Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-12-03 / 97. szám

Il-ik évfolyam. 97. szám. Maros - Vasarhelytt. Szombat december 3. 1870 SZÉKELT HÍRLAP politikai s vegyestartalmu közlöny. I KIAB@­ttD¥âTÂL . Щ Az ev. ref. főiskola nyomdájában. szERKESZTŐI SZÁLLÁS­­I TELEM-KÖNYVTÁR.^ HITVietési ár : Minden 100 vagy kevesebb szóért egyszeri beigtatásért­­ írt és minden beigtatásért külön 30 kr. o. é. bélyegdij. — Három hasábos nyílttéri sorért 20 kr. o. é. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó-hivatal. Pesten, Zeisler M. hirdetést közvetítő intézete, Király utcza 6O-ik sz., és J. Hausenstein és Vogler Bécsben (Neu-Markt 14. sz.;­­ Megjelenik e lap h­a minden szerdán és szombaton reggel NAGY FÉLIVEN. ELŐFIZETÉSI ÁR Negyedévre Félévre 1 frt.o 2 .. r Az orosz föllépés és a románok. Európa két legczivilizáltabb nemzete közt a háború még nincs befejezve s a muszka föllépésben már is uj fekete pont mutatkozik a politikai láthatáron, mely a legerősebbféle viharrá nőheti ki magát. Egész Európa félve néz e sötét pontra, csak az al-Duna népei tekintenek remény­nyel feléje, lehető jobblétük kiinduló pont­jának tartván azt. Minket nagy mértékben érdekes tudni, ám vajon a magyar birodalomban lakó román atyafiak minő nézettel vannak az orosz föllépés iránt; vajon ők is remény­nyel tekintenek a láthatár fekete pontjára, vajon, ha kitör belőle a vész s dulásai a Kárpátok aljáig hatolnak, sőt még azon is átcsapnak , román atyánkfiai minő ma­­gatartásra határozzák magukat ? ! Mi nem látunk lehetséget abban, hogy a román az orosz á átalában a szláv tö­rekvések uszályhordozójává szegődhessék. A fő kapocs, mely korunkban a népeket összeforrasztja, a fajrokonság, orosz és ro­mán közt nincs meg. A vallás ugyan­­­azonsága az egyetlen kötelék, mely a romá­nokat Oroszország felé vonhatja. És meg kell adni, hogy ez, a czivilizáczió alsóbb fokain, a­hol a pápák befolyása vezeti a tömeget, igen erős kötelék. De váljon ne volna-e ez állapoton túl a román nemzet? Mi azon meggyőződés­ben, vagyunk hogy a román nemzetnek vannak felvilágosult, mély belátású férfiai, a­kik tudják, hogy nem a vallás ugyan­­azonsága képezi korunkban a politikai népek közt az egybeforrasztó elementet, hanem, hol a fajrokonság hiányzik, a sza­badság. A papi befolyás meglehet hajlan­dó volna a szabadságot feláldozni vallá­sos érdekeknek, de ezt megengedni a nemzet ellen elkövetett bűn volna. A román nemzet minden felvilágo­sultabb fia tisztában kell hogy legyen azon godolattal, mikép az oroszszal szö­vetkezve egy arany-k­ovos szolgai állapo­tot, talán biztosíthat magának, de a sza­badság áldásait nem. A román nemzet ezen felvilágosodott fiai azt is be kell, hogy lássák, mikép sorsuk összefügg a magyaréval, hogy a két nemzet egymásra van utalva. Mind a kettő nyelvrokonaitól elszakadva, idegen népek tengerétől van körülárasztva, kü­lön megsemmisülnek, vállvetve jövőjüket biztosíthatják. Mi meg vagyunk győződve, hogy a netalán kitörendő keleti nagy viharban, román atyánkfiait, nem a vallás, de a sza­badság érdekei fogják m­aguk tartásában elhatározni. Mentovich F. Fölhívás a Czecse Dániel által alapított emberszereteti intézet nagygyűlésére. Néhai orvostudor száraz-ajtai Gecse Dániel, nemes lelkületétől vezéreltetve, az 1821-dik év január 1-je napján, egy „Emberszereteti jóté­kony intézetet“ alapított Maros-Vásárhelytt, 2000 v. m. birtot tévén le alapul s később 3 ezerre emelvén, oly föltétellel, hogy annak kamatai mind­addig tőkésítessenek, míg a tőke egy mil­lió váltó magyar forintra emelkedik. Végrende­letében részletesen intézkedett, hogy miként ke­zeltessék az alapítvány, s miféle nevelési-, egy­házi- s más jótékony-czélokra fordíttassanak an­nak idejében a kitűzött összegre növekedett tőke kamatai. Minthogy azonban az alap, a kijelölt ösz­­szegre, az alapító számításai szerint is csak 100 év múlva — tehát az 1920-ik év végéig növe­kedhetnek, „hogy az idő mindent megemésztő vasfoga ezen intézetnek kevesebbet árthasson és ennek jó czélja jövendőben újabb buzgósággal megelevenedjék, s az intézet uj életet, elevensé­get nyerjen;“ a néhai alapitó, végrendeletében úgy intézkedett, hogy az alapitvány 50-ik évé­ben — tehát a folyó 1870. év végével — egy, általa előre kijelölt egyénekből és testületek kép­viselőiből álló nagy­gyűlés tartassák, mely az intézet eddigi folyamát, fejlődését s jelen állá­sát megvizsgálván, jövőre a szükséges intézke­déseket a végrendelet értelmében, megtegye. A végrendelet 57-ik czikkében kijelölték: „az erdélyi f. kir. főigazgató kormányszék prae­­sesse nagy méltóságú b. Józsika János ur ő ex­­cellentiája fiai: Sámuel, Lajos és János, erdélyi th­esaurarius b. Miske József ur ő excellentiája fia Imre, s­­tud. consiliarius mélt. Kenderesi Mihály, mélt. Katona Sigmond, mélt. Cserei Mik­lós, mélt. Béldi István, mit. gr. Kornis János, mit. Gyárfás József, Protomedicus mit. Pataki Sámuel ur fiaik ; gr. Kemény Sámuel és Iktári gr. Bethlen Domokos urfiak, Gub. secretarius mit. Inczédi László, Sebes Antal és Ajtai László urak fiai, — nemes marosszéki mit. gr. főki­­rálybiró Teleki Mihály ur ő excája három uno­kái, Lajos, fiai Miklós, Mihály és Lajos — gr. Bethlen Imre ur ő excája fia Imre, gr. Bethlen Pál ur fia Gergely, gr. Teleki Ferencz ur fia Sámuel, néhai Gub. con. gr. Teleki József ur három növendék fiai István, Károly és Domokos — gr. Haller János ur két fiai József és János, mit. gr. Toldalagi Sigmond ur két fiai Ferencz és Mihály, gr. Lázár József ur négy kisded fiai Albert, Vincze, Dénes és Móricz, ,özv. gr. Petki Józsefné fia Ferencz, mit. Tab. Regiae Adsessor b. Kemény Simon ur három fiai Domokos, Ist­ván és György, mit. itélőmester b. Apor Lázár ur fiai György és Sándor, mit. consilárius és fisc. director Thuri József ur fia József, mit. Tab. Begiae Adsessor Zeyk Dániel urnak öt fiai József, Károly, Dániel, Domokos és Miklós. — Ugyan Tab. Begiae Adsessor Boér Ferencz, Ka­­kutsi János, Sala Sámuel, Földvári Mihály, Be­­tegh Gábor, Gál László, Szentiványi Dániel és Gén. Protocollista Mara József urak fiai, mélt. itélőmester Pávai Vajna Elek ur neveltje s öt­­cse Viski Ferencz, mit. Horváth Dániel és Hor­váth Károly, mit. Datzó József urak. kir. per­­ceptor T. Antal László, küküllővármegyei főbíró T. Kispál László, tordavármegyei főbiró Hegyessi Elek, procurator Csipkés Boldizsár és Pál Mi­hály fiai, a Reform. Collegium érdemes mostani professorainak T. Dosa Gergely, Antal János, Borosnyai János, Bolyai Farkas, Molnár Sámuel és Péterfi Károly urak fiai — a m.-vásárhelyi mostani Ref. Prédikátoroknak, T. Székely Már­ton és Hegedűs Lajos urak fiai. M.-Vásárhely sz. k. városa mostani senatorainak fiai — ha­­sonlólag a m.-vásárhelyi érdemes Centum Vb­e­­reknek Patikarius T. Brandeker Simon, Keres­kedő Petráskó Gergely és Vasárlos Görög Jó­zsef uraknak fiai, a F. kir. főkormányszéktől, a mit. Ref. Consistoriumtól, nem különben a mit. törv. királyi táblától (ha ezen Dikasterium ak­kor itten lészen) a nemes marosszéki T. Tiszt­ségtől és a T. Tanácstól kineveztetendő Com­­missariusok.“ A fennebb kijelöltek közül, a még életben lévők mindenikéhez intézett külön meghívásokat az igazgató bizottmány, a­kik az illetők közül meghívó levelüket netalán nem kapták volna, azokat a nagy­gyűlésben való részvételre e nyil­vános útón kéri fel annak tudatása mellett, hogy a gyűlés, f. év dec­ember 29-ik napján d. e. 10 órakor fog megtartatni Maros-Vásárhelytt, a ref. főtanoda nagy termében. Maros-Vásárhelytt, 1870. nov. 23. Az igazgató bizottmány nevében; id. gr. Teleki Domokos, főgondnok és bizottmányi elnök. Bihari Sándor, bizottmányi jegyző. — Dimafejedelem­ségi ügyek. Bukarest, nov. 27. A fejedelmi trónbeszéd élénken hangsú­lyozza a magyar-osztrák monarchiához való jó vi­szonyokat, és az itteni cabinet készségét a sta­­rosták megszüntetésére és az igazságszolgáltatás, valamint a közigatás reformját c­élzó convetióra. A trónbeszéd egyúttal kiméli a román és a ma­gyar vasutak kapcsolatba­ hozásának szükségét; a nagyfontosságú vulkán-szorosi vasút előmunkála­tai már folyamatban vannak. A trónbeszéd ezen tételei nagy tetszéssel fogadtattak. A trónbeszéd végül kifejezi a reményt, hogy jövőre józan rend­szabályok által fog megelőztetni minden oly ese­mény, mely már nem egyszer régibb és erősebb nemzeteket is veszélyeztetett.* A fejedelmet a be­széd végén melegen megéljenezték. — A franczia hadseregek. A „Daily Te­legraph“ tudósítója a következő adatokat adja: a loirei hadsereg erejére vonatkozólag: „Le Mans-

Next