Szegedi Híradó, 1891. július-szeptember (33. évfolyam, 178-257. szám)
1891-07-11 / 188. szám
mozott teendői mellett is tevékeny és sokoldalú munkásságot fejtsen ki úgy szépirodalmi, mint egyházi tudományos irodalmi téren. S az irodalom ezen két ágában Szekrényinek már is jó hangzású neve van, a mit most, a békés falusi életben bizonyára még ismertebbé fog tenni. — Falusi operatőr. A nép jóhiszeműségét alig lehet valamivel jobban kiaknázni, mint «csodaszerek»-kel és «gyors meggyógyítás»-sal. Olyan könnyű is a szenvedőket, ha hozzá még teljesen tudatlanok, rászedni, behálózni. Mint lapunknak írják : Sa ágh, teresmegyei községben, Popovics Gyula, dobozi illetőségű egyén «csodadoktor»-nak adta ki magát s Czinka Czini biró leányának megoperálta balszemét. Az operáczió következtében a leány örökre megvakult. Az áldoktort elfogták a csendőrök. Találtak lakásán különféle porokat, kenőcsöt és olajat. — Diszalbum Barossnak. A vasárnapi munkaszünet életbelépésének emlékezetes örömnapja lesz július 19-én. Első vasárnap, melyen hat napi munkálkodás után széles Magyarországon pihenni fognak a dolgos kezek, a budapesti kereskedő ifjak egylete a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslat megalkotójának, Baross Gábor kereskedelemügyi miniszternek, hálája jeléül diszalbumot nyújt át, melynek lapjait az összes magyarországi kereskedő ifjúsági egyletek elöljáróinak névsora tölti ki. A budapesti ker.ifjak egylete egy ilyen diszlapot küldött tegnap a szegedi kereskedőifjak egylete elnökségének is, mely természetesen örömmel tölti ki annak sorait. — Egy pikáns fegyelmi ügy. Nagy-Becskerek rendezett tanácsú város képviselő, testülete — mint tudósítónk írja — tegnapi rendkívüli közgyűlésén Loga Szilárd városi alkapitány ellen nagy szótöbbséggel fegyelmi vizsgálat elrendelését határozta el. Loga ellen az a panasz merült fel, hogy több tánchelyiségben szeméremsértő orvosrendőri vizsgálatot teljesíttetett. ■— Dalestély. Élvezetes este kínálkozik ma újra a szegedi műveit közönségnek. A szegedi dalárda, mely eddigi sikerült koncertjeivel jó nevet vívott ki magának a publikumnál, ma este 8 órakor tartja a «Próféta» díszes udvarkert-helyiségében idei II. kötelezett dalestélyét, melynek műsora a következő: 1. Schuber: «Sajkázó». 2. Dürner: «Viharban». 3. Rieger: «Bucsu». 4. Adams : «Párisi ifjúság». 5. «Rieger : «Bordás». 6. Szegedi: «Dankó-dalok ». Remélhetőleg ennek a dalestélynek is épp oly szép számú közönsége lesz, amilyen a szegedi dalkör minden koncertjének lenni szokott. — Nem lesz belvárosi kisdedóvó. E czímen hozott tegnapi közleményünkre illetékes helyről a következő, némi részben helyreigazító, nagyobb részben pedig kibővítő sorokat kaptuk: «A szegedi jótenőegylet, mely a helybeli óvóházakat fönntartja, választmányi ülésében elhatározta ugyan, hogy közgyűlése elé azzal a javaslattal járul, hogy a belvárosi óvót megszünteti. Erre azonban okot nem az a körülmény adott, hogy a város az önkéntes tűzoltók által elfoglalt telket óvóház építése czéljára át nem engedte, mert az egylet a tanácstól ilynemű, de sőt semminemű határozatot nem kapott, pedig a tűzoltótelek iránt való kérvény még a múlt év szeptember havának 14-én beadatott. Hogy e késedelemnek mi az oka, az később bizonyára ki fog derülni. De ennek az idáig érthetetlen halogatásnak következménye lett az a kényszerhelyzet, melybe ezáltal az egylet jutott. Ugyanis az egylet czéljának, másrészt a város érdekeinek is eleget tenni óhajtván, régi épületét és telkét eladta abban a reményben, hogy a város hatóságától egy, az óvó czéljainak megfelelő telket nyerend, melyen 1891. év őszén megfelelő épületeket emel és abban a kisdednevelést folytatni fogja. Egyelőre tehát 1890. ősztől ez évi őszig a mostani helyiséget bérelte ki. Ez a bérlet most októberben lejárván, alkalmas bérhelyiséget az egylet nem tudott szerezni. Azután meg a bérlet ára fölemeltetvén, a már különben is magas bérdijat anélkül, hogy alaptőkéjét ne veszélyeztesse, nem fizetheti. A tanács késedelmessége az egyletet arra késztette, hogy egy újabb kérvényt intézett 1891. év május 14-én a tanácshoz azért, hogy a múlt évben beadott kérvényre (miután időközben a két egylet képviselőinek közbejöttével helyszíni tárgyalás is megtartatott) hozzon határozatot az iránt, vájjon a belvárosi óvóház czéljainak a bizottság, tehát a jelen volt tanácsnok által is egyedül alkalmasnak talált önkénytes tűzoltói telket átadja-e? A kérvényben sürgő határozatot kér az egylet, mert az építkezés ideje beállt. Ezenkívül kijelentette e kérvényében az egylet azt is, hogy amennyiben a várostól a kért területet nem kapja meg, a belvárosi óvóházat kénytelen lesz beszüntetni. Minderre azonban válasz még eddig nem érkezett. Az egylet választmánya tehát elhatározta, hogy a belvárosi óvóiskolát, esetleg egy időre, megszünteti, mert a város által nyújtott 120 főt évi segély egyik dajka fizetésére is alig lévén elegendő, a belvárosi óvóépület alapját képező tőkét bérletre el nem fecsérelheti, másrészt, még ha volna is erre elég pénze, megfelelő alkalmas bérhelyiséget a belvárosban szerezni nem lehet. A nagyközönség jóakaró támogatásában részesülő egylet érdekében az ügy fölvilágositása végett szükségesnek tartottam ezeket helyreigazításul és kibővítésül előadni. (Egyleti tag.)» — Tanyai lókötők. A szegedi tanyákon mostanában fehér holló a lókötő, nagy ritkán aztán mikor mégis elfuttatnak a nagy szegedi rónaságon egy-két lovat, talpra áll a pusztai rendőrség s rendesen hamarosan előkeritik a lókötőt. Tegnap a feketeszélen Takács Mihálynak kipányvázott lovai közül két értékes lovat elloptak. Az ismeretlen lókötőket Molnár rendőrbiztos nyomozza. — Öngyilkos úri leány. A szerdán eltűnt úri leány megkerült holtan, tegnap este hat órakor a szeszgyár mellett fogták ki a Tisza hullámaiból. A csurgó víztől nedves, bomlásnak indult hulla fehér lepedőbe burkolva, ki van terítve a közkórház márványasztalára. Dús haja körülfolyja egykor csak mosolyogni tudó gyermekes arczát, mely most merev és fehér; szeme lehunyva, ajka csukva, rommá lett a kedves tizenhatéves élet. Első pillanatra fölismerték benne egy szegedi tisztes családnak leányát, Richter Idát, ki szerdán reggel imakönyvvel kezében távozott atyja, Richter József magyar államvasúti ellenőr házából. Azt mondta, templomba megy imádkozni meghalt anyjáért. A szeme kényes volt, az arcza mégis mosolygott. Vigság és szomorúság gyakran párosul a fiatal gyermekleány szívében. Rettenetes elhatározását ki sem fejtette. Később kalapját kifogták a Tiszából. Érzékeny szive egy év előtt is leüzte a Tisza partra; belenézett már akkor is a hullámok közé, de csak kalapját vetette oda, ő maga visszatért a családi tűzhelyhez. Senki sem tudja, hogy a múlt évben elejtett öngyilkossági tervet mért fűzte tovább. A tizenhatéves kornak teljesülhetetlen ábrándja, egy könnyen megrázkódó túlságosan érzékeny gyermekszív képzelt bántalma és a mindentudó gondviselő tudná megmondani, mi minden orvosolhatatlannak hitt gyerekes bánat sodorhatta a hullámok közé, a családját gyöngéden szerető, fiatal úri leányt. Nem csuda, ha öngyilkossági hite városszerte megilletődést keltett s tegnap este sokan kimentek a közkórházba, természetesen csupán a család tagjait bocsátották a halottas szobába, azok kétségbeesve siratták a gyermekleányt, ki a családi fészekből oly korán kifutott a halálba. — A szabadságharcz képekben. Hentaller Lajos orsz. képviselő és Tárnok Béla által sok évek óta gyűjtött és kiválóan érdekes 48—49-es gyűjtemény kiállítása néhány nap múlva a fővárosi vigadó több termében megnyílik. Ez érdekes kiállítás tartalmazza mindazokat a képes ábrázolatokat, melyek az 1848—49 iki szabadságharczunkról s annak szereplőiről hazánkban, Európában és Amerikában felkutathatók és megszerezhetők voltak. E gyűjteményben ezerhatszáz kép van mindenféle fajtájú és nagyságú olajfestményektől kezdve a fényképekig, meg a metszett vagy litografált képekig. Az egész a legváltozatosabb és legérdekesebb quodlibet, igazán szemlélhető kommentárja annak a frappáns hatásnak, amelyet szabadságharczunk egy egész művelt világban tett. A kiállítás rendezői kérik egyúttal az egész hazai közönséget, hogy a birtokukban levő szabadságharczi emlékeket a kiállítás tartamára viszontszolgálatért, vagy meghatározott díjért átengedni szíveskedjenek. Minden ilyen küldemény Hentaller Lajos ,orsz. képviselőnek és Tárnok Bélának, Budapest V. a fővárosi vigadóba Ciímzendő. A kiállítás sikerére fölöttébb kívánatos volna, ha abban festő és szobrász művészeink is részt vennének annál inkább, mert most nyílik először alkalom annak a bemutatására, hogy történelmünk egyik legjelentősebb epizódja a hazai képzőművészetet hogyan inspirálta. Különben igen kiváló művészek, mint Zala, Roskovits, Stettka, Margittay, Spányik stb. megígérték, hogy fognak kiállítani képeket. — Pályázat bírói székre. Rácz Gyulának újvidéki törvényszéki elnökké történt kinevezése folytán megüresedett szegedi törvényszéki bírói székre az igazságügyminiszter pályázatot hirdet. A pályázati kérvények holnaptól számított két hét alatt a szegedi kir. törvényszéknél adandók be. Értesülésünk szerint legalább is negyvenen fognak erre az évi 1700 frttal dotált állásra pályázni. A pályázati hirdetmény a hivatalos lap tegnapi számában már megjelent. A Nők gyűlése a kisdedóvó ügyében. A szegedi kisdedóvó jótékony nőegylet július 16., esetleg 19-ik napján délelőtt 11 órakor közgyűlést tart. A 19 én tartandó közgyűlés a megjelentek számára való tekintet nélkül határozatképes. Tárgy: A belvárosi óvoda megszüntetése. — Nyomok a fűben. Nyaranta a parkok és közkertek sok dolgot adnak a rendőrségnek. Nappal hiába rendezgetnek a kertészek; reggelre némely kertben valóságos pusztulás képe tárul az elé, akit először viszen dolga a kacskaringós, szűkös ösvényeken. Szétbolygatott bokrok, letépett, földre tiport virágok és összetaposott füvek a pusztítás nyomai. A folytonos panasz éberré tette a rendőrséget s most kitudódott, kik rontják a parkokat. Egy rendőrőrmester hivatalos jelentése szerint a csavargók és a kutyák, ritkán mások is mennek a fűbe. Tegnap éjjel a kutyákat összefogdosta a peczér, a csavargókat a rendőrök, akiket meg a farongáláson kaptak, azokat a kihágási bíróság ítélte pénzbírságra. — Boszúálló testvérek. Lapunknak írják : Bogojeva bácsmegyei községben egész parasztdráma játszódott le a napokban. Bocskó Istvánt a rácz «falu rosszát» késsel leszúrta Petó Pál és Petó Tóbiás, mert azt a hírt terjesztette nevérükről Mariról, hogy lábán gyógyíthatatlan seb van, e miatt da SZEGEDI híradó. Szombat, 1891. julius 1.