Székely Lapok, 1907. március (47. évfolyam, 50-75. szám)
1907-03-01 / 50. szám
XXXVII.Sir évfolyam. 50. mx&n* Maros-Vásárhely, 1907. március hó 1. Kiadóhivatal: Benkő íjászló kollégiumi nyomda-dífában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők Szerkesztőség: Br. Sepse Dániel utca 11. szám, hová a szellemi részt illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Főszerkesztő: MALOMYAI DSZLÓ Előfizetési árak vidékre : egy ,évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. " SZEBENYEI ERNŐ Felelős szerkesztő: Az ipar és a föld. Van-e túltermelés az iparban vagy nincs, — ez a kérdés, amelyről már évek óta folyik a vita. Bármiként szóljon is a felelet e kérdésre, annyi bizonyos, hogy ez nem lehet akadálya a nemzeti ipar fejlesztésének, mert éppen a külföldi iparcikkekre szoruló államok elzárkózása és a nemzeti iparok kifejlesztése miatt kell tartani az ipari túltermelésektől azokban az államokban, amelyek iparuk nagymértékű kiterjesztése következtében rá vannak szorulva az előlük mindinkább elzárkózó külföldi piacokra. Az ideális állapot az volna, ha a nemzeti ipart addig a határig lehetne fejleszteni, hogy a nemzeti gazdaság sorsa ne függjön a külföldtől és ezzel kapcsolatosan a nemzeti mezőgazdaság érdekeinek céltudatos gondolkozása, ideálja lehet minden a helyes úton haladó gazdasági politikának. E politika érvényesülésére megkezdődött már a munka és nem minden eredmény nélkül. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy általánossá lett a meggyőződés, hogy a helyes gazdasági politika egyedüli alapja a föld, a mezőgazdaság érdekeinek gondozása, mert csak virágzó mezőgazdaság és fejlődő ipar biztosíthatja gazdasági függetlenségünk mellett nemzeti függetlenségünket. Ám nálunk a földhöz való visszatérés csak akkor fog bekövetkezni, ha a közhatalom és a társadalom karöltve a föld és népének tehermentesítésébe, a földet érintő törvényhozás kijavításába, a nép jogainak mérsékelt, bölcs és nem politikai célokból való kiterjesztésébe komolyan hozzáfog. Ami pedig a mi túltermelésünket illeti, amely egyes iparágakban tényleg mutatkozik, az még nálunk nem vált oly veszedelemmé, mint több külföldi államban. Hiszen általában véve iparunk még csak a fejődés stádiumában van és a fejlődés processzus ily kihajtásaitkönnyű még idejében lenyesni. Vagyis arra kell törekedni, hogy ama kevés iparág, melyben túltermelés mutatkozik, egyelőre ne forszíroztassék és azok, kik vele foglalkoznak, lehetőleg a mezőgazdaság művelésére terettessenek át. Mert a hazai ipar fejlesztése csak olyan fontos kérdésünk, mint mezőgazdaságunk istápolása és a mindkettőre fordítandó munkaerő szabályozását a nemzetközi, különösen speciális gazdasági viszonyaink irányítják időről-időre, mégpedig akként, hogy a foglalkozási ágak jövedelmezősége szerint az élet terére lépő újabb nemzedék közül mindig többen azt a pályát választja, mely több sierrel kecsegtet. Ne féljünk tehát az ipari túltermeléstől, de ne hanyagoljuk el azért a földet se, mely a mindennapi kenyeret szolgáltatja Reflexiók. „Középosztály és a kivándorlás“ a Székely Lapok f. évi február no 17. számában közölt cikkre — írta : Dr. Tiber. — (Folytatás és vége.) Az a munkásosztály, melynek szorgalmas, törekvő, józanéletű tagja naphosszat fárad, talán nincs arra érdemesítve a sorsól, hogy átalakuljon kisbirtokos földmivelő gazdává? Én mindig úgy tudtam eddig, hogy a munka nemesít A nemesítés mellett a munka boldogít és a boldogítással egyidejűleg emel. Minek ne haladhatna mindenki törekvésével oda, ahol az élet forgatagában legjobban fentadhatja létét ? Miért ne érné el mindenki azt a helyet, amelyet munkájával, szorgalmával és eszével ki tud vívni magának, ha mindjárt az a hely erelkedettebb társadalmi körben van, mint amelyben annak idején az illető napvilágot látott. Hát még mindig a születés aratokra is ája dominál? Félre és hátra e balfogalmakkal! Ma már megdőlt a kasztok rendszere, ledőltek a társadalmi válaszfalak, lehullottak lenyűgöző bilincsei, minden ember, ember. Minden ember egyforma a születésénél, és ember és ember között különbséget nem a palota és rozzant kunyhó tesz, hanem az ész, a szellemi képzettség. Ma már csak szellemi téren ismerünk arisztokratákat, de megdőlt a születési arisztokratákat dicsőítő kultusz, elenyészett a balga hit és a dóré felfogás ! Hogyan, csak a középbirtokos és nagybirtokos osztálynak van joga az existentiális szükségleteket felül kényelmi szükségletei kielégítésére? A kisbirtokos és munkás osztály örüljön, ha életszükségleteit ki tudja elégíteni és tudja pergetni sanyarú életét? Miért? Honnan? Kitől e különös privilégium ! Az agysejtek megbomlott rendjéről tesz tanúságot bárki, ki ilyesmit hirdetni merészel ! Sem a munkás, sem a kisbirtokos osztály nem él fölizgatott eszmevilágban Éltem alatta természetesen a nagy többség józan gondolkozású, törekvő munkájú tagjait. Annak kialakult célja és céljának jogos létalapja van. Cél: a tisztességes, törvény megengedett határok közti lehető boldogulás; jogos létalap: az emberi egyenlő mivolt. Tehát a fölizgatott eszmevilág csak cikkíró agyréme, de nem említett osztályok sajátságos jellegvonása FŐVÁROSI TARKA SZÍNPAD tart előadást naponta az Európa-kávéházban "Váltoslatos műssor ! kezdete este 6 órakor.