Szegedi Uj Nemzedék, 1937. december (19. évfolyam, 273-296. szám)

1937-12-08 / 279. szám

I k­eresztény poltikai napilap ) Előfizetési ára: M­íy hónapra . , P 2’40 postán küldve , , P 2’60 főt alkalmaz. kedvezmény fit­yes szám­ára 10 fillér, fasor- és ünnepnap 13 fillér. Szerkesztőség 3 kiadóhivatal: Szeged, Mugonics­ tér 12. szám. Telefon: Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: 11—53 Ara 10 fillér. KIX. évfolyam, 279 szám. A Katolikus Akció csanád­­egyházmegyei szervezetének, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Baross- Szövetség szegedi fiókjának, a Magyar Asszonyok Nem­zeti Szövetségének és az Államvasuti Alkalmazottak Országos Szövetsége szegedi üzletvezetőségi kerületének hivatalos lapja Postatakarékpénztári számla 8815. A népszövetség titkársága közzétette a magyar gazdasági helyzetre vonatkozó bizottsági jelentést Az államháztartás hiányait sikerült kiküszöbölni — Jelen­tős haladást hozott az elmúlt esztendő a pénzügyi stabilitás terén — Elismerés az eddig követett jó­zan politikának — külföldi adósságok rendezése A Magyar Nemzeti Bank helyzete erősödött — Emel­kedett az államvasutak és a posta forgalma 98 milliós többlet a külkereskedelemben Budap é&t. december 7. A népszövetség titkársága közzé­tette a pénzügyi bizottság által Ma­gyarországra vonatkozóan a tan­ács részére készített jelentést. A szo­kottnál jóval bővebb j­elentés < Hagy fontos­ságiu megállapitási o­­­kat tartalmaz a magyar állam­­házta­rtás egietemsulyának helyre­­­állításáról és külföldi adóssá­gok rendezéséről. Megállapítja a jelentés, hogy azok­nak az erőfeszítéseknek a segítségé­vel, amelyeket Magyarország 1931 óta az államh­áztatás rendezése ér­dekében tett, sikerült az államháztatás hiányát kiküszöbölni és elismeréssel adózik azért, hogy az állam pénzügyi és devizahelyzeté­­nek javulása során igyekszik adós­ságait rend­ezni. A jelentés többek között a követ­kezőket tartalmazza : A folyó pénzügyi évre vonatkozó költségre és az üzemekkel együtt 67.9­ millió deficitet irányzott elő az 1936- 37-re előirányzott 75.6 millió pen­gős deficittel szembeni, amely évben, azonban tényleg pénztári többlet­­ je­lentkezett. . .Abban az esetben, ha a folyó év nyarán az állam külföl­di hitelezői­nek tett ajánlatok a folyó költség­­vetési évben hatályba lépnek, az ál­lam külföldi adósságaira vonatkozó kiadások az 1936—37. évvel szem­ben pontosan még meg nem­ határo­zott összegekkel emelkedni fognak, amely összeg azonban évi 15 millió­­ pengőnél aligha lesz kevesebb. A külföldi adósságszolgá­latra fordí­­tandó összegek végeredm­ényben­­ mintegy 32 millió pengővel kisebbek lesznek a költségvetési előirányzat­­­­­ál. Az 1937—38. évi tényleges ki­oldásoknál bizonyos többletekkel kell­­ számolni, így a közalkalmazottak il­­letményrendezése, továbbá megfon­­­­tolás alatt áll egy új mezőgazda­­­­­ági mu­nkás öregségi biztosítási tör­­r­­ény is, aminek állami terhe mint­­­­egy 3,5 millió pengőre tehető­. Ezen­­ kívül az állami mynyolgterhek, ame­lyek az egyes költségvetésekben az­­ előző évi­­,tén­yl­eges kiadások alapján irányoztattak elő, növekvőben van­­­­nak. Egyéb, a költségvetésben számi­­­­tásba nem vett ígértekkel is kell számolni, mint a téli, illetőleg az ínséges­­ vidékeken szükséges segé­­l­yezésekkel, valamint egyes építk­e­zések és különböző kisebb szükség­letek költségeivel. A pénztári hely­zet eléggé erős a 46­4 imiillió pengős beruházási program végrehajtására, ha az előirányzott keret között ma­rad és még azonfelül is megfelelő biztonsági hány­adot nyújt. Amikor a bizottság elismeri a pén­zügyi stabiiláa felé tett előhaladást rá kí­­án mutatni arra, hogy a költ­ségvetésen kívüli kiadásokna­k szín­vonala nem enged mi a lényeges eme­lést az elért eredmények veszélyez­tetése nélkül. Magyarország 1937. évi közepes termése, továbbá a többi piacokon bizonyos idő óta érvényesülő csök­kenési irányzat olyan j­elek, amelyek óvatosságra utalnak. Egyedüli biz­tos itt az eddig követett józan politika­­ folytatása­i­­ és a­­ kiadásokn­ak a bevételekből re­­dezh­ető forrásokra való korlátozása. A bizottság fölhívta a figyelmet arra, hogy­­ Magyarország külföldi tartozá­sainak nagyobb része tekinteté­­­­ben megegy­ezett hitelezőivel. Az október 31-ig terjedő 12 hó­napban a külföldi devizák tekinteté­ben, s a Magyar Nemzeti Bank hely­zete lényegesen megerősödött. Tizenkét hónap alatt az érckészlet 143 millió­­ pengőre emelkedett, a bankjegyforgalom 41 millió pengővel emelkedett­ (427 millióró­l 468 mil­lióra). Az 1937. évi termés kevésbbé ked­­­vező volt, mint az 1936. évi. A ga­bonatermés az átlagon alul maradt. Az utóbbi időben a világpiaci árak is inkább estek, míg tavaly még emel­kedő irányzatot mutattak. A takar­mánytermés az idén átlagon fölül Adfonti gondok és gondolatok a gyermeknyomorról A nyomorfrontról, amellyel talpa­saim révén állandó összeköttetésben vagyok, karácsony előtt a szokott­nál is több közvetlen értesülésem­ van. A napokban többek között egy le­velet kaptam, (véletlenül közvetve, igazgatóm útján) melyet minthogy ke­resztmetszetben adja az egész helybeli szegényügyet, fióinak látok leközöllni, s persze némi helyesírási átfés­üléssel. Szól pedig, a címzésbéli cikornyák és egyéb­­ bőbeszédűségek mellőzésé­vel, a kö­vetkezőképpen: ' »Férjem mnkanélküli szabó segéd. Rettentő nagy nyomorban élünk, öt apró gyermekkel. A sok nélkülözés, éhezés és fázás következtében gyer­mekeim teljesen le vannak gyön­gülve. A lakásunkban még rendes fekvőhelyünk simlis és minden napra még csak betevő falatunk sincs ... A Mindenható próbára teszi nyomo­rúságunkat, mert már rettegek, mi lesz apró gyermekeimmel. Itt a zord idő és még csak takarónk, se meleg testi ruhájuk sin­cs gyermekeim­nak, de velük együtt nekem sem. Nagy­ságos Igazgató Úr, méltóztassék föl­venni a cserkész-akcióba, hogy Ka­rácsony napján emberhez méltó ele­delt tudjak gyermekeimnek adni, hogy tudják, hogy szent Karácsony napja van. Sajnos, ni­ncs munka. Ha akad, oly csekély, hogy épen éhen ne haljunk... Három gyermek is­kolás, egy óvodás, a legkijjebb ál­­­landóan beteges. A várostól kapunk szükséglakást, azért dolgozok 12 na­pot, 7 személyes tejért, zsemlyéért 13 napot, összesen 27 napot. A férjem az ócskapiacra szokott javítani hasz­nált ruhákat a zsibárusoknak. De olyan kevés a munka, hogy a leg­szükségesebbet se tudjuk megsze­rezni. Oly­­ keveset fizetnek, hogy rettentő: egy ócska kabát lefordítá­­sáért 2.60-at fizetnek és 46 filléres cérna kell hozzá és 20 fillléres vasaló­­szén. Két nap dolgozik rajta: szét­fejti, megfoltozza és úgy megcsi­­­­nálja, így kap érte 2.60-at.­­­Alig­­ tudunk annyit keresni, hogy gyer­mekeinknek naponta egy­szer tud­junk főtt ételt adni: krumplilevest, papriká­skrumplit.­­Méltózt­assék el­képzelni, heten vagyunk és két ágy van. Az egyiken négyen alszunk, a másikon hárman. És egy borzasztó rossz pokróc a takaró és egy le­pedő. Majd megfagyunk. Nekem is meg vannak a lábam ujjal fagyva. Nincs cipőmmnek talpa, se téli ka­bátom, se ingem. Ami a legfonto­­isabb, alsónemüm !S­emmi sincs. A férjem is kiskabátban van. Csupa folt már. Én három hete beteg va­gyok, tűzre valónk sincs. Széket, sublótot, konyhakasznit mind feltü­zeltem már, amióta beteg va­gyok. Gyermekeimet, hogy fölmelegítseim mindent föltüzelek, mert rettenetes éhezni, fagyoskodni, egész éjjel csak ezt hallom: »Jaj de fázunk, anyukám!« Nagyságos Igazgató Úr, nagyon szépen kérem, méltóztassék a cserkész­ akcióba fölírni és méltóz­­tais­sék fölvizsgáltatni, hogy milyen szomorú helyzetben vagyunk.« Eddig a levél a maga vérlázító és a patópáloktól bizonyára »lází­­tás!« jelszóval il­leszthető nyersesé­­• •-•i----anya al­crha gondolt arra, ho­gy nyomdafestéket fognak látni kusza és helyesírási hi­báktól hemzsegő­­ sorai, amelyeket olyan helyre címzett, ahonnan segít­séget remél — karácsonyra! Figyel­jük meg jól: nem a hatóságoktól, nem is társadalmi jótékonysági egye­sületektől várja gyorsan a segélyt — ebben nyilván nem is mer re­mélni —hanem a cserkészeknek karácsonyfa-gyújtogató, alkalmi jóté­konykodásától, amely, ha nem is i­sepp a tengeriben, de annyi esély­től függ, hogy csekélységem­ is, az egy-két ilyen karácsonyi angyal­­szárnyat irányítok, csak óvatosan merném holtbizonyo­sra megigérni ezt a várva-várt segítséget. Az első kérdés, mely itt a maga brutalitásával tollhegyre kívánkozik, ez­ meg van-e fogva a mi szegény­­go­­dozásain­k — a nyilvántartástól a­ gyorssegélyen át a gyökeres meg­oldásig? Az önelégült aktaember azt fogja mondani: meg vafn oldva. Ez a levél és ezernyi ezer hozzáfogható írásba nem foglalt paj­­asz és vele e sorok írója is évek óta azt har­sogja: távolról sincs megoldva! És ha ezer aktára is mutatnnk az il­letékesek, az éhező gyermekeik ruhát­lan hadára mutatok ezekkel szemben és boldognak-boldogtalannnak, egy­­­­­­házi és­­ világi hatóságoknak, egyház­­i községi és társadalmi jótékonysági­­ akciónak kíméletlenül ,a fülébe ham­­­­is­ogom, ho­gy önámítás a karácsonyi­­ gyertyafény, mindaddig, amíg a né­hány fölruházott iskolás gyermek mellett nem látják m­eg az iskolán­­kívüli meztelen és kiéhezett légiót is, amely a nyomortanyákat a tél­víz hidegében csak azért nem hagyja el, mert me­gjelenésre az utcán klét­­sz­emérem elleni vétség volna! Miközben önmagammal viaskodom azon, hogy a lázító­i szerepét vállall­­jam-e az intségadózásba belevont közvélemény előtt, Dr. Somogyi József, egy. c. nyilv. rendkívüli ta­nár, azzal a kérdéssel markolt a lelkiismeretembe, vajjon nem le­­hetne-e a Horthy-i Kollégium és a Menza ételmaradékait a szegény gyermekek számára megszerezni, lé­vén Németországban hazafiatlan cse­lekedet emberek számára készített ételt még csak közvetve is mosléknak odaadni. Amit a Horthy-i Kollégiumra és a Menzára vonatk­ozólag fölvetett, az a többi internátusra és intézményre is áll. Tudjuk, hogy á­­llami intéz­­m­ényeknél ez nehézségekbe ütközik, nem is szólva a klinikákról, ahol or­vosi szempontok is való­színűleg tilt­ják ezt. De ha en­nyire lazít a nyo­mor ténye, a hatóságoknak már ré­gen meg kellett volna találniok egy módozatot arra, hogy egy-egy fekvő­­csarnok v­a­gy egyéb úton-módon megszervezett gyermekgondozási in­tézmény az éhező gyermekhad gyomrába eljuttassa a maradékokat. Teljes elismeréssel vagyunk az eddig végzett munkáért,­­melyet a hatóságok és egyesületek végeztek. De a gyermeknyomor még mindig égbekiáltó és ezt a SOS kiáltást nem i szabad hallat­lanra ven­nie se egy­házi, se világi tényezőknek. Még egyet! A megszervezett ak­­­cióknál kíméletlen ellenőrzés érvé­nyesüljön­­ . A tavalyi »kisrongyos« cipők talpa ellen Alsóvároson, ko­moly panaszok emelkedtek, amelyek — az egyszerű ember rövidlátó gyanakvásából érthető­en — magát az akció önzetlen lebonyolítóit érték közvetlenül és igazságtalanu­l. Szóvá teszem, nehogy megismétlődjék ez a kínos ügy. A gyermekek lába nem kísérleti anyag. Egy darab ez a leg­nemesebb valamiből: »Puer rés isacra.« (A gyermek szent valami.) Legyen szent a lábbeli készítő sze­mében is. Akár kisember, ak­­ár nagy­vállalkozó a készítője! Révai József dr.

Next