Székely Lapok, 1898. június (28. évfolyam, 44-52. szám)
1898-06-02 / 44. szám
XXVII. évfolyam 44. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Megjelen: csütörtökön és vasárnapon. I#^SZERKESZTŐSÉG: Régibaromvásár-utcza l-ső szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Telephon szám 58. Felelős szerkesztő: Segéd szerkesztő: FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF. Marosvásárhelyt, 1898. junius hó 2. ELŐFIZETÉS: Egy évre . 0 frt — kr. ||| Fél évre ... 3 frt — kr Negyed évre . . 1 frt 50 kr. Előfizetést és hirdetményeket felvesz aSzékely Lapok kiadója: Adi Árpád. Lepsényi vedivmig. (Dr. F. S.) Az előszerzésnek eddig két igen csodás módját ismertük. Antaeusról szól az egyik rege, ki valahányszor önkénytelenül érintkezett az anyafölddel, uj és uj életerőre tett szert a további nehéz küzdelmekhez; a másik rege a madarak birodalmából ered és szól a csodás Phoenixről, mely hamvaiból kelt uj életre. A politikai élet immár harmadik ily csodás arcanumot fedezett fel és Lepsényié a felfedezés kétes érdeme. A bot az, mely most már hivatva van uj életerőt kölcsönözni az erkölcsi és társadalmi megsemmisülés örvényébe bukfenczező dervisnek. A midőn Zelenyák és Zimándy e gyász lovagjai a magyar papi karnak, arra a hitvány feladatra vállalkoztak, hogy regrabolják a magyar nemzetet, arra törekedve, hogy meghurczoljanak, meggyalázzanak egy nagy nevet, mely minden magyar ember előtt dicső kell legyen mindörökké, az országon végig futott a felháborodás, az eliszonyodás vihara. De Zelenyák és Zimándy urak nem állván a politikai élet piaczán, magányos falvaikba nem hatolhatott be eléggé a megtorlás. Ám a néppárt, amelynek e két dicső egyén kültagja, szükségesnek látta nyilatkozni, nyilatkozatában kellő óvatossággal csak arra terjeszkedvén ki, hogy e két egyén irodalmi működéséért nem vállal felelősséget. A kisded játék mindaddig simán folyt, míg a néppárt egyik ismert tagja, Lepsényi Miklós úr, kit a szegedi államfogház magánya érlelt politikussá, szennyes lapjában, mely egyszersmint a néppárt orgánuma, nem ajánlotta jóformán ingyen a néppárti eszmék híveinek azt a féreemunkát, melylyel megbotránykoztatták az országot. Jól jegyezzük meg, nem nemzetiségi képviselő, nem román, szász, pánszláv, vagy horvát agitátor cselekedte ezt meg, hanem a magyar országgyűlésnek egy tagja, egy magát magyarnak nevező ember, pap és véletlenül újra a néppártnak tagja. A függetlenségi pártnak két tagja e hitványságra bottal felelt. És e botütések kék nyomait akarja már most a néppárt egy Lepsényi érdekében indítandó akcióval eltüntetni. A néppárt tehát újra azonosítja magát a sírrablókkal; a néppárt állást foglal a mellett, kinek mestersége undokabb volt azokénál, kik éjjelenként felkeresik a temető csöndes helyeit és nyomorult kezeikkel felkutatván a sírok nyugalmát, zsákmányt visznek, miként a hyénák a csatamezők véres hulláinak csontjait. Hisz ami kincset visz el egy ilyen éjjeli rabló, az helyrepótolható, vagy csak kis anyagi kárral jár a kegyelet megsértésével járó fájdalmon kívül. De ha az éjjeli lovagok, e hyénák a nemzet féltett kincseit, nagyjainak drága emlékét támadják meg, akkor azok kik erre vállalkoznak, hitványabbak ezerszer a sírrablóknál, akkor azok kívül állanak a társadalom rendes viszonyain, akkor azoknak a baj is megtiszteltetés. Rendkívüli bajok, rendkívüli orvosszereket tesznek szükségessé. És midőn a magyar országgyűlésnek akadt olyan tagja, ki a nemzet drága sírhelyeiből keres magának prédát, akkor jogosult e ragadozóval szemben minden eszköz, mely alkalmas arra, hogy a jövőben ily kalóz kísérlettől visszarettentse. A néppárt hírlapi közleményeiben a büntető törvénykönyvre hivatkozik és fenyegetődzik azért, hogy Lepsényit megbotozták. De a magyar büntető törvénykönyvnek a bűnpártolásról is vannak intézkedései. A néppárt pedig, mely ahelyett, hogy Lepsényit kidobná a pártból, vele solidaritást vállal, bűnpártolást követ el. Igaz, hogy a bűnpártolás eleme nem fenyíthető a büntető törvénykönyv alapján. De az a magas erkölcsi törvény, mely megvetéssel és kiközösítéssel sújtja azokat, kik szentségtelen kezeikkel szent kincseinkhez nyúlnak, nem tesz különbséget a tettes és bűnpártolás között. Ma még csak Lepsényi áll az ország ítélő széke előtt, de a vizsgálat már czinkostársai, a néppárt tagjai ellen is foly. TÁRGYA. Mámoros voltam .. Mámoros voltam, — igazad volt. A szivem őrülten zakatolt. Egy kicsi szerelemre vágytam S az ész korlátját általhágtam. Czudarul okos voltam eddig S húztam igáját valameddig. Most, majdnem kőszoborrá váltam Az okosságot megutáltam. A szív ha szolga s ur az elme: Szörnyű szamárság s nincs értelme. Mig szivünk lüktet s csókra vágyunk, Csak addig terjed szép világunk. A következményt mért kutassam. Emésztve lelkem rendre, lassan? Szeretni vágyom tűzzel, — bárha Egy egész élet lenne ára. Halál lesz vége életemnek, Ha nem is élek szerelemnek. S ha sírban fekszem egyszer holtan: Mit ér, ha végig okos voltam? . . . * . . . Aggó félelmem letepertem, — S mégis kevés volt, amit mertem. Olyan parányi kicsiség volt, Mint felhők közt tenyérnyi égbolt. Kicsiny kezed kezembe fogtam S az Isten tudja, mit dadogtam. Tán azt mondottam kézzel, tettleg: Ne higyj szavamnak, mert szeretlek. Te el nem hitted azt sem, ezt sem, — Csak hagyjam, szived hogy szeressen . . . E szégyenitő kicsi kegyre, Csak erre kértél engem egyre. Arczomon pírba gyűlt a szégyen, — Ő nem volt annyi merészségem, Hogy elhitettem, szóval, véled, Hogy bízom benned s érted élek. Nem tudok hinni, mindhiába, S e bajnak nincsen orvossága. Ha nem hiszek, jaj, hogy’ hitetnék, Szerelmet ingyen hogy’ vehetnék?! . . . Hiába minden érvelésem: Nem győzhetem magam le mégsem. Saját szivem, — ez sem sajátom, — S kicsiny kezecskéd elbocsátom. . . * . . . Mámoros voltam, — igazad volt. A szivem őrülten zakatolt. Egy kicsi szerelemre vágytam S az ész korlátját általhágtam. . . Fried Farkas. A szerelem vak. J.-nak. Irta: Dr Kömőcsy József. S ha kérditek : miért, hogy a költő soha sem fogy ki szeretteinek magasztalásából, miért, hogy szerelmi daltól pattan meg a lanton az ideg, miért, hogy szerelmi daltól reped meg sok fűz fasip ? Azt felelem: azért, hogy vak a szerelem. Csodálkoztak, ugy-e furcsa felelet ? A szerelem vak ... ezt legtöbbször gúnnyal szokták emlegetni, midőn valaki olyant szeret, kit mi sehogy sem tudnánk szeretni s ha az ízlésről akarnánk vázolatot írni, hogy e kivételt nem méltányolnám annyira, mint igy, midőn fentebbi kérdésekre állítom oda feleletül. Csak egyszerű szavakban fogok beszélni, hogy annál közvetlenebb legyek. Akit szeretünk, arról oly jól esik föltennünk, hogy minden irányban tökéletes. Hisszük, szívesen hisszük, hogy az erélyes, tudományos, szerény, jó, nemes, magas gondolkozása, egészséges fölfogása, szép, ügyes. Összesen: szeretetre méltó. Oly tulajdonságot adunk választottunknak mi miatt csodálásra érdemes és azt mondják, hogy a csodálat erősebb a szerelemnél, jobban van a csodálat tárgyához, mintsem a szerelem, úgy vélem azt akarják mondani, hogy tarttisabb annál ügy, de nem kell ezt valami külön értzelemnek tekinteni, az ily nemű csodálat épen maga a szerelem. A feltevésekben, ezen megalkotott képzetek, lövések ápolásában áll a szerelem. E feltevéseket aztán megingatni nagyon nehéz, de ha egyszer az erélyek drága köréből készült korona eltűnik a kedves homlokról, akkor a szerelemnek vége van, de nem. Még nem tűnik el nyomtalanul, megmarad még valami a lélekben, ha úgy tetszik: szívben, mely azt be nem tudja tölteni s mégis minden új lakót kizár; talán arra vár a szív, hogy eljön az idő, midőn belátta, hogy mégis úgy van, amint először hitte, hogy újra fogadhassa be lakóját. És a korona lehullhat az egész világ előtt, midőn mi úgy véljük, hogy még mindig ott ragyog. Amely képekhez egy életet, egy élet boldogságát kötöttük, azon képeket eloszlatni nem képes a való hatalmas keze. A szerelem feltevésekből születik s halálát is csak hisszük, de nem tudjuk soha. A kedves képnek színei nem törlődnek el egészen, csak elmosódnak; nem hogy másnak hinnénk, ki meggyőzni akar, hogy nem olyan, akit szeretünk, mint képzelők. A Kossuth szobor. Közelebről többször adtunk hirt e lapokban arról, hogy a városunkban fölállítandó Kossuth szobor kis mintáját az ünnepekre Köllő Miklós szobrász lehozza és az ki lesz állítva. A Köllővel Budapesten 1897. decz. 13-án kötött szerződésnek a vállalkozó művész megfelelt s ünnep szombatján a tervezett szobor kis mintáját a végrehajtó bizottságnak be is mutatta. A bizottságnak 21 tagja volt jelen a dr Bernády György országgy. képviselő, bizottsági elnök által egybehívott gyűlésen, s beható szemle alá véve a körülbelül 1/2 méter magas szobor mintát, a felfogást általában jónak, a kidolgozást sikerültnek találta s a művet a felállítandó szobor tervezete gyanánt elfogadta. A szobor minta leírását a következőkben adjuk. A minta 80 —90 cm. magas, igen szépen kidolgozott talapzaton áll, s az alak körülbelül ép oly magas lehet. A teljes mű 75—8 méter magas leend. A szobor Kossuthot teljes férfi korában előre nyújtott ballábbal, szónokló helyzetben ábrázolja. Jobb kezét gesztikulálva fölemeli, bal kezében törvénykönyvet tart. A testet zsinóros magyar ruha és hosszú mente födi, s válláról kard csüng alá. Általában az egész kis mű igen jó benyomást tett minden szemlélőre. Voltak ugyan, úgy a