Székely Lapok, 1904. szeptember (44. évfolyam, 199-223. szám)
1904-09-01 / 199. szám
2-ik oldal. lajdonosok a beteg sínylődő ültetvényekkel mit sem törődve, azt a végpusztulás karjaiba ajánlották, úgy, hogy elérkezett az idő (jelenleg), amidőn a szőlőskertek régi érdemeit a száraz kóróként meredező, kihalt tőkék közötti csinos hajlékok jelzik Néhol, ahol nagyobb tagok simulnak elszigetelten zöld takarójukkal az oldalhoz, látható még a régi szőlőkultúra mértéke. Ezek a még most üde, zöld színben pompázó ültetvények már mind magukban melengetik az enyészet csiráját, sőt legnagyobb részük már csak hattyútermését érleli. Még néhány év és áldásos segítség nélkül puszták, kopárok lesznek az oldalok egyformán mind, a reménykedőéppen úgy, mint a már csüggedetté. De hála a sorsnak, a végveszedelemben a természet fiai számára mindig menekülő utat nyit, az erdélyrészi szőlők e vidéki képviselői sem fognak a történelmi múlt karjaiba pihenőre térni. A szőlőbiztosságnak néhány úttörő vezére magára vállalta az első próbálkozásoknak bizalmatlansággal ellátott szerepét és az uj ismeretek nyomán haladó szőlő-constructiónak ügyén hatalmasan lendítvén, megkezdették az ujjátelepítést és ha még gyéren is, de mégis kitűnő példát szolgáltatnak a telepíteni szándékozóknak a tettvágy élesztése által, mit a gyakori vállalkozások sikere támogat, mind pedig az ismeretlen dolgoktól való félelem eloszlatása, tehát a bizalom növelése által, amit meg az új dolgoknak maga körüli szemlélete és az eredmények sajáteszű bírálatából fakadó igazság megismerése erősít. Törvényhatósági élet, ek vármegye A vármegyei alkalmazottak állománykönyvei. A belügyminiszter körrendeletet intézett a vármegyei törvényhatóságokhoz a vármegyei alkalmazottak állománykönyveinek vezetése tárgyában. A vármegyei alkal- mazottak illetményeinek szabályozásáról , szóló 1904. X. t.-czikk Végrehajtási Uta- sitása értelmében a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség (számvevőségi kirendeltség) a vármegyei alkalmazottaknak magasabb fizetési fokozatra igényt adó szolgálati idejéről állománykönyvet köteles vezetni. A pénzügyminiszterrel egyetértőleg elrendeli tehát a belügyminiszter, hogy a vármegyei tisztviselők, továbbá az altiszti és a hivatalszolgák állománykönyve külön-külön vezettessék. Az állománykönyvben az alkalmazottakat abban a sorrenndben kell megnevezni, amelyben azok a belügyminiszterhez felterjesztett és itt felülvizsgált kimutatásokban szerepelnek. Az állománykönyvek pontos és czélszerű vezetése érdekében szükséges, hogy az alispán a vármegyei alkalmazottak állásában, illetményeiben, igényjogosultságában akár választás, akár kinevezés, akár pedig lemondás, nyugdíjazás, hivatalvesztés vagy elhalálozás folytán bekövetkezett minden változást a számvevőséggel rövid úton, a vonatkozó ügyiratnak feljegyzés végett való kiadásával közölje. A szükséges nyomtatványokkal, illetőleg bekötött állománykönyvekkel az alispán látja el a számvevőségeket. A körrendelethez úgy a tisztviselők, mint az altisztek és szolgák állománykönyvéből mintalap van csatolva. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1904. szeptember hó 1. MI ÚJSÁG?! 1904. augusztus 31. Csókolsz, ölelsz . . . Csókolsz, ölelsz, úgy súgod, hogy szeretsz, De én tudom, nem engemet szeretsz te. Nem ezt a testet lelket, óh nem ezt. Csak álmaim varázsa szállt szivedre. Karomban képzelt honról álmodol, Gyászpompával száll ott a nyári éjre. Száz tépett felhő messze vándorol S huny az utolsó villám sárga fénye. Halk szélsőhaj leng erdőn, réteken, Komor sejtés csap száz virágkehelybe Csillag csillag után hull szüntelen, Isten szeméből mintha könyeregne, S nagy távolban holt, sziklás partvidék, — Csókolja tenger — özvegyként zokogva... Oly szomorú e föld, e viz, ez ég Mint vesztett üdvről egy ősrégi monda. Oly szomorú, mint azok a dalok A mikkel szived szivemhez csatoltam, Midőn azt hittem, vigaszod vagyok S te azt hitted, boldog leszek karodban. Vége a szünidőnek. Még egy két nap s vidám, eleven zsibongás veri fel az iskolák elhagyott kúriáit s kripta csöndes folyosóit. A két hónapi nagy vakáczióra távozott diákok ismét visszatérnek a városba. A lesült, barna arczu legénykék uj szint adnak az eddig néptelen korzónak s az iskolák nagy kapui előtt megkezdődik a csoportosulás, zajos élet. Városunk külső képe is hova tova mindjobban megváltozott. A nyáron néptelen utczákon uj arczok, uj emberek tolonganak. Sok köztük a vidéki, a kik bejöttek gyermekeikkel, hogy a közelgő tanévre a lehető legjobban elhelyezzék őket. A középiskolákban megkezdődött már a hivatalos működés. Javában folynak a javító vizsgálatok s a máskor szigorú professzorok tapintatos engedékenységgel tekintenek el a nyári készültség egynémely hiányosságai felett. A most államosított közsiskolák kapui előtt is nagy a sürgés-forgás. Szóval új élet költözött a rég csöndes falak közé. Kolozsvári laptársainkhoz A Kolozsvárt megjelenő „Nemzeti Hírlap“- nak és „ Újságnak van egy levelezője Maros-Vásárhelytt. Pontosan, híven beszámol mindenről, ami a városban és vármegyében érdekes dolog történik, s a t. redactiók nem is késnek oda biggyeszteni : „.. . mint nekünk Marosvásárhelyről írják,“ — vagy: „Saját tudósítónktól,“ — stb. Ennek a derék levelezőnek és tudósitónak, ki oly pontosan teljesíti hivatását, hogy megérdemel a mi viszonyaink közepette havi 50 irtot, a neve: „Székely Lapok.“ Elnéztük évek óta ezt a históriát, ami nem épen egyeztethető össze — enyhén szólva — a kollegialitással, eltűrvén, hogy a lapunkból szóról szóra kiollózott tudósításokat mint eredetieket tálalják közönségük elé, elvétve sem emlékezvén meg lapunkról, mint forrásról. De ami sok, az sok: az „Újság“ 23- ik tegnapi számában 3izig hű ollózással és még sajtóhibástól is át van véve a gorsovai zendülés tvszéki tárgyalásáról szóló terjedelmes tudósításunk, külön csikkben — és persze „saját tudósítónktól” jelzéssel. Nem szégyenüik ezt a szarkaságot a t. kollegák ?! Kénytelenek voltunk annyi türelem után a nyilvánosság előtt a kérdést hozzájuk intézni. Megszökött szerelmesek. Tegnap lapunk zárta után értesültünk egy szerelmes pár kalandos vállalkozásáról ; Puskás Károly lakatos-segéd és Reizinger Mariska a szülői háztól megszöktek s valahol meghúzódva boldogan turbékolgatnak. Hirt vártak az eltűntek felől s ma reggel meg is hozta azt egy szurtos lakatos-inas. Mariska levelet irt ,kedves szülőiknek, melyben elmondja, hogy végkép tiszteli, ezerszer csókolja mindnyájukat, s kéri ,• ne haragudjanak, mert szerelmes szive kényszerítő parancsszavának nem tudott ellentállani, s követte lovagját a boldog visszavonultságba. Hogy hol vannak, — nem árulja el. Beavatottak szerint azonban sokáig nem maradhatnak inkognitóban, mivel állítólag kettőjüknek összesen 8 korona pénzük volt eltávozáskor. A leány apja különben a rendőrség segítségét kérte ki a felkutatásra, kilátásba helyezve úgy a leány, mint a fiú részére egy egy jó-------dorgatóriumot. Mint értesülünk, ma délelőtt egy rendőr felfedezte őket. Az alsó utca 12. szám alatt vettek közös lakást, az eszükbe sem jut meghalni, sőt épen most kezdenek egy — hitek szerint — boldogabb élethez. Az aggódó szülőket aztán nyomban értesítette és megnyugtatta a rendőrség. Tekintettel a buza árak csökkenésére Miau Károly süpértó,valamint "ÄÄA" , átalat darabonkintént. Vérmérgezést kapott. Egy helyi tekintélyes mészáros mester (a nevét itt elhallgatjuk) Kaálba ment, hogy ott öljön meg egy tehenet, véletlenül elvágta az ujját s a támadt seben a levágott marhának a vére beszivárgott. A seb mind nagyobbodni és kékülni kezdett. Megvizsgáltatta egy orvossal s kitűnt, hogy vérmérgezést kapott. Ugyanis a marha lépfene betegségben volt, amit a gazda nem vizsgáltatván meg, orvosilag levágatta. A szerencsétlen mészáros a tegnapelőtt állotta ki a harmadik operácziót. Ha felgyógyul is, valószínűleg elveszíti egyik karát. Bál kezdete 12 órakor! Ne gondolják, hogy éjféli 12 órakor, mint az a világvárosokban szokás. Oh nem! Déli 12 órakor, s vége esti 9-kor, így hirdeti ezt egy ironnal nyomtatott meghívó Felsőköhérről, melyen az ottani önk. tűzoltó egyesület szept. hó 4-ére tánczvrgalomra invitálja az érdeklődőket. Jó bort, jó muzsikát igér s a belépti dij személyenként csak 40 fillér. Jó mulatságot az érdeklődőknek. Az árvaszék költözik. A vármegyei árvaszék, mely hivatalos helyiségek tekintetében a megye mostoha gyereke volt — mint már említettük — új és tágasabb helyiségekbe költözik, amit óriási ügyforgalma meg is követel. Az állam — Sándor János jóvoltából — jelentékeny dotációval járul a bérrel fölmerülendő költség-többlethez, a megye is pótolja erejéhez mért csekély összeggel. Már több alkalmas ház kínálkozik s ezek egyikének tulajdonosával meg is kötik valószínűleg a szerződést úgy, hogy már ők-