Székely Ellenzék, 1908. április-június (11. évfolyam, 73-137. szám)

1908-04-02 / 73. szám

­ Előfizetési dij: egész évre 12 kor., félévre 1 kor. negyedévre 3 korona, 1 hóra 1 korona 30 fillér. ■ ■ - ^ Egyes síáro ára ? fillér­-3 XJJ évfolyam. 78sas?« POLITIKAI LAP -■ ii ^imi un mu- . -ni «■■■■!■ rrmn lur­esansso ti &aárM*aiai; &rédjer,gi~tár ?. faira. - Telefon 101 «sás*. — "| 19091 M^os-Vfia­rhelyt 1908 április 2. csütörtök Kiadja: A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt ======== támogatásával Adi Árpád. ===== 4 marosvástírhelyi és 48-as Kossuth-párt hivatalo­s lapja. Szabályrendelet az elővétel tilalmazásáról. A miben már sokan megelőztek. Évek óta hiába­ sürgetjük, hogy az elővételi tilalmat vá­rosunk piacára érvényesítse a hatóság. Elmondtuk, h­ogy az a szer­telen drágaság, mi az egyes élelmi cikkek beszerzését nap­­ról-napra nehezíti sőt a sze­gényebb néposztály számára lehetetlenné teszi, abból szár­mazik, hogy a kofák s más közvetítők már pittymallatkor ellepik nemcsak a piacot, de a bevezető utak mentét is s ami csak pénzt ér, s a nagy közönség által minden­nap keresett cikk, elveszik a fogyasztó közönség elől, hogy aztán két-három áron ők ál­lítsák ki a piacra. Sérelmeztük ezt a szinte zsarolásig fokozott eljárását a kofáknak s más közvetítők­nek, egyfelől a termelő kö­zönség szempontjából, mely mielőtt a napi tisztességes piaci árakról tudomást sze­rezhetne megrohantatik és árujától becsapással megfosz­­tatik; másfelől a fogyasztó közönség szempontjából, mely a minden különösebb jog­cím nélkül előtte horgászó kofák és közvetítők miatt soha sem juthat első kézből, tisztessé­ges árért áruhoz, mert ami­kor piacra megy az élelmi­szereket legnagyobbrészt csak közvetítőknél kapja meg. Hogy miért van joga, az igen gyakran adót sem fizető kofáknak és közvetítőnek az utak elállására, árulkozó sze­kerek megrohanására, hogy azért a két-három órával a közönség zöménél korábban kezdett operációért 50 sőt 100% hasznot­ zsebre vág­jon, anélkül, hogy nagyobb fáradságába vagy tartósabb befektetésébe kerülne; és ezzel szemben miért nincs joga a termelőnek, mely áru­­lyáért költ fárad és a vevő közönségnek, mely az árut keresi, fogyasztja s mint ilyen a városnak is adóz a hozzá­férésre — azt nem tudtuk és nem tudjuk megérteni soha. Éppen azért egy konkrét eset alkalmából ismét szóvá tesszük ezt a kérdést, és kérjük a polgármestert, aki már oly sok hasznos sza­bályrendeletet csinált, szapo­rítsa meg alkotásai számát egygyel, készítsen szabály­rendeletet az elővétel­­ tilal­mazásáról. A konkrét eset, melyre hivatkozunk Sepsiszentgyörgy rendezett tanácsú város esete, mely már alkotott ilyen sza-­bályrendeletet, s minthogy az ügyben szakvéleményt mondani hivatott Székely ke­reskedelmi és iparkamarának nincs ellene észrevétele sőt jóváhagyását ajánla — meg is kapja. Ide iktatjuk a három §-ba foglalt igen rövid szabályren­deletet egész terjedelmében. Talán jó lesz mintának Nekünk azonban van rá észrevételünk s az­ az, hogy a tilalom a tejre, tejtermé­kekre, gyümölcsre, és vete­­ményre is kitert esztendő. A szabályrendelet külön­ben így szól: Sepsiszentgyörgy I. tanácsa város elővásárlási tilalma a sza­bályrendelete 1. Szepsiszentgyörgy város úgy kel, mint külterületen tilos min­den néven nevezendő szárnyas­nak, baromfinak, apró malac­nak és tojásnak kereskedő, kofa s általában minden további elá­rusító (szedő) által a piacon, ut­cán, utakon vagy bárhol való elővásárlás. A tilalom a nyári hónapokban (május 1-től ) okt. 1 ig reggel 8 óráig, a téli hónapokban (okt. 1-től ápril. 30-ig) reggeli 9 óráig tart. 2. Azon kereskedő, kofa, aki fenti tilalmat megszegi, kihágást követ el s 1 kor -tól 40 kor.-ig terjedhető pénzbüntetéssel, illetve be nem hőhatás esetén 6­ 08 órai elzárással büntettetik. Ezen büntetésen felül a tilalmi időben vásárolt baromfi stb. el­­koboztatik, nyilvános árverésen eladatik s a befolyó összeg fele­részben a városi pénztár fele­részben pedig az államkincstár javára fordítatik. A kihágási pénzbüntetések fele a vámosi pénztárt, fele az állam­­kincstárt illeti. 3. Kihágás esetén. I. fokban a városi rendőrkapi­tány, II. fokban a várms, a kispápja, III. fokban a m­. kir. belügy­miniszter Ítélkezik! I 4 . A l Árvák, elhagyottak. “Anyai gond, báj Virraszt a bölcső felett; Redős homlok, mosolygó száj S az ápoló szeretet, Kire ily nap nem derül, Szánd az árvát, könyörülj !“ Arany, A költők és a bölcsek a gyer­mekkort mondják az élet leg­boldogabb idejének. Körülnézünk és keressük: hát csakugyan minden gyermek boldog? A­ki szülők és testvérek körében, tűr­hető jólétben tölti életének ta­vaszidejét, minden bizonnyal az. De hogyan áll a boldogsággal, kinek az áldásból nem jutott? Ki magára marad, a züllésnek kitéve, míg más gyermek az édes otthonába siet? Az ily szegény a gyermek­örömet nem ismeri, életének virágzó kora nincs, ta­vaszideje boldogtalan. Mióta az emberiség levetette durvább erkölcseit és jógaihoz jutott az emberszerető érzés, a jók a legjobbjai kitartóan hir­dették a gyermekvédelem szük­ségét. És a szülők kötelességei­nél nem kisebbre becsülték a társadalom kötelességét a jövő biztosítékával, a gyermekkel szemben. Rousseau, lángoló sza­vakat írva az anyai szeretet szentségéről, maga is lelencházba vitte gyermekét. A lelencház gondolatával elő­ször jelentkezik intézményesen az állami kötelességedet a szü­lőktől elhagyott gyermekeikel szemben, kik mind a haza név­telen gyermekeivé lettek. Az elhagyottak megmentése után a veszni induló gyerm­eklélek meg­mentése következik sorra és az állam javítóintézetekbe zárja a züllött gyermekeket. Cash nagy képen ismeri fel a társadalom a reá váró kötelességeket, s eré­nyeikké, de egyúttal hibáikkal is, megalakultak a gyermekre

Next