Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-10-22 / 85. szám
Il-ik évfolyam. 85. szám. Maros-Vásárhelyit. Szombat, Oktober 22. 1870. SZÉKELY HIELAP politikai a vegyestartalm közlöny. KtAQ0»Mt¥âTâL : 2 Az ev. ref. főiskola nyomdájában. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: A TELEKI-KÖNYVTÁR.U v€__________________________ГЪ Hirdetésiár : Minden 100 vagy kevesebb szóért egyszeri beigtatásért 1 írt és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 6O-ik sz., és J. Hausenstein és Vogrler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.) Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton reggel HADV BÉLÍVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR n Negyedévre ............................................. I frt.. Jj ^ félevre.......................................• • . • » .. ^ Olaszország egysége. Buda, okt. 15-én. Míg a Rajna és Szajna mentén erőszakkal s vérontással némitják el a békés németek az emberi jogok szent szózatát, s marhák gyanánt földestül foglalják el az embereket, anélkül, hogy megkérdeznék, akarnak-e a német császárság reactionariusi igája alatt élni jövendőben , addig Olaszhonban oly vérontás nélküli örvendetes átalakulásnak voltunk a lefolyt napokban tanúi, melyhez hasonlót ritkán mutat föl a történelem. Egy hadtest, a radicális köztársasági nagy párt mozgalmai által kényszerített király parancsára bevonul a pápai területre s ellenállás nélkül, sőt diadalmenetben vonul a Tiberis koronájához, Rómához; majd elfoglalja ezt is; a pápával Cavour szellemétől áthatott méltányos szerződés köttetik, mely a vallás által elismert állását miben sem sérti, s csak az ezzel egyeztethetlen világi hatalomtól fosztja őt meg. S mit csinál az olasz király az újonnan katonai hatalmába került néppel? Talán a bevonulás alatti örömnyilatkozatokra támaszkodva, hallgatagon bekebtezi őket. . . nem, hanem becsülve minden egyesben az egyéni akaratszabadságot, plebiscitum útján megkérd minden egyest, hogy akar-e Olaszhonba bekebeleztetni ? S mi volt a felelet? Az, hogy nem találkozott egy kis csoportnál több, mely a hierarchia kényuralmát tovább tűrni kész lett volna, oly egyhangúlag jött létre az olasz egység befejezése. Az olasz nemzet igazi emberi méltósággal fejezte be művét, s szerzi meg valódi természetes súlypontját s fővárosát, az ős Rómát. Ez eseménynyel át kell alakulni az olasz pártok nézetei és erőarányának. Ez lesz az első követmény a nemzet bellétében. A monarchia és a békés újjászületés ezáltal új erőt, új biztosítékot nyert, mert a monarchia és a conservatív párt vívta ki a nemzet e legáhítottabb kívánságát, melynek gyors be nem teljesülte miatt bizonynyal igen sokan mentek volt át a radikálisok táborába, oda, hol német segélylyel reménylék a pápai terület visszaszerzését is kieszközölni, mint Velenczénél történt. Ezen pártjukat elhagyott hazafiak bizonynyal vissza fognak most térni a mérsékeltek erős táborába. Hát a radicálisok pártja valószínűleg mit teend ez új ténynyel szemben? Amint gondoljuk, pártjukat erősítendő, jeremiádokat s gyanisításokat terjesztend el a nép közi közlönyei által amiatt, hogy még Dél-Tyrol, Triest és a Dalmát.Magyar tengerpart nincs még birtokukban. De izgatásaik támogatására hiányzana egy hatalmas érv, az t. i. „hogy mindezt megszerezzük német segélylyel.“ Ők ugyanis ép oly tisztán tudják, mint mi, hogy a porosz vallásos érzelmű külpolitikának az leen a legújabb hőstette, hogy az örökös tartományok s ezek közt különösen az ájtatos tirodák leigázására küldendi ki sergeit, ily körülmények közt pedig nagyon erős hit kellene hozzá, hogy valaki Olaszhonban elhigyje, miszerint a német lesz az a nagylelkű, ki mint győző az olaszok ábrándjai kedvéért a földiratilag oszthatlan Tyrolt két részre osztandja, avagy Adria valamely fontos tengeri kereskedelmi pontját nekik átengedje. Nem hiszszük tehát, hogy új párttaktikájuk valami rendkívüli módon növelendi pártjuk erejét. Mindenki képes lesz annak megítélésére, hogy ők jelen helyzetükben velünk fajérdekeikért győzelem reményével nem képesek megvívni, hogy a franczia őket e tekintetben évtizedig sem segítheti, s hogy a német sem fogja őket segélyezni, mert kívánalmuk ma már érdekeivel ellenkezik, tehát, hogy a radikálisok egész agitatiója egy csábító szép mesét foglal magában, mely jelen viszonyok közt kivihetetlen. Róma elfoglalásának tehát a parlamenti monarchicus rend, a békés átalakulás, szóval az ország belezejének évről évre növekvése lesz következménye. S ez reánk nézve fölötte örvendetes fordulat. Évről évre mind jobban fenyeget a szláv elem egyesülésének minket elbontással fenyegető árama. Ezzel párhuzamosan reméljük, hogy Olaszhonban a jóllét emelkedésével a nemzetiségi ábrándoktól a tengeri kereskedelmi érdekek felé fog fordulni a közfigyelem, mi ha megtörténik, úgy az olasz államban a konstantinápolyi czár alatt világűrrá egysített szláv elemnek egy új halálos ellenségét kizondjuk, ki ép úgy, mint az angol, tengeri érdekei védelmére minden áldozatra kész leend. Küzdeni fog ez uj állam a szláv tengeri kereskedelmi kényakadály ellen és oly kitartással s vitézséggel, mint küzdött századokig görög és törökkel. A szláv egyesülés folyamatba hozása alkalmával a délszlávok mozdulatainak, melyekkel a mi északnak fordított erőnket azok megoszthatnák, hatalmas akadályzóit reméljük nyerhetni az egyesített olasz nemzetben s ezért örvendünk nemzeti szempontból oly igen ez eseménynek. Saáry Ferenc. * * * Durüczkölő: A ki gyönyörűségét találja saját maga karrikatúrájának szemlélésében, az lépjen fel valahol jobboldali követjelöltnek: bizonyos lehet, miszerint valaki vetélytársai közül gondoskodni fog, hogy — lepingáltassék. Legközelebbi példa erre Gyárfás Domokos, kinek egy „székely gobé“, ki nem lehet más, mint valamelyik udvarhelyszéki baloldali követjelölt házi piktora, oly portrait-ját adja a „Magyar P.“-ban, hogy az érdemes gondnok úrnak még édesanyja sem fogna reá ismerni. Pedig az a „góbé“ bizonyára, igen jól ismeri Gyárfás Domokos hazafias érdemeit, mily résztvevő a közügyekben, mily buzgó kurátora az udvarhelyi főiskolának, mily nélkülözhetlen egyén synoduson, partialis gyűléseken stb. Gobé mindezeket jól tudja, de mit tegyen, ha kikapta az ordret-t, hogy azt a jobboldali követjelöltet — amúgy istenesen be kell — feketíteni. A poroszok a mostan dühöngő háború alkalmával Európát tapasztalatokkal, magukat pedig ezeken kívül, egyebekkel is gazdagították. Európa fővakarva bámulja az úgynevezett iskolamesterek háborúját, mely az Alba Németalföldi hadjáratától nem sokat különbözik ; borzad a vérlázító embertelen kegyetlenségeken, melyekkel lépten-nyomon találkozik, s melyeket elfogultságában lehetetleneknek tartott. A poroszok nagyobbitották országukat földdel, megtömték zsebeiket pénzzel, zsákjaikat ruhával, szekereiket bútorral stb. stb. Ezen csekélységeken kivül még nevüket is hosszabbá tették. Kiérdemelték ugyanis, hogy a németnyárspolgárt, ezután szabatosan nyársaló polgárnak nevezzék. „Mily fordulat isten vezetése alatt!.“ * * *