Szegedi Híradó, 1881. július-december (23. évfolyam, 147-298. szám)

1881-12-03 / 276. szám

Huszonharmadik évfolyam 1881. Megjelen:­­ ünnep utáni napokat kivéve mindennap. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán . Egész évre . . . 15 frt­e­kr. Félévre .... 7, 50 , Évnegyedre . . 3 , 75 , Egy hóra ... 1­9 25 „ Előfizetések legcélszerűbben posta­utalvány utján eszközölhetik.­­276-ik szám. Szombat, december 3-án. Szegedi Híradó. POLITIKAI és VEGYESTARTALMÚ NAPILAP, Szerkesztőségi iroda: hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál tér 209. sz. a. az udvarban balra. Egyres száza­zra. 13 .sz. Hirdetések dijai: A héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 6 kr., többszörinél 4 kr és minden beiktatásnál 30 kr. kincs­tári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyilttér“ ben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Burger busz táv­könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. hova Szeged, dec. 2. A karlócai szerb egyházi kongresz­­szus holnap vagy holnapután választja meg patriarcháját, a magyarországi au­tonóm szerb egyház fejét. Azt már tudjuk, hogy a kongresz­­szuson Miletics hívei, a szerb poli­tikai túlzók vannak nagy többségben. Váltig mondogatták pedig az utóbbi időkben, hogy Miletics csillaga lejáróban van, sőt hogy már le is járt volna. És a kongreszszusi választásoknál mégis nagy többségre tett szert. Ezt az ellent­mondást azonban csak látszólagosnak mondják. Ugyanis, hogy Miletics , il­letve az omladina, a választásoknál oly nagy többséget bírt összehozni a maga embereiből, ennek az okául azt mond­ják, s ez úgy is van, hogy a mostani szerb egyházközségek még az omladina uralma alatt, tehát Miletics párthiveiből alakittattak meg s minthogy ezek vezet­ték a választásokat, az eredménynek szükségképen ilyennek kell lennie. Ám ha így van is a dolog s ha ennélfogva áll is az, a­mit maga Cseh Ede, a kongreszszusi kir. biztos is ka­­tegorice kijelentett, hogy a szerb egy­házi kongreszszus nem hű kifejezője a szerb nép közvéleményének, a­mely im­már elhagyta Mileticset s a mérsékelt­­ség és államtisztelet útjára lépett, ez az eredményen nem változtat. A tény mégis ez, hogy Mileticsék dominálják a kongreszszust s az lesz a patriarcha, a­kit ők akarnak. És ők eiusdem form­aet, a maguk emberét akarják. Efölött immár nem lehetünk kétségben a legutóbbi hírek után. A kongreszszus első napjaiban ugyan hire járt, hogy a kongreszszus többsége hajlandó a józan megfontolás­nak tért engedni s az államhatalommal való összeütközést kikerülni — Angye­­lics megválasztásával. Most azonban már erről szó sincs. Mutatja ezt az, hogy a többségben levő túlzó nemzetiségi párt azzal is éreztette hatalmát, hogy hat mérsékelt párti választást megsemmisí­tett. Ez nem az észretérés, nem a meg­hajlás jele, ez a harc bevezetése az államhatalommal. Két jelöltje van a túlzó pártnak: Stojkovics és a horvát Z­s­i­v­k­o­­v­i­c­s. Az egyik öreg, tehetetlen s kész eszköz Mileticsék kezében , a másik notórius magyarfaló. Tehát egyik olyan rész és akceptálhatlan nekünk, mint a másik. És Mileticsék mégis egyiket a kettő közül fogják megválasztani, való­színűleg Stojkovicsot, ha ugyan a jelek nem csalnak. És hát a quid tunc? Mit tesz a magyar kormány, ha ez a választás föl­terjesztetik, hogy a korona jóváhagyá­sát eszközölje ki ? Akármilyen fanyar a megtagadás savanyú almája, azt hiszszük, bele kell harapnia. Ha már előzőleg elmulasztotta befolyását a választásokra érvényesíteni, utólag alig tehet mást, mint a válasz­tást, ha az az államra nézve kedvezőtle­nül ütne ki, sikertelenné tenni,­­ ha csak egyébként nem talál módot, hogy az új patriarchát, legyen az akár báb, akár ellenség, működésében ártalmat­lanná tegye. Mert hogy a magyar állameszme irányában ellenséges érzülettel viseltető egyén üljön a patriarchai széken, azt megengedni olyan hiba lenne, a­mely­nek káros következései el nem marad­hatnának. Erre nézve elég tanúságot nyújt a múltak tapasztalata. Mert tudjuk, hogy egy Miletics­­teremtette patriarcha annyi, mint a szerb nemzeti túlzók hatalmának növelése a szerb népre — a szerb egyházvagyon dús jövedelmének politikai üzelmekre való fölhasználásával. Ezt a magyar államnak eltűrnie nem lehet. S ha a szerb túlzók nem fékezik államellenes törekvéseiket, a magyar kormány se kímélje az ostort, a­melynek sujtása egyedül képes észre téríteni, s ha nem, képtelenekké tenni az omladinistákat. Ekkor már tényre lehet utalni s e tény alapján a kormány minden gene nélkül megteheti azt, a mit eddig meg­tenni talán utalt, hogy : a szerb egyház­­községek újraszervezésén kezdje a gyöke­res kúrát az omladina-fekély ellen! — Akrivosciei eseményekről írják a N. fr. Pressének Triesztből, november 30-ról . A­mint katonai körökben állítják, még semmiféle katonai operációkat sem kezdtek a Felkelők ellen. Ezek a nőket, gyermekeket, valamint minden fegyverhordásra képtelen em­bert Montenegróba küldtek. J­ovanovics bárónak állítólag egyelőre csak az a feladata, hogy személyes értesüléseket szerezzen s a helyzetről jelentést tegyen Bécsbe. Hírlik, hogy az új helytartó a risanóiakat teszi első­sorban mindenért felelőssé.­­ Mikor megérkezett, a risanói község küldöttsége tisztelgett nála. Jovanovics báró a következő szavakkal utasítá el őket: * Tehát Risanóból valók vagy­tok ? Ti vagytok mindennek okai. A viszont­látásra ju — Ellenben Ilia Raceta tartomány­­gyűlési képviselő, a­ki a Juppa lakosainak az általa kölcsönzött pénzt kamatostól oly föltétel alatt ajándékozta oda, hogy az ujoncozásnak nem szegülnek ellene, a helytartóságnál nagy kegyben áll. A helytartó és kisérői sokat ta­nácskoznak vele. Uj csapatszállítmányok nem történtek, ellenben folyton küldik a lőszert.­­ Tegnap ment el Triesztből az utolsó csendőr­osztály Dalmáciába. — A porta és a boszniai véd­­törvény. A „N. W. Tagbr.“ jelenti, hogy a boszniai ideiglenes védtörvény kihirdetése után a porta rögtön elárulta azon szándékát, hogy formális tiltakozást akar intézni Ausztria- Magyarországhoz. A hatalmak értesültek is a porta ezen jegyzékének tervezetéről, de a diplomáciának sikerült megakadályozni a jegy­zék formális átnyújtását. A bécsi török nagy­követ azonban utasítást kapott kormányától, hogy szólítsa föl az osztrák-magyar kormányt a védtörvény végrehajtásának elhalasztására. Ez a kívánság, mint az említett lap írja, hatá­rozottan visszautasíttatott. Ennek következtében visszatért a porta azon szándékára, hogy for­maliter tiltakozni fog a boszniai védtörvény ellen. Az utóbbi napokban Németország min­dent elkövetett, hogy visszatartsa a portát ezen lépéstől, de úgy látszik, hogy sikertelen ma­radt a német kormány törekvése és így a leg­közelebbi jövőben megtörténhetik a tiltakozó jegyzék átnyújtása. — Francia katonai reformok. A Gambetta-kormány a kormányzat minden ágában igen nagy mérvű tevékenységet kezd kifejteni. Az uj hadügyminiszter is nagy erély­­lyel dolgozik s főleg két eszme valósításába fogott: visszaállítja a már 1872-ben alkotott, de két évi működés után megszűnt főhaditaná­csot, továbbá a szintén 1872-ből származó honvédelmi bizottságot. Mindkét intézmény olyan szervezetet nyer, a­mely a miniszter­­elnöknek a legmesszebb menő befolyást­­engedi radikális honvédelmi reformjai valósítására. A Rep. Frangaise ismételve hangsúlyozza, hogy a honvédelmi szervezet teljes kiépítése és bete­tőzése teszi a Gambetta-kormány feladatát. Iskolaszéki jelentés. (Az 1880—81. tanévről.) Tekintetes közigazgatási bizottság! A népiskolai közoktatást rendező 1868. XXXVIII. és 1876. XXVIII. törvénycikkek végrehajtása tárgyában a községi iskolaszékek számára kiadott miniszteri utasítás 8. §-a az iskolaszék teendői közé sorolja, hogy minden­nemű eljárásáról a községnek jelentését éven­­ként megtegye. Eme rendeletnek megfelelőleg az iskolaszék működését, a körében fölmerült nevezetesebb mozzanatokat és intézkedéseket az 1880—81-ik tanévről van szerencsém a kö­vetkezőkben egybefoglalva előterjeszteni. Az iskolaszék összesen e tanév folyamá­ban 12 ülést tartott, u. m. múlt évi aug. 30., szept. 6, 30, november 4, 14, december 17 és f. évi január 12, március 7, május 14, június 8, július 27 és augusztus 24-én. Ezen ülések fontosabb tárgyait mindenkor előkészítették az iskolaszék kebeléből kiküldött polgári, népisko­lai és iskoláztatási állandó, valamint az egyes elvi jelentőségű kérdésekben időközönként vé­lemény­adásra kiküldött szakbizottságok, mely­­lyek mindegyike több ülésben tárgyalva a hozzájuk utasított ügyeket, adott javaslataik által lényegesen megkönnyítették az iskola­széki tárgyalásokat és az ügyek alapos elin­tézését. Ezen tanévre a behratások a belterületi iskoláknál múlt évi aug. 30-tól bezárólag szept. hó 5-ig eszközöltettek, az előadások pedig ugyanazon hó 6-án vették kezdetüket. Azon­ban külvárosi iskoláinknál a beírásra kitűzött idő alatt oly csekély számmal történtek a be­iratások ezúttal is, hogy a rendszeres előadá­sok csak október hóban vehették kezdetüket, a­midőn a nagyobb munkaidő megszűntével oly tömegesen íratták be a szülők gyermekei­ket, hogy több iskolánál, hol osztályszaporítá­­sok nem voltak eszközölhetők, a később jelent­kező tanulókat föl sem lehetett venni. A ren­delkezésre álló tanhelyiségek e tanév folyamá­ban is benépesedtek tehát mindenütt, sőt több helyen túltömöttek voltak és a további fölvé­teleket, melyek csak az egészség és tanered­mény rovására történtek volna, be kellett szüntetni. Iskoláztatásunk előbbre vitelének fő akadá­lya, t. i. az iskolaépületek hiánya körül az előző tanévhez képest csak annyiban történt változás, hogy a felsővárosi iskolaépületnél egy nagy tanterem két részre osztatott s az azokban el­helyezett osztályok folytán nyert tágas tante­remben egy vegyes osztály rendeztetett be, Rókuson pedig egy két tanteremmel biró helyi­­lyiség béreltetett ki és bocsáttatott tanhelyisé­gül az iskolaszék rendelkezése alá. Pedig még részint osztályszaporítások, részint párhuzamo­sítások igényeltettek volna a felsővárosi, mórai és alsóvárosi iskoláknál is, de mik a létező vi­szonyok között s főkép a szükséges helyiségek hiánya miatt rém voltak foganatosíthatók. Ily körülmények közt lehetetlen tehát a legőszintébb hálával nem fogadni királyi biztos úr ő nagyméltóságának ama kegyes intézke­dését, hogy a polgári és belvárosi népiskolai leányosztályok számára szükséges iskolai helyi­ségek fölépíttetését, a műszaki osztály vezetése mellett, már tényleg megkezdette s igy biztos kilátás van arra, hogy ezen városunk egyik díszét képezendő iskolaépület az 1882/83. tan­évre át fog adatni rendeltetésének. Hasonlólag örömmel hozom a tek. köz­iga­zg. bizottság tudomására, hogy az alsó­városi községi népiskola fölépítése szintén meg­kezdetett s a föntjelzettem időig minden való­színűséggel rendeltetésének szintén átadható lesz s igy e városrész is el lesz látva egy időre a tankötelesek jelenlegi létszámának meg­felelő iskolaépülettel. Mindkét iskolaépületnek használatba vétele által még egyrészről a városi tár jelentékeny évi bérösszeg kiadásától leend megkímélve, másrészről a tanulók számára oly tantermek állandóak rendelkezésünkre, a­melyek, elhe­lyezésüket és nagyságukat tekintve, a népokt. törvény idevonatkozó szabványainak s így az egészségi és neveléstanítási követelményeknek teljes mértékben meg fognak felelni, különösen a belvárosi leányiskolaépületről mondható el, hogy az e városrész nemcsak jelenlegi igényei­nek, hanem a messze jövő követelményeinek is megfelelőleg fog elkészülni. Az iskolai építkezésekről szólva föl kell említenem, hogy mint legszükségesebb a sor­rendben, a belvárosi fő- és felsővárosi egyik iskola fölépítése kell hogy következzék, mert a belvárosban, nem is véve figyelembe azon tetemes összeget, mely a város által évenként haszonbérül fizettetik, az építkezés sürgős vol­tát eléggé indokolja az iskolák jelenlegi nagyon jól ismert célszerűtlen, törvényellenes és orvos­­rendőri szempontból sem tűrhető elhelyezésén kívül azon körülmény, hogy midőn arról volt szó, hogy a reáliskolai épületben levő három népiskolai főosztály a jövő tanévre onnét ki­­telepíttessék; az iskolaszék a legnagyobb után­járás mellett nem volt képes a célnak csak némileg is megfelelő helyiséget találni. De ha sikerült volna is ily helyiségre akadnia, azt csak több évre terjedő szerződés mellett s akkor is az átalakítási, áthelyezési és berendezési nagymérvű költségeken fölül oly tetemes bér­összegért, melyet a városnak mostani viszonyai között elviselnie a lehetetlenséggel határos. S csak a szerencsés véletlennek köszön­hető a viszonyok akként való alakulása, hogy azon osztályok a nevezett iskolaépületben to­vábbra megmaradhattak s egyelőre a városi tár megszabadult egy a célnak meg nem felelő, de mégis elkerülhetlen nagy évi bérösszeg kiadásától. Noha e szerint a jelzett baj nem követ­kezett be a belvárosban, annak kikerülése nem volt lehetséges felsővároson, hol az iskola­­épületek hiánya épen oly mérvben érezhető s hol az iskolaszék legalább már a jövő tanévre megszüntetni óhajtotta azon viszás állapot, hogy az önként jelentkező tanulók az iskolába föl­­vehetők ne legyenek. Megkereste tehát a ta­nácsot a szükséges iskolahelyiség kibérlése iránt s attól azon fölvilágosítást nyerte, hogy a kivánt négy tanterem évi haszonbére a föl­szerelési és átalakítási költségeken kívül 2000 frtot igényelne, mely túlcsigázott bérösszeg annyival inkább sem volt megadható, minthogy még a drágán kibérelhető helyiségek sem felel­tek volna meg a követelményeknek. Bármily fontosak voltak tehát az indokok, melyek az iskolaszéket az iskolahelyiségek bérlésének ké­relmezésére indították, kénytelen volt bele­egyezni, hogy a bérlőt ily súlyos viszonyok és feltételek mellett ne foganatosíttassék, hanem a jelenlegi állapot egy ideig még fönntartassék. Az elmondottakból látható, hogy mennyire kívánatos iskoláink hova-hamarább való föl­építése általában s első­sorban különösen a két említett helyen, melyek egyikénél, t. i. a bel­városi iskola építésénél, szabadjon a tek. köz­­igazg. bizottság előtt annak célszerűségét han­goztatnom, hogy az nemcsak a népiskolai, ha­nem a polgári főiskolai helyiségeket is magá­ban foglalja , mert, eltekintve attól, hogy a reáliskolai épületben a polg.­iskola rendelke­zésére álló helyiségek már nem elegendők, eléggé indokolva van annak szükségessége azon bizonytalanság által, hogy a város soha sem tudja, mikor kellene ezen tanintézetet on­nan kitelepítenie s azon föntebb jelzettem kel­lemetlenségeknek a tanhelyiségek megszerzését illetőleg magát kitennie. E terv megvalósítása ma már annyival inkább könnyebb leend, minthogy királyi biz­tos úz ő nagyméltósága, a belvárosi népiskolai főosztályok részére először­ megállapítva volt s iskolai építkezésekre alkalmatlan és kicsiny te­lek helyett, a Zrínyi- és Eötvös-utcák által ha­tárolt 621 g­ ölnyi nagyságú területnek az eme­lendő iskola­épület céljaira való fölhasználását engedélyezni méltóztatott. Kitűnik az elősoroltakból az is, hogy Sze­ged város köztörvényhatósági bizottságának e téren a közel­jövőben még nagy, igen nagy áldozatokat kell hoznia, ha romjaiból emel­kedő szeretett városunk tanügyét fejleszteni a a kor színvonalára fölemelve megtartani óhajtja s erős a hitem, hogy valamint a múltban majdnem erejét meghaladó nagy összegekkel adózott mindenkor a közmivelődés oltárára, úgy a jövőben sem fog az áldozatok nagysá­gától visszariadni, hogy Szeged jövő nagysá­gának, lakosai boldogulásának alapföltétele, a népnevelés csarnokai, nemcsak ne hiányozza­nak, hanem szép reményekre jogosító közmű­­velődésünk ügye múltúnkhoz és hivatásunkhoz méltóan minél előbb fölvirágozzék. Itt nem lehet, nem szabad figyelmünket kikerülnie azon igazságnak, hogy „kétszer ad, ki hamar­ad”, mert ez azon tér, melyen a csekélynek látszó késedelem évtizedekre kihat s a nem­zedéknek, mely a nevelés-oktatás áldásait nél­külözve nő föl, örökre pótolhatatlan marad. Ennyit tartottam szükségesnek a megkez­dett s a jövőben foganatosítandó iskolaépítések alkalmából elmondani s most áttérek egyes népoktatási intézeteinkről való előterjeszté­seimre. A polgári főiskola első osztályának túlnépes voltánál fogva e tanévben az iskolaszék részé­ről előterjesztés történt a nagyméltóságú vallás- és közoktatási miniszter úrhoz, hogy annak párhuzamosítása eszközöltessék és pedig kellő eredménynyel, mert ő nagyméltósága a jövő tanévben beállandó túlnépesség esetén annak párhuzamosítását engedélyezte s a mennyiség­­tani és természettudományi tárgyak tanításánál egy tanítói állásra a pályázat kihirdetését el is rendelte, a­mi I. évi aug. 20-ig terjedő határ­idővel nemcsak foganatosíttatott, hanem ezen idő lejártával az iskolaszék által a hármas kijelölés ezen állás betöltése céljából eszközöl­tetett is, hogy az a beírások eredményével egy­idejűleg a kinevezés végett fölterjeszthető legyen

Next