Székely Hírmondó, 2019. december (24. évfolyam, 230-249. szám)
2019-12-02 / 230. szám
SZÉKELY Hírmondó 2019. DECEMBER 2., HÉTFŐ Napirenden© Számoljuk fel az iskolákat! Új korszak kezdődött, állítják azok, akik hatalomra kerültek. Egy olyan korszak, amelyben a „hatóságok a nép szolgálatában állnak", s amelynek„első számú prioritása" az oktatás. Ehhez képest első héten levágtak a tanügytől több mint kétmilliárd lejt. Mert az prioritás. Ha nem lenne az, akkor feltehetően hárommilliárdot vágtak volna le. A pénz kellett ugyanis egyébre, hisz az államfő aggódva jelentette be, hogy a titkosszolgálatok„nem tudják ellátni feladatukat év végéig", ha nem kapnak költségvetés-kiegészítést. Márpedig ennek az országnak titkosszolgálatokra van a legnagyobb szüksége, és azok végzik is a munkájukat. No, nem ilyen apró-cseprő dolgokat, hogy megakadályozzák, vagy legalább időben felderítsék, hogy szadista szatírok tizenéves kislányokat erőszakolnak meg, gyilkolnak le, darabolnak fel, és égetnek el, ez nem az ők szintjük, nekik sokkal komolyabb feladatuk van: a politikai harcot kell befolyásolniuk. Ezt vélhetően profin végrehajtották, hisz az államfő, miután megkapta második mandátumát, azonnal előléptetett huszonnégy tábornokot a kül- és belföldi hírszerzéstől. Miután a fölösleges kiadások átcsoportosításával lett pénz, rendeltünk még öt darab FS 6- os, negyedik generációs, többfeladatú vadászbombázót is, mert ez a másik, amire most azonnal szükségünk van. Ja, ne legyünk igazságtalanok. Azért a tanügyben is megoldottak egy sarkalatos problémát. Miután az iskolák jelentős része évek óta azért nem kapott működési engedélyt, mert nem volt tűzvédelmi engedélyük, ezt most egy huszárvágással lerendezték: kivették a törvényből e követelményt. Ezután nem kell ilyen engedély. Újabb óriási spórolás. De ne végezzünk már félmunkát! Javasolom, hogy számoljuk fel egészen a közoktatást! Megtakaríthatnánk vele a bruttó hazai termék (GDP) három százalékát (mert kb. ennyit pazarolunk el a törvény által előírt hat százalék helyett), az harmincmilliárd kemény román lej. Létrehozhatnánk belőle az elnöki hivatal külön titkosszolgálatát, vásárolhatnánk másodkézből néhány multifunkcionális korvettet, s mennyivel előrébb lennénk! ».Hexomogn élet: Erdély András Hittel és elszántsággal Szépkorú a Mikes Hányatott sorsú iskola a Mikes Kelemen Líceum, fennállásának 145 éve alatt a magyarság impérium- és rendszerváltásait is megélte, helyét is sokáig kereste Sepsiszentgyörgyön. De most is működik egy erős közösséggel, amelyik együtt tudja ünnepelni, hogy túlélt, nem is akárhogyan. Pénteken egész napos programmal emelték ki a közönyös időből az alapítás 145. évfordulóját. Bodor Tünde Mikes 145 - ezt a feliratot a diákok önmagukkal írták ki az iskola udvarára egy flashmob keretében, majd egy iskolatörténeti kvíz kérdéseire válaszolván végigjárták a városban azokat az épületeket, ahol az idők folyamán székelt a tanintézmény: a város felső leánytanodájaként alakult iskola a Bazár emeletén kezdte meg működését, majd befogadta a Mikó, megépült számára a volt Kós Károly iskola épülete, 28 éve a Mihai Viteazul Líceumból költözött a jelenlegi épületegyüttesbe. A díszteremben Már István igazgató összegezte, mi tette lehetővé, hogy az iskola megérje 145. születésnapját: a Mikesnek mindig voltak olyan pedagógusai, diákjai, akik azt vallották, hogy a lehetetlen az nem tény, hanem egy vélemény. Majd Balogh Attila nyugdíjas tanár, volt igazgató három momentumról emlékezett meg az iskola történetéből: az egyéves késéssel megtartott 100. évfordulóról, a névadás JDAC!9 í JKJ 10,4 íöU v !öU! körülményeiről, majd arról, hogyan vált ki a magyar tagozat az akkori 2-es számú líceumból, és költözött a jelenlegi épületbe, otthagyván az impozáns Mihai Viteazul Líceumot, ami sokak neheztelését kiváltotta. Kiss Imre főtanfelügyelő a Mikes népszerűségének okát emelte ki: azt a közvetlen légkört, amely ott uralkodik, a tanárok diákokkal együtt rezdülését, a pedagógusok szakmai felkészültségét. - Lehet-e példaképünk egy szabadságától megfosztott nemesember a mai fiatalok számára? - boncolgatta beszédében Mester Gizella aligazgatónő. Válasza szerint igen, hiszen Mikes Kelemen rabságában is szabad maradt, hazátlanul is hazafi. Volt mikeses diákként ajándékot hozott az évfordulóra Fekécs Károly, a Váradi József-iskola elöljárója, aki 55 év távlatából is elismerően nyilatkozott rendkívüli tanárairól. Az ünnepi műsort az iskola legény- és vegyeskórusának produkciói, diákok szavalatai színesítették, de a közönség megtekinthette a líceum imázsfilm-pályázatára beérkezett alkotásokat is. Az intézmény erkölcsi és anyagi támogatói megkapták emlékül az iskola épületének makettjét: Kölcze Gáspár igazgatóhelyettes helyett lánya, Dali Judit, Jancsó Árpád volt igazgató helyett özvegye, Jancsó Mária. A résztvevők mindegyike megkapta a Jancsó Árpád által az iskola neves pedagógusairól Tablóképek címmel összeállított kötetet, melynek bemutatója a szerző idő előtti elhunyta miatt elmaradt. Ez alkalommal díjazták az iskola által meghirdetett pályázatok nyerteseit is, valamint a kiváló teljesítményt felmutató diáktanácsi vezetőket.« ■(■■Hl Már István igazgató köszöntötte a meghívottakat, tanügyi, városi elöljárókat, támogatókat, volt és jelenlegi kollégákat, diákokat Fotó: Nagy Kristóf Meggyújtották az első gyertyákat Ünnepi várakozás Megyeszerte meggyújtották az első adventi gyertyákat a hétvégén, a hegyekben felbukkanó hófoltok ráerősítettek az ünnepi hangulatra. SzH-összeállítás Gyertyagyújtás havazóban Kézdivásárhelyen szombaton, november utolsó napján gyújtották meg az első adventi gyertyát. Az eseménynek nem kedvezett az időjárás, kevéssel hat előtt esni kezdett, ami havazóba csapott át, így a szervezők a kulturális műsort lemondták. Az ünnepségen elsőként Farkas Alajos, a kantai római katolikus Szentháromság templom segédlelkésze szólalt fel, örömét fejezve ki, hogy a cudar időben is szép számban gyűltek össze az emberek „Az első gyertya fénye jelenti azt a szerény reménysugarat, ami több évszázadon át az Ószövetség fényében pislákolt. Magunkon tapasztaljuk azt, hogy milyen rokkant az ember Isten nélkül, sokan még ma is minden örömüket csak a földön keresik. Ebben a sikertelen próbálkozásban, kilátástalanságban úgy világít Isten ígéretének reménysugara, mint egy gyertyaláng a sötétben. Egyetlen vigaszunk, eligazítónk az elhagyatottságunkban Krisztus, köszönjük, hogy eljöttél” - mondotta a segédlelkész, aki utána Beder Imre református tiszteletes egy zsoltárt idézve hangsúlyozta az adventi időszak fontosságát és szépségét. „Meg kell szülessen bennünk a reménységnek a hitvallása. Adja Isten, hogy az adventi készülődésünket a reménység töltse el” - mondotta a református lelkész. Adventvárás Kovásznán Kovásznán a művelődési ház szervezésében, a helyi önkormányzat, illetve a történelmi egyházak társszervezésében zajlott az első adventi gyertyagyújtás a művelődési házzal szembeni téren. Czilli Balázs művelődési igazgató beszédében Pilinszky János adventtel kapcsolatos gondoláit osztotta meg az ott lévőkkel, megjegyezve, hogy aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmi Sepsiszentgyörgyön nagy tömeg gyűlt össze a gyertyagyújtás meghitt pillanatára ! AKTUÁLIS I * vel sem kevesebb annál, amire vár. Igét hirdetett Szőcs Endre, a Kovászna-belvárosi egyházközség segédlelkésze, dalokat énekelt a Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ Pro Schola Patronum Hungarorum gyermekkórusa Kolozsi István karnagy vezetésével. Jelen volt a városvezetés, Gyerő József polgármester, a kínálmációról az RMDSZ kovásznai nőszervezete gondoskodott, és több mint 100 érdeklődő volt a helyszínen. A megyeszékhelyen megtelt a tér Sepsiszentgyörgyön megtelt a főszínpad előtti tér vasárnap este, sokan vittek adventi lángot otthonukba. Baróti Tibor, gyakorlati évét töltő papnövendék arról beszélt, hogy a keresztényekből eltűnt a várakozás életet fakasztó feszültsége, amely pedig sohasem unalmas, mert mindig egy célra irányult. Ezt követően Márkus András plébános szólt az egybegyűltekhez, megáldotta a koszorút, majd Antal Árpád polgármester lépett a mikrofonhoz. Az elöljáró elmondta, ez a mi válaszunk az előttünk álló kihívásokra, hogy együtt, közösségben, szeretetben gyújtjuk meg a gyertyát.«