Székely Lapok, 1905. november (45. évfolyam, 227-251. szám)

1905-11-01 / 227. szám

2-ik oldal MI ÚJSÁG?! 1905. október 31 Halottak napjára. Mi vagy te, Isten elme szörnyszülöttje, Te mindég uj és oly örökkén­t, Az élet vége? Újnak hirdetője? Félelem ura, borzasztó való ?­­ Mi vagy te, földi rémek réme, Csontvázból épült, örök gúnymosoly, A világosság, vagy sötétség lénye, Te őrületes, utolsó sikoly?! Mi vagy te, kit kaszával közben Rajzol a rettegő fantázia S ki jelen vagy a nyugalomban, részben: Tragaedia vagy-e, vagy komédia? Hogy Halálnak hívnak és urnak születtél, Hogy birodalmad e föld s összes népeink, Tudom, de mond meg, miért küldettél, S mért félnek tőled ifjak, véneink ? Álmatlan éjjek s mélységes fájdalmak Előznek meg téged, azt jól tudom; De mond meg nékem, vájjon csendes álmok, Nehéz küzdelmek követnek utadon ? A­mint itt állok köztetek, ti holtak, S hangosan teszem e kérdéseket, Azokért sirva, a kik eddig voltak . Válaszul a szél sóhajt remeseket. S a sóhajok csak szállonganak, szállnak, Megannyi holttól jövő szenet... Az ész és lelek még megállnak, várnak, Ezzel nem éri be a képzelet. Körössy Gábor k Kályné mesteri éneke, emezt a katonazene Hunyady-nyitánya. A káprázatos műsort táncz követi. A Transsylvania terme bi­zonyára zsúfolva lesz, mint minden mu­latságán a zsidó nőegyletnek, mely min­dig az elsőt, s a legszebbet nyújtja. A berekedt hallózás. Az elemi csapás: elemi csapás, de az emberi kéz lázas szorgalma arra való, hogy jóvátegye, a­mit az elemek rontot­tak. Öt napja, hogy telefon hálózatunkat baj érte, de olyan lajhár módra dolgoznak helyreállitásán, hogy ma is ott állunk, a­hol az első napon. A legtöbb telefon állo­más használhatatlan, nagy kárára a köz­érintkezésnek, hátrányára sok fontos ér­deknek. Jól megfizetjük pedig az árát. Holnap már jőnek a számlákkal. Azok be­szélnek, de a telefon végleg berekedt. Sürgősebb, gyorsabb munkát követelünk a javításnál, mert a süket kagylóért senki se köteles fizetni. Fölhívjuk erre — mert sok oldalról vettünk panaszt — a posta­­igazgatóság figyelmét. Hurczolkodás. Itt van már november elseje, a­mely felújuló gondot okoz egynéhány csatan­­apának. Komoran, elszántan néz egyné­­m­elyik a novemberi hurczolkodás elé. Bor­zalmas dolog is az a hurczolkodás. Hang­­a szorgalommal hord össze magának az em­ber egy kis fészket, ízlése szerint elren­dezi abban sokfele apróságait, lassan lassan megbekül, összebaratkozik minden zigevel zugával es a mikor lelke mar egeszen h­ozzajön a megszokott falakhoz, akkor­­■ fel kell kerekednie, összepakkolni mindent össze-vissza doválni azokat egy otromba tarszekér gyomrába és nem egy nepes ut­­czán kell vonulnia végig, hogy más la­kasban, idegen falak között újra kezdje a rendezkedest. Csak meg kell nézni az ilyen tarszekereket ! Micsoda siralmas össze­visszaság, milyen koldus társasag, csupa nem egymáshoz illő h­ngy rongy ! A házi­asszony rendező szelleme mennyit fáradoz­hatott, a míg harmonikus lakásba össze­illesztette azokat es csinosságot, otthonos­ságot, kényelmet lehelt a szegényes bul­imba. Aztán jön November, a lelketlen háziur­es összekuszálja kegyetlen kezek­kel a fáradságos munkát es kidobja az utczára, szerteszórja a kedves apróságo­kat, a melyek elléktelen rongyokká vál­nak, mihelyt az összhangot kirabolják be­lőlük, a mint hogy szemette válik a lomb, ha leszakítjuk ellető fájától, a fótól. A kivándorlásról, ígéretünkhöz hiven most közöljük azon statisztikát, mely városunkban az 1905. évi kivándorlásról számol be. A 10 hónap alatt összesen hatvan útlevelet állitott ki az illetékes hatóság. Ebből kivándorló 12 A többi vagy tanulmány ut, vagy látoga­tás czéllából váltatott. Október hóra esik ebből 6, még pedig 3 kivándorlási és 3 tanultaanyati útlevél. Átlag véve az idén a legtöbb kivándorlás a folyó hóban for­dult elő. De volt olyan hónap is, a­mely­ben egyetlen útlevelet sem váltottak. Leg­több útlevél Romániába szól csak, Ameri­kába alig 10. Megszűnt székely­ társaság. Sajnálattal értesülünk, hogy a borszéki székely társaság, a tagok részvétlensége miatt, feloszlott s megszüntette működé­sét. 1901. augusztus 3 án alakították Szent­­györgyi Dénes és Orbán Balázs, mint a marosvásárhelyi sz.-t. kiküldöttjei. Igaz lel­kesedéssel karolta fel akkor a kérdést Borszék társadalma s a vendégek nagy serege is szép hatáskört látott e társaság elé tárulni. Néhányan ott helyt az alakuló gyűlésen praeczirozták a feladatokat, me­lyeknek megoldása a társaságra vár. Küllő Já­nos akkori fürdőigazgatót választották el­nökké, de bizony, — úgy látszik — sem ő, sem tisztikarának többi tagjai nem na­gyon hevültek az eszméért, s igy lassan elaludt az egész társaság. Nagyon örvendenénk hogyha akadna ott néhány lelkes ember, ki kezébe venné a dolgot, s az elaludt székely társaságot életre keltené. Uj fűrész telepek. A­mint lapunkat értesítik Barátos há­­roraszékm­egyei község vasúti állomása mellett nagyobb szabású, a modern tech­nika minden vívmányával fölszerelt fűrész­­gyár van épülőben. Tulajdonosai Diósi Ignácz és fia Lajos. Ugyancsak most dol­goznak a zabolai erdőségben egy kisebb üzemű ily gyár berendezésén. Ez a Heks és Mettner czég tulajdona. Bicskázás Mezőmadarason. Molnár Mihály, Székely Lőrincz és Far­­czádi János mezőmadarasi lakosok együtt mulatoztak a falu korcsmájában. Beszéd közben valami felett vitába elegyedtek s minthogy Molnár állításainak szavakkal nem birt érvényt szerezni, bicskájához folyamo­dott és úgy összeszurkálta az ép kezeügyébe eső Székely Lörinczet hogy azt orvosi ke­­zelés alá kellett venni. M­­ókus-család az orgonában. Egy közeli falu kántor tanítói választá­sát tartotta, a templomban össze volt gyűlve a falu szine-java, hogyne . . . hisz mindenki hallani akarta a fiatal aspiránsok gyönyörködtető énekét és orgona játékát. Az egyik jelölt éppen alá akarta magát vetni a nagy próbának, — ujjait a biztos győzelem édes reményében tette a billen­tyűkre s szívszorongva várta a reá üdvöt vagy szenvedést hozó hangokat. — Mily nagy lett azonban az egész gyülekezet meglepetése, midőn a várva-várt kellemes hangok helyett, éktelen sivitás verte fel a templom csendjét s utánra nézvén a do­lognak, még nagyobb ámulatukra az or­gona egyik sípjának üregjében egy egész mókus-családra bukkantak, melynek tag­jai nem lévén tisztába a hívatlan látoga­tók czéljával, legjobbnak láttak elinalni, üldöztetve az időközben oda sereglett gyermekek sivító seregétől, A rendőrség figyelmébe. A Felsővasút-utczában a nyár folyamán megkezdették az aszfalt járda lerakását, azonban az utcza szabályozási terv szerint a járda egyik helyen ép a kocsi út köze­pét szeli át, másutt az átvezető árkon hú­zódik keresztül, mintegy méternyi mélység tátong a járdák között. Ennek következté­ben teljesen járhatatlan az egész utcza, mivel a járdán vigan kocsikázik át min­denféle járómű, két oldalt meg nyakig érő sártenger van. Sürgős intézkedést ké­rünk ezen állapot megszüntetésére s egyik legforgalmasabb utcza szabaddá tételére. Lapunk jövő száma Mindenszentek ünnepének okából csü­törtökön jelenik meg a szokott időben. Reformáczió emlékünnepe. Lélekemelő ünnepségek között folyt le ma a reformatio emlékére megtartott ifjú­sági isteni tisztelet a várbeli nagytemplom­ban, melyet jóval az ünnepély kezdete előtt egészen megtöltött, a közönség és a helybeli református iskolák ifjúságának serege. Az ünnepélyt Tóthfalussy József lelkész nyitotta meg alkalmi imájával, mely után a ref. leányiskola növendékeinek gyönyörű éneke következett. Végső ak­kordjai mellett lépett a szószékre Kóbori János koll. tanár, és tartotta meg remekül megszerkesztett beszédét, fejtegetve a mai ünnepély intenzióját. Ezt követte az ünne­pély legszebb pontja: az ev. ref. kollégium énekkarának zenekiséret mellett elő­adott éneke ; az utolsó pont Vásárhelyi János Vill. gymn. o. t. szavallata volt, mely után a közönség a Hymnus hangjai mellett el­oszlott. Rózsa-bál. Valóságos rózsa-bál lesz az izr­­ncegy­­let november negyedikén rendezendő es­télye. Külsőben s hangulatban is rózsás. Azzá teszi főként az a ballett, melyet Rózsa-idyll ezb­nen a mi kiváló tánczmű­­vészünk, Carbone állitott össze, s melyet városunk apró rózsa-bimbói és fakadó rózsa-szálai fognak lejteni a katonazene­­kar szép melódiái mellett. A gyönyörű látványosságot megelőzi dr. Domschitz Mr. Székely Lapok Maros Vásárhely, 1905. november 1. Szerkesztői üzenet: Dédai előfizető. A sirok kivilágítása min­denszentek ünnepén nov.1-én estve szoká­sos; a gyászmisék nov. 2-án halottak nap­­jait tartatnak.

Next