Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)

1893-03-29 / 75. szám

felmentem és Vojnits István országgyűlési képviselőt Baja és Szabadka városok fő­ispánjává kinevezem Kelt Bécsben, 1893. évi márc. 17-én. Ferencz József, s. k. Hieronymi Károly, k.« Ezzel az uralkodói aktussal tehát Kállay Albert főispán megszűnt Szabadka főispánja lenni, ami ne­künk azért is jó, mert így még inkább a miénk lesz. Kétségtelen, hogy a szomszéd város ama körei részéről, amelyek az ő munkásságának értékét becsülni tud­ták, épp oly őszintén és melegen fog­ják sajnálni távozását, ameny­­nyire örvendenek majd az utód Vojnits István székfoglalásá­nak, aki sokkalta tisztultabb helyzetet vesz át, mint aminő Kállay Albert­­nek adatott, akinek a szabadkaiak végre is igen sok jót köszönhetnek. Kossuth a polgári házasság mellett. Kossuth Lajos a nála járt sepsi-szt.-györgyi deputáció által azt üzente a parlamentnek, közvélemény­nek s az ellenzéki pártoknak, hogy : „Magyarország a kötelező polgári há­zasság s az ezen felépülő családjog által jö­vőjének egyik alapját rakja le; Így tehát nem jogosult az, hogy ha valaki a kötelező polgári házassággal szemben, ellenzéki szem­­pontból állást foglal. Bármily nézetben van valaki, folytatás a jelenlegi kormány felől, mindenkinek kötelessége Wekerle Sándort és kabinetét­ a polgári házasság keresztül­vitelé­ben támogatni s köteles volna bárkit (szó szerint ezt mondta: Pityi Palkót is) segíteni abban, hogy az egyházpolitikai programm­á mgvalósuljon. “ We­rr­éről s különösen ennek pénzügyi képességeiről Kossuth a legnagyobb elismerés­sel szólt. Az állami anyakönyvek és a király. A ki­rály a legapróbb részletekig menő érdeklődést tanúsít az állami anyakönyvekről szóló tör­vényjavaslat iránt. Az első eredeti let­sztázott fogalmazványt maga olvasta végig és különö­sen az iránt érdeklődött, váljon a katonaköte­lezettség szempontjából, az állami anyakönyvek teljesen megbízhatók lesznek-e u­tant. Merem remélni, hogy nagyon sokak­nak, akik most a spleent magukra szedték, megérezve ann­ak na­k kellemetlenségeit, le fogják magukról vedleni; mindazonáltal hir­detnem kell, hogy valami hibának a mi nevelési rendszerünkben is kell lenni, hogy a mi tudománybeli pasivitásunk nagyon sokszor a koraérett specieseket teremti meg, akiknek lelkét ideálok helyett a tagadás szelleme szállja meg s akik erkölcsi mivol­tukban megrendülve, az érzékiség sülyesz­­tőjén végtelenül, a megdöbbenésig degene­­ráltatnak. Ki vezesse ki a tévelygőket az elfásu­­lás, az erkölcsi elzüllés e sötétjéből ? Bi­zonynyal csak olyan, akinek szive van. A természetes jog az anyáé, akinek ha­talma oly végtelen, hogy még a felbőszült Coriolánt is letántorította vad, erős célja előtt. Az anya szive utat talál még az olyan elfásult szívhez is. De ezeket a szellemi nihilistákat meg­­gyógyítha-jt egy kis, gyanútlan leányszív is. Aminthogy rendesen egy kellőleg nem vértezett pillanatban — még ott a csillár alatt is — tüzet fog ez a kialudtnak hitt kráter s a spleenes, szerelmet tagadó szivben föllángol a szerelemnek dicső lobog­­ványa. És bár minden esetben ilyen hirtelen gyógyítással gyénttetnék azok száma, kiket most «holt tőkét nem kell látnunk társa­dalmi, politikai és irodalmi küzdelmeink közepette . . . Vernez Liszló. SZEGEDI híradó Szerda, 1893. márc. 29. Harmadszor. A bodajki országgyűlési kép­viselőválasztás, most már harmadszor, április 6-ára van kitűzve. Kétféle igazság. Tegnap volt Hódságon az országgyűlési képviselőválasztás, melyen Lelbach László szabadelvű párti nyert többséget. A választásnál oly incidens játszó­dott le, mely igen hasonlitott volna a tápéi esethez. Az ellenzék jelöltje Lázár Jenő gróf volt, kinek bizalmi férfiai azt kivánták a vá­lasztási elnöktől, hogy Lel­b­a­c­h mutassa be választói jogosultsági igazolványát. Azaz hogy miután Lelbach nincs fölvéve egy válasz­tói lisztában sem, Lázár kiáltassék ki egyhan­gúlag képviselőnek. A választási elnök persze, okulván a tápéi eseten, ezt nem volt haj­landó megcselekedni, ami miatt most épp olyan haragra adott okot, mint a hasonló kívánság teljesítése. Szép az az igazság, de csak ha nem kétféle. Szeged egy hónapja. (A közigazgatási bizottság ülése.) — A »Szegedi Hiradó» eredeti tudósítása. — Szeged, 1893. márc. 29. A közigazgatási bizottság tegnap dél­után, Kállay Albert főispán elnöklete mellett, a városháza bizottsági termében tartotta havi ülését. A havi rendes előter­jesztéseken s kisebb fontosságú ügyeken kí­vül, hosszabb vitára a P­­­rt­­­c­h Kálmán által az adóösszeirás körüli visszaélésekre vonatkozó panasza nyújtott anyagot. Ivánkovits Sándor dr. tiszti fő­ügyésznek véleményezésre adta át a tanács ezen ügyet, s a főügyész véleménye a la­punkban bőven ismertetett panaszra az volt, hogy a pénzügyigazgatóság előleges vizs­gálatot indítson, mielőtt a visszaéléssel vá­dolt Szép, és Glazovit', valamint a névtelen összeíró közeg ellen fegyelmi eljárás foga­­natosíttatnék. Kállay Albert főispán, elnök, a ta­nácsi aktákból kitűnni teljesen nem látja, hogy tulajdonképen kik volnának vádolha­tók. Szép és Glazov­itának keresztevei nin­csenek az aktákban, az összeírást teljesítő közeg neve pedig ismeretlen. Óhajtja, hogy ez irányban kiegészítessék a véleményezés. Perces Kálmán pénzügyigazgató-he­­lyettes az összeírási eljárás védelmezésére azt hozza fel, hogy a jóhiszeműleg összeírt adóadatok miatt fegyelmi eljárás alá nem volnának vonhatók az összeírást teljesítő közegek, mert ott van az adókivető bizott­ság, melynek két tagját a város nevezi ki, a város érdekeinek ellenőrzésére. A bizottság abban állapodott meg, hogy a tiszti főügyész véleményezése kiegé­szítést nyerjen a nevek közlésével. Közegészségügy: Dr. F­a­r­a­g­ó Ödön, a február havi közegészségügyi viszonyokról tesz jelentést. A múlt hó egészségügyi állapota javult; a roncsoló torokleb­eretei 22-vel csökken­tek; a születések a halálozást 22-vel múlták felül. A városi kórházban 131 beteget vettek fel, mely az előbb maradt 250 beteggel együtt 381, gyógyultan távozott 150, javul­­tan 5, meghalt 16, visszamaradt 210. Élve született 158 fiú, 133 leány, összesen 291. Halva született 2 fiú, 4 leány, össze­sen 6. Meghalt: 219. Szaporulat 72. Az öt éven alul elhaltak 50®/o. Orvos-rendőri hulla vizsgálat I. orvos-törvényszéki bonco­lás I. A külterületi orvosoknál maradt ke­zelés alatt 2478 trachomás. Tanügy. Ter­gin­a Gyula dr. kir. tanfel­ügyelő a népoktatásról terjesztette elő je­lentését. Járványos betegség miatt az elmúlt hónapban csak a madarásztói iskolában szünetelt az előadás, a tanítás menete egyébként zavartalan volt. A kir. tanfel­ügyelőhöz beérkezett ügydarabok megfelelő elintézést nyertek. A szegedi tanítóképezdét az országos közoktatási tanács titkára, Ferenczi Jó­zsef látogatta meg, ki ez alkalomból több szegedi népoktatási tanintézetnél is tett lá­togatást. A tanfelügyelő ezen jelentését tu­domásul vette a közigazgatási bizottság. Adóügy. A pénzügyi igazgatóság február havi állapotáról Percz­el Kálmán h. pénzügy­­igazgató terjesztette elő a rendes jelenté­sét. E szerint beérkezett a pénzügyigazga­tósághoz februárban 4951 ügydarab, az előző hóról elintézetlenül maradt 2357 da­rab. Elintéztetett ezekből 4881, hátralékban maradt 2427. Befolyt egyenes adóban 35,561 frt 24 kr., hadmentességi dij 1489 frt 16 kr., bélyeg és jogilleték 97,755 frt 76 kr., fogyasztási adóban 16,386 frt 91 kr., do­hányjövedék 56,564 frt 33 kr., italmérési illeték és adó 11,624 frt 16 kr., Szeged­­sövényházi srmentesítő társulati költség 1982 frt 43 kr., szegedi államkölcsön 14,959 frt 30 és fél kr. Börtönügy. A szegedi kir. ügyészség felügyelete alatt álló törvényszéki fogházak állapotáról Schmidt Imre kir. ügyész terjesztette elő jelentését. E szerint volt ezen fogházakban jog­­erejűleg elitélt férfi 126, nő 16, felebbezés alatt álló vizsgálati fogoly: férfi 9,­­ nő, elitéletien vizsgálati fogoly 23 férfi, 3 nő ; az összes letartóztatottak száma 158 férfi, 20 nő. A múlt hónaptól beteg maradt 6 férfi, 3 nő; februárban beteggé lett 4 férfi, így betegen kezeltetett 10 férfi, 3 nő. Gyó­gyulva ment ki 8 férfi, 1 nő, javulva 1 férfi, beteg maradt 1 férfi, 2 nő; járólag ke­zeltek 41 trachomás férfit, 8 nőt. A közigazgatási bizottság tagjai közül jelen voltak: Babarczy József, Endré­nyi Antal árvaszéki elnök, Fodor Ká­roly dr. adóügyi tanácsnok, Faragó Ödön dr., főorvos, Kovács Albert iskola­széki elnök, László Gyula tanácsnok, M­a­g­y­a­r János dr., Nagy Gyula kir. erdőfelügyelő, Obláth Lipót, P­erczel Kálmán pénzügyigazgató helyettes, Polcz­­ner Jenő, Pillich Kálmán, Rósa Izsó dr., S­e­hm­i­d­t Imre kir. főügyész, Sebők Gyula megyei főmérnök, Szendrey Pál, Tor­gin­a Gyula kir. tanfelügyelő, V­á­­r­a­d­y Ignác, Wagner Károly. Az utolsó szegedi basa palotája. (A »Szegedi Hiradó« saját tudósítása.) Szeged, márc. 29. Odavezet ez a szegedi speciális tör­ténet, ahol még néhány év előtt is a szü­retelő lányok dala hangzott fel a szülőtáb­­lákban, a S­z i 11 é­r­­­e. Ahol mosolygó fürtölt kand haltak ki az öt csücskéjű te­rebélyes szőlőlevelek alól. Ahol az édes nektár oly bőven termett valamikor, mint mellette a Tis­zában a hal. De megfordult azóta az idők sora. A virágzó szőlőtáblákat filloxéra p­u­s­zt­í­t­o­tt­a el, a gazdák nagy kese­rűségére, a szüretelő lányok nagy bánatára, mert azóta a felsővárosi leányok már csak a dohánygyárban vagy a kenderfonógyár­ban énekelhetik a helyzethez nem illő nó­tát : a csipkés a szőlő levelet. A gazda meg ásót fogott, rendre vetette ki a szőlőtöké­jét, közbe-közbe egy-egy cseppet törülvén ki szemével megkérgesült tenyerével. Nem tudni, a könyv­ épp a régi jó világnak, vagy a régi jó nedűnek szólt-e? Talán mind a kettőnek. Az egykori szőlőtáblákból szántóföl­dek lettek. De az átalakítás munkájában egyes gazdák sajátságos leletekre bukkan­tak. Idomtalan kövekbe, mészkövekbe, mi­nek azon a vidéken sehol sem fordultak elő, — ütközött az ásó. S a kövek formás nyomokra, egy épület-csoport alap-

Next