Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-12-03 / 209. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 209-ik szám Szerda december 3-án. Megjelen: az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek : Szegeden hzhozhordással és vidékre postán : Egf - ‘ ‘ '• “ - ■* 'v (-( — kr. Félévre o Évnegyedr . . V» „ Egy hóra ... I „ 2& * Előfizetések legcélszerűbben postautalvány útján eszközölhetők. POLITIKAI ÉsVEGYES TARTALMÚ NAPILAP Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára, ter. Hirdetések dijai: A. héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyitékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Bsiger Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. A külföldi szakértők jelentéséről. ír. A külföldi szakértőknek városunkra vonatkozó jelentésében még két jelentős momentum van, amik a figyelmet kiválólag megérdemlik. Ezek egyike azon javaslat, mely az itteni veszedelmes szorulat eltávolítását oly medertágítással célozza, amely Új- Szeged föláldozását vonja maga után. Hogy ez a szorulat itt veszélyes duzzadásokat okoz, az bizonyos, tehát hogy orvoslása szükséges, az iránt sem lehetünk kétségben; de hogy másfelől a javasolt orvoslási mód — kivált Új- Szeged bekebelezése küszöbén — Szegedre nézve rendkívül sérelmes, az megint nem szorul bizonyítgatásra. Épen azért szükséges, hogy ez a kérdés a legnagyobb óvatossággal oldassák meg. A jelentés azt mondja ugyan , hogy: „bármennyibe kerüljön is, ezen munkálat kivitele (az újszegedi töltéseknek 375 méternyi távolságra hátrább tolása) okvetlen szükséges;“ nem mulaszthatjuk el azonban itt arra utalni, hogy ezzel a kategorikus kitétellel alig egyeztethetők össze a szakértő uraknak ugyanezen tárgyra vonatkozó egyéb megjegyzései, amik bárkit is gondolkodóba eshetnek a fölött, hogy hát csakugyan olyan „okvetetlen szükséges-e“ a jelzett mérvű medertágítás. Mert a jelentés elmondja ugyan, hogy ezért meg ezért szükséges, amik közt az eshető jégtorlódást tartjuk legfigyelemre méltóbbnak , de aztán azt is mondja, hogy: „Nem remélhető, hogy a folyó medrének szabályozása folytán az árviz szin sokkal alább szálljon“ ; továbbá : „ezen kiszélesítés csakis a várható eredménynél aránytalanul nagyobb áldozatok árán érhető el“; — és ismét : „nem kell annak (t. ill. a szorulatnak) fontosságát túlozni“ ; végül pedig ezzel végzi a jelentés : „Másrészt pedig a szegedi szorulat erős kanyara a víz sodrát mindig a homorú oldal felé fogja vinni, s igy nem bizonyos, hogy a folyó engedni fog-e a tervezett szabályozásoknak s megtartja-e a neki adandó szélességet. Nagyon is lehetséges, hogy a folyó, többé-kevésbé sebesen, ismét be fogja iszapolni domború partját és részben helyre fogja állítani az eltüntetett szorulatot.“ Íme tehát, a külföldi szakértő urak maguk mondják problematikusnak, sőt többnek, minden valószínűség szerint céltalannak azt a műveletet, amelyet okvetlenül szükségesnek vallanak. Itt azután csakugyan kérdhetjük: „Hogy illik ez össze?“ És kérdhetjük: jó lélekkel belefoghatunk-e egy oly munkába, amely tőlünk roppant áldozatot követel, de azért jó sikerrel nem csak nem biztat, hanem kilátásba helyezi, hogy áldozataink kárba vesznek ? Azért mondottuk és mondjuk újra, hogy ez a kérdés nagyon megfontolandó, meg annál inkább, mert mi szegediek arra nézve, amit a szakértő urak „nagyon is lehetséges“-nek mondanak, tapasztalati tényre hivatkozhatunk, az 50-es évek famózus mederszabályozási , illetve tágítási experimentumára, melyet a szaktudományt kanállal evett vízi szakértők, Szeged tapasztalt polgárainak lebeszélése dacára, a balparton végrehajtottak. A folyó már a következő tavaszon beiszapolta az ásott mélyedést s igy az egész munka haszontalannak bizonyult. A Tisza ma is úgy folyik, mint akkor, és a mi akkor igy történt, az ma sem történhet másként. Szóval, a mi szerény véleményünk az, hogy sem a szegény magyar államnak, sem a még szegényebb Szegednek nincs kidobni való pénze, nincs még kétes sikerű vállalatokra sem; mi csak olyanra költhetünk, ami — a tudomány és tapasztalat számítása szerint — eredménynyel legalább biztat. De hát mi történjék ezzel a veszélyes szorulattal, amelynek veszélyességét a javasolt gyógymód meddő kritikája bizon nem szünteti meg? Erre a kérdésre feleljenek szakértelmek és tapasztalati ismereteiknél fogva hivatottabb emberek. Mi az előreláthatólag céltalan kísérletektől való óvásnál többre ez ügyben nem érezzük magunkat jogosítva, de óhajtanánk, hogy szóljanak e fontos kérdéshez a hivatottak , mert elvégre is valamit tenni kell. Mi eddig egy módot hallottunk: a nagy víz megosztására egy Új-Szeged mögött ásandó levezető csatornát. Tessék hozzászólni, Szeged, dec. 2. Omággyűlés. A képviselőház tegnapi ülésének fő tárgya volt az indemnity-törvényjavaslat, melyet mind a két ellenzéki párt bizalmi kérdésnek tekintvén, egyik úgy mint a másik ellene szólt és szavazott. A többség azonban elfogadta azt, s ennek alapján a kormány a jövő év első negyedében a f. é. költségelőirányzat alapján fog kormányozni. Ezt megelőzőleg beadattak a delegáció tagjaira a szavazatok s gyorsan letárgyaltattak a kir. József-műegyetem és az állatgyógyintézet állandó elhelyezésére Bpesten emelendő állami épületekről és az e célra szükséges költségek fedezéséről szóló tvjavaslatok. Az ülés végén Péchy Tamás köziminiszter felelt a dunaszabályozás tárgyában Királyi Pál által hozzá intézett interpellációra. A miniszter részletesen beszélt a szabályozás történetéről, ismertetve a különféle terveket és szakvéleményeket, kijelentvén, hogy igenis szándékozik a külső szakértők javaslatát foganatosítani, de ez rögtön nem lehetséges, azonban intézkedett a főváros aggodalmai eloszlatására, és elszámlálta a tett intézkedéseket. Kijelente végül, hogy holnapra e tárgybannquetet hívott össze. Királyi P. a választ tudomásul vette (valamint a ház is), de erélyesen hangsúlyozta a fölizgatott közvélemény lecsillapításának szükségét az által, hogy az ezután teljesítendő munkálatok — az eddigiek mellőzésével — olyan emberek vezetésére bízassanak, kiket a közvélemény is bizalommal fogad. — Hunfalvy János a P. N. vasárnapi számában folytatja a tiszaszabályozásról megkezdett cikkeit, s ezúttal a gr. Károlyi Sándor által összehitt hazai szakértők értekezletét , illetve az ott hallott nyilatkozatokat véve alapul, kegyetlenül megmosdatja a szabályozás mestereit. A többi közt a következő zuhanyt önti fejekre: Tehát maga a kormány tagja (Bodoky) elismeri, hogy 30 év óta nem tettek mederfelvételeket és vízméréseket, s e vétkes hanyagságot csak azzal mentegeti, hogy az állammérnöki személyzetnek nem volt arra érkezése, hogy a folyammérnöki hivatalok száma leszállitatott ! — De mikor őket árvíz idején az egyes társulatok nem foglalták el, akkor ráértek ármányoskodni és mindenféle cselszövényeket elkövetni, hogy azokat, kik velök nem pengettek egy húrt, a minisztérium kebeléből kimarják, hogy mindenkit, aki némi önállóságot mutatott s elég vakmerő volt őket tévedéseikre figyelmeztetni, azonnal nyugalomba küldjenek ? Hányan vannak, akik, noha testileg, lelkileg még teljesen épek s akik legalább is annyi technikai képzettséggel bírnak, mint ők, már évek óta kényszerülnek a nyugdíjt élvezni ? — Azért kellett a folyammérnöki hivatalok számát anynyira leszállítani, hogy annál inkább a nyugdíjasok számát szaporíthassák ? S micsoda nevet érdemel az a gazdálkodás, amelynélfogva néhány ezer forintot megtakarítanak s amellett milliókat vesztegetnek el haszontalanul, vagy csak a vállalkozók meggazdagodására fordítják ? Ez-e az a szabályozási rendszer, amelyet He rrich ur annyira magasztal ? De jegyezzük meg jól, nem én mondom, hanem Katona Antal főmérnök mondja, hogy gondolniuk sem lehetett a mederfölvételekre és vízmércekre, s ugyancsak ő mondja, hogy oly adatok beszerzését mulasztották el, amelyek nélkül helyes szabályozás nem is képzelhető. Tehát 30 év óta szabályozgattak, költöttek milliókat s folyvást a sötétben tapogatóztak s túrták az átvágásokat és emelték a töltéseket, mint a vakondokok ! S ezt nevezik ők jó és helyes szabályozási rendszernek, amelytől nem szabad eltérni! Erről mondja Herrich úr : tűzzük ki a művelt,Európa szakférfiainak föladatul, mutassák ki, hogy hol és minő komoly hibák lettek elkövetve ?“ Idézvén azután Boros, Szojka, Katona sodoky nyilatkozatait a töltésekről és átvágásokról, igy végzi: „így nyilatkoznak a töltésekről és átvágásokról azok, kik azokat tervezték s végrehajtásuknál mint intézők, felügyelők és ellenőrzők szerepeltek. Tehát csak azt kérdezem, vájjon csak a szegedi katasztrófa után hullott le szemekről a hályog, és csak azóta fedözték föl azokat a hibákat és fonákságokat, azelőtt pedig nem láttak semmit?“ (De nem ám , hanem a laikusokat, akik rámutattak a hibákra és orvoslást követeltek, leszamarazták. Szerk.) — A Makatár pasa meggyilkoltatásáról szóló cettinjei tudótítás, úgy látszik, hazug volt. A porta legalább határozottan megcáfolja azt. — Orosz-török szövetség. Egy távirat jelenti: A legmegbízhatóbb konstantinápolyi jelentések szerint a muszka-török szövetség bevégzett ténynek tekintendő, de az egészet a szerződés életbeléptéig, melyre nézve a határidő még megszabandó, nagyon titokban tartatják. Törökország azon engedményekért, miket Oroszország a portának biztosít, egy nagy bolgár birodalom alapításánál semlegességet ígér. — Szegény Törökország ! — A dunaszabályozás és a főváros. E cím alatt a P. N.-ban a következőket olvassuk : Ma (hétfőn) délben tartott ülést a fővárosi hitelesítő bizottság, mely a város által a Duna-szabályozás ügyében előterjesztendő föliratot hitelesíti. E fölirat elősorolja a szabályozás körül elkövetett tévedéseket, s kéri a külföldi szakértők indítványainak valósítását, különösen kiemelvén, hogy azon tanácsosoknak, kik az eddigi tévedések s mulasztások okozói, ez ügyben jövendőre befolyás ne adassék. A fölirat hitelesíttetvén, a bizottság kérdést tett, hogy mikor nyújtassék át ? A főpolgármester, erre válaszolván , azon meglepő közlést tette, hogy Tisza miniszterelnöktől érkezett leirat szerint Tisza miniszterelnök önmaga fogja fölkeresni a városi közgyűlést. Tisza miniszterelnök ugyanis azt írja, hogy a zordon időben nem akarja magához a budai várba fárasztatni a 400 városi képviselőt (tudvalevő, hogy az egész közgyűlés akart fölmenni a miniszterelnökhöz), hanem maga jön le a városi közgyűlési terembe s ott veszi át a feliratot. A főpolgármester e célra szerdán hívja össze a közgyűlési tagokat. Szeged szab. kir. város építkezési rendszabályainak tervezete. (Folytatás.) Az iparüzlet-telepek épületei állapotának ellenőrzése. Iparüzlet-telepek építési munkáinak bevégzése után az építési hatóság a helyszínen meggyőződést szerez, hogy a jelen rendszabályok idevonatkozó rendelkezéseinek elég tétetett-e ? , a további felügyeletet szintén az építési hatóság gakorolja s szükség esetén elrendeli a javításokat vagy a netán összeomlással fenyegető épitmények lebontását. V. Rész. A tűzbiztonságról. Tűzbiztos helyiségek. Oly helyiségek, melyekben különösen tűzveszélyes üzletek gyakoroltatnak, tömör és tűzmentes anyagból álló falakból építendők és tűzmentes talajjal és boltmennyezetekkel látandók el. Az ily helyiségek ajtói és ablaktáblái vasból, azoknak tokjai pedig tűzbiztos anyagból készíttessenek. Tűz- és füstvezető csövek. A tűzhelyeknél, sütőkemencéknél, mosóüstöknél s egyéb tüzeléseknél szükséges tűz- vagy füstvezető csöveket legalább 30 dmtr vastag falakban kell alkalmazni. A tűzhelyekből a kéményekbe vezetett füst és tűzvezető csövek tömör falak mellett keskeny élekre állítandó téglákból készíthetők ; ahol tömör falak mellett nem alkalmaztatnának, azoknak falai szintén téglából, de 16 cmtrnyi vastagságban építtessenek. Ezen füst- és tűzvezető csövek belső felületéből minden fanemű legalább 24 centimtrnyi távolságra fektetendő ; ha pedig vasból állíttatnak elő, akkor azoktól a be nem vont fanemüek legalább 63 cmtrnyire, a náddal, agyaggal és vakolattal bevont fanemüek legalább 48 ctmtr távolságban helyezendők el. Tűz- és füstvezető csövek űrtágassága köralakú keresztszelvénynél legalább 13 centiméter átmérőjű, egyenszögű keresztszelvénynél legalább 19 Ctmtr széles, 11 ctmtr mély legyen. A kályháknál vagy más tüzeléseknél alkalmazott s vasból álló füstcsövek oldalt a fő falakon át a szabadba ki, és a fából álló fedeményeken keresztül nem vezethetők és a tisztításra szükséges készülékekkel látandók el. Faváz téglafalak között álló tüzelésekről. Favázas téglafalak közt csak kicsiny és zárt tűzhelyek vagy vaskunyhók alkalmazandók, melyeket a bevakolandó, vagy agyaggal beborítandó faváz-téglafalaktól legalább 65 centiméter távolságban kell fölállítani. Ha pedig a favázas téglafalak a tűzhelyet 65 címtrnél meghaladó magasságban és oldalait 30 centimtrnél meghaladó szélességben, 16 ötméteres tömör fallal bélleltetnek ki, akkor a tűzhely a bélléstől 30 ctmtrnyi távolságban is fölállítható. Gerenda födémen nyugvó tűzhelyek, kandallók és kályhák. Gerenda födémen nyugvó tűzhelyek és kandallók hamukatlana alatt és a faneműek fölött legalább 24 dmtr magas szabályszerű kötésben előállított falazat alkalmazandó, vagy pedig 24 dmtr magas, az oldalak felé nyitott üres tér hagyandó. Utóbbi esetben a hamukatlan alja tömör legyen, s a tűzhely alatti talaj legalább 8 centiméter vastag, közvetlenül egymás mellé a vakolatba fektetett kőlemezekből álljon, vagy pedig 6 dmtr vastag vakolatba rakott téglaburkolat, mely gyps vagy cementréteggel bevonandó, állíttassák elő. Ugyanazon biztosítási mód követendő, ha a tüzelés alatt hamukatlan nincsen. Ahol tömör falak nem építtetnek, ott a kályhák a faltól legalább következő, a fülkétől számítandó távolságban állíttandók föl, u. m. 24 cmtr távolságban vaskályhák, 16 cmtr távolságban cserépkályhák, ha a falak a padozattól kezdve a kályhánál 30 cmtrnél nagyobb magasságra s jobbra balra 30 cmtr szélességben tömören épültek, 63 cmtr távolságban vaskályhák és 48 cmtr távolságban cserépkályhák, ha a faház téglafalak csak náddal és vakolattal vagy agyaggal vonatnak be. A kályhák, zárt tüzelések, tűzhelyek, kandallók, sat. nyílásai vaskötőkkel és zárral ellátott vasajtókkal zárandók el. A hamukatlanok nyílásai az érintett tüzeléseknél szintén vasajtókkal ellátandók. A nyilt tüzelők vagy takaréktűzhelyek körül fekvő talajnak tűz biztosságáról. A nyilt tüzelők és takaréktűzhelyek körül levő talaj legalább 80 cmtr szélességben tűzmentes anyaggal (kőlemezekkel vagy téglákkal az előbbi értelmében) beborítandó, vagy vaslemezekkel bevonandó. Nagyobb kazántüzeléseket, vagy oly tűzhelyeket, amelyekben a közönséges konyha-