Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-09-12 / 73. szám

következő számaiban megjelent közleményünkben, vala­mint pártjaink, úgy egyesek s így Kim­le úr hazafiassá­gát gyanúsítani, megsérteni nem kívánom, hanem a szá­raz tények felsorolása által, egyéni felfogás és értesülés szerint, azon meggyőződésnek kívántam kifejezést adni, hogy nemcsak a pancsovai s más hasonló merényletek szándékosan fenyegetik és veszélyeztetik hazánkat, alkot­mányunkat, hanem önakaratlanul az éles pártmeghason­­lások, az a priori elvek merev alkalmazása és így saját anyagi és szellemi érdekeink elhanyagolása, föláldozá­sa által is. A sajtó, az eszme, a meggyőződés harc­tere lévén, az van hivatva irányt adni, tisztázni, sőt rendreutasítani az ellentétes véleményeket, meggyőződéseket, törekvése­ket és eljárásokat, és ha ezen küzdelemben akaratunk és c­élunk ellen sérelmet követünk is el, a­mi jelen eset­ben Künte úrra nézve mutatkozik, azt annyival nagyobb készséggel vonom vissza, mert a­mint Bakcsi úr idézett felszólalásából kitűnik, az említett kölcsönkérési ügy kí­vánt eldöntésére később Künte úr nemcsak szóval, hanem tettekkel áldásosan folyt be és járt el. Ennek kijelenté­sével Kytyle úr hazafiságának tartozom; egyúttal bátor vagyok nyilvánítani, hogy legőszintébb és tisztább óhajom és kívánalmam, miszerint közleményemben kifejezett más aggodalmaim és kétségeim is, nem hiú önteltségből, vad türelmetlenségből származó közösítési anathemák, önma­gukból kiinduló gyanúsítások, hanem hasonló következmé­nyek és tények által czáfoltatnának meg és utasíttatná­­nak rendre egytől egyig. Csernátoni M. Jogi szemle. V­­­­­e­m­é­n­y Gyárfás József úrnak a kereskedelmi törvény ter­vezetének 5., 6. és 7-dik c­ikkéb­e tett indítványa felett. (Folytatása és vége.) Úgy látszik indokolásából ugyanis, hogy­­ ha a nők­­nek a korlátlan szabad kereskedés megengedtetik, vége a családi életnek. Én azonban mind a tervezet kiegészítő­jével, mind indítványozó úrral ellenkezőleg habozás nélkül ki merem mondani, hogy a nő épen úgy, mint a férfi, ha képes reá, szabadon kereskedhetik, a­nélkül, hogy ez a családi élet rovására történnék. Vegyük csak a dolgot gyakorlatilag: vagy jó egyetértésben élnek a házasfelek együtt, s ekkor akár bír a nő külön vagyonnal, akár nem, mindig a férj beleegyezésével kezd ily fontos lé­péshez, ha csak a férj tanácsolni képes, vagy pedig nem élnek jó egyetértésben a házasfelek, s ekkor méltánytalan és igazságtalan lenne a nőt arra szorítani, hogy a vele egyenetlenségben álló férjétől kelljen engedélyt kérni, ha kereskedni akar. Sokak által fel szokott hozatni, hogy a férj, mint családfő és vagyonszerző van jogosítva a családi vagyon fölött rendelkezni, ha t. i. a kereskedés ilyen családi vagyon igénybevételével czéloztatik megkezdetni, en­nélfogva a férjnek ez iránti jóváhagyása múlhatatlanul kikérendő; ez azonban, nézetem szerint, legkevésbbé sem áll útjában, hogy ezen okból a nőnek kereskedési jogo­sultságát férje beleegyezésétől tegyük függővé, mert a tulajdonnal való szabad és korlátlan rendelkezési jognál fogva önként következik, hogy­­ha valaki akár a férj, akár a nő másiknak vagyonát, vagy közös vagyont akar igénybe venni, csak­is az illető beleegyezésével, esetleg a közösség megszüntetésével teheti, ezért azonban nem lehet állítani, hogy a kereskedés megkezdése czéljából ennélfogva az illető beleegyezésére is szükség van, mint nem lehet mondani, hogy a kereskedő hitelezőinek bele­egyezésére szorul üzletének megkezdéséhez, avagy folyta­tásához, mert tőlük kölcsönöket vesz fel. De a naponta szabadabb irányban haladó kereske­dés természete sem kívánhatja, hogy az üzleti élet fej­lesztése ilyképen megnehezíttessék, pedig okvetetlenül ez fogna következni, mihelyt valakinek, ha kereskedőnővel akar üzleti összeköttetésbe lépni, előbb utánna kellene hogy járjon, várjon az illető kereskedőnő folytathat-e férje beleegyezése nélkül kereskedést? s ha nem, meg­adta-e a férj beleegyezését ? De az sem áll föltétlenül, a­mit indítványozó úr különösen hangsúlyoz, hogy t. i. a nő, főkép a belső családi élet fenntartására irányult szép hivatásától elvo­natnék, ha neki a kereskedés minden korlátozás nélkül megengedtetnék, mert bármily feltétel mellett enged­tessék is meg a férjes nőnek a kereskedés ; az indítvá­nyozó úr által táplált aggodalom bekövetkeznék, mihelyt a nő, habár férje beleegyezésével is, kereskedik; ezen indokolás legfeljebb akkor nyerhetne alkalmazást, ha a férjes nőnek a kereskedés semmi­nemű föltétel alatt meg nem engedtetnék , de ezt, úgy hiszem, indítványozó úr sem óhajtja. De ettől eltekintve is, a kereskedés folyta­tása vagy nem zárja el a nőt attól, hogy a belső családi élet fenntartására is közre ne működjék, vagy ha igen, akkor a kereskedést épen a család fenntartása czéljából kell folytatnia. Vegyük csak a dolgot gyakorlatilag: igen nagy része a kereskedőknek ma már úgy folytatja a ke­reskedést, hogy segédeket tartva, nincs is kényszerítve egész napot a kereskedésben tölteni, hanem inkább csak neve szerepel; az ilyen formán kereskedő férjes nő tehát nem gátoltatik, hogy a családi életben női hivatásának is éljen ; vagy pedig módjában nincsen, hogy segédeket tartson és férje sem kereskedhetik, ekkor kétségtelen, hogy saját magának személyesen kell folytatnia kereske­dését ; ilyen esetben tehát rendszerint a kereskedés épen a család fenntartására múlhatatlanul szükséges lévén, oly fontos feladat vár a nőre, t. i. magának és családjának életfenntartása, hogy valóságos női hivatását ennek szük­ségkép föl kell áldoznia és a belső családi élet gondozá­sát más módon eszközölni, a­mi ez idő szerint már igen sokféle módon történhetik, a­nélkül, hogy ez­által a belső családi élet megzavarva lenne. Avagy nem igazságtalan és méltánytalan lenne ily esetekben egy talán terhes csa­ládtól az életfenntartást elvenni, vagy megnehezíteni csak azért, hogy a nő régibb fogalmak szerint valódi női hivatásá­nak élhessen? Hiszen a viszonosság és méltányosság azt hozná magával, hogy a férj se kezdhessen kereskedést a nő beleegyezése nélkül, pedig ezt még senki sem indít­ványozta. Végül: figyelmen kívül nem hagyható, hogy tör­vényhozásunk az általam jelzett szabadelvű irányban az első lépést már megtette, a­midőn az 1871-dik évben alkotott ipartörvényben az iparszabadságot minden kor­látozás és némi különbség nélkül kimondotta, bizonyosan következetlenség és retrograd iránynyal méltán vádoltat­­hatnánk, ha 3—4 évvel később a szabad kereskedést, mely az iparral ikertestvér, a nőkre nézve megszorítanák. Az előadottak után tehát véleményem oda megy ki, hogy : a kereskedelmi törvénykönyv tervezetéből mind­azon czikkelyek, melyek a férjes nők kereskedési jogo­sultságát korlátozzák, merőben kihagyandók s ezek he­lyett egyszerűen hivatkozás történjék az ipartörvény in­tézkedéseire; ез így az előttünk fekvő indítványt elfoga­dásra annál kevésbbé ajánlhatom, mert a családi élet fenn­tartását nem a kereskedelmi törvény által kívánnám biztosítani. Maros-Vásárhely, 1874. aug. 24. Illyés Károly: TÁRCZA. A vérátömlesztés. H. J.-től. . . (Folytatás.) Az idült (chronicus) vérszegénység, mely táplálko­zási zavarban találja okát — néven nevezve: az idült gyomorhurut, süly, főleg a tüdővész, hol a vér­átömlesztés oly nagyszerű és meglepő sikert látott Hasse végrehajtásában, hogy a legkétkedőbbeket is bámulatra ragadta. Itt van tehát az eszköz ezen általánosan elter­­jent és megtörhetlen makacsságáról ismer­t, rettegett kór­folyamatban szenvedők életének olcsó meghosszabbítására. A gáz mérgek közül: a szénéleg s világitó-gázzal való mérgezések. Továbbá: chloroform, opium, strychnin, phosphor s más mérgezések. Geny és evvérüség. Nézetem szerint a rák némely alakja. Sorol­tatik ugyan ide még számos kéralak, miket azonban mi itt mellőzendőknek tartunk. 1. leírtak után lássuk, hogyan hajtatik végre a vér­­átömlesztési műtét. E műtéthez kívántatik két üvegcső, egyik az állat fitere, a másik a beteg visszere részére, s egy harmadik kaucsukcső, mely a két üvegcső közvetítésére szolgál. Szükséges azonkívül egy kis, e czélra készült asztal, melyhez a lehetőig legifjabb bárányhurkok segélyével czélszerűleg köttetik, úgy, hogy teljesen mozgásképtelen legyen, a­nélkül, hogy a légzés és vérkeringés akadá­lyozva lenne. Fiatalnak (két hónapos) azért kell lenni a bárány­nak, mert ezzel könnyebben el lehet bánni s azonkívül a szívlökés által előidézett vérnyomás sem akkora, mint idősb állatnál, mely körülmény nem kis fontosságú a betegre nézve. Ezekkel rendben lévén, hozzáfogunk a bárány egyik nyaküterének kikészítéséhez, ezzel középen átvágjuk olló­val az üteret s ennek központi csonkjába, azaz: a szív felőli csonkjába illesztjük az ütérnek szánt üvegcsővel és rákötjük. Ezen üveg, valamint az erről lelógó kaucsuk­cső nátronoldattal van megtöltve, s hogy ki ne emöljék belőle, a kaucsukcső szabad nyílása zárcsipeszszel van elzárva. Az említett oldat czélja: megakadályozni a gyors vérmegaludást és a lég bejutását a véredényekbe. Most a beteg alkatának egyik duzzadtabb visszerét készítjük ki, szintén átvágjuk, környi csonkját lekötjük a vérzés miatt, a központi visszér-csonkba pedig, mely a szívhez szállítja a vért — beilles­ztjük a másik üveg­csövet, mely színültig töltve natronoldattal s légmente­sen van bedugva. Ezek végeztével az életmentő bárány asztalával együtt a beteg közvetlen közelébe hozatik, hogy a csövek összeköttetése által a vérátömlesztés megkezdessék. Ez következőleg történik. Az ütércső végén lógó elzárt kaucsukcsövet meg­nyitjuk s egy pár szívlökéssel az ebben levő oldatot a szív vérével kimosatjuk, azon okból, hogy elég szabadon fog-e áramlani a vér. Aztán megnyitjuk a visszércsövet is, ráhúzván a kaucsukcső szabad végét, zavartalan fo­lyást engedünk a vérnek, valamint a visszvérvezetőben levő natronoldatnak, mely a drága vérnek éltető áramá­val együtt vitetik tova. Megjegyzendő még, hogy a csövek a vér áramlása alatt meleg szivacsokkal borongattatnak a vér megadá­sának elhárítása szempontjából, mely a csövek valame­lyikének bedugulását idézhetné elő. Ekkor nehogy vér­­alvadékok hajtassanak át a beteg visszerébe az üteres vérárammal — a csöveket azonnal meg kell újítani. Önkénytelenül is azon kérdés merül föl az olvasó­ban, de hát mennyi vért kell juttatni ily úton a betegbe? Egy átöntési adag rendes mennyisége 100—150 köbcentiméter , néha 50—100 kc­m. is elegendő, gyer­mekeknél 20—30 kctm. Azonban itt is a beteg körül­ményei irányadók és igy nem szabad az orvosnak merev magatartást venni föl. Az emberi élő szervezetre semmi sem hathat be a­nélkül, hogy a behatás nagysága, foka és minősége sze­rint visszahatni tüneteket ne hozzon létre, melyek igen természetesen megszűnnek a behatás megszűntével min­den káros nyom nélkül, kivéve, ha a szervezet összes erejét fölülmúlja az illető hátrány. így van ez a vérátömlesztéssel is. Visszahatási tüneteket idéz elő az illető egyén szer­vezetében az átöntött vér mennyiségének megfelelőleg. Az átömlesztés után már 20—30 perc­c­el a fölkaron végig áramló melegséget érez a beteg; felületes visszerei erősen megduzzadnak, főleg a homlokon ennek erős meg­­izzadásával. Továbbá, nehéz légzés, émelygés, hányás, fő­fájás, szédülés, keresztcsonttáji fájdalmak szoktak föllépni. Később rázóhideg, forróság, izzadás, bágyadtság, mikre rendesen mély és tartós álom következik. (Folytatása következik.) 294 Maros mellől 1874. aug. hóban. A Bet­h­lénián­um fehérvar­ n.­enyedi collegium nebántsdvirág. (Folytatás.) VI Felhozza állításai bizonyítására Dr. K. S. úr ajun. 4-iki „Protestáns Közlöny“ 1-ső hasábján, hogy: vala­mint a magyar államban a szent korona, a király és a politikai nemzet intellectualis magánjogi személyiségének kifejezője; a fiskus csak, mint jogi személy tekintethe­tett eleitől fogva számos magánjogoknak alanyául s nagy kiterjedésű javaknak tulajdonosául, épen úgy az egyház csak minden alkotó elemeinek eszméi összeségében rejlő jog személyisége minőségében lehetett alanyává számos magánjogoknak s tulajdonosává különböző vagyonoknak. Engedjen meg a tisztelt értekező úr, ezen tétele sem bizonyít semmit, mert ugyanis : a „szent korona,“ a „király,“ a „fiscus“ a hol említtetnek 800 évek folya­ma alatt kijött és szentesített törvényeinkben, mint tu­lajdoni és szabad rendelkezési joggal­­fölruházott magán­jogi személyiség kifejezői, ugyanezen szókat követni szokta

Next