Székely Lapok, 1910. július (50. évfolyam, 99-103. szám)
1910-07-02 / 99. szám
XXXX. évfolyam. 99. szám. Maros-Vásárhely, 1910. julius 2. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG, fsl megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza I. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő : JOIÁTHÉ ULIZA Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Ellenzéki kritika. . . . És ha a trónbeszéd Montblanck nagyságú aranyhegyeket helyezne kilátásba, az ellenzéki bakafántoskodás akkor se volna megelégedve vele. Ez annyira természetes, hogy egy csöpp csodálkozni való sincs azokon a kritikákon, melyek a trónbeszéd óta ellenzéki részről szóban is, írásban is elhangzottak. Elvégre lehet, sőt nagyon is valószínű, hogy ezek a kritikusok magukban, befelé elismerik ám, hogy a trónbeszéd tartalma egy igen gazdag és a nemzetre nézve nagy előnyöket jelentő kormányzati programra. De kifelé persze ezt nem vallhatják be, hanem fumigáló módon vonogatják a vállukat és fintorgatják az arcukat. Legnagyobb kifogásuk, hogy a trónbeszéd kifejezi megelégedését a választások eredménye fölött, mert szerintük „a koronát nem lett volna szabad belevonni a politikai harcokba.“ Ők csodálatos delikátok és tapintatorok tudnak ám lenni ezek az urak, mikor mást kritizálnak. És a valóság az, hogy a koronát senki se vonta bele semmiféle politikai harcba, mert hiszen a választási küzdelmek alatt a felség szigorúan és mereven tartózkodott bármiféle állásfoglalásnak a látszatától is. De már aztán azt a jogot senki se akarja elvitatni a koronától, hogy őszinte lehessen és őszinte érzéssel ki is fejezhesse, hogy a választások eredményében biztosítását látja az ország békés továbbfejlődésének és minden irányú megerősödésének. Ha a polgárság aggodalmakkal volt eltelve a közel egy évtizeden át tartott politikai anarchia miatt, hogy ne lett volna eltelve aggódással a felség, akit végre is nagy felelősség terhel népe boldogulása dolgában? És ha öröm tölti el az egész országot, mert megkezdődhetik ismét a hasznos munka kora, hogyne örvendezne ennek a király is, aki őszintén kíván őrködni népe sorsa fölött és akire nem lehet közömbös, hogy ez a sors jó-e ? rosz-e ? Ha a királyi szavakban a néhai koalíció kritikát talál magával szemben, úgy ez talán csak annak a lelkiismeretnek tudandó be, amely azt mondja a koalíciós uraknak, hogy valóban sok mulasztás terheli őket és nagyon sivár volt az ő rezsimjük négy éve, mely azzal végződött, hogy az államháztartásban bekövetkezett a deficit. Nagyon furcsa egy kifogás az, hogy a trónbeszéd nem elég részletes egyes kérdésekben. Ugyan, ugyan ! Trónbeszédnek lehet a feladata az, hogy általános irányt szabjon a kormányzatnak és nagy vonásokban ismertesse ennek feladatát, de hogy minuciózus részletekbe menjen bele, az igazán nem hivatása. Utalnunk kell rá, hogy magyar trónbeszéd még aligha volt ennyire terjedelmes és ennyire részletező. Puszta bakafántoskodás tehát az, amikor az ellenzéki kritikusok még azt is várják, hogy a trónbeszéd aprólékos módon nyilatkozzék teszem arról, hogy miféle intézkedések vannak tervben a hesszeni légy irtására, vagy a Véd patak vizének szabályozására. A részletezéseknek igenis lesz helye a parlamentben, a költségvetési expozék alkalmával és a kormányprogramra egyes pontjainak megvalósításánál. És akkor ezek a részletezések természetesen meg is fognak történni, sőt az ellenzéknek módjában lesz a végzetes nyilatkozatokat provokálni is. Csudálatosképen még a legszeriózusabb ellenzéki politikusok is megkockáztatnak olyan kritikai megjegyzéseket, melyeknek tarthatatlanságáról ők maguk is kell, hogy meg legyenek győződve. Különösen áll ez a választójogi reform kérdésére nézve. Ebben az ügyben a trónbeszéd igen határozott és érthető kijelentést tartalmazott. Legyen általános választójog, a demokratikus igények kielégítésére, de a magyar állam nemzeti jellegének megóvásával. Ezt az ellenzéki urak keveslik és most egyszerre mindannyian szörnyen radikális álláspontot kezdenek elfoglalni. Meg lehet kérdezni tőlük : ugyan, hát miért nem csinálták meg az igen tisztelt urak a választójogi reformot ? Hiszen annak idején ezzel a fő feladattal vállaltak kormányt és idejük bőven lett volna alkotni is? Csakhogy addig, amíg ők voltak hatalmon, igen sajátszerű módon húzódoztak minden tényleges lépéstől ebben a kérdésben, érezvén, hogy ez a reform milyen óriási felelősséggel járó és mily megfontolást igényel. Mi jogon mondogatják hát ők most, hogy „úgy látszik, a reform most már nem olyan igen nagyon sürgős ?” Nem elég, ha a jelenlegi kormány „elodázhatlan feladatnak“ nyilvánítja a reformot ? Azt várják, hogy a mostani kormány hanyatthomlok, megfontoltság nélkül rohanjon neki e kérdésnek, mely óriási horderejű? A demokratikus igények kielégítésére lesz általános választójog, mondja a trónbeszéd. Részleteket is kívánnak ? Miért nem követelik, hogy mindjárt az egész törvénytervezet bele legyen szőve a trónbeszédbe, a hozzávaló statisztikai jelentésekkel egyetemben? Ami magyar szempontból fontos, az meg van mondva : a reform úgy fog megvalósíttatni, hogy a magyar faj szupremáciája megóvassék. És ebben talán minden magyar ember feltétlenül egyetért a trónbeszéddel. Mert semhogy nemzeti létünk rovására menjen ez a reform, inkább egyáltalában ne legyen választójogi átalakulás. A komoly közvélemény egyáltalában nem osztja azokat a kritikai megjegyzéseket, melyek a trónbeszéd tartalmáról elhangzottak. Ez a közvélemény örömmel fogadta főképen azokat a terveket, amelyeket a trónbeszéd az egyes közgazdasági kérdések tekintetében helyez kilátásba. Ezeknek a A fiumei kávébehozatal kávéi mégis a legjobbak Telefon 297. és a legoLCSÓbbak Széchenyi-tér 7. szám.