Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)

1892-03-24 / 72. szám

Csütörtök, 1892. márczius 24. SZEGEDI híradó. Jókai: Bizony nem. Eötvös : Bizony igen. (Derültség.) Benn van az 1878-iki fölirati javaslatban. 1873-ban maga Bismarck mondta Jókainak, hogy ha Ausztria-Magyarországot megtámadja va­laki, Németországot találja magával szem­ben. Ezt megírta Jókai Mór és Bismarck lapjai igazolták. Ha tehát a kalandos kül­politika tartóztatta vissza Jókait, amint mondá, akkor nem volt, sem most, sem akkor igaza. Hanem igenis átment akkor, midőn egy nagy kaland készült Magyaror­szágra, mikor előkészítették a boszniai okkupácziót. A jegybankra nézve elmondja azt, hogy mikor a nemzeti bank ellenséges állást foglalt el Magyarország ellen, tartva attól, hogy Lacomék felmondják a Magyar­­országon elhelyezett 42 milliót, a Deák­párt azt tervezte, a törvényt is meghozta, hogy ötven millió alapon leszámítoló ban­kot állítanak föl, mely aranyfedezet mellett bankjegyeket adhatott volna ki. Hogy e nagy válság előtt mért nem állították föl az Escompte bankot, azt megmondhatná a balközép (Halljuk, halljuk!) de azt nem mondja most el. A nagy válság után már nem lehetett fölállítani. Mikor pedig a fu­zionált kormány megkezdi az alkudozást, az volt az első föltétel, hogy szó se legyen az Escompte bankról. A jegybankra határozott jogunk van s ő felsége is kijelenté, hogy ezt nem te­kinti politikai kérdésnek. A honvédség nem volt benn az 1867-iki törvényben, mégis megcsinálta a Deákpárt. A Deák-párti kormányok összes adósságainak kamatai (melyek egy részét örökölte) csak 69 millióra rúgtak, most 130 millióra rúgnak. (Nagy haladás­­ bal­ról,­ így az adókat, míg ő (Eötvös) a túl­oldalon ült, nem engedték emelni, egyik kormányt a másik után buktatták meg. Jókai Mór nem támogatta azt a kormányt, mely nem emelte az adót, de támogatja azt a kormányt, mely emeli az adókat. (Derültség a balon.) A határőrvidék bekebelezése nehezebb munka volt, mint az és azt a kormányt, mely a határőrvidéket megszünteté, nem támogatta Jókai, hanem amelyik nagy költséggel új katonai kormányt rendezett be Boszniában, azt támogatta. Egy betű igaz sincs abban, amint Tisza Kálmán és Jókai előadták a fúzió történetét. Azért ment át a balközép, hogy a fináncziakat rendezze? (Madarász, meg­éheztek.) 1878-ban még rosszabbak lettek a financziák. A szárnyakon már folyton történtek a kitörések, fúrták a Deák-part alatt az aknákat, egyes kiválók már át is tértek. De abban, hogy idáig jutott a do­log, Jókai ártatlan, valamint abban is ártat­lan, hogy most a kormány mellett van, de abban már nem ártatlan, hogy dithirambot zeng a történelmi tények elferdítésével. 1875 ben m­ég a társadalom harczolt az elvekért, száz szabadelvű kör alakult, de megszűntek s teendőiket a központok­ban rá ruházták a főispánokra, a járások­ban a szolgabirákra. (Úgy van­ a bal­oldalon.) Ezután Tisza theóriája ellen fordul, melyet Lusthandl lődözött fel, hogy t. i. Ausztria nélkül Magyarország nem változ­tathat alkotmányán. Erre annak idején Deák Ferencz felelt meg. Majd a miniszterelnök ellen polemizál, aki örök időre fenntartandónak magyarázza a kiegyezést. A fejlődés törvényét nem lehet megváltoztatni. Akármit mondott Andrássy Gyula úr. s akármit mondott volna Deák Ferencz, az ránk nézve nem lehet irányadó. De Deák Ferencz nem is mondá. Ajánlja még egyszer elfogadásra fel­irati javaslatát. (Éljenzés, taps a szélső­balon.) Öt percz szünet. Szünet után Bokross Elek személyes kérdésben néhány félreértett szavát magyarázza meg. Apponyi Albert gr. az előadónak azt a theóriáját, hogy a fúziót az elvek különb­sége nem akadályozza, csak megkönnyíti, átengedi az ő erkölcsi fölényének kapitáli­sául. (Élénk tetszés a baloldalon.) A kormánypárt azon elvek ellen, me­lyeket ők kifejtettek, még a negáció állás­pontjára sem helyezkedett. A belügyi re­formok kérdésében semmi precízet sem hallottunk. Csak annak kijelentését, hogy a párt együtt fogja támogatni a kormányt reformtörekvésében, de a reform biztosí­­­ítékát és elfogadhatóságát egyetlen vonás­sal sem domborították ki. Jókai Mór ellen fordult, aki az alsó papságot okozta — mert hiszen a püspöki kar támogatásáról nem lehet szó — (Derült­ség) a nemzeti párt megszaporodását és vádolta a nemzeti pártot, hogy mást beszélt a papságnak a választások előtt, mint ami a feliratban van. Felolvassa a választási programmjának erre vonatkozó pontjait s kérdi Jókait, komolyan mondhatta-e, hogy ők az alsó papság támogatását más pro­grammal szerezték meg ? Hiszen ott sokkal határozottabban nyilatkoztak a vallási kér­désben, mint a felirati javaslatban. (Mozgás a jobboldalon). Vádolni tehát szabad, de védekezni már nem. (Zajos helyeslés a baloldalon: Ez a szabadelvűség.) A pénzügyminiszter azt mondá, hogy a nemzeti párt nem mondta ki, hogy fönn akarja tartani az 1867. XII. törvényczikket. Azt kérdi : benne van-e ez a többség föl­iratában ? Ha benne van, mert azt látja, hogy óhajtják bennlétét, akkor a nemzeti párt föliratában is benne van, mert hiszen a trónbeszéd erre vonatkozó passzusát is­métlik, mondván: Teljesen egyetértünk felségeddel . . . (Éljenzés és taps a balol­dalon. P­o­­­ó­n­y­i: Benne vannak ők a szószban.) Hegedűs Sándor több föltételre azt mondja, hogy az könnyen teljesíthető Ausztria nélkül is. De hát mért nem telje­síthették akkor ? Gondolják meg, hogy sok kicsinek tetsző dolog akkor nyer fontossá­got, ha megtagadtatik. (Tetszés a bal­oldalon.) A felirati vitának hasznossá tételét azért mulasztotta el a kormánypárt, mert elmulasztotta a közjogi kívánalmak teljesí­tését. A kormánypárt csak egygyel van tisz­tában hogy össze akar tartani. Ez nagyon jó, ha tudjuk, mi mellett akarnak összetar­tani. (Miklós Gyula : A temesvári beszéd.) Majd fog azzal is foglalkozni, ha nem is eme vita keretében s akkor megválik, meg­adta-e azt a tájékozást az országnak, melyet várt ? Ha azt mondják, hogy a választások a kormány mellett menjenek egyszer a vá­lasztásba főispánok nélkül. (Zajos derültség a baloldalon.) Csak kac­aghatnak azon, ha a választásra hivatkoznak. Ők sehol sem hirdették, hogy több­ségre fognak jutni, a kormány azonban min­denütt, még sajtójában is hirdette, hogy megtizedeli az ellenzéket, a nemzeti pártot meg elsepri. h. helyett ez megerősödve jött be, ez oly eredmény, mely mámor nélkül is győzelemnek nevezhető. Ajánlja a felirati javaslatát. (Zajos él­­jenzés__a baloldalon.) Ülés vége 20/4 órakor. H­írek. Határidők: Márczius 24. Tiszti estély a­­Tiszai­ szállóban. Márczius 24. A közig. bizottság ülése. Márczius 25. Az óvóképző ügyében értekezlet a polgármesternél d. n. 10 órakor. Márczius 26. A szegedi kereskedő ifjak táncz­­vigalma, az árvamegyei ínségesek javára a «Tisza» szálló dísztermében. Márczius 26. és 27. A Keméndyné-féle nőne­velő intézet ünnepélye, az árvamegyei ínsége­sek javára. Márczius 27. A szegedi kereskedelmi testület közgyűlése a Lloyd-helyiségben. Márczius 27. Kaszinói közgyűlés. Márczius 27. A «Szegedi Kereskeskedelmi Tes­tület» közgyűlése. Április 1. A felsőbb leányiskola növendékeinek ünnepélye, az árvamegyei Ínségesek javára. — A királyné a tótoknak. Királyné Ő Felsége a f­e­l­s­ő-m­agyarországi Ínségesek javára 2000 frt segélyösszeget adományozott. — Ludvigh Gyula min. tanácsos, a ran­­gyar államvasutak elnökigazgatója, tegnap délután több főtiszviselő társaságában a sze­gedi üzletvezetőség szokásos megvizsgálása végett Szegedre érkezett. — Katonatisztek adója. A városi lak­­részadó-szabályzatot tudvalevőleg most ho­sz­­szabbították meg újabb 3 évre. A szabály­zat most már nem tesz személyi különb­séget állami, városi tisztviselők közt épp oly kevéssé, mint a katonatisztek, katonai tisztviselők s egyéb katonai sze­mélyek közt. 1892—94. években tehát a k­a­t­o­n­a­t­is­z­t­e­k i­s fogják fizetni a lakrészadót, természetesen csak a maguk által bérelt magánlakások után. Hogy azonban ez a rendes intézkedés, félre­magyarázás folytán esetleg reszenzust ne keltsen a helyőrségi tisztikarban, a tanács, nagyon helyesen, eleve élét vette a dolog­nak. Dr. Fodor Károly indítványára rész­letes magyarázó átiratot küldött a katonai állomásparancsnoksághoz tegnap, melyben kifejti a lakrészadó természetét s jogosult­ságát a katonatisztekkel szemben is. Nagyon tapintatosan különösen azt hangsúlyozza az átirat, hogy a lakrészadó nem más, mint amit krajczárpénz néven a katonatisz­tek más nagyobb városban is (Bécsben, Budapesten, Pozsonyban stb.) f­i­z­e­t­n­e­k lakásuk után, vagy maguk, vagy háziuruk, s megjegyzi, hogy ezt az illetéket a városi tisztviselők is fizetik, pedig ezeknek­­ a­k b­é­r-á­talányuk sincs. Az átirat bizonyára el is fog oszlatni min­den félremagyarázást. — Sorozás. «Már minálunk verbuválnak kötéllel, — elfogják a szegény legényt erővel», és viszik katonának. Ez a réges-régi nóta minden évben egyszer megújul. Bejön a tanya népe ugy márczius közepén, nagyot iszik, félre­­csapja kakastollas kalapját s ha csak a rendőr­­bácsi rá nem rivall, utczahosszat dalolja, tele tüdőből, hogy «inkább lesz majd betyár a csár­dába, még­sem leszen császár katonája.» A nagy nap, mikor a legények sorsot húznak, föl­esküsznek, aztán elfujják a bocsánatát, hogy­ el kell menni katonának messzire, itt kell hagyni a rózsámat, nincs kire», — ez a nagy nap ma reggel elérkezett. Az idei fősorozás ma reggel 8 órakor veszi kezdetét Szegeden a sörház-lak­­tanyában. Sorozás alá kerülnek az 1871. évben született szegedi illetőségű I. korosztályú had­kötelesek 1 — 200 sorszámig. — Két esküvő. Az uj szegedi ref. lelkész tegnap két érdekes esketést is vég­zett. Az egyik új házaspár: dr. T­a­s­n­á­d­y Antal szentesi polgármester és Golyásy Ilona szegedi szép leányzó, akik délelőtt esküdtek örök hűséget egymásnak a szegedi ref. templomban. Násznagyok voltak: Zsi­linszky Mihály főispán képviseletében dr. Mikes Ödön szentesi főjegyző és P­á­l­f­y Ernő mérnök. — A másik pár: a szegedi színház komikusnője, Nagy Mária és M­i-­l­a­s­s­i­n Károly szabadkai városi pénztáros. Ezt a párt délután adta egybe a reform, lelkész. — A közigazgatási bizottság tekintet­tel a holnapi ünnepre, e hó 26-ikára hirde­tett havi ülését ma márczius hó 24-én délután 4 órakor tartja meg.

Next