Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-09-12 / 73. szám

M.-Vásárhelytt, szombat, szept. 12.1874. VI. évfolyam 73. §7. SZÉKELYHÍRLAP Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye.­­ Szerkesztői szállás: Szent-Miklós-utcza 791.. ez. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiad­ó-folvatal : A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pén­zek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj: Egy háromszor hasábozott garmond sor ára­­i kr. bélyegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­hivatal. Pesten: Lang Leopold, • Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 14. sz.) Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész ivén. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre...........................................3 írt. Negyedévre......................................1­­­50 kr.­ ­ Kossuth levele. Budapest, 1874. szept. 6. Nem vagyok azon kornak gyermeke, mely­ben hazánk dicsőségteljes ország-világ megbá­multa, tettekkel mutatta meg életképességét s azt, hogy megértve a korszellemet a nagy és nép eszmékért s különösen a s­zabadságért annyira tud lelkesülni, hogy ha kell, azért a halálig kész minden áldozatra, de azért jól tudom, hogy ama dicsteljes korszaknak egyik magasan kiváló alak­ja, annak idejében ragyogó nymbussal körülvett csillaga, Kossuth Lajos volt. A túlságos nemzeti erőlködést a végzetszerű bukás kisérte, a nemzettel bukott nagy férfia is : Kossuth. Az idők teltek, múltak és változtak ; az élet­erős nemzet, mely átélte a sajói és mohácsi ve­szedelmeket, nem halt meg. Uj emberek vették kezeikbe a 49-ben sárba tiport zászlót s léptek a tettek terére, nem any­­nyi lángészszel, nem oly elragadó ékesszólással, nem oly határtalan lelkesültséggel, — de több biztossággal, nagyobb higgadtsággal s talán túl­ságos óvatossággal! A haza ismét szabadon kezdett lélekzeni az elnyomatás kínos évei után, — bár nem ragyo­gott is ama káprázatos, de múlékony fényben, — mint midőn Kossuth volt vezére ; száműze­tésben élt fiai egyenkint haza tértek s igyekez­tek magukat az uj időkhöz alkalmazni s a hazát tettleges szolgálatokkal, vagy mint az ellenzék tagjai — negativ tanácsaikkal gyarapítani. Kossuth nem jött haza ; ő annyira nem volt s nincs megelégedve az uj idők eseményeivel, hogy ma is jobbnak látja a hontalanság keservé­ben élni ; neki annyira lelkében él ama rég el­tűnt fény és pillanatig tartott ragyogás, hogy a nélkül itthon élni lehetlennek tartja; s talán kez­detben azt is hitte, hogy szózata, mely egykor oly nagyra tudta lelkesíteni a magyart, most is megteszi koronkint külföldről is hatását; azon­ban emberi gyarlóságunkból foly, hogy lassan­­kint mindent elfelejtünk, s a história bizonyítja, hogy a miért az egyik nemzedék bármennyire lelkesült is, a másik immár arra nem képes; a 40-es évek idealizmusa helyett ma már sokkal reálisabb irányúak vagyunk, s azon aranyos the­­oriák beívelt, melyek egyszer közel vittek a sír­hoz az aczél gyakorlati élethez nagyobb hajlam­mal bírunk. Kossuth iránt bár minden igaz magyar mé­lyen érzi a történelmi kegyelet érzetét, de ma immár tanácsait nem követheti. Folyó évi augusztus 25-től keltezve egy hosz­­szú és irály tekintetében gyönyörű szózatot inté­zett a „függetlenségi párthoz“ s részben az egész ellenzékhez. Az, a­miről valamennyi budapesti lap vezér­­czikkben emlékezik meg s a mi hazánk egykori nagy fiától jön megérdemli, hogy a vidéki sajtó is szenteljen neki egy hasábot már csak a ke­gyeletnél fogva is. Kossuth, természetesen, minden bajainknak fő-fő úgyszólván egyetlen kutforrását az 1867-iki kiegyezésben találja s ennek bizonyítására remek szónoki hasonlatokat s fájdalom némely valóban megtörtént kormányzati hibákat és visszaéléseket hoz föl, s egy teljesen független, önálló Magyar­­országról ak­adozik — ez alkalommal hallgatván az uralkodó házról, melyről különben régibb le­veleiben igen élesen, a loyalitást nélkülözőleg em­lékezett meg több ízben, a mi szintén előtte, mint különben jellemes ember előtt egyik fő okát képezheti haza nem jövetelének. Legyen szabad itt Kossuth 1848. márczius 3-án tartott hires beszédjének némely helyeit idéznem. .... „Kimondom meggyőződésemet: miként hazánk alkotmányos jövendője iránt mindaddig tökéletesen nyugodtak nem lehetünk, valameddig felséges királyunkat minden egyéb uralkodói vi­szonyaiban is alkotmányos országlási formák nem környezendik....... valameddig azon kormányta­nács, mely a monarchia közös ügyeit in­tézi....... mind elemeiben, mind szerkezetében, mind irányában alkotmányellenes.“ (Tehát K. elismeri, hogy vannak közös ügyek s csak Lajthán túl is alkotmányt kívánt, — ez pedig ma már tény!).... „az uralkodó ház iránti hű ragaszko­dásom meleg érzetében jóslatot mondok , hogy az leszen a Habsburgház második alapitója, ki a bi­rodalom kormányrendszerét alkotmányos irány­ban reformálandja s felséges trónusát hű népeinek szabadságára fektetendi le rendetlenül.“ (Szebben jelenleg uralkodó felséges királyunk nagyszerű tet­tét senki meg nem jósolhatta volna !) ....... „A nép örök, és öröknek­­kivánjuk e nép hazáját, s öröknek ama dynastie fényét, me­lyet uralkodónknak ismerünk. A múlt kor embe­rei egy két nap után sirba szállanak, de a Habs­­burgház nagy reményű ivadékára, Ferencz József főherczegre, ki első fellépésekor e nemzet szere­­tetét magáévá tette, egy fényes trónus öröksége vár, mely erejét a szabadságból meríti, melyet, ősi fényében megőrizni a bécsi politika szeren­csétlen mechanismusával bajosan lehet. A dynastiának tehát választania kell saját java s egy korhadt kormányrendszer támogatása között.“ stb. ... ... „Igenis­­. Az! erős meggyőződésem, hogy dynastiánk jövendője a biroda­lom különféle népeinek egy szívben lélek­ben egyesüléséhez van csatolva, ezen egyesülést nemzetiségeik respectálása mellett csak az alkotmányosság érzelemrokonitó forrasztéka teremtheti meg. ....... „átmegyek indítványomra, melyet aj­kaimra a dynastia iránti hű ragaszkodás, hazánk s a nép iránti tartozás s felelősségem érzete ad.“ ’stb. Már kérem, midőn egy állam­férfiu, férfias teljessége, népszerűsége tetőpontja s legnagyobb dicsőssége idejében ily nyilatkozatokat és jósla­tokat mond a haza s a világ szine előtt, s aztán midőn azok 9/10 része megvalósittatik utóbb — igaz, hogy nélküle­­— s akkor nemzete legna­gyobb átkának az ő ábrándjait legnagyobb rész­ben megvalósító kiegyezkedést állítja — ott még­is lenni kell némi elfogultságnak, ellenmondásnak, vagy a consequentia hiányának. Abban teljesen igaza van, hogy a kiegye­zés óta sok szenvedés érte hazánkat, sok hibás intézkedés és törvény jött létre, sok adóssággal terhelők államunkat , de talán ennek nem annyira a kiegyezkedés (bár hiánya bizonyára annak is van elég,) hanem az emberek, az egyének voltak, kik saját képességeik túlbecsülésében vállalkoztak a kormány hajójának vezetésére, de­­gyakran a világitó tornyot elvesztvén szemük elől, lidércz fény után indultak s bizony ma már szirtes vi­dékre jutottunk, de Isten segélye s a szomorú tapasztalatok árrán talán ki fogunk ismét szaba­dulni. E tekintetben azonban szerintem maga a nagy hazafi K. is ha annak idején haza jött vol­na s lángelméje és hosszas tanulmánya gyümöl­cseit itthon érvényesítette volna, talán egy s más dolog sokkal szerencsésebben üthetett volna ki. Még csak egy sajátságos s engem valóban bántó körülményt akarok felhozni ; mint már em­­lítem minden helyi lap a saját felfogása szerint közli és kommentálja az érdekes levelet. A deákpárti lapok tisztelettel utasítják vissza méltatlan vádjait s egyes részeit elismeréssel em­lítik — csak az ultramontán „Magyar állam“ em­lékezik pár szóval és ismeretes butaságával meg­­felelő — az ellenzéki lapoknál pedig elvártam volna, hogy Jókai és Csernátony urak maguk fognak róla czikkezni, hanem a helyett egy-egy gyerek embert ismeretlen talán még pelyhetlen álló­kapacitást állítnak a síkra, — ez valóban nagy tiszteletlenségről, kegyeletlenségről s saját hivatásuk igen-igen téves felfogásáról tanúsko­dik. Kossuth Lajos levele ellenzéki lapszerkesz­tőktől mégis csak többet érdemelt volna! „Sic transit gloria mundi !“ * D. A „Székely Hírlap“ szerkesztőjéhez. M.-Vásárhely, 1874. szept. 10. Bakcsi Ferencz országos képviselő urnak a „Szé­kely Hírlap“ 72 ik számában megjelent a sepsi­ szt-györgyi altanoda kölcsönkérése ügyében K­ü­n­­­e József úr által követett eljárást igazoló felszólalására egész tisztelettel, kijelentem, miszerint „a székely ügyről“ e lap 63. és

Next