Székely Lapok, 1898. március (28. évfolyam, 18-26. szám)
1898-03-03 / 18. szám
XXVII. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: Régibaromsásár utcza 1-ső szám, hová a lap szellemi részét illető közlemányok küldendők.Mat Telephon szám 58. tel~ 18. szám. Felelős szerkesztő : Segéd szerkesztő: DR FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. Marosvásárhelyt, 1898. márczius hó 3. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI*HETILAP. Megjelen, csütörtökön és vasárnapon. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 6 frt — kr. ||| Fél évre ... 3 frt. — kr Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz a .Székely Lapok. _________________kiadója: Adi Árpád. _______ Illarogtedavármegye tanügye. Tizennégy éve annak, hogy vármegyénk tanügyi állapota a fennálló akadályok daczára is örvendetesen javul. Ezen idő alatt újra formálódott a tanítótestület, s raegifjult erejét erős nemzeti érzéssé viszi küzdelembe, s általában sokat ad arra, hogy munkájának eredménye legyen. A nemzetiségi viszonyok a régiek ugyan, de legalább elértünk annyit, hogy képviselői bizonyos kímélet és mérséklettel ítélik a helyzetet, a magyar államhoz való viszonyukat és ebből kifolyólag azon irányt is, melyet iskolájukban követniük kell. Felekezeti súrlódásokról alig szólhatunk. S ha itt-ott merülnek fel ellentétek, azok elsimításán egyenlő jóakarattal munkálkodnak. Ily viszonyok természetessé teszik a tanügyi viszonyok átalakulását, s jövőre még nagyobb reményt nyújtanak arra, hogy a fokozatos haladás javunkra válik. Iskolahiány ma már alig észlelhető. A vármegye 207 községe el van látva 226 iskolával és 269 tanítóval. Ezek között azonban 36 községben olyan iskola van, melynek rozzant, sötét, régimódú épületét a tankötelesek számához és a mai viszonyoknak megfelelően átalakítani kell. A tanítói ezeknek is mind megfelelő képesítéssel bírnak, mit általában a nemzetiségi iskolákban működő tanítókról is elmondhatunk. Felszerelés tekintetében örvendetes haladás tapasztalható. Az államnyomda kedvezménye és tanfelügyelőnk segélyezése lehetővé tették, hogy az iskolák fentartói bár leg- szükségesebb tanszereket megve-hessék. Sőt 219 községben az iskolával kapcsolatban tanítói-, ifjúsági-és nép- könyvtárak állanak fenn, mint pl. J.-Szt-Imrén, M.-Régenben, Maros- Vécsen, Maros-Szt-Györgyön, Mező- Bándon, Ny.-Szeredában stb. stb., melyeknek alapját a tanitók, tanfel-ügyelő és Brake vetették meg. Sok helyi dalos körök kötik össze az iskolát az élettel. 71 községben van iskolai alap- vagyon is. A tanügyi kiadások 127, 126 írtra rúgtak. A tanitók fizetése immár mindenütt elérte a minimális 300 frtot, sőt igen sok helyt a fizetés 400 frtra leendő kiegészítése iránt már a múlt évben tettek lépéseket. Ezen gondolkodás eredménye, hogy 109 tanító 21,201 frt államsegélyben részesült, s ezzel 102 tanító , 400, 7 tanító pedig 300 frt fizetéshez jutott. Hogy a minimális 300 frt még mindenütt nem emelkedett 400 frtra, az a felekezetek indolenciáján és féltékenységén múlott, amennyiben az állami beavatkozástól félnek. Talán eljő ennek is az ideje; ha ma nem, holnap. A tanítás azért folyik rendesen. Községi és állami iskoláinkban általában jeles, felekezeti iskoláinkban pedig megfelelő az elért eredmény. Szép is amennyiben itt-ott nem felelhetett meg az iskola hivatásának, azt sem a tanítóknak, hanem némely helyt a túlzsúfoltságnak, máshelyt a községi elöljáróságok erélytelenségének rovására írjuk. Ezen állítás igazolására szolgálhat a mulasztási statisztika, mely szerint az 1896—97. tanévben 32, 417 félnap mulasztás követtetett el. Ezen állítás igazsága mellett szól azon körülmény is, hogy büntetés alá csak 2448 eset jött melynek pénzbeli eredménye 1493 frt és néhány napszám, melyet az iskolák körüli tisztogatásra, iskolai felszerelésekre stb. használtak fel. Ezen állítás mellett szól az is, hogy iskolai ügyekben tanúsított mulasztásért 13 esetben kellett községi elöljárósági tagok ellen büntetést alkalmazni. Pedig nyilvánvaló, hogy a legnagyobb hanyagságot büntették csupán: az összes tankötelesek száma megyénkben 34667. Ebből 24641 mindennapi, 10.026 ismétlő. Iskolába járt: 16.477 mindennapi, 5.276 ismétlő. Tehát még mindig nékülözi az oktatatást 8163 mindennapi és 4750 ismétlő tanköteles. E kényes és nemzeti szempontból égető kérdés megoldása csak fokozott buzgósággal lesz elérhető. Hiszük hogy tanfelügyelőnk nem sokára keresztül segíti tanügyieket e zátonyon is. Nemzetiségi iskola megyénkben 92 van. Ebből gör. kath. 61, gör. kel. 2, evangh. Csekély eredményinyel működött 9 gör. kel. és 4 gör. kath. iskola, melyekben a magyarnyelv is gyenge lábon áll. Iskolával kapcsolatos faiskola, hol a gyermekek oktatást nyernek a fatenyésztésből, 186 községben van. A mult évben 12 új állami iskola létesült, melyekre az állam 10 ezer frtot áldozott. Ezek volnának Marostordavármegye tanfelügyelője jelentésének főbb adatai. Ha a haladás részét kiadjuk neki,—amint kétségtelenül meg is illeti, ha emellé számítjuk, hogy a múlt évben 104 iskolát látogatott meg és hivatalában 3857 ügydarabot kellett ellátnia, elismeréssel kell adóznunk Deák Lajos kir. tanfelügyelőnek, ki a sokféle ellentétek kiegyenlítése és a megyei tanügy emelése érdekében 14 év óta önzetlenül fáradozik. Önzetlen fáradozásának eredménye, hogy megyénk tanügyének haladásáról már 14 év óta beszélhetünk. Az elismerésből juttatnunk kell derék tanítóinknak is, mert a vezérrel együtt lelkesen munkálkodtak. íme minden községben van iskola, (képesített tanító nélkül csak 24 melyből 12 pap). A felszerelés megfelelő, nemzetiségi és felekezeti békének örvendünk. Nagy szó ily tarka megyében mint a mienk. A közig, bizottság elismerése mellé csatoljuk a mienket, s igazán óhajtjuk, hogy e nagy munka végzéséhez segéd tanfelügyelőt kapjon a megye, mely iránt a közig. bizottság ismételten lépéseket tett. * * * T A R G Z A. Társadalmi érintkezések. „Székely Lapok“ eredeti tárczája. Irta: Ehenné Keményfy Katinka. Kimeríthetetlen tárgy, melyre mindegyre s minden alkalommal visszatérek. Szomjas lélekkel keresem azt a társadalmi életet, azt az emberekkel való kellemes érintkezést, melyre azt hiszem, minden gondolkozni, érezni tudó és akaró mivelt lény vágyik, törekszik, de fájdalom Berzsenyi szavai szerint „csak titkon érző lelkünk óhajtva sejti“, hogy társadalmi életünk is „lehetne“ ha . . . . Sokféle „ha“ nyomul elő gondolataim tömkelegében, mikor e tárgyról gondolkozom és nem tudom, melyiknek van ezek közül tulajdonképen létjogosultságuk. Szinte azt kellene hinnünk, amivel nyugaton vádolnak, hogy a magyar faj már vér alkatánál fogva nem képes sima társadalmi érintkezésre, falán életre, de ezt nem szabad elfogadnunk, ezt meg kellene cáfolnunk . Ámbár tényleg azt látjuk, egy vagy túlzásba vitt intimitás, vagy ellenségeskedés jellemzi érintkezésünket, ami a kellemes társadalmi életet, de főkép a sálán életet merőben kizárja, mert egyfelől a túlhajtott intimitás igen sokat megenged, sokszor az illem rovására is, másfelől elveszi az érintkezés ingerét, mert hisz a kiolvasott könyvet félre dobjuk. m Ilyen az indiserét társaság, nemcsak unalmassá válik, hanem teher, mely elöl menekülünk. A nagy barátság másfelől többnyire konfliktusban is végződik, már azon gyengeségünknél fogva is, hogy másoktól igen sokat, magunktól keveset követelünk, s másoknak semmit, magunknak mindent megbocsátunk. A sok „ha“ közül egy domborodik ki hatalmas plasticzitással s ez társadalmi neveléshiányunk. Valljuk be becsületes őszinteséggel, hogy ez így van. Ha ez a plasticus „ha“ eltüntethető volna, a többi természetszerűen utána sorvadna és mi kellemes társadalmi életet élhetnénk. A régi magyar társadalom hibája a conservativ izoláltságban gyökerezett s ennek utójátékai teremtették meg a Csiky Gergely tollára került Stomfay Kázmérok komikus légióját. Most más oldalra billent a serpenyő és mondhatom nemcsak „cseberből vederbe“ jutottunk, de mintha a legis legvederebb edényben beszmelődnénk, hol lépten-nyomon egymásba botorkázunk. A régi izolált s a maga kebelében idegent, hívatlant nem tűrő kastély életben volt valami tiszteletre méltó nobel jelleg mert a tartózkodás mindig nobel dolog,s habár felvilágosodott fejjel sokaltuk a túlhajtott önérzetet, mely a nemes levelekhez és családi tradicziókhoz tapadt , de ritkábban bosszankodtunk meg! Szinte természetes reakcziója kellett hogy legyen ennek a régi életnek a más, amit én szűk szótárammal „felcseperedettek világának“ nevezek. Engedjenek meg, de én Csiky Gergely Stomfay Kazimirjain nevetni nem tudok. Előttem mindig megható és szomorú, ha előkelő családokat sehhanyatlani, valódi úriembert lesújtó helyzetbe sülyedni látok. És ez a komikum, ami az anyagi helyzet hiányosságából ered, szerintem már csak az „akasztófa humorok“ osztályába tartozik. De igen is tudok nevetni a felcseperedettek urhatnámságán, azon a szánalmas erőlködésen, mely ama meddő küzdelmükben culminál, hogy mennél előkelőbbeknek mennél elegánsabbaknak látszassanak. Sok humor van abban, higyyék el, amit az erőlködés és a kapaszkodás furcsa helyzetei teremtenek! Mikor az ember rövid processusban az igénytelen petét hernyóvá, majd bábbá s hamarosan napsugárban sütkérező pillangóvá látja átváltozni s látjuk, mint feledi el a tarka pille, hogy csak órákkal elébb milyen kevéssé aestheticusan nézett ki s mig elébb a káposztalapon rágódott, most mézen alul nem alkuszik . . . Mert ha már kész jól nevelt, mivelt szegény ember vagy család anyagi helyzethez, jut, annak eredménye mindig correct szokott lenni, az minden körülmények között comme il faut cselekszik és soha sem tesz provokáló modorban semmit; — de ha a vagyoni helyzet megelőzi a miveltséget, az mindig visszás, nevetségesnél nevetségesebb helyzeteket teremt s a társadalmi környezetre nézve valósággal kínos hatással van, különösen azon okból, mert a vagyoni helyzetből eredő ferde önérzet folytán a miveletlen ember jelleméből kifolyó mindenfajta incorrectségekből erőszakos önhittséggel