Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-11-08 / 254. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881. 254-ik Kedd, november 8-án. Megjelen: az ünnep utáni napokat lávává mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordástól és vidékre postén. Egész évre . . . 15 frt —kr. Félévre .... 7 , 50 , Évnegyedre . . 3 , 75 , Egy hóra ... 1 » » Befizetések legvészterfibben postautalvány utján eszközölhetők.Szegedi Híradó, POLITIKAI És VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára S Isx. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél 5 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 80 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasébos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetésirodákban is. Kiadóhivatal: Burger Gusztáv könyv- ár kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, havera előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Fölolvasási humbugok. I. (T.) A tisztelt ellenzéki sajtó és az ő vezérei, megbolygatván már minden tárgyat és megmozdítván már minden követ, amit csak a kormány ellen fölhozhatott, sőt mert minden tárgyról és minden közel ezer és ezer vezércikket hozott és szónoklatot tartott, — hát nem igen mondhat és nem irhat már olyat mostanság, amit a közönség végig hallgatni avagy végig olvasni közbeeső elalvás nélkül képes lenne. Ezért aztán a nagy panasz a közönség közömbösségéről a haza (!) ügyei iránt, — már t. i. a mennyiben a kabarék vagy szélbal vezéreinek miniszterkedhetnémsége a haza ügyével összetéveszthető. Különben szó ide, szó oda, csakugyan borzasztó követelés is az , hogy a közönség mindig érdekkel hallgassa, avagymindig érdekkel olvassa végig, amit a honhazafiak ott Budapesten elébe szóhalmoznak vagy firkantanak, egyéb dolguk nem lévén; csakhogy a közönségnek más dolga is van, s azzal bizony nem laknék jól, amit a képviselő avagy újságíró urak elébe tálalnak ; az az egynémelyik pedig, aki megpróbálta, hogy váljon puszta politizálásból megélhet-e a hon fia, abbéli tapasztalatai után éhessé teve. Szóval, most már csak akkor olvas vagy hallgat az ember, mikor az olvasásra vagy hallásra ha nem egészen valami érdemes dolgot is, de legalább egy kis újságot kaphat. Szétnézett a kabarék az ő szertárában , melyik tárgy lenne tehát az, a mely legkevésbé viselt és legkevésbé kopott s a melyen egy kis igazítással mégis csak találhatna a közönség valami újságfélét? Ott van a sok hazafias álarc és dominó meg kosztüm egymás mellett szögre akasztva, pókhálósan, porosan , del ! pedig egy időben ugyancsak hasznukat lehetett venni, nagy volt a tetszés és a taps, mikor ama hazafias álarcok alatt és zubbonyokban a közönség elébe léptek! Mint például: Plevna, Bosznia, ceglédiek utazása Turinba, Zichy - affaire, kaszinó-ablakbeverés, sat., sat. Hanem persze hogy ezeket már belepte a pókháló meg a por, de meg annyira kopottak is már, hogy nem lehet hasznukat venni. Az ellenzék annyiban jó gazda, hogy amíg egy-egy tárgyat használhat, addig ugyan nem veti le. Ott járkál hát Somssich apó a magazinunkban, ha mégis találna valami kevésbé kopott „szép maszkot“ , de bizony csak kopott már az valamennyi. Végre a sok vörös, tarkabarka és rikító színek közt mégis fölfedez valamit, ami olyan nagyon még nincs elkopva, de a külsejéről ítélve nem is a hatásosak közé tartozik. Ugyan mi lehet az? — mondja és közeledik feléje kíváncsian. Leakasztja a szegről, nézi össze-vissza ujját, béllését, gallérját és gombjait, aztán fölkiált: Nini, ez még elég jó karban van, de hát ugyan mi lehet ? Oda megy a többi ruhatáros is, — nézi, vizsgálja, amíg egyszer csak a gallér alá tűzött kis cédulára ráakad, amelyre föl vagyon írva: „Kivándorlás Amerikába!“ Ej-haj! Kivándorlás Amerikába ! Hiszen ez pompás dolog!— Te Bujanovics, jöjj csak ide, próbáld föl, hiszen te úgyis arról a vidékről való vagy. Az ám ! Mintha csak rád szabták volna. Vedd föl egészen. Bújj bele. Holnap ebben jelensz meg a közönség előtt. Színpad is van hozzá. Nem régen alakult a „gazdakör“ csupa tiszta habaréki rész gazdából, akik közt mindenesetre maga az elnök, Somssich apó a legroszabb, aki a 19-ik század végén, a fejlődött kultúra közepette azzal a sziget-féle ősi tempóval dicsekszik, hogy ő nem tart béreseket, hanem csak zselléreket, quasi jobbágyokat, mivel hogy neki a cselédre nincs folytonosan szüksége. — És ezt a gazda-körben mondja el, ahol nincs ember, aki az ilyen kijelentéstől hanyatt esik ! — Képzelhetni tehát, hogy milyen „gazda-kör“ lehet az, ahol az ilyféle kulturális elveket hangoztathatják! Elég az hozzá, hogy a „gazda-kör“ megvan, s ha már a gazdasághoz nem ért s igy a gazdaság előmozdítására semmit sem tesz is, legalább ne fűtsék hiába: Jöszte fiam Sándor és kezd meg azt a Barnum-féle amerikai kivándorlást politikai párt és kabarék-humbug képében fölolvasni. És amint Bujanovics a még egészen el nem koptatott kosztümben a színpadra lép, mint egy kicsit mégis csak újság s magát egészen még le nem járt szép „maszk“, az ellenzéki sajtó részéről üdvlövésekkel fogadtatik. Teljes kivilágítás mellett az előadást meg is kezdi. Elmondja, hogy mennyire el van szegényedve a sárosi tót, aki köztudomás szerint olyan szegény volt mindig, hogy szegényebbé már nem igen lehetett. Ámde amint hogy a „szép maszk“ ruházata sem egészen uj divatú volt, hát a ruházatból fölolvasó Bujánovics is azt teszi, hogy elkezdi a sárosi tótok régi szegénységét habaréki uj fénymázzal bevonni s a már ősapáink által is ismert állapotokat úgy adni elő, mintha azok Tisza Kálmán alatt lettek volna megszületve ; tesz ugyan hozzájuk úgy mellékesen említve némi elemi csapást is, ami az emberek terményeit egészen tönkretette, de az persze csak olyan mellékes csapás a mellett, amit a mai kormány elkövet. Ettől a kormánytól akar tehát menekülni a sárosi tól, mikor Amerikába vándorol, tette, hogy a hatalmakhoz való viszonyaink a lehető legjobbak s előreláthatólag azok is fognak maradni. Umberto olasz király maga kezdeményezte a találkozást, minthogy a monarchiánkkal való jó egyetértés Olaszországnak kiválóan érdekében fekszik; részünkről mi semmit sem követelhetünk s teljességgel nem tarthatunk Olaszországtól. Andrássy Gyula gr. ugyanezt hangsúlyozó, kiemelve fejtegetései közben azt is, hogy az irredenta nem annyira ránk, mint inkább Olaszországra nézve válhatik veszélyessé. Ha az irredenta Olaszországot háborúra kényszerítette volna valamikor monarchiánk ellen, csak két eshetőség vált volna lehetségessé : vagy győzött volna Olaszország, ami mindenesetre a köztársasági párt győzelme teendett volna, vagy pedig vereséget szenvedett volna, ami végzetessé válhatott volna a dinasztiára nézve. A közeledés ennélfogva tökéletesen őszinte természetű. Kállay osztályfőnök kijelente, hogy uralkodónknak a cárral való találkozásáról egyáltalában soha még csak szó sem volt. Az összes erre vonatkozó közlemények ennélfogva koholmányok. A dangzigi fejedelem-találkozás Németország iránt való viszonyainkat egyáltalában és egy irányban sem zavarta meg. Részletes fejtegetésekbe bocsátkozott Kállay a Dunakérdésre, valamint a keleti vasut-vonalcsatlakozásra nézve is. Fálk Miksa bizottsági előadó fölhatalmaztatott, hogy jelentésében Hay merle elhunyt külügyminiszternek a delegáció legutolsó jelentése óta tanúsított tevékenységét, tekintettel működésének eredményeire, említse föl. Szeged, 1881. november 7. — A védtörvénynek a megszállott tartományokban való életbeléptetésére vonatkozó rendelete a közös kormánynak beható fejtegetésekre nyújtott indokot. A közös kormány ezt a rendeletet, mely a boszniai és a hercegovinai közigazgatási szolgálatnak egészen önként érthető és szükséges kiegészítését képezi, most hirdette ki, hogy a hivatott tényezőknek — a delegációknak — alkalmat adjon e tárgyban nyilatkozhatni s a közös kormánytól esetleg szükségeseknek mutatkozó fölvilágosításokat követelhetni. — Ez az ügy az egyesült négyes albizottságban legközelebb mindenesetre vita alá is fog jutni. Annyi kétségtelennek látszik, hogy a megszállott tartományokban szervezendő fegyveres erő számára pénz sem a delegációktól, sem pedig a mindkét részen levő kormányoktól nem fog követeltetni, mert eltekintve attól, hogy Boszniában eleinte csak igen csekély újonclétszám fog valószínűleg tényleges szolgálatra behivatni, alapos és jogos kilátás van arra is, hogy a megszállott tartományok jövedelmei folyton emelkedni fognak, minthogy a bevételeknél mutatkozó fölösleg már eddig is nemcsak elérte, hanem meg is haladta a közös kormány előirányzatában kimutatott 12,502 forintot, mivel szigorúan véve a késelési alap egy nemét képező 550,000 frtnyi pénztári készlet is fölöslegesnek tekinthető s mivel a legközelebbi években ez összeg is előreláthatólag közigazgatási célokra fog fordíttathatni, melyekhez a Boszniában és Hercegovinában álló fegyveres erő kiadásai is számítandók lesznek. A magyar delegáció külügyi albizottságának tegnapi ülésében rendkívül érdekes vita folyt le a külügyi politika fölött. Több oldalról eredő kérdésekre Kállay Béni osztályfőnök kijelent Egy pánszláv muszka lap, a „Nov. Vremja“, szörnyen dühöng az osztrákmagyar monarchia és Andrássy ellen, aki most tudvalevőleg külügyminiszteri jelöltként szerepel. A többi közt így ír: „Andrássy személyisége oly föltűnő, politikájának iránya oly jól ismert, hogy megjelenése Ausztria-Magyarország külügyi politikája vezetőjének szerepében sokkal fontosabb, mint tíz parlamenti beszéd, mint a leghatalmasabb vörös könyvek. Andrássy par excellence annexiós politikus. Befolyásának tulajdontható, hogy Ausztria-Magyarország nem akart közeledni Oroszországhoz; az ő műve Ausztria-Magyarországnak Olaszországgal való szövetsége. Andrássynak és Tiszának föladatát a szlávok elnyomása képezi. — A Balkán-félsziget szlávjaira igy szomorú tapasztalatok várnak. Annak dacára, hogy az osztrákok s a magyarok megerősítették Boszniában s Hercegovinában elfoglalt álláspontjukat, annak dacára, hogy az osztrák s a magyar bureaukrácia mindent elkövet, hogy ezeket a tartományokat szláv jellegüktől megfoszsza, mégis nem értek célt. Az ő ellenökre lett a nyugati s a déli szlávság szelleme hatalmassá. Sajnos, nincs egység, nincs egyetértés a szlávok közt, az gyökeres hibája a szláv politikának. Mégis Ausztria Magyarország meg fogja gondolni tettét, mielőtt kezét kinyújtaná az ország után, amelyet nem okkupálni, hanem mint ellenséges területet leigázni akar. S ha a nehézségek, akadályok nem fogják visszatartani az osztrák-magyarokat, hát csak forgácsolják szét hadi erejöket a Dunától az Aegei tengerig s akkor a szlávoknak nem fog kelleni aggódni jövőjükért mindaddig, míg nem lesznek köztük árulók, mert döntő pillanatban szilárdan fognak állani, mint a kőfal, s a hódítókat kényszeríteni fogják arra, hogy térjenek vissza északra.“ Politikai szemléjében azt állítja ez a lap, hogy a német birodalomnak, Ausztria-Magyarországnak s Olaszországnak szövetsége hadi fenyegetés. ” A magyar delegáció hadügyi albizottsága tegnap tartott fllegében a következő határozati javaslatot fogadta el: „A közös hadügyminiszter fölhívandó, hogy intézkedjék az iránt, hogy az alsóbb katonai képző- és nevelőintézetek első osztályaiba való fölvételnél a német nyelv nemtudása épen úgy, mint a hadapród-iskolák első osztályainál, akadályt ne képezzen ; egyszersmind fölhivatik a közös hadügyminiszter, hogy az ezen irányban tett intézkedésekre és a fölvételre vonatkozó kimutatást a közelebbi delegációnak fölterjeszsze.“ Helybeli újdonságok. Szeged, 1881. november 7. — A kaszinó tegnap délután tartotta alakuló közgyűlését nagyszámú tagok részvétele mellett. A közgyűlés vezetésére Pálfy Ferenc kiáltatott ki elnökül. A közgyűlésen bejelentetett a taggyüjtés eredménye, mely szerint az új alakulási ciklus tartamára, a legközelebbi 3 évre eddig 132 tag jegyezte alá magát a kibocsátott íveken. 132 tag részvétele elégséges a kaszinó fennállásának biztosítására. Ennélfogva a közgyűlés kimondta az új alakulást. Amellett azonban szükségesnek látta, intézkedéseket tenni arra nézve is, hogy az egyesület szervezetében netalán szükséges reformok életbeléptettessenek s különösen módok kerestessenek arra nézve, hogy a kaszinó életképessége fokoztassék és az egyesület körében az újonan belépett tagok közrehatása mellett nagyobb tevékenység és pezsgőbb egyesületi élet honosíttassák meg, ami új tagok belépésére nézve fokozott vonzerőt fog gyakorolni. Az egyesület ily irányú szervezése tekintetében javaslattételre bizottság lett kiküldve, mely Pálfy Ferenc elnöklete alatt 30 tagból alakíttatott meg. A szervezőbizottság e hó 20-ikára fogja javaslatát beterjeszteni, amikor új közgyűlés tartatik, s ugyanekkor fog megejtetni a tisztújítás is. A kaszinói tagok számára nézve megjegyezzük, hogy múlt évben 140 tagból állt az egyesület, s igy a tagok létszámában, az uj tagok számarányához viszonyítva, némi csökkenés állt be, mely azonban csak 8-ra megy. — Az ipartársulat közgyűlése. Az ipartársulat tagjai tegnap d. u. nagy számban gyűltek egybe az ipartársulat házának dísztermében a másodszor összehívott rendkívüli közgyűlésre, mely három fontos tárgy fölött hozott határozatot. A választmány által előkészített tanácskozási tárgyak elsője volt az egyleti alapszabályok módosítása. A gyakorlat szükségesnek bizonyíta a régi alapszabályok némely intézkedéseinek megváltoztatását s a választmány revízió alá vévén a régi alapszabályokat, a módositványok befoglalásával újabb szövegezésben terjesztette azokat elő. Az átdolgozott alapszabályok egész terjedelemben fölolvastattak s összehasonlítva a régi szöveggel, a módositványokat megvitatás alá vette a közgyűlés. A módosítások nagyobbára jelentéktelenek s leginkább a régi szöveg styláris javítására vonatkoznak. A leglényegesebb módosítvány a közgyűlések határozatképességét szabályozza, amennyiben a régi alapszabályokban a határozatképességre nézve előírt feltételt megváltoztatván, a jelenlevők minimumát jelentékenyen lejebb szállítja. A régi §. szerint ugyanis a közgyűlés határozatképességére nézve az öszes egyesületi tagok felének jelenléte volt szükséges. A gyakorlat tarthatatlannak bizonyította ezt a szabványomért oly népes egyesületnél, mint az ipartársulat (jelenleg 414 tagot számlál) a tagok felét csaknem lehetetlen bármikor összehozni, mikor épen a fölmerülő ügyek közgyűlés tartását igénylik. A módosítvány a határozatképesség föltételét az egyesületi tagok Yó részének jelenlétére redukálja. Ezt a változtatást elfogadta a közgyűlés, bár elleninditvány is létetett, mely a létszámot még lejebb szállítani kívánta s elégnek tartá csak 80 tag jelenlétét kikötni. Ezek után a társulat körében fölállítandó segélyző-pénztár szervezetét érdeklő alapszabályok terjesztettek elő, melyek az egyesületi alapszabályok függelékét képezik és legújabban dolgoztattak ki egy bizottság által s hagyattak jóvá a választmány részéről. A törzsalapszabályok 1. §-ában történik hivatkozás a segélyző-pénztár létesítésére, melynek életbeléptetése magából az ipartárs egyik rendeltetéséből következik. A társulat ugyanis az iparügyek erkölcsi és közgazd. érdekeinek istápolása és fejlesztése mellett azt is célul tűzte ki, hogy az ipartársulat elaggott, vagy szerencsétlenség miatt teljesen munkaképtelenné vált szegény tagjait, vagy ily tagok gyámol nélkül hátrahagyott özvegyeit és árváit anyagilag is segéd