Székely Hírmondó, 2011. április (16. évfolyam, 64-82. szám)
2011-04-18 / 75. szám
SZÉKELY Hírmondó 2011. ÁPRILIS 18., HÉTFŐ Az igazság nyomában székely embert megátalkodott makacssággal, konok rátartisággal és csakazértis magatartással áldotta meg az Isten. Nem véletlenül, ugyanis olyan életet szánt nekünk, hogy eme tulajdonságok nélkül rég eltűntünk volna a történelem süllyesztőjében. Mert kegyetlenül nehéz, de gyönyörű sors a miénk, még csak a csángó magyaroké hasonlítható hozzá, nem véletlenül származunk egyazon vérvonalról. És szolgaságot nem tűrő, egyenes jellemünk mellé fogékony elmét és csavaros észjárást is adott ráadásnak, hogy mézesmázos ígéretekkel se lehessen minket igába hajtani. Ezen adottságok birtokában számtalan honfitársunk alkotott maradandót különböző tevékenységi területeken, és vált olyan kimagasló egyéniségévé a szülőföldnek és magyar hazának, akire az egész nemzet büszke lehet. Sokan és sokfelé öregbítették hírnevünket szerte a nagyvilágban, de vannak, akik az életükkel fizettek érte, s a szülőföldtől távol, idegen földbe vannak eltemetve. Közéjük tartozik Körösi Csoma Sándor nyelvtudós, utazó, földrajztudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója is. Ő volt az, aki összeállította az első tibeti-angol szótárt, megszerkesztette a tibeti nyelvtant, elkészítette a buddhista műszavak gyűjteményének angol változatát, és hatalmas írott anyagot halmozott fel a tibeti irodalom területéről. Lényegében neki köszönhető e titokzatos és ősi kultúra feltérképezése, mondhatni megmentése a mai világ számára. Ráadásul ezt az emberfeletti munkát csak úgy„mellékesen" végezte, mert útjának valódi és soha fel nem adott célja a magyarok őshazájának felkutatása volt. Ezért tanult meg több mint 20 nyelvet, melyeket nem csak beszélt, hanem írt és olvasott is, ezért vállalta a nélkülözést, a sanyarú körülményeket.Tervét mégsem valósíthatta meg, mert 1842. április 11 -én befejezte földi utazását. Malária végzett vele a Himalája második legmagasabb csúcsa lábánál fekvő Dardzsilingben, melynek temetőjében, szülőföldjétől több ezer kilométerre alussza örök álmát. Ujguriába szeretett volna eljutni, ugyanis e jelenleg Kínához tartozó országban remélt rátalálni őseinkre, amint az a kanami lámakolostorban 1827-ben papírra vetett naplójegyzetéből is kiderül.„Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy a mi eleink ezen vidékekről szállottak le mint kultusznemzetek a Krisztus előtt több századokkal"- írja. Amint utólag bebizonyosodott, igaza volt, hiszen sok közös vonásunk van e több mint négyezer éves múltra visszatekintő ősi néppel. Azonos kiejtésű és jelentésű szavainkon kívül tulipános motívumaik, népviseletük, zenéjük és táncaik is hasonlóak a miénkhez, halottaik sírhalmára pedig a mai napig kopjafát állítanak. Nem alaptalanul tekintenek tehát közeli rokonaiknak minket, szemben a Habsburg uralkodóház által felkarolt és minden bizonyítékot nélkülöző, de a Magyar Akadémia hivatalos berkeiben a mai napig kizárólagos jogot élvező finnugor származáselmélettel. Talán ebben keresendő a hivatalos magyar tudományos körök Csorna Sándor ilyen irányú munkásságát alig emlegető, de a Csoma-hagyatékot is ímmelámmal kezelő magatartása. Mert az Angliában tudósként Indiában és Tibetben viszont már szentként is tisztelt megátalkodott székely nevét az előbbi okokból megemlítik ugyan, de nem a neki kijáró elismeréssel és tisztelettel. És sajnos, Erdélyben sem állunk sokkal jobban. Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén is különböző tudomány-, illetve művészeti ágakat képviselő külföldi és belföldi kutatók, valamint alkotók részvételével zajlott a konferencia. A tematikájában változatos, de szellemében egységes ülésszakról utólag nyugodt lelkiismerettel mondható el, hogy elérte célját: az elhangzott előadások tartalmának közkinccsé tétele nagymértékben hozzájárulhat magyarságtudatunk megerősödéséhez. Ennek meggondolása vezette a szervezőket az évről évre bemutatott tv- : tante&sudományos dolgozatok tanulmánykötetben való közreadásához, melyet mindig a következő évi Csoma-rendezvényen mutatnak be. Ez az esemény ugyanakkor kitűnő alkalom a szerzők nagyközönség előtti bemutatkozására. A városi képtárban ez alkalomból megnyílt képzőművészeti tárlat a Jelképeink címet kapta - nem véletlenül. Hiszen amint Borbáth Erika, a budapesti Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus igazgatója fogalmazott, e kifejezés egybeírásával keletkező jelkép szavunk olyan jelbeszédre utal, melyet elsősorban csak a közös kultúrában élők tudnak azonos módon értelmezni. A szerteágazó rendezvénysorozat egyik találkozási pontját a nagy tudós főtéri szobrának csütörtök esti megkoszorúzása képezte, mely a zuhogó eső ellenére is az alkalomhoz illő módon és részvétel mellett zajlott. Innen a tömeg fáklyás fiatalok felvezetésével átvonult a református templomhoz, hogy a szent hajlék falai között folytassa a közös emlékezést. Az iskola is megünnepelte névadóját Pénteken a kovásznai Körösi Csoma Sándor Iskolaközpontban is ünnepi megemlékezést tartottak, ekkor adták át a Pro Csorna Sándor Egyet Április 14-16. között minden igényt kielégítő, magas színvonalú rendezvénysorozattal emlékeztek meg immár 22. alkalommal Kovásznán Székelyföld talán legismertebb személyiségéről, Körösi Csorna Sándorról. Az érdeklődők választhattak, tudományos konferenciától a képzőművészeti tárlatig, könyvbemutatón, sportrendezvényeken, néptánc- és színielőadásokon, vetélkedőkön át a diákkerekasztalbeszélgetésekig, hogy melyik ünnepi eseményen akarnak részt venni. Mivel tudományos szempontból a súlypont kétségkívül a Kultúrák keresztútján címet viselő tanácskozásra esett, igyekeztünk minél többet magunkba szívni az ott elhangzottakból. Bedő Zoltán, Nagy Szabolcs Attila »iS fel« RIPORT 8