Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-04-20 / 32. szám
Il-ik évfolyam. 32 szám. Maros-Vásárhelyit. Szerda, április 20. 1870. SZÉKELT HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. b KIADé-KIVATAl. ^ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: ?,TELEKI-KÖNYVTÁR.^ Hirdetési ár : Három hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadóhivatal. Pesten, Zelsler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 6O-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) 5 Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton reggel NAGY FELIVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR Negy Félévre 1 frt 2 .,Ж A sepsi-sz.-györgyi ev. ref. iskolaépítés ügyében. Zágon, april 12. A sepsi-sz.-györgyi ev. ref. iskolaépítés ügyében megdöbbentő részvétlenség mutatkozik. Nemzet elleni vétkes hanyagságnak lehetne mondani, ha Háromszék lakóiról ilyet, föltenni szabad lenne. — De az nem szabad. Nem szabad csak gondolnunk is azt, hogy e derék nép egyik legnagyobb legszebb ügyét hanyagsággal veszni engedné. Elzsibbasztva tán a közelebbi idők politikai lázas mozgásai által, alszik csak a nemesei(!) s magasabb eszmék iránti részvét itt, s még nem támadott egy prófétai szózat: „Lázár jöjj ki“, mely az alvót ébredésre mozdítja. De annak el kell jőni , mert az nem lehet,hogy ez a józan belátású nép épen ott ne találja meg eljárásának helyes irányát, ahol legnevezetesebb életérdekei forognak fenn. Itt pedig ez az eset van. Hisz nézzünk egyenesen szembe a mi állásunkkal. Látjuk azt, hogy a taníttatás távolabb levő iskoláinkban évről évre költségesebb s terhesebb, annyira, hogy elég szülő nem győzvén ott a költést, kénytelen gyermekét a tanulásból kivenni. Továbbá fájdalommal tapasztaljuk azt, hogy serdülő ifjaink külső iskolában igen hamar akarnak szabad szárnyra kelni. — Több példát mutathatunk fel arra, hogy ifjak, kik még a gymnasiális oszályokat sem végezték, már készülnek Pestre keresnek 15 —16 éves — tehát még éretlen — korban életpályát maguknak. Komolyan ítélve e jelenséget nem tűnik-e szemébe az alapos vizsgálónak az, hogy külső iskoláinkknál gyermekeink a szülői felügyeletet nélkülözvén, gondolkozásuk biztos és helyes irányában tán e miatt tévednek oly könnyen. Már csak e két pontban látható bajokon mily jóltevőleg segítene az, ha Sz.Györgyön teljes középtanoda lenne, s fiaink kevés költséggel — mintha csak otthona lennének — s szemeink előtt szülői felügyeletünk alatt növekednének, hol gyakran találkozva, ők óhajtásaikat,, vágyaikat elmondanák nekünk, mi a jókat bennök megerősitnők, a tévedőket helyre igazitnók, s csak e közeliét által is megóvnék őket oly bajoktól, melyeknek tőlünk távol a legjobb felügyelet mellett is ki vannak téve. De ez még nem minden. Nézzük csak tovább a mi helyzetünket. Most is aggodalom fog el, ha elnézünk Háromszéken, s keressük a tudománykedvelő s valóban tanult embereket, s nem egy helyen hallhatjuk e megdöbbentő kérdést: „ugyan kikből állítnál ki Háromszéken egy jó tanári kart, s két jó törvényszéket?“ De mi lesz ezután? Kézdi-Vásárhelyre egy reál iskola, Sz.Györgyre egy gazdászati szakiskola van tervezve államköltségen. Akárki átláthatja, hogy népünk gyermekeit legnagyobb részben ezen iskolába fogja vinni , oda viszi azért, mert közelében vannak, s azért, mert olcsóbban növeltethetni azokban. Növekednek is ott — egész jó indulattal tesszük fel — ügyes életre való gyakorlati ösmerettel biró gazdák, iparosok, kereskedők. De hol lesz a tudománykedvelő s valódi tanult ember? Ilyenek nélkül pedig mi olyanok leszünk a nemzet kebelén, annak sok tanult s tudománykedvelő fiai mellett, mint egy jelentéstelen falu az ország szép s gazdag városai mellett, pedig száz ezerből álló tiszta székely nép egy tömegben ennél többre van hivatva. Milyen jóltevőleg segitene e bajon az, ha a sz.-györgyi iskola teljes középtanodává kiépítve és fejlesztve, jó és nemes irányú növekedésével, ösztönt adna gyermekeinknek a tudomány kedvelésére, s rendre benépesítné Háromszéket alaposan képzett, tanult,humánus nemes jellemű emberekkel. Mert ezt bátran föltehetjük, hogy azok közül, kik itt érettségi vizsgálatot tennének le, igen kevés maradna továbbképzés nélkül, mivel ekkor már sem a távolság, sem a költség nem gátolnák annyira a szülőket abban, hogy már érettebb fiaikat felsőbb tanintézetbe vigyék. Mindezeket így átgondolva, világos az, hogy a sz.-györgyi iskola kiépítése és továbbfejlesztése Háromszéknek egyik legnemesebb, legszentebb életérdeke. Véghetetlenül fáj azért az embernek látni azt a jéghideg részvétlenséget, melylyel viseltetnek Háromszék lakói ez ügy iránt. Vizsgálódva e részvétlenség okai közül, főleg egy áll ki, mely egészen akadályt gördít ügyünk elébe, s melyet számba kell vennünk. Azt mondják t. i. sokan : „miért áldozunk mi? úgy sem tudjuk önerőnkön az előnkbe tűzött czélt elérni, s a végén is vagy csak igy marad az iskola, vagy állami iskola lesz, s igy a mi áldozatunk, melyet pedig magunk megszorításával teszünk, felesleges.“ — Ez az ok teljességgel nem áll meg, mert a) áldozat örökké erény, tehát csak magunkra nézve sem felesleges, hanem egy legszebb kötelesség teljesítése ; b) áldozatunkkal, ha czélunkat egésszen el nem érjük is, egy lépést legalább teszünk előre, nem áll hát, hogy ha áldozunk is, így marad az iskola ; c) miért legyen állami ? Az államnak elég lesz az elől irt két iskolát táplálni. De lenne bár valaha állami a mi iskolánk is , hát felesleges volt-e akkor is az az áldozat, melyet tettünk mi arra, hogy Háromszéknek egy tudományos iskolája is legyen? Ily czélra áldozni soha sem felesleges. Ez az egy ok van, melylyel a részvétlenséget mentegettetni halljuk ; én részemről mást nem hallottam. Nincsen is teljességgel arra ok, és ha mégis keres ilyet valaki : a végén azt kell rá mondanunk, hogy ez az ügy iránti hidegségét akarja takarni. Csodálatos változása az emberi gondolkozásnak ! Egy évtizeddel ezelőtt, mikor az iskolát alapítottuk, versenyeztünk abban, hogy buzgóságban, áldozatkészségben, ki jár elől, s most szánk néma, szivünk jéghideg, karjaink dermedten hullnak alá. Pedig a sz.-györgyi iskola felőle oly hő szeretettel formált reményeinknek teljesen megfelelt, egy jó iskola mértékét minden tekintetben megüti, Háromszéknek öröme és büszkesége lehet, s mindez időben méltó Háromszék minden jó fiának áldozatkészségére. Vegyük szívünkre a dolgot Uraim! kiknek egy vagy más körben befolyásunk van, gondoljuk meg, hogy miként emelkedése ezen iskolának emlékezetünkre áldást, úgy elmaradása nevünkre szégyen