Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-10-18 / 158. szám

1. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, 1883. csütörtök, október 18. 158. szám. 1)K3-Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Matkeovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-remény-társulat hová az Iliszilisi pernek is his­ztisik SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési fű­­helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. bérmentesen küldendők. f) Iki9----------------------­Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ^ SíferS-------------------------­ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Előőfizetési ára : egész évre . 10 frt,­ félévre ... 5 fr­t. negyedévre . 2 frt. 50 kr. Az elő­fizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtő­knek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Budapest okt. 15. 1883. (n.) Gr. Szapáry pénzügyminiszter elő­terjesztette a budgetet a jövő évre. Ha kö­vette volna egynémely elődjének szemkáp­ráztató modorát, hatalmas meglepetés szín­helye lett volna a képviselőház. Mert az előterjesztett budget Magyarország rendes bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt hely­reállította. A tény azonban minden örvende­­tessége mellett sem volt újság, mert már ez év tavaszán hirdették a lapok, hogy a jövő évi budget ordináriumában a defic­it megszüntettetik — s így a közvélemény már el volt készülve az óhajtott eredményre. S azonkívül is már évek során át láthattuk kiválni szatírozott formákban a bizonytalan kilátások ködéből ama czélt, melynek eléré­sére annyi áldozatot hoztunk s igy nem éreztük e meglepő hatást, midőn az közvet­len közelségünkben tűnt fel. S végre az a körülmény, hogy a budget rendes rovatában az egyensúly csak ha nem is jelentékeny, de mégis némi adóemelés által volt helyre­állítható, szintén elvett valamicskét a tény bekövetkezése feletti örömünknek teljességé­ből. De azért nagy megelégedésének adott kifejezést a képviselőház s bizonynyal elég­tétellel fogadja a jó hirt a közvélemény is mely abban pénzügyi reconstructiónk biztos jelét tekinti. A deficzit megszüntetését gr. Szapáry megigérte s ígéretét be is válta. Egyáltalán nem volt pénzügyminiszterünk, a ki keve­sebb ígéreteket tett volna s nagyobb ered­ményeket mutathatott volna fel nálánál azon válságos pillanattól kezdve mikor tár­czáját átvette, egész a mai napig működését a feltétlen megbízhatóság jellemzi s az ered­mények egész sora kiséri őt és pedig oly gyorsított egymásutánban, a­hogyan azt senki remélni sem merte. Az előirányzatainak meg­bízhatósága iránt felhozott ellenzéki kifogá­sokat régen megc­áfolták pénzügyi kormány­zatának gyakorlati eredménye. Ezt konsta­tálnunk kellett most, midőn fényes tehetséges és közmondássá vált szerencsés keze a ma­gyar állam pénzügyeit azon rég kívánt for­duló­pontig juttatták, h­onnét már biztos az út pénzügyeink végleges és teljes rendsze­rességéhez. A budget számszerű tartalma oly világos és könnyű átnézetet nyújtó, hogy ah­oz semmi magyarázat nem szükséges. Rendes szükség­letünk 1884. évre 8­3 millióval többre van előirányozva az ideinél; e többletet azonban részint átmenő s igy ideiglenes jellegű, ré­szint beruházási s igy hasznos kiadások okozzák. Az idei év 289­8 millió rendes szükségletével szemben tehát a jövő 1884. év szükséglete 298­2 milliót tesz ki. A jövő év rendes bevételei pedig 295­5 millióra vannak előirányozva a jelen év 2812 mil­lióra menő rendes bevételeivel szemben, te­hát 14­2 millióval többre. Ez előirányzott 14 millió jövedelmi többlet után még 2­6 millió fedezetlen hiány marad a jövő évi budget rendes részében s e defic­it fedezé­sére szolgál a jövedelmi adópótléknak három millióval leendő emelése. Átmenő rendkívüli kiadásokra, beruházásokra és szintén rend­kívüli közös kiadásokra 30­9 millió van elő­irányozva, úgy hogy azon összes szükséglet 329 2 milliót teszen, melylyel szemben ösz­­szes bevételünk 308 8 millió lesz. A budget rendes rovataiban tehát meg van szüntetve a defic­it, de azért mégis lesz hiányunk 20 millió. Azonban, mint mondtuk, ezt részint lefektetések okozzák, melyek az állam adó­erejét növelik, részint rendkívüli közös ki­adások, melyeknek épen a rendkívüliség adja meg az ideiglenes jelleget. Jótékonyan hat azon észrevétel az elő­irányzat összeállításánál, hogy a kiadások­on minden takarékosság daczára sehol sincs oly megszorítás, mely által valamely fontos államérdek, művelődési intézmény, vagy va­­amely közszükség szenvedne hátrányt; ez bizonyítja, hogy Szapáry előrelátóbb, hogy sem állami pénzügyeink konszolidálását az állam életereinek lekötésével akarná eszkö­zölni. E budgetben is sok hasznos befekte­tés költsége foglaltatik, ezekre nem keve­sebb, mint kevés h­ián 30 millió van elő­irányozva. Az ellenzék részéről persze ismét két­ségbe fog vonatni az előirányzott jövedelmi többlet befolyásának várhatósága s ismét agitáczió indíttatik az adóemelés miatt. De a kétség élét már elvették a múlt évi zár­számadások s a jelen év első nyolc­ hónap­jának eredményei. A­mi pedig az adóeme­lést illeti, annak szüksége szembeszökő, mert az rendes budgetünk hiányainak megszünte­tésére szükséges, e rendes budgetben vannak felsorolva önálló államéletünk összes functiói­­nak szükségletei s ezekre nézve feltétlen szükség, hogy azokat saját erőnkből fedez­hessük, függetlenül a pénzpiacz véletlensé­geitől és áramlataitól, mert csak­ azon állam őrizheti meg politikai önállását, mely élet­­feltételeit önmagából tudja pénzügyileg biz­tosítani. Állami önállóságunkat véglegesen csak rendes szükségleteinknek önmagunk ál­tali előteremtése által biztosíthatjuk s e szem­pontból véve ama három milliónyi adóeme­lés, melylyel rendes budgetünkben az egyen­súlyt helyreállítsák s oly fontos állami érdek parancsolja, mely minden érdek felett áll, minden hazafi józan ítélete szerint.­­ A pénzbüntetések kezelése tárgyában a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter a kö­vetkező kör rendeletét intézte a törvényhatóságokhoz: Az 1883. évi XVII. t. czikk alapján kiszabott pénz­­büntetések kezelésére vonatkozólag f. évi julius 4-én 14.019 sz. alatt kelt rendeletem 3-ik bekezdésében foglalt azon intézkedést, mely szerint az idézett tör­vény elleni kih­ágási esetekre nézve a járási szolga­­birák a rendezett tanácsú mezővárosokban is tar­toznak eljárni, — ezennel hatályon kívül helyezem, illetőleg oda módosítom, hogy a phylloxera terjedé­sének megakadályozása czéljából tett óvintézkedések elleni kihágások eseteiben, rendezett tanácsú váro­sokban, — olyforraán, mint az a törvény a tör­vényhatósági joggal bíró városokra nézve rendeli,­­ a polgármester járjon el. Választások előtt: ii. Erdővidék, okt. 12. Sok szó szegénység, azt tartja a székely közmondás. Nem is akarom a szót szaporítani, egyszerűen kimondom, hogy nagyon is ránk fér a szerkesztő úr leczkéje. A háromszéki képviselő választások között a mienkkel még azok sincse­nek megelégedve, a­kik akkor olyan mérgesen ütötték a nagydobot — Incze Józsi mellett. Nem fogok én az Incze úr biográfiájához: ha egyebilm­en nem ismernék is, a Székely Nemzet híres emberré tette őt — itthon. Bár csak a parlamentben is tudnák legalább a szomszédai a nevét. Hanem már nem segíthe­tünk a dolgon. Sajnos, hogy a tények kérlelhe­tetlen logikájának mindjárt az alfája az, hogy a megtörtént dolgot meg nem történtté tenni sem lehet. Ha lett volna bennünk elég politikai­eszélyesség és csupán egy csipetnyi élelmesség, bizony nem engedtük volna, hogy a fél ország előtt nevetség tárgyává tegyék Erdővidéket egy politikailag számbavehetetlen, minden fizikai és erkölcsi képesség nélkül szűkölködő országos képviselővel. Őszinteséget várt tőlünk a szerkesztő úr, igyekezni fogok minden h­imezés-hámozás nélkül beszélni. Az alkotmányos jogok gyakorlatában talán egyetlen egy sincs, mely annyiféle mellék­érde­keknek állana szolgálatában, mint a képviselő­­választás. Személy ambíczió, megsértett priva­­tizmus, rosszul ápolt hiúság utóbetegségei, álta­lános czélok alá rejtett hatalomvágy stb. stb. mind beszolgálnak egy képviselőválasztásnál. És ezeknek egyetlen ember megválasztása nem te­het eleget. Csak olyan képviselő képes eme sok­oldalú igények kielégítésére, a­ki mindent ígér és semmit sem tesz, a­kinek nincs politikai ér­zéke az általános politikai helyzethez, de annál többet tud rontani az általa képviselt községek társadalmi, vagyoni, intellektuális és közgazda­­sági állapotán. Íme a mi képviselőválasztásunk eredményé­nek rövid jellemzése. Hogy a szabadelvű párt ezen helyzet meg­akadályozása czéljából megtette-e a maga köte­lességét, arra csak részben tudnánk igennel fe­lelni. A­mit a kormányzó hatalom bölcsességébe vetett bizalom kifolyásaként tett, hogy tudniil­lik a szabadelvű párt jelöltje mellett foglalt el erélyes álláspontot, az még nem minden. Töb­bet kellett volna tennie. A helyi viszonyok tel­jes ismeretében föl kellett volna kutatni a köz­ségi és magánérdekek mindazon szálait, a­me­lyek orvoslást igényelnek és gondolkozniok kel­lett volna azon, ha váljon a felállított jelölt erélyessége, társadalmi népszerűsége és a vá­lasztók érdekében eddig tanúsított önzetlen párt­állása, mint megannyi kellékek egy bizalmi állás betöltésénél, teljes garancziát nyújtanak-e a je­lölt mellett ? S ha úgy találták, hogy ezek a feltételek kívánni valókat hagynak fenn : szabad, sőt szükséges is lett volna óriás jelöltről gon­doskodni. Az erdővidéki szabadelvű párt mereven megmarad eleve elfoglalt álláspontja mellett s ez a szigorú, de indokolatlan ragaszkodás Incze Józsefet (azt az Incze Józsefet, a­kinek a nevét sem ismerik az országházban) képviselő­jévé tette Erdővidéknek. Meg vagyok győződve, hogy a jövő képvi­selő választás másként fog kiütni, ha már előre elkészítettük annak fundamentumát. Ez a meg­dönthetetlen alap pedig a nép, a választók kö­zös bizalma. Akadt-e erre közöttünk valaki, a­ki a mi vérünkből való vér és a mi testünk­ből való hús, még most nem tudom, mert nem akarok előlegezni semmiféle köz­hajtásnak. Annyit azonban tudok, hogy ha olyan je­löltet nem állítunk fel itt jövőre — legyen az székely avagy idegen megyék szülötte — a­ki­nek hazafias múltja vagy társadalmi állása és a parlamenti körök előtti tekintélye súlylyal bírjon a választók előtt, mondom, ha ilyen jelöltet nem állíthatunk fel , akkor nagyon nehéz lesz itt a választás. Azért hát semmiesetre sem árt ideje­ korán gondolkozni a jövő választásokról, a követendő eljárásokról, mert ez a három esztendő olyan keserves tanúsága volt Erdővidéknek, a miből aligha fog kérni többet még a legszálasabb bus­­székely sem. —hv.— Szabadság, egyenlőség, test­vériség. ii. Régen bebizonyította már azt a történelem hogy csak annak az uralkodónak trónja volt biztos, csak az az uralkodó volt nagy és hatal­mas, mely népe szeretetére támaszkodhatott, a­mely nép szeretetét csak úgy lehet kiérdemelni ha panaszait meghallgatjuk, és lehető, méltá­nyos kívánságait teljesítjük. Az erre hozott ál­dozat sokkal jobban erősíti a trónt azon meg­takarításnál, melyet ezen áldozat elvonása által felmutatni képes lenne. Igazságossággal, méltá­nyossággal és a jóakarat bizonyítékaival igen is, megnyerhetem a nép szeretetét és vonzalmát, a mely szeretet és vonzalom aztán hozzám csa­tolja őt tűzben vízben; míg az igazságtalanság és méltánytalanság, erőszak vagy durvaság által csak ellenszenvét keltem fel, s nem barátommá, de elkeseredett ellenségemmé teszem őt, mely aztán megragad minden alkalmat, hogy a reá nehezedő gyűlölt uralmat lerázhassa. Oly isteni igazságok ezek, s annyi példává illusztrálja már azt a történelem, miszerint bá­­mulatos, hogy még­is akad uralkodó és ural­kodó nemzet, mely e példákkal mindenütt ellenk­ezően cselekszik, mint a­hogy a magyar ellen­ék is cselekedni akar. Nem emelkedhetik a nemzetiségek részéről így hang, nem egy óhajtás vagy egy sóhaj, hogy a magyar ellenzéki lapok azonnal ne adta teremtettezzenek, és azonnal ne vádolják a kor­mányt a nemzet előtt, hogy : ime a szerbek, hor­­vátok, avagy szászok stb. ismét egy „szemtelen“ (rendes kifejezés) követeléssel lépnek fel, melyet a kormány, csakhogy szavazataikat biztosítsa, okvetlen meg fog­adni,­­ a nemzet rová­sára. Persze hogy mindig ez a jelszó „a nemzet rovására.“ Ez ama irigységnek és féltékenység­nek jelszava, melyet az ellenzék rövidlátása és önzése hangoztatni szokott, noha azok az en­gedmények lehetőleg mindig azért adatnak, hogy míg egyrészről teljesíthető kívánságot elégítenek ki, más részről a magyar nemzetnek használja­nak a rokonszenv szorosabb kapcsa által. Mert soha sem az tekintendő, hogy a nemzetiségi la­pok mily követelésekkel állnak elő, hanem a nemzetiségek többségének magatartása, melynek mindig az a mutatója, ha nem oppozíc­iót képeznek, a­mely mutató, meghiszem hogy ellenzéki szempontból nem helyesen mutat, de bár csak odáig lehetne vinni, hogy egyik nem­zetiségre opponálna, mert ez lenne a megelége­désnek legbiztosabb ismertető jele. És ez a megelégedés magyarosodási szem­pontból is többet nyom a latban, mint az ellen­zéki államférfiak minden, erőszakoskodást jósló tanácsa, mert hiába állítok én fel magyar isko­lákat, magyar czimert és bár­mit, ha azokkal a magyarság iránt csak gyűlöletet gerjesztek, mert az a magyarságnak csak ártalmára és nem hasz­nára leend. A jogos igények lehető kielégí­tése, a megelégedés lehető istápolása, a jó­akaratnak és méltányos bánásmódnak felis­mertetése az, melyből egy parány több ro­­konszenvet költ minden erőszaknál és tűznél, vas­nál, mely a rokonszenvet csak pusztítja. Már­pedig a rokonszenv az, mely egyik nemzetet erősebben fűzi a másikhoz, a láncznál; a rokon­szenv az, mely barátságot fejleszt, és a mely barátság igen gyakran többet ér a rokonságnál. Nagyon okosan, nagyon bölcsen teszi tehát Tisza Kálmán, ha a szászokat is meghallgatja, és lehető óhajaik teljesítésén munkálkodik. Mert hiszen beszédnek szép beszéd az, hogy : „már min­dent megadtunk nekik“ — stb., hanem ténynek okosabb, őket magukat kihallgatni. Mert ez az ut az, mely a jövőbe vetett reményeket megerő­sítheti, ez az ut az, mely a szabadság, testvéri­ség és egyenlőség nagy szavait valósítani törek­szik, a mely valósítás képezi Magyarország jö­vőjét. Tóvölgyi Titusz: Szeged ünnepe. A király fogadtatása. Alig képzelhető lelkesebb fogadtatás, mint volt a magyar királyé a legmagyarabb városban. Mintha a tér és alföld minden lakosa ide özön­lött volna, hogy megláthassa szeretett királyát; az uj életre támadt Szeged széles utczái s leg­távolabb eső utczácskái is tömve voltak a sza­kadatlanul ujjongó néptömeggel; a földmivesek tisztes ünneplő ruháikat öltötték fel azon várva­­várt nagy napra, melyen színről szinte üdvözöl­hetik nemes uralkodójukat, a ki eljött meglátni, hogy feledhetlen szava megtestesült, hogy „Sze­ged szebb lett, mint valaha volt.“ Daczára az óriás embertömegnek, melynek száma bizonyára tehető százezerre, mindenütt a legnagyobb rend uralkodott. A király ő felsége vasárnap reggel egy 8 udvari kocsiból álló udvari különvonaton Gö­döllőről indulva, 6 óra 10 perczkor Kőbányára ért. Itt a vonatra a császárváltónál Tisza Kál­mán miniszterelnök, I. Orczy ő felsége személye körüli miniszter, Tarkovics miniszteri tanácsos, Hieronymi Károly és Harkányi Frigyes is fel­szállottak. Midőn a vonat Szeged közelébe ért, a ta­­raczkok üdvözlő lövései reszkettették meg a levegőt. A gyönyörűen díszített pályaudvaron, hova csak meghívottak bocsáttattak be jegyeik felmu­tatása mellett, már jóval tíz óra előtt gyüle­kezni kezdett egy oly fényes külsejű társaság, a­milyent valóban csak Magyarországon láthatni. Pontban tizenegy órakor berobogott a ki­rály ő­felségét hozó vonat. Midőn a középső szalonkocsi ajtajánál a király mögötte Tisza Kálmán miniszterelnökkel, látható lön, lelkesült, szűnni nem akaró éljen hangzott fel a várako­zók ajkairól. Alig állott meg a vonat, a király örömsugárzó arc­c­al kilépett kocsijából. Ekkor Pálffy Ferencz polgármester üdvö­zölte ő felségét. A király ő felsége észreveh­etőleg kellemes.

Next