Székely Lapok, 1904. szeptember (44. évfolyam, 199-223. szám)
1904-09-01 / 199. szám
199. szám. Maros-Vásárhely, 1904. szeptember hó 1. XXXIV. évfolyam Megjelenik: a kara délutánt ór&írban. Sierkoízínség: St. ref. k.51. nyotada (Beckó L.), hevv. a lap szellemi részét illető közlé:mények kükeniők Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkö L. (ev. ref. kell. nyomda.) Useres észtőségi telefon szám 137. — Kiadóhivatal! teleferm?által. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Ártalmas törekvések. — Politikai munkatársunktól. — Budapest, augusztus 30. (P. C.) Gyakováron uj zászlótüntetés volt, — az adóhivatalon kitűzték a király születése napján a horvát zászlót, mig a közjogilag előirt magyar zászló hiányzott. A pénzügyigazgató helyettese Eszékről rendeletet adott, hogy a horvát zászlót is vegyék le, mert további ottmaradását a magyar állam szimbóluma elleni tüntetésnek tekintette. És ez teljes joggal történt. Horvátország tudvalevőleg a szent Istvánkorona területének kapcsolt része: pars adnexa. Nem tarthat állami ünnepet, hogy meg ne mutassa, hogy azt csak mint a magyar államhoz tartozó tartja. Ha ez nem történik, akkor megvan a gonosz szándék, hogy magát Magyarországhoz nem tartozó, önálló, szuverén államnak állítsa oda. Gyakováron, hol és most akarnak emlékünnepet vezetni Strossmayer püspök kilenczvenedik születésnapja ünnepére, ennek a papi békezavarónak, minden magyarság ellenségének tanításai virágzanak és e virágok bóditó illata megmérgezi a fogékony ifjúság agyvelejét. Az egyetemi hallgatók, kik Zágrábból természetesen seregestől átjöttek, úgy Gyakováron, mint Eszéken, parázs tüntetést rendeztek, ami magától értetődőleg nem lesz mértékadó az ügy további lefolyására. A tanuló urakat, kiknek jogi fogalmai még nem tiszták, majd jobban meg fogják tanítani Magyarországnak Horvátországhoz való közjogi viszonyára, mert ez a jogviszony Horvátország javára tovább is változatlan marad. Ilyen kezdeményezést határozottan a magyar állam központjából várhatunk, mert itt szintén küzdeni kell az ottani mozgalom pendantja ellen. A szuverén magyar állam fogalmát nálunk az zavarja, hogy az ellenzék a szuverén magyar állam érvényesülésének organikus kifejtését turbulens, korán érett izgatások által zavarni iparkodik. Horvátországban pedig az ellenzék és az általa fanatizált, részben felbérelt zöld ifjúság mindent megtenni próbál, ami a magyar állami eszmének és Horvátországban való érvényesülésének árthat. E két törekvés szinte kedvez egymásnak, egy pontban érintkeznek egymással, mint a szélsőségek, abban a pontban, hogy Magyarországnak, amennyit csak lehet, ártsanak és gyöngítsék azt. Arra várni, hogy a két esetből mi származik, nem feladata és kötelessége egy gondos kormánynak. E törekvéseket Magyarországon meg kell fosztani az olcsó népszerűség köpenyétől, fel kell világosítani a népet, hogy az állítólag nemzetien oly őszintén érző, magukat a nemzet nyakára feltoló barátok mennyire kell, hogy a magyar állam romlását idézzék elő és e felvilágosítás ideje talán már az országgyűlés összejövetele után nemsokára itt lesz. Horvátországban pedig erős kézzel meg kell óvni a magyar állam méltóságát és tekintélyét, befolyását és területi érvényesülését és reméljük, Horvátországban a nemzeti párt is, mely a lakosság többségét képviseli, segíteni fog e műben, ama helyes meggyőződésben, hogy azzal mindenekelőtt Horvátország érdekeit óvja, melyek annál inkább virulnak, minél inkább virul és nyer maga Magyarország jólétben és tekintélyben. Az igazi belátást, az igazi erélyt pedig bizton várhatjuk a Tisza kabinetből. Rekonstruáljuk elpusztult szőlőinket. — Egy szakértőtől. — — Két czikk. — I. A földmivelésügyi miniszter a Maros és Nyárád mentén agro-geologiai felvételeket rendelt el. Ezen felvételek tisztán a szőlőművelés czélját szolgálják, mégpedig különös tekintettel azokra a székely nép lakta területekre, amelyek akár a régmúlt, akár pedig csak a közeli időkben, avagy épen jelenleg, olyan szőlőcultúrával rendelkeztek, illetőleg most is bírnak, amely a felújítások teljes erőből való elfogiuízt irdőfolttá teszi, tehát főleg olyan vidékekre terjeszkednek ki, amelyek a kedvező természeti viszonyok termésállásánál fogva, épen a székelyek jobb gazdasági állapotának előidézése érdekében egy gazdaságos, jövedelmező termelés alapfeltételeit nem nélkülözik. Nagy fontosságúnknak kell ezen feltételeket nyilvánítanunk, különösen itt, a mi vidékeinken, ahol az újabb ismeretek alapigazságain felépítendő új szőlők beállításához, már mindjárt az alaphoz, a talaj és éghajlati körülményekhez illő művelésmód meghatározásához, a fajták kiválasztásához, vagyis a talajnak, az új szőlőművelési módok szempontjai szerint kialakult ismeretéhez, bizony egyáltalán nem, vagy csak homályosan értenek. Ezen körülménynek oka természetesen abban rejlik, hogy míg egyrészről a phyloxera csak lassúbb tempóban és mindig csak részlegesen tarolta le az ültetvényeket, addig más részről a pusztulás nyomán a teljes tanácstalanság élte napjait, úgy, hogy míg egyfelől a tengődő, néha a főtrágyázás következtében meg-megerősödő szőlők, táplálva a reményt, az új ismeretek utáni vágynak azok szükségességének elejét vették, addig más oldalról, a már elpusztult telepítvények romján kifejlődő csüggedésnek, a valaha megtörténő feltámadás iránti kételynek tövei burjánzottak fel. Ilyen körülmények között azután természetes, hogy a csapásban részes szőlős gazda tekintetét elfordította a szőlőtől, annak területét, ha lehetett más gazdasági művelés keretébe vonta be, de tán még legjobban szabadulni igyekezett tőle egészen. A reconstructió módjainak nem ismerete, az azokban való teljes járatlanság még azok tettvágyának is elejét vették, akik bízva a jövőben, a haladás szükségességében, ültetvényeik fenntartására áldozatokat hozni hajlandók lettek volna. Minthogy az újkori szakismeretek, mint fenntebb már megjegyeztük, egyáltalán minden alapot, cultivatiot nélkülöztek, nem lehet csodálkoznunk azon, hogy az első úttörők nehéz munkája a gyakori sikertelenségek és különösen az új módszerek költségesebb mivolta következtében, nem járt az óhajtott eredménynyel, így hát korántsem mutathatta be a régi szőlőművelő közönségnek a reconstrictiot oly formájában, előnyeinek olyan feltárásában, amely általános elterjedésének utat, módot nyitott volna. Így történt azután, hogy a tu* Valódi egyiptomi szivarkahüvely - és szivarkapapirk - A jelenkor* P legjobb gyártmánya.. • M i n d e n ii t t kaphat ó. - —.. —