Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)

1891-07-11 / 188. szám

mozott teendői mellett is tevékeny és sok­oldalú munkásságot fejtsen ki úgy szépiro­dalmi, mint egyházi tudományos irodalmi téren. S az irodalom ezen két ágában Szek­­rényinek már is jó hangzású neve van, a mit most, a békés falusi életben bizonyára még ismertebbé fog tenni. — Falusi operatőr. A nép jóhiszemű­ségét alig lehet valamivel jobban kiaknázni, mint «csodaszerek»-kel és «gyors meggyó­­gyítás»-sal. Olyan könnyű is a szenvedőket, ha hozzá még teljesen tudatlanok, rászedni, behálózni. Mint lapunknak írják : S­a á­g­h, ter­esmegyei községben, Popovics Gyula, dobozi illetőségű egyén «csodadoktor»-nak adta ki magát s Czinka Czini biró leányá­nak megoperálta balszemét. Az ope­­ráczió következtében a leány örökre meg­vakult. Az áldoktort elfogták a csendőrök. Találtak lakásán különféle porokat, kenőcsöt és olajat. — Diszalbum Barossnak. A vasárnapi munkaszünet életbelépésének emlékezetes örömnapja lesz július 19-én. Első vasárnap, melyen hat napi munkálkodás után széles Magyarországon pihenni fognak a dolgos kezek, a budapesti kereskedő­ ifjak egylete a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény­­javaslat megalkotójának, Baross Gábor kereskedelemügyi miniszternek, hálája jeléül diszalbumot nyújt át, melynek lapjait az összes magyarországi kereskedő ifjúsági egyletek elöljáróinak névsora tölti ki. A budapesti ker.­ifjak egylete egy ilyen disz­­lapot küldött tegnap a szegedi kereskedő­­ifjak egylete elnökségének is, mely termé­szetesen örömmel tölti ki annak sorait. — Egy pikáns fegyelmi ügy. Nagy-Becskerek rendezett tanácsú város képviselő, testülete — mint tudósítónk írja — tegnapi rendkívüli közgyűlésén L­o­g­a Szilárd vá­rosi alkapitány ellen nagy szótöbbséggel fegyelmi vizsgálat elrendelését határozta el. Loga ellen az a panasz merült fel, hogy több tánc­helyiségben szeméremsértő orvos­rendőri vizsgálatot teljesíttetett. ■— Dalestély. Élvezetes este kínálko­zik ma újra a szegedi műveit közönségnek. A szegedi dalárda, mely eddigi sikerült konc­ertjeivel jó nevet vívott ki magának a publikumnál, ma este 8 órakor tartja a «Próféta» díszes udvarkert-helyiségében idei II. kötelezett dalestélyét, melynek műsora a következő: 1. Schuber: «Sajkázó». 2. Dür­­ner: «Viharban». 3. Rieger: «Bucsu». 4. Adams : «Párisi ifjúság». 5. «Rieger : «Bor­dás». 6. Szegedi: «Dankó-dalok ». Remél­hetőleg ennek a dalestélynek is épp oly szép számú közönsége lesz, amilyen a sze­gedi dalkör minden konc­ertjének lenni szokott. — Nem lesz belvárosi kisdedóvó. E czímen hozott tegnapi közleményünkre ille­tékes helyről a következő, némi részben helyreigazító, nagyobb részben pedig k­i­­bővítő sorokat kaptuk: «A szegedi jóte­nőegylet, mely a helybeli óvóházakat fönn­tartja, választmányi ülésében elhatározta ugyan, hogy közgyűlése elé azzal a javas­lattal járul, hogy a belvárosi óvót megszünteti. Erre azonban okot nem az a körülmény adott, hogy a város az önkén­tes tűzoltók által elfoglalt telket óvóház építése czéljára át nem engedte, mert az egylet a tanácstól ilynemű, de sőt semminemű határozatot nem ka­pott, pedig a tűzoltó­telek iránt való kér­vény még a múlt év szeptember havának 14-én beadatott. Hogy e késedelemnek mi az oka, az később bizonyára ki fog de­rülni. De ennek az idáig érthetetlen halo­gatásnak következménye lett az a kényszer­­helyzet, melybe ezáltal az egylet jutott. Ugyanis az egylet czéljának, másrészt a város érdekeinek is eleget tenni óhajtván, régi épületét és telkét eladta abban a re­­ményben, hogy a város hatóságától egy, az óvó czéljainak megfelelő telket nyerend, melyen 1891. év őszén megfelelő épülete­ket emel és abban a kisdednevelést foly­tatni fogja. Egyelőre tehát 1890. ősztől ez évi őszig a mostani helyiséget bérelte ki. Ez a bérlet most októberben lejárván, alkalmas bérhelyiséget az egylet nem tu­dott szerezni. Azután meg a bérlet ára fölemeltetvén, a már különben is magas bérdijat anélkül, hogy alaptőkéjét ne veszé­lyeztesse, nem fizetheti. A tanács késedel­messége az egyletet arra késztette, hogy egy újabb kérvényt intézett 1891. év május 14-én a tanácshoz azért, hogy a múlt évben beadott kérvényre (miután időköz­ben a két egylet képviselőinek közbejötté­vel helyszíni tárgyalás is megtartatott) hoz­zon határozatot az iránt, vájjon a belvárosi óvóház czéljainak a bizottság, tehát a jelen volt tanácsnok által is egyedül alkalmasnak talált önkénytes tűzoltói telket átadja-e? A kérvényben sürgő határozatot kér az egylet, mert az építkezés ideje beállt. Ezenkívül kijelentette e kérvényében az egylet azt is, hogy amennyiben a várostól a kért terü­letet nem kapja meg, a belvárosi óvóházat kénytelen lesz beszüntetni. Minderre azon­ban válasz még eddig nem érke­zett. Az egylet választmánya tehát elha­tározta, hogy a belvárosi óvóiskolát, esetleg egy időre, megszünteti, mert a város által nyújtott 120 főt évi segély egyik dajka fizetésére is alig lévén elegendő, a bel­városi óvó­épület alapját képező tőkét bér­letre el nem fecsérelheti, másrészt, még ha volna is erre elég pénze, megfelelő alkal­mas bérhelyiséget a belvárosban szerezni nem lehet. A nagy­közönség jóakaró támo­gatásában részesülő egylet érdekében az ügy fölvilágositása végett szükségesnek tar­tottam ezeket helyreigazításul és kibővíté­sül előadni. (Egyleti tag.)» — Tanyai lókötők. A szegedi tanyá­kon mostanában fehér holló a lókötő, nagy ritkán aztán mikor mégis elfuttatnak a nagy szegedi rónaságon egy-két lovat, talpra áll a pusztai rendőrség s rendesen hamaro­san előkeritik a lókötőt. Tegnap a fekete­szélen T­a­k­á­c­s Mihálynak kipányvázott lovai közül két értékes lovat elloptak. Az ismeretlen lókötőket Molnár rendőrbiztos nyomozza. — Öngyilkos úri leány. A szerdán el­tűnt úri leány megkerült holtan, tegnap este hat órakor a szeszgyár mellett fogták ki a Tisza hullámaiból. A csurgó víztől ned­ves, bomlásnak indult hulla fehér lepe­dőbe burkolva, ki van terítve a közkórház márványasztalára. Dús haja körülfolyja egykor csak mosolyogni tudó gyermekes arczát, mely most merev és fehér; szeme le­hunyva, ajka csukva, rommá lett a kedves tizenhatéves élet. Első pillanatra fölismer­ték benne egy szegedi tisztes családnak leányát, Richter Idát, ki szerdán reggel imakönyvvel kezében távozott atyja, Rich­ter József magyar­ államvasúti ellenőr házá­ból. Azt mondta, templomba megy imádkozni meghalt anyjáért. A szeme kényes volt, az arcza mégis mosolygott. Vigság és szomorúság gyakran párosul a fiatal gyer­mekleány szívében. Rettenetes elhatározá­sát ki sem fejtette. Később kalapját kifog­ták a Tiszából. Érzékeny szive egy év előtt is leüzte a Tisza partra; belenézett már akkor is a hullámok közé, de csak kalap­ját vetette oda, ő maga visszatért a családi tűzhelyhez. Senki sem tudja, hogy a múlt évben elejtett öngyilkossági tervet mért fűzte tovább. A tizenhatéves kornak telje­­sülhetetlen ábrándja, egy könnyen megráz­­kódó túlságosan érzékeny gyermekszív kép­zelt bántalma és a mindentudó gondviselő tudná megmondani, mi minden orvosolha­tatlannak hitt gyerekes bánat sodorhatta a hullámok közé, a családját gyöngéden szerető, fiatal úri leányt. Nem csuda, ha öngyilkossági hite városszerte megilletődést keltett s tegnap este sokan kimentek a közkórházba, természetesen csupán a család tagjait bocsátották a halottas szobába, azok kétségbeesve siratták a gyermekleányt, ki a családi fészekből oly korán kifutott a­­ halálba. — A szabadságharcz képekben. Hen­taller Lajos orsz. képviselő és Tárnok Béla által sok évek óta gyűjtött és kiválóan ér­dekes 48—49-es gyűjtemény kiállítása né­hány nap múlva a fővárosi vigadó több termében megnyílik. Ez érdekes kiállítás tartalmazza mindazokat a képes ábrázola­tokat, melyek az 1848—49 iki szabad­­ságharczunkról s annak szereplőiről ha­zánkban, Európában és Amerikában felku­­tathatók és megszerezhetők voltak. E gyűj­teményben ezerhatszáz kép van mindenféle fajtájú és nagyságú olajfe­stményektől kezdve a fényképekig, meg a metszett vagy litog­rafált képekig. Az egész a legváltozatosabb és legérdekesebb quodlibet, igazán szemlél­hető kommentárja annak a frappáns hatás­nak, amelyet szabadságharczunk egy egész művelt világban tett. A kiállítás rendezői kérik egyúttal az egész hazai közönséget, hogy a birtokukban levő szabad­ságharczi emlékeket a kiállítás tartamára viszontszol­gálatért, vagy meghatározott díjért átengedni szíveskedjenek. Minden ilyen küldemény Hentaller Lajos ,orsz. képviselőnek és Tár­nok Bélának, Budapest V. a fővárosi viga­dóba Ciímzendő. A kiállítás sikerére fölöt­tébb kívánatos volna, ha abban festő és szobrász művészeink is részt vennének annál inkább, mert most nyílik először alkalom annak a bemutatására, hogy történelmünk egy­ik legjelentősebb epizódja a hazai képző­művészetet hogyan inspirálta. Különben igen kiváló művészek, mint Zala, Roskovits, Stettka, Margittay, Spányik stb. megígér­ték, hogy fognak kiállítani képeket. — Pályázat bírói székre. R­á­c­z Gyu­lának újvidéki törvény­széki elnökké történt kinevezése folytán megüresedett szegedi törvényszéki bírói székre az igazságügymi­niszter pályázatot hirdet. A pályázati kér­vények holnaptól számított két hét alatt a szegedi kir. törvényszéknél adandók be. Értesülésünk szerint legalább is negyvenen fognak erre az évi 1700 frttal dotált állásra pályázni. A pályázati hirdetmény a hivata­los lap tegnapi számában már megjelent. A Nők gyűlése a kisdedóvó ügyében. A szegedi kisdedóvó jótékony nőegylet július 16., esetleg 19-ik napján délelőtt 11 órakor közgyűlést tart. A 19 én tartandó közgyűlés a megjelentek számára való te­kintet nélkül határozatképes. Tárgy: A belvárosi óvoda megszüntetése. — Nyomok a fűben. Nyaranta a par­kok és közkertek sok dolgot adnak a rend­őrségnek. Nappal hiába rendezgetnek a kertészek; reggelre némely kertben valósá­gos pusztulás képe tárul az elé, akit először viszen dolga a kacskaringós, szűkös ösvé­nyeken. Szétbolygatott bokrok, letépett, földre tiport virágok és összetaposott füvek a pusztítás nyomai. A folytonos panasz éberré tette a rendőrséget s most kitudó­dott, kik rontják a parkokat. Egy rendőr­­őrmester hivatalos jelentése szerint a csa­vargók és a kutyák, ritkán mások is men­nek a fűbe. Tegnap éjjel a kutyákat össze­­fogdosta a peczér, a csavargókat a rendőrök, akiket meg a farongáláson kaptak, azokat a kihágási bíróság ítélte pénzbírságra. — Boszúálló testvérek. Lapunknak ír­ják : Bogojeva bácsmegyei községben egész parasztdráma játszódott le a napokban. Bocskó Istvánt a rácz «falu­ rosszát» késsel leszúrta Petó Pál és Petó Tóbiás, mert azt a hírt terjesztette nevérükről Mariról, hogy lábán gyógyíthatatlan seb van, e miatt da­ SZEGEDI híradó. Szombat, 1891. julius 1­.

Next