Szegedi Napló, 1991. április (2. évfolyam 76-100. szám)

1991-04-24 / 95. szám

^ ff^OZZ ·''i •~5·' ' »;» ?'f^afS^/''•­ ■'■'■• ^ ^ •‘'fr. Tollas Tibor: gyönyörűség magyarnak lenni — A tatárok itt vannak , ön 1956 végén, a le­vert szabadságharc ka­tonájaként távozott Nyu­gatra, de Bécsnél, majd Münchennél messzebb sohasem lakott a hazá­tól... — Mint erdőtűz után ma­darak, megúzlódtunk a szomszéd ház ereszén ... Igazából, természetesen, soha, egy pillanatra sem men­tem el; igyekeztem mindvégig, minden idegszá­­lammal itthon lenni, itthon maradni, ezt a nemzetet szolgálni. Nemzetőrként őrizni, védeni. Csak egy ma­rék magyar fö­ldet vittem magammal, tudom, sokak­nak ez pa­tetikusan, ro­mantikusan hangzik — ne­kem, nekünk nem. Úgy éreztük, hogy mint egy hű szeretőnek, testi közelség­ben kell maradnunk a min­denünkkel: az országgal. Ezért nem mentem mesz­­szebbre... Olyan élmény­nyel jöttünk el, amiért há­lát adok Istennek, hogy megélhettem. 1956 csodála­tos fénye megmutatta egy életre, hogy gyönyörűség ezen a fölön magyarnak lenni.­­A nemzet páratlan egysége olyan szuggesztíven győzött meg a magyarság erejéről és valódi képessé­geiről, a holtak emléke, és az átélt élmények pedig úgy erősítettek tovább, hogy úgy gondolom, sikerrel próbál­tunk hitet, erőt adni a csüg­­gedőiknek.­­Lakiterekig csak virrasztók voltunk, de mos­tanra, amikor előtérbe lé­pett, és ereje teljébe került a „­búvópaltak-nemzedék”, ahogyan a mai harmincaso­­kat-negyveneseket elne­veztem, mi is megújultunk odaát. Én megfogadtam, hogy amíg a megszállók el nem kezdenek kitakarodni a hazából, nem lépek Ma­gyarország földjére. Mióta hazajárhatok, esküszöm, vagy harminc évet fia­talod­­tam ... (Tollas Tibor 71 éves — D. L.) Mert na­gyobb dolog Magyarorszá­got szolgálni, mint úrnak lenni bárhol a világon.­­ Az ön iménti szava­it, biztos vagyok benne, akár az én környezetem­ben is többen lesajnáló ajakbiggyesztéssel, le­­gyintgetve fogadnák. Csüg­­gedés, fásultság, riasztó kiábrándultság uralkodott el az országban, miként bizonyára ön is tapasztal­ta. Hogyan vélekedik er­ről? — Pontosan olyan a hely­zet, mint a tatárjárás után, IV.­­Béla királyun­k idejé­­­ben. De a tatáraik most még itt vannak, könyörgöm! Nincs veszedelmesebb azoknál a kommunistáknál, akik már nem az eszmét vé­dik, hanem a zsákmányt. Riadtan és szomorúan lá­tom, hogy a magyar gazda­sági életet újra ők kezdik vezetni a háttérből. De még ennél is veszedelmesebb, hogy valóban, lelkileg sivá­­rod­tunk el. Már Talleyrand, Napóleon minisztere meg­mondta: egy országot nem megszállással lehet legyőz­ni, hanem történelmi, nem­zeti­­tudatának megsemmi­­sí­tésével. Hiába aztán a teli gyomor, a jólét, ha egy nemzet nem ismeri föl ön­magát, hiába volt min­den ... — Éppen ez utóbbin dolgoznak újabban fölöt­tébb szorgalmasan bizo­nyos hazai erők és politi­kai csoportok. Mi lehet az ellenszer? — Ne feledkezzünk meg arról, hogy ekkora változás nem megy máról holnapra. Nézzük Kredet-Németorszá­­got: ha ott a­ bepumpált óriá­si márkaösszegek ellenére nem tudnak még mindig magukra találni, s mit szól­jon, mit tegyen ez a kicsi ország? Nagy vajúdás, ne­héz szülés közben vagyunk. Irtózatosan­­bonyolult dolog, ami ma Magyarországon történik. Más kérdés, tény­leg, ha külföldi nagy dalo­k­­nak nyilatkozgatnak úgy egyesek, ahogyan sajnos, nyilatkozgatnak. A haza le­járatására, a magyarság gyengé­tésére ebben a hely­zetben különösen nincs mentség! A szolgálat belső, megszenvedett, tartós aláza­ta nélkül ne kritizálj£inak azok, akik­­bizony nagyon gyakran így tesznek mosta­nában! Ha a­­belső hitben zavarnak meg nagy tömege­ket, a lelküket ölik meg. Borzasztó, hogy ez már részben megtörtént... Azt hiszem, az a kiút, ha el­szánjuk magunkat az igazi, a teljes lelki romeltakarí­tásra. Az új Muhi, az új Mo­hács valóban csak a mester­ségesen gerjesztett kiáb­rándultság felől jöhet erre az országra, és ez nagyobb veszedelem, mint a török, meg az oroszok együttvé­ve... Ő Szegeden először járt, mégis, 71 évesen megval­lotta: életre szóló élmé­nyekkel távozik. Megkö­szönvén az elismerést, meg kell vallanom; sokan bámulattal figyeltük azt a tüzet, azt a lelkesedést, azt az ifjonti forradalmár lobogást, amely minden mondatán, gesztusán átiz­­zott, mint hamun a pa­rázs. Honnan ez az erő, honnan ez a hit? — Minden a világon csak úgy sikerülhet, ha van hi­tünk hozzá. "Lehetnek ügyetlenségek a mai ma­gyar vezetésben, hiszen gya­korlatlanok, kezdők még­ akkor is hinni kell. Az em­­­bert börtön­be csukhatják, elzavarhatják a hazájá­­­ból, akkor is hinni, kell. Hiszen, ha más népek­nek ilyen múltjuk lenne... ! És '56. Aminek fényét tény­leg fakítani­­próbálják, de ez sohasem fog sikerülni. Nem merítettem én erőt más­honnan, csak onna­n, ahon­nan meríthettem, hogy éle­­tte­lben ugyanazt a missziót végezhetem a szülőfölde­mért, amit a börtönben, amikor fölemeltük a fejét annak az elcsüggedtnek, aki­­már cs­ak a földet nézhette. Tudom, hogy az én életem addig­­hasznos, arral szíve­sen, megtiszteltetés gya­nánt vállalhatok részt a nemzet fölemelkedéséből. Tudod, megtanultam; az élet minden sötétsége nem elég, hogy egyetlen gyertya fényért­ eloltsa.­­ Igyekszünk megta­nulni. Köszönjük. DOMONKOS LÁSZLÓ Mint arról szombati lapunkban beszámoltunk, első ízben látogatott Szegedre a nemzeti emigráció egyik legjelesebb személyisége. Tollas Tibor, a ki­váló költő, a müncheni Nemzetőr főszerkesztője. A szegedi Royal kávéházban hétfőn este megtartott, nagy sikerű estjének apropóján mi is kerülhetett volna előtérbe a küzdelmes életút, egy nem min­dennapi életpálya taglalása mellett , ha­nem a je­lenlegi magyarországi helyzet megannyi gondja-ba­­ja, kétsége és ellentmondása, bánata és biztatása. Nem akármilyen tanulságokkal teli egy vezető nyu­gati magyar értelmiséginek, a nyugati magyarság egyik vezéralakjának jó néhány, ezzel kapcsolatos gondolata. Apia ismertem őt, de is­e elis­mertem unokabáty­ját, Danner Lászlót (1925— 1945), mert osztálytársam volt nyolc éven át a Baross Gábor gyakorlógimnázium­­ban. Mindketten mártírok: Laci Orelban, hadifogoly­­táborban pusztult el, Jánost az 1956. évi forradalomban golyó ölte meg. Nem ismertem őt, de is­mertem, sőt ismerem meny­asszonyát, Gabit, kartársa­mat hajdani könyvtárossá­gomban, de iskolatársamnak, a két osztállyal alattam já­ró Sz­t. Lajosnak húgát. Tő­le kaptam adataimat is. A Danner család neves kereskedőfamília volt Sze­geden. A dinasztiaalapító Danner Péter (1826—1893) fűszer- és paprika-nagyke­reskedését 1845-ben létesí­tette. Van adat, mely sze­rint 1866-ban Pfann József­fel bérelte a Várostól a sör­­házi javadalmat. Fia, id. Dann­er János (1857—1942) 1890-ben, házasságkötésével egyidejűleg vette át apjától a Danner Péter fia cég veze­tését. 1900-ban tagja a váro­si köztörvény-hatósági­­ bi­zottságnak, a mai önkor­mányzat elődjének. Az 1911. évi címtár szerint Danner Péter özvegye és Já­nos fia a Tisza Lajos körút 12. sz. házában, Mihály fia a Horváth Mihály u. 7. sz. alatt lakott. Mihálynak a Széchenyi tér 7. sz. alatt, Já­nosnak még 1947-ben is Danner Péter fia cégnévvel a Tisza Lajos körúton volt üzlete. Az 1942-i címtár sze­rint itt dolgozott id. Danner János fiával, Danner Sán­dorral (1884—1984), s itt la­kott még a díjnoknak föl­­tüntetett ifj. Danner János (?—1984) is. Danner Mihály fia, Danner László (1901— 1960), az osztálytársam apja, ekkor már a Teleki u. 1. alatt lakott. Az említett ifj. Danner Já­nosnak volt egyetlen fia a legifjabb Danner János, aki­nek emlékezetét most meg­idézem. Szegeden született 1929. május 12-én. Szülei ko­rán elváltak, János az ap­jánál maradt, nagyanyja ne­velte. Édesanyjának máso­dik férje, Deér József (1905 —1972) egyetemi tanár lett, 1933-tól a szegedi egyetem magántanára, 1936-tól nyil­vános rendkívüli tanára, a középkori magyar történe­lem kiváló kutatója. Kitű­nően megírt könyve, a Po­gány magyarság, keresztény magyarság (1938) könyvrit­kaság , könyvtáram féltett kincse. Deér professzor Pestről járt le előadásokra; Isten tudja, mint akadtak egymás­ra Danner Jánosnéval. Min­denesetre feleségével Pes­ten laktak; János gyermek­­■és ifjúkorában, főként a­­lyári szünetben, gyakran járt látogatóban édesanyjá­nál. Deért egyébként 1940- ben kinevezték a kolozsvári egyetem nyilvános rendes ta­nárává. 1944-ben visszatért Pestre, 1948-ban Svájcba tá­vozott, Bernben hunyt el. Felesége, János anyja, nem követte férjét az emigráció­ba. Budapesten hunyt el 1970-ben. Danner Jánost tehát jó­módú polgári, értelmiségi környezet nevelte é­s örökölt képességein kívül ez is hoz­zájárult átlagon felü­li mű­veltségéhez, olvasottságához. Érdekelte az irodalom, a fi­lozófia, a zene, a film; erő­sen foglalkoztatta a modern gondolkodás, elsősorban Or­tega munkássága, a modern lélektan, főként Jung irány­zata. Nagyon szerette Márai Sándort; az Egy polgár val­lomásainak hőse, Garren Pé­ter kicsit az ő eszményképe is volt. Költői alkatából kö­vetkezett, hogy szeretett ver­seket nem csak olvasni, de mondani is. Menyasszonyá­hoz írt levelei, amelyekből szemelvényeket ismerek, mé­lyen gondolkodó és mélyen érző fiatalembert mutat­nak. Vallásához "Lí,író,a, hogy menyasszonya szerint az 1947. március 19-i diák­­tüntetésnek, amely a hitok­tatás fakultatívvá tétele el­len tiltakozott, egyik szerve­zője volt. Még sokan emlé­kezhetnek, hogy e napon ti­zenegy középiskola mintegy ezer diákja vonult a Dóm térről a rendőrség elé, „Le a vallásellenes köztársaság­gal!”, s hasonló jelszavakat skandálva. A tüntetés más­nap folytatódott, ám ekkor már a kommunista párt rá­juk uszította a gyári mun­kásokat, s ők kerékpárlánc­cal és botokkal estek a diá­koknak. Végül a párt irá­nyította rendőrség is beavat­kozott, sok diákot letartóz­tatott. Köztük Danner Jánost. Vágás István, aki ismerte őt, azt állítja, hogy nem volt ugyan szervezője a tüntetés­nek, de csak­nem kétméteres alakja kimá­szott a diákok közül, és a köztük elvegyülő polgári ruhás nyomozók egy­kettőre „kiemelték”. Rendőri felügyelet alá helyezték, két éven át hetenként jelentkez­nie kellett a rendőrségen. Vágás István szerint csak ezután mélyedt el jobban a katolikus bölcseletben, a to­­mista filozófiában. Közben 1948-ban érettsé­git tett. A rendőri felügyelet miatt egyetemi fölvétele szóba sem jöhetett, de si­került fölvétetnie magát a kereskedelmi főiskolára. Be­fejezése után 1951-ben a Technoimpex szállítmányo­zási osztályán lett exportre­ferens. Ekkor már fölvették a műszaki egyetemre, előbb az esti, majd nappali tago­zatra. 1956 őszén ötödéves építészmérnök-hallgató volt. Október 23-án részt vett a Rádió ostromában, 24-én haj­nalban ő jelentette telefonon a Rádió elfoglalását Marián Istvánnak, a műszaki egye­tem katonai tanszéke veze­tőjének, a műegyetemista nemzetőrök parancsnokának. Danner János Mariánnak személyi titkára lett a halá­la előtti utolsó napokban. Részt vett a Corvin közi harcokban. November 1-jén Danner János, Marián István és Varga Sándor műegyetemi hallgató értekezleten vett részt a Honvédelmi Minisz­tériumban. Marián és Varga hamarabb elment egy másik megbeszélésre a műegyetem­re, s gépkocsijukat hátra­hagyta Dannerra. Amikor késő este a gépkocsival né­gyesben (a gépkocsivezető mellett Danner János, hátul két társuk) elindultak a HM-ből a műegyetemre, egy ismeretlen gépkocsi űzőbe vette az övéket. S amikor kocsijuk megállt a műegye­tem Duna felőli főbejáratá­nál, üldözőik sortü­zet zúdí­tottak rájuk. Danner János azonnal meghalt, ketten megsebesültek. A gyilkosok kocsijukon elszáguldtak, előtt nem kétséges, hogy ávósok vol­tak. Vágás István kétkedik ebben. Bár azokban a na­pokban az ávósok voltak „az ellenség”, de november el­sején már ők támadó, üldö­ző vállalkozásba aligha mer­tek fogni. Vágás szerint ve­télkedő fölkelőcsoportok, ta­lán Dudás Józsefnek, a fegy­verviselést monopóliumuk­nak tartó, anarchista embe­rei lőttek rájuk. Pontosan ezt már aligha fogjuk megtudni. Ám Dan­ner János éppoly hőse az 56-os forradalomnak, mint azok, akik ellenség golyójá­tól estek el. Szegeden Schwartz Lajos és Kováts József mellett ő a harmadik 56-os mártír. Ne feledkezzünk el róla sem. PÉTER LASZLO ■'­­5' Egy elfeledett fil­ntír mm ! Menyasszonya Pelikán Presszó azonnali belépéssel felvételre keres: — felszolgálókat, — cukrászokat, — takarítónőt. Jelentkezni lehet min­dennap a MORANDI BUTIKBAN! Tanuljon nyelveket a NIRVA RELAXÁCIÓS NYELVSTÚDIÓBAN! május 1. - augusztus 31-ig. 1 tanfolyam = 66 óra = 5000 Ft. Jelentkezzen mielőbb! Vásárhely, Deák F. u. 19. Makó, Lenin tér 18—20., 113. Nyári pólók megérkeztek 13 színben, 5 méretben 360 Ft-ért, férfi vászonnadrágok 880 Ft-ért kaphatók. Ez-Az ajándékbolt, Vásár­hely, Lenin tér 2. ahol vásárolhat: farmernad­rágot, dzsekit, inget, női sza­­badidőmhát, fehérneműt, gyermeknuhát, pólót. Vásárhely, Bercsényi u. 7. Nyitva: keddtől péntekig 9-17 óráig. Közművelődés a Juhász Gyulán Pesszimista fiatalok „Jövőnk zálogának”, az ifjúságnak szerepe, sze­repváltozása volt témája Gábor Kál­m­án előadásá­nak a Juhász Gyula Ta­nárképző Főiskolán zajló közművelődési hét kere­tében április 17-én, szer­dán. Abban az átalaku­lásban, amely most a nyugati fejlett országok­ban végbemegy, tehát az ipari társadalomból a posztindusztriális társa­dalomba való átmenet­ben, az ifjúság egészen más szerepet kap, mint az eddigi társadalm­akban. A perifériális országok­ban, így Magyarországon is a fiatalok származás­­függőek a munkában, a családalapításban, s az if­júságon belül erőteljes a ' 'hierarchizáltság. A sze­mélyi önállósodás nem bontakozik ki, de a csa­ládtól való elszakadás, a munkába állás korábbi életkorban következik be. A második gazdaság meg­jelenése új értékeket lép­tetett be: a fogyasztás je­lentősége felértékelődik a fiatalok között. Ez csök­kenti a származási, osz­tály és nemek közötti kü­lönbségeket, amelyek lé­teznek. Van-e olyan tendencia, ami az önálló ifjúsági kultúra kialakulását jel­zi? Az ifjúsági kultúrában két "irány rajzolódik ki: az agresszív és az alter­natív. Előbbihez tartoz­nak például a punkok, skinhead-ek stb., az utób­­­bihoz a békemozgalmak, vallási kiscsoportok, kör­nyezetvédők, s egy jelen­tős csoport is jelen van, mely fogyasztási irá­nyultságú : diszkórajongó, motorrajongó, autórajon­gó stb. Nyugaton is megvan ez a tagoltság, de ott nincs olyan jelentős távolság, a fiatalok egészében inkább felzárkóznak egy alterna­tív ifjúsági kultúra körül. A nemek között pedig nincs igazán lényeges kü­lönbség. Szólt még az előadó a fiatalok jövőképéről. Igen tanulságos alaposan át­gondolni a következ­őket. A tradicionálisabb tár­sadalmakban a jövő megítélése optimistább le­het, mert a társadalmi jövő alakulása az egyén­től nem függ, nem is tud­ja igazából kontrollálni. Ahol az egyén kerül szembe a jövő alakításá­val, maga a társadalmi jövő felfogása pesszimis­tább. (Általában a kép­zett fiatalok p­esszimis­­tábbak.) Magyarországon az el­múlt rendszerben a mo­nolitikus társadalom biz­tonságérzetet indukált, következésképpen opti­mistább jövőkép alakult ki a fiatalokban. Hogy ma p­esszimistábbak, az azonban még korántsem a fejlett országok ifjúságá­hoz való gyors felzárkó­zást jelzi, sokkal in­kább a régi rendszer ösz­­szeomlásával függ össze. Az egyéneknek kevesebb saját elképzelése van. A támogatás nélkül maradó társadalmi csoportok hir­telen válnak p­esszimistá­­vá. Az a p­esszimista jö­vőkép, ami ma tapasztal­ható, jelentősen eltérhet a társadalom tényleges jö­vőjét illetően. M. SEBŐK ÜLI Társat keres? Társat talál: ÁDÁM-ÉVA Szolgálatnál! Válaszborítékért tájékoztat­juk. Szeged, Pf. 696. 6701. Most jelentkezzen nyelvtanfolyamra! 30% kedvezményt adunk április 30-áig jelentkező ügyfeleinknek. Primo Relaxációs Nyelvstúdió, Vásárhely, Andrássy u. 4. SZERDA, 1991. Április 14.

Next