Székely Hirlap, 1871 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1871-01-14 / 4. szám
Harmadik évfolyam. 4. sz. M.-Vásárhelytt, 1871. szombat, jan. 14. SZÉKELY HÍRLAP Politikai, tudományos tartalmú lap és a „Jogász-egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás : Szentmiklós-utcza, Teleki-könyvtár-épület, hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó-tohivatal : Wittich József könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj Ismár háromszor hasábozott garmond sor ára 6 kr . bélyegilleték minden hirdetés után külön Ső kr. Hirdetéseket elfogad , helyben a kiadó-hivatal. Pesten: Zeisler M. (Király-utcza 60. sz.) Bécsben : Hausenstein és Vogler MWMegjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre ........................................4 „ Negyedévre...................................2 „ Ъ—— (Neu-Markt u. sz.). Előfizetési fölhívás „SZÉKELY HÍRLAP“ politikai, tudományos tartalmú lap és a JOGÁSZEGYLET KÖZLÖNYÉRE. Lapunk hetenként kétszer egész nagy ivén fog megjelenni. Előfizetési ára: évnegyedre 2 frt, félévre 4 frt. Azelőfizetési pénzek lapunk kiadóhivatalába, Wittich József könyvkereskedésébe küldendők, hol a pontos kiszolgáltatásról gondoskodva van. Azon t. gyűjtők, kik tiz előfizetőt gyűjtenek, egy tisztelet példányról rendelkezhetnek. Wittich J. könyvkereskedése, kiadj. Horváthxáspár, f.szerkesztő. Maros-Vásárhely, jan. 12. 1. Szabadjon e lap közzétett programjának soraiból azon feltevésnek adni helyet, miszerint a „Székely Hírlap“ a létező politikai pártok egyikének is feltétlen szolgálatában nem áll és igy nem pártközlöny. Ezen feltevésből kiindulva közjogi fejlődésünk „irányáról“ és „menetéről“ kifejezést adunk nézeteinknek. Minden nemzet vagy ország fejlődésének történelme arról tanúskodik, miszerint a társadalmat alkotó különböző elemek érdekeinek összhangzó és kellően egyensúlyozott felkarolása, és méltányos tekintetbe vétele biztosítja az egyöntetű, szerves fejlődést és gyarapodást, míg erőszakolt és rohamos fejlesztési műveletek csak múlékony haladást eredményeznek, melyek előbb utóbb káros visszaesésnek képezik alapját; és különösen kártékonynak bizonyult be minden azon neme a civilisationak, mely a társadalom egyik vagy másik osztályának létező jogait csak azért semmisíti meg, mert a más osztály azon jogokkal nem bírt, létező jogélvezeteit azért szünteti meg, hogy egy más osztály emelkedését egyszerre megteremteni megkísértse. Felfogásunk szerint a társadalom jól felfogott érdekeinek, mindig eleget tett, ha mindennemű egyéni és dologi javadalmakhoz való feltétlen jogosultságot, a származás, nemzetiség és vallás privilégiumától megszabadítja és azt, mindenki által elérhetőnek proclamálja. Minden jog vagy jogosultság történelmi múlttal jlir s eredetéhez mérten létezésének czimét nem nélkülözheti; saját fáradozásunk vagy elődök igyekezetes munkájának vívmánya, — egy becses emlék a múltból, — buzdítás a jelenben és intelem a jövőre nézve, s álljon az, egyéni előnyben vagy anyagi haszonban, oly tiszta és igaz tulajdona az illetőnek, mint bármely más földi vagyon vagy szellemi kincs, is csakis a suprema lex eseteiben tartjuk helyesnek és megengedhetőnek ezen jogok megszüntetését vagy élvezetüknek korlátozását, de egyoldalú, erőszakolt osztozásnak és osztogatásnak nem lehetnek tárgyai. Nem lehet az államkormányzatnak feladata egyik osztálynak számlájára, a társadalom többi osztályait dotálni, s midőn ily nemű műveletek által az egyenlőség eszményét véli megközelitettnek, a közhaza iránti egyenlő érdeklődést semmisiti meg, és ellenkező irányba gravitáló elemeket teremt. Egyik jogaira féltékenyen kényszerű védelmi állást foglal el ; míg a másik még további ingyen adományok kicsikarásán fog fáradozni ; egyik osztálynak az álland érdekében, hogy a dolgoknak új rendjét megteremtse, a másik pedig csak addig védelmezendi a létezőt, míg a kegyadományok kiszolgáltatnak, s azon túl.... egy rendszeresen megteremtett proletariátussal kellend elbánni és Saturnus hitregéjének ellenkezője valósuland midőn a teremtmények, teremtőjüket fogják fölemészteni. De hogy száraz elméletekkel ne fárasszuk a nyájas olvasót, szigorúan felvett tárgyunkra szo-ritkozunk s tartózkodás nélkül kimondjuk, hogy azon már is végletekbe harapódzó értelmezését a feudális rendszer megszüntetésének, mely szerint a falukon minden birtokot — belsőt, külsőt — biztalójának ajándékoz, — a korcsmajogot egyesek birtokából és tulajdonából kiveszi; indokolatlan bőkezűségnek tartjuk, mely által a birtokos osztály jogai érzékenyen sérelmesittetnek,s mindezeken felül egy osztálya álland elő a társadalomnak, melynek az ingyen birtokhoz és ingyen joghoz felköltött, — ki nem elégíthető étvágyát, — majd nem lehetene megfékezni. A mily helyes, időszerű és méltányos volt azt nyilvánítani és tenni tulajdonossává a földnek, ki annak adóját fizette s az utánna járó terheket hordozta, ép úgy nem lehet indokolni, azon eljárást, hogy ezen elv minden tekintet nélkül a föld természetére s létezett és létező birtoklási viszonyokra, egész általánosságban érvényre emeltessék. A birtokos osztály évei sokat, s némelyik mindenét vesziti, mig az illetőn keveset van segítve általa. Azt a kárpótlási papírt, jó olcsó áron részenként eladogatja, minden haszon nélkül elköltekezi, megkedveli az ingyen adományt, henye életet, nyomban reá ajándék birtokain túltesz, és lesz, mint volt , birtoktalan, kire még azon gond sem nehezülend, hogy az úrbéri kárpótlások törlesztésébe adója utánni pótlékkal befoljoa, s fizeti a törlesztést a városi és falusi birtokos osztály, az egyik igazán csak pro patria, mert ő azért semminémű viszont kárpótlást nem kapott és nem is kaparni ; a másiknak pedig húsz éven keresztül, annyi minden fáradtság, utánjárás és költekezés után, kisebb nagyobb részletekben úgy szolgáltatták ki, hogy jobbadán nem hasznositható , osztán meg mindenik a kiszolgáltatott értéknek legalább is 30°/o-ig megrövidítve lett. De továbbá az értékpapíroknak ezen végnélküli felhalmozása a fekvőbirtoknak értékét csökkenti s általán az értékről helyes fogalmakat megzavarja, mert egy tízezer forintot megérő föld, vagy házbirtok, — adót, művelést, fenntartást számításba véve, — átlagosan 3, legföljebb 4°0-nál többet hazánkban nem jövedelmez. Rendes tőzsdei árfolyam szerint 75-el számítva 100 frt névértékű úrbéri papirt,7500 frttal 10,000 frt papirt vehetek és ennek minden százalékok levonása után tiszta és biztos jövedelme 480 forint. Ezen felötlő aránytalanság csökkenti a birtok értékét, a hazai földhöz való vonzalmat és ragaszkodást, s ez által a hazaszeretetnek tényleges biztosítéka rendül meg. Jelen nyomasztó viszonyaink között a birtok megtartása egy a hazafiságnak hozott áldozat és a hazai földnek kötelességszerű, de minden esetre nemes és magasabb érdekeket megfigyelő honorálása. A haza szent földjéhezi ragaszkodást tehát emelni és nem csökkenti kell, mert azon légiók, melyek az „ubi be ne, ibi patria“ feliratú lobogó alá sorakoznak, nem igen fognak csodákat mivelni a döntő pillanatban ; s legvégül ezen fajta népnek nincs is e kerek földön ellensége. Annak bizonyítgatása, hogy a nép alsóbb osztályának mai napság is a mondottakról nincsen helyes fogalma, merőben felesleges, mert hiszen vegye bárki magának a fáradtságot s tekintsen körül és meggyőződik, hogy az 1848-ban felszabadított jobbágyoknak legalább fele, birtokán már túladott, s nagy következetességgel adja el folytonosan azt.— Egyetlen közelünkben eső közönségre — Maros-Ludason — utalunk, hol a felszabadításkor 3000 holdon felüli birtok jutott a volt jobbágyok birtokába, s jelenleg alig van 500 holdnyi birtok kezeikben. Ismételve hangsúlyozzuk, hogy a jobbágyság felszabadítását nemzetünk történelmében mindig nagy horderejű mozzanatnak ismerjük el ; ezt követelte a kor és indokolta a méltányosság, de azt sem hallgathatjuk el, hogy a felszabadításra következett időszakban, nem mindig és nem mindenütt hálálták meg a birtokos osztály áldozatkészségét. És mostan tartózkodás nélkül vonjuk ki a következtetést, hogy a birtokos osztály majorság földjeinek kényszerített általadása által, a zselléri osztálynak, nem igen szaporítottuk a honfiak számát, de sőt ellenkezőleg, a hazai föld értékét csökkentettük és ez által az érdekeknek összeütköző működését hoztuk mozgásba, és utat nyitottunk arra, hogy ezen művelet a további jogcsorbítással egy rendszeres nivellálássá nőjje ki magát. — A horvát országgyűlés törvényes időtartamának három éve letelvén 1867. deczember 2-ikára hivatott ugyan össze, de 1868 január 8-ikára napoltatott el — e hó 9-ikén, egy királyi leirattal br. Rauch Levin bán által feloszlattatok. A leirat zárszavai királyi elösmerést és tetszést fejeznek ki az országgyűlés tagjaihoz azon „odaadás és buzgó tevékenységért, melylyel a most lefolyt törvényhozási időszak alatt, a népszükségeinek és a kor szellemének megfelelő számos törvényt létrehozni, főleg pedig a Magyarországgal kötött kiegyezés által, az ezen ország és Horvát-Szlavon- s Dalmát országok közötti közjogi viszonyt a pragmatika szankció alapján, és mindkét fél jól felfogott érdekében törvényesen és állandóan szabályozni komolyan törekedtek.“