Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)
1892-03-24 / 72. szám
Csütörtök, 1892. márczius 24. SZEGEDI híradó. Jókai: Bizony nem. Eötvös : Bizony igen. (Derültség.) Benn van az 1878-iki fölirati javaslatban. 1873-ban maga Bismarck mondta Jókainak, hogy ha Ausztria-Magyarországot megtámadja valaki, Németországot találja magával szemben. Ezt megírta Jókai Mór és Bismarck lapjai igazolták. Ha tehát a kalandos külpolitika tartóztatta vissza Jókait, amint mondá, akkor nem volt, sem most, sem akkor igaza. Hanem igenis átment akkor, midőn egy nagy kaland készült Magyarországra, mikor előkészítették a boszniai okkupácziót. A jegybankra nézve elmondja azt, hogy mikor a nemzeti bank ellenséges állást foglalt el Magyarország ellen, tartva attól, hogy Lacomék felmondják a Magyarországon elhelyezett 42 milliót, a Deákpárt azt tervezte, a törvényt is meghozta, hogy ötven millió alapon leszámítoló bankot állítanak föl, mely aranyfedezet mellett bankjegyeket adhatott volna ki. Hogy e nagy válság előtt mért nem állították föl az Escompte bankot, azt megmondhatná a balközép (Halljuk, halljuk!) de azt nem mondja most el. A nagy válság után már nem lehetett fölállítani. Mikor pedig a fuzionált kormány megkezdi az alkudozást, az volt az első föltétel, hogy szó se legyen az Escompte bankról. A jegybankra határozott jogunk van s ő felsége is kijelenté, hogy ezt nem tekinti politikai kérdésnek. A honvédség nem volt benn az 1867-iki törvényben, mégis megcsinálta a Deákpárt. A Deák-párti kormányok összes adósságainak kamatai (melyek egy részét örökölte) csak 69 millióra rúgtak, most 130 millióra rúgnak. (Nagy haladás balról, így az adókat, míg ő (Eötvös) a túloldalon ült, nem engedték emelni, egyik kormányt a másik után buktatták meg. Jókai Mór nem támogatta azt a kormányt, mely nem emelte az adót, de támogatja azt a kormányt, mely emeli az adókat. (Derültség a balon.) A határőrvidék bekebelezése nehezebb munka volt, mint az és azt a kormányt, mely a határőrvidéket megszünteté, nem támogatta Jókai, hanem amelyik nagy költséggel új katonai kormányt rendezett be Boszniában, azt támogatta. Egy betű igaz sincs abban, amint Tisza Kálmán és Jókai előadták a fúzió történetét. Azért ment át a balközép, hogy a fináncziakat rendezze? (Madarász, megéheztek.) 1878-ban még rosszabbak lettek a financziák. A szárnyakon már folyton történtek a kitörések, fúrták a Deák-part alatt az aknákat, egyes kiválók már át is tértek. De abban, hogy idáig jutott a dolog, Jókai ártatlan, valamint abban is ártatlan, hogy most a kormány mellett van, de abban már nem ártatlan, hogy dithirambot zeng a történelmi tények elferdítésével. 1875 ben még a társadalom harczolt az elvekért, száz szabadelvű kör alakult, de megszűntek s teendőiket a központokban rá ruházták a főispánokra, a járásokban a szolgabirákra. (Úgy van a baloldalon.) Ezután Tisza theóriája ellen fordul, melyet Lusthandl lődözött fel, hogy t. i. Ausztria nélkül Magyarország nem változtathat alkotmányán. Erre annak idején Deák Ferencz felelt meg. Majd a miniszterelnök ellen polemizál, aki örök időre fenntartandónak magyarázza a kiegyezést. A fejlődés törvényét nem lehet megváltoztatni. Akármit mondott Andrássy Gyula úr. s akármit mondott volna Deák Ferencz, az ránk nézve nem lehet irányadó. De Deák Ferencz nem is mondá. Ajánlja még egyszer elfogadásra felirati javaslatát. (Éljenzés, taps a szélsőbalon.) Öt percz szünet. Szünet után Bokross Elek személyes kérdésben néhány félreértett szavát magyarázza meg. Apponyi Albert gr. az előadónak azt a theóriáját, hogy a fúziót az elvek különbsége nem akadályozza, csak megkönnyíti, átengedi az ő erkölcsi fölényének kapitálisául. (Élénk tetszés a baloldalon.) A kormánypárt azon elvek ellen, melyeket ők kifejtettek, még a negáció álláspontjára sem helyezkedett. A belügyi reformok kérdésében semmi precízet sem hallottunk. Csak annak kijelentését, hogy a párt együtt fogja támogatni a kormányt reformtörekvésében, de a reform biztosíítékát és elfogadhatóságát egyetlen vonással sem domborították ki. Jókai Mór ellen fordult, aki az alsó papságot okozta — mert hiszen a püspöki kar támogatásáról nem lehet szó — (Derültség) a nemzeti párt megszaporodását és vádolta a nemzeti pártot, hogy mást beszélt a papságnak a választások előtt, mint ami a feliratban van. Felolvassa a választási programmjának erre vonatkozó pontjait s kérdi Jókait, komolyan mondhatta-e, hogy ők az alsó papság támogatását más programmal szerezték meg ? Hiszen ott sokkal határozottabban nyilatkoztak a vallási kérdésben, mint a felirati javaslatban. (Mozgás a jobboldalon). Vádolni tehát szabad, de védekezni már nem. (Zajos helyeslés a baloldalon: Ez a szabadelvűség.) A pénzügyminiszter azt mondá, hogy a nemzeti párt nem mondta ki, hogy fönn akarja tartani az 1867. XII. törvényczikket. Azt kérdi : benne van-e ez a többség föliratában ? Ha benne van, mert azt látja, hogy óhajtják bennlétét, akkor a nemzeti párt föliratában is benne van, mert hiszen a trónbeszéd erre vonatkozó passzusát ismétlik, mondván: Teljesen egyetértünk felségeddel . . . (Éljenzés és taps a baloldalon. Poónyi: Benne vannak ők a szószban.) Hegedűs Sándor több föltételre azt mondja, hogy az könnyen teljesíthető Ausztria nélkül is. De hát mért nem teljesíthették akkor ? Gondolják meg, hogy sok kicsinek tetsző dolog akkor nyer fontosságot, ha megtagadtatik. (Tetszés a baloldalon.) A felirati vitának hasznossá tételét azért mulasztotta el a kormánypárt, mert elmulasztotta a közjogi kívánalmak teljesítését. A kormánypárt csak egygyel van tisztában hogy össze akar tartani. Ez nagyon jó, ha tudjuk, mi mellett akarnak összetartani. (Miklós Gyula : A temesvári beszéd.) Majd fog azzal is foglalkozni, ha nem is eme vita keretében s akkor megválik, megadta-e azt a tájékozást az országnak, melyet várt ? Ha azt mondják, hogy a választások a kormány mellett menjenek egyszer a választásba főispánok nélkül. (Zajos derültség a baloldalon.) Csak kacaghatnak azon, ha a választásra hivatkoznak. Ők sehol sem hirdették, hogy többségre fognak jutni, a kormány azonban mindenütt, még sajtójában is hirdette, hogy megtizedeli az ellenzéket, a nemzeti pártot meg elsepri. h. helyett ez megerősödve jött be, ez oly eredmény, mely mámor nélkül is győzelemnek nevezhető. Ajánlja a felirati javaslatát. (Zajos éljenzés__a baloldalon.) Ülés vége 20/4 órakor. Hírek. Határidők: Márczius 24. Tiszti estély aTiszai szállóban. Márczius 24. A közig. bizottság ülése. Márczius 25. Az óvóképző ügyében értekezlet a polgármesternél d. n. 10 órakor. Márczius 26. A szegedi kereskedő ifjak tánczvigalma, az árvamegyei ínségesek javára a «Tisza» szálló dísztermében. Márczius 26. és 27. A Keméndyné-féle nőnevelő intézet ünnepélye, az árvamegyei ínségesek javára. Márczius 27. A szegedi kereskedelmi testület közgyűlése a Lloyd-helyiségben. Márczius 27. Kaszinói közgyűlés. Márczius 27. A «Szegedi Kereskeskedelmi Testület» közgyűlése. Április 1. A felsőbb leányiskola növendékeinek ünnepélye, az árvamegyei Ínségesek javára. — A királyné a tótoknak. Királyné Ő Felsége a felső-magyarországi Ínségesek javára 2000 frt segélyösszeget adományozott. — Ludvigh Gyula min. tanácsos, a rangyar államvasutak elnökigazgatója, tegnap délután több főtiszviselő társaságában a szegedi üzletvezetőség szokásos megvizsgálása végett Szegedre érkezett. — Katonatisztek adója. A városi lakrészadó-szabályzatot tudvalevőleg most hoszszabbították meg újabb 3 évre. A szabályzat most már nem tesz személyi különbséget állami, városi tisztviselők közt épp oly kevéssé, mint a katonatisztek, katonai tisztviselők s egyéb katonai személyek közt. 1892—94. években tehát a katonatisztek is fogják fizetni a lakrészadót, természetesen csak a maguk által bérelt magánlakások után. Hogy azonban ez a rendes intézkedés, félremagyarázás folytán esetleg reszenzust ne keltsen a helyőrségi tisztikarban, a tanács, nagyon helyesen, eleve élét vette a dolognak. Dr. Fodor Károly indítványára részletes magyarázó átiratot küldött a katonai állomásparancsnoksághoz tegnap, melyben kifejti a lakrészadó természetét s jogosultságát a katonatisztekkel szemben is. Nagyon tapintatosan különösen azt hangsúlyozza az átirat, hogy a lakrészadó nem más, mint amit krajczárpénz néven a katonatisztek más nagyobb városban is (Bécsben, Budapesten, Pozsonyban stb.) fizetnek lakásuk után, vagy maguk, vagy háziuruk, s megjegyzi, hogy ezt az illetéket a városi tisztviselők is fizetik, pedig ezeknek ak bér-átalányuk sincs. Az átirat bizonyára el is fog oszlatni minden félremagyarázást. — Sorozás. «Már minálunk verbuválnak kötéllel, — elfogják a szegény legényt erővel», és viszik katonának. Ez a réges-régi nóta minden évben egyszer megújul. Bejön a tanya népe ugy márczius közepén, nagyot iszik, félrecsapja kakastollas kalapját s ha csak a rendőrbácsi rá nem rivall, utczahosszat dalolja, tele tüdőből, hogy «inkább lesz majd betyár a csárdába, mégsem leszen császár katonája.» A nagy nap, mikor a legények sorsot húznak, fölesküsznek, aztán elfujják a bocsánatát, hogy el kell menni katonának messzire, itt kell hagyni a rózsámat, nincs kire», — ez a nagy nap ma reggel elérkezett. Az idei fősorozás ma reggel 8 órakor veszi kezdetét Szegeden a sörház-laktanyában. Sorozás alá kerülnek az 1871. évben született szegedi illetőségű I. korosztályú hadkötelesek 1 — 200 sorszámig. — Két esküvő. Az uj szegedi ref. lelkész tegnap két érdekes esketést is végzett. Az egyik új házaspár: dr. Tasnády Antal szentesi polgármester és Golyásy Ilona szegedi szép leányzó, akik délelőtt esküdtek örök hűséget egymásnak a szegedi ref. templomban. Násznagyok voltak: Zsilinszky Mihály főispán képviseletében dr. Mikes Ödön szentesi főjegyző és Pálfy Ernő mérnök. — A másik pár: a szegedi színház komikusnője, Nagy Mária és Mi-lassin Károly szabadkai városi pénztáros. Ezt a párt délután adta egybe a reform, lelkész. — A közigazgatási bizottság tekintettel a holnapi ünnepre, e hó 26-ikára hirdetett havi ülését ma márczius hó 24-én délután 4 órakor tartja meg.