő biztosi taná­csának eddigi fáradságos munkájából csináljon makulatúrát s osztassa ki a segélypénzt a kárösszegek aránya sze­rint, nem nézvén arra, hogy gazdag-e vagy koldus, vagy tán a koldusnál is szegényebb (mert adósságokkal terhelt) a károsodott fél,­­ a­ki, mondjuk, ezt kívánja, annak a kívánsága legalább is nagyon idétlen. Ezt indítványozta pedig tudvalevő­leg bölcs Szekerke úr a közgyűlésen és a többség rá is mondta az áment. A­min ugyan nem csodálkozunk, mert a mi törvényhatósági közgyűlésünknek gyakran van olyan többsége, a­mely csak azért nem visz keresztül több idétlen és haszontalan végzést, mert nincs esze hozzá. Mi hát azt mondjuk, hogy ez a határozat és az ennek értel­mében való fölirat, mint céltalan, na­gyon elmaradhatott volna. De más szempontból is sajnáljuk, hogy a közgyűlés ez ügyben manifesz­tált. S ez az erkölcsi szempont. Mi azt tartjuk, hogy ebbe a dologba avatkozni oly testületnek, a­mely tán minden tag­jával érdekelt fél benne, legalább is tapintatlan volt. Engedelmet kérünk, a dolog úgy áll, hogy egyik károsultnak ez az érde­ke, a másiknak amaz ; tehát ha valahol, itt helyén van a károsodottak tartózko­dása, s helyén van az, hogy olyan em­berek intézkedjenek, a­kik nem károso­dottak, a segélypénzre igényt nem tar­tanak, tehát nem érdekelnék.­­ Ezek tévedhetnek, mert hiszen tévedni emberi dolog, de legalább érdekeltséggel, rész­rehajlással nem vádolhatja őket senki ; ellenben ha Szekerke vagy bárki más, a­ki részt kíván venni a segélyből, ilyen vagy olyan kiosztást kíván, nem von­hatja ki magát azon gyanú alól, hogy : azért kívánod ezt, jó barátom, mert a te érdeked így kívánja. De hát persze, a tapintat és sze­rénység nem mindenkinek jutott osztály­részül. Van még a segélykiosztásnak egyéb oldala is, de ehez csak akkor szólunk, ha szükség lesz reá. Szeged, nov. 21. — Az országyülési szabadelvű p­á­r­t tegnapi értekezletén egyhangúlag elfo­gadta a véderőről és az 1880. évi ujonc­­jutalékról szóló tvjavaslatokat, a­mely ellen föl­­szólalásás nem történt. Ezután S­z­a­p­á­r­y gr. pénzügyminiszter bejelenti, hogy miután a költségvetésnek ez év­ben való tárgyalására nincs kilátás, a kormány három havi indomny­­it kér a törvény­hozástól, s az erről szóló tvjavaslatot holnap fogja beterjeszteni a háznak. Végül Tisza miniszterelnök előadta a boszniai közigazgatásról szóló­­javaslat 1-so­r­­ára vonatkozólag a bizottság által elfogadott mó­dosítást, melyet az ér­tekezlet elfogadott. — A véderőről szóló törvényja­vaslat s az ellenzék. Az egyesült ellenzék tegnapi értekezletén a véderő létszámá­nak megállapításáról szóló tvjavaslatra nézve a párt abban állapodott meg, hogy a jelen hadi létszámot további öt évre kész megszavazni, de a megszavazást conditio sine qua non-ként fölállított feltételekhez köti, s ez irányban hatá­rozati javaslat fog a párt részéről benyújtatni. A törvényjavaslatot magát, minthogy abban a hadi létszám 10 évre állapíttatik meg, s mint­hogy az a hadi létszám megállapításának fölté­teleit képező, a határozati javaslatban elősorolt törvényhozási intézkedések létrejövetele iránt biztosítékot nem nyújt, — még általános­ságban sem fogadja el. A függetlenségi párt természetesen szintén nem fogadja el a tvjavaslatot általános­ságban sem, s így a kormánypárt és az ellen­zékek közt ismét erős mérkőzés lesz. — Egyezkedés Horvátország­gal. Zágrábból sürgönyzik f. hó 10-étől. Két­­ségenkivül Horvátország közvéleményének meg­nyugtatására, Miskatovics tollából az „Obzor“ a kiegyezési alkudozások jelenlegi állapotáról a következő tudósítást hozza: 1. A horvát küldöttség többsége elállott at­tól, hogy a kulcs a kiegyezési törvényből tör­öl­tessék ; tette pedig ezt a magyar küldöttség azon nyilatkozatára, hogy ez közjogi kérdés, melyre nézve neki megbízása nincs, épen úgy, mint nincs a horvát üzenet többi hasonló természetű kívánságára nézve. A horvát országgyűlés dolga lesz, ezen kérdés fölött dönteni és a magyar or­­szággyűlést fölhívni, hogy hasonlókép cseleked­jék. Mindazonáltal a járulékhányad 644-ről 550-re szállíttatott le. 2. A horvát küldöttség megmarad azon kí­vánságánál , hogy a horvátországi jövedékek 45:55 arány szerinti fölosztás alá eső jövedel­mek közé számíttassanak, és pedig 1876 tól máig. A jövőben leendő hozzászámításról a hor­vát küldöttség lemondott, illetékes helyről azon ígéretet nyervén, hogy a határőrvidék bekebele­zése már nem fog soká váratni magára. Külön­ben a határőrvidéki jövedékek kérdése még nincs eldöntve és nem is lesz addig, míg azon bizottság, mely annak megvizsgálására lett ki­­küldve, vájjon annak idején ezen jövedékek té­vedésből lettek-e fölszámítva, jelentését be nem nyújtotta. 3. Horvátországnak a szállítási adó fejében leendő kárpótlásáért a magyar küldöttség 16 ezer forintot ajánlott. A horvát küldöttség még nem határozott, várjon ez ajánlatot elfogadja-e, vagy ezen tételnél is szigorú percentuációt köve­teljen ? 4. Horvátország autonóm szükségleteinek fedezésére a 45°/0 megtartatik. 5. A belovári főispánság egyházjövedelmei Horvátországnak törvényes fölosztás alá nem eső jövedelméül nem tekintetnek 6. A horvát küldöttség azt követelte, hogy az ujoncozási és egyéb ilynemű költségek meg­téríttessenek. Az ujoncozási költségek megtérí­tése eddig megigértetett, a többiekre nézve meg­állapodás még nem jött létre. Ez különben nem fog a törvénybe, hanem csak a jegyzőkönyvb)­ fölvétetni. 7. Hasonlókép jegyzőkönyvileg el fog is­mertetni a horvát kormánynak azon joga, hogy a budget és zárszámadások megállapításába be­folyást gyakoroljon. 8. A horvát küldöttség azt követelte, hogy a horvátországi építkezések javadalmazása a közös budgetből a magyar kormány rendelete szerint a horvát kormányra bízassák; a magyar küldöttség véleménye szerint e tárgy a két kor­mány által lesz elintézendő. 9. A horvát küldöttség kijelenti, hogy fel­adatát nem tekinti addig megoldottnak, míg a pénzalapok szétosztásának kérdése nincs el­döntve. A legfontosabb határozat az, hogy egyik fél sem tekint magát szavatosnak a megoldott kérdések egyikénél sem, ha tökéletes egyezség nem jön létre. Az „Obzor“ reményű , hogy a kiegyezés sorsa szombatig el lesz döntve. E­mlékirat egy Szegeden fölállítandó egyetem tárgyában. (Folytatás.) Míg egy századdal ezelőtt, Niczky korában, az egész bánságban , sőt bácskában is a ma­gyar szó ismeretlen volt. Német, szerb, oláh és bolgár elemen kívül más nem lakott a bánság­ban. Ma van Torontál­ , Temes és Krassó me­­gyében több mint 100,000 magyar lélek , de ez a tekintélyes szám azokból a gyarmatokból fej­lődött ki , a­melyeket Szeged a múlt század utolján s e század elején, sőt még a jelenben is rajonként bocsátott és bocsát a bánságba. — Alapvetője lett Szeged különösen Torontálme­­gye nemzeti alkotmányos érzületének. — Az a 65.000 nyi kertész magyarság kizárólag szegedi földmivelőkből alakult telepitvény ; a gyarmato­­sitási folyamat még máig is szakadatlanul foly a Bánát felé. Hasonlókép küldött Bácska felé is rajokat, s Zenta, Ada, Ó Becse , Ó-Kanissa Szegednek megannyi leány­városai. Mind ezen gyarmatositási küldetést, mind pedig azt tekintve, hogy Szeged ezen kivül ta­nítót, községi jegyzőt, lelkészt, sőt még iparost is nagymértékben képez az alvidéknek; — te­kintve különösen azt is, hogy Szeged az alvi­­déken megizmosodott német kultúrának van hivatva sikeresen ellentállani , — mindezekből Szeged nagy jelentőségű nemzeti fontossága két­ségtelen. Mint világitó-torony kalauzul szolgál az alvi­­déki magyarságnak, s ha idegen elemek támad­nak föl e haza s a magyarság ellen, Szeged min­denkori mentsvára lesz, mint volt eddig is , az alvidéki magyarságnak. De másként is nem szorul bizonyításra, hogy Szeged két jelentékeny folyó összetalálko­zásánál, az alföldi és osztrák államvasut csata

Next