Székely Hírmondó, 2004. október-december (9. évfolyam, 39-50. szám)
2004-10-01 / 39. szám
SZÉKELY 2. Hírmondó 2004/39 Megyei hírkavalkád Pityókaszezon Teljes gőzzel halad Háromszéken a burgonya betakarítása. A 22 374 ha terület több mint feléről begyűjtötték a burgonyát, ami megközelítőleg 210 ezer tonnás össztermést jelent. Megkezdődött a búza vetése is a megyében. Jelen pillanatig mintegy 3500 ha földet vetettek be a háromszéki gazdák. A mezőgazdasági igazgatóság adatai szerint kukoricát 5434 hektárról, míg cukorrépát közel 1 700 hektárról kell betakarítani, de ezek begyűjtése még nem kezdődött el. Örömteli útavatás Kedden kerül átadásra a Zágon- Nagyborosnyó útszakasz. Mint ismeretes, a szakasz modernizálását a SAPARD-program által sikerült a helyi önkormányzatnak kivitelezni, és mint ahogy Demeter János, megyei tanácselnök lapunknak elmondta, az építkezési munkálatok végre befejeződtek. A rehabilitálási munkálat értéke közel 800 ezer euró. Románok az előválasztáson A románságnak is szavazni kellene az RMDSZ előválasztásain - véli Petre Străchinaru. A Demokrata Párt Kovászna megyei alelnöke kifejtette, pártja figyelemmel kíséri az előválasztásokat, főleg amiatt, hogy megújulás érződik az RMDSZ keretein belül. Szerinte engedélyezni kellene, hogy a románság is leadhassa a voksát, ugyanis szerinte fennáll annak a lehetősége, hogy a román politikai pártoknak nem lesz képviselője Kovászna megyéből. Szégyenfolt a városon A sepsiszentgyörgyi posta épülete a város szégyenfoltja lett - véli Dan Telea, aki szerint a helyi tanácsnak átiratban kellene javasolnia a Román Postának egy új székhely vásárlását. „Egészségügyileg közveszélyessé vált, ugyanis minden szolgáltatás pár négyzetméterre van összezsúfolva” - jelentette ki a Kovászna megyei Egészségbiztosító adminisztrációs igazgatója. Tiltakozás Néhány önkormányzat elfogadja Horia Grama Kovászna megyei prefektus „érvelését”, és úgy értékeli, hogy a népszavazás kiírása törvénybe ütközik - véli a Székely Nemzeti Tanács vezetősége. Szerkesztőségünkbe eljutatott közleményében az SZNT vezetősége ezt határozottan visszautasítja. Rámutatnak arra, hogy Székelyföld autonóm közigazgatási régió létrehozásának igényét a székelységnek kell megfogalmaznia, és aki e törekvést törvényellenesnek minősíti, annak azt is meg kell indokolnia, miként lehet egy demokratikus jogállamban egy helyi őshonos közösség demokratikus akarat- és véleménynyilvánítását megakadályozni. Németh Csaba szenátor kiküldte az újságírókat az irodájából Ismét lázadnak Erdély Ede ellen . Közel négy hónapja már, hogy villany, víz és gáz nélkül „működik” a kézdivásárhelyi csavargyár. Sajnos, Erdély Edének az épületek lebontása jelenti a működtetés kizárólagos fogalmát. Hétfőn, lapzártakor a gyár jelenlegi alkalmazottjai közül közel százan ismét az utcára vonultak, mások egyenesen a megyeszékhelyre utaztak, hogy a négyszáz aláírással ellátott petíciót átadják a prefektusnak, illetve a megyei munkaügynek. A csavargyári munkások ezúttal nem az elmaradt fizetéseket követelték, hanem a város elöljáróihoz kívántak fordulni panaszukkal: embertelen körülmények között dolgoznak, ugyanakkor bizonytalan a munkahelyük jövője. Erdély Ede ugyanis már hetek óta nem teszi tiszteletét a gyárban, irodáját Brassóba költöztette. Május óta nincs vizünk, erre milyen ötlettel jött a „stratégiai befektető”? Azzal, hogy hozzunk magunkkal kólás üvegben vizet. A vécék úgy néznek ki, hogy gázmaszkkal sem lehet oda bemenni, a szennyvíz folyik ki belőle, ami nem csoda, mert a kanalizálás is el van zárva, hiszen a közműveknek sem fizetett ki semmit - kiabálta diktafonunk irányába az egyik szószóló. A Gábor Áron térre kivonult „melósok”, miután a helyi munkaügynél nem találtak semmiféle választ kérdéseikre, a városháza felé vették útjukat. Tekintettel arra, hogy sem Török Sándor polgármester, sem Tamás Sándor képviselő nem tartózkodott a városban, az Agromec, a Macrocom és MTS részvénytársaságokhoz tartozó munkások képviselői Németh Csaba szenátorhoz fordultak problémájukkal. Legnagyobb döbbenetünkre a szenátor úr nem kívánta a sajtó nyilvánossága előtt megvitatni ezt a nagyon is közérdekű gondot, s az újságírókat nemes egyszerűséggel kitessékelte az ajtón, azt a kézenfekvő indokot hozva fel, hogy „ez még az én irodám”. Bátortalanul csak annyit jegyzünk meg, hogy az irodája változatlanul az adófizetők pénzén van fenntartva. A szenátorral folytatott megbeszélés után a munkások csalódottan tértek vissza a gyár udvarára. - Csak hebegett-habogott a szenátor, úgy tett, mintha eddig semmit sem tudott volna a mi helyzetünkről, azt mondta, előbb a polgármesterhez és a helyi szervekhez forduljunk - nyilatkozta lapunknak D. L, az egyik hangadó. A munkások nagy részét az aggasztja, hogy a gyár esetleges bezárása után nem lesznek jogosultak munkanélküli segélyre, hiszen a tulajdonos évek óta nem fizeti az állam felé a járulékokat. Az elkeseredett alkalmazottak egyéb tiltakozási formákat is kilátásba helyeztek erre a hétre. (dimény) Másféle tiltakozást is terveznek a hétre Minőségi mustra csökkenő háromszéki részvétellel Két személy képviselte megyénket Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) 17 ország összesen 790 kiállítóját vonultatta fel, akik 21 516 négyzetméteren kínálták termékeiket, szolgáltatásaikat. A Vásárvárost gazdagította a Magyar Világ - Határok nélkül jeligéjű rendezvény - egyfajta vásár a vásárban -, amelyen a Magyarországgal szomszédos államok (Románia, Horvátország, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) kis- és középvállalkozói vettek részt. Kovászna megyéből az első években tíz-tizenketten jelentek meg a mustrán, ez a szám viszont folyamatosan csökkent, idén alig két személy ment el Budapestre (az ASIMCOV részéről), bár a vállalkozói szövetség egyik szervezője volt a Magyar Világnak. Gáspár Mária megyei ASIMCOV-igazgató lapunknak elmondta, feltehetőleg a részvételi feltételek miatt csökkent évről évre a háromszékiek jelenléte, bár ha a kezdeti ingyenes részvétel ismét érvényes volna, akkor sem hinné, hogy többen jelentkeznének, mert „a tíznapos ottlét, az anyagok szállítása eléggé költséges.” A Magyar Világi Határok Nélkül Vásár „kedvezményes részvételi díja” egyébként 430 euró plusz 25% ÁFÁ-ba azaz jó 20 millió lejbe került. A díjért egy kilenc négyzetméteres alapstandot kapott cserébe a kiállító cég, továbbá cégfeliratot, információs pultot, octanorm-típusú installációt. A vásárra Romániából 18-an neveztek be, a szomszédos Hargita megyéből hatan. Szlovákiából 17- en, Szerbia-Montenegróból ugyanennyien, Szlovéniából heten jelentkeztek, Ukrajnából egy kiállító ment el Budapestre. Bokor Katalin Mózes Ibolya ötmillió lejt nyert Ön is huszonegyeik? A kézdivásárhelyi Mózes Ibolya lett a Huszonegyezzen a Hírmondóval játékunk szeptemberi nyertese. A 79 éves nyugdíjas óvónő a hír hallatán saját bevallása szerint olyan izgatottnak érezte magát, mint a kisgyerek, aki először lépi át az iskola kapuját. Azóta veszi és olvassa lapunkat, mióta napvilágot látott immár kilencedik éve, a könyv- és az újságolvasás ugyanis mindennapi, elmaradhatatlan szokás családjában. Mózes Ibolya néni tehát régóta játszik velünk, igaz, még soha nem nyert. Most jött el az ideje... A szeptemberi sorsolás napján, 17-én nem is kapcsolta be a televíziót, de nézték a helyi adó műsorát ismerősei, rokonai, így hat óra után egyre-másra csengett a telefon. Hétfőn reggel barátnőjével karöltve kereste fel szerkesztőségünket. Egyedül nem is volt mersze eljönni, attól tartva, talán nem is igaz a hír... De a hír igaz: ezúttal Mózes Ibolya nénié lett az ötmillió lej. Nevét rekordmennyiségű, 4100 szelvény közül sorsoltuk ki! „Igazán jól jön a nyugdíj mellé ez a pénz, nagy öröm számomra, hogy az idősek is játszhatnak” - tette hozzá búcsúzóul. Bokor Katalin A boldog nyertes. Izgatott volt, mint egy kisgyerek Aktuális ASIMCOV-napok A Kovászna megyei Kis- és Középvállalkozások Szövetsége október 8-10. között rendezi meg az ASIMCOV Vállalkozói Napok rendezvénysorozat hatodik kiadását. Ennek keretében kiállításra kerül sor, mely által lehetőséget biztosítanak a vállalkozóknak a bemutatkozásra. Jelentkezni október 4-ig lehet, a részvétel ingyenes. Bővebb információkat az ASIMCOV székhelyén, lehet igényelni. (Sepsiszentgyörgy, Martinovics utca 2., telefon: 352 425, 318 876). 60 év gesztusok nélkül A fundamentalizmus szele időnként meglobban a Balkánon, mi sem vagyunk kivételek, európaiabbak, jobbak. S mint vasárnap kiderült, ha a románok sem azok, sőt, egyfajta együgyű logikával még csendőröket is felvonultattak Szárazajtán, Erdővidéknek abban a gyönyörű, de eldugott zugában, ahol rég nem gyűlt össze ennyi emlékező ember. Kit veszélyeztetnek még azok a 70-80-90 éves, könnyező emberek, akik nem tudnak megbocsátani, és nem tudnak feledni? Mert az ostoba és elvakult civilgyilkolást senki nem tudja elfeledni, akit fegyverrel kényszerítenek nézni azt. A felnövő nemzedékeknek sem szabad elfeledni azt, de emlékezni nem azt jelenti, hogy gyűlölni. Háborúban az elvakult, vérszagtól megőrült csőcselék bizony gyilkol, és felnőtt, érett nemzetnek kell lenni ahhoz, hogy ezt megbeszéld a másik, a sebzett nemzet hátramaradottaival, s annak gyerekeivel, unokáival. A civilek legyilkolását nem lehet jóvátenni, elfeledni, elkendőzni. Tisztázni kell, egyértelműen, mi történt, és levonni a konzekvenciát. Ez az értelmiség feladat lenne, és a kölcsönös eszmecserék után, közös megegyezéssel a sajtónak is el lehetne mondani, mi történt, és mi az a közös álláspont. Közös, írom, mert egyoldalúan ilyen ügyekben nem lehet megfogalmazni álláspontot. Sem az elkövető, sem a sértett oldaláról. Bármilyen egyoldalú tisztázása a történteknek újabb sérelmeket szül, tromfolást, kiabálást, újabb ostobaságokat, csendőrjárőrözést és keserű könnyeket, ami senkinek nem használ. Aki nem hiszi, kotorjon elő egy régi Nagy-Jugoszlávia térképet, a nagyszerb álom rajzolatát, mely lassan a Balkán legkisebb államává tombolja ki magát, no, nem az álom miatt, hanem a torzsalkodó, kötözködő, saját nagyszerű múltjukat mindenáron és mindenki ellenében érvényesíteni akaró szerbek miatt, akik imádják az egyenruhát, a fegyverolaj szagát és képtelenek normálisan kommunikálni bárkivel is. Amikor ártatlan civileket gyilkolnak, 60 év távlatából nem is várható el, hogy mindenki egyfajta igazságra emlékezzen vissza, viszont ennyi idő már elég arra, hogy nevén nevezzük a bűnt, bármilyen náció tagja is az elkövető. Willmann Walter