Székely Lapok, 1907. március (47. évfolyam, 50-75. szám)

1907-03-01 / 50. szám

XX­X­VII.Sir évfolyam. 50. mx&n* Maros-Vásárhely, 1907. március hó 1. Kiadóhivatal: Benkő íjászló kollégiumi nyomda-dí­fában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők Szerkesztőség: Br. Sepse Dániel­ utca 11. szám, hová a szellemi részt illető közlemények küldendők. Kiadó-hivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Főszerkesztő: MALOMYAI DSZLÓ Előfizetési árak vidékre : egy ,évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. " SZEBENYEI ERNŐ Felelős szerkesztő: Az ipar és a föld. Van-e túltermelés az iparban vagy nincs, — ez a kérdés, a­mely­ről már évek óta folyik a vita. Bár­miként szóljon is a felelet e kér­désre, annyi bizonyos, hogy ez nem lehet akadálya a nemzeti ipar fej­lesztésének, mert éppen a külföldi iparcikkekre szoruló államok elzár­kózása és a nemzeti iparok kifej­lesztése miatt kell tartani az ipari túltermelésektől azokban az államok­ban, a­melyek iparuk nagymértékű kiterjesztése következtében rá vannak szorulva az előlük mindinkább el­zárkózó külföldi piacokra. Az ideális állapot az volna, ha a nemzeti ipart addig a határig lehetne fejleszteni, hogy a nemzeti gazdaság sorsa ne függjön a külföldtől és ez­zel kapcsolatosan a nemzeti mező­gazdaság érdekeinek céltudatos gon­dolkozása, ideálja lehet minden a helyes úton haladó gazdasági politi­kának. E politika érvényesülésére meg­kezdődött már a munka és nem min­den eredmény nélkül. A legnagyobb eredmény pedig az, hogy általánossá lett a meggyőződés, hogy a helyes gazdasági politika egyedüli alapja a föld, a mezőgazdaság érdekeinek gondozása, mert csak virágzó mező­­gazdaság és fejlődő ipar biztosíthatja gazdasági függetlenségünk mellett nemzeti függetlenségünket. Ám nálunk a földhöz való vissza­térés csak akkor fog bekövetkezni, ha a közhatalom és a társadalom karöltve a föld és népének teher­mentesítésébe, a földet érintő tör­vényhozás kijavításába, a nép jogai­nak mérsékelt, bölcs és nem politikai célokból való kiterjesztésébe komo­lyan hozzáfog. A­mi pedig a mi túltermelésünket illeti, a­mely egyes iparágakban tény­leg mutatkozik, az még nálunk nem vált oly veszedelemmé, mint több külföldi államban. Hiszen általában véve iparunk még csak a fej­ődés stádiumában van és a fejlődés processzus ily ki­hajtásait­­könnyű még idejében le­­nyesni. Vagyis arra kell törekedni, hogy ama kevés iparág, melyben túltermelés mutatkozik, egyelőre ne forszíroztassék és azok, kik vele fog­lalkoznak, lehetőleg a mezőgazdaság művelésére terettessenek át. Mert a hazai ipar fejlesztése csak olyan fontos kérdésünk, mint mező­gazdaságunk istápolása és a mind­kettőre fordítandó munkaerő szabályo­zását a nemzetközi, különösen spe­ciális gazdasági viszonyaink irányítják időről-időre, még­pedig akként, hogy a foglalkozási ágak jövedelmezősége szerint az élet terére lépő újabb nem­zedék közül mindig többen azt a pá­lyát választja, mely több si­­errel ke­csegtet. Ne féljünk tehát az ipari túl­termeléstől, de ne hanyagoljuk el azért a földet se, mely a mindennapi kenyeret szolgáltatja Reflexiók.­­ „Középosztály és a kivándorlás“ a Székely Lapok f. évi február no 17. számában közölt cikkre — írta : Dr. Tiber. — (Folytatás és vége.) Az a munkásosztály, melynek szorgal­­­mas, törekvő, józanéletű tagja naphosszat­­ fárad, talán nincs arra érdemesítve a sors­­­­­ól, hogy átalakuljon kisbirtokos földmi­­­velő gazdává? Én mindig úgy tudtam­ eddig, hogy a munka nemesít A nemesítés mellett a munka boldogít és a boldogítással egyi­dejűleg emel. Minek ne haladhatna mindenki tö­rekvésével oda, a­hol az élet forgatagá­ban legjobban fentad­hatja létét ? Miért ne érné el mindenki azt a helyet, a­melyet munkájával,­ szorgalmával és eszével ki tud vívni magának, ha mind­járt az a hely er­elkedettebb társadalmi körben van, mint a­melyben annak idején az illető napvilágot látott. Hát még mindig a születés aratokra is áj­a dominál? Félre és hátra e balfogalmakkal! Ma már megdőlt a kasztok rendszere, ledől­tek a társadalmi válaszfalak, lehullottak lenyűgöző bilincsei, minden ember, ember. Minden ember egyforma a születésénél, és ember és ember között különbséget nem a palota és rozzant kunyhó tesz, ha­nem az ész, a szellemi képzettség. Ma már csak szellemi téren ismerünk arisztokratákat, de megdőlt a születési arisztokratákat dicsőítő kultusz, elenyészett a balga hit és a dóré felfogás ! Hogyan, csak a középbirtokos és nagy­birtokos osztálynak van joga az existen­­tiális szükségleteket­ felül kényelmi szük­ségletei kielégítésére? A kisbirtokos és munkás osztály örül­jön, ha életszükségleteit ki tudja elégí­teni és tudja pergetni sanyarú életét? Miért? Honnan? Kitől e különös privi­légium ! Az agysejtek megbomlott rendjéről tesz tanúságot bárki, ki ilyesmit hirdetni me­részel ! Sem a munkás, sem a kisbirtokos osz­tály nem él fölizgatott eszmevilágban Él­tem alatta természetesen a nagy többség józan gondolkozású, törekvő munkájú tag­jait. Annak kialakult célja és céljának jogos létalapja van. Cél: a tisztességes, törvény megengedett határok közti lehető boldogulás; jogos létalap: az emberi egyenlő mivolt. Tehát a fölizgatott eszmevilág csak cikkíró agyréme, de nem említett osztá­lyok sajátságos jellegvonása FŐVÁROSI TARKA SZÍNPAD tart előadást naponta az Európa-kávéh­ázban "V­áltoslatos műssor ! kezdete este 6 órakor.

Next