Székely Hírmondó, 2016. augusztus (21. évfolyam, 146-167. szám)

2016-08-01 / 146. szám

SZÉKELY Hírmondó Nyílt terek, nyílt kártyák Annyira nyílt, világos, leple­zetlen és aljas, ahogyan végzi dolgait és égi küldetését a ma­gyar származású amerikai milli­árdos Soros György, hogy még zsoltárosan sem mondhatom, mint titkos bánya mélyében, formálja terveit. Migrációs adót akar kivettetni az európai uniós országokra, továbbá az is benne a Soros-féle pakliban, hogy megvonni kell nagy összegeket ezektől az országoktól, hogy abból eltartsák a beérkező milli­ós tömegeket... Soros mester kölcsönöket akar felvetetni az Európai Unió­val ugyanezzel a céllal. Azt már nem tette hozzá, hogy a maga alapítványai, bankjai adnák a kölcsönöket. Az általa alapított és működő intézmény, az Open Society Institute hatalmas vállal­kozás az európai független nemzetállamok letörésére, letör­lésére. Ezt már nyugati meg ke­leti politikusok is hangoztatják, ugyanígy Orbán Viktor magyar miniszterelnök is. A Soros-féle egyveleg-Európa szerintünk, úgy ahogy van megképzelve, életképtelen, ám kiagyalóit ez nem aggasztja, tudják ők, mit terveznek és kiknek a javára. Föltétlen hozzá akarom tenni ehhez az el­képtelen­ített Euró­pához a Közép-európai Egyete­met is, amelyet az 1990-es rendszer-(gengszter-) váltás után sürgősen létrehozott Soros György Budapesten, és ahol magas bérekért és magas ka­tedrákról hirdetik magyar nevű emberek a magyar fasizmus ter­jeszkedését, a magyar naciona­lizmust, ami gátolja például a román-magyar barátság elter­­peszkedését, természetesen a magyarság ellenére. Ott hirde­tik többek között a fából vaska­rika multikulturális izéket, és egyáltalán mindent, csak a ma­gyar kultúrát nem... És Európa még ilyen nyílt hadüzenet után is csendes, a sa­ját ravatalán fetrengvén. Száz­milliók látják, még élik a saját halálos ítéletüket. Nyílt kártyák, nyílt csataterek, nyílt tereken robbantgatnak őrültek. Ez van. És hogy ebből mi lehet még, azt is könnyű kihámozni. 2016. AUGUSZTUS 1HÉTFŐ Semper Sanitas Kórház Kórelőzmény Elképzelhetetlen, hogy ilyen lehetséges. Nem tu­dok mást mondani, mint gratulálni Molnár Carol Gavrilnak, Vetési ügyvéd­nek, Koleza végrehajtó­nak a kitartó, következe­tes munkájukhoz. D­e hogyan is kezdődött Mol­nár C. G.-val az üzleti kap­csolatunk? Miután az üzle­ti, könnyű meggazdagodás csúcsá­ról a mélybe zuhant, barátai eltá­volodtak tőle, jövedelme megcsap­pant, és a több évig tartó eladási kí­sérlet után sem sikerült felcserélni szentkirályi lakását sepsiszentgyör­­gyire, felajánlotta szentkirályi házát átalakításra, bővítésre, hogy kórház működjön benne. Többéves isme­retség alapján már tudta is a vála­szomat, tudta, hogy nem fogok ne­met mondani, sőt ismerve munka­kedvemet, szakmai tudásomat és többéves tapasztalatomat, alappil­lérnek szánt. Átadta egy meglévő cégének 50%-át. Tárgyalásunk kezdetén még 3 személyről volt szó, de egy napon közölte velem, hogy nincs szükség 3 társra, így maradtunk ketten. Az alap adott volt, pénz kellett a cél megvalósításához. Először is banki kölcsönnel kellett a cég 50%­­át átvennem. A beruházásra egy bukaresti bank hitelezte meg cé­günket. Fontos tudni, hogy ezt a kölcsönt Molnár C. G. ingatlantu­lajdonával garantáltuk, ismerve megbízhatóságomat, jellememet, tudta, nem fogom cserbenhagyni (mint ahogy fordítva megtörtént). Az építkezés elkezdődött, az építész hibájából nem volt átadva időben, jövedelem nem volt, így a hitel visszafizetésére nem került sor. A bank nem várt, következett volna a foglalás. Ekkor ért naivitá­som a tetőfokra, felvettem ismét egy óriási kölcsönt, hogy meg­mentsem az ingatlanját, amit soha nem volt hajlandó a cégre íratni, ahol ő volt a főrészvényes, és nála volt már 1,5 milliárd régi lej­előleg. Telekkönyvileg az övé maradt az épület, az adósság meg az enyém, sok-sok éven át. Ekkor a kedves társ, „barát” fellélegzett, oxigént ka­pott, és elkezdődtek a vádaskodá­sok, jelentgetések személyem ellen (én lettem a megye leggyengébb nőgyógyásza), és nem utolsósor­ban a perek sorozata (érdekes mó­don nem az ingatlan árát követel­te, hanem a kórház kilakoltatásáért perelt, visszaigényelve a felújított, kibővített épületet). Mindez egy jól kitervelt forga­tókönyv szerint haladt. Csak addig volt társ, amíg tartott a pénz a hite­lekből, amíg volt, ami fölött ren­delkezzen gazdasági igazgatói mi­nőségében, volt, amiből családtag­jainak és jómagának fizetéseket számoltasson ki. Miután kiürült a kassza, zsákolta az iratokat, kipa­kolta a céget az irodából, amiért a kórház bért fizetett, amire már nem igazán volt pénz, mondván, hogy őt már nem érdekli a cég jövője. Most már csak a rosszindulat, gyű­lölet irányította. Nem szándékom ítélkezni fölötte, remélem, tettei majd megteszik helyettem. A végső fejleményeket minden­ki ismeri a sajtóból; a bánásmód, a kilakoltatási eljárás az, ami égbeki­áltó. Úgy nézett ki a csapat, ame­lyik részt vett az épület foglalásán, a törvényt tisztelő Koleza végrehaj­tóval az élen, mintha külön kikép­zésben részesültek volna. A tisztelt végrehajtó kezéből csak a korbács hiányzott. Szóval, a helyzet magas­latán volt. Most sem értem, miért volt szükség a helyiségek felforgatására, a műszerek, gépek, monitorok, gyógyszerek zsákolására, bezsúfo­­lására egy helyiségbe, ha a helyisé­geket külön-külön lepecsételték. Miért kellett ordítozni, zúzni, tör­ni, zárakat cserélni, feldúlni a fris­sen műtött pácienst?! Gondolom, ezt így kéri a törvény, és Kolcza úr azt csak ismeri, Molnár pedig fel­ügyelte. A magam, s nem utolsósorban a Molnár-Kolcza csapat nevében próbálok elnézést, megértést kérni a beutalt pácienstől és munkatár­saimtól, akik végig kellett, hogy nézzék ezt a jelenetet. Köszönetet szeretnék mondani minden kedves barátnak, ismerős­nek, betegeimnek, akik ez idő alatt hívtak, hívnak, és bátorítanak, hisz­nek bennem, és értékelik munká­mat. Szeretnék továbbra is lelkiis­meretesen dolgozni, szakmai ta­pasztalatomat hasznosítani. Em­berismeretből megbuktam, de dol­gozni még szeretnék sok-sok évig. Koleza végrehajtó véleményé­vel ellentétben, a beutalt beteg már 2 hónappal ezelőtt szerepelt az elő­jegyzett páciensek listáján, ugyanis Angliában él, és most tudott haza­jönni, komoly műtéten esett át, nem mindennapin. Külön köszö­net Neki, hogy ennyire bízott ben­nem! « Dr. Bálinth István (x) A fotó a kila­koltatás idején készült Sepsi­­szentkirályban Emléktábla-avató, díszpolgári cím Falunap Kőröspatakon Szombaton falunapot tartottak Sepsikőröspatakon. A negyedik alkalommal megszervezett ren­dezvényen a helyiek mellett részt vettek a község magyaror­szági testvértelepüléseinek kép­viselői is. Erdély András Megnyitó beszédében Kis­­györgy Sándor polgármester nyil­vánosan is köszönetet mondott a lakosságnak, hogy a választáson ki­fejtett álláspontjukkal lehetővé tet­ték, hogy folytassák a munkát. A testvértelepülések vezetői - Her­­czeg Zsolt, Mezőtúr, Tóth István, Gárdony és Cser Zoltán, a dél-du­nántúli Somogygeszti polgármes­terei­­ ugyancsak örömüket fejez­ték ki a választási eredmények kap­csán, és a további jó együttműkö­dés reményében meghívták tele­püléseikre nemcsak a vezetőket, hanem a falu lakóit is. Hogy ez nem afféle ünnepi szó­lam, azt az is mutatja, hogy tizen­­egy gárdonyi gyerek éppen tegnap fejezte be egyhetes kőröspataki nyaralását, és hazafele együtt utaz­nak azokkal a fiatalokkal, akik vi­szont Gárdonyban ugyancsak egy hetet „cserenyaralnak”. A gyereke­ket itt is, ott is családoknál szállá­solják el, így lesz élő a testvértele­pülési kapcsolat - mondta Kis­­györgy Sándor. Még az ünnepség előtt emlék­táblát avattak dr. Asztalos György szülőházán. A kőröspataki születé­sű, 1975-ben elhunyt jogász hosz­szú időn keresztül Mezőtúr város jegyzője volt. A falunapon a Kő­röspatak díszpolgára címet ado­mányozták a faluban született Mé­­szöly József, Mosonmagyaróváron élő gyermekvers-író, költőnek. A programot a Becsenyédi-csa­lád (Hanna, Attila és Hunor) lát­ványos lovasíjász produkciója nyi­totta meg, majd huszárbemutató következett. Az önkéntes tűzoltók bemutatója után felléptek a helyi gyerekek és fiatalok, és nem ma­radt el a tűzijáték és utcabál sem. AKTUÁLIS 2

Next