Székely Lapok, 1904. szeptember (44. évfolyam, 199-223. szám)

1904-09-01 / 199. szám

2-ik oldal. lajdonosok a beteg sínylődő ültetvényekkel mit sem törődve, azt a végpusztulás kar­jaiba ajánlották, úgy, hogy elérkezett az idő (jelenleg), a­midőn a szőlős­kertek régi érdemeit a száraz kóróként meredező, kihalt tőkék közötti csinos hajlékok jelzik Néhol, ahol nagyobb tagok simulnak el­szigetelten zöld takarójukkal az oldalhoz, látható még a régi szőlő­kultúra mértéke. Ezek a még most üde, zöld színben pom­pázó ültetvények már mind magukban melengetik az enyészet csiráját, sőt leg­nagyobb részük már csak hattyútermését érleli. Még néhány év és áldásos segítség nélkül puszták, kopárok lesznek az oldalok egyformán mind, a reménykedőé­ppen úgy, mint a már csüggedetté. De hála a sorsnak, a végveszedelemben a természet fiai számára mindig menekülő utat nyit, az erdélyrészi szőlők e vidéki képviselői sem fognak a történelmi múlt karjaiba pihenőre térni. A szőlőbiztosság­nak néhány úttörő vezére magára vállalta az első próbálkozásoknak bizalmatlanság­gal ellátott szerepét és az uj ismeretek nyomán haladó szőlő-constructiónak ügyén hatalmasan lendítvén, megkezdették az ujjátelepítést és ha még gyéren is, de még­is kitűnő példát szolgáltatnak a telepíteni szándékozóknak a tettvágy élesztése által, mit a gyakori vállalkozások sikere támo­gat, mind pedig az ismeretlen dolgoktól való félelem eloszlatása, tehát a bizalom növelése által, a­mit meg az új dolgoknak maga körüli szemlélete és az eredmények sajáteszű­ bírálatából fakadó igazság meg­ismerése erősít. Törvényhatósági élet,­ ek vármeg­ye A vármegyei alkalmazottak állománykönyvei. A belügyminiszter körrendeletet intézett a vármegyei törvényhatóságokhoz a várme­gyei alkalmazottak állománykönyveinek­­ vezetése tárgyában. A vármegyei alkal-­­ mazottak illetményeinek szabályozásáról , szóló 1904. X. t.-czikk Végrehajtási Uta-­­ sitása értelmében a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség (számvevőségi kirendeltség) a vármegyei alkalmazottak­nak magasabb fizetési fokozatra igényt adó szolgálati idejéről állománykönyvet köteles vezetni. A pénzügyminiszterrel egyetértő­­leg elrendeli tehát a belügyminiszter, hogy a vármegyei tisztviselők, továbbá az al­tiszti és a hivatalszolgák állománykönyve külön-külön vezettessék. Az állománykönyvben az alkalmazotta­kat abban a sorrenndben kell megnevezni, a­melyben azok a belügyminiszterhez fel­terjesztett és itt felülvizsgált kimutatások­ban szerepelnek. Az állománykönyvek pontos és czélszerű vezetése érdekében szükséges, hogy az alispán a vármegyei alkalmazottak állásában, illetményeiben, igényjogosultságában akár választás, akár kinevezés, akár pedig lemondás, nyugdíja­zás, hivatalvesztés vagy elhalálozás folytán bekövetkezett minden változást a szám­vevőséggel rövid úton, a vonatkozó ügy­iratnak feljegyzés végett való kiadásával közölje. A szükséges nyomtatványokkal, illetőleg bekötött állománykönyvekkel az alispán látja el a számvevőségeket. A kör­rendelethez úgy a tisztviselők, mint az altisztek és szolgák állomány­könyvéből mintalap van csatolva. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1904. szeptember hó 1. MI ÚJSÁG?! 1904. augusztus 31. Csókolsz, ölelsz . . . Csókolsz, ölelsz, úgy súgod, hogy szeretsz, De én tudom, nem engemet szeretsz te. Nem ezt a testet lelket, óh nem ezt. Csak álmaim varázsa szállt szivedre. Karomban képzelt honról álmodol, Gyászpompával száll ott a nyári éj­re. Száz tépett felhő messze vándorol S huny az utolsó villám sárga fénye. Halk szélsőhaj leng erdőn, réteken, Komor sejtés csap száz virágkehelybe Csillag csillag után hull szüntelen, Isten szeméből mintha köny­­eregne, S nagy távolban holt, sziklás partvidék, — Csókolja tenger — özvegyként zokogva... Oly szomorú e föld, e viz, ez ég Mint vesztett üdvről egy ősrégi monda. Oly szomorú, mint azok a dalok A mikkel szived szivemhez csatoltam, Midőn azt hittem, vigaszod vagyok S te azt hitted, boldog leszek karodban. Vége a szünidőnek. Még egy két nap s vidám, eleven zsi­­bongás veri fel az iskolák elhagyott kú­riáit s kripta csöndes folyosóit. A két hó­napi nagy vakáczióra távozott diákok ismét visszatérnek a városba. A lesült, barna arczu legénykék uj szint adnak az eddig néptelen korzónak s az iskolák nagy kapui előtt megkezdődik a csoportosulás, zajos élet. Városunk külső képe is hova tova mindjobban megváltozott. A nyáron népte­­len utczákon uj arczok, uj emberek tolon­ganak. Sok köztük a vidéki, a kik bejöttek gyermekeikkel, hogy a közelgő tanévre a lehető legjobban elhelyezzék őket. A közép­iskolákban megkezdődött már a hivatalos működés. Javában folynak a javító vizs­gálatok s a máskor szigorú professzorok tapintatos engedékenységgel tekintenek el a nyári készültség egynémely hiányosságai felett. A most államosított közs­­iskolák kapui előtt is nagy a sürgés-forgás. Szóval új élet költözött a rég csöndes falak közé. Kolozsvári laptársainkhoz A Kolozsvárt megjelenő „Nemzeti Hír­lap“- nak és „ Újságn­ak van egy levele­­­­zője Maros-Vásárhelytt. Pontosan, híven beszámol mindenről, ami a városban és vármegyében érdekes dolog történik, s a t. redactiók nem is késnek oda biggyesz­teni : „.. . mint nekünk Marosvásárhely­ről írják,“ — vagy: „Saját tudósítónk­tól,“ — stb. Ennek a derék levelezőnek és tudósitónak, ki oly pontosan teljesíti hiva­tását, hogy megérdemel a mi viszonyaink közepette havi 50 irtot, a neve: „Székely Lapok.“ Elnéztük évek óta ezt a históriát, a­mi nem épen egyeztethető össze — eny­hén szólva — a kollegialitással, eltűrvén, hogy a lapunkból szóról szóra kiollózott tudósításokat mint eredetieket tálalják kö­zönségük elé, elvétve sem emlékezvén meg lapunkról, mint forrásról. De a­mi sok, az sok: az „Újság“ 23- ik tegnapi számában 3izig hű ollózással és még sajtóhibástól is át van véve a g­­orsovai zendülés tvszéki tárgyalásáról szóló terjedelmes tudósítá­sunk, külön csikkben — és persze „saját tudósítónktól” jelzéssel. Nem szégyenüik ezt a szarkaságot a t. kollegák ?! Kénytelenek voltunk annyi türelem után a nyilvánosság előtt a kérdést hozzájuk intézni. Megszökött szerelmesek. Tegnap lapunk zárta után értesültünk egy szerelmes pár kalandos vállalkozásá­ról ; Puskás Károly lakatos-segéd és Reizinger Mariska a szülői háztól megszök­tek s valahol meghúzódva boldogan tur­­békolgatnak. Hirt vártak az eltűntek felől s ma reggel meg is hozta azt egy szurtos lakatos-inas. Mariska levelet irt ,kedves szülőik­nek, melyben elmondja, hogy vég­kép tiszteli, ezerszer csókolja mindnyáju­kat, s kéri ,• ne haragudjanak, mert szerel­mes szive kényszerítő parancs­szavának nem tudott ellentállani, s követte lovagját a boldog visszavonultságba. Hogy hol van­nak, — nem árulja el. Beavatottak szerint azonban sokáig nem maradhatnak in­kognitóban, mivel állítólag kettőjüknek összesen 8 korona pénzük volt eltávozás­kor. A leány apja különben a rendőrség segítségét kérte ki a felkutatásra, kilátásba helyezve úgy a leány, mint a fiú részére egy egy jó-------dorgatóriumot. Mint értesülünk, ma délelőtt egy rendőr felfedezte őket. Az alsó utc­a 12. szám alatt vettek közös lakást, az eszükbe sem jut meghalni, sőt épen most kezdenek egy — hitek szerint — boldogabb élethez. Az aggódó szülőket aztán nyomban érte­sítette és megnyugtatta a rendőrség. Tekintettel a buza árak csökkenésére Miau Károly süpértó,valamint "ÄÄA" , átala­t darabonkint­ént. Vérmérgezést kapott. Egy helyi tekintélyes mészáros mester (a nevét itt elhallgatjuk) Kaálba ment, hogy ott öljön meg egy tehenet, véletle­nül elvágta az ujját s a támadt seben a levágott marhának a vére beszivárgott. A seb mind nagyobbodni és kékülni kezdett. Megvizsgáltatta egy orvossal s kitűnt, hogy vérmérgezést kapott. Ugyanis a marha lépfene betegségben volt, amit a gazda nem vizsgáltatván meg, orvosilag levágatta. A szerencsétlen mészáros a tegnapelőtt állotta ki a harmadik operácziót. Ha fel­gyógyul is, valószínűleg elveszíti egyik karát. Bál kezdete 12 órakor! Ne gondolják, hogy éjféli 12 órakor, mint az a világvárosokban szokás. Oh nem! Déli 12 órakor, s vége esti 9-kor, így hirdeti ezt egy ironnal nyomtatott meghívó Felsőköhérről, melyen az ottani önk. tűzoltó egyesület szept. hó 4-ére tánczvrgalomra invitálja az érdeklődőket. Jó bort, jó muzsikát igér s a belépti dij személyenként csak 40 fillér. Jó mulatsá­got az érdeklődőknek. Az árvaszék költözik. A vármegyei árvaszék, mely hivatalos helyiségek tekintetében a megye mostoha gyereke volt — mint már említettük — új és tágasabb helyiségekbe költözik, a­mit óriási ügyforgalma meg is követel. Az állam — Sándor János jóvoltából — jelen­tékeny dotációval járul a bérrel fölmerü­lendő költség-többlethez, a megye is pó­tolja erejéhez mért csekély összeggel. Már több alkalmas ház kínálkozik s ezek egyi­kének tulajdonosával meg is kötik való­színűleg a szerződést úgy, hogy már ők-

Next