Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-05-28 / 43. szám

Il-ik évfolyam. 43. szám. Mai ÖS-Vásárhelyit. Szombat, május 28. 1870. SZÉKELT HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. ^ KDAQe-WWATAb. : c Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: I ТЕЬЕК1-К01МГУЛГТАН. Hir­d­etési ár : Három hasábos garmond sorért, hagy annak helyéért először 7 kr., másodszor 6 kr., harmadszor 5 kr. és minden beiktatásért külön S0 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­ hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 00-ik sz., és J. Hausenstein és Tagler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) . Megjelenik e lap , minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLIVTEN, ELŐFIZETÉSI ÁR­AЖт. Választás előtt. Úgy látszik, hogy a sors nem akar minket megkímélni a követválasztás kel­lemetlenségeitől. Városunkban példabeszéddé lett, hogy a mi országgyűlési képviselőinket vagy a gondviselés, vagy a kormány pártfogolja, az első a földi élet siralom völgyéből, a síron túli élet boldogabb virányaira pro­­mov­álja, ez utóbbi valamely tekintélyes hivatalba ülteti őket. Midőn a jelen három éves ország­­gyűlési ciklus elején képviselőinket a szen­vedély rakétáinak pattogása, s a tanács­ház beverdesett ablakainak csörömpölései közt megválasztottuk: azt hittük, hogy három évig nyugalomra hajthatjuk fe­jünket. S ime az első választás után most már másodszor vagyunk fölzavarva. A magyar példabeszéd azt tartja , hogy minden roszban van valami jó. Va­jon mi jó van ebben, most a gondviselés által reánk mért roszban? Bármint törjük rajta elménket, nem tudunk benne egyéb jót találni, mint azt, hogy városunk választó­polgárainak al­kalom nyílik bemutatni: minő haladást tettek a politikai érettségben. Ezen megújuló választásokat mi megannyi cenzuráknak tekintjük, melyekben polgár­társaink bemutatják : minő fontosságot he­lyeznek a legszebb polgári jogok egyiké­nek : a választási jognak gyakorlásába. A kényelműség mindenben kárhozatos: e jog gyakorlásában követni el kényelmű­­séget, valóságos bűn. Nemcsak az úr asz­talánál fontos ez intés : próbáld meg ma­gad, s úgy egyél ebből a kenyérből, úgy igyál e pohárból: sokkal fontosabb ez a választó urna előtt, mert nagyobb va­lamit és a hazát, mint önmagun­kat juttatni kárhozatra. Kedves kötelességünknek tartandjuk, mérlegelni, hogy tettünk-e a politikai érett­ségben előhaladást. Ha polgártársainkat nem a pohár föl­felé törő gyöngyei vezérlendik elhatáro­zásukban , ha a hangzatos, de üres dikcziókra többet mosolygunk, és kevesebbet, lelke­sedünk, ha — mivel mindenki politikus nem lehet — polgártársaink azok nézetéhez csat­lakoznak, kiket elhatározásukban nem az önérdek szenvedélye, vagy sértett ambr­­czió, hanem a józan belátás, körülmé­nyeinknek higgadt számbavétele és önér­dek nélkül való hazafiság vezet, akkor­­ a politikai érettségben előhaladást fo­­gunk jelezhetni. Meglátjuk, hogy a jövő hó tizedikén tartandó c­enzúránál polgártársaink emi­­nencziára, vagy szekundára lesznek-e ér­demesek ? ! Mentovich F. — Országgyűlés. A képviselőház 18-án tartott ülése, gyorsan átesett, a napi­renden. A határőrvidéki quotáról szóló törvényjavaslat harmadik felolvasásában is elfogadtatott Ezután Iványi azon indítványa fogadtatott el, hogy a vasúti társaságok köteleztessenek, minden vasúti kocsi fűtésére. Végül Lányai minister felelt egy pár már előbb hozzá intézett interpelláczióra. A 20-iki ülésen, a tiszai koronás uradalom, s az uradalmi községek közt kötött váltságszer­­ződés volt napi­renden. Az uradalom és közsé­gek közt a per régóta folyt bizonyos tartozások iránt, melyeket a községek úrbérieknek és így megszűnteknek tartottak. Most a két fél úgy egyezett ki, hogy az alperes 10 község fizet az uradalomnak 6 évi részletben 1.300.000 frtot, s e szerződés törvénybe igtatása volt szóba, melyet a ház el is fogadott. Egy másik vasutat illető kérdés későbbre halasztatott. A képviselőház 21-én tartott ülésének fő­eseményét, Lónyai Menyhért volt pénzügyminisz­ter búcsúbeszéde tette, melyhez hasonló érdekű pénzügyi beszédet a magyar parlament még nem hallott. A mint­egy két óráig tartott beszéd több tekintetben túlemelkedve, a közönséges parla­menti beszédek színvonalán történelmivé maga­sul. Birálatos áttekintés ez azon három év alatt lefolyt események fölött, melyek a magyar állam­­háztartás biztosabb megalakíthatása körül foly­tak. A „P. L.“ így ír: „E beszédet erőteljes vonásokkal festett képhez hasonlítanék, mely mi­dőn élőnkbe állítja egyfelől a magyar pénzügy múltját és jelenét, ugyanakkor a jövendőt is sej­teni engedi, ha nem volna több képnél, ha nem lenne politikai tény, mely zárkövét képezi a ma­gyar pénzügy három éves történelmének s egy­szersmind a magyar politikának is, melylyel or­szágunknak ismeretlen, ugyan de minden esetre új időszaka kezdődik meg.“ Az eredményeket, melyek e beszédből láthatók, aligha várta valaki a magyar államban, Lónyai legkevésbbé. Három évi kormányzás deficzit nélkül, növekedő szük­ségletek mellett, s oly kormány után, mely foly­tonos defic­itben szenvedett ; 10 millió forint adó­ság­törlesztés; 9 milliónyi beruházás a vasút­építéseken kívül; kiszabadulás az osztrák finan­­czia bonyodalmai közül ; ezek eredményei Lónyai miniszterségének. Ezek azon tények, melyek a távozó minisztert Európa legnevezetesebb pénz­­ügyérei közé jogosan sorozzák. Ezen élénk tetszéssel fogadott beszéd után hosszú s unalmas vitát kezdettek azon belügy­miniszteri beterjesztvény felett, hogy a köz­tör­vényhatóság­ok rendezéséről szóló tör­vényjavaslat, utasíttassék tárgyalás végett az osztályokhoz. Tisza K. októberig kívánta halasz­tani. Ebből tört ki aztán a zajos vita, melynek csak az ülés feloszlatása vetett véget. 20-ikán a főrendiháznak is volt rövid ülése, melyben a képviselőház által elfogadott 3 vasúti, és a határőrvidéki quótára vonatkozó ja­vaslatok vezettek át a képviselőházi jegyzőtől, s az állandó bizottsághoz utasíttattak. Ezen­­.ja­­vaslatokat, a 21-iki ülésben el is fogadták.­­ A magyar keleti-erdélyi vasút építéséről a vállalkozók következő értesítést tesznek közzé: a nagyvárad-kolozsvári vonal, (első szekc­ió) munkálatai gyorsan haladnak, a földomlások miatt történt károk kijavíttattak, a sztanai nagy bevágás kiboltoztatván, nagy alag­­úttá változtatott s­­­ár szintén jól előre haladt, úgy, hogy nem­sokára a megnyitásnak semmi sem lesz útjában. Majdnem az egész 20 mért­föld hosszú vonalon járhatnak már mozdonyok , a Kőrös feletti vasúthíd, Révnél e napokban fog bizottságilag megvizsgáltatni. A kocsipark valamint egyéb készületek már mind helyben vannak, az állomási épületek nagy részében már laknak a hivatalnokok.­­ A gyulafehérvár-tövisi második szekczió a bizottsági bejáráson szintén átesett a munka itt is halad, az alapnak 25°/0- ka kész, a sínek és erősítési eszközök 99n/0-ka, a talpfák s egyéb anyagok 5O°/0-ka be van sze­rezve, az őrházak, állomások, hidak építése is megkezdetett, a második szekczió hátralevő ré­szének, úgyszintén a kapus-szebeni Ill-ik szek­­cziénak bejárása most történik; a IV-ik szek­­czié részletes tervei szintén elkészültek s az épí­téshez szükséges minden előkészületek befejez­tettek. A marosi ev. ref. egyházmegye köz­gyűlése május 17. 18. és 19-kén. A gyűlés a reformátusok várbeli templo­mában tartott isteni tisztelet után megnyittatván, legelőbb az esperes adta elő jelentését az egy­házmegye jelen állásáról, s egy évi belélete, gyarapodása nevezetesebb mozzanatairól. Ezen je­lentés szerint: tanköteles, mindkét nemű gyerek volt 4615; ezek közül iskolába járt 2870; nem járt 1745. Az utolsó rovat nagyobb részét lány­gyermekek teszik, kiknek taníttatását a szülők legnagyobb része nem csak haszontalan idővesz­tegetésnek, de káros foglalkozásnak tartja. Óhajtottak volna a jelentésből arról is ér­tesülni, hogy azok közül hány tanult meg lega­lább némileg olvasni, és írni? Ezekre azonban nem terjedett ki ez­úttal a jelentés. Ezután az egyházak részére tett különféle, s valóban számos adományozásokról értesültünk. Tetemesebb menynyiségek : Lu­ka- Ilenczf­al­va adománya az iskola javára 860; Szeredáé toronyépítésre 1070; Márkodé iskolára 98; Bere-Ke­resz­túré iskolára 136 frt. Egyesek hasonlókép többféle adományozásokat tettek. Tud­juk, hogy az özvegy asszony fillére ép oly becses

Next