Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-02-23 / 30. szám
II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részit illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1884. február 23. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 30. szám. ------------------------r/ % (e Előfizetéssi (íve) helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . ösrt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ^ !£!«9------------------------- SJKfi)-® Sp atilöatllisl piánk it klidilistk bérmentesen küldendők. J) •kis------------------------- ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre . 10 frt. félévre ... (1 frt. negyedévre . 2 frt. 6O tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Háromszékmegye nevelésügyi alapja. — febr. 22. Háromszékmegye egyik igen tekintélyes bizottmányi tagjától alább közlünk egy nyílt kérdést, mely megyénk főispánjához van intézve. Nem veszünk el a hozzánk beküldött levélből és nem is adunk ahhoz semmit. Lapunk tisztelt barátja, ki ez ügyben felszólal, kissé keserű hangon tárja fel a megyei nevelésügyi alap sorsát, de tárgyánál fogva a hang megbocsátható. Bevezetésül csupán annyit említünk meg, hogy Háromszékmegye törzsvagyonát a király ő felsége által 1869. febr. 19-től kelt legmagasabb leirat szerint visszaadományozott volt székely határőri javak képezik. Ide tartoznak Kézdi-Vásárhely város területén a volt H. székely határőri törzstisztek lakásaiul és irodákul szolgáló terjedelmes épületek ; ugyanott, a volt katonai intézet nagy épülete és telke; Sepsi-Szentgyörgyön a volt székely huszárezred törzstiszti és a gyalogezred századosi lakása és telkei; továbbá Bereczk, Pólyán, Zágon, Uzon és Nagy-Borosnyó községekben a tiszti szállások — összesen százezer forintnál magasabb értékben. Ezen épületek és telkek legnagyobb része azonban máig sincs a megye birtokában és nem fordittatik azon czélra, melyre legfelsőbb jóváhagyás utján adományozva volt, — nem a népnevelésügyi alapnak jövedelmeznek azok, mert legnagyobb része állami czélokra van visszatartva, a miért az állam haszonbért nem fizet a megyének. Íme a helyzet, mely 1869-től fogva csak annyiban szenvedett változást, hogy 1875-től kezdve a sepsi-szentgyürgyi kir. méntelepért 2000 frt évi haszonbért fizet az állam, a többi épületeket azonban elejétől fogva díjtalanul használja saját czéljaira. Hogy mennyire érzi a megye ennek a méltánytalan eljárásnak terheit, nem magyarázzuk bővebben , szóljon helyettünk az alábbi levél. Igazságot kérünk — az igazságügyminiszter úrtól. — Ajánlva méltóságos Botsa .József háromszék megyei főispán urnak. — Meglepetéssel olvastam Ugron Ákos urnak, Ivézdi-Vásárhely érdemes képviselőjének közelebbről mondott országgyűlési beszédében a többek között azon nyilatkozatát, hogy „Kézdi- Vásárhelyen a törvényszéknek ingyen helyiségei vannak“. Nem azért lepett meg ez, mintha csakugyan nem volnának ingyenes helyiségek azok, mert, fájdalom, a dolog úgy áll, hanem azért hangzott sajátságosnak, hogy egy országgyűlési képviselő, akinek Választó városa anyagi és szellemi érdekei elsősorban volnának mérvadók, azt a különös állapotot, hogy Háromszék megyének saját vagyonát képező épületeivel minden visszatértési kötelezettség nélkül rendelkezik az igazságügy miniszter, ezt a valóban megfoghatatlan helyzetet egy országgyűlési képviselő mintegy dicsekedve saját előnyére igyekszik felhasználni. Ugron Ákos úr nem gondolta meg, hogy azok a kézdivásárhelyi „ingyen helyiségek“ mennyi sok pénzébe kerülnek Háromszék megyének. Nagyon kár volt vele dicsekedni. Másfelől azonban, ha már a képviselő úr szóba hozta az ingyen törvényszéki helyiséget, magam is szívesen felhasználom az alkalmat, hogy e nehéz állapot igazságtalan voltára felhívjam megyénk főispánja útján a miniszter úr figyelmét ismét. Azon középületek, amelyek ő felsége által a megyei nevelésalapra adományoztattak, a megye tulajdonát képezik s mint ilyenekkel, a megye akép rendelkezhetnék, a mint azt rendeltetési czélja megkívánná. A földmivelési minisztérium respektálta is a megye tulajdonjogát s az általa használt középületekért fizeti is a mérsékelt haszonbért. Nem így azonban az igazságügy-, honv.- és pénzügyminisztérium. Ezen minisztériumok Sepsi-Szentgyörgyön és Nézdi-Vásárhelytt ingyen használják a középületeket s nemcsak egyetlen krajczár haszonbért nem fizettek soha, hanem még azt is elnézték, hogy az épületekben és kerítésekben történt rongálásokat a megye saját pénztárából javíttassa ki. Amióta ezen ingatlanok a megye népnevelési alapját a legmagasabb helyről a törvényhatóság birtokába visszaadományoztattak, azóta tizenhárom esztendő telt el. A majdnem százezer forint tőkét képviselő ingatlanok haszonélvezeti jövedelme ezen idő alatt legalábbis ötvenezer forintra mehetett volna. És ezt az összeget a törvényhatóság elvesztette, mert a fentebb nevezett minisztériumoknak egyszerűen nem tetszik haszonbért fizetni a megyének. Én nem tudom, mi lehet e mostoha bánásmód oka. Nem is kutatom. Hiszen ez a megye annyiszor irt már föl közgyűlésileg e tárgyban, hogy isten a megmondhatója. És nem lett eredménye soha. A dolog marad a régi állapotában s a megye kénytelen beérni annyival, hogy vannak neki a saját nevére telekkönyvezett tekintélyes értékű ingatlanai, csakhogy más veszi hasznát; kénytelen elnézni, hogyan használja egy ránézve jogilag idegen erkölcsi személy a saját vagyonát minden kötelezettség nélkül. Megérdemli-e ezt Háromszék megye ? Az a megye, mely trónhoz, államhoz való hűségében példás kötelességérzettel teljesiti polgári hivatását ; az a megye, melynek szegénysége közpéldabeszédüvé vált immár, ez a becsületes állampolgároktól és szegény néptől lakott Háromszékmegye megérdemli-e, hogy a különben oly fontos czélú népnevelési alapjából néhány év alatt ötvenezer forintot veszítsen minden igaz ok nélkül ? . .. Van-e erre példa más törvényhatóságok életében ? — Alig hiszem, Háromszék megyének ennél jogosabb és méltányosabb álláspontja nincs és épen ezért jogtalanabb és méltánytalanabb intézkedés, mint ez, nem is sújthatni... Igazságot kérünk ! Ha mi megtesszük polgári kötelességünket és viseljük állami fentartásunk terheit minden zúgolódás nélkül, viszonzásul legalább méltányosságot és igazságot kérünk. Háromszék megye köztiszteletben álló főispánját kérem, méltóztassék ismert erélyével segíteni e nyomasztó helyzeten. Méltóztassék felvilágosítani az illető minisztériumokat, hogy tőlünk ingyen venni el tovább is középületeink használatát, annyi mint a koldusról letépni az utolsó rongyot, mint az éhező kezéből kivenni az egyetlen kenyérdarabot. Megyei képviselő. nem adnak. Az uj feudál-konzervatív jellegű főrendi ellenzékben az Eszterházy, Zichy és Károlyi főúri családok legtöbb tagja részt vesz. — Apponyi György gróf, akinek pártállásához egyébként ezelőtt sem fért kétség, ellenzéki álláspontját a főrendiház ülésén azzal is kifejezésre hozta, hogy a méltóságos oppoziczió vezérgyéniségének tartott Zichy Nándor gróf mellett foglalt helyet. A főrendiház ellenzéke hosszas előzmények után elvégre párttá szervezkedett s legközelebb már mint ilyen, egységes akcziót fog kifejteni a kormány ellen. Pártprogrammot egyelőre A Székely egylet közgyűlése. Budapest, febr. 19. A „Székely mivelődési és közgazdasági egyletének folyó év január hó 31-én Budapesten, a m. kir. főposta palota dísztermében tartott közgyűléséről következő tudósítást vettük. A tekintélyes tagok részvétével megtartott közgyűlést Hajós János elnök délután 41. órakor nyitotta meg. Élénk, nagy hatást keltő megnyitó beszédében találóan festette a székelyföldi viszonyokat s világosan megjelölte az irányt, melyen az egyletnek haladni kell, ha elő akarja segíteni azon czél elérését, hogy „a Székelység, a társadalmi újjáalkotás és a békés haladás jelen korszakában se legyen néma szemlélő, hanem megfelelő fejlettséget szerezvén, tudományban, iparban, művészetben és gazdasági viszonyaiban cselekvő szerephez juthasson s fényes múltjához méltó helyet foglalhasson el a mivelt népek között“. L áthatva a feladat magasztos voltától, meggyőző hévvel tette azon kijelentést, hogy „e nagy munkában nem tartóztatja vissza egyletünket erejének csekélysége, sem a törekvésünkön tán szánakozók gúnyracsolya, sem az óriási feladat nagysága, mert tudjuk, hogy a természet világában is az oroszlán ereje és bátorsága mellett, a szorgalmas méh és hangya is kap működési tért, s mert, ha nagy és fárasztó is a munka, de a szilárd kitartás mindig megtenni a maga gyümölcsét s aztán egy jeles írónk szerint: a ki a jövőnek akar vetni, az maga iránt nem törődik; s ha nem is jut részünkre azon szerencse, hogy világra szóló sikerekkel dicsekedhessünk, vagy azzal kérkedhessünk, mint Augustus császár egykoron, hogy téglából kapta Rómát, de márványban hagyja hátra, azért önbizelgés nélkül meg fogjuk nyugtathatni magunkat azzal, hogy ha a Székelyföld szülötteiből egy néhány jeles iparost, szakértőt vagy művészt képeztethetünk ki időnként egyletünk költségén, akik hivatva leendenek képzettségüket a Székelyföld területén érvényesíteni ; akár ha a székely birtok-, ipar- vagy kereskedelmi viszonyainak egy-egy nevezetesebb kérdését sikerül közremnikálásunknak kifejteni vagy rendezni, ezzel is szolgálatot tettünk a közművelődésnek, a magyar államnak s közvetlen a Székelyföldnek mint szűkebb hazánknak, melyről szintén áll az, a mit Cicero mondott Athénéről, hogy bármerre lépünk, „egy-egy emléket ébresztünk fel.“ A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Nagy Gábor terjesztette elő titkári jelentését, melyben jellemezve az egylet működését, hogy t. i. az a nagy zaj és tüntető nyilvánosság nélküli, de folytonosan előre haladó tevékenységben áll, röviden ismertette a központi választmánynak mult évi működését, mely a főbb csoportok szerint — irányozva volt: a.) a mivelődési és közgazdasági ismeretek terjesztésére, az ezzel kapcsolatos czélok és törekvések előmozdítására; b) az egylet alapszabályaiban megjelölt pályákra készülő ifjaknak és hazafias vállalatoknak anyagi segélyezésére; c) az egylet jövőjének, sőt felvirágzásának biztosítására. Az első irányban kifejtett működés egyes jelesképen csak röviden felemlítette a székely naptár kiadását, a héjjasfalva - székelyudvarhelyi vasút pártolását, a csángó atyafiak hazatelepítési költségeinek fedezéséhez való hozzájárulást. A másik irányban történt működés gyanánt jelezte, hogy számos ipari, állatorvosi és más, a Székelyföldön fontossággal bíró szakra készülő ifjak segélyeztetek, egyes tanműhelyek és intézetek növendékei jutalmakkal buzdíttattak stb. A harmadik irányban követett eljárás helyességét pedig azzal bizonyította minden kétséget kizáróan be, hogy — daczára némelyeknél sajnosan tapasztalt közönyösség és hidegség daczára az egylet anyagilag is erősbödik s az alapvagyon folytonosan, — sőt az utóbbi három évben épen rohamosan gyarapodott. Ugyanis, az alapvagyon volt 1876-ban 4769 frt, 1877-ben 5078 frt, 1878-ban 6876 frt, 1879-ben 8620 frt, 1880-ban 10749 frt, 1881-ben 11958 frt, 1882- ben 21110 frt és most 1883-ban 27005 frt, még pedig úgy, hogy ebből, mint egyes tagoknál kinn levő alapítvány, csak 1700 frt nem készpénz, a többi ellenben, emberileg szólva teljesen biztosított kész vagyon, mert ebből 22270 frt mint elsőrendű értékpapír, a magyar földhitelintézetnél, s 3035 frt takarékpénztárakban kamatoz. S ezen kívül van még a rendes tagok évi járuléka, valamint az e czímen egyeseknél felszaporodott hátralék. Ily rendezett anyagi viszonyok között már nem lehet félteni az egylet jövőjét s a központi választmány azon meggyőződésének mer kifejezést adni, hogy ezután mind több-több jel fog feltűnni, mely az egylet hasznos voltát bizonyítva, a Székelyföld lakóit meggyőzi arról, miszerint ezen egyletnek pártolása és megerősítése által nemcsak hazafiasságot gyakorolnak, hanem egyszersmind egy igen nagy becsesei bíró s szellemi és anyagi hasznot hajtó kulturális tőkét teremtenek maguknak, illetőleg utódaiknak. A jelentésnek úgy ezen, mint többi részei tudomásul vétettek s a központi választmány eddig követett eljárása helyben hagyatott. Ezután megkezdetett a részletes tanácskozás, melyben többen élénk részt vettek. Nevezetesen gróf Kálnoky Dénes valóságos belső titkos tanácsos és tiszteleti elnök tett figyelemre méltó megjegyzéseket a székely gyártmányok kivitele ellen Románia részéről emelt nehézségekre, nemkülönben Turóczy Adolf, Győrffy Pethő, Hajós János elnök, s több mások, kiknek indítványához képest elhatároztatott, hogy a viszonyokra a kormány — s szükség esetében a törvényhozás figyelme is kellő módon felhivatik. Felemlítetett egy székelyföldi iparkamara létesithetésének kérdése, melyhez különösebben Borszéky Soma, Veress Dénes, Nagy Gábor stb. szólottak — s melyre nézve az eredmény az lett, hogy a központi választmány megbizatott a szükséges adatok összegyűjtésével. Tárgyaltattak a marosvidéki választmány által a sásfonás s más házi iparok fejlesztése iránt tett javaslatai, melyekre nézve a központi választmány utasíttatott, hogy a költségvetés keretének korlátai között megfelelően intézkedjék. Tekintettel arra, hogy 1885-ben Budapesten országos kiállítás tartozik, megbizatott a központi választmány, hogy alapos tanulmány tárgyává tegye, miként lehetne és kellene ezen alkalmat a Székelyföld érdekében legczélszerübben felhasználni? S a mennyiben az egyletnek közvetett vagy közvetlen közreműködését helyesnek találja, a szükségeseket tegye meg. Örömmel vétetett kedves tudomásul, hogy Marosvásárhely szab. királyi város törvényhatósága, épen a gyűlés napján jött távirattal egyletünket meghívta, miszerint a közelebbi közgyűlést tartsa ott. Az alapszabályok értelmében a központi választmány tagjai közül öt kisorsoltatván, ez alkalommal beválasztattak : báró Apor Gábor, dr. Bochkor Károly, Borszéky Soma, Szász Károly, Turóczy Adolf. A közgyűlés, melynek tanácskozásaiban a fentebb nevezetteken kívül még különösen Deák Farkas, Prileszky Tádé, Bedő Albert, Illyés Lajos, Buzogány Áron, Gál Jenő, Gidófalvi István stb. vettek részt, az egylet jövője iránti megnyugvással oszlott szét. A román fővárosból. — A „Székely Nemzet“ levelezőjétől. — Bukarest, febr. 30. „L Independance Roumain,“ „Binele publicu,“ „Timpul,“ „Națiunea,“ „Romania Libera“, ezek azon számbavehető ellenzéki lapok itt a románok Mekkájában, melyek naponta ostromolják Bratiano alatt azt a vörös széket, melyet egyetlen ma élő román politikus úgy be nem töltene, mint ő. Aztán minő hangon ostromolják ! A Pesti Napló és Függetlenség csak angyalok azokhoz képest. „Ugyan miért szaladtál az után a szekér után és miért akartad összerágni kerekeinek fontoit“ —kérdező — Fáy András szerint — a tornácz előtt hűsölő kutya a fáradtan és leverten hozzá visszatérő kutyapajtástól. „Hát csak azért — felelé ez — hogy miért halad ez a szekér olyan gyorsan, én pedig itt maradok.“ Tanulság: Miért halad Románia szekere egy Bratiano alatt, holott az apróságok, u. m. két kulacsos Cogorniceanok, a szegény (?) Vernescu, a R. Libera erdélyi kondásai, a kétes jellemű franczia barátok vezetése alatt tönkre jutna. Minden kormánypártnak van s kell is lenni ellenzéknek, még pedig kormányképes ellenzéknek, de hogy az itteni ezerfelé húzó ellenzék mikor fogná Bratianot és pártját pótolni, ezt elképzelni is nehéz. Bratiano egy erős és törhetlen pártra támaszkodik, melynek segítségével, ha múltját akarná megsemmisítni, valóban diktátorként kormányozhatna, de erről szó sincs. Azt mondják ugyan az ellenzéki lapok, hogy Bratiano alatt azért nincs börtönben egyetlen hírlapíró, mert maga az egész Románia egy nagy börtönné változott Bratiano kormánya a 1 a 11. Azonban már magában