Szegedi Napló, 1911. május (34. évfolyam, 105-127. szám)
1911-05-09 / 110. szám
A Turul Rómában. Szeged, május 8. A turul, ha a történelemnek hihetünk, ez ideig kétszer fordult meg a hét halom városában. Először madár képében az Atilla lobogóin. Másodszor most időzik ott, a világkiállításon, mint magyar dalosegyesület. A turul első vendégszereplése nem igen sikerült. A harcias pogány madár visszariadt a kereszténység fehér galambjától. lgalább az akkori olasz riporterek így jegyezték fel : mivel a hunnok nem foglalkoztak újságírással, kénytelenek vagyunk beletörődni a tudósításba. S ezt annál könnyebb szívvel megtehetjük, mert a Turul, mint daloskör, fényes elégtételt szerzett a másfélezer éves vereségért. Valósággal meghódította Rómát a magyar kebelhangzatokkal s ha még egy hangversenyt rendez, minden babérfát megkopaszit az örök városban. Az olasz királyné úgy meghatódott, mikor a Himnuszt meghallotta, hogy azóta se győzi a könnyeit törülgetni. S hogy egészen kvittek legyünk az Atilla apánk kudarcáért, a nagy diadalt csak a magyar lapok jegyezték fel. Az olaszok nem tudnak róla semmit. Ezek után pedig higgje el nekünk az olvasó, hogy őszintén örülünk a magyar dalárok diadalának. Oly ritkán nyer becsületet odakint a magyar név, hogy már azért is Tedeumot mondatunk itthon, ha a magyar legények messzebb rúgják a lapdát, mint a németek, mintegy elégtétel gyanánt azokért a hatalmas rúgásokért, amelyekben a lapda helyett minket részesít olykor a német. Megváltjuk, tudnánk nagyobb örömet is annál, amit dalárdáink és magasugróink szereznek. Például a Turul acél, vagy a Turul-vászon, vagy a Turul-posztó diadalának jobban örülnénk, mint a Turul-dalkörének. De ha már arra nem számíthatunk, emezzel is beérjük. Vigasz ez nekünk, akárki mit mond is. Olyanforma, mint annan az apának az öröme, akinek mindenből megbukik a fia, de a danolásból, meg a rúdugrásból egyest visz haza. Van azonban valami, ami még ennek az örömünknek is elveszi az izét. Nemzeti dicsőségünknek nagy öregbedésére szolgál, hogy az olasz királynét megrnkatja a himnusz, de harmincezer koronát mégis sokallunk a királyasszony könnyeiért. Pedig ennyibe kerül az államnak a magyar dalegyletek római kirándulása Hogy mit csinálnak, hányan vannak, mit esznek, hány nyers tojást isznak meg munka előtt a magyar határok, nem tudjuk, de pár hete minden újság megírta, hogy a kormány harmincezer koronát utalványozott Sztojanovicséknak a római útra. Éppen azon a napon, mikor a balmazújvárosi parasztok bejelentették a miniszterelnöknek, hogy éhen fog veszni az egész községük. Ezek harminc biztató szót se kaptak. Magunk is szeretjük a magyar dalt és rendén valónak találjuk, ha a világ megtudja, hogy nálunk is van Törekvés, Összetartás, Acélhang, Turul és Rajta fiúk, vigadjunk! A nagy világ e tekintetben való felvilágosítására egy-két ezer koronát nem is sajnálnánk. De káromkodhatnékja támad az embernek, mikor kultúra címén harmincezer koronát dalol el odakint az az ország, amelynek idebent egyéb hangja sincs a jajgatásnál. A HÁZ ÜLÉSEINEK IDEJE. Budapestről Írják : Képviselők körében felmerült ma az az ötlet, hogy a képviselőházi ülések idejét meg kell változtatni. A Ház ülései most délelőtt tíz órától délután két óráig tartanak. Most iz az óhajtás merült fel, hogy az ülések beosztását és idejét akként változtassák meg, hogy hetenként csak négy ülés legyen, mégpedig kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken, viszont azonban az ülések ne délelőtt tíztől kettőig, hanem tíztől délután négy óráig tartsanak. Az időbeosztás csak a nyári időszakra terjedne ki. VERSEK. 1. Tudj’ lstén egy idő óta .. . Tudj’ isten egy idő óta Az őstüzek cserbenhagynak. Nem tetszem én mostanában Sehogyan sem már magamnak. Semmi sincs úgy, mint régen volt. Valamimet elvesztettem, Ami nélkül úgy maradtam. Mint a madár: szárnyszegetten. Temetőkert most a szivem, Csillagtalan esti égbolt, Visszasírom azt a régit. Melyen napsütötte ég volt . . . Meg fogom még én keresni. Hogy halálig velem tartson, A cigányos régi kedvem, A mosolygó hangom, arcom. Visszaszerzem a magyarban S bennem való nagy bizalmam. Feltámasztom szent hitemet Az örökös, szép tavaszban. Visszahívom jó erőmet. Fojtsa meg a lustaságot. Magyar szalmalángom helyett Régi, szép tüzekre várok. Megkeresem régi kedvem. Hitem, erőm, szárnyam, lángom. Megkeresem azt az asszonyt. Aki egyszer még megváltson. II. Ha még megtalálom . . . Még egyszer akadjak egy bűnös asszonyra. Aki az életem megváltja, megrontja. Máglyákon kiégett szilem, ha lehetne. Egyszer fogj tüzet még gyilkos szerelemre...! Aztán az az asszony kínozzon meg engem. De mikor megtapos, maga is szenvedjen. Könnyemet, véremet hullassam miatta. De a könnyem, vérem titokba sirassa. Zárjon az az asszony engem bilincsekbe. De az én rabságom őt is láncba verje, ölelő karjában tisztító tűz várjon. De égje, forrja ki az én menyországom. Aztán kárhozzak el, rontson meg örökre. Amikor megváltott, akkor törjek össze. Az a bűnös asszony, ha még megtalálom. Legyen a megváltóm, legyen a halálom. Salamon Gyula: i 1 ' M '[ I Ml' fi'" Szeged, kedd, 1911. május 9. Egyes szám ára 10 fillér. XXXIV. Évfolyam 110. szám. SZEGEDI NAPLÓ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS IRODALMI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRI Igén évre . . 28 kor. | Negyedévre 7 kor. 8 fill. félévre ... 14 kor. | Egy hóra . 2 kor. 40 fill. SÁFÁR LÁSZLÓ felelős szerkesztő, kiadótulajdonos. ENGEL LAJOS Szerkesitéségét kiadóhivatal: TELEFON DUGONICS-TÉR 12. (Szegedi Napló háza). 94_ Lapunk mai száma 12 oldal Akácnyitáskor. Irta : MERSZTORFNÉ NACSA TESSA. Este van. Ott ülök kis kertünkben kedvenc helyemen s kéjes, jóleső mámortól áthatva himbrálódzom a nagy függő ágyban. Felettem sin’a lombsátort képez a vadszőlő szelíden egybefont indája, megcsiklandozva olykor pajkosan ajasomat egy-egy lecsüngő kacskaringós ágával. A hold ezüstös halvány sugara beszűrődik a zöld levelek között s titokzatosan megvilágítja a kis lugas belsejét, furcsaárnyakat hagyva a hozzá nem férhető sötét helyeken. Körülöttem bóditó illatot terjeszt az akácfa virága s én teli tüdővel szívom be a mámoritó, fűszeres szagot. Gyönyörködöm a teljes pompájukban ékeskedő fáknak hófehér lombkoronájukban, mit a hóld ezüstös sávú vonalaival szelíden bevon, mint szűzi lánytermetet a tiszta habkönnyű menyasszonyi fátyol. A fehér bóbitás fürtöket meg-meglengeti az esti szél fuvalma, s utána lassan