Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-12-03 / 97. szám

ban 25,000 ember áll, Vendôme-ban 35,000-en­­ felül, Bourgesba 30,000 Orleans és Toury közt 150 ezer, a­mi összesen 200,000 tesz. Ezen fölül 50,000 körül van Nevers közelében s még 40,000 Autun és Chagny közt. Ezek közül 150,000 em­ber a sorezredhez tartozik s rendesen kiszolgált katonák. Nem valószínű, hogy Aurelles tábornok mindig védelmezői szerepet fog vinni, de az utak rosz állapota meg­akadályozzák abban, hogy iszonyú tüzérségi parkját megmozdítsa. Mihelyt egy kissé száradni­­fog a föld, azonnal elő fog nyomulni. Tüzérsége sokkal nehezeb, mint az el­lenségé, s igy a szállításra is több ló kívántatik. Tekintetbe véve ezen körülményt 150 könnyebb ágyút is küldtek hozzá, s azonkívül még 10 mit­­railleuse-üteg fölött rendelkezik. A lovasság fö­­lülhaladja a 15.000 embert s igy Aurelles tá­bornok egy tekintélyes hadsereg élén áll.­­ A párisi kormány, azon jelentését, melyben az orleansi győzelmet tudtára adta a lakosságnak, következő tudósítással kiséri : „A loirei hadsereg, a vitéz Aurelles tábornok által vezéreltetetve, léterét egy győzelemmel adta tud­tok _ Orleans visszafoglaltatott. Az ütközet két napig tartott két, sőt hihetőleg három had­osztály ellen, melyeket Tann tábornok vezé­relt. Ez tehát komoly ügy, mely reánk nézve szép reményeket igér. Páris nem szorítkozik csupán a maga se­gélyforrásaira. A departeritek átlátták, hogy a mi védelmünk érdeke egyszersmind az övék is, és hogy ha ők az ellenséget otthon várják be, Francziaországot dobják oda zsákmányul. A párisi lakosság tehát nem csalatkozott, midőn az ő kitartásukra számított, hogy meg­nyerjük a hadi szerencse fordulását. Már ezen ha­­dibír hallattára is erősebben érzi mindenki, hogy minden harczképes férfinak kötelessége abban áll, miszerint az önvédelmünkre tett erőfeszítéseinket támogassák, a hadsereg, a mozgóőrség, a nem­zetőrség, az egész nép, kik készek voltak min­den gyengeség nélkül egy hősies küzdelemre vállalkozni, most biztosan tudják, hogy mi a franczia föld fölszabaditásáért harczolunk, s hogy mi előrenyomulunk, hogy győzzünk. — Ezek azon jövendölések, melyekre följogosít az első győzelem. Ez följogosít bennünket, hogy a nyu-* A franczia lapok Kératry egyik had­segédének következő tudósítását közük : a conlie-i táborból, nov. 18-án éjjel, a fő­tábornok (Kératry tudvalevőleg a bretagne-i had­sereg parancsnoka) felhatalmazott engem, hogy önnek a következő táviratot kü­ldje rá : A mai nap elfelejthetlen marad a bretagne-i hadseregben. — Egy halálra ítélt katonának, épen azon pil­lanatban kegyelmeztek meg, midőn két órakor főbe akarták lőni. Ezen katona nagyon komoly vétséget követett el, Le Bonedec tábornok, a tá­bor parancsnoka ellen.­­ Elitéltetése után a törzskar tisztjei megkegyelmeztetését kérték, azon­ban Kératzy tábornok azt felelte, hogy nem ke­gyelmezhet meg. Ezért 1 órakor az egész kato­naság kirendeltetett, hogy a végrehajtásnál jelen legyen. 2 órakor minden készen volt. A két pap által kísért elítélt utolsó pillanatát várta. A fel­nevezett órában felolvastatott a csapatok hom­lokzata előtt a halálítélet. Az első dobpergés meg is történt, a má­sodiknál mindennek vége lett volna. Iszonyú perez volt. Azon pillanatban, midőn az utolsó jelnek is meg kellett volna adatnia, előlépett Kerátzy és a következőket mondá: „A bretagne-i hadse­reg tisztjei és katonái ! Közülünk egy, ki a fe­gyelem ellen vétkezett, halálra ítéltetett a hadi­törvényszék által; én megkegyelmezek neki, de jövőre minden legkisebb vétség a fegyelem ellen, a legkérlelhetetlenebbül fog megbüntettetni. Re­ménylem, hogy e példa, mely nektek adatott, elégséges teend, hogy visszatartson titeket a ka­tonai törvénynek és a vezérek parancsainak való engedetlenségtől. Hogy mindenki iránt igazságos legyek, ezennel minden büntetést elengedek.“ Ezen szavakat lelkes „éljen Korátzy“ föl­kiáltások követték, a táborkar tisztjei, kik a megkegyelmeztetést kérték, mélyen meg voltak in­dulva. Erre a csapatok elléptettek, miközben a hallgatási tilalom daczára, folyvást ezen kiáltá­sokat hangoztatták: Éljen Koratzy! Este a tá­ Könyvismertetés. „Uj világnézlet“ (Irta Mentovich Ferencz tanár. M.­Vásárhelytt, Wittich József bizománya. Bolti ára 1 frt 40 kr. Ha a Szerk. úrnak máskor is kedve kere­kednék könyvismertetést bízni rám, annyi ked­vezménynyel legyen gyengeségem iránt, hogy el­meszüleményem térfogatát magam mérhessem ki. Az olyan eljárás, mely nem csak a tárgyat, de a dolgozat nagyságát is meghatározza, homlok­­egyenest ellenkezik függetlenségi hajlamaimmal. Másfél hasábnyi téren mit tudjak csinálni, a pro és contra oly nagy zajt keltett „Világnéz­ettel“? Hanem hát segítek magamon azzal, hogy teketóriás ismertetgetés helyett egyszerűen csak bemutatom. Aztán a­kinek megtetszik sima áb­rázata, udvarias modora, elmés társalgása, ismer­­kedjék meg bővebben vele, ne féljen, „nem oly fekete az ördög mint festik.“ A mű egy Yogt-hoz intézett levéllel kez­dődik, melyben elő van adva: miként támadott fel halottaiból, az 50-es években autodafét szen­vedett könyv. Előszavában, a materialisták­­ról adott fogalom után, kiket a „tudomány sza­badelvű pártjának“ nevez „kiknek nincs más czéljuk, mint előítéletek helyett az igazságot jut­tatni diadalra“, a könyv czélját állítja meg „mely nem egyéb, mint alkalmat szolgálgaltatni az ér­demes olvasónak, hogy tudomást szerezhessen ar­ról : mit állít, mit sürget, mit követel az újabb materiálismus.“ Ezután az „anyag halhatatlanságáról“ — első czikk — értekezik, melyet „ép oly kétségbe vonhatlan igazságnak mond, minek a számtan axiómái, hogy: a rész kisebb az egésznél, sat, sat. Második czikkben az „anyag [végtelenségét“ vagy is, azt állítja, hogy az anyag térben sin­csen korlátok közé szorítva, ha nem kicsiben, mint nagyban, egyformán végtelen. Az anyag és erő egymáshozi viszonyáról — harmadi czikk — azt mondja : „az erő szorosan az anyaghoz van kapcsolva, sőt annak bizonyos tulajdona.“ Ezek­ből azt következteti — negyedik czikk, — hogy az az életerőnek nevezett sajátságos valami, csupa mese. Egy lépéssel tovább haladva, állítja — ötödik czikk, — hogy „a természetben nem lé­teznek érzék fölötti erők, testetlen szellemlé­nyek,é­s a földünkön befolyást gyakorló tényezők — vonzerő, fény, és meleg — nem természetfö­lötti erők hanem a testek sajátságai.“ A lelket, — hatodik czikk — az ember azon kiváló te­hetséget, mely szerint érez gondot, képzeteket, eszméket alkot, csak a magas szervezetű agy mű­ködésének“ tartja, mely azzal fejlődik s vesz el. Ebből következik — hetedik czikk, — hogy „ve­lünk született eszméink sincsenek.“ Nyolczadik czikkben a szabadakaratról azt mondja, hogy: „az a szabad akarat nem épen oly szabad a mi­nőnek a philosophia hiszi, ha nem, a természeti szükségesség következménye.“ A kilenczedik és utolsó czikkben az újabb materializmus befolyása tárgyaltatik „tudomány, művészet és erkölcsre,“ azon szempontból, hogy az igaz a jónak és szépnek nem lehet ellensége. Az egészet zár­szó fejezi be, melyben a közbeszőtt polémiák vannak igazolva. E rövid bemutatásból is kivehető, hogy az „Új világnéz­et“ fontos kérdésekkel bajlódik, nagy fába vágta fejszéjét. És mi épen nem cso­­dálkozunk, ha e nálunk ritka jelenség oly nagy csődületet okozott, mint midőn egy egy szakállas magyar jelent meg a 50-es évek előtt valame­lyik kisebb német városban. Nem csodálkozunk azon taps és fütty zavaron, mely mellette és elle­ne zúgva, betölti a léget. Egyik nagy hírü­ytudósunk, kit a könyv po­lémikus része sokszor meg­tépász, azt mondja, hogy sem „Új“ sem „Világnézlet.“ Nem „Világ­­nézlet“ mert ez azt foglalná magában, hogy a mivelt világ nagyobb része mellette van.“ Ez ál­lítás nem áll , mert egyetlen embernek is lehet ilyen vagy amolyan „Világnézlete.“ S aztán ha a régebbi és új m­aterialisták között nincs kü­lönbség akkor a tojás és csirke, hernyó és pil­langó, Arius meg Brassai között sincsen. Nem akarok ugyan a bemutattam könyv mellett fogadatlan prókátoroskodni, nem vagyok sem mellette, sem ellene , hanem azon másik el­lenvetést sem hagyhatom észrevétel nélkül , hogy az megtámadja az akaratot, s tönkre teszi az erkölcsöt. Julián­us apost­a­ta a keresztyén vallás, a pápák, a reformáczió. Kálvin az antitrinita­­rismus terjedését épen azért üldözték minden lehető módon, mert azoktól a társadalom és a morál létezését féltették. Lehettek jó akaratú em­berek, de mindenesetre rövidlátók voltak. Az egyiptomiak végveszélytől féltek ha fol­tos homloku ökrük elpusztult. A frisek csak ak­kor vették föl a keresztséget, miután Irmen­­szul nevű­ oszlopuk feldöntése után sem lett vége a világnak, mint hitték. Váljon a görög ember­rel ki hitette volna el, hogy a világ 30,000 isten nélkül is jól ellehet? a békának soha sem nő lába, ha folytono­san vízbe zárva tartjuk. így alakulnak át a többi állatok is a szükség szerint, csak hogy mi annál úgy szólva, szemünk előtt történik, ezeknél szá­zadokon keresztül, észrevétlenül megy végbe. Miért szenvedne kivételt egyedül az ember? Miért ne találná fel magát más eszme körben is? „Mindeneket megvizsgáljatok, s a­mi jó, azt megtartsátok.“ —I. 392 — gáton, északon és keleten szervezett csapatok tá­mogatására számoljunk. Ez megmutatta, hogy Francziaország kész a tűzhelyére betolakodókat­­ visszautasítani, és hogy el van határozva üdvét­­ azon hatalmas és dicsőséges egyességben keresni, mely a védelmezők légióit idézi elő.“ I­borkar tisztjei köszönetet mondtak Koratrynak. M­iszen tény, meg vagyok győződve, még rendithet­­lenebb bizalmat fog önteni a katonákba. Iskolaugry. ..-Bánd nov. 29. Napjainkban, a jó tanmódot s tanítási el­veket illetőleg, ivekre terjedő eszmecseréket foly­tatnak a tanügy-barátok ; sőt nem csak ezt cse­lekszik, hanem a gyakorlat terén, is untalan fá­radoznak, hogy a köznevelésnek helyes irányt adva, azt általános haladásnak s virágzásnak in­dítsák. A hon érdekeit szüntelen előmozditni tö­rekvő bölcseink is, közelebbről, ez ügy általános emelésére s előmozdítására törvényt alkottak. E törvény pontjai szerint: a növendékek 6-dik évük betöltésétől 12-ik, illetőleg 15-dik évük betöltéséig rendes iskolába járásra kötelez­­tetnek. S hogy az iskolai oktatás sikeresen esz­közöltethessék : a községi és iskolai elöljáróknak meghagyatik, hogy az iskolák helyheztessenek jó karba, szereltessenek fel illően taneszközökkel s a tanköteles egyermekek rendes tanév kezdetétől befejeztéig, büntetés terhe alatt, sü­rgettessenek pontos iskolába járásra stb. E nemes törekvések, tudomásom szerint, Magyarhon Királyhágón túli részében nem ered­mény nélküliek, sőt az ügy iránt mindinkább mutatkozó érdekeltségből következtetve, egy le­endő szép eléhaladásnak biztos alapját látszanak előkészíteni. Azonban ez nálunk, Magyarhon Királyhá­gón inneni részében, nem így van. Itt az érin­tett haladási mozgalmak az ügy iránti lelkese­dést nem igen látszanak fokozni, mert fájdalom­ nálunk, csakne más talán szólva, a szülők ma sem igen gondolkoznak gyermekeik neveléséről eszélyesebben s lelkiismeretesebben, mint az előb­beni években. S e legfőbb szülői kötelességük iránti kö­­zönbösségöket tudvalevő szellemi s anyagi sze­génységük, s tán részint aziránt az imént emlí­tett közoktatási törvény nem ismerése okozza. Jó volna tehát az ily szülőket legalább szellemi szükségeiben támogatni. Mire nézve ?

Next