Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-09-12 / 73. szám
következő számaiban megjelent közleményünkben, valamint pártjaink, úgy egyesek s így Kimle úr hazafiasságát gyanúsítani, megsérteni nem kívánom, hanem a száraz tények felsorolása által, egyéni felfogás és értesülés szerint, azon meggyőződésnek kívántam kifejezést adni, hogy nemcsak a pancsovai s más hasonló merényletek szándékosan fenyegetik és veszélyeztetik hazánkat, alkotmányunkat, hanem önakaratlanul az éles pártmeghasonlások, az a priori elvek merev alkalmazása és így saját anyagi és szellemi érdekeink elhanyagolása, föláldozása által is. A sajtó, az eszme, a meggyőződés harctere lévén, az van hivatva irányt adni, tisztázni, sőt rendreutasítani az ellentétes véleményeket, meggyőződéseket, törekvéseket és eljárásokat, és ha ezen küzdelemben akaratunk és célunk ellen sérelmet követünk is el, ami jelen esetben Künte úrra nézve mutatkozik, azt annyival nagyobb készséggel vonom vissza, mert amint Bakcsi úr idézett felszólalásából kitűnik, az említett kölcsönkérési ügy kívánt eldöntésére később Künte úr nemcsak szóval, hanem tettekkel áldásosan folyt be és járt el. Ennek kijelentésével Kytyle úr hazafiságának tartozom; egyúttal bátor vagyok nyilvánítani, hogy legőszintébb és tisztább óhajom és kívánalmam, miszerint közleményemben kifejezett más aggodalmaim és kétségeim is, nem hiú önteltségből, vad türelmetlenségből származó közösítési anathemák, önmagukból kiinduló gyanúsítások, hanem hasonló következmények és tények által czáfoltatnának meg és utasíttatnának rendre egytől egyig. Csernátoni M. Jogi szemle. Vemény Gyárfás József úrnak a kereskedelmi törvény tervezetének 5., 6. és 7-dik cikkébe tett indítványa felett. (Folytatása és vége.) Úgy látszik indokolásából ugyanis, hogy ha a nőknek a korlátlan szabad kereskedés megengedtetik, vége a családi életnek. Én azonban mind a tervezet kiegészítőjével, mind indítványozó úrral ellenkezőleg habozás nélkül ki merem mondani, hogy a nő épen úgy, mint a férfi, ha képes reá, szabadon kereskedhetik, anélkül, hogy ez a családi élet rovására történnék. Vegyük csak a dolgot gyakorlatilag: vagy jó egyetértésben élnek a házasfelek együtt, s ekkor akár bír a nő külön vagyonnal, akár nem, mindig a férj beleegyezésével kezd ily fontos lépéshez, ha csak a férj tanácsolni képes, vagy pedig nem élnek jó egyetértésben a házasfelek, s ekkor méltánytalan és igazságtalan lenne a nőt arra szorítani, hogy a vele egyenetlenségben álló férjétől kelljen engedélyt kérni, ha kereskedni akar. Sokak által fel szokott hozatni, hogy a férj, mint családfő és vagyonszerző van jogosítva a családi vagyon fölött rendelkezni, ha t. i. a kereskedés ilyen családi vagyon igénybevételével czéloztatik megkezdetni, ennélfogva a férjnek ez iránti jóváhagyása múlhatatlanul kikérendő; ez azonban, nézetem szerint, legkevésbbé sem áll útjában, hogy ezen okból a nőnek kereskedési jogosultságát férje beleegyezésétől tegyük függővé, mert a tulajdonnal való szabad és korlátlan rendelkezési jognál fogva önként következik, hogyha valaki akár a férj, akár a nő másiknak vagyonát, vagy közös vagyont akar igénybe venni, csakis az illető beleegyezésével, esetleg a közösség megszüntetésével teheti, ezért azonban nem lehet állítani, hogy a kereskedés megkezdése czéljából ennélfogva az illető beleegyezésére is szükség van, mint nem lehet mondani, hogy a kereskedő hitelezőinek beleegyezésére szorul üzletének megkezdéséhez, avagy folytatásához, mert tőlük kölcsönöket vesz fel. De a naponta szabadabb irányban haladó kereskedés természete sem kívánhatja, hogy az üzleti élet fejlesztése ilyképen megnehezíttessék, pedig okvetetlenül ez fogna következni, mihelyt valakinek, ha kereskedőnővel akar üzleti összeköttetésbe lépni, előbb utánna kellene hogy járjon, várjon az illető kereskedőnő folytathat-e férje beleegyezése nélkül kereskedést? s ha nem, megadta-e a férj beleegyezését ? De az sem áll föltétlenül, amit indítványozó úr különösen hangsúlyoz, hogy t. i. a nő, főkép a belső családi élet fenntartására irányult szép hivatásától elvonatnék, ha neki a kereskedés minden korlátozás nélkül megengedtetnék, mert bármily feltétel mellett engedtessék is meg a férjes nőnek a kereskedés ; az indítványozó úr által táplált aggodalom bekövetkeznék, mihelyt a nő, habár férje beleegyezésével is, kereskedik; ezen indokolás legfeljebb akkor nyerhetne alkalmazást, ha a férjes nőnek a kereskedés semminemű föltétel alatt meg nem engedtetnék , de ezt, úgy hiszem, indítványozó úr sem óhajtja. De ettől eltekintve is, a kereskedés folytatása vagy nem zárja el a nőt attól, hogy a belső családi élet fenntartására is közre ne működjék, vagy ha igen, akkor a kereskedést épen a család fenntartása czéljából kell folytatnia. Vegyük csak a dolgot gyakorlatilag: igen nagy része a kereskedőknek ma már úgy folytatja a kereskedést, hogy segédeket tartva, nincs is kényszerítve egész napot a kereskedésben tölteni, hanem inkább csak neve szerepel; az ilyen formán kereskedő férjes nő tehát nem gátoltatik, hogy a családi életben női hivatásának is éljen ; vagy pedig módjában nincsen, hogy segédeket tartson és férje sem kereskedhetik, ekkor kétségtelen, hogy saját magának személyesen kell folytatnia kereskedését ; ilyen esetben tehát rendszerint a kereskedés épen a család fenntartására múlhatatlanul szükséges lévén, oly fontos feladat vár a nőre, t. i. magának és családjának életfenntartása, hogy valóságos női hivatását ennek szükségkép föl kell áldoznia és a belső családi élet gondozását más módon eszközölni, ami ez idő szerint már igen sokféle módon történhetik, anélkül, hogy ezáltal a belső családi élet megzavarva lenne. Avagy nem igazságtalan és méltánytalan lenne ily esetekben egy talán terhes családtól az életfenntartást elvenni, vagy megnehezíteni csak azért, hogy a nő régibb fogalmak szerint valódi női hivatásának élhessen? Hiszen a viszonosság és méltányosság azt hozná magával, hogy a férj se kezdhessen kereskedést a nő beleegyezése nélkül, pedig ezt még senki sem indítványozta. Végül: figyelmen kívül nem hagyható, hogy törvényhozásunk az általam jelzett szabadelvű irányban az első lépést már megtette, amidőn az 1871-dik évben alkotott ipartörvényben az iparszabadságot minden korlátozás és némi különbség nélkül kimondotta, bizonyosan következetlenség és retrograd iránynyal méltán vádoltathatnánk, ha 3—4 évvel később a szabad kereskedést, mely az iparral ikertestvér, a nőkre nézve megszorítanák. Az előadottak után tehát véleményem oda megy ki, hogy : a kereskedelmi törvénykönyv tervezetéből mindazon czikkelyek, melyek a férjes nők kereskedési jogosultságát korlátozzák, merőben kihagyandók s ezek helyett egyszerűen hivatkozás történjék az ipartörvény intézkedéseire; ез így az előttünk fekvő indítványt elfogadásra annál kevésbbé ajánlhatom, mert a családi élet fenntartását nem a kereskedelmi törvény által kívánnám biztosítani. Maros-Vásárhely, 1874. aug. 24. Illyés Károly: TÁRCZA. A vérátömlesztés. H. J.-től. . . (Folytatás.) Az idült (chronicus) vérszegénység, mely táplálkozási zavarban találja okát — néven nevezve: az idült gyomorhurut, süly, főleg a tüdővész, hol a vérátömlesztés oly nagyszerű és meglepő sikert látott Hasse végrehajtásában, hogy a legkétkedőbbeket is bámulatra ragadta. Itt van tehát az eszköz ezen általánosan elterjent és megtörhetlen makacsságáról ismert, rettegett kórfolyamatban szenvedők életének olcsó meghosszabbítására. A gáz mérgek közül: a szénéleg s világitó-gázzal való mérgezések. Továbbá: chloroform, opium, strychnin, phosphor s más mérgezések. Geny és evvérüség. Nézetem szerint a rák némely alakja. Soroltatik ugyan ide még számos kéralak, miket azonban mi itt mellőzendőknek tartunk. 1. leírtak után lássuk, hogyan hajtatik végre a vérátömlesztési műtét. E műtéthez kívántatik két üvegcső, egyik az állat fitere, a másik a beteg visszere részére, s egy harmadik kaucsukcső, mely a két üvegcső közvetítésére szolgál. Szükséges azonkívül egy kis, e czélra készült asztal, melyhez a lehetőig legifjabb bárányhurkok segélyével czélszerűleg köttetik, úgy, hogy teljesen mozgásképtelen legyen, anélkül, hogy a légzés és vérkeringés akadályozva lenne. Fiatalnak (két hónapos) azért kell lenni a báránynak, mert ezzel könnyebben el lehet bánni s azonkívül a szívlökés által előidézett vérnyomás sem akkora, mint idősb állatnál, mely körülmény nem kis fontosságú a betegre nézve. Ezekkel rendben lévén, hozzáfogunk a bárány egyik nyaküterének kikészítéséhez, ezzel középen átvágjuk ollóval az üteret s ennek központi csonkjába, azaz: a szív felőli csonkjába illesztjük az ütérnek szánt üvegcsővel és rákötjük. Ezen üveg, valamint az erről lelógó kaucsukcső nátronoldattal van megtöltve, s hogy ki ne emöljék belőle, a kaucsukcső szabad nyílása zárcsipeszszel van elzárva. Az említett oldat czélja: megakadályozni a gyors vérmegaludást és a lég bejutását a véredényekbe. Most a beteg alkatának egyik duzzadtabb visszerét készítjük ki, szintén átvágjuk, környi csonkját lekötjük a vérzés miatt, a központi visszér-csonkba pedig, mely a szívhez szállítja a vért — beillesztjük a másik üvegcsövet, mely színültig töltve natronoldattal s légmentesen van bedugva. Ezek végeztével az életmentő bárány asztalával együtt a beteg közvetlen közelébe hozatik, hogy a csövek összeköttetése által a vérátömlesztés megkezdessék. Ez következőleg történik. Az ütércső végén lógó elzárt kaucsukcsövet megnyitjuk s egy pár szívlökéssel az ebben levő oldatot a szív vérével kimosatjuk, azon okból, hogy elég szabadon fog-e áramlani a vér. Aztán megnyitjuk a visszércsövet is, ráhúzván a kaucsukcső szabad végét, zavartalan folyást engedünk a vérnek, valamint a visszvérvezetőben levő natronoldatnak, mely a drága vérnek éltető áramával együtt vitetik tova. Megjegyzendő még, hogy a csövek a vér áramlása alatt meleg szivacsokkal borongattatnak a vér megadásának elhárítása szempontjából, mely a csövek valamelyikének bedugulását idézhetné elő. Ekkor nehogy véralvadékok hajtassanak át a beteg visszerébe az üteres vérárammal — a csöveket azonnal meg kell újítani. Önkénytelenül is azon kérdés merül föl az olvasóban, de hát mennyi vért kell juttatni ily úton a betegbe? Egy átöntési adag rendes mennyisége 100—150 köbcentiméter , néha 50—100 kcm. is elegendő, gyermekeknél 20—30 kctm. Azonban itt is a beteg körülményei irányadók és igy nem szabad az orvosnak merev magatartást venni föl. Az emberi élő szervezetre semmi sem hathat be anélkül, hogy a behatás nagysága, foka és minősége szerint visszahatni tüneteket ne hozzon létre, melyek igen természetesen megszűnnek a behatás megszűntével minden káros nyom nélkül, kivéve, ha a szervezet összes erejét fölülmúlja az illető hátrány. így van ez a vérátömlesztéssel is. Visszahatási tüneteket idéz elő az illető egyén szervezetében az átöntött vér mennyiségének megfelelőleg. Az átömlesztés után már 20—30 perccel a fölkaron végig áramló melegséget érez a beteg; felületes visszerei erősen megduzzadnak, főleg a homlokon ennek erős megizzadásával. Továbbá, nehéz légzés, émelygés, hányás, főfájás, szédülés, keresztcsonttáji fájdalmak szoktak föllépni. Később rázóhideg, forróság, izzadás, bágyadtság, mikre rendesen mély és tartós álom következik. (Folytatása következik.) 294 Maros mellől 1874. aug. hóban. A Bethléniánum fehérvar n.enyedi collegium nebántsdvirág. (Folytatás.) VI Felhozza állításai bizonyítására Dr. K. S. úr ajun. 4-iki „Protestáns Közlöny“ 1-ső hasábján, hogy: valamint a magyar államban a szent korona, a király és a politikai nemzet intellectualis magánjogi személyiségének kifejezője; a fiskus csak, mint jogi személy tekintethetett eleitől fogva számos magánjogoknak alanyául s nagy kiterjedésű javaknak tulajdonosául, épen úgy az egyház csak minden alkotó elemeinek eszméi összeségében rejlő jog személyisége minőségében lehetett alanyává számos magánjogoknak s tulajdonosává különböző vagyonoknak. Engedjen meg a tisztelt értekező úr, ezen tétele sem bizonyít semmit, mert ugyanis : a „szent korona,“ a „király,“ a „fiscus“ a hol említtetnek 800 évek folyama alatt kijött és szentesített törvényeinkben, mint tulajdoni és szabad rendelkezési joggalfölruházott magánjogi személyiség kifejezői, ugyanezen szókat követni szokta