Székely Napló, 1930. január-július (60. évfolyam, 1-77. szám)

1930-01-01 / 1. szám

SZÉKELY NAPLÓ Szükségletét kávéban kitűnő minőségben, jutányos árban, állan­dóan frissen pörkölve nálunk szerezheti be Pörkölt kávé keverékek: Imperial keverék legfinomabb különlegesség Mocca keverék erős, zamatos izü Ceylen keverék, legalkalmasabb családi kávé Brazil keverék, kiváló jó minőség Lantos keverék, tiszta izü Kávékeverék jó izü Rió konzum kávé Nemesfalu nyerskávék nagy választékban Szalmás]? Gyula R.-T. Taip-Mures 7* kg.Lei 76 v » . 68 ff w „ 56 » 9 . 50 n » . 45 9 fi • 40 9 n „ 35 Nussbaum Testvérek nagykereskedő cégnél a rendőr­ségi palota udvarán külön e célra berendezett helyiségben a játék­áru cikkeknek kicsinyben való eladása ezután is tart. — Szilveszter est a Magyar Kaszinóban. A Marosvásárhelyi Kaszinó tagjai tudomására hozzák, hogy Dec. 31-én este 9 órakor Családias Szilveszter estet rendez műsor nélkül. Külön meghívót a Kaszinó nem ad ki. Vendégek is bevezethetők. Étkezés étlap szerint a kapcsolatos vendéglőben. A zene, fűtés és világításért minden résztvevő ötven lejt fizet. — Betörés. Karácsony harmad­napjára virradólag Szentanna köz­ségben a padláson keresztül isme­retlen tettesek behatoltak Braun Lipót házába és elloptak 4000 lej értékű ruhaneműt. Bevezették a nyomozást. „Transsylvania“ filmszínház Kedd—szerda : VIPERA Bródy Sándor híres regénye, a fő­szerepben a­­német Greta Garbon néven ismert filmszínésznő és Fritz Kortner. SZÉP, TeK­TM olcsó, 132 mutatós Dr. Erdélyinél, Főtér S­ tiedtke, ugyancsak ki tett magá­ért a két legjobb német komikus: Hermann Picha és Hans Junker­mann szereplése nyomán harsogó kacagás tört ki és a női fősze­replő, Marianne Winkelstein meg­­ennivalóan kedves volt. A hangu­latos operett filmet Kálmán Imre zenéje megértően festette alá. Süveges Aranka opera énekesnő és Szabó Gyula baritonista nagy sikerrel énekelték a szép dalbe­téteket. 700 képből áll a gyűjtemény, értéke a szakértők becslése szerint több mint 200 millió angol font, így hát ez a pakli kártya leiben sok milliót képvisel és bizony nem volna rossz dolog a Szent Estén dióra kártyázni vele. Nyugodtan meghívná az ember az ismerőseit egy pohár borra, hogy emelkedett hangulatban játszanak ilyen elő­kelő kártyával egy kis durákot, ramslit, vagy preferanszot, de Vinci hajóval viharban, együtt a nagy vagy szilveszteri babéré. A közönségnek mindig kitűnő szilveszteri szórakozása volt az új év küszöbén a színházak ren­dezte kabaré előadások. Gáspár igazgató is nagy, káprázatos mű­sorral összeállított vidám estét rendez Szilveszterkor, pont 11 órai kezdettel. A kabarén a tár­sulat minden tagja fellép. Teljesen új tréfa ének és táncszámokkal vonulnak fel a közönség kedvencei, hogy két órán keresztül nevetés­ben tartsák Vásárhely közönségét. A Gáspár társulat prózai tag­jainak bemutatkozásul kitűnő al­kalmat nyújt a Pista néni vígjáték újdonság. A Pista néni budapesti hatalmas sikerének híre után Marosvásárhelyen is fokozott ér­deklődés előzi meg a darab itteni premierjét. Heti műsor. Kedd este fél nyolc órakor. Nóta vége operett, újdonság. Kedd este 11 órakor nagy szilveszteri kabaré. Szerda d u. 5 órakor Mit susog a fehér akác operett sláger 40-10 b­is mozi helyárakkal. Szerda este fél 9 órakor Pista néni vígjáték újdonság B. bérlet­ben. Csütörtökön este fél 9 órakor Pista néni vígjátékújdonság A. bérlet. ötszázéves kártyapakli. A legöregebb kártyapakli az a miniatűr festmény sorozat, ame­lyet egy ismeretlen olasz művész 1428 ban készített fejedelmi meg­rendelésre. 500 esztendős ma már ez a játékkártya és újévi aján­dékul senki sem kívánhatna job­bat, mint ilyen pakli kártyát, mert ez a játékkártya a legértékesebb része annak a műkincs gyűjte­ménynek, amelyet az olasz kor­mány most Londonban kiállított. Az egész gyűjtemény különben a közelmúltban abban a veszede­lemben forgott, hogy a La Mansch csatornában elsülyed a Leonardo Gyilkosság a braziliai parlamentben — Egy volt miniszter lelőtt egy képviselőt — RIO DE JANEIRO, a parlament legutóbbi ülésén a kormánypárt és a liberális párt között heves összeszólalkozás történt, amelynek során Simonez Lopez volt föld­­mivelésügyi miniszter lelőtte Susa Filip kormánypárti képviselőt, aki azonnal meghalt. A gyilkos volt miniszter azzal védekezik, hogy a képviselő tört rántott fiára, akit a leszúrástól csak úgy tudott megmenteni, hogy revolverét használta. Népitéletet tartottak egy fiatalemberen, aki megölte hűtlen szeretőjét. Newyork, Louisville városka lakossága borzalmas népitéletet tartott egy fiatalember fölött, aki hűtlen szeretőjét megölte. Leg­előbb kiráncigálták a fogházból, aztán végigkorbácsolták a váro­son, majd beléje lövöldöztek s vé­gül árokba dobták. A rendőrség beszállította a halottas kamrába, ahol életjelt adott magáról, mire a kórházba vitték. A lakosság most a kórházat is megostromolta, azonban a rendőrség innen már vízsugarakkal eloszlatta a meg­­dühödött tömeget. Újévi malac. Mind aketten szótlanul méreget­ték egymást. Végre az idősebbik, akinek a füle egy helyt vágott volt, odatartotta a cigarettáját s tüzet kért: — szabad ? Csikorgó hideg volt odakinn, idebenn se volt meleg, de a kályha szénszagot árasztott és alul piros­­lott benne a rostélyról lehullott parázs. — Szép új év, mondhatom ! — Különbet kívánni sem lehet, — biccentett rá a másik, a fél­­kezű, kiköpte a szájából a ciga­retta csutakot s rátaposott ormót­lan, ernyedt bőrű cipőjével. Köz­ben akaratlanul is mind aketten megnézték a cipőt, bár a félkarú lába bizonytalan mozdulatot tett, mintha menekülni akarna a nagy­nyilvánosság elől. Az ilyen cipők bizony már az erős nézéstől is majdnem leválnak a lábról, a tal­pukat talán csak a megszokás tartja meg, a faszögek helyenként elő­­vigyorognak, a bőr ráncosan meg­­puffad a varrások helyén s az egész alkotmány inkább papucs, mint cipő: kopogás helyett cso­szog, mondhatni nincs föllépése. A láb gazdája megszólalt: — ja, így van ez, nincs máma ára másnak, mint az ipari portéká­nak. Ezelőtt egy öltözet ruhát kapott az ember azért, amibe máma egy pár cipő kerül. A másik nem hagyta az ipart ócsárolni:­­ a gazdák csinálják a drágaságot. Létezett az valaha, hogy egy pár cipőért, nem kap az ember egy újévi malacot? Az ilyen malac csak afféle szopós jószág. Mibe kerül ez a gazdának ? Semmibe. Még a cipő nem is olyan drága, ha meggondolja az ember, hány kézen megy keresz­tül, amíg a lábra kerül. Amíg a bőrt földolgozzák, akkor megfes­tik, a feltörés készítő kiszabja, azután talpat, bélést számítsunk hozzá. És hol van még a munka? Nem az ipar drágít, hanem a termelő, én mondom magának szomszéd. — Nekem ugyan mondhatja! Öt koronáért olyan cipőt vettem magamnak,... á, nem is jó róla beszélni. Most meg kinevetik az embert, ha 600 leivel a zsebében cipőt akar venni. — Ja, hol van a lei a koro­nától ! A korona az aranyba szá­mított. — De a leiből még kevesebb van, mint a koronából volt. Hát igazság ez ? — Na lássa ez a hiba, hogy a pénz kisebb és még sincs belőle. Innen van a szegénység, de nem az ipartól. Elhalgattak. A másik rábólin­tott és kiegyeztek ebben a meg­állapításban. A vágott fülű áttette a poharát a szomszédja asztalára, várt egy kicsit, aztán megkérdez­te: — szabad? — Tessék. — Átült. — Kegyed talán cipész? —­­kérdezte az iparellenes megjuhá­­szodva a jövevényt, — mert az­­ért megbecsülöm az ipart, magam is dolgoztam egyszer gyárban. — Nem, én csak ismerem az árakat. Éppen most adtam el egy­­pár cipőt az ócskapiacon. Majd­nem ingyen. Pedig finom cipő volt, alig viseltem egy félévig. Odaadtam százötvenért, mondom, majd veszek egy kis malacot az újévre. Hát lehet ? Még aki olyan, mint a kis macska, azért is 600 lejt kértek. Hát nem lesz újév, nem veszek. Kocintottak. — Maga talán ker­tészkedik? — faggatta most már a jövevény a félkezüt. — Az ám, nem tudom, hol kertészkednék ! Munka után járok. De nem kap az ember. Sokan vagyunk, válogatnak az emberek­­ben. Akinek jobb a ruhája, azt előbb veszik. Be se gyöztem volna máma, ha nem akarok cipőt venni. Mondom, eladom a kis malacot, akit a sógor hozott új­évre, veszek rajta egy pár cipőt. Nem adtak a malacért 600 leinél többet, na most számítsa a hely­pénzt, a cipő meg, ami jó lett volna, mind 700 lei! Most mit csináljak, se malac, se cipő. Már ezen muszáj volt nevetni, hogy így összetalálkoztak: — hát nem érdekes? Épen egyformán jártunk! No lássa! A piacról kezdtek hazafelé szál­lingózni, delet kondult a harang. — Az asszony kikaparja a sze­memet ! 3. oldal.

Next