Székely Ellenzék, 1908. április-június (11. évfolyam, 73-137. szám)
1908-04-02 / 73. szám
Előfizetési dij: egész évre 12 kor., félévre 1 kor. negyedévre 3 korona, 1 hóra 1 korona 30 fillér. ■ ■ - ^ Egyes síáro ára ? fillér-3 XJJ évfolyam. 78sas?« POLITIKAI LAP -■ ii ^imi un mu- . -ni «■■■■!■ rrmn luresansso ti &aárM*aiai; &rédjer,gi~tár ?. faira. - Telefon 101 «sás*. — "| 19091 M^os-Vfiarhelyt 1908 április 2. csütörtök Kiadja: A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt ======== támogatásával Adi Árpád. ===== 4 marosvástírhelyi és 48-as Kossuth-párt hivatalos lapja. Szabályrendelet az elővétel tilalmazásáról. A miben már sokan megelőztek. Évek óta hiába sürgetjük, hogy az elővételi tilalmat városunk piacára érvényesítse a hatóság. Elmondtuk, hogy az a szertelen drágaság, mi az egyes élelmi cikkek beszerzését napról-napra nehezíti sőt a szegényebb néposztály számára lehetetlenné teszi, abból származik, hogy a kofák s más közvetítők már pittymallatkor ellepik nemcsak a piacot, de a bevezető utak mentét is s ami csak pénzt ér, s a nagy közönség által mindennap keresett cikk, elveszik a fogyasztó közönség elől, hogy aztán két-három áron ők állítsák ki a piacra. Sérelmeztük ezt a szinte zsarolásig fokozott eljárását a kofáknak s más közvetítőknek, egyfelől a termelő közönség szempontjából, mely mielőtt a napi tisztességes piaci árakról tudomást szerezhetne megrohantatik és árujától becsapással megfosztatik; másfelől a fogyasztó közönség szempontjából, mely a minden különösebb jogcím nélkül előtte horgászó kofák és közvetítők miatt soha sem juthat első kézből, tisztességes árért áruhoz, mert amikor piacra megy az élelmiszereket legnagyobbrészt csak közvetítőknél kapja meg. Hogy miért van joga, az igen gyakran adót sem fizető kofáknak és közvetítőnek az utak elállására, árulkozó szekerek megrohanására, hogy azért a két-három órával a közönség zöménél korábban kezdett operációért 50 sőt 100% hasznot zsebre vágjon, anélkül, hogy nagyobb fáradságába vagy tartósabb befektetésébe kerülne; és ezzel szemben miért nincs joga a termelőnek, mely árulyáért költ fárad és a vevő közönségnek, mely az árut keresi, fogyasztja s mint ilyen a városnak is adóz a hozzáférésre — azt nem tudtuk és nem tudjuk megérteni soha. Éppen azért egy konkrét eset alkalmából ismét szóvá tesszük ezt a kérdést, és kérjük a polgármestert, aki már oly sok hasznos szabályrendeletet csinált, szaporítsa meg alkotásai számát egygyel, készítsen szabályrendeletet az elővétel tilalmazásáról. A konkrét eset, melyre hivatkozunk Sepsiszentgyörgy rendezett tanácsú város esete, mely már alkotott ilyen sza-bályrendeletet, s minthogy az ügyben szakvéleményt mondani hivatott Székely kereskedelmi és iparkamarának nincs ellene észrevétele sőt jóváhagyását ajánla — meg is kapja. Ide iktatjuk a három §-ba foglalt igen rövid szabályrendeletet egész terjedelmében. Talán jó lesz mintának Nekünk azonban van rá észrevételünk s az az, hogy a tilalom a tejre, tejtermékekre, gyümölcsre, és veteményre is kitert esztendő. A szabályrendelet különben így szól: Sepsiszentgyörgy I. tanácsa város elővásárlási tilalma a szabályrendelete 1. Szepsiszentgyörgy város úgy kel, mint külterületen tilos minden néven nevezendő szárnyasnak, baromfinak, apró malacnak és tojásnak kereskedő, kofa s általában minden további elárusító (szedő) által a piacon, utcán, utakon vagy bárhol való elővásárlás. A tilalom a nyári hónapokban (május 1-től ) okt. 1 ig reggel 8 óráig, a téli hónapokban (okt. 1-től ápril. 30-ig) reggeli 9 óráig tart. 2. Azon kereskedő, kofa, aki fenti tilalmat megszegi, kihágást követ el s 1 kor -tól 40 kor.-ig terjedhető pénzbüntetéssel, illetve be nem hőhatás esetén 6 08 órai elzárással büntettetik. Ezen büntetésen felül a tilalmi időben vásárolt baromfi stb. elkoboztatik, nyilvános árverésen eladatik s a befolyó összeg felerészben a városi pénztár felerészben pedig az államkincstár javára fordítatik. A kihágási pénzbüntetések fele a vámosi pénztárt, fele az államkincstárt illeti. 3. Kihágás esetén. I. fokban a városi rendőrkapitány, II. fokban a várms, a kispápja, III. fokban a m. kir. belügyminiszter Ítélkezik! I 4 . A l Árvák, elhagyottak. “Anyai gond, báj Virraszt a bölcső felett; Redős homlok, mosolygó száj S az ápoló szeretet, Kire ily nap nem derül, Szánd az árvát, könyörülj !“ Arany, A költők és a bölcsek a gyermekkort mondják az élet legboldogabb idejének. Körülnézünk és keressük: hát csakugyan minden gyermek boldog? Aki szülők és testvérek körében, tűrhető jólétben tölti életének tavaszidejét, minden bizonnyal az. De hogyan áll a boldogsággal, kinek az áldásból nem jutott? Ki magára marad, a züllésnek kitéve, míg más gyermek az édes otthonába siet? Az ily szegény a gyermekörömet nem ismeri, életének virágzó kora nincs, tavaszideje boldogtalan. Mióta az emberiség levetette durvább erkölcseit és jógaihoz jutott az emberszerető érzés, a jók a legjobbjai kitartóan hirdették a gyermekvédelem szükségét. És a szülők kötelességeinél nem kisebbre becsülték a társadalom kötelességét a jövő biztosítékával, a gyermekkel szemben. Rousseau, lángoló szavakat írva az anyai szeretet szentségéről, maga is lelencházba vitte gyermekét. A lelencház gondolatával először jelentkezik intézményesen az állami kötelességedet a szülőktől elhagyott gyermekeikel szemben, kik mind a haza névtelen gyermekeivé lettek. Az elhagyottak megmentése után a veszni induló gyermeklélek megmentése következik sorra és az állam javítóintézetekbe zárja a züllött gyermekeket. Cash nagy képen ismeri fel a társadalom a reá váró kötelességeket, s erényeikké, de egyúttal hibáikkal is, megalakultak a gyermekre