Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)
1881-12-03 / 276. szám
Huszonharmadik évfolyam 1881. Megjelen: ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán . Egész évre . . . 15 frtekr. Félévre .... 7, 50 , Évnegyedre . . 3 , 75 , Egy hóra ... 19 25 „ Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetik.276-ik szám. Szombat, december 3-án. Szegedi Híradó. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyres százazra. 13 .sz. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger busz távkönyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. hova Szeged, dec. 2. A karlócai szerb egyházi kongreszszus holnap vagy holnapután választja meg patriarcháját, a magyarországi autonóm szerb egyház fejét. Azt már tudjuk, hogy a kongreszszuson Miletics hívei, a szerb politikai túlzók vannak nagy többségben. Váltig mondogatták pedig az utóbbi időkben, hogy Miletics csillaga lejáróban van, sőt hogy már le is járt volna. És a kongreszszusi választásoknál mégis nagy többségre tett szert. Ezt az ellentmondást azonban csak látszólagosnak mondják. Ugyanis, hogy Miletics , illetve az omladina, a választásoknál oly nagy többséget bírt összehozni a maga embereiből, ennek az okául azt mondják, s ez úgy is van, hogy a mostani szerb egyházközségek még az omladina uralma alatt, tehát Miletics párthiveiből alakittattak meg s minthogy ezek vezették a választásokat, az eredménynek szükségképen ilyennek kell lennie. Ám ha így van is a dolog s ha ennélfogva áll is az, amit maga Cseh Ede, a kongreszszusi kir. biztos is kategorice kijelentett, hogy a szerb egyházi kongreszszus nem hű kifejezője a szerb nép közvéleményének, amely immár elhagyta Mileticset s a mérsékeltség és államtisztelet útjára lépett, ez az eredményen nem változtat. A tény mégis ez, hogy Mileticsék dominálják a kongreszszust s az lesz a patriarcha, akit ők akarnak. És ők eiusdem formaet, a maguk emberét akarják. Efölött immár nem lehetünk kétségben a legutóbbi hírek után. A kongreszszus első napjaiban ugyan hire járt, hogy a kongreszszus többsége hajlandó a józan megfontolásnak tért engedni s az államhatalommal való összeütközést kikerülni — Angyelics megválasztásával. Most azonban már erről szó sincs. Mutatja ezt az, hogy a többségben levő túlzó nemzetiségi párt azzal is éreztette hatalmát, hogy hat mérsékelt párti választást megsemmisített. Ez nem az észretérés, nem a meghajlás jele, ez a harc bevezetése az államhatalommal. Két jelöltje van a túlzó pártnak: Stojkovics és a horvát Zsivkovics. Az egyik öreg, tehetetlen s kész eszköz Mileticsék kezében , a másik notórius magyarfaló. Tehát egyik olyan rész és akceptálhatlan nekünk, mint a másik. És Mileticsék mégis egyiket a kettő közül fogják megválasztani, valószínűleg Stojkovicsot, ha ugyan a jelek nem csalnak. És hát a quid tunc? Mit tesz a magyar kormány, ha ez a választás fölterjesztetik, hogy a korona jóváhagyását eszközölje ki ? Akármilyen fanyar a megtagadás savanyú almája, azt hiszszük, bele kell harapnia. Ha már előzőleg elmulasztotta befolyását a választásokra érvényesíteni, utólag alig tehet mást, mint a választást, ha az az államra nézve kedvezőtlenül ütne ki, sikertelenné tenni, ha csak egyébként nem talál módot, hogy az új patriarchát, legyen az akár báb, akár ellenség, működésében ártalmatlanná tegye. Mert hogy a magyar állameszme irányában ellenséges érzülettel viseltető egyén üljön a patriarchai széken, azt megengedni olyan hiba lenne, amelynek káros következései el nem maradhatnának. Erre nézve elég tanúságot nyújt a múltak tapasztalata. Mert tudjuk, hogy egy Mileticsteremtette patriarcha annyi, mint a szerb nemzeti túlzók hatalmának növelése a szerb népre — a szerb egyházvagyon dús jövedelmének politikai üzelmekre való fölhasználásával. Ezt a magyar államnak eltűrnie nem lehet. S ha a szerb túlzók nem fékezik államellenes törekvéseiket, a magyar kormány se kímélje az ostort, amelynek sujtása egyedül képes észre téríteni, s ha nem, képtelenekké tenni az omladinistákat. Ekkor már tényre lehet utalni s e tény alapján a kormány minden gene nélkül megteheti azt, a mit eddig megtenni talán utalt, hogy : a szerb egyházközségek újraszervezésén kezdje a gyökeres kúrát az omladina-fekély ellen! — Akrivosciei eseményekről írják a N. fr. Pressének Triesztből, november 30-ról . Amint katonai körökben állítják, még semmiféle katonai operációkat sem kezdtek a Felkelők ellen. Ezek a nőket, gyermekeket, valamint minden fegyverhordásra képtelen embert Montenegróba küldtek. Jovanovics bárónak állítólag egyelőre csak az a feladata, hogy személyes értesüléseket szerezzen s a helyzetről jelentést tegyen Bécsbe. Hírlik, hogy az új helytartó a risanóiakat teszi elsősorban mindenért felelőssé. Mikor megérkezett, a risanói község küldöttsége tisztelgett nála. Jovanovics báró a következő szavakkal utasítá el őket: * Tehát Risanóból valók vagytok ? Ti vagytok mindennek okai. A viszontlátásra ju — Ellenben Ilia Raceta tartománygyűlési képviselő, aki a Juppa lakosainak az általa kölcsönzött pénzt kamatostól oly föltétel alatt ajándékozta oda, hogy az ujoncozásnak nem szegülnek ellene, a helytartóságnál nagy kegyben áll. A helytartó és kisérői sokat tanácskoznak vele. Uj csapatszállítmányok nem történtek, ellenben folyton küldik a lőszert. Tegnap ment el Triesztből az utolsó csendőrosztály Dalmáciába. — A porta és a boszniai védtörvény. A „N. W. Tagbr.“ jelenti, hogy a boszniai ideiglenes védtörvény kihirdetése után a porta rögtön elárulta azon szándékát, hogy formális tiltakozást akar intézni Ausztria- Magyarországhoz. A hatalmak értesültek is a porta ezen jegyzékének tervezetéről, de a diplomáciának sikerült megakadályozni a jegyzék formális átnyújtását. A bécsi török nagykövet azonban utasítást kapott kormányától, hogy szólítsa föl az osztrák-magyar kormányt a védtörvény végrehajtásának elhalasztására. Ez a kívánság, mint az említett lap írja, határozottan visszautasíttatott. Ennek következtében visszatért a porta azon szándékára, hogy formaliter tiltakozni fog a boszniai védtörvény ellen. Az utóbbi napokban Németország mindent elkövetett, hogy visszatartsa a portát ezen lépéstől, de úgy látszik, hogy sikertelen maradt a német kormány törekvése és így a legközelebbi jövőben megtörténhetik a tiltakozó jegyzék átnyújtása. — Francia katonai reformok. A Gambetta-kormány a kormányzat minden ágában igen nagy mérvű tevékenységet kezd kifejteni. Az uj hadügyminiszter is nagy erélylyel dolgozik s főleg két eszme valósításába fogott: visszaállítja a már 1872-ben alkotott, de két évi működés után megszűnt főhaditanácsot, továbbá a szintén 1872-ből származó honvédelmi bizottságot. Mindkét intézmény olyan szervezetet nyer, amely a miniszterelnöknek a legmesszebb menő befolyástengedi radikális honvédelmi reformjai valósítására. A Rep. Frangaise ismételve hangsúlyozza, hogy a honvédelmi szervezet teljes kiépítése és betetőzése teszi a Gambetta-kormány feladatát. Iskolaszéki jelentés. (Az 1880—81. tanévről.) Tekintetes közigazgatási bizottság! A népiskolai közoktatást rendező 1868. XXXVIII. és 1876. XXVIII. törvénycikkek végrehajtása tárgyában a községi iskolaszékek számára kiadott miniszteri utasítás 8. §-a az iskolaszék teendői közé sorolja, hogy mindennemű eljárásáról a községnek jelentését évenként megtegye. Eme rendeletnek megfelelőleg az iskolaszék működését, a körében fölmerült nevezetesebb mozzanatokat és intézkedéseket az 1880—81-ik tanévről van szerencsém a következőkben egybefoglalva előterjeszteni. Az iskolaszék összesen e tanév folyamában 12 ülést tartott, u. m. múlt évi aug. 30., szept. 6, 30, november 4, 14, december 17 és f. évi január 12, március 7, május 14, június 8, július 27 és augusztus 24-én. Ezen ülések fontosabb tárgyait mindenkor előkészítették az iskolaszék kebeléből kiküldött polgári, népiskolai és iskoláztatási állandó, valamint az egyes elvi jelentőségű kérdésekben időközönként véleményadásra kiküldött szakbizottságok, melylyek mindegyike több ülésben tárgyalva a hozzájuk utasított ügyeket, adott javaslataik által lényegesen megkönnyítették az iskolaszéki tárgyalásokat és az ügyek alapos elintézését. Ezen tanévre a behratások a belterületi iskoláknál múlt évi aug. 30-tól bezárólag szept. hó 5-ig eszközöltettek, az előadások pedig ugyanazon hó 6-án vették kezdetüket. Azonban külvárosi iskoláinknál a beírásra kitűzött idő alatt oly csekély számmal történtek a beiratások ezúttal is, hogy a rendszeres előadások csak október hóban vehették kezdetüket, amidőn a nagyobb munkaidő megszűntével oly tömegesen íratták be a szülők gyermekeiket, hogy több iskolánál, hol osztályszaporítások nem voltak eszközölhetők, a később jelentkező tanulókat föl sem lehetett venni. A rendelkezésre álló tanhelyiségek e tanév folyamában is benépesedtek tehát mindenütt, sőt több helyen túltömöttek voltak és a további fölvételeket, melyek csak az egészség és taneredmény rovására történtek volna, be kellett szüntetni. Iskoláztatásunk előbbre vitelének fő akadálya, t. i. az iskolaépületek hiánya körül az előző tanévhez képest csak annyiban történt változás, hogy a felsővárosi iskolaépületnél egy nagy tanterem két részre osztatott s az azokban elhelyezett osztályok folytán nyert tágas tanteremben egy vegyes osztály rendeztetett be, Rókuson pedig egy két tanteremmel biró helyilyiség béreltetett ki és bocsáttatott tanhelyiségül az iskolaszék rendelkezése alá. Pedig még részint osztályszaporítások, részint párhuzamosítások igényeltettek volna a felsővárosi, mórai és alsóvárosi iskoláknál is, de mik a létező viszonyok között s főkép a szükséges helyiségek hiánya miatt rém voltak foganatosíthatók. Ily körülmények közt lehetetlen tehát a legőszintébb hálával nem fogadni királyi biztos úr ő nagyméltóságának ama kegyes intézkedését, hogy a polgári és belvárosi népiskolai leányosztályok számára szükséges iskolai helyiségek fölépíttetését, a műszaki osztály vezetése mellett, már tényleg megkezdette s igy biztos kilátás van arra, hogy ezen városunk egyik díszét képezendő iskolaépület az 1882/83. tanévre át fog adatni rendeltetésének. Hasonlólag örömmel hozom a tek. közigazg. bizottság tudomására, hogy az alsóvárosi községi népiskola fölépítése szintén megkezdetett s a föntjelzettem időig minden valószínűséggel rendeltetésének szintén átadható lesz s igy e városrész is el lesz látva egy időre a tankötelesek jelenlegi létszámának megfelelő iskolaépülettel. Mindkét iskolaépületnek használatba vétele által még egyrészről a városi tár jelentékeny évi bérösszeg kiadásától leend megkímélve, másrészről a tanulók számára oly tantermek állandóak rendelkezésünkre, amelyek, elhelyezésüket és nagyságukat tekintve, a népokt. törvény idevonatkozó szabványainak s így az egészségi és neveléstanítási követelményeknek teljes mértékben meg fognak felelni, különösen a belvárosi leányiskolaépületről mondható el, hogy az e városrész nemcsak jelenlegi igényeinek, hanem a messze jövő követelményeinek is megfelelőleg fog elkészülni. Az iskolai építkezésekről szólva föl kell említenem, hogy mint legszükségesebb a sorrendben, a belvárosi fő- és felsővárosi egyik iskola fölépítése kell hogy következzék, mert a belvárosban, nem is véve figyelembe azon tetemes összeget, mely a város által évenként haszonbérül fizettetik, az építkezés sürgős voltát eléggé indokolja az iskolák jelenlegi nagyon jól ismert célszerűtlen, törvényellenes és orvosrendőri szempontból sem tűrhető elhelyezésén kívül azon körülmény, hogy midőn arról volt szó, hogy a reáliskolai épületben levő három népiskolai főosztály a jövő tanévre onnét kitelepíttessék; az iskolaszék a legnagyobb utánjárás mellett nem volt képes a célnak csak némileg is megfelelő helyiséget találni. De ha sikerült volna is ily helyiségre akadnia, azt csak több évre terjedő szerződés mellett s akkor is az átalakítási, áthelyezési és berendezési nagymérvű költségeken fölül oly tetemes bérösszegért, melyet a városnak mostani viszonyai között elviselnie a lehetetlenséggel határos. S csak a szerencsés véletlennek köszönhető a viszonyok akként való alakulása, hogy azon osztályok a nevezett iskolaépületben továbbra megmaradhattak s egyelőre a városi tár megszabadult egy a célnak meg nem felelő, de mégis elkerülhetlen nagy évi bérösszeg kiadásától. Noha e szerint a jelzett baj nem következett be a belvárosban, annak kikerülése nem volt lehetséges felsővároson, hol az iskolaépületek hiánya épen oly mérvben érezhető s hol az iskolaszék legalább már a jövő tanévre megszüntetni óhajtotta azon viszás állapot, hogy az önként jelentkező tanulók az iskolába fölvehetők ne legyenek. Megkereste tehát a tanácsot a szükséges iskolahelyiség kibérlése iránt s attól azon fölvilágosítást nyerte, hogy a kivánt négy tanterem évi haszonbére a fölszerelési és átalakítási költségeken kívül 2000 frtot igényelne, mely túlcsigázott bérösszeg annyival inkább sem volt megadható, minthogy még a drágán kibérelhető helyiségek sem feleltek volna meg a követelményeknek. Bármily fontosak voltak tehát az indokok, melyek az iskolaszéket az iskolahelyiségek bérlésének kérelmezésére indították, kénytelen volt beleegyezni, hogy a bérlőt ily súlyos viszonyok és feltételek mellett ne foganatosíttassék, hanem a jelenlegi állapot egy ideig még fönntartassék. Az elmondottakból látható, hogy mennyire kívánatos iskoláink hova-hamarább való fölépítése általában s elsősorban különösen a két említett helyen, melyek egyikénél, t. i. a belvárosi iskola építésénél, szabadjon a tek. közigazg. bizottság előtt annak célszerűségét hangoztatnom, hogy az nemcsak a népiskolai, hanem a polgári főiskolai helyiségeket is magában foglalja , mert, eltekintve attól, hogy a reáliskolai épületben a polg.iskola rendelkezésére álló helyiségek már nem elegendők, eléggé indokolva van annak szükségessége azon bizonytalanság által, hogy a város soha sem tudja, mikor kellene ezen tanintézetet onnan kitelepítenie s azon föntebb jelzettem kellemetlenségeknek a tanhelyiségek megszerzését illetőleg magát kitennie. E terv megvalósítása ma már annyival inkább könnyebb leend, minthogy királyi biztos úz ő nagyméltósága, a belvárosi népiskolai főosztályok részére először megállapítva volt s iskolai építkezésekre alkalmatlan és kicsiny telek helyett, a Zrínyi- és Eötvös-utcák által határolt 621 g ölnyi nagyságú területnek az emelendő iskolaépület céljaira való fölhasználását engedélyezni méltóztatott. Kitűnik az elősoroltakból az is, hogy Szeged város köztörvényhatósági bizottságának e téren a közeljövőben még nagy, igen nagy áldozatokat kell hoznia, ha romjaiból emelkedő szeretett városunk tanügyét fejleszteni a a kor színvonalára fölemelve megtartani óhajtja s erős a hitem, hogy valamint a múltban majdnem erejét meghaladó nagy összegekkel adózott mindenkor a közmivelődés oltárára, úgy a jövőben sem fog az áldozatok nagyságától visszariadni, hogy Szeged jövő nagyságának, lakosai boldogulásának alapföltétele, a népnevelés csarnokai, nemcsak ne hiányozzanak, hanem szép reményekre jogosító közművelődésünk ügye múltúnkhoz és hivatásunkhoz méltóan minél előbb fölvirágozzék. Itt nem lehet, nem szabad figyelmünket kikerülnie azon igazságnak, hogy „kétszer ad, ki hamarad”, mert ez azon tér, melyen a csekélynek látszó késedelem évtizedekre kihat s a nemzedéknek, mely a nevelés-oktatás áldásait nélkülözve nő föl, örökre pótolhatatlan marad. Ennyit tartottam szükségesnek a megkezdett s a jövőben foganatosítandó iskolaépítések alkalmából elmondani s most áttérek egyes népoktatási intézeteinkről való előterjesztéseimre. A polgári főiskola első osztályának túlnépes voltánál fogva e tanévben az iskolaszék részéről előterjesztés történt a nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, hogy annak párhuzamosítása eszközöltessék és pedig kellő eredménynyel, mert ő nagyméltósága a jövő tanévben beállandó túlnépesség esetén annak párhuzamosítását engedélyezte s a mennyiségtani és természettudományi tárgyak tanításánál egy tanítói állásra a pályázat kihirdetését el is rendelte, ami I. évi aug. 20-ig terjedő határidővel nemcsak foganatosíttatott, hanem ezen idő lejártával az iskolaszék által a hármas kijelölés ezen állás betöltése céljából eszközöltetett is, hogy az a beírások eredményével egyidejűleg a kinevezés végett fölterjeszthető legyen