Székely Lapok, 1904. július (44. évfolyam, 148-174. szám)
1904-07-01 / 148. szám
Marjs-Vásárhely, 1904 julius hó 1. XXIV. évfolyam POLIT S H A. i A AI’m. ,v I» Megjelenik: a kora délutáni órák fean. Siszkesztöség: St. ruf. kail. Gyúrná* (Bér.kir.), havi a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Előfizetést és hirdetéseket felvesz Beáké h. (ev. ref koll. nyomda.) Szerkesdöségi telefon szim 137. — Kinálhivali telefonszám 131. ! Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. ! Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél évre 8 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. 140li/nm. KÁVÉK, Kuba, Mocca, Arany, Jáva, Ceylon és Santos, nyersen valamint PÖRKÖLVE a LEGJOBB minőségben és OLCSÓBBAN mint bárhonnan hozatva, kaphatók: SZALMÁSY GYULA Főtéri üzletében. Bomlások, alakulások. (Dsk.) Semmi sem jellemzi jobban azt a politikai meddőséget, melyben, szemben az akaraterős, czéltudatos, de bizton haladó szabadelvű párttal, az ellenzékieskedés akármicsoda formájában a többi pártok állanak, melyek unás-untig fészkelődnek, mint a jelenlegi helyzet. Ma békét kötnek, holnap kiolvadnak, ma obstruálnak, hogy holnap , annál jobban biztosítsák a kormánypártot rendíthetlen bizalmukról. Ma az új részekből kiröpülnek, hogy a régibb, de általuk is ingatag talajúnak elismert politikai mocsárakban ismét elkezdjék kisded méretű kalózkodásaikat, holnap talán csalódottan megint visszatérnek, vagy impotentiájuk csömörével eltelten visszavonulnak. Egy nagy hűhóval alakult párt, a néppárt züllik, mert vezére belátta, hogy a hatalmas liberális irányzat szele ellenében felekezeti, kicsinyes alapon nem lehet érvényt szerezni a programainak, nyomban támad azonban egy más, nem kissebb hűhóval alakulóban levő párt, mely a 67-es alapot az olcsó népszerűség likas köpenyege alatt mutogatja a „vakulj magyar“ czimü nemzetnek. Ráliczitál erre a leghevesebb volt barát: Apponyi s a nemzeti szinti ■ kardbojtot megint előszedi akkor sat- Inya politikai lombtárából, a mikor már az régen ott díszeleg méltó helyén: a magyar hadfiak övén, nyelvben, szellemben, törvényben biztosította. De azért rekedten bug, tele hazafias sirámokkal a jászberényi kürt, s még rekedtebben sikong a főudvarmesteri parketten elcsúszott udvari szufla, mely most magát szintén fölszalagozza nemzeti színekkel. A néppárt vezére Marienbádban keres gyomorbajára orvosságot, melyet pártja élőhalott programjának csömö- .rétől kapott, s nem is reflektál azokra a flastromokra, miket agonizáló pártja küldözget oda neki. Hát hiszen jól van ez így. Óriási, meggyőző példa arra, hogy amely párt tiszta vaskövetkezetességgel, számolva a lehetőséggel, az adott viszonyokkal, nyomról-nyomra, látszólag bár lassan, de törhetlenül építette ki a nemzeti állam sarokköveit (bár nem tagadjuk, hogy e tekintetben még hatalmas kötelességei és feladatai vannak), az a párt rászolgált a nemzet közbizalmára, elismerésére. A kapkodás, a tétovázás, az elv- tagadás, a fordulatozás sehol nem bosszulja meg magát, mint azon tényezőknél, kik egy nemzet vezetésére tartják magukat érdemeseknek, hivatottaknak, avagy ilyenekül akarják magukat föltolni. A különböző és folyton bővített, vagy szűkített programokkal nem lehet a közvélemény szemeit elkápráztatni Ennek a kaleidoszkóp- és chameleon-szerű színjátéknak ideje lejárt már. Ideig-óráig szórakoztatja az embereket, de mihely kiábrándulnak ünnepi mulatozásaikból, mennek a komédiaház helyett a komoly munka, talán kevésbbé ékes műhelyében — és ott összetartanak erőben, fékezett indulatokban, czéltudatos törekvések-ben. Ezt parancsolja létfönntartásuk, higgadtságuk és hazafiságuk. A díszes czégér alatt hamisított bort mérők zajos korcsmáiból meneküljünk hát. Hiszen a „tulajdonosok“ is összevesztek már. Egyik a másik termését ócsárolja. Van a szabadelvű pártnak egy olyan pinczéje, ahol 35 esztendős termésű a bor, melynek több tüze, több éltető eleme van, mint a tabarékos lőréknek. Törvényhatósági élet A város Közgyűlés a városnál. Ma délután tartotta a városi törvényhatósági bizottság ezidei VII-ik rendkívüli közgyűlését. Nevezetes két tárgya volt. A községi iskolák államosítása ügyében kötendő szerződés és a vágóhíd építésére beérkezett ajánlatok tárgyalása. Az elsőben hozott határozatok a következők: A miniszter által küldött szerződést a közgyűlés elfogadja és záradékolásával a tanácsot megbízza. A községi iskolák tulajdonában levő felszereléseket, valamint a baromvásár utczai új iskolai épületet, mindaddig, míg azok magyar tannyelvű iskola czéljaira használtatnak az államkincstár tulajdonába átengedi. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek feliratban, Sándor János államtitkárnak jegyzőkönyvileg mond a közgyűlés köszönetet ezen ügyben a város közönségével szemben tanúsított előzékeny eljárásukért. A vágóhíd építését illetőleg határoztatok. A vágóhíd építése ifj. Csiszár Lajosnak, mint legolcsóbb ajánlattevőnek adatott ki. A csatornázás, víz- és gőzvezetés munkálatait Tors és Ormai kolozsvári cég kapta. A szobafestő és mázoló munkálatokat Sárer Márton és Staibl Antal együttes ajánlattevőknek adták. Végül azon esetre, ha a munkálatokból megfelelő megtakarítás éretik el, felhatalmazták a tanácsot, hogy a vágóhídra egy toronyórát alkalmazzon és hogy a sörház-féle laktanya háta megett, a malom-árok szabályozásával a közvágóhídhoz egy új utat építtessen. A gépfelszerelést és berendezést illetőleg a közgyűlés később fog határozni. Színház. „Simonyi Óbester.“ Pontos, lelkiismeretes, élvezetes előadásban volt kedden „Simonyi Óbesterében bemutatója egy sovány meséjü, de alapjában poetikus új darabnak, melyben a franczia, könnyed szellemet ölelkeztetni akarta Molnár Ferencz a kuruczok gavalléros nyerseségével. Ez alapjában sikerült is az írónak, még jobban színészeinknek. Ritkán láttunk nálunk ilyen gondosan rendezett, betanult premiert, amit a