Székely Lapok, 1898. november (28. évfolyam, 88-95. szám)
1898-11-03 / 88. szám
2. oldal. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. november hó 3. Marosvásárhely elektromos világítása. Fenn a havasokban áll a sudár fenyő, az anyaföldből, esőből, levegőből és napsugárból szedvén táplálékát erősödik, gyarapodik napról-napra. Életének egész tartama alatt az energiának különböző nemeit chemiai és élettani hatások révén átalakítva gyűjti, raktározza magában. Mindez azonban csak addig tart, míg egy napon a fenyő gerendák, padlók, deszkák stb. alakjában megy világgá, hogy éveken át felhalmozott munka mennyiségét az emberiség szolgálatába bocsássa. A modern technika azonban ezzel még nincs kielégítve és nem telik egy rövid fél órába, hogy a hátramaradt fűrészpor és fahulladékban rejlő energia mint elektromos fény világítja lakásunkat. Ez a processus megy végbe a vásárhelyi Farkas-féle fűrésztelepen létesített elektromos telepen. A fűrészekből nyert tüzelőanyag értékesítésére két nagy gőzkazán áll rendelkezésre. Ezeken kívül két erősebb kazán kőszén tüzelésre van berendezve. Két darab gőzüzemű és két szíjjal hajtott szivattyú szolgáltatja két hatalmas kútból a szükséges vízmennyiséget. A gépházba lépve három gépcsoportot látunk. Két 125 effektív lóerős kompaundkondenzácziós gőzgép, a legmodernebb gőzgépépítés szülöttei, kötélhajtással egy-egy váltakozó áramú generátort tart üzemben, mely utóbbiak meghosszabbított tengelyükön saját gerjesztő géppel bírnak. Mindegyik generátor 1600 egyidőben égő 16 normálgyertyás izzólámpát vagy annak equivalensét ívlámpák esetleg motorokban képes táplálni. Várjon mikor fog Vásárhelyt egyidőben 3200 izzólámpa égni ? Akkor, midőn a városban felszerelt lángok száma 4000—4500-ra fog rúgni, mihez még néhány évi türelem kell a vállalat részéről Pedig a telep berendezése csak akkor lesz normálisan (de nem teljesen) kihasználtnak mondható, mert az előbbi két gőzgépen és generátoron kívül van még egy harmadik gépgarnitúra is. Ennek gőzgépje napközben a szomszédos fűrésztelepet tartja üzemben, de tengelykapcsolások által bármely percben működésbe hozhat egy harmadik generátort, mely 2000 egyidőben égő 16 gyertyás izzólámpának adhat áramot. Ezen gép azonban csak tartalék gyanánt szolgál és csak az esetben fog üzembe vétetni, ha a két másik gépcsoport közül valamelyikben baj esnék vagy valamelyik javításra szorulna. Az elektromos gépek által fejlesztett áram, mielőtt a városi hálózatba jutna, előbb az u. n. kapcsoló táblán megy keresztül. Erős vasállványba helyezett márvány lapokon vannak itt a különböző mérőkészülékek elhelyezve, melyek az üzemvezetőnek tájékozást nyújtanak úgy az egyes gépekben, mint a hálózatban uralkodó állapotokról. A kapcsoló tábla berendezése módot nyújt továbbá arra, hogy a hálózat egyidejűleg 1—2 vagy 3 gép által legyen táplálható. Ha egyik gépben üzem közben valami baj esnék, akkor hozzákapcsolják a másik gépet úgy, hogy egy-két perczig a két gép közösen táplálja a hálózatot, majd a leállítandó gép terhelését lassanként csökkentik és midőn a másik gép az egész terhelést átvette, akkor lekapcsolják. Mindez úgy történik, hogy a világítást nem zavarja és a közönség a történtekről tudomással sem bír. De menjünk ki a központi telepbe az utczára. A gépekben előállított 3000 volt feszültségű áram két egymással összefüggésben lévő és e tekintetben is tartalékot nyújtó vezetékpáron jut a transformátorokba, melyek a nagy feszültségű áramot kis feszültségűvé változtatják át, hogy mint ilyen a közönség veszélyeztetése nélkül legyen a lámpákhoz vezethető. A lakások és egyébb helyiségek belsejében elhelyezett vezetékek kizárólag kisfeszültségű áramot vezetnek és érintésük, vagy a velük való kísérletezés, játszás csak kellemetlenségeknek lehet okozója, de életveszéllyel nem jár A nagy feszültségű áramot továbbító vezetékek mindenütt úgy vannak elhelyezve, hogy velük a közönségakaratlanul, véletlenségből érintkezésbe nem juthat. A nagyfeszültségű árammal való érintkezés veszélyességéről és azon óvintézkedésekről, melyek e vezetékekkel való bánásmódot illetik a közönség a városi tanácsnak néhány nap előtt közzétett hirdetményéből tájékozást szerezhetett. Az utezai vezetékhálózat nagyfeszültségű része a kisfeszültségű részszel közvetlen kapcsolatban sehol sem áll. Utóbbi a trans- formátorok vasmagjában keltett indukció folytán nyeri az áramot. A kisfeszültségű hálózat végig vonul az egész városon és és egyrészt a közvilágításra szolgáló utczai lámpákat, másrészt pedig a mentén fekvő üzletek, lakások és egyéb helyiségek berendezését látja el árammal. Az egyes fogyasztók az áramot legcélszerűbben árammérő után fizetik, melyet a vállalat csekély díj fejében kölcsönöz. Az áram egységára kissé magas ugyan, de ezt indokolttá teszi az előállítás költséges volta úgy, hogy mindenütt ezen egységár van érvényben, ahol az áram fejlesztésére olcsó vízerő nem áll rendelkezésre. Mindamellett tekintve azt, miszerint az elektromos világítás természete lehetővé teszi, hogy vele a legcsekélyebb fáradság mellett a legnagyobb mértékben takarékoskodjunk ezáltal azon előnyt rejti magában, hogy különösen lakások világításánál gondos kézben egyáltalában nem lesz költségesebb a petróleum világításnál. Az elektromos világítás tehát nem elégszik meg azzal, hogy a háziasszonyt sok dologtól megszabadítja, a lakást egészségesebbé és kellemesebbé teszi, a gyakori baleseteket kizárja, hanem ezenkívül még jótékony morális hatással is van a fogyasztóra, amennyiben a kezünk ügyébe eső kiiktató lassanként rászoktat bennünket a takarékoskodásszép erényére. Ha ezeken kívül meggondoljuk, hogy úgy a központi telep, valamint a vezetékhálózat berendezése a világítás szolgáltatásának biztonsága tekintetében a legtúlzottabb követelményeket is kielégítheti olyannyira, hogy a közönség az elektromos világításra legalább is oly biztossággal számíthat, mint mostani petróleumvilágítására, úgy csak örömmel üdvözölhetjük a vállalatot, mely anyagi és erkölcsi tőkéjét ezen, a város kulturális fejlődésében nagy lépést jelentő, közhasznú vállalkozásba helyezi, sikerült volt, hogy túlszárnyalta vele minden elődjét e nemben , és ezért nevezték el kortársai „magyar Horácnak“ őt. — A „Magyar Századokéban pedig — mint ő írja — a szabadságban született népnek hasonló szellemben mondja meg az igazat. . Történelmet irt, hogy nemzetének dicső tetteit, szabadsága megóvásában kifejtett nehéz küzdelmeit állítsa az utódok elé; hogy példát nyújtson a követésre; a multba megy, a múltba szárnyal s annak fényes alakjait állítja a gyenge unokák elé, hogy ezeket szendergésükből életre keltse, tettre buzdítsa. Ő a nemzeti nagyság, az ősi dicsőség éneklője volt, s a múltból nem kétségbeesést, hanem erőt, kitartást merít a jelen és jövő küzdelmeivel szemben. Jósol egy szebb jövőt, melyben hazája ismét szabad és boldog és nagy lesz. Látnoki lelke érezte, hogy közel már az idő, midőn: ------Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot ! -------“ Megjósold, de ő azt meg nem érheté; a Gondviselés megtagadta tőle, hogy mely után lelke sóvárga, élvezze egyetlen vágyának teljesülését, hogy: nemzetét szabadnak lássa, mert 1830. jan. 23-án meghalt. Meghalt anélkül, hogy csak valaki is tudta volna, s meghalt anélkül, hogy lett volna a ki a szoba padlójára bukó agyot esésében felfogja. így, ilyen volt élete s halála is. Meghalt Virág Benedek?! Nem, mert, a mint Tárkányi Béla mondja felőle: „Halva is él a ki igy él, mint a magyar nemzet disze Virág Benedek. — Igen, csak teste porladozik de szelleme és müveiben s művei által, melyek ha nem remek müvek, s egy Berzsenyinek,,és egy Vörösmartynak túlszárnyalásaik által sikerült is azokat elfeledtetniök, érdemét el nem homályosithatják, mert nincs sem elötte, sem utána iró, ki annyi fiatal tehetséget vezetett be az irodalomba, mint ő; ő volt ki buzdította s áldásával felavatta őket. Művei új, nemzeties irányt jelölnek s teremtenek meg irodalmunkban: magyar érzés, magyar gondolkozás jellemzik azokat. Nagy volt ő; mutatja ezt azon tisztelet is, melylyel kortársai viseltettek iránta: Ányos Pál, Baróthi Sz. Dávid, Berzsenyi, Vörösmaty és mások, a mellett, hogy gyakran látogatták, mesterüknek vallották őt, s dicsőítő énekeket írtak hozzá. — Templom volt háza, a hazaszeretetnek szent csarnoka, hová a fiatal Íróknál egész serege járt, tanácsát és áldásá kérni, — kiket főképpen arra buzdita hogy: magyarul Írjanak, mert: „így : szent is szentebbnek tetszik előttünk, mer' jobban behat a szívnek mélyére.“ — Midőnlátja buzdításának sikerét, ujjongva kiált föl: íme Múzsám szent szavárs Nagy sereg fellobbana, És buzog és fáradhatlan A hazának áldozik! így lelkesít, munkál szakadatlanul s nem vár jutalmat érte, mert tudja, hogy: „Nem magyar földön terem a borostyán.“ Ez volt Virág Benedek! Mint költő — igaz — csak korának élt, csak korának világított, de mint ember, az igazi hazaszeretetnek példaképe világítani fog hosszú századokon is keresztül. — A nyelv, melyen ő zengett, bárha elavult már; újabb s hatalmasabb dalnokok túlszárnyalták is őt, de eszméi és érzeményei a haza- és a szabadság-szeretetről szólanak lelkes hévvel, visszhangot keltenek, mig csak egy magyar szív dobog e hon határai közt. — Ő él s élni fog . . . Gyujtsunk szövétneket, hogy emlékét felújítsuk, s kegyelettel áldozzunk neki. — Be vájjon, oly szük körü a hála melyet ő tőlünk érdemel ? ily kevés a száma azoknak, a kik hálával adózandók neki? Nem, ezrek, milliók azok. De hálával tartozik neki hazánknak minden hű fia, kinek ajkáról egy szép magyar szó elrebben: — mindenki, kit a magyar szellem nemzetünkhöz csatol! Ennek a szellemnek nevében jöttünk, hogy hálánkat lerójuk „tüzes ébresztője iránt !“ Zengjen tehát újra a dal A szép magyar nyelven, Magyar szívből fakadjon az Ezen a szent helyen ! Szép hazánknak bérczeitől Zengjen Adriáig: Él s élni fog nyelvében még A magyar sokáig! Fel hát újra! Ajkainkról Büszkén zengjen a dal : Égbe törjön Hozzá is föl: Ez a föld itt — magyar! — is —r. Színház, Bokody 40 éves színészi jubileuma. Bokody Antal délvidéki színigazgató — ki most társulatával városunkban működik október 1-én töltötte be színészi pályájának 40-ik évfordulóját. Ez alkalomból színésztársai ovácziókban részesítik veterán direktorukat. Jubiláns előadást tartanak szombaton, november 5-én. Bokody pár heti itt időzése alatt határozott művésznek bizonyult és a közönség kedvence lett. Éppen azért hisszük, hogy műpártoló közönségünk szívesen csatlakozik az ünneplő pályatársakhoz és együtt ünnepli meg a neves vidéki direktor 40 éves színészi jubileumát. Bokody 21 éves korában 1858. október 1-én lépett először színpadra Szegeden Szabó József társulatánál. Azóta bebarangolta az egész országot, s a pécsi és pesti színházak kivételével az ország valamennyi színpadán játszott. 1869-ben lett igazgatóvá s ily minőségben Pápán kezdte meg szereplését. Mint gondos igazgatónak jól ment dolga egészen 1874-ig mikor a budai színkörben az akkori német áramlattal nem bírván, anyagi bukás szélére jutott. 1880-ban harmadszor nősült; mostani feleségét Máthé Rózát elvévén ismét rendezhette ügyeit, s azóta állandó társulatával a délvidéki nagyobb városokat járja sorra. Első feleségeitől született gyermekei elhaltak, harmadik nősülése gyümölcslélén maradt. A szeretetben élő házaspár azonban nem tudván gyermek nélkül élni, két árva gyermeket nevel. E körülmény élénk világot vett a Bokody-pár lelkületére. Igazi szeretettel nevelik őket, s már mindkettőt annyira fejlesztették, hogy mint a napokban meggyőződhettünk róla nagyobb szerepeket is ügyesen megjátszanak. Társulata is egy szeretetben élő békés család benyomását teszi reánk. Nem kevés baj és nyomorúsággal kellet megküzdenie míg ennyire jutott, erős tehetség, határozott művész, ki beillenék a főváros bármely színházába az első művészek közé. Szívesen üdvözöljük Bokody színigazgatót jubileuma alkalmából és őt a mi műpártoló közönségünk jóindulatú támogatásába a legmelegebben ajánljuk. Bokody a támogatást, az elismerést rég kiérdemelte. Szombaton Aranylakodalom Rákosi Viktor és Beöthy László nagyhatású színműve telt házat vonzott. Csodás ereje van a kornak, melyből a neves írók tárgyukat merítették, melyhez bámulni, honszeretetet, önfeláldozást, bátorságot tanulni emlékeink visszavezetnek. Ebben rejlik a költemény varázsa is, melyet ma megrövidítve láttunk (Budavár bevétele dekoráczió hiányában kimaradt). Apáink küzdterét, hős tetteit újítja fel. Szent előttünk az összefoglalt episodok lánczolata, s az is, mit egy sziámii keretébe foglalni nem lehetett. A főszerepet Margittal adta Koltai személyesítésével több önállóságot mutatott de nem volt elég tűz és mozgékonyság benne ; azért játékának színezésével szerencsésebb volt, mint máskor. Bokodyné (Katicza) a darab nagy női szerepében szép hatást ért el A siker nagyobb része azonban Bokodyt (Krausz) és Szebenit (Mikulák) illeti. Mindkettő remek alak volt. Farkas (Jurátus, kormányzó, Lubomirszky) sok szerepét ügyesen játszta meg. A kormányzó maszkja azonban rész volt. Károlyiné (Emerencia) sikerült alakítást mutatott Az előadásban kisebb-nagyobb sikerrel vettek részt: Vágó, Szilágyi, Belli, Károlyi, Bándi Róza, Takács Mariska Jászai M, Reviczky Etelka, Tukorai. A ruhatárra dicséretet nem mondhatunk. Sok öltözék kritikán alul állott. Több gondot kell fordítani az öltözködésre. Az előadást vasárnap megismételték a teltház előtt. Hétfőn Kikapós patikárius Godelet- Heltay ötletekben gazdag és rendkívül mulattató vígjátéka volt soron. A helyzet komikuma dominálja bőven megrakva pikantériával az újkor elmaradhatlan fűszerével. Nagyban emelte hatását, hogy a főszerepet (Ferdinand) Szebeni adta, kinek üde komikuma ezúttal a szokottnál is jobban érvényesült. Kitűnően volt disponálva. Szerepét a legkisebb részletekig kidolgozta és remekül megjátszta. Legtöbbször nyílt jeleneteiben nyert tapsot, lámpák elé is sűrűn hívták. Mellette Farkas (Fontageot) és Tukorai (Bertinet) a két kikapói mutattak jellemző könnyed alakításokat