Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-02-23 / 30. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Matheovics-féle ház, hová a lap szellemi részit illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvén­y-társulat hová Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1884. február 23. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 30. szám. ------------------------­r/ % (e Előfizetéssi (ív­e) helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . ösrt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Hirdetmények dija 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ^ !£!«9-------------------------­ SJKfi)­-® Sp­ atilöatllisl piánk it klidilistk bérm­entesen küldendők. J) •kis-------------------------­ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség ese­tén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre . 10 frt. félévre ... (1 frt. negyedévre . 2 frt. 6O tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMD­A-R­ÉSZVÉNY-TÁR­SULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Háromszékmegye nevelésügyi alapja.­ ­ — febr. 22. Háromszékmegye egyik igen tekintélyes bizottmányi tagjától alább közlünk egy nyílt kérdést, mely megyénk főispánjához van in­tézve. Nem veszünk el a hozzánk beküldött levélből és nem is adunk ahhoz semmit. Lapunk tisztelt barátja, ki ez ügyben fel­szólal, kissé keserű hangon tárja fel a me­gyei nevelésügyi alap sorsát, de tárgyánál fogva a hang megbocsátható. Bevezetésül csupán annyit említünk meg, hogy Háromszékmegye törzsvagyonát a király ő felsége által 1869. febr. 19-től kelt leg­magasabb leirat szerint visszaadományozott volt székely határőri javak képezik. Ide tar­toznak Kézdi-Vásárhely város területén a volt H. székely határőri törzstisztek laká­saiul és irodákul szolgáló terjedelmes épüle­tek ; ugyanott, a volt katonai intézet nagy épülete és telke; Sepsi-Szentgyörgyön a volt székely huszárezred törzstiszti és a gyalog­ezred századosi lakása és telkei; továbbá Bereczk, Pólyán, Zágon, Uzon és Nagy-Bo­­rosnyó községekben a tiszti szállások — összesen százezer forintnál maga­sabb értékben. Ezen épületek­ és telkek legnagyobb ré­sze azonban máig sincs a megye birtokában és nem fordittatik azon czélra, melyre leg­felsőbb jóváhagyás utján adományozva volt, — nem a népnevelésügyi alapnak jövedel­meznek azok, mert legnagyobb r­é­­s­z­e állami c­z­é­l­o­k­r­a van vissza­­tartva, a miért az állam haszon­bért nem fizet a megyének. Íme a helyzet, mely 1869-től fogva csak annyiban szenvedett változást, hogy 1875-től kezdve a sepsi-szentgyürgyi kir. méntelepért 2000 frt évi haszonbért fizet az állam, a többi épületeket azonban elejé­től fogva díjtalanul használja saját czéljaira. Hogy mennyire érzi a megye ennek a mél­tánytalan eljárásnak terheit, nem magyaráz­zuk bővebben , szóljon helyettünk az alábbi levél. Igazságot kérünk — az igazságügyminisz­­ter úrtól. — Ajánlva méltóságos Botsa .József há­rom­s­z­é­k m­e­g­y­e­i főispán urnak. — Meglepetéssel olvastam Ugron Ákos urnak, Ivézdi-Vásárhely érdemes képviselőjének köze­lebbről mondott országgyűlési beszédében a töb­bek között azon nyilatkozatát, hogy „K­é­z­d­i- Vásárhelyen a törvényszéknek in­gyen helyiségei vannak“. Nem azért lepett meg ez, mintha csakugyan nem volnának ingyenes helyiségek azok, mert, fájdalom, a do­log úgy áll, hanem azért hangzott sajátságos­nak, hogy egy országgyűlési képviselő, a­kinek Választó városa anyagi és szellemi érdekei első­sorban volnának mérvadók, azt a különös álla­potot, hogy Háromszék megyének saját vagyonát képező épületeivel minden visszatértési köte­lezettség nélkül rendelkezik az igazságügy mi­niszter, ezt a valóban megfoghatatlan helyze­tet egy országgyűlési képviselő mintegy dicse­kedve saját előnyére igyekszik felhasználni. Ugron Ákos úr nem gondolta meg, hogy azok a kézdi­­vásárhelyi „ingyen helyiségek“ mennyi sok pénzébe kerülnek Háromszék megyének. Na­gyon kár volt vele dicsekedni. Másfelől azonban, ha már a képviselő úr szóba hozta az ingyen törvényszéki helyiséget, magam is szívesen felhasználom az alkalmat, hogy e nehéz állapot igazságtalan voltára felhívjam megyénk főispánja útján a miniszter úr figyelmét ismét. Azon középületek, a­melyek ő felsége által a megyei nevelésalapra adományoztattak, a me­gye tulajdonát képezik s mint ilyenekkel, a megye akép rendelkezhetnék, a mint azt ren­deltetési czélja megkívánná. A földm­ivelési mi­nisztérium respektálta is a megye tulajdonjogát s az általa használt középületekért fizeti is a mérsékelt haszonbért. Nem így azonban az igaz­ságügy-, honv.- és pénzügyminisztérium. Ezen mi­nisztériumok Sepsi-Szentgyörgyön és N­ézdi-Vá­­sárhelytt ingyen használják a középületeket s nemcsak egyetlen krajczár haszonbért nem fi­zettek soha, hanem még azt is elnézték, hogy az épületekben és kerítésekben történt rongálá­sokat a megye saját pénztárából javíttassa ki. A­mióta ezen ingatlanok a megye népneve­lési alapját a legmagasabb helyről a törvényha­tóság birtokába visszaadományoztattak, azóta tizenhárom esztendő telt el. A majdnem száz­ezer forint tőkét képviselő ingatlanok haszonél­vezeti jövedelme ezen idő alatt legalább­is ötvenezer forintra mehetett volna. És ezt az összeget a törvényhatóság elvesztette, mert a fentebb nevezett minisztériumoknak egy­szerűen nem tetszik haszonbért fizetni a me­gyének. Én nem tudom, mi lehet e mostoha bánás­mód oka. Nem is kutatom. Hiszen ez a megye annyiszor irt már föl közgyűlésileg e tárgyban, hogy isten a megmondhatója. És nem lett ered­ménye soha. A dolog marad a régi állapotában s a megye kénytelen beérni annyival, hogy van­nak neki a saját nevére telekkönyvezett tekin­télyes értékű ingatlanai, csakhogy más veszi hasznát; kénytelen elnézni, hogyan használja egy ránézve jogilag idegen erkölcsi személy a saját vagyonát minden kötelezettség nélkül. Megérdemli-e ezt Háromszék megye ? Az a megye, mely trónhoz, államhoz való hűségében példás kötelességérzettel teljesiti polgári hivatá­sát ; az a megye, melynek szegénysége közpéldabeszédüvé vált immár, ez a becsületes állampolgároktól és szegény néptől lakott Há­romszékmegye megérdemli-e, hogy a különben oly fontos czélú népnevelési alapjából néhány év alatt ötvenezer forintot veszítsen minden igaz ok nélkül ? . .. Van-e erre példa más törvényhatóságok éle­tében ? — Alig hiszem, H­áromszék megyének ennél jogosabb és mél­­tányosabb álláspontja nincs és épen ezért jogta­lanabb és méltánytalanabb intézkedés, mint ez, nem is sújthatni... Igazságot kérünk ! Ha mi megtesszük pol­gári kötelességünket és viseljük állami fentartá­­sunk terheit minden zúgolódás nélkül, viszonzá­sul legalább méltányosságot és igazságot kérünk. Háromszék megye köztiszteletben álló főis­pánját kérem, méltóztassék ismert erélyével se­gíteni e nyomasztó helyzeten. Méltóztassék fel­világosítani az illető minisztériumokat, hogy tőlünk ingyen venni el tovább is középüle­teink használatát, annyi mint a koldusról letépni az utolsó rongyot, mint az éhező kezéből kivenni az egyetlen kenyérdarabot. Megyei képviselő. nem adnak. Az uj feudál-konzervatív jellegű fő­rendi ellenzékben az Eszterházy, Zichy és Ká­rolyi főúri családok legtöbb tagja részt vesz. — A­p­p­o­n­y­i György gróf, a­kinek pártállásához egyébként ezelőtt sem fért kétség, ellenzéki ál­láspontját a főrendiház ülésén azzal is ki­fejezésre hozta, hogy a méltóságos oppoziczió vezérgyéniségének tartott Zichy Nándor gróf mellett foglalt helyet.­­ A főrendiház ellenzéke hosszas előzmények után elvégre párttá szervezkedett s legköze­lebb már mint ilyen, egységes­ akcziót fog kifej­teni a kormány ellen. Pártprogrammot egyelőre A Székely egylet közgyűlése. Budapest, febr. 19. A „Székely mivelődési és közgazdasági egy­letének folyó év január hó 31-én Budapesten, a m. kir. főposta palota dísztermében tartott közgyűléséről következő tudósítást vettük. A tekintélyes tagok részvétével megtartott közgyűlést Hajós J­á­nos elnök délután 41­. órakor nyitotta meg. Élénk, nagy hatást keltő megnyitó beszédé­ben találóan festette a székelyföldi viszonyokat s világosan megjelölte az irányt, melyen az egy­letnek haladni kell, ha elő akarja segíteni azon czél elérését, hogy „a Székelység, a társadalmi újjáalkotás és a békés haladás jelen korszaká­ban se legyen néma szemlélő, hanem megfelelő fejlettséget szerezvén, tudományban, iparban, művészetben és gazdasági viszonyaiban cselekvő szerephez juthasson s fényes múltjához méltó helyet foglalhasson el a mivelt népek között“. L áthatva a feladat magasztos voltától, meg­győző hévvel tette azon kijelentést, hogy „e nagy munkában nem tartóztatja vissza egyle­tünket erejének csekélysége, sem a törekvésün­kön tán szánakozók gúnyracsolya, sem az óri­ási feladat nagysága, mert tudjuk, hogy a ter­mészet világában is az oroszlán ereje és bátor­sága mellett, a szorgalmas méh és hangya is kap működési tért, s mert, ha nagy­ és fárasztó is a munka, de a szilárd kitartás mindig meg­tenni a maga gyümölcsét s aztán egy jeles írónk szerint: a ki a jövőnek akar vetni, az maga iránt nem törődik; s ha nem is jut ré­szünkre azon szerencse, hogy világra szóló si­kerekkel dicsekedhessünk, vagy azzal kérked­hessünk, mint Augustus császár egykoron, hogy téglából kapta Rómát, de márványban hagyja hátra, azért önbizelgés nélkül meg fogjuk nyug­tathatni magunkat azzal, hogy ha a Székelyföld szülötteiből egy néhány jeles iparost, szakértőt vagy művészt képeztethetünk ki időnként egy­letünk költségén, a­kik hivatva leendenek kép­zettségüket a Székelyföld területén érvényesí­teni ; akár ha a székely birtok-, ipar- vagy keres­kedelmi viszonyainak egy-egy nevezetesebb kér­dését sikerül közrem­nikálásunknak kifejteni vagy rendezni, ezzel is szolgálatot tettünk a közművelődésnek, a magyar államnak s közvet­len a Székelyföldnek mint szű­kebb hazánknak, melyről szintén áll az, a mit Cicero mondott Athénéről, hogy bármerre lépünk, „egy-egy emlé­ket ébresztünk fel.“ A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Nagy Gábor terjesztette elő titkári jelenté­sét, melyben jellemezve az egylet működését, hogy t. i. az a nagy zaj és tüntető nyilvános­ság nélküli, de folytonosan előre haladó tevé­kenységben áll, röviden ismertette a központi választmánynak mult évi működését, mely a főbb csoportok szerint — irányozva volt: a.) a mivelődési és közgazdasági ismeretek terjesztésére, az ezzel kapcsolatos czélok és törekvések előmozdítására; b) az egylet alapszabályaiban megjelölt pályákra készülő ifjaknak és hazafias vállala­toknak anyagi segélyezésére; c) az egylet jövőjének, sőt felvirágzásának biztosítására. Az első irányban kifejtett működés egyes jelesképen csak röviden felemlítette a székely naptár kiadását, a héjjasfalva - székelyudvar­helyi vasút pártolását, a csángó atyafiak h­aza­­telepítési költségeinek fedezéséhez való hozzájá­rulást. A másik irányban történt működés gya­nánt jelezte, hogy számos ipari­, állatorvosi é­s más, a Székelyföldön fontossággal bíró szakra készülő ifjak segélyeztetek, egyes tanműhelyek és intézetek növendékei jutalmakkal buzdíttattak stb. A harmadik irányban követett eljárás he­lyességét pedig azzal bizonyította minden kétsé­get kizáróan be, hogy — daczára némelyeknél sajnosan tapasztalt közönyösség és hidegség da­czára az egylet anyagilag is erősbödik s az alapvagyon folytonosan, — sőt az utóbbi há­rom évben épen rohamosan gyarapodott. Ugyanis, az alapvagyon volt 1876-ban 4769 frt, 1877-ben 5078 frt, 1878-ban 6876 frt, 1879-ben 8620 frt, 1880-ban 10749 frt, 1881-ben 11958 frt, 1882- ben 21110 frt és most 1883-ban 27005 frt, még pedig úgy, hogy ebből, mint egyes tagok­nál kinn levő alapítvány, csak 1700 frt nem készpénz, a többi ellenben, emberileg szólva tel­jesen biztosított kész vagyon, mert ebből 22270 frt mint elsőrendű értékpapír, a magyar föld­hitelintézetnél, s 3035 frt takarékpénztárakban kamatoz. S ezen kívül van még a rendes tagok évi járuléka, valamint az e czímen egyeseknél felszaporodott hátralék. Ily rendezett anyagi viszonyok között már nem lehet félteni az egylet jövőjét s a központi választmány azon meggyőződésének mer kifeje­zést adni, hogy ezután mind több-több jel fog feltűnni, mely az egylet hasznos voltát bizo­nyítva, a Székelyföld lakóit meggyőzi arról, mi­szerint ezen egyletnek pártolása és megerősí­tése által nemcsak hazafiasságot gyakorolnak, hanem egyszersmind egy igen nagy becsesei bíró s szellemi és anyagi hasznot hajtó kultu­rális tőkét teremtenek maguknak, illetőleg utó­daiknak. A jelentésnek úgy ezen, mint többi részei tudomásul vétettek s a központi választmány eddig követett eljárása helyben hagyatott. Ezután megkezdetett a részletes tanácsko­zás, melyben többen élénk részt vettek. Neve­zetesen gróf Kálnoky Dénes valóságos belső titkos tanácsos és tiszteleti elnök tett figye­lemre méltó megjegyzéseket a székely gyártmá­nyok kivitele ellen Románia részéről emelt ne­hézségekre, nemkülönben Turóczy Adolf, Győr­­ff­y Pethő, Hajós János elnök, s több mások, kiknek indítványához képest elhatároztatott, hogy a viszonyokra a kormány — s szükség esetében a törvényhozás figyelme is kellő mó­don felhivatik. Felemlítetett egy székelyföldi iparkamara létesithetésének kérdése, melyhez különösebben Borszéky Soma, Veress Dénes, Nagy Gábor stb. szólottak — s melyre nézve az eredmény az lett, hogy a központi választ­mány megbizatott a szükséges adatok össze­gyűjtésével. Tárgyaltattak a marosvidéki vá­lasztmány által a sásfonás s más házi iparok fejlesztése iránt tett javaslatai, melyekre nézve a központi választmány utasíttatott, hogy a költ­ségvetés keretének korlátai között megfelelően intézkedjék. Tekintettel arra, hogy 1885-ben Budapesten országos kiállítás tartozik, megbi­zatott a központi választmány, hogy alapos ta­nulmány tárgyává tegye, miként lehetne és kel­lene ezen alkalmat a Székelyföld érdekében legczélszerübben felhasználni? S a mennyiben az egyletnek közvetett vagy közvetlen közremű­ködését helyesnek találja, a szükségeseket te­gye meg. Örömmel vétetett kedves tudomásul, hogy Marosvásárhely szab. királyi város tör­vényhatósága, épen a gyűlés napján jött táv­irattal egyletünket meghívta, miszerint a köze­lebbi közgyűlést tartsa ott. Az alapszabályok értelmében a központi választmány tagjai közül öt kisorsoltatván, ez alkalommal beválasztattak : báró Apor Gábor, dr. Bochkor Károly, Bor­széky Soma, Szász Károly, Turóczy Adolf. A közgyűlés, melynek tanácskozásaiban a fentebb nevezetteken kívül még különösen Deák Farkas, Prileszky Tádé, Bedő Albert, Illyés La­jos, Buzogány Áron, Gál Jenő, Gidófalvi István stb. vettek részt, az egylet jövője iránti meg­nyugvással oszlott szét. A román fővárosból. — A „Székely Nemzet“ levelezőjétől. — Bukarest, febr. 30. „L Independance Roumain,“ „Binele pub­­licu,“ „Timpul,“ „Națiunea,“ „Romania Libera“, ezek azon számbavehető ellenzéki lapok itt a románok Mekkájában, melyek naponta ostro­molják Bratiano alatt azt a vörös széket, melyet egyetlen ma élő román politikus úgy be nem töltene, mint ő. Aztán minő hangon ostro­molják ! A Pesti Napló és Függetlenség csak angyalok azokhoz képest. „Ugyan miért szalad­tál az után a szekér után és miért akartad ös­­­szerágni kerekeinek fontoit“ —kérdező — Fáy András szerint — a tornácz előtt hűsölő ku­tya a fáradtan és leverten hozzá visszatérő ku­tya­pajtástól. „Hát csak azért — felelé ez — hogy miért halad ez a szekér olyan gyorsan, én pedig itt maradok.“ Tanulság: Miért halad Románia szekere egy Bratiano alatt, holott az apróságok, u. m. két kulacsos C­o­g­o­r­n­i­­c­ean­ok, a szegény (?) Vernescu, a R. Libera erdélyi kondásai, a kétes jellemű fran­­czia barátok vezetése alatt tönkre jutna. Minden kormánypártnak van s kell is lenni ellenzéknek, még pedig kormányképes ellenzéknek, de hogy az itteni ezerfelé h­úzó ellenzék mikor fogná Bratianot és pártját pótolni, ezt elképzelni is nehéz. Bratiano egy erős és törhetlen pártra támaszkodik, melynek segítségével, ha múltját akarná megsemmisítni, valóban diktátorként kor­mányozhatna, de erről szó sincs. Azt mondják ugyan az ellenzéki lapok, hogy Bratiano alatt azért nincs börtönben egyetlen hírlapíró, mert maga az egész Románia egy nagy börtönné változott Bratiano kormánya a 1 a 11. Azonban már magában

Next